#Neil Labute

[sesiondemadrugada]

House of Darkness (Neil LaBute, 2022).

[roskirambles]

Bad Horror Movie of the day: The Wicker Man (2006)

Californian police officer Edward Malus has separated from his ex-fiancée some time ago, but when she brings news that her daughter has gone missing, he takes the case. Thus, he embarks in an investigation to this island famous for its honey, where the girl was last seen, and a suspicious neo-pagan cult lead by women governs the land. Near Seattle. Uh...

Aka, the stupid, illogical remake of the masterpiece that is the 1973 original. Cutting the folk music is probably the least of the problems here: the story gets convoluted, over the top and involves such radical leaps of logic the questionable attempt at tackling the subject gender roles pales to the sheer amount of idiocy packed in 102 minutes. Every and all changes to the original just make the story make less sense; a pagan island near England works quite well culturally speaking. Near Seattle... not so much. And trying to "punch up" the kidnapping fake out by making the girl related to the Police officer just adds pointless complexity.

But that's not what made this movie worth watching. Oh no. Whoever cast Nicolas Cage on the lead role was doing the world a service, just not for the reason they were thinking. He brings the ham, the cheese and the laughs. And the heat too. Seeing an incompetent police officer with no chill get into a fistfight with inn maids shouldn't be funny and yet here we are, which says a lot since that's far from the most absurd thing to happen in the film.

I could go on about the details as to how it fails to grasp the mechanics of horror and plain basic storytelling, how it's attempts at cleverness feel insultingly on the nose, or how it might have had a shot to frighten people with bee allergies if it wasn't for the fact those animals don't behave like a liquid. But let's just put it like this: when people remember the emotional peaks of your horror film with laughter instead of dread... you fucked up.

[thewarmestplacetohide]

Cryptic Commissions: The Wicker Man

I can be commissioned to do a mini review of any horror film of your choosing for $3/£2.36 on Ko-fi!

Remake of: The Wicker Man (1973) Year: 2006 Genre: Occult Rating: PG-13 Country: United States Language: English Runtime: 1 hour 42 minutes

Director: Neil LaBute Cinematographer: Paul Sarossy Editor: Joel Plotch Composer: Angelo Badalamenti Writer: Neil LaBute Cast: Nicolas Cage, Molly Parker, Kate Beahan, Ellen Burstyn, Leelee Sobieski

Summary: A detective searches for a missing girl on a pagan cult’s private island.

Review: A prime example of a remake that fundamentally does not understand what made its source material work, this is a dull, incoherent mess punctuated by occasional hilarity.

Overall Rating: 1/5

Story: 1/5 - Void of tension or scares, it exchanges the original’s commentary on the dangers of blindly following religion—be it Catholicism or paganism—for a weirdly sexist, plot hole-riddled mystery where Nicolas Cage punches a woman in the face while wearing a bear suit.

Performances: 2/5 - Most of the actresses give the same performance, as if the only way for a woman to be ominous is if she’s stiff, cold, and bitchy. Cage, meanwhile, comes off like an incompetent, hammy nutjob.

Cinematography: 3.5/5 - The movie generally looks quite good, with a strong framing and aerial shots, but it also feels just a little too polished and commercial.

Editing: 2/5 - Bizarre and unintentionally disorienting.

Music: 2/5 - Cliche.

Sets: 3.5/5

Costumes, Hair, & Make-Up: 2/5 - Some of it is serviceable but many of the islanders' outfits, meant to appear homemade and rustic, look like they came from a cheap party store.

Trigger Warnings:

Moderate but brief violence

Child endangerment and implied death

Misogynistic undertones

Animal cruelty and death

Insects

[artfilmfan]

Fear The Night (Neil LaBute, 2023)

[filmjunky-99]

d e a t h a t a f u n e r a l, 2010 🎬 dir. neil labute james marsden

[vintagewarhol]

[haverwood]

House of Darkness Neil LaBute USA, 2022 ★ Well this is certainly a movie that exists.

The star is for Justin Long, always the trooper.

[tomschgn]

SZÍNHÁZ

Miért olyan nehéz ez?

