#Magamra maradtam

[shinyumi]

Magamra maradtam.

[emlekeimkonyvtara]

Mindenben magamra maradtam

[darkcat2024]

Elvéreztem már sokszor

Darabokra rőrt a világ

Az emlékeimben ott van gyakran

A traumatizált kép sokaság

Néha úgy érzem vissza estem

És nincs olyan hogy ki jutottam

Néha meg azt érzem szabad vagyok

Semmi sem állhatja utam

Néha lelketlennek érzem magam

Kongok bent az üresség től

Néha meg annyi mindent érzek

Úgy érzem, darabokra szaggat belülről

Lehet nem vagyok jól, bár mosolygok

Nem vallanám be még magamnak sem

Csak egy melegölelésre lenne szükségem

Hogy érezzem, nem maradtam magamra teljesen.

- Karhut Vanessza❤

[starmythelonesurvivor]

Reggel van, hazajöttem a nénémhez, bámulom a még sötét falakat a festményekkel. Most még a szatmár-beregi végeken vagyok, délutánra már Dél-Baranyában leszek. Hurrá. Hiányzik a nevetés. Kissé groteszk, de a barátnőm nagyanyjának a temetése után egy délután alatt együtt többet nevettünk, mint én hónapok óta bármikor. Kevés barátom van, mindenki elkopott, vagy csak elővesz, ha éppen párkapcsolati krízise van, mondjam meg mit tegyen. Én, a tökéletes kapcsolatommal! Ha lenne családom, vagy nem lennék ennyire gyáva, már rég léptem volna, de most már belefásultam, megpróbáltam, maradtam. Minek nekem a nagy szerelem. Gimiben háromszor nagyon akartam szeretni, olyan filmesen, meg aztán egyszer a covid alatt, egyik sem jutott sehova. Ma délelőtt, ha minden igaz látom majd pár percre az anyámat is, előre rettegek, félek tőle, egy pillanat alatt tudja teljesen elvenni az önbecsülésem, ami mostanában amúgy is csak távoli ismerős. Szilveszter óta nem sok maradt az újra felépített, “erősebb” önmagamból. Az elmúlt héten szinte nem csináltam semmit, elegem van abból, hogy egyfolytában elvárom magamtól, hogy teljesítsek, meg csináljak valamit, hiábavalónak érzem. Egy év után újra lolozok, kikapcsol. Azért hagytam abba, hogy a diplomámra, a felvételire koncentráljak, de mit értem vele? Az egyetemre 3 hetente kell felmenni, közösség nincs, az órák hidegen hagynak, eddig a teljesítményem nulla rá. Ott akarom hagyni. Ha lett volna merszem, kihagyok egy évet a bukott felvételim után, ezen a vackon lébecolni tök felesleges. Az okj-n többet tanulok hétközben. Szégyenből, meg kivagyiságból mentem el rá, nem viseltem volna el, hogy mindekit felvettek, meg a kérdéseket, na és mit csinálsz? Megállítanak a régi ismerőseim a főutcán, és mesélnek. Én is előadom a boldog, sikeres egyetemistát, ámulnak még a szak nevétől is, tudták hogy én ilyen különleges művész lélek vagyok, és hogy ilyen érdekes leszek. Ilyenkor legszívesebben elsírnám magam, de Szilveszter óta egy könnycseppel nem találkoztam, úgy zokognék. Azon is gondolkozok, hogy életművész leszek, és kimegyek a 2 évből 1-re erasmussal, dehát az ország nyelve nélkül az se a tanulásról szól, Romániába nem szeretnék menni, Németország túl messze van, a szlovák nyelvet meg nem igen bírom sajnos. Gyakran ingázik a hangulatom, és sokat járok a múltban. Visszajönnek olyan emlékek, amik a gimi végén, illetve utánna történtek. Nem ismernék magamra, vagy talán mégis, az bánt ennyire, hogy egyszerre megint nem tudom hogyan tovább, annyira tanácstalan vagyok. Annyira hülye picsa vagyok, élet-közepi válságom van 23 évesen.

