#Kiadvány

[urbancobrastrikeforce]

Renegade Studios G.I. Joe: The Crimson Veil Expansion - Már előrendelhető

Nagyszerű hírt osztott meg a Renegade Studios, ugyanis ezen a linken előrendelhető a következő kiegészítő pakkjuk. [Full Force / X]

[dendre]

Toumani Diabate (1965-2024)

A világ legjobb kora játékosa – ez volt az eposzi jelzője. De hát a világ a kora világában szinte, túlzással, de csak az ő családját jelentette, szóval generációjában, főképp mióta ő volt a családfő, tényleg ő volt a legjobb kora zenész. Lehet, hogy tényleg mindenkit figyelembe véve ő volt a legjobb kora zenész. Nekem biztosan.

Az biztos, hogy a legalább 800 évre visszanyúló hangszertörténetben (kora = pengetős, 21 húros, hárfa-lant keresztezésű „szerű” nyugat-afrikai csoda), zenészcsalád történetben (a jelik/griotok, azaz a mandinka, mandé etnikai, kulturális csoport hagyományos történetmesélő, énekes-zenészei sorában leginkább a Diabaték családjáé a kora megszólaltatásának kötelessége, hivatása, legalább hetvenegynéhány generáció óta) az övé az a szerep, hogy a hangszert világszerte ismertté, népszerűvé tette. Apja, mint ahogy tehát a családban mindenki visszamenőleg szintén korás volt, és igazság szerint ő kezdte azt a munkát, hogy ismertté tegye a hangszert a világ számára, egyszerűen, mert a világ (egyenlő nyugati világ) az ötvenes-hatvanas évektől kezdett érdeklődni szűkebb körben a más kultúrák zenéi iránt olyan módon is, hogy elkezdtek zenei felvételeket készíteni Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában és a többi. Szóval Toumani apja, Sidiki Diabaté és egy másik kora-zenészcsalád, a Sissokókat képviselő Djelimadi Sissoko közös korazenéjét 1970-ben rögzítették az első olyan lemezsorozat részére, ami Mali hagyományos zenéjét mutatja be. Pazar hatlemezes kiadvány Premiére Antologie de la Musique Malienne, aminek a Cordes Anciennes című 1971-ben kiadott darabján - Batourou Sekou Kouyate mellett, szintén ősi zenészcsalád, mai képviselői inkább a rokon ngoni hangszerről ismertek, de Batourou Sekou korás volt – Sidiki Diabate és Djelimadi Sissoko zenéje mutatta meg a hangszer erejét. Mármint a nyugati világnak. Meg nekem is, mert én is ezen a lemezen hallottam először korát, a kilencvenes évek elején, kollégiumi nevelőtanáromnak köszönhetően (akinek amúgy még annyi minden más zenét is a new wave-től a tradicionális zenékig). És elsőre és nagyon meghatározóan szerelem lett a kora.

Mali zenei, és a jelik történetéről Weyer Balázs Tranquilo Playlistsjében jóval többet lehet olvasni erről.

Szóval az apuka Sidiki volt az egyike az elsőknek, akiknek a kora játéka lemezre került, őt is szokták „a kora királyának” hívni, de ezt innen nagyon nehéz megállapítani, főleg, hogy ezután a ’71-es lemez után a hangszer mások albumain jelent meg gyakrabban (kora-lemeztörténet máskor Djelimadival, Djeli Moussa Diawarával vagy egy másik Sidiki Diabatéval, hogy még bonyolultabb legyen a történet, akinek 1978-ban jelent meg egy csudás kiadványa). Tőle, a Toumani apuka Sidikitől pedig 1987-ben jött ki a következő, abban az időben, amikor a nyugati világ immár szélesebb körben is elkezdett kitekinteni anglofóniából és hamarosan kitalált erre egy szót, azt, hogy világzene. Szóval a lemez Angliában jelent meg az apuka Sidikitől, pontosabban a Sidiki Diabate And Ensemble-től a Ba Togoma címmel, amin már a fiatal Toumani Diabate (1965-ös születésű, ekkor tehát 22 éves) is játszik (meg talán az öccse, az 1982-ben született Mamadou Sidiki Diabate szerepel a borítón egy játék-korával – de az is lehet, hogy régi a kép és Toumani az fiatalabb korában). Mellesleg a tesó Mamadou is nagy korás lett, meg Toumani fia, szintén Sidiki is, akivel van remek közös lemeze, igaz a fiú Sidiki elcsábult a popzene felé is.

És akkor innentől tényleg látványosabb a hazájában már nagy együttesekben játszó, nagy énekeseket kísérő Toumani útja, akit már eddigre is többen tehetségesebbnek hallottak az apjánál. Első lemeze Kaira címmel a következő évben, 1988-ban jelent meg, szóló kora lemez, elvileg nem volt ilyen korábban, és a tradicionális szálat egy sajátos játéktechnikával és zenei világgal egészíti ki. Nyilvánvaló, hogy valami egészen más szint, hogy zeneileg ez valami új, valami egészen eredeti, örökérvényű. És még ebben az évben megjelent a korabeli világzenei hévnek megfelelően egy világok keresztezése lemeze is, a flamencót eleve frissítve, „világzenésen” játszó spanyol Ketamával (és a világzenébe belezúgó folkrocker bőgőssel, Danny Thompsonnal) közös Songhai, ami minden esély ellenére nagyon is működő zenetársítás. Szóval hogy ki is Toumani, az ebben az évben kiderült, mert későbbi szólólemeze (a talán nekem legjobb kora album), a 2007-es The Mandé Variations, vagy a minden más későbbi, valószínűtlen kollaborációi is elképesztőek. Hogy egy benjóssal is tud jót zenét csinálni? Vagy egy brazil formációval? Vagy egy jazztrombitással? Vagy blues-zenészekkel? Vagy iráni hegedűssel? Az ő kora játéka arról szól, hogy zene. Hogy zene. És nincs semmi más kérdés. Ballaké Sissokóval – akinek az apukája a történet elején zenél Toumani apukájával az 1971-es startlemezen – 1999-ben megcsinálták az ősök albumának a modernebb verzióját és a Nouvelles Cordes Anciennes is pazar lett. De tényleg bármi és minden. Nem kellett olvasni a hozzá szóló búcsúzásokat, hogy tudjuk, mennyire nagy ember volt, hogy a zenészen túl is mennyire nagy. Pár éve szinte egész nyáron csak őt hallgattam, hőségben is hűsít, akkor raktam össze ezt a hogyan hallom a lemezeit sort, amit most kiegészítettem az újabbakkal. Tényleg nincs olyan, amit ne ajánlanék jó szívvel, mind jó (na jó, tán az utolsót kivéve).

Toumani Diabaté: Best to worst (worst egyenlő még mindig jó)

1. Toumani Diabaté: The Mandé Variations 2008 2. Toumani Diabaté with Ballaké Sissoko: New Ancient Strings 1999 3. Toumani Diabaté’s Symmetric Orchestra: Boulevard de L’Indépendence 2006 4. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: In The Heart Of The Moon 2005 5. Toumani Diabaté: Kaira 1988 6. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: Ali & Toumani 2010 7. Toumani Diabaté: Djelika 1993 8. AfroCubism: AfroCubism 2010 9. Ketama, Toumani Diabaté & Danny Thompson: Songhai 1988 10. Toumani Diabaté & Symmetric Orchestra: Shake The Whole World 1992 11. Toumani Diabaté & Sidiki Diabaté: Toumani & Sidiki 2014 12. Toumani Diabaté & London Symphony Orchestra: Korolén 2021 13. Béla Fleck / Toumani Diabaté: The Ripple Effect 2020 14. Ruswell Rudd & Toumani Diabaté: Malicool 2002 15. Kayhan Kalhor and Toumani Diabate: The Sky Is The Same Colour Everywhere 2023 16. VA: Mali Music 2002 17. Arnoldo Antunes Edgard Scanturra & Toumani Diabaté: A curva da cintura 2011 18. Taj Mahal & Toumani Diabaté: Kulanjan 1999 19. Ketama, Toumani Diabaté & José Soto: Songhai 2 1994 20. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali 2017 21. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali Airlines 2017 22. Toumani Diabate: Toumani, Family and Friends 2022

[ultramegatroutman]

:D

Nem tudom ki ez a faszi, de a könyv alapján egy félkegyelmű analfabéta, aki gecihülye az egészhez. Az egész könyv hemzseg a hibáktól, kb. úgy néz ki, hogy fogta a 2006-os ebayt, letöltötte a fotókat, mindenféle szerkesztés nélkül mellérakta a termékleírásokat (amit ilyen amatőr kereskedők készítettek), és csók. Flavio Pozzi az nemtom kicsoda, de az üvegművész az Poli, A Guzzi az Moto, a lámpás brigád az Guzzini, Rena Rosenthal az életben nem tervezett semmi, de főleg sk. nem készített egy darab szobrot sem, mivel forgalmazó volt, a képen egy Richard Rohac bronz van (jó esetben, rosszabban egy Fabrica Patria knockoff az '50-es évekből), csak ez nincs odaírva. Egyiknél sem. A Lalique-macskánál nem az a fontos, hogy maga köré tekeri a farkát, hanem hogy 1970-ben Lalique már halott volt, miről ismered fel az ilyet, meg mérnemér annyit. Faszomat se érdekli, hogy a Gallé vázán milyen gazok vannak, ha nem írod oda, hogy kámeaüveg, egy Daum párnavázánál nem az a lényeg hogy naplemente, hanem hogy zománcfestett. Omar Khayyam Rubaiyat első kiadása az 1922. Meg még egy csillió ilyen.