Mindössze két generációval ezelőtt, a nagyszüleim idejében az emberek nagy része lényegében el sem hagyta a faluját, a többségük mégis talált magának párt. Ehhez képest manapság teljesen magától értetődő, hogy egy ígéretes randi miatt vonatra szállok és másfél-két órát utazok Veszprém és Budapest között: ennyi kényelmetlenséget be kell vállalni, legalább már az elején kiderül, hogy ki mennyi energiát hajlandó fektetni a másikba.

Persze én nem vagyok reprezentatív, mindenféle gátlást meg szorongást cipelek magammal, de mégis: a statisztikák is azt sugallják, hogy ma nehezebb társat találni, mint ötven-hatvan (vagy akár csak harminc) évvel ezelőtt volt. A legutóbbi népszámlálás adataiból kiderül, hogy még soha ennyien nem voltak egyedülállók Magyarországon: a 20-39 éves korcsoportban Veszprémben 18 százalék, vagyis minden ötödik, Budapesten pedig 28 százalék, vagyis minden harmadik ember szingli.

Egy pszichológiai elmélet szerint az agyunk könnyen tud választani 4-5 opció közül, de nem tud mit kezdeni azzal, ha korlátlan számú lehetőség áll rendelkezésünkre. Magyarán: a nagyszüleink el tudták dönteni, hogy a 4-5 szóba jöhető falubeli lány/fiú közül ki illene hozzájuk a leginkább. Ki tudták választani az elérhető legjobbat. Nekünk viszont az egész világ minden nője/férfija közül kell választanunk, és ez magával hozza azt a bizonytalanságot, hogy mindig lehet odakint egy még jobb, még alkalmasabb jelölt, akiről lemondtunk. [A jelenséget a választás paradoxonának nevezik. A témában Barry Schwartz írt könyvet, ha azt nem is olvassátok el, az ide vágó TED-beszédét érdemes meghallgatni, magyar feliratot is be tudtok állítani hozzá.]

Egy-egy randiszituációban minden bizonytalanság a felszínre kerül. Hogy vajon érdemes-e a másiknak esélyt adni? Hogy vajon én elég jó vagyok-e neki? És hogy ebben a digitális világban, amikor a kommunikációnk jelentős része kijelzőkön keresztül történik, vajon képesek vagyunk-e jól működni akkor, amikor egymás szemébe nézünk, amikor bőr érintkezik bőrrel, amikor versenyt dobognak a szíveink? Az egész helyzet csupa kétség és küszködés.

Pontosan erről szól Neil LaBute színpadi műve, amit Göttinger Pál rendezett meg az Orlai Produkció részére. A másfél órás darab egyetlen jelenet: elejétől a végéig megnézhetjük, mihez kezd egymással egy fiatal férfi és nő (Barta Ágnes és Mészáros Martin), akik az imént ismerték meg egymást és felmennek a lány lakására.

Hamar kiderül, hogy mindkét félnek megvannak már a maga sérülései, rossz tapasztalatai, és ez óvatosságra inti őket. Mindketten azt fürkészik, vajon ez a partner is olyan lesz, mint azok, akik ártottak korábban? A nő attól tart, hogy a férfi rá akarja kényszeríteni az akaratát, hogy nem lesz képes vagy hajlandó tartani a megbeszélt határokat; a férfi pedig attól, hogy a nő csak játszik vele, meg akarja alázni. Újra és újra olyan helyzetbe sodorják egymást, ami ezeket a félelmeket erősíti.

Az este során ugyanazokat a köröket futják: a férfi kezdeményez, a nő átadja magát, majd hirtelen befeszül, ellöki magától a férfit, a fejéhez vágja azokat a sérelmeket, amiket valójában nem követett el, amik valahol a múltban estek meg és most csak felkavarodtak. A férfi abszurdnak találja a helyzetet, a nő fejéhez vágja, hogy csak játszik az érzéseivel, és már éppen elege van az egészből, felállna és lelépne, amikor a nő megretten attól, hogy elveszítheti, és arra kéri: maradjon. Érdekes, hogy emlékeim szerint egyszer sem hangzik el az: "szeretném, hogy maradj", a nő nem bátorít, éppen csak megenged. "Maradhatsz." (Ha akarsz. A te döntésed. Ez is jellemző: mindkét fél folyamatosan a másikra igyekszik tolni a döntés felelősségét.)