[egy-lany-blogja]

Most boldogan ébredek minden reggel

Kikelek az ágyból felemelt fejjel

Elengedtem mindent ami rég bántott

A tükörbe végre egy boldog nőt látok

Vannak hibáim, nem vagyok tökéletes

Mindegy ki vagyok, de szeretetre érdemes

A legnehezebb pontnál megálltam,

Lemaradt a lelkem hát végül megvártam

Vannak céljaim, van miért éljek,

hogy magamra mindig szeretettel nézzek

Erős vagyok, már semmitől nem félek

Bánt a világ, de tudom mennyit érek

A kitartásom tartott életben

Én nem megyek el, mert nem végeztem

Bátor vagyok és megállíthatatlan

Nem bántam meg azt, hogy itt maradtam...

[just-like-honey]

Megvan az előnye annak, hogy “magamra maradtam”

Hogy nincs is szükségem senkire

Megoldom egyedül

Elintézem egyedül

Elmegyek egyedül

Megcsinálom egyedül

Nem kell, hogy fogja közben bárki is a kezem

Csak felkellett nőni a feladathoz🤍

(Ez a poszt az uramra nem vonatkozik, mert ő a legcsodálatosabb ember ezen a földön, akire mindig számíthatok és sosem hagy cserben, szeretlek kisnyussz!!!)

[allsecretthought]

Mindig azzal áltattam magam, hogy csak távol van. Elutazott. Vagy épp csak sokáig dolgozik. Biztos voltam benne, hogy nemsokára hazajön. Mert az nem lehet, hogy nincs többé.

Egyszer csak megjelenik majd az ajtóban, rám mosolyog azzal a mosollyal, tudod azzal, ami még a legrosszabb napodon is elfeledteti veled az összes gondod. Aztán erősen átölelne. S akkor újra úgy érezném, hogy nem bánthat senki. De ha bárki a világon megkísérelné, hogy fájdalmat okozzon nekem, ő úgy óvna engem, mint egy anyatigris a kölyökét.

De a fájdalmas igazság az, hogy már soha többé nem jön haza. Nem fogom látni, ahogy rám mosolyog. Nem fogja összeráncolni a homlokát, amikor valami balgaságot csinálok. S nem is fog megölelni. Soha többé.

Annyira hinni akartam ebben az általam kreált mesében, hogy még magamat is majdnem becsaptam. Majdnem. De a könyörtelen valóság utolért. Megkocogtatta a vállam és belesúgta a fülembe az igazságot, ami elől egy ideje már menekülök. S bár többször éreztem már magamon az érintését, eddig még sosem sikerült magával rántania...

Ez idáig.

S most a hazugság által alkotott szemellenző semmivé vált.

Végleg elhagyott. Magamra maradtam, a világgal szemben. Társam csak a kínzó fájdalom, a csillapíthatatlan harag vagy éppen a tehetetlenség.

Nincs többé, aki kivezessen a sötétségből a fényre, s az szépen lassan elnyel.

B.R.

[mimca]