De van lejjebb, mert a magyar fordítás (Szilágyi Ágnes és H. Prikler Renáta munkája) valami egészen fantasztikus. Szerintem teljesen egyedülálló, hogy bazmeg angolul se tudsz, magyarul sem rendesen, a szakmához meg semennyire sem, és mégis könyvet fordítasz. Jó, mondjuk a hozott anyag is kemény, de attól függetlenül Magyarországon nincs cinkszobor, itten ónszobor van, a tangerine glass az nem tangeri üveg bazmeg, hanem narancssárga színű, ezüsttel futtatot az Jókainál van, szakkönyvben ezüstözött, az open face zsebóra az nem felül nyitott, hanem nincs fedele, de meg sem említjük, ha képaláról van szó, mert lássuk a szemünkel. Meg egy rakás ilyen. Meg magyartalan mondatok garmadája. Szóval nagyon fasza kiadvány, képeket most nem rakok be, mert nem szabad reprodukálni még részleteteket sem, elektromos formában sem. Jó, egyet iderakok, mert az tényleg egy orbitális faszság, és remekül jelzi, hogy a könyv is egy orbitális faszság.

[dedibelyegei]

Törökország debütál a blogon ma, és hát ki mással tenné ezt, mint minden törökök atyjával a nagy Kemal Atatürkkel! Regnálása óta nem nagyon volt olyan év, hogy valamilyen bélyeg (vagy szerintem kb bármilyen) kiadvány ne készült volna vele. Jómagam nem jártam még Törökországban, de több barátom is mondta Isztambulban járva, hogy elképesztő az Atatürk kultusz amit áthatja a környezetet és a mindennapokat. Ez a 100 lírás példány (amúgy kettő, csak meg van hajtva) 1985-ből való, teljesen átlagos mindennapi bélyeg, 125 milliót nyomtak belőle, ahogy a sorozat másik két tagjából is. Ez a legmagasabb névértékű, tíz és húsz lírás készült még belőle, ugyanezen grafikával, csak eltérő színekben. A kisebbik kék, a középső pedig barnás színű. Ez a 100-as kicsit nagyobb értéket képvisel a másik kettőnél, olyan 100-200 forintért mennek, de postatiszta, új példányokért, akár 400 forintot is elkérhetnek. A hármas sorozatot tiszta állapotban, egyben 600-800 forintért vesztegetik.

Mustafa Kemal Atatürk az Oszmán Birodalom Selanik nevű városában született 1881-ben. Rögtön ismerősebb lesz, ha azt mondom ez bizony nem más, mint a mai Szaloniki, Görögországban. Öten voltak testvérek, de a felnőttkort rajta kívül csak egyik nővére érte meg :( Anyja mélyen vallásos volt, így először vallási iskolába íratják, azonban már itt kitűnik büszkesége és öntudattosága, mely a merev szabályokkal szemben problémákat okoz, így apja kiveszi innen és Semsi Efendi iskolájába kerül át, ahol nyugati módszerekkel zajlik a tanítás. Itt is kilóg felnőttes viselkedése és persze metsző kék szeme és szőke haja okán, melyet szláv származású anyjától örökölt. Első traumájaként, édesapja hét éves korában eltávozik, mivel üzlete tönkrement és emiatt alkoholizmusra adta fejét, legyengült szervezetét pedig egy tűdőbaj legyűri. Anyjával vidékre költöznek, nagybátyja farmjára, itt megismeri a paraszti lét értékeit, tanulni azonban nem hajlandó az ottani vallási oktatóktól, így visszamegy Szalonikibe. 12 évesen eldönti, hogy a katonai pályát választja, az ehhez kapcsolódó iskolákban, mint matematikai, mind irodalmi tudásával kitűnik, emellett megtanul franciául. Matek tanárja adja neki a Kemal (tökéletes) nevet, mivel minden kérdésre tudta a választ, sőt őmaga hozott be matematikai problémákat. Francia tudásában is maximalista volt, így kezdte el tanulmányozni Voltaire, Montesquieu, Auguste Comte, Rousseau műveit, és ezáltal kezd el formálódni ellenérzése a vallásos fanatizmus ellen.

1899-ben az isztambuli hadi akadémia növendéke lesz, ahol más kadétokkal együtt gyakran tartanak retorikai vitákat, emellett éjszakánként tiltott, liberálisnak nyilvánított könyveket olvas titokban. 1905-ben végez vezérkari kapitányi rangban. Barátaival gyakran ülnek össze, megvitatni a tiltott művek tartalmát és a napi politikát, ezeken az alkalmakon már nyíltan kritizálják a szultáni politikát. Egyik társuk azonban besúgó volt, ezért néhány hónapra lecsukják őket legjobb barátjával Ali Fuaddal, majd pedig a szíriai Damaszkuszba küldik őket az Ötödik Hadsereghez.

Itt alapít meg egy titkos társaságot, Anyaföld és Szabadság néven, majd hazatértével az ifjútörök mozgalomhoz csatlakozik, mely 1908-ban forradalmat robbant ki. 1909-ben megpuccsolják II.Abdul-Hamid oszmán szultán, ekkor Atatürk már a csapatok élén vonul Isztambulba. Eztán Líbiába megy harcolni az olaszok ellen, itteni érdemeiért 1911-ben őrnaggyá léptetik elő. 1912-ben a Balkán-háborúban ő szervezi meg a Dardanellák védelmét, majd pedig Bulgária katonai attaséja lesz.

Az első világháborúban számtalan csatát vezet, a legkülönbözőbb frontokon, nevéhez fűződik az 1915-ös galipoli győzelem, mely megállította az antant erőket, de sikeres hadjáratokat vezetett a Kaukázusban az oroszok ellen, illetve a szíriai Aleppóban a britekkel szemben. Utóbbi csatákat 1917-ben már tábornoki rangban vívja meg. Kemal nem volt hajlandó elfogadni a háborút lezáró versailles-i béke tartalmát, amit a szultáni rezsim aláírt, minek keretében bizonyos területeket Görögország kapott meg, az Oszmán Birodalom felosztása után. Ankarában saját kormányt hoz létre, és egybekovácsolja a különböző török fegyveres csoportokat, miáltal két jelentős csatában legyőzik a görögöket 1921-22-ben, és többek között visszaszerzik Izmirt. A köztársaságot a görög-török háborúkat lezáró lausannei békét követően kiáltják ki 1923 október 29-én, első elnökének Musztafa Kemált választják.

Tizenöt évig tartó köztársasági elnöksége alatt, olyan meghatározó intézkedések kötődnek hozzá, mint rögtön az elején a kalifátus eltörlése, az ország drasztikus szekularizációja, az európai öltözék szorgalmazása. 1925. december 26-án átáll az ország a Gergely-naptárra, európai mintákra készül új Btk. és Ptk., mely többek közt azt is magával hozza, hogy a törvény előtt egyenlő bánásmódban részesül férfi és nő.

1928-ban bevezetik a latin ábécét, és egyfajta nyelvújítás is kezdetét veszi, mely során megtisztítják a török nyelvet, minden idegen eredetű - legfőképp arab és perzsa - szótól. Némi zűrzavar keletkezett ebből az első időkben, mert nem minden ilyen szónak volt akár 'őstörök' megfelelője, így az embereket arra hívták fel hogy maguk alkossanak új szavakat. Atatürk személyesen is járta az országot táblával és krétával, hogy népszerűsítse, az egyébként kötelezően elsajátítandó új írást.

1934-ben eltörlik a rangokat és címeket (pl. pasa, bej), és minden töröknek családnevet kellett választania. Musztafa Kemál ebben a 'keresztségben' kapja az Atatürk azaz 'minden törökök atyja' vezetéknevet. Emellett mezőgazdasági reformjai hatalmas gazdasági és ökolóigia fellendülést hoztak az országnak, ezért a 'török mezőgazdaság atyjaként' is hivatkoznak rá a mai napig.

1937-ben alkotmányba foglalják a kemalizmus hat alappillérét (a 'hat nyíl'), ezek a republikanizmus, popularizmus (osztályok tagadása, 'egy nép'), etatizmus, reformizmus, nacionalizmus, szekularizmus. Természetesen a gyors és agresszív ütemben történő átalakítások nem nyerték el mindenki tetszését, különösen az oszmán méltóságok és tisztek leszármazottait. 1926-ban fény derült egy pokolgépes merénylet tervére Kemál ellen, a letartóztatott vádlottak jelentős részét felakasztották, a kivégzések másnapján hangzottak el a híres mondatok Atatürktől:

„Én vagyok Törökország. Aki engem akar megsemmisíteni, az magát Törökországot akarja megsemmisíteni. (…) Népemet mindaddig kézen fogva vezetem, ameddig nem lesznek biztosak a léptei, és ameddig nem ismeri útját.”

