#konyhamóka

[kedvesmajam]

délelőtt utcázni mentem. ma találkoztunk és beszélgettünk is ügyfelekkel. szeretem azokat a helyszíneket, ahol ma jártunk, nagyon vadregényes

délután átmentem a barátomhoz beszélgetni, konyhamókázni. az elején megint ő beszélt, de nincs ezzel gond, nekem be kell melegednem a megosztásokhoz. aztán meséltem én is. már kicsit unom a tábort és M. öngyilkossági kísérletét. de ezen kívül nem nagyon történt velem semmi. vagy csak nehezen beszélek róla. mert például sok dolog kapcsolódik a józansághoz. ez a barátom tudja, miben vagyok, de azt éreztem a trieszti krízis elmondását sem tudtam jól átadni. de arról beszéltem, hogy tartok a portugál úttól. készítettünk zakuszkát és kis zsemléket is. minden elkészült időben, úgyhogy leültünk megkóstolni. nem ettem sokat, de azért ettem, mégpedig szilárdat

úgy volt, hogy tovább maradok és tudtam, hogy lesz egy megbeszélése, ami miatt egy ideig egyedül leszek, így vittem gépet. végül a megbeszélése előtt már nem maradtam, mert végeztünk. viszont hogy ne legyen értelmetlen a gép cipelése, elmentem egy parkba, ahol van wifi. nem csináltam nagy dolgokat, de letöltöttem sok angol cikket a témámban. és jó volt ülni a fűben, hátamat egy fa törzsének támasztva, élvezni a friss levegőt. viszont egy idő után azt éreztem, elkezdtem szorongani. nagyon óvatosan kell bánnom a témával, mert nehéz és vigyáznom kell magamra, hogy ne billentsen ki az egyensúlyomból

ízlelgetem a közel száz napot. gondolkodtam rajta, hogy vissza kellene olvasnom a száz napot, de úgy érzem, megterhelne, nehéz lenne olvasni a sok kihívást és sóvárgós pillanatot

holnap nem megyek be melókába. nagyon vágyom arra, hogy végre ne ébresztőre keljek. szeretném, ha nem peregne ki a kezem közül a nap, de nem akarok minden áron a kutatással foglalkozni

[kedvesmajam]

jó nap volt a mai

délelőtt elmentem edzésre. a bemelegítéskor még nem voltam ott fejben, de a köredzésnél már igen. megint voltak olyan gyakorlatok, amiket még nem ismertem, de az edző pár percben elmondta és ment minden a többiekkel. a legizgalmasabb a dupla swing volt. kicsit nehezen uraltam a két bellt, a derekamat is éreztem közben néha, de toltam. meg minden gyakorlatot tisztességgel csináltam. már a bemelegítés végén a török felállásból a harmadikat is 16ossal csináltam, mert érdekeltek a határaim. jó volt menni, jó érezni, hogy fejlődök, bírom a tempót és fontos is lett, hogy elmenjek. az pedig külön bónusz, hogy az edző kutyája eddig mindig megugatott, két napja már nem, ma pedig odajött és hagyta, hogy megsimogassam. jelképesen úgy könyvelem el, hogy már ismer, mert mostanában rendszeresen járok

délután egy barátomhoz mentem át konyhamókázni. csináltunk töltött padlizsánt és cukkinit és bajor perecet. mostanában nem annyira szerettem átmenni hozzá, mert mindig ő beszélt. ma én is meséltem. elmondtam neki a múltkori hétvégi képzést és a dilemmáimat, a pszichológust, bár nem direktben, de mondtam, hogy visszaestem és most nem iszom, járok konzultációra. mesélt valakiről, s a történet hallatán az fogalmazódott meg bennem, hogy volt egy idő, mikor azért ittam szerintem, mert féltem, hogy ha nem iszom, nem figyelnek rám. csak ezt addig tartottam fenn, hogy iszonyatosan függővé váltam és teljesen elvesztettem a kontrollt. kemény felismerés volt, kimondani még keményebb, meg is inogtam. de összességében jó volt. szeretek molyolni a konyhában és mivel több, mint négy óránk volt, nem kellett kapkodni sem

elmentem misére. már megint szombaton, de így biztosan elmentem. nagyon váratlan volt, hogy mikor a pap a bort töltötte, elindult a sóvárgás. nem mondom, hogy inni vágytam, inkább a beszélgetés, a jövő heti utazás és főleg a pszichológus által adott házi feladat eléggé nyom és jön a szorongás, a fájdalomtól való félelem és a feszültség, amire korábban mindig az ivás volt a reakcióm. hétfőn még megyek a komplex vizsgára, ahová bíráltam a disszertációt. nem teljesen tudom, mi lesz a feladatom, ez is nehéz. most az a feladatom, hogy megnyugodjak, egyesével vegyem a teendőket, racionalizáljam a félelmeimet. csak így tudom megtartani a józanságomat

tegnap este volt falásrohamom. volt bennem némi kontroll, meg tudom, hogy napközben nem ettem eleget, de azért jó lenne ezen a problémán is túllépnem. persze nem jó, hogy gondom van a normális étkezéssel, de próbálok türelmes lenni