Nyitva hagytam az ajtót…

Nem tekintek nőkét magamra. Egyedül bolyongok és keresem a helyem. Nulla vagyok minden tekintetben. Nincsen házam, se hazám. Az alkohol áztatta esték sokasága ölel engem. Nincs helyem senki mellett. Egyedül vagyok ebben a nagy világban, azt sem tudom merre járok. Zsibbadok, és megint egyedül maradtam. Én is szeretném, ha valaki várna. Ha valaki szeretne. Ha valaki szeretne… de nekem ennyi sem jár. Egyedül kell járnom az utam. Nekem ezt szánta a sors. Adni és segíteni erőmön felül. Csak szeretetet adni és kapni semmit. Gyógyítani, támaszt nyújtani. Barátnak és másodhegedűsnek lenni. A hiányosságok betöltésére elég MAXIMUM. Egyedül… ez az életem. Magány, fájdalom, keserűség, sóvárgás. De tudjátok mit? Jó egyedül. Ha bele pusztulok, már akkor se szeressetek. Nem kell az öröm. Nem kell a szeretet, sem a szerelem! Elhiszem, hogy boldog vagyok egyedül. Nincs szükségem senkire. Nekem nincs több megírva. Pótlék. Hiba. Semmi. Nulla. Szégyen. Többet nem nyújthatok. Jobb nélkülem. Jobb a szeretet nélkül. Nem fáj! Békés… de azért nyitva hagyom az ajtót. Nem jön be rajta senki, de én sem merek kimenni, és ez így rendben van.

@mimca

[kontrollszumma]

Álmomban egy áruházban levő fán levő házban laktam és mikor nyaralásból hazajöttem lakásfoglalókat találtam otthon, akik attól kezdve nem szálltak le rólam. Folyamatosan követtek és sokszor hozzám értek. Mikor hívtam a rendőrséget azt mondták nem tudnak velük mit kezdeni, szóval teljesen magamra maradtam ezzel a problémával.

[emlekeimkonyvtara]

Megint magamra maradtam

[grayman1245]

Magamra maradtam

Mit tesz ilyenkor egy felnőtt férfi?

Ezzel még sosem kellett megküzdenem

[youaremycloud]

kicseszett büszke vagyok magamra

eldöntöttem hogy kizárlak a fejemből és a szívemből anélkül, hogy utálnálak

nem tudom ki vagy most, vagy mi zajlik benned

de ahogy téged nem érdekellek, úgy most engem sem érdekelsz

mert jobb így

sokkal de sokkal többet ér a saját szeretetem annál, hogy olyan embernek adjam aki rátapos

bár nem néztem ki belőled sosem, hogy egyszer ennyire kifordulsz magadból, mintha fogalmad se lenne kik voltunk egymásnak

de ha neked ettől könnyebb, akkor mosolygok és tovább állok

büszke vagyok arra, hogy én mindvégig önmagam maradtam és kedves voltam, és próbáltam szépen lezárni mindent

de mostmár nem foglalkoztatsz

két hét alatt egy tucat lehetőséget eljátszottál, hogy fenntartsd az érdeklődésem

talán egyszer majd hiányozni fog az a sok sok szeretet amit adtam

de akkor már engem talán nem fog érdekelni, mert téged sem érdekelt hogy nekem mi hiányzik

én a szépre emlékszem

megpróbálom ezt az embert aki most vagy, úgy kezelni mint egy idegent

mert tényleg az az igazság, hogy most azt sem tudom ki vagy

[felepulofuggo]

Szombaton előadást kell tartanom a traumákról nagyon hosszú lesz …

Legkorábbi azt hiszem csecsemőként történt , a bántalmazó család tehát terhesség alatt is értek traumák . Családomat ahogy kérdeztem nagyon sokat voltam a kiságyban nem tudtam kötődni nem vettek ki , azt mondták sokat aludtam .

A trauma tehát nem velem történt rossz dolgok , ha nem amik bennem zajlott rossz dolgok .

Próbálom pontokba szedni de hosszú lenne .

1. Nagyon sokszor láttam hogy apám bántja anyámat , minket is sokszor bántott de anyám sose lépet közben nem védett meg engem , minden karácsony szenteste féltem hogy apám haza jön részegen és bántani fog minket . Ez rendszeres volt . Nagyon sokszor elvert nadrágszíjjal egyedül voltam a fájdalmammal nem tudtam meg osztani és el szakadtam önmagamtól.Mindig kérdezem hogyan tehette ezt velem ?

2. 3 osztályos voltam mikor meg tudtam hogy az egyik osztálytársam a féltestvérem ami nagyon szíven vert hogy ennyire nem tudom milyen családban élek , ezt nem tudtam meg érteni nem tudtam el mondani ezzel kapcsolatban a fájdalmaim senkinek magamra maradtam 10-11 évesen szerintem ez trauma.