1930-ban Musztafa Kemál megkérte jóbarátját Ali Fethit, hogy alapítson egy 'álellenzéki' pártot, a Szabad Köztársaság Pártot, hogy az elégedetlenkődet legyen hova becsatornázni. Ebből is eredtek aztán konfliktusok és ugyanebben az évben, komoly zavargás is kirobban Izmir mellett, melyben több katonát brutálisan megöltek, majd ennek megtorlására 27 embert kivégeztettek.

Magánélete is igen intenzív volt, imádta a nőket, és a rakit (török ánizspálinka). Évekig együttélt házasságon kívül egy Fikrije nevű lánnyal, akit aztán súlyos betegsége miatt Svájcba küldött egy szanatóriumba. 1923-ban feleségül vette Latife Ussakit, aki nehezen viselte férje italozó, kicsapongó életét, így 1925-ben elválnak. Gyermeke sosem született, de számtalan örökbefogadással büszkélkedhet, összesen hét lánya és két fia volt ily módon.

Kedvenc szórakozásai közé tartozott az úszás, lovaglás, a tánc és az olvasás. Imádott két állata volt Sakariya a ló, és Fox nevű kutyája. Folyékonyan beszélt franciául és németül, hatalmas magánkönyvtárat tartott fent.

1938 novemberében éri a halál, 57 évesen, egyik nagy szenvedélye okán, májbetegség viszi el. A számára épített monumentális Anitkabir mauzóleumban helyezik örök nyugalomra, Ankarában.

Végzős kép a katonai akadémiáról, 1905-ben, gyilkos bajusszal:

A 30-as években már elnökként:

Az Anitkabir, végső nyughelye:

[gyogyitsmegmarika]

Szóval, a mi kis falunkban, Gyálon, (ami egyébként minden várakozás ellenére a kb 80 agglomerációs településből a 8. legnépesebb) az egészségügyi ellátás az elmúlt években pont olyan, amire számítani lehet.

A háziorvosi szolgálat még úgy-ahogy működik, viszont járóbeteg-ellátás gyakorlatilag nincs. Van egy klassz, 2010-es években épült rendelőintézet, amiből az elmúlt 5-6 év alatt fokozatosan eltűnt az ellátás, és gyakorlatilag már csak labor, hasi ultrahang, meg talán fül-orr-gégészet van, heti 1 rendeléssel. Minden mással át vagyunk irányítva Kispestre és Pesterzsébetre.

A héten jött egy önkormányzati propagandakiadvány a postaládába, hogy örömmel jelentjük, hogy ennek most vége, április 1-től visszakerül a járóbeteg-ellátás Gyálra, magas színvonalon.

Majd a kiadvány folytatódik azzal, hogy tehát mostantól a helyi eü kozpontba lehet menni szakellátásra, kivéve az alábbi néhány szakrendelést:

Természetesen a közlemény mögöttes lényege az, hogy pont ugyanaz a 2-3 szakrendelés lesz helyben, de a szomszédos kerületek helyett minden mással a szélrózsa minden irányába leszünk szétszórva.

Ezen kívül még figyelmet érdemel az orvosi ügyeletre vonatkozó propagandarész, ami elmagyarázza, hogy milyen jó lesz nekünk, mert az eddigi teljes háziorvosi ügyelet helyett itt már csak este tízig lesz ügyelet, mert nem ügyeleti központ, hanem ügyeleti pont lesz. Őrületesen jó.

[csacskamacskamocska]

Káros-e a Férfiak klubja

Ez most egy hosszú bejegyzés lesz, és ahogy nézem, nagyon cselesen csak a végén van szó a Férfiak klubjáról. Szóval teszek ide egy ilyen fekvőrendőrt:

Ha végiggondolom, hogy mióta foglalkoztat a pszichológia, akkor azt kell mondja, hogy 14 éves korom óta. Csak akkor még nem tudtam, hogy így hívják. Önismereti útkeresés volt, csak azt sem tudtam, hogy úgy hívják. Mindenbe belekóstoltam, sok mindent megismertem, rengeteget olvastam és boldoggá tettek a felfedezések. De nem bírt magába ragasztani semmi. Mindig lettek újabb kérdéseim, amire csak akkor kaphattam volna választ, ha nagyon mélyen belemegyek az adott vallásba, filozófiába, ha elköteleződöm. De azt nem bírtam. Nem bírtam a külsőségeket, a rituálékat (később megértettem a szerepüket, de továbbra is bohóckodásnak tűnt), kerestem azt ahol ezek nincsenek. Büszke voltam a belső vágyra, hogy megismerjem a létezést, Istent, az élet értelmét. És nagyon sokszor azt hittem, hogy már értem. :) :) Nagyon fiatal voltam.

És végül így maradtam. Kereső, kételkedő, a járt utakat is újrafelfedező, megszállott nézőpontváltó mániákus turkáló, hogy mi van még lejjebb, még mélyebben az emberben. Mi mozgatja, milyen (parazita) érzelmek rakódnak egymásra ahhoz, hogy átmenetileg megmagyarázza magának a szart, amiben él, miért, hogyan határozza meg az értelem és az érzelem, és van-e megoldás a lelki békére a társadalmi nyomás ellenére, és az értelmes boldog életre.

Beszégettünk itt róla, hogy a 21. század a pszichológia kora. Így igaz. És az érzelmi, pszichológiai sarlatánkodásé. Aki megoldja az aktuális élethelyzetét (értsd, talál rá egy jó magyarázatot, egy kényelmes választ), az holnaptól oktatni fog róla másokat. Ha kalapácsod van, mindent szögnek látsz. Az összes barátnőm, aki elbaszta a házasságát, az párkapcsolati kóccsá képezte magát. Amelyiknek az öregedés a pánikja, ő szintén életvezetési tanácsadó lett idősödő nőknek. A férfiismerőseim inkább reikimesterek lettek, a férfiak még mindig jobban szeretik az önismeret helyett a külső erők megismerésére helyezni a hangsúlyt. (nem én mondom ezt, a kutatások) Aki nem remél tartós, mély kapcsolatot, az azt oktatja, hogy hogyan légy boldog egyedül. Hisznek benne mindannyian!

Egyszer valaki azon háborgott, hogy mit tudhat a Pál Feri, mint katolikus pap a párkapcsolati problémákról. Szerintem, 20 év aktív terápiával eltöltött idő után legalább annyit, mint az, a nem katolikus pap pszichológus, aki túljutott egy szar házasságon és többet nem lépett kapcsolatra, csak mások szar kapcsolataival foglalkozik. Őket sosem kérdőjelezi meg senki.

Rengeteget, de tényleg rengeteget tévednek a sokat idézett pszichológusok is. Popper, Feldmár, Csernus, stb. Mindenkinek van egy saját fókusza, érdeklődési köre, vesszőparipája és ami azon kívül van, ott nem tud kiemelkedőt alkotni. Van ugyan rendszer abban ahogy vagyunk, de mégis egyediek vagyunk mind.

Jó, hogy annyi önismereti könyv és pszichológiai ismeretterjesztő kiadvány, előadás van. Akkor is jó, ha az emberek e miatt elkezdenek szakszavakkal dobálózni és a saját szűk ismereteikkel rendszereket építeni. mert ha egyetlen problémát meg tudnak oldani a saját életükben, az már jó. ha miattuk bárki érdeklődése felébred a változtatás iránt, az már jó. De a női magazinokat az emberiség ellenségeinek tartom. Oké, hogy nem atomtudósoknak íródnak, de a cikkeik 90%-a konkrétan káros.

Nagyon nehéz eldönteni, hogy mi minőségi és mi nem.

Néha elém kerül a Férfiak klubja. Úgy szokott lenni, hogy meghallgatok valamit, hú, ez komoly, ez nagyon jó, és nézem, baszki ez megint a Férfiak klubja. :/ Miért baj ez nekem? Mert eleinte és még most is egy nehezen meghatározható "hitvallású" dologról van szó. Konzervatív? Dolgokban igen. hímsoviniszta? fasz tudja, valójában még sosem érzékeltem bármennyire kerestem. Próbál tartást adni a férfiaknak. Igyekszik férfi módra megfogni az érzelmi problémáikat. Ez nagyon jó! Egy férfias kiállású és stílusú férfinak talán jobban hisznek. Egyenlőséget hirdet, de a férfi szerepet mégis mintha kicsit magasabbra emelné. Azért kell változnod, gyógyulnod, magadra találnod, hogy erős partner tudj lenni. Akkor vagy férfi. És a nők az erős (tartással rendelkező) férfiakhoz vonzódnak. A női lágyság (jajj szívem, hát nem lenne jobb...?) és a hiszti helyett (ezt nem bírom tovább, hogy te így...!) férfiak mesélnek férfiaknak a saját megküzdéseikről. Közben valahogy mégis, mintha a jóféle dolgok között valami nem jó dolgok lennének elrejtve, amit sejtek, de nem ismerek fel. Ha sokat hallgatnám, lehet beszippantana. Nem szeretném. mert amúgy, ja, engem is vonz a férfidominancia, ami ellen aztán kézzel lábbal tiltakozom. Mert mi a férfidominancia, ami vonz? Hogy átölelnek és azt mondják: gyönyörű vagy, imádom azt amilyen vagy, örülök, hogy együtt vagyunk, mert nem akarnék nélküled élni. (az érzelmek és vágyak kifejezése, hihetetlen erőt sugároz. A nyominger pasik nem képesek erre) A másik pedig a „Ne aggódj, együtt megoldjuk” csak a gondolat, hogy van kire támaszkodni, elképesztő erőt tud adni. nekem legalábbis.

