#Kutyád

[bdpst24]

A kutyád is megérdemel egy mancstasztikus napot

A kutyád is megérdemel egy mancstasztikus napot

A Temu segítségével 5 módon mutathatod meg, hogy törődsz vele “Minden kutyának megvan a saját kis napja”, és a Nemzetközi Kutyanap az a különleges alkalom, amikor megmutathatod, hogy mennyire értékeled a hűséget, a játékos szellemet és a határtalan örömöt , amit szőrös barátaid nyújtanak, egy mancstasztikus jutalommal. Semmi sem lehet nagyobb jutalom, mint a farkcsóválásuk vagy az elégedett…

[0selffocus0]

Szabály:

Ha a kutyád elkezd ugatni rád, akkor valaki más eteti.

És nem a kutyákról beszélek.

[lanyametronmegabuszon]

Majdnem–randi statisztika

Egy hete álmodoztam arról, milyen lesz, mikor végre élőben is meglátlak.

Kétszázszor idéztem fel a hangodat.

Százszor képzeltem el a mosolyodat, az első, élő sziádat.

Kilencvenszer néztem az instádra.

Nyolcvan kilométert futottam le az – „Ok, legyen akkor péntek!” –  óta.

Hetven nyálas dalt hallgattam meg a szerelemről.

Hatvanszor néztem meg, nem írtál–e újból.

Ötvenszer olvastam el a legutolsó üzeneted.

Negyvenszer képzeltem el az első csókunkat.

Harmincszor vigyorogtam el magamat. Csak úgy.

Hússzor igazítottam meg a hajamat.

Tízszer öltöztem át a tükör előtt. Mert nagyon tetszeni akartam neked.

Most itt ülök a padon. Kiöltözve, illatosan, frissen mosott hajjal. A megbeszélt helyen. És az embereket figyelem.

Kétszázszor néztem az órámra.

Százszor vettem elő a mobilomat.

Kilencvenszer ment el előttem fekete cipős nő.

Nyolcvanszor kezdtem neked üzenetet írni, de mindig visszatöröltem.

Hetvenszer volt ujjam a zöld kagyló felett, de egyszer sem érintettem meg.

Hatvanszor ellenőriztem a dátumot.

Ötvenszer köszörültem meg a torkomat.

Negyvenszer hittem, hogy téged látlak jönni a lépcsőn.

Harmincszor láttam csókolózó párt.

Hússzor álltam fel, és ültem vissza.

Tízszer csöngött a mobilom, de egyik sem te voltál.

Ujjam most hetvenegyedszerre a zöld kagyló felett. Megérintem, és azt hallgatom, ahogy hosszasan kicseng.

Csak remélni tudom, nincs semmi bajod.

Mert

Senki. Nem. Veszi. Fel.

Talán csak nincs térerő.

Talán csak a kutyád kellett orvoshoz vinni, hirtelen.

Talán csak beleesett a vécébe a telefonod.

Talán csak rég nem látott nagynénéd érkezett meg váratlanul.

Talán csak simán leszarod, hogy valaki rád vár. Kiöltözve, illatosan, frissen mosott hajjal. A megbeszélt helyen.

[egy-lany-blogja]

Azt mondják, ne sírj.

Azt mondják neked, hogy ez csak egy kutya, nem egy ember.

Azt mondják, elmúlik a fájdalom.

Azt mondják neked, az állatok nem tudják, hogy meg kell halniuk.

Azt mondják neked, hogy a fontos, hogy ne szenvedjen.

Azt mondják, lehet még egy.

Elmondják mi lesz veled.

Azt mondják, vannak elviselhetetlenebb fájdalmak.

De nem tudják, hányszor néztél a kutyád szemébe.

Nem is tudják, hányszor voltál már egyedül a kutyáddal a sötétben.

Nem tudják, hányszor volt egyedül a kutyád, aki melletted állt.

Nem tudják, hogy az egyetlen, aki soha nem ítélkezett feletted, az a kutyád.

Nem tudják, mennyire féltél aznap este, amikor felébresztettek.

Nem tudják, hányszor aludt a kutyád a közeledben.

Nem tudják, mennyit változtál, mióta a kutya az életed részévé vált.

Nem tudják, hányszor ölelted meg, amikor beteg volt.

Nem tudják, hányszor tettetek úgy, mintha nem látnátok, hogy fehérebb lesz a haja.

Nem tudják, hányszor beszéltél a kutyáddal, az egyetlen, aki igazán hallgat.

Nem tudják, milyen gyönyörű voltál a kutyádnak.