3. Apámat sokszor láttam hogy verekedett testvérével az apjával ordítottak egymással , gyerekként nagy szülőknél laktunk ahol nagyapám is ivott és bántotta nagymamám 2-3 évesen ezeket végig nézni.

4. Szüleim mikor elváltak ott nagyon eltört bennem valami, nem értettem mi történik velem mert anyám nem mondott semmit , érzésekről nem beszélt soha és nem is kérdezte soha hogy mit érzek .

5. Iskolában sokat bántottak mert szüleim nem törődtek azzal hogy milyen ruhában járok … Nagyon rossz és eleven voltam azért hogy figyeljenek rám otthon nem kaptam figyelmet . Rossz tanuló voltam mindenki szeretni akart az osztályból de valamiért nem engedtem mindenkivel szemét voltam sok embert bántottam.

6. 8 osztályban elkezdtem inni , apámnak új párja lett nagyon sokszor halottam hogy megveri és bántja őt is, akkor már találkoztam pár gyógyszerrel , az alkohol segített hogy ne szorongjak otthon mondjuk. Kétségbe esetten vágytam a figyelemre a kapcsolatra , de nem kaptam meg , nem emlékszem arra vagy azokra a pillanatokra amikor szeretem a gyerekkorom vagy az életem .

7. 16 évesen el kezdtem drogozni ami akkora szabadságot adott mint addig soha semmi elvette a fájdalmaim, úgy éreztem nem vagyok magányos körbe vettek emberek ebből a közegből azt hittem barátok és nem leszek többé egyedül . De így vissza gondolva mindent elveszítettem amire vágytam valaha az életben. Közép iskolában megismertem egy lányt akinek a szellemi szolgája voltam nagyon hosszú évekig , azok az esemény sorozatok amik vele és abban az életben történt mind nyomot hagyott bennem. 17-20 évesen annyit szívtam amennyit csak tudtam és ittam amennyit tudtam, loptam, csaltam , manipuláltam az embereket, hazudtam magamnak és mindenkinek aki körül vett , annyira bezárkóztam mindenkitől hogy ne éljek át újra fájdalmakat.

8. Mikor terhes lehet a lány akit szerettem de nem tudtam én vagyok e az apa nagyon sok ember bántott ezzel , szinte megőrültem a tengernyi sírás ami akkor ki jött , túl szívtam magam egyszer ez miatt szinte majd nem meghaltam, iszonyú zavartság volt bennem egyedül voltam a fájdalommal borzalom szenvedés volt , próbáltam minél többet inni szívni hogy elmeneküljek és ne keljen szembe nézni semmivel hogy ne érezek semmit! Mikor kiderült hogy a gyermek tényleg az enyém azért meg nyugodtam de akkor már annyira rajta voltam a cuccon hogy nem tudtam abba hagyni nagyon sok fontos pillanatnál nem voltam ott amikor egy apa ott van ! Ez nem feltétlen trauma de viszont fájdalom … Mindent feláldoztam a fogyasztásért , család,szerelem,egészség,munka,pénz,becsület , és amit soha nem tudok vissza szerezni és kapni az idő amiből nagyon kevés van

[neolvassaezeketsenki]