Elnézést, hogy ennyire hosszú lett. A lényeg az, hogy én nem akarok tanítani senkit. Olvasok, keresek, kutatok, meghallgatok sok mindent és vallom, hogy bárhonnan fel lehet csipegetni fontos meg érdekes dolgokat. Kivéve a női magazinokat! Azokat fel kéne gyújtani!

[bdpst24]

Megjelent az Új Munkaügyi Szemle 2024/4. száma a METU gondozásában

Megjelent az Új Munkaügyi Szemle 2024/4. száma a METU gondozásában

A Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) gondozásában megjelent az Új Munkaügyi Szemle legújabb, 2024/4. száma, amely gazdag és sokoldalú tartalommal várja olvasóit. A kiadvány a munkaerőpiaci kérdések, a munkaügyi gyakorlatok és a foglalkoztatási trendek egyik meghatározó szakmai fóruma, értékes betekintést nyújtva kutatók, szakemberek és a HR világa iránt érdeklődők számára. A lapszám főbb…

[sutiszele]

global_underground_45_danny_tenaglia_brooklyn

na erre nem számítottam, várom, hogy végig hallgathassam, tízen éve nem volt olyan GU kiadvány, amit ennyire vártam volna

[hobbygilda]

Sisso Artner: Konyharegék (bestzeller lösz!)

képzeljétek ámbrás cetek! barátaim! leveslesők és süteményfalók! megint megjelent egy könyvem, ismét megbízásiból, mégpedig most Terézváros, illetve az Eötvös10 megbízásából, pályázatra, "a Budapest150 emlékév részeként, a Fővárosi Önkormányzat és a Budapesti Művelődési Központ anyagi támogatásával.", Dorka Gálvölgyi ötlete nyomán és bíztatására. akinek ezt most annyira köszönöm, mert igazán rám fért ezekben a micsodaidőkben, hogy olyan különleges (hülyeség, mert minden ember különleges, de mindegy, értitek) emberek sztorijait mesélhessem el a kaja ürügyén, akik külföldiként élnek Terézvárosban. és ennek kapcsán azt is, hogy milyen jó, hogy sokfélék vagyunk és mennyire ránk fér egy kis humanizmus a sokféle ideológia és vallás, meggyőződés közepette. a címe "Konyharegék"- multikulturális ételképek Terézvárosból. mit mondjak, nagyon klassz pillanatok azok, amikor megjön a nyomdából egy kiadvány, és az ember a kollégáitól értesül, hogy megérkezett és ők szintén örülnek (ahogy annak is, hogy végre túl vagyunk ezen, és visszatér a szórakozottságom az átlagoshoz megint) arról lecsúsztam, hogy én vegyem kézbe először ma a kötetet, de kicsit boldog vagyok. köszönöm Saly Noémi szerkesztőnek a munkát, Zsofia Mautnernek a "gondoskodást",Tóth Gábornak a fotókat, Ildikó Szemők-nek a korrektúrát, Kati Gyergyak-nak, hogy segített elkezdeni, meg, hogy ott van velem az irodában, hisz bennem, és pofákat vág, Fülöp-Lehoczky Rella-nak, aki kommunikál nekünk mindent, és örül a mi örömeinknek, a 11 (szerencseszám) szereplőnek pedig különösen. közülük Christopher Graigrai Simmersbach régi barátom. a többiek újak. jóemberek. (ja, ami nem mellékes köszi: Péter Telihaynak a hátát, amin időnként fát vághatok, Igor Olivér Artnernek pedig a 19. éve tartó érzékenyítést.

[urbancobrastrikeforce]

Four Horsemen Mythic Legions: The First 10 Years - A könyv hamarosan előrendelhető

A Négy Lovas izgatottan jelenti be, hogy a „Mythic Legions: The First 10 Years” című könyv január 13-tól, hétfőtől előrendelhető lesz a StoreHorsemen.com oldalon! Ez a luxus keményfedeles könyv több mint 360 oldalnyi képet és információt tartalmaz a Mythic Legions termékcsalád első évtizedéről, minden egyes, ezen időszak alatt megjelent figuráról szóló oldallal, valamint karakterinformációkkal és…

[gyuricaur]

vettem egy Hahotát

a gyereknek, megtalálta benne a végső viccet:

-Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

-Chuck Norris

Ja és egy Gary Moore karikatúrával kezdődik a kiadvány. Lehet hogy ugyanazok készítik, akik a 80-as években csinálták, és ebből egészítik ki a nyugdíjukat?

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2023. 11.

Actress zeneisége hallatán minden valamirevaló Túró Torka téphető fóliát ragad, és bárki, akiben csekély türk szijjártóság szunnyad, követeket rendel be, hanyatló nyugatot kiált, sátánt sejtet, innen-e. Ez a furcsa, porszemeken gördülő, selymes, száraz, de látszólag nedves, meghatározhatatlan identitású szürkés hangkép ráadásul előszeretettel párosodik mindenféle nemű és számú hangképekkel. A címadások része egy különös zárójelezett betű/szám kódolás – ( betű szám ) formátum – ami az idei római számozott Actress albumok közös ismérve. Nem jártam utána, lehet valami titkos sakkjátszma zajlik a háttérben. A LXXXVIII, azaz római Nyolcvannyolc, 13 rövid futamot tartalmaz, ötletesek, izgalmasak, néha totál megbolondulnak – haver, beragadt a hold! – máskor melankóliában eldülöngélnek, megfunk-ulnak. Mint minden Darren Jordan Cunningham kiadvány, ez is a Ninja Tune-nál jelent meg.

„Egy dialógus rögzítése, semmint kompozíciók halmaza” – ekképp jellemzi legújabb szólóalbumát Ivan Pavlov, vagy ahogy mi ismerjük CoH. Az album, egy új szintetizátor, a Silhouette Eins-szel való, éjszakákba nyúló ismerkedésének folyománya. A teszt során, egy ponton rájött, nincs egyedül: „Mintha ez a valami beszélt volna hozzám a potmétereken keresztül �� az érzés nagyon intenzív volt. Nem számított, mennyire határozott, konkrét és direkt próbáltam lenni, az eredményekmindig mások voltak, válaszoknak érezték magukat. Erről azonnal az ELpH jutott eszembe.” Utóbbi lehet, némi magyarázatra szorul: az ElpH a Coil azon a filozófián alapuló zenei projektje volt, mely a zenei felszerelést teljes értékű társnak tekintette az alkotói folyamatban (megjegyezném, ők képesek voltak a Lomonoszov Egyetemig menni, hogy az ANS szintetizátorral társalogjanak). Ha nincs meg, kik voltak a Coil, nagyon érdemes utána hallgatnod, nem nagyon létezik azóta se olyan elektronikus zenei kísérletező csapat, amely ennyi mélyre jutott, és ilyen végtelenre tágította saját zenei univerzumát. Ivan és Silhouette egyszeri/egyedi élményének dacára, a Radiant Faults tökéletesen simul a CoH experimentumok sorába, és értem az ElpH párhuzamot, de hallgasd meg mondjuk személyes kedvencemet, a pHILM #1-t és érteni fogod állításomat, az azért egy teljesen más dimenzió.

Deadbeat már sokszor igazolta névválasztásának gránitkemény valóját. Scott Monteith az általam nagyra tartott oly sok kanadai elektronik-hérosz egyike, aki végre nem a nyugati Vancouverből érkezik, hanem a keleti Montrealból. Őszintén mondom, új albuma, a Kübler-Ross Soliloquies falhoz vágott, teljesen kicsinált és még élveztem is. Scott barátunk mélylélektani utazásba ránt minket, Elisabeth Kübler-Ross öt fázison át vezető modelljét alkalmazva önmagán és rajtunk. Mivel Mindenszentek / Halottak napja nemrég volt, helye és ideje is van a haldoklás öt pszichológiai fázisán – elutasítás, düh, alku, depresszió, elfogadás – való elmélkedésnek. Persze a Deadbeat lemezeknek mindig van humora – még ha az közelebb is áll a szarkazmushoz – választott zenei formulái is, bár a dub és downtempo körül csoportosulnak, szerteágazóak és sokrétűek (melyben a partnerül szegődő alkotótársaknak is – Sa Pa, Martin Bakero, Om Unit, Paul St Hillaire, The Mole… – szerepük van). Itt most nincsenek társak, de – néhány kicsit idegesítően félrement track (The Double Bong Cloud, With Grand Trepidation) ellenére – talán az egyik legmasszívabb Deadbeat albumot hallhatjuk, melynek top zsolozsmája a Huey Lewis Voters Dub (Negotiation) vala.