Nem tudják, hogy csak a kutyád tudta, hogy szenvedsz.

Nem tudják, milyen érzés látni, amikor az idős kutyád arra törekszik, hogy üdvözöljön.

Nem tudják, hogy amikor rosszul alakultak a dolgok, az egyetlen, aki nem ment el, az a te kutyád.

Nem tudják, hogy a kutyád élete minden pillanatában bízik benned, még az utolsóban sem.

Nem tudják, hogy mennyire szeretett a kutyád, és milyen kevés volt elég ahhoz, hogy boldog legyen, mert te elég voltál neki.

Nem tudják, hogy egy kutya miatt sírni az egyik legnemesebb, értelmes, igaz, tiszta és őszinte dolog, amit tehetsz.

Nem tudják, mikor mozdítottad meg utoljára... Vigyázz, nehogy bántsd.

Nem tudják, milyen érzés volt életük utolsó pillanataiban simogatni az arcukat... 😢😢😢

[calleyspage]

De jársz valakihez akinek elmondod ezeket? Együtérzek amúgy, nehéz ez az élet nevű dolog. Nehéz mert túl sok az elvárás és a buktató. Kutyád jól van? :)

Jártam igen korábban! :) de ez most más jellegű, akkor kiégés miatt voltam, most szorongás ami a fő vonal.

Ezzel az új problémával most keresgélek egyébként, a környéken nem találtam egyelőre. Nagyon tetszettek a mélylevegő projectes könyvek, ott is nézegettem csoportterápiás lehetőséget de vagy időpontban nem volt jó, vagy be volt telve. Most inkàbb ezt érzem, hogy csoportosra lenne szükségem. Az irodalomterápia kezdett el eléggé érdekelni.

Jól van az Elmike, igen 🥰 olvas ő is velem.

[tumblikutya]

Ha eszedbe jutott már, mégis hogyan lehetne olyan gyönyörű kutyád mint tumblikutya, végre itt a recept:

36% Beagle

22% Pekingi palotapincsi

8% Chihuahua

5% Tacskó

5% Németjuhász

5% Doberman

(Az utóbbi két képből lehet, hogy motivációs poszter lesz az ágya felett)

[hobbygilda]

Futis kalandok..

A 12. kerületi Fodor utcai kutyafuttató egyik különlegessége, hogy játszótér van mellette, a kettőt elválasztó kerítésen egy (zárható) ajtó van, így a kettő átjárható (leginkább azért, mert a futiban nincs vízforrás csak a játszótéren, tehát ha meg akarod itatni a kutyád, onnan kell vizet hozni - most sajnos onnan sem, mert a kutat még nem nyitották ki, de ez most mindegy). 

Tegnap délután (mint legtöbbször) békés csendélet a futiban, a kutyák játszanak, szaglásznak, stb, gazdik hasonlóképp. Egyszer csak nyílik az ajtó a játszótér felől, kissé ideges anyuka egy karonülő és egy kicsit nagyobbacska kisfiúval belép. Egyes kutyák jó hangosan megugatják a csapatot, anyuka zavartan hajkurássza a kutyákat, természetesen a gazdi bőszen csillapitja és próbálja elhúzni onnan őket.

Kérdés: Anyuka, miért jönnek át a futiba, ha félnek a kutyáktól? Anyuka: Azért, mert a kicsinek kakilnia kell!!!! Egyúttal el is indulnak a lenti, füves részekhez.

Szó bennakad, a gazdik tágra nyílt szemekkel néznek egymásra. Látva a felháborodást, anyuka visszafordul és sértődötten visszamennek a játszótérre.

Kérdések fogalmazódnak meg bennem. Otthagyták volna a végterméket, ami valószínűleg valamelyik kutya ínyencfalatja lenne, esetleg a beleftrengene vagy felszedték volna zacskóval, mint mi? 

@berciktya

[tartsdmegazaprot]

Miért nincs kutyád, Kittyó?

mert be kellett látnom, hogy gondjaim vannak a felelossegvallalassal, és sokkal korábbi stációi is nehezkesek olykor, nemhogy egy állat - ami nem ezt érdemelné

[angelofghetto]

ha valaha volt kutyád, ne nézd meg ez a filmet, mert végigbőgöd

csak mondom

[nemfogomkibirni]

Tudod a saját kutyád is megugat ha nem csak te eteted 🤌🏼

- ez nem a kutyáról szól .

[egzotikusallatok]

Alkalmatlan vagyok bárminek a tartására, nevelésére.

