#konyhamóka

[kedvesmajam]

ma nem dolgoztam. időre keltem, mert gondoltam rá, hogy elmegyek futni. végül nem mentem, de délelőtt elintéztem egy halogatott dolgot

mivel hétfőn nem tudtam elindulni a munkából, mára vártam apát. gondolkodtam rajta, hogy lemondom. talán azért, mert megzavart a levele, zakatolt bennem, hogy piásan írta. most már nem vagyok benne biztos. a mai nap után inkább az a sejtésem, hogy utat keresett, hogy meséljen, csak nem tudtam kontextusba helyezni, szokatlan volt

csináltunk mákos gubát. úgy emlékeztem, nagyi megsütötte, de apáéknál úgy volt szokás, hogy csak beáztatják, úgyhogy úgy csináltuk. nehézkesen indult, de bátran kérdeztem, milyen volt a karácsonya, talán az törte meg a jeget, attól érezte úgy, hogy nincsenek tabuk. mesélt kicsit a szülőfalujáról, akkori szokásokról. mikor leültünk enni, mesélt a gyerekkoromról. most tudtam meg, mikor hol éltünk, összeállt a mozaik. képtelen vagyok leírni. de fontosnak tartom. csak annyira zakatol bennem, annyira durvának élem meg, hogy ide-oda pakoltak, éveket nem voltak együtt. egyszerűen nem értem, hogy miért harmincnyolc évesen tudom meg ezeket. az is nagyon durva, hogy a mai napig fizet gyerektartást. az egyetlen dolog, amiről nem tudott beszélni az az élettársával való kapcsolata, hogy hogy jöttek össze. nem feszegettem. arra rákérdeztem, a két gyerek tőle van-e. azt is elmondta, minden az ő hibája. mondtam neki, hogy nem így gondolom. érintőlegesen megbeszéltük, hogy anya nincs jól, de csak diszkréten. nagyon nehéz erről írnom. igazából most üt meg nagyon. volt egy pont, mikor mindketten sírtunk. persze diszkréten, csak a könnyezést engedtük meg magunknak. egyszer, talán holnap, leírom teljesen a beszélgetést. de most azt érzem, nem tudok ezzel egyedül lenni. ha lehetne, kérnék hétfőre időpontot a pszichológustól

hogy ne legyek itthon, meg mert a lépésszámlálóm is keveset mutatott, elmentem sétálni. szerettem volna a futáshoz sapkát venni, úgyhogy Decathlonba mentem. végül vettem egy futómellényt is. most már futok olyan hosszan, hogy muszáj megoldanom a hidratálást, a futóöv nem jött be. nem terveztem ezt a vásárlást, de nem bánom. muszáj ráfeküdnöm a futásra, mert a józanságom múlhat rajta. és kellenek a sikerélmények is. a decemberi túlórapénzem pedig bőven fedezi. meglátom, hogy válik be, de egyelőre nagy reményeket fűzök hozzá

délelőtt és a sétálás közben is addiktológiai témájú podcastokat hallgattam és ilyen honlapokat néztem. elképesztő pénzeket kérnek a "sztáraddiktológusok". van, akinél harmincezer forint egy alkalom, de húszezer alatt nincs. hálás vagyok, hogy a KP-ba járhatok. nem volt minden információ releváns, sok dolgot másként élek meg, de azért voltak új és betaláló dolgok. a mozgás fontosságát mindenki kiemelte, ezért is mertem futómellényre költeni. érdekes kérdés, hogy az ember mivel tölti be a lukat, amit addig a szerrel. az is, mikorra ajánlják a terápia elkezdését. azt hiszem, szerencsém van, hogy egy hónap józanság után kerültem sorra a várólistáról, de az nehéz lett volna, ha akkor keresek szakembert és onnantól kell fél évet várnom. az egyik riportban azt mondták, az ember kétszázhúsz nap józanság után veszi vissza a döntéseket, akkor kezd el visszaépülni szervileg is, amit lebontott a pia. nagyon hangsúlyozták a csoport fontosságát. nekem az önsegítő csoportok nem jöttek be. biztos van benne potenciál, de annyira másban vagyok, annyira ütött például a mai apával való találkozás, hogy azt nem osztanám meg egy gyűlésen, mások történetei pedig terhelnének

reggel 103,8 kilót mértem. tegnap este megint zabáltam, viszont nem ittam alkoholmentes sört és napközben keveset ettem

nem tudom még, mit csinálok a hétvégén. az biztos, hogy figyelek magamra, ha nem jó itthon, elmegyek valamerre, ha máshol lennem nem jó, hazajövök. persze a legjobb az lenne, ha valakivel át tudnám beszélni a mai dolgokat vagy csak tudnék lenni valakivel

hálás vagyok apa bátorságáért. fontos dolgokat tudtam meg, ha átbeszélem a terápián, segít jobban megértenem magamat