A The Future Sound of London diszkográfiája kezd olyan lenni, mint ezek a szuperhősös multiverzumok, innen, ahonnan szemlélem, kvázi követhetetlen. Ez most éppen az Environment 7.003, amiből volt már egytől hatig, meg 6.5, Six Plus… szóval kábé tökmindegy. FSOL, és kész. A sound változatlan, a minőség is, sok újat nem lehet elmondani – de annyira, hogy a 32 éves életműben hallható hangminták bármelyikét simán újrahasznosítják. Klasszikus idm-triphop-ambient hullámzás Mr. Dougans és Mr. Cobain elméjéből. Kit érdekel, melyik dimenzióban vagyunk? Itt és most, minden jó, úgy, ahogy van.

A rendre megismerésre méltó előadók különleges darabjait szállító (még mindig bazijó nevű) ugandai, Kampalában működő Nyege Nyege Tapes Recording újabb kazija a téma. Ráadásul Jugidzu azzal az extrával is szolgál, amiért lelkesedni szoktam, miszerint a borító tökéletesen jeleníti meg a mögöttes tartalmat. Ez a szalag/lemez ilyen, pont ilyen, vagyis sokkal jobb.

Sator Arepo az album címe, azaz Sator Négyzet, ami az egy ősi 5x5-ös latin nyelvű palindrom. Európa és a Földközi-tenger környékének számos pontján megtalálták, korai konteók köszönhetőek neki, mágikus négyzetnek tartották, mely megóv a gonoszságtól és meggyógyít a betegségektől, őrületből..

A punk-etnomuzikológus Jugidzu, aka Julien Hairon debutalbumának választotta szimbólumaként, hogy segítségével kapcsolatba léphessen kelta őseivel, szellemi örökségével. Hairon szenvedélye a field-recordings-ek gyűjtése, bejárta a világot, és ezeket felvételeket Les Cartes Postales Sonores nevű label-jénél ötrészes sorozatként Noise On Earth címmel ki is adta 2016-ban (Cambodia, Bangladesh, Singapore, Indonesia, China) Sok műtárgy maradt a tájban, és a szellemek ereje még mindig tapintható – jegyezte fel, mikor hazatért Bretagne-ba. Ezt a kelta misztériumot hivatott képviselni számára a Sator Arepo. Ha valami Omalás múltba süppedt barangolást vártál, fájni fog. Az intezítás vetekszik Tsuzing vagy Hvad itt már tárgyalt, és hallhatott műveivel. Nehéz a mélységbe fókuszálni, ha az arcunkban pattog a valóság, pedig itt erre volna szükség. A sodró ütemek hátterében ugyanis xenharmonikus skálákon csúszkáló, drónt szövő szintetizátorok építenek ókori falakat körénk.

Azon gondolkoztam, hogy van az a nem túl erős filmtörténeti pillanat a Baljós Árnyak víz alatti, utazós jelenetében, mikor azt mondja az ifjú Obi-Wan Qui-Gon Jinn-nek, látva, mit tett Jar Jar-ral, hogy – Túlnyugtattad! Ha kreatívan kívánnám illusztrálni a The Black Dog utolsó öt évét, ezt a jelentet lassítanám le 5 százalékos sebességre, te meg nézhetnéd, hogy átérezd ezt a kínt. Mert kábé ezt tette magával a trió: a nagy ámbientes útkeresés közepette túlnyugtatta magát. Nos, úgy tűnik, lassan elindulunk kifelé a túlnyugtatottság korszakából, mert az új aktuális album, a My Brutal Life halk jelekkel ugyan, de ezt mutatja. Ezeket a jeleket, kifinomultan kimunkált, elegáns, sheffieldi típusú kompozíciókat, megtaláljátok a Traxelektorban, de album szinten is érezni némi nagyobb koherenciát, egységet. Annyit most megígérek, ha megint kijön egy lapos Black Dog lemez, a videóval fog indulni a kritikája. Az irány pedig jó, de a srácoknak Sheffieldbe azt üzenem: költözzetek el erről a lakótelepről!

Tavalyról az ajtóberúgós, tabudöntögető Patience of a Traitor LP majd az idei A Vow Not To Read EP után ez már a harmadik Saint Abdullah és Eomac kollab. Szívem szerint azt írnám – többedszer hallgatva a Chasing Stateless-t – hogy, a folyamat finomodik. De ismerve a 2+1 author jellegzetességeit, hátterét, történetét, a folytatás szerencsére megjósolhatatlan. Az iráni-s��ita testvérpár Mohammad és Mehdi Mehrabani-Yeganeh és az ír Ian McDonnell változatlan vehemenciával, a nyers erő és a bölcs türelem végletes vitalitásával gördítik nyakunkba a lázadó elnyomottak impulzusokban gazdag experimentumait. Az elején ez nem volt meg, de az új album kapcsán egyre többször jutott eszembe az ikonikus Fun-Da-Mental banda, de amolyan 2023-as update-ben. Az album Mike Paradinas Planet Mu-jánál jelent meg.

Az alávajazók vs nem alávajazók konfliktusa eltörpül a szóviccelők vs szóviccért ütők népe párt örök és világméretű szembenállása között. Mivel én előbbinek születtem, keserves áldozatok árán, de megtanultam, nem kell mindent közzétenni abból, amit az agyam elém dob, valamint megvan a módszertana annak is, hogyan, ha mégis. A szóvicc erőssége, pontosabban annak hatása pedig lemérhető, és négyzetesen arányos a poén elhangzása és leesése között eltelt idővel (ebben a csúcsom 3 nap). Az Oblako Maranta páros erről sejthetően mit sem tud, máskülönben nem adják ezt a címet EP-jüknek: Trance Beckenbauer. A vétkesek, az orosz Radial Gaze és olasz A-Tweed aka Antonio De Oto páros. Franz Beckenbauer egykori aranylabdás, világbajnok, többszörös BEK-győztes liberó, becenevén Kaiser, akit 2016-ban a FIFA etikai bizottsága nyolc évre eltiltott minden futballtevékenységtől, mert szerepe volt abban, hogy Oroszország és Katar vébét rendezhetett. Sepp Blatter belebukott, azóta lecserélték a hal bűzös fejét, és Szaúd-Arábia – ahol újságírókat szeletelnek fel néhanapján a királyi család megrendelésére – focivébét rendezhet 2034-ben – mi ez a szag? A szó a védelemé: pumpálós uplifting trance-ük lélekemelő, vitalizáló hatású, az agyi szinapszisokat a szívritmusra hangoló mellékhatása folytán használható levertség, búskomorság, napisajtó olvasása okozta melankólia kezel��sére. A kockázatok és melléhatások tekintetében kérdezze meg orvosát, sámánját vagy közeli szóviccelőjét!

Anatolian Weapons, aki a tavalyi Top 12 LP verseny fődíját vitte el a May That War Be Cursed című remixlemez sorozatának első két darabjával, most nem vett igénybe segítséget. Aggelos Baltas legjobban működő pszeudója – és mivel nála a másik név, másik zenei stílust is jelent az elektronikán belül – a számára legjobban álló köntös, az Antolian Weapons. E név alatt most megjelent új albuma, az Earth, már harmadik. Az etnos, törzsi elektronika, melyben a techno, dub, tribal jegyei keverednek, szolgál az utazás üzemanyagul, görögünk pedig idegen vezet minket birodalmában. A legszerethetőbb benne, hogy időtlen időkbe húz, amik messzi, ki tudja hol fekvő terekbe ragadják a hallgatót, és mindezt olyan finom, természetes eleganciával teszi, mint egy szuggesztív, nagyon jó mesélő. Minél többet hallgattam, annál nehezebb volt választanom, melyik track kerüljön kiválasztásra, mert igazából nincs rossz vagy gyenge pillanata ennek a lemeznek.

Olasz kvóta Alert! Dino Sabatini a legminőségibb idm techno biztos kezű szállítójaként egy szintén hibátlan kiadványt, a Opera Quattro EP-t prezentálja nekünk. Utolsó életjele a Delsin Mantis sorozatának hatos számú darabja volt két éve, azt is nagyon szerettem. A lemez saját kiadójánál, a berlini Outis Labelnél jelent meg. A label neve a görög Oytis-ból jön, ami az Illiászban Homérosz álneve. Mikor megvakítja Polüphémosz küklopszt, annak fájdalmas kiabálására válasza többi küklopsznak – ki akar téged megölni – a válasza: Oytis – azaz Senki, így nem segítenek neki. Érdekes mellékszál, hogy nevének Utisz verziója, a magyar grafikusművész, animációsfilm-rendezőnek, Orosz Istvánnak egy gyakorta használt művészneve.