Ha nincs gyereked, se kutyád, cserébe van önkritikád, amelyben belátod, hogy a gondoskodás önmagában még nem nevelés, sem pedig pedagógia, akkor rájössz, hogy rengeteg állattartó, és még több szülő nem csak inkompetens, arrogáns, tanulatlan, tudatlan idióta, aki a gyereke/kutyája létének tükrében képzeli magát atyaúristennek, hanem a létük jogosultságát is csak ezek függvényében képesek értelmezni.

Ők a legveszélyesebb trógeralkatú senkiházijai az emberiségnek, és semmilyen más élőlénynek a birtoklása-tulajdonlása sem segít a megáltalkodottságukon, sem a lelki nyomorukon, sőt!

Ezek a véglények a legaljasabb, legkörmönfontabb önigazolásra szoruló debiljei társadalmunknak, és még csak nem is sejtik, hogy mennyie gátolja a jellemfejlődésüket az egocentrizmusuk, sőt rombolja a személyiségüket ez a fajta tudatszűkítő működésük a szaporodásban és/vagy állattartásban elégtételt remélő toporzékoló mániájuk.

Betegesen burjánzó egójuk túlterjeszkedésének terepévé züllesztik a kisállataikat, méginkább gyerekeiket.

Isten óvja bolygónkat, az emberiséget és minden kisdedet s ebet ezektől a szaporodóautomataként hörgő, fröcsögő szörnyetegektől 👌.

A maradéknak pedig kellemes további felcseperedést 😉 🦈.

[prokee]

Ok, elárulom akkor a titkot.

Kétféle adalékanyaggal lehet négylevelű lóherét termeszteni.

- Vizelet. Mindegy, hogy a kutyád jár oda, vagy a réten a tehenek hugyozzák le, esetleg gyakran buliztok a grill/bogrács mellett, és az átfolyó sört nem mindig viszitek be a házba. Legyen rendszeresen lehugyozva.

-Koffein. Van egy helyem, ami mellé rendszeresen állok be az autóval, és a kocsiban felejtett, megkezdett kólát, energiaitalt öntöm ki. Na, ott bármikor lehajolok, találok négylevelűt.

Lóherefőzelék-alapanyagnak értelemszerűen inkább a második módszer alkalmas.

Jackpot

[bonnefoysdick]

"szedd össze magad vagy szétszedlek!" és más ellentmondásos fenyegetések amiket a kutyád nem fog komolyan vennj

[versinator]

Távozzál vízözönje

Beforrt kutyád mesterségedet mormogása Csókjaik halászni kősziklákat üdvről Csináltatom fájdalmaimnak rózsatenger harmatozása Akárhány indulatja táplálgatta legmesszebbről

Szunyog hiuságnak árnyában zugása Csillagkoronája tyúkanyó keveredtem részéről Megitták eladtam mérföldig kotyogása Bujkálás iskolákban éljed nevedről

Nemesembert reményimet álmodál orrnál Könyvedben biztattál részvéttel szerencsétlenségünk Felköszöntsön ágyuja boreső tolvajnál

Győzedelmeskedni benéztem vonzerőnek esküszünk Mesterségem emberségesen kezeken vasnál Könnyétől csörgenek szépszerén röpülhetünk

[gandhika]

Egyébként I can second to that. Mármint hálistennek a fentiekből nekem semmi, csak néha üt(ne) meg enyhébb depresszió. na, önsajnálatot, meg depresszív döglést kénytelen vagy elfelejteni, ha a hülye kutyád megint lenyalja a képed a kanapén, meg ma is el kell vinni egy órára legelni. :) Jolán ❤️

[pokuc]

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Hol a zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan pattogtatott – „vigyázz!”-ban, „tűz!”-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák, nemcsak a titkon félignyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben, a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban, ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben színekben, képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban s abban, megállt a kapualjban: hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem; ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek idegennek felelget: nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban; az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves, mikor jössz haza, kedves; az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, fönt a tejút is már más: határsáv, hol fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak, a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad; hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék; vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog: hegyen és tenger mellett be ezt lehelled; cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben; a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor zuhogásban, az égigérő rácsban, a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; mint víz a medret követed és teremted; kémlelődsz ki e körből? ő néz rád a tükörből, ő les, hiába futnál, fogoly vagy s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába, beivódik, evődik velődig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt, s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból, mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is ő vigyáz már, gyárban, mezőn, a háznál; s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed, hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában; mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hű akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.

(1950-1951)