Olyan másnapos vagyok ki se kelek az ágyból nemtudom mit kezdjek az eletemmel dolgozni akartam de a bunko no rám nyomta a telefont pedig még be se fejeztem a mondandómat de hat ez van le fogytam pár kilót most nagyon vékony vagyok mint egy anorexiás tudom hogy sose lesz senkim akire tudok támaszkodni mind érzelmileg és talán valahol közös kassza hogyha az egyiknek nincs segítsük a másikat mert szeretjük egymást csak magamra tudok számítani a későbbiekben ebben biztos vagyok és abban is biztos vagyok h nem fogok 1 férfit sem beengedni az életembe el élek egyedül a szobámban a csincsillammal nem lesz sok eletem pedig az volt a tervem h kimegyek külföldre és az ott megszerzett pénzből elviszem a barátomat Rómába mert nagyon meg akarta nezni a Kolosszeumot és elmegyünk egyutt nyaralni pedig sose akartam oda menni csak miatta akartam volna így ha ki jutok dolgozni csak a plasztikai műtétekre fogok költeni és arra h egyedül elutazzak mert nemtudok kit vinni magammal egy eleve romhalmaz elet 180fokos fordulatot vett egyenesen a szarba. Tehát fel fogok allni és elem egyedül az eletem csak saját magamra számítva ha el akarok menni bulizni el megyek egyedül bár bulizni nincs kedvem mert 14-16-17eves koromig csak buliztam és tönkre basztam magam így ha el is megyek semmi cucc csak pár feles pia hol van az az ember akivel eltudok menni egy jót beszélgetni sétálni engem ez tesz boldoggá más ember jelen léte de egyedül születtem egyedül is fogok meghalni nem támaszkodhatok másokra mert mindenkinek megvan a saját élete csak nekem tűnt el el vette tőlem a sors az embereket mindenki irányt váltott csak én maradtam itt egyedül legbelül arra vágyom hogy legyen kéz ami felhúz es elvisz mindenhova de ez nem fog megtörténni magamtól kell fel álljak es életet teremteni magamnak.

[luvubutnofkinway]

az élet sosem volt felhőtlen, de akkor éjjel az esőben

ott álltam, és apámat láttam a mentőben megtörten

tudtam, végleg magamra maradtam ebben a fertőben

[kedvesmajam]

délelőtt utcázni mentem. ma találkoztunk és beszélgettünk is ügyfelekkel. szeretem azokat a helyszíneket, ahol ma jártunk, nagyon vadregényes

délután átmentem a barátomhoz beszélgetni, konyhamókázni. az elején megint ő beszélt, de nincs ezzel gond, nekem be kell melegednem a megosztásokhoz. aztán meséltem én is. már kicsit unom a tábort és M. öngyilkossági kísérletét. de ezen kívül nem nagyon történt velem semmi. vagy csak nehezen beszélek róla. mert például sok dolog kapcsolódik a józansághoz. ez a barátom tudja, miben vagyok, de azt éreztem a trieszti krízis elmondását sem tudtam jól átadni. de arról beszéltem, hogy tartok a portugál úttól. készítettünk zakuszkát és kis zsemléket is. minden elkészült időben, úgyhogy leültünk megkóstolni. nem ettem sokat, de azért ettem, mégpedig szilárdat

úgy volt, hogy tovább maradok és tudtam, hogy lesz egy megbeszélése, ami miatt egy ideig egyedül leszek, így vittem gépet. végül a megbeszélése előtt már nem maradtam, mert végeztünk. viszont hogy ne legyen értelmetlen a gép cipelése, elmentem egy parkba, ahol van wifi. nem csináltam nagy dolgokat, de letöltöttem sok angol cikket a témámban. és jó volt ülni a fűben, hátamat egy fa törzsének támasztva, élvezni a friss levegőt. viszont egy idő után azt éreztem, elkezdtem szorongani. nagyon óvatosan kell bánnom a témával, mert nehéz és vigyáznom kell magamra, hogy ne billentsen ki az egyensúlyomból

ízlelgetem a közel száz napot. gondolkodtam rajta, hogy vissza kellene olvasnom a száz napot, de úgy érzem, megterhelne, nehéz lenne olvasni a sok kihívást és sóvárgós pillanatot

holnap nem megyek be melókába. nagyon vágyom arra, hogy végre ne ébresztőre keljek. szeretném, ha nem peregne ki a kezem közül a nap, de nem akarok minden áron a kutatással foglalkozni