Az ausztrál/olasz/örmény queer Kristian Bahoudian, vagyis Kris Baha utolsó életjeleit 3 éve – Palais (2019, LP), Barely Alive (2020, EP), Starts To Fall (2020, EP) – adta, és különösen értékes, Angul Guzmannal és Jack Freemannel trióban vitt bandáját / side-projektjét, a Die Orangen-t is azóta jegeli (Saft 3 [2020, EP]). Mivel látom különféle bejelentkezéseit a világ távoli sarkaiból, az ok is nyilvánvaló, DJ fellépések és Live-ok követték egymást. A Kris Baha & Ghosts In The Machiиe remélem nem egy váltás, csak egy jelzés, hogy ez a Baha, nem az Baha! Ugyanis a Ghosts In The Machiиe – micsoda eredeti gondolat – az AI-paráról szól, egyfajta cyberpunk sci-fi disztópia, egy transzhumanista jövőkép, ahol az emberi tudat már csak bináris szekvencia, amit az éjájok fonnak és irányítanak. Ebben a kódolt jövőben ébred magára néhány kiválasztott tudat, akik felszabadítják a gonosz éjájok által kitörölt emberi történelem emlékeit, és átlépve az idő határait értesítik korábbi emberi énjüket. Mondanám, hogy csak ők meg le se szarják, mert fészbúkoznak és tiktokoznak, és több pénzt akarnak keresni a friss Midjourney előfizetéssel, nem érnek rá ilyen hülyeségre, mint az aggasztó jövő. De nem, nyilván heppiend lesz ennek az éjájos-mátrixos-terminátoros koktélnak a végkifejlete. Jajj. Úgy hiányolom a dinókat! Jöhetne balról egy Morpheusaurus, meg mögötte két Neoraptor, egy piros, meg egy kék!

Zene. Az album remekül olvasztja eggyé a különféle műfajok jegyeit – ebm, drum & bass, industrial, techno, hyperpop, new wave – és tényleg érdekes húzás a jungle alapra felépített ebm a Flesh & Code-ban, de közben meg olyan, mintha Ohgr-t hallgatnék 60%-osra hígítva, zajszűrve, korhatártalanítva, és nem hat erősebben, mint egy Years of Denial album. Egy biztos: slágerekben, dallamokban nincs hiány, és a Kraak bulikban hatalmasakat fognak rá danszolni a gót ifjak és lányok, de én inkább megvárnám a remixalbumot, mert úgy érzem magam, mint rosszabb napjaim némelyikén, amikor kétszer tettem cukrot a kávémba.

Kezdjük a bemutatkozással, mert olyan régen volt. Amellett, hogy 2018 júniusában írtam két sornyit Labelle - Post-Maloya EP-jéről, a tagolatlanul kaotikus írásom alcíme ráadásul „Feledés” volt. (Ti nem ezeket a reunioniakat keresitek!)

Szóval Jérémy Labelle a Madagaszkár keleti partjaitól 600 kilométerre keletre fekvő francia gyarmat, Reunion-szigetek szülötte. A vulkáni szigetet francia telepesek lakták be a 17. században, ma többségükben afrikaiak, illetve indiaiak, pakisztániak lakják, a beszélt nyelv a francia és kreol. Déjà vud van? Nem csodálom. Három hónapja az augusztusi számban írtam bizonyos Pangar nevű őrült párosról, ők reunioni DJ-k, producerek és mulatságszervezők. A közös zenei pont, az origo pedig a madagaszkári és reunioni népek zenéje, a maloya, ami egy poliritmikus népzene, húros íjjal és dobokkal előadva. A Maloya szó varázslatot, bánatot, fájdalmat jelent, és az UNESCO kulturális örökség része.

Labelle azonban teljesen mást hoz ki a forrásból, ő mindezt idm-elektronikába olvasztja. Az InFiné Éditions és saját kiadója, az Eumolpe gondozásában megjelent Noir Anima a hónap legkellemesebb vibe-jait hozta el, és fogja elhozni nektek is.

Megláttam az esztétikus borítót, és tudtam, valami különleges kiadvánnyal érkezik a francia Obliques és a kaliforniai Atmospheric label ajánlásával a Transversales Disques jóvoltából. A moduláris szintetizátorok két mestere, két generáció találkozik a Golden Apples of the Sun albumon. A hetvenes évek egyik elektronikus úttörője, Suzanne Ciani talán nem szorul bemutatásra, egy ötvenéves pályafutás áll mögötte, komponistaként és sound-designerként is elismert. Jonathan Fitoussi egy generációval fiatalabb, Párizsban alkotó kortárs zenész, körzővel és görbe vonalzóval megrajzolt ambientjei kivételes arányérzékről tanúskodnak. Mindkét művész kedveli a kollaborációkat. Fitoussiról Jean-Benoît Dunckel-lel (Air) közös Mirages (2019) albuma és Clemens Hourrière közösen készített Möbius átdolgozásai kapcsán (2022) olvashattatok itt.

Fültanúi lehettek azok, akik követték Jeremy Cottereau zenei fejlődéstörténetét, annak, hogyan öregszik egy jó bordói? A dj-producer francia, akit Djedjotronic néven ismerhettünk meg, korábban is mutatott érdeklődést az old school iránt, bár a korhű, klasszikus elektro mezőin honos. Douglas McCarthyval (Nitzer Ebb) haverkodni (Take Me Down), vagy Lokier társaságában a korszakos jelentőségű eredetivel közel azonos szintű feldolgozást készíteni (Are Friends Electric / Gary Numan) jól mutatnak a cv-ben. A Smog on the Dancefloor négyszámos EP-n hallhatunk 2023-ra kevert nyolcvanas évek végi new beatet, space-ebm menetelést, természetesen electrot, de kraftwerkig visszacsavarva. 4/4 – a teljes lemezt átemeltem a Traxelektorba! Az EP a barcelonai – italodiszkóra szakosodott – Italo Moderninél jött ki, akiknek tavalyi válogatásaikról olvashattatok itt.

Lynn-drum beépülő modulok kanos olvasztótégelye – nem akarod tudni! Bár a borító és a cím –Tongue In Cheeks - is piros karikás, talán nem olyan meglepő, ha a kiadó BDA neve a Bring Dat Ass-t fedi. A brooklyni Cesár Toribio szintén old-schoolban utazik, és a – talán végleg szabadságra ment – Detroit Grand Pubahs pimasz, narkotikusan túlfűtött légkörére emlékeztet, latinban.

Annyira szerettem Richie Hawtint, hogy még az alkalmilag felbukkanó ugly cymbalizmust is el tudtam neki nézni – ezen gondolkoztam Aske(Gean Oliveira Farias) Paradoxal Pulse-jának cinjeit hallgatva. A berlini Modularz sublabeljének 43. kiadványát, az Olympian 43 EP-t finom felbontású, csiszolt felületű, minimál elemekkel ötvözött technoja kiemeli az átlagtermésből.

Megjelenések:

Actress - LXXXVIII [2023, Ninja Tune][LP] Anatolian_Weapons - Earth [2023, Subject To Restrictions Discs][LP] Aske - Olympian 43 [2023, Olympian][EP] CoH - Radiant Faults [2023, Dais][LP] Deadbeat - Kubler-Ross Soliloquies [2023, BLKRTZ][LP] Dino Sabatini - Opera Quattro [2023, Outis Music][EP] Djedjotronic - Smog on the Dancefloor [2023, Italo Moderni][EP] FSOL - Environment 7.003 [2023, fsoldigital.com][LP] Judgitzu - Sator Arepo [2023, Nyege Nyege Tapes][LP] Kris Baha & Ghosts In The Machiиe - Ghosts In The Machiиe [2023, Fleisch][LP] Labelle - Noir Anima [2023, InFiné Éditions & Eumolpe][LP] Oblako Maranta - Trance Beckenbauer [2023, Thisbe][EP] Saint Abdullah & Eomac - Chasing Stateless [2023, Planet Mu][LP] Sam Goku - The Things We See When We Look Closer Remixes [2023, Permanent Vacation][S] Suzanne Ciani & Jonathan Fitoussi - Golden Apples of the Sun [2023, Transversales Disques][LP] The Black Dog - My Brutal Life [2023, Dust Science][LP] Toribio - Tongue In Cheeks [2023, BDA][EP]

offspot data

FSOL - Environment 7.003

Traxemle

jegyzet: A The Black Dog - Béton-Brut-jába belehallani az Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle… szövegű gyerekdalt. Ez már csalhatatlan jele a szellemi leépülés kezdeteinek, de hát nekem ilyen „Brutal Life”-ra tellett csak gyerekként, hogy azon szorongtam a vidioviban, mi a heftenka lehet az a dödölle?

Traxelektor 2023 11 Spotify Playlist - link

(86/91, 7:33/7:40, 95%)(!!!)