A fiú azzal szembesül, hogy elutasítják, de nem engedik el, a lány egyszerre vágyja és féli a férfi közelségét. Mindketten gyötrődnek, mert (hallelujah, ezt legalább kimondják) tetszenek egymásnak, de nem akarnak még egyszer sérülni, sem bántani a másikat. Ezért ülnek fel újra meg újra ugyanarra a körhintára: mert amikor már éppen elegük lenne a másikból, akkor felvillan annak a lehetősége, hogy ez a másik itt tényleg egy értékes ember, akit nem lenne szabad elveszíteni.

És a megfejtés? A szomorú, de mégis optimista válasz az, hogy ez ilyen. Hogy nagyon, nagyon sokan működünk így, a hozott sérüléseink hibák sorozatára kárhoztatnak minket, újra meg újra elkövetjük őket, akár egy estén belül is. És emberfeletti bizalomra meg hitre van szükségünk ahhoz, hogy a negyedik vagy ötödik alkalom után ne sétáljunk ki az ajtón, hanem még egyszer visszaüljünk az ágy szélére, amikor a másik annyit mond – megengedve, nem kérve –, hogy "maradhatsz." Azt hiszem, a többség nem maradt volna.

Hát ezért ilyen nehéz. Mert tele vagyunk félelmekkel, amik okkal születtek meg bennünk, de akkor is fogva tartanak minket, amikor nincs mitől megvédeni magunkat. És az, hogy a két szereplőnk a történet végére ha nem is borul egymás nyakába, de mégiscsak bizalmat szavaz a másiknak, azzal enged útra minket, hogy próbálkozzatok, ne adjátok fel, mert van remény.

🎭 Neil LaBute: Ha lenne valakim Orlai Produkció, dir. Göttinger Pál

Fotó: Éder Vera / Orlai Produkció

[six-demon-bag]

TJ MIKELOGAN'S HALLOWEEN 2024 EVENT | DAY 19: HORROR REMAKES

THE WICKER MAN (2006) dir. Neil LaBute

[moviesandmania]

FEAR THE NIGHT Maggie Q fights home invaders - reviews and free on Plex and Tubi

Fear the Night is a 2023 American home invasion action thriller about a female war veteran fighting back against a group of home invaders. Written and directed by Neil LaBute (House of Darkness; Out of the Blue; Dirty Weekend; Some Velvet Morning; Death at a Funeral; The Wicker Man; The Shape of Things; Possession 2002; Nurse Betty; In the Company of Men). Produced by Eric Brenner, Larry…

[sweaterkittensahoy]

Every single decision Neil LaBute made in his remake of The Wicker Man was fucking terrible. Like, the absolute level of fucked it up cannot be stated.

[thekimspoblog]

I loved the Neil LaBute world level.

by 2029 all IPs will have merged into one super IP of infinite crossovers stretching to all stories ever written. and it will be called kingdom hearts

[the-nightly-film]

March 4th, 2024

House of Darkness (2022) is a really interesting retelling of the Dracula story. Which can be hard to say in a world oversaturated with such stories. Since the movie is coming up on being two years old I don't feel like it's a major spoiler to reveal its Dracula ties, and I do think it would actually be a bit more popular if its core concept was more widely known. Other than that I'll let the film speak for itself because it really is a gem of a slow burn that fans of Dracula and vampires in general will enjoy.

[halloweenmoviewatchlist]

The Wicker Man (2006)

[everyfilmisaw]

Nurse Betty by Neil LaBute, 2000

[tentpoletrauma]

Horror remakes were all the rage by the mid 2000s, so a remake of the seminal folk horror classic The Wicker Man was all but inevitable. Armed with a crazy Nic Cage performance and seasoned indie director Neil LaBute at the helm, the 2006 reimagining was set to catch fire at the box office but fizzled instead, failing to justify its hefty 40 million dollar budget. Join Sebastian, Jennifer and Troy as they travel to Summer’s Isle to reevaluate this much maligned effort and sacrifice their sanity in worship of the modern era’s most bizarre and fascinating remakes.