[kedvesmajam]

nincs jó kedvem és ennek nem minden elemét tudom meghatározni

délelőtt elmentem misére. gondoltam, kipróbálok egy helyet, ahová régebben jártam. nagyon nem volt jó. latin énekeket énekelt egy kórus és én szeretem a népénekeket, szeretek énekelni. a prédikáció borzalmasan hosszú volt és nem tudtam hozzá kapcsolódni. a mise vége előtt volt egy iszonyat hosszú ima a kórusért. akkor már nagyon azt vártam, hogy legyen vége

délben elindultam futni. érzek némi izomlázat a lábamban és tegnap elszívtam egy doboz cigit. nem készültem arra, hogy jó időm lesz, de mindenképpen ki akartam használni a napsütést. egy futár szabálytalanul jött nekem, tönkrement a bringám hátsó kereke. próbáltam megcsinálni, de annyira elmozdult, hogy a váznak súrlódik. nem mertem továbbmenni, mert nem akartam futás után leizzadva hazasétálni vele

írtam F-nek sms-t, holnap reggel meg tudja-e csinálni. vártam, hátha felhív vagy válaszol, de nem tette. nem szeretem, hogy extra dolgokat kérek, de a következő két napban nagy szükségem van arra, hogy bringával gyorsan haladjak és ne kelljen tömegközlekednem és sétálnom. rossz, hogy más figyelmetlensége miatt nem tudom használni a bringámat. és talán elutasításnak élem meg, hogy F. nem reagált

délután átmentem G-hez konyhamókázni. apa hozott mézet, átvittem nekik és csináltunk mézes puszedlit. kérdezte, milyen volt a portugál utam, de nem volt kedvem mesélni. mérges voltam a bringám miatt, kattogtam, válaszol-e F. és egyébként is máshol voltam fejben. aztán mesélt ő sokat. nem éreztem jól magam. de lett mézes puszedli

hazajöttem és ittam öt alkoholmentes sört. teljesen úgy viselkedtem, mint régebben a borral. ráadásul közben elkezdett nagyon verni a szívem. mondjuk a vérnyomásom már a héten rossz volt, vert a szívem sokszor ezerrel

holnap délelőtt terápiára megyek. kicsit bizonytalan vagyok, bírom-e és választ kapok-e a kérdéseimre, egyáltalán fel tudom-e tenni őket. ott van még a tábor is, amihez nincs kedvem, de nem merem lemondani

ma sokat szorongtam. megint az a fajta szorongás van rajtam, amit nem tudok uralni és aminek nem tudom az okát. és megint bekapcsolt, hogy innom kell. nem jó ez! és nem akarom, hogy az legyen, hogy megborít a terápia és újra inni kezdek. most teljesen el tudom képzelni, hogy teljesen ko-ra iszom magam

reggel 103,1 kilót mértem, ami miatt csalódott vagyok. kevesebbet vártam, de gondolom, az alkoholmentes sör megdobott és a folyadék is megült bennem

[kedvesmajam]

délelőtt utcázni mentem. ma találkoztunk és beszélgettünk is ügyfelekkel. szeretem azokat a helyszíneket, ahol ma jártunk, nagyon vadregényes

délután átmentem a barátomhoz beszélgetni, konyhamókázni. az elején megint ő beszélt, de nincs ezzel gond, nekem be kell melegednem a megosztásokhoz. aztán meséltem én is. már kicsit unom a tábort és M. öngyilkossági kísérletét. de ezen kívül nem nagyon történt velem semmi. vagy csak nehezen beszélek róla. mert például sok dolog kapcsolódik a józansághoz. ez a barátom tudja, miben vagyok, de azt éreztem a trieszti krízis elmondását sem tudtam jól átadni. de arról beszéltem, hogy tartok a portugál úttól. készítettünk zakuszkát és kis zsemléket is. minden elkészült időben, úgyhogy leültünk megkóstolni. nem ettem sokat, de azért ettem, mégpedig szilárdat