Traxelektor Playlist 2023 11

Actress - Typewriter World ( c 8 )[LXXXVIII, Ninja Tune] Actress - Push Power ( a 1 )[LXXXVIII, Ninja Tune] Actress - Oway ( f 7 )[LXXXVIII, Ninja Tune] Actress - It's me ( g 8 )[LXXXVIII, Ninja Tune] Actress - Azd Rain ( g 1 )[LXXXVIII, Ninja Tune] Anatolian Weapons - Three Suns I [Earth, Subject To Restrictions Discs] Anatolian Weapons - Mountains [Earth, Subject To Restrictions Discs] Anatolian Weapons - Heliotrope [Earth, Subject To Restrictions Discs] Anatolian Weapons - Evolution [Earth, Subject To Restrictions Discs] Anatolian Weapons - Earthling [Earth, Subject To Restrictions Discs] Anatolian Weapons - Earth [Earth, Subject To Restrictions Discs]

Anoesis - Track Thirty 7 [Stasislogue, Cyphon] Anoesis - Space Watch [Stasislogue, Cyphon] Aske - Vault [Olympian 43, Olympian] Aske - Paradoxal Pulse [Olympian 43, Olympian] Coco Bryce - Blood Feud [Phoenix, MYOR] CoH - Nereides [Radiant Faults, Dais] CoH - Invisible Friend I [Radiant Faults, Dais] CoH - Habitable [Radiant Faults, Dais] CoH - Circuit Hum [Radiant Faults, Dais]

Coma World - Turbulance [Coma Wong, Byrd Out] Coma World - Tsunami [Coma Wong, Byrd Out] Coma World - Rings [Coma Wong, Byrd Out] Deadbeat - Tough Love (Anger I)[Kubler-Ross Soliloquies, BLKRTZ] Deadbeat - Things Fall Apart (Depression)[Kubler-Ross Soliloquies, BLKRTZ] Deadbeat - Straight No Chaser (Denial II)[Kubler-Ross Soliloquies, BLKRTZ] Deadbeat - Huey Lewis Voters Dub (Negotiation)[Kubler-Ross Soliloquies, BLKRTZ] Deadbeat - Brick Stick Blick Blade (Anger II)[Kubler-Ross Soliloquies, BLKRTZ] Dino Sabatini - Reversus Sum [Opera Quattro, Outis Music] Dino Sabatini - Plena Lunae [Opera Quattro, Outis Music] Dino Sabatini - Inenarrabilis [Opera Quattro, Outis Music] Djedjotronic feat. REIN - Smog on the Dancefloor [Smog on the Dancefloor, Italo Moderni] Djedjotronic - Not Real [Smog on the Dancefloor, Italo Moderni] Djedjotronic - Frozen [Smog on the Dancefloor, Italo Moderni] Djedjotronic - Circus [Smog on the Dancefloor, Italo Moderni] Future Sound of London, The - Drift Incline [Environment 7.003, fsoldigital.com] Future Sound of London, The - Absence Of Solution [Environment 7.003, fsoldigital.com] Future Sound of London, The - A Desolate Stretch Of Night Road [Environment 7.003, fsoldigital.com]

Galya Bisengalieva - Chagan [Polygon, One Little Independent] Galya Bisengalieva - Balapan [Polygon, One Little Independent] Gazelle Twin - Author of You [Black Dog, Invada]

Judgitzu - Vitalimetre [Sator Arepo, Nyege Nyege Tapes] Judgitzu - Sator Arepo [Sator Arepo, Nyege Nyege Tapes] Judgitzu - Miracle [Sator Arepo, Nyege Nyege Tapes] Judgitzu - Mandragore [Sator Arepo, Nyege Nyege Tapes] Judgitzu - L'or Des Fous [Sator Arepo, Nyege Nyege Tapes] Kris Baha & Ghosts In The Machiиe - Machine Dawn [Ghosts In The Machiиe, Fleisch] Kris Baha & Ghosts In The Machiиe - I've Become [Ghosts In The Machiиe, Fleisch] Kris Baha & Ghosts In The Machiиe - Flesh & Code [Ghosts In The Machiиe, Fleisch] Labelle - Turn [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe] Labelle - L'homme félin [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe] Labelle - Futurity [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe] Labelle - Danse chamane [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe] Labelle - Apporter l'amour [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe] Labelle - 34 rêves [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe]

Nathan Fake - Duskville [Guiro, Cambria Instruments] Oblako Maranta - Trance Beckenbauer [Trance Beckenbauer, Thisbe] Oblako Maranta - Analog Garbage [Trance Beckenbauer, Thisbe] Palestre - Coexistència[Sciogli Assurdi, The Trilogy Tapes]

Red Axes - Outside In [One More City, fabric Originals] Saint Abdullah & Eomac - Sag Masab [Chasing Stateless, Planet Mu] Saint Abdullah & Eomac - Pretense Of Neutrality [Chasing Stateless, Planet Mu] Saint Abdullah & Eomac - Of Christo [Chasing Stateless, Planet Mu] Saint Abdullah & Eomac - No Negotiations, No Conferences And No Dialogue [Chasing Stateless, Planet Mu] Saint Abdullah & Eomac - Frequently Fugitive [Chasing Stateless, Planet Mu] Sam Goku - Orchids (Altered by Call Super)[The Things We See When We Look Closer Remixes, Permanent Vacation] Sam Goku - Lotus Drive (Ayesha Remix)[The Things We See When We Look Closer Remixes, Permanent Vacation]

Shackleton - There Is A Seed [The Scandal Of Time, Woe To The Septic Heart!] Shackleton - The Dying Regime [The Scandal Of Time, Woe To The Septic Heart!] Shackleton & Anna Gerth - Eine Dunkle Wolke [The Scandal Of Time, Woe To The Septic Heart!] Suokas - Grains [Unreleased VII, Laes] Suokas - Collective Mindhack [Unreleased VII, Laes] Suokas - Awake [Unreleased VII, Laes] Suzanne Ciani & Jonathan Fitoussi - Rainbow Sequence [Golden Apples of the Sun, Transversales Disques] Suzanne Ciani & Jonathan Fitoussi - Oceanium [Golden Apples of the Sun, Transversales Disques] Suzanne Ciani & Jonathan Fitoussi - Golden Apples Of The Sun [Golden Apples of the Sun, Transversales Disques] Suzanne Ciani & Jonathan Fitoussi - Coral Reef [Golden Apples of the Sun, Transversales Disques] The Black Dog - Unité d’Habitation [My Brutal Life, Dust Science] The Black Dog - Postcards for Comfort [My Brutal Life, Dust Science] The Black Dog - Future Townscapes [My Brutal Life, Dust Science] The Black Dog - Beyond the Estate Agents Window [My Brutal Life, Dust Science] The Black Dog - Beton-Brut [My Brutal Life, Dust Science] The Black Dog - Asymmetrical Living [My Brutal Life, Dust Science] Toribio - Work Dat Shit ft. The Illustrious Blacks [Tongue In Cheeks, BDA] Toribio - No Pare [Tongue In Cheeks, BDA] Toribio - Cimarron Palace [Tongue In Cheeks, BDA] Toribio - Anti Narcoleptic [Tongue In Cheeks, BDA] Toupaz - Shapeshift [Peloid EP, Well Street]Toupaz - Maudlin Lakitu [Peloid EP, Well Street]

Vague Imaginaires - Voiles stellaires [L'Île Volante, Versatile] Vague Imaginaires - Onde cosmique [L'Île Volante, Versatile]

[nemzetikonyvtar]

Vasárnap újra #csevej! A nemrégiben megjelent, 750 oldalas Pálos olvasókönyv mindenkinek szól, akit érdekel a magyar múlt, az ország története, művelődéstörténete. Az egyetlen magyar alapítású és máig létező férfi szerzetesrendhez kapcsolódó antológia pálos szerzők műveiből és pálosokról szóló alkotásokból válogat. A pálosokról számos szerző beszél Bessenyei Györgytől Tandori Dezsőig, Arany Jánostól Weöres Sándorig. Igazi magyar szépirodalom a kiadvány!

A kötetet március 6-án 15 órakor mutatjuk be a nemzeti könyvtárban. Az OSZK 18. csevejében Sudár Annamáriával, a Pálos olvasókönyv szerzőjével, szerkesztőjével, a Főigazgatói Kabinet kulturális csoportja tagjával beszélgetett Tóth Péter, a nemzeti könyvtár webes tartalompakolója. Solymosi Ákos hangmérnök segítette a csevej elkészítését.  A tartalomból: Egy pódiumműsorral kezdődött minden A kihullott pálos emlékezet Magyarul és latinul is írtak a pálosok, Lackfi János a könyv számára fordított egy szöveget Verseghy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály és József Attila – egy verssor kapcsán  Weöres Sándor és néhány pálos szövegrészlet  Munkatársunkra, Szabó Józsefre is gondoltunk (1960–2024)

SPOTIFY: https://spoti.fi/3VZCaEs APPLE: https://apple.co/3W0iS23 GOOGLE: https://bit.ly/OSZKGOOGLEPC PODCAST.HU: https://podcast.hu/podcast/orszagos-szechenyi-konyvtar DEEZER: https://www.deezer.com/en/show/6149605 RADIOPUBLIC: https://bit.ly/RPOSZK CASTBOX: https://bit.ly/CASTBPC LISTEN NOTES: https://bit.ly/LNPODCAST RSS: https://bit.ly/OSZKRSS

[szaller]

3 years later

Ezt a faltól-falig polcot a saját kezeimmel csináltam, miután a boltban kapható legnagyobb DVD-tárolót kinőtte a gyűjteményem. Mostanra lett tele.