úgy volt, hogy tovább maradok és tudtam, hogy lesz egy megbeszélése, ami miatt egy ideig egyedül leszek, így vittem gépet. végül a megbeszélése előtt már nem maradtam, mert végeztünk. viszont hogy ne legyen értelmetlen a gép cipelése, elmentem egy parkba, ahol van wifi. nem csináltam nagy dolgokat, de letöltöttem sok angol cikket a témámban. és jó volt ülni a fűben, hátamat egy fa törzsének támasztva, élvezni a friss levegőt. viszont egy idő után azt éreztem, elkezdtem szorongani. nagyon óvatosan kell bánnom a témával, mert nehéz és vigyáznom kell magamra, hogy ne billentsen ki az egyensúlyomból

ízlelgetem a közel száz napot. gondolkodtam rajta, hogy vissza kellene olvasnom a száz napot, de úgy érzem, megterhelne, nehéz lenne olvasni a sok kihívást és sóvárgós pillanatot

holnap nem megyek be melókába. nagyon vágyom arra, hogy végre ne ébresztőre keljek. szeretném, ha nem peregne ki a kezem közül a nap, de nem akarok minden áron a kutatással foglalkozni

[kedvesmajam]

jó nap volt a mai

délelőtt elmentem edzésre. a bemelegítéskor még nem voltam ott fejben, de a köredzésnél már igen. megint voltak olyan gyakorlatok, amiket még nem ismertem, de az edző pár percben elmondta és ment minden a többiekkel. a legizgalmasabb a dupla swing volt. kicsit nehezen uraltam a két bellt, a derekamat is éreztem közben néha, de toltam. meg minden gyakorlatot tisztességgel csináltam. már a bemelegítés végén a török felállásból a harmadikat is 16ossal csináltam, mert érdekeltek a határaim. jó volt menni, jó érezni, hogy fejlődök, bírom a tempót és fontos is lett, hogy elmenjek. az pedig külön bónusz, hogy az edző kutyája eddig mindig megugatott, két napja már nem, ma pedig odajött és hagyta, hogy megsimogassam. jelképesen úgy könyvelem el, hogy már ismer, mert mostanában rendszeresen járok

délután egy barátomhoz mentem át konyhamókázni. csináltunk töltött padlizsánt és cukkinit és bajor perecet. mostanában nem annyira szerettem átmenni hozzá, mert mindig ő beszélt. ma én is meséltem. elmondtam neki a múltkori hétvégi képzést és a dilemmáimat, a pszichológust, bár nem direktben, de mondtam, hogy visszaestem és most nem iszom, járok konzultációra. mesélt valakiről, s a történet hallatán az fogalmazódott meg bennem, hogy volt egy idő, mikor azért ittam szerintem, mert féltem, hogy ha nem iszom, nem figyelnek rám. csak ezt addig tartottam fenn, hogy iszonyatosan függővé váltam és teljesen elvesztettem a kontrollt. kemény felismerés volt, kimondani még keményebb, meg is inogtam. de összességében jó volt. szeretek molyolni a konyhában és mivel több, mint négy óránk volt, nem kellett kapkodni sem

elmentem misére. már megint szombaton, de így biztosan elmentem. nagyon váratlan volt, hogy mikor a pap a bort töltötte, elindult a sóvárgás. nem mondom, hogy inni vágytam, inkább a beszélgetés, a jövő heti utazás és főleg a pszichológus által adott házi feladat eléggé nyom és jön a szorongás, a fájdalomtól való félelem és a feszültség, amire korábban mindig az ivás volt a reakcióm. hétfőn még megyek a komplex vizsgára, ahová bíráltam a disszertációt. nem teljesen tudom, mi lesz a feladatom, ez is nehéz. most az a feladatom, hogy megnyugodjak, egyesével vegyem a teendőket, racionalizáljam a félelmeimet. csak így tudom megtartani a józanságomat

tegnap este volt falásrohamom. volt bennem némi kontroll, meg tudom, hogy napközben nem ettem eleget, de azért jó lenne ezen a problémán is túllépnem. persze nem jó, hogy gondom van a normális étkezéssel, de próbálok türelmes lenni