Mit hol találok?

Nagyjából kontinens -> ország -> rendező -> időrend alapján vannak a fontosabb filmek, a maradék ábécé-sorrendben a megfelelő országon/régión belül.

Kék keretben az ázsiai filmek, zöldben a magyarok, narancssárgában az európaiak, és lilában a zenei témájúak (van itt koncert, doku, musical).

Legfelül horror (H), mese (M), és természetfilmek (D) vannak. C betűvel jelöltem a klasszikusokat (kb. 1920-60), a jelöletlen alsóbb polcokon pedig, mint az olcsó borok a boltban, az angol nyelvű filmek sorakoznak. Majdnem Hollywoodot mondtam, de abból itt nincs sok.

Akkor van némi kavarodás, ha egy különleges kiadvány nem fér el a polcon (pl. Ingmar Bergman 54 filmje az M betű felett bújkál), vagy ha egy rendező országot vált (Ang Lee, Alfonso Cuarón, Alejandro González Iñárritu, Asghar Farhadi, Antal Nimród, Fliegauf Benedek, Hajdu Szabolcs, Luc Besson, Paul Verhoven, Roman Polanski, Krzysztof Kieślowski, Miloš Forman, Oliver Stone). Ez utóbbira az a megoldás, hogy ha van magyar vonatkozás, akkor megy a zöld szekcióba, ha ázsiai, akkor a kékbe. Ha mindkettő, akkor szívás. Ez nem egy videótéka, úgyhogy elég, ha én értem a logikáját!

[angelofghetto]

kisasszonyok

Újranéztem, és most egészen más volt, mint mikor először láttam a kilencvenes években. Akkor a lányok történetét mesélte el, most inkább időutazás volt.

Van egy jelenet úgy a történet háromnegyedénél, mikor Jo (Winona Ryder) a padláson felnyit egy ládát, amelyben Beth húga “kincsei” lapulnak, és eszembe jutottak a nyarak nagyiéknál. Nagymama imakönyve, amelyben apró, pasztellszínű szentképek rejtőzködtek, latin és magyar nyelvű idézetekkel a hátoldalukon, a nehéz, tölgyfa tálalószekrény, tetején a tarka üveghallal és a hozzá tartozó hatalmas dísztállal, amiben kulcsok hevertek, képeslapok kedves ismerősöktől, bőröndre ragasztható kis címkék helyekről, egy kis festett porcelán plakett Nyitráról, és  poháralátétek szállodákból, panziókból. Nem olyan söralátét jellegűek, hanem nagyon finom, dombornyomott papírból valók, aranyozott csipkés széllel. A könyves szekrény, ami apró kulccsal záródott (akkoriban nagy kincs volt a könyv), üvegezett ajtaját belülről okkersárga selyem vitrázsfüggöny takarta, hogy a lapokat ne érje közvetlen napfény, és mikor Nagypapa néha kinyitotta, érezni lehetett az öreg papír és a régi házak illatának keverékét. Volt ott domborított, festett bőrfedelű verseskötet, egy világtörténelmi enciklopédia, kézzel színezett képekkel, amelyeket pauszpapír lapok védtek. És egy apró kiadvány, Kner Izidor saját nyomdájában, néhány ezer példányban kiadott aforizmagyűjteménye. Nem tudom hova lettek. Talán nagyszüleim halála után a nagy pakolásban elkallódtak, talán el kellett adni, többé nem láttam őket.

Legjobban a papíralátéteket szerettem, elvarázsoltak. A szememet a visszafogott, harmonikus színezés, az alig észrevehető kis aranyszél, az ujjaim hegyét a dombornyomás finom hullámzása, a fantáziámat az idegen hangzású települések és szállók nevei. De a mai eszemmel legjobban a kor ritmusa hiányzik, a lassabban múló idő, amibe minden belefért: a hosszú, halk beszélgetések a házi fröccsök és citromos limonádék fölött, hallgatni a felnőtteket, és közben nézni, ahogy lassan elhúznak felettünk a bongyor felhők, a végtelenbe nyúló homokvár építés, állni a virágzó fák alatt a lehulló szirmok záporában, és elvarázsolt királylánynak képzelni magamat, nézni Nagyit, ahogy gyúrja, nyújtja, metéltre vágja és belisztezve szétszórja a tésztát, segíteni csigatésztát pöndöríteni és nudlit sodorni, a délutáni elalvások, mikor a csipkefüggönyön át láttam a fák lombjai közt átszűrődő napfényt, ami a szemközti falra is kivetítette a szélben hullámzó levelek játékának árnyait, és én egyre álmosabb lettem ebben a hipnotikus mozgásban. Este a kertben a parázsra égett hasábfák melege fölé tartva várni, amíg a nyársra fűzött szalonnadarabnak cseppje hull, éjjel pedig már csak a felhúzós vekkeróra tiktakkolását hallani a mérhetetlen csendben.

[kaoszkutato]

a megosztottságról és gyűlöletről

Egy másik threadbe írtam, arról, hogy egy társadalomban meglévő gyűlölet és megosztottság szerintem nem annyira a hitvány alapanyagon múlik, hanem sokkal inkább az emberekre ható mintáknak, leginkább propagandának (beleértve az egyházakat) következménye. Annak a threadnek már senki nem lapoz a végére, de ezek talán olyan történetek, amelyek egy önálló posztban is megállják a helyüket.

-----

Itt a “Het Oude Kerkhof“ 1888-ból Hollandiából.

A katolikus-protestáns ellentét miatt teljesen kettészakadt holland társadalomban élt házasságban a protestáns J.C.P.H. Aeffderson ezredes és a katolikus úrinő J.W.C. Van Gorkum. Nem pár hónapig, hanem egészen a halálukig, 40 éven keresztül voltak egymás társai, és éltek 40 évig az egész társadalom által kiközösítve és megvetve. De a társadalom még haláluk után sem hagyta őket békében együtt megpihenni, nem kerülhettek egy sírba. A két temetőt elválasztó fal felett összefonódó kezeiket ábrázoló síremlékükkel szimbolizálták, hogy ők akkor sem gyűlölik, hanem szeretik egymást.

---

Van egy gyönyörű belga város, a városháza épületét mindenki ismeri: Leuven. Itt található a nagy hírű Leuveni Katolikus Egyetem, amelynek páratlan könyvtárát az első világháborúban elpusztították a németek (apróbetűs megjegyzés: lehet, hogy valakik akkor is utáltak valakiket?). A hiányzó könyveket innen-onnan vásárolva próbálták pótolni, így került hozzájuk a ma “Leuveni kódex”-ként ismert XIII. századi könyv, benne az Ómagyar Mária-siralom, az első fennmaradt magyar nyelvű vers, a teljes finnugor nyelvcsalád első lírai nyelvemléke.

Történt azonban, hogy 1967/68-ban olyan tömegtüntetések és összecsapások voltak, amelynek eredményeként ez az intézmény kettészakadt flamand és vallon egyetemekké.

Leuvenben maradt a flamand “KU Leuven”, Louvain-la-Neuve pedig a francia nyelvű “UCLouvain” egyetem székhelye lett (mindkettő maradt a nevében is katolikus).

Egykor a belga identitás egyik szimbóluma volt az 1914-es elpusztítása után újjáépített egyetemi könyvtár, de a szétszakadás ezt sem kímélte.

A könyvtári kartotékban páros sorszámú kötetek mentek a francia Louvainba, a páratlan sorszámúak pedig maradtak a flamand Leuvenben. Egy kiadvány egymás utáni kötetei felváltva kerültek a két könyvtárba, ami kívülállóként felfoghatatlan agybaj, de ők akkor ott annyira gyűlölték egymást, hogy ezt az egyetlen megoldást tudták elfogadni. Az Ómagyar Mária-siralomhoz ez annyiban kapcsolódik, hogy az a vallon könyvtárba került, de a Magyarország által összegyűjtött és felajánlott cserealap a vallonok számára volt értékes, ezért még egy vallon-francia cserét is meg kellett oldani a Magyarországra hozatalához.

---

Két olyan ország, amelyeket ma felvilágosultként, a befogadás mintájaként szokás elismerni, az egyik esetében ráadásul csak alig 50 évet kellett visszamenni az időben. De fel lehetne sorolni egyéb európai példákat a közelmúltból, amikor akár terrorszervezeteket is működtetek mások iránti gyűlölettől vezérelve.