#Jön az öcsém

[haelhetekevvelakifejezessel]

Hány év a gyász? Meg átlapolhatnak-e, vagy egymás után kell őket számolni? Mi az illő? Duplán számít-e egyszerre kettő, vagy szimultán kell őket számolni? Ér-e több kreditet a fiatal, mint a vénebb? (És ki és kinél és hány évente és mennyinél?) Mikor kell elkezdeni meg mikor illik befejezni? Meg ugye mi a faszról is van szó ilyenkor, hogy gyász? Úgymond mi a bánat is?

Hogy tagadás, alkudozás meg elfogadás. Meg harag és a többi lehetetlen baromság, amiket szigorúan lineáris grafikonon az orrod alá tolnak, és tessék, egy bevásárlóközponti útjelző rajta: "ön itt áll most". Holnap majd eggyel arrébb. Majd a sportrészlegnél talán.

Hát: biztos, hogy arrébb, csak már most is téved, ahogy szokott ezeknél a sarlatánoknál lenni. Az a kép jut eszembe, amit az akárhanyadik marsjáró robot készített a távoli Földről, és valami véletlenül épeszű ember rátűzött egy kis táblát: "ön itt áll most". Hát szerintem ez az úgynevezett gyász.

Volt a H. Kati (vagy van, csak már nincs), akivel jó viszonyban voltunk, amíg el nem küldött a kurva anyámba (valószínűleg mindenkinek így volt egyszerűbb), az apám jóbarátja volt, ő mondta egyszer vigasztalólag: nekem tizenöt éve halt meg anyám, de ma is beszélek hozzá. A Kati vagy száz éves, de legalábbis most hetvenöt, amennyiben együtt voltak egyetemisták az apámmal. Nekem hét éve halt meg az első (születési sorban utolsó) öcsém, és már nem beszélek hozzá nagyon. Apámhoz se, pedig ő csak most lesz három. De tegnap este is vele álmodtam: hozott valami ételt, figyelmességből, mert tudta, hogy itthon dolgozom és nincs időm enni, lerakta az íróasztalomra, de rögtön visszajött és a felét mégis elvitte. Biztos anyámnak elfelejtett hozni -- röhögtem magamban, és ennyiben is maradtam vele. Ezért hívogatott mindig az öreglány, ti. az anyám, ha kettesben találkoztunk az apámmal. Apám pedig "..Elvégre akkor jön-megy, amikor akar, tizenhárom éve halott. Holnap éjjel majd, talán. Úgy tűnik, mostanában szeret velem lenni egy kis időre." -- olvastam az egyik nap egy versben. Az enyém még nincs három éve, mégis ugyanezt csinálja. Mikor illik ezt elkezdeni? Vagy mikor illendő befejezni?

Elvégre is soha, vagy pediglen azonnal, amennyiben a hullák az égből mindent látnak. Időnként elképzelem, hogy zombikkal van teli a mennyország.

Tesóm, a másik (az, tényleg másik) jót röhögne. Vele nem kell ilyen olcsóságokon szórakozni, remekül diskurálunk. "Baszd meg, Kata, mondtam, hogy nem fekhetsz le a barátaimmal!" De nem is a barátod, csak a szomszéd, aki megvette a lakásodat. "Azzal meg pláne!" De csak beázott a vécéd, amikor már megdöglöttél, és azt is nekem kellett megoldani. "Leszarom bazmeg!" A konyhaszekrényed is leesett, azt is nekem kellett, meg az egész hagyatékit is, meg a muttert is, meg Isti sem áll velem szóba már, meg Anitához sem mehet a fehér, mert lepisálta a kanapéját. Egyszer. "Leszarom." Jó, de... "Leszarom." Akkor én is!

Aztán egy ideig nem áll szóba velem, de amikor írom, hová mentünk síelni meg ilyenek, akkor azért örül.

Én meg csak azt nem tudom azóta eldönteni, hogy ha akkor nem hal meg, akkor nem nekem ázik be a vécé és...

nem nekem kellett volna az egészet, most meg az egyik szemem nem tud igazán sírni, a másik meg nem tud igazán nevetni. Talán egy közepes agyvérzés segítene, múltkor is a Marika csak a fél szájával már meg minden -- gondoltam az autóba visszaülve. Aztán elmentünk egy vidéki ház felé a következő síelést megtervezni az apám gyűrűjével az ujjamon, tesómmal a fejemben. Anyámra, érdekes, a következő két napban egyáltalán nem gondoltam.

[nemzetikonyvtar]

PETŐFI SÁNDOR: CSOKONAI

Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jóbarátai. Kilódul egyszer Debrecenből S a jóbarát előtt megáll, S: ihatnám, pajtás! így kiált föl Csokonai Vitéz Mihály.

„No, ha ihatnál, hát majd ihatol, Akad még bor számodra valahol, Ha máshol nem, tehát pincémben; Ottan nem egy hordó bor áll,” Szólott a pap, s leballag véle Csokonai Vitéz Mihály.

„Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap, Amint egy hordóból dugaszt kikap; „Szaladj csapért! ott fönn felejtém; Szaladj öcsém, de meg ne állj!” És fölrohan lóhalálában Csokonai Vitéz Mihály.

A likra tette tenyerét a pap; Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap, S a csap nem jött, és a pap morgott: „De mi az ördögöt csinál, Hol a pokolba’ marad az a Csokonai Vitéz Mihály?”

Tovább nem győzte várni a csapot, Ott hagyta a hordót, (a bor kifolyt,) Fölmén a pincéből a házba, De ott fönn senkit nem talál. Csak késő este érkezett meg Csokonai Vitéz Mihály.

Hát a dologban ez volt az egész: Kereste ott fönn a csapot Vitéz, Zeget-zugot kikutat érte, De csak nem jön rá, hogy hol áll? És így csapért szomszédba mégyen Csokonai Vitéz Mihály.

A szomszédban valami lakzi volt. Elébe hoztak ételt és italt; És ím az étel és bor mellett És a zenének hanginál Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály.

(Pest, 1844. november.)

[rrrauschen]

Kertész Mihály (Michael Curtiz), {1919} Jön az öcsém (My Brother Is Coming)

[lakotelepi-jamesdean]

Honnan tudod, hogy ki a jó Oszkáros sofőr?

❌ Etnikailag rendben van

❌ Nem Opel Vivaroval jön

❌ Jók az értékelések

✅ Kopasz

✅ Gyúr végülis de dagadt is

✅ G-Shock, ezüstlánc, napszemüveg fejtetőn

✅ Real Madridos melegítő, vagy vmi KFT-s esetleg, de pl másik csapat melegítője már red flag

✅ Valójában azért késik mert gyrosozott de a forgalomra fogja

⁉️Te mitől leszel jó utas?⁉️

❌ Bírsz magaddal

✅ Ha rajtakapod fingáson a sofőrt akkor megkérdezed mivan öcsém nyomod a fúlánkot?

✅ Szembesíted a gyrosos hazugságával mert megismered a fehér szalvétát amire rá van írva pirossal hogy Döner Kebab és a vegetás szakács kaszabolja le a húst

[eltiron2]

Tegnap rondán leittam magam.

Nem szoktam már jó ideje hétköznap piázni, szombat/vasárnap munka után szolíd fröccsözés, 1-2 jéger vagy whiskey, ennyi. 

De tegnap elmentem meghallgatni a “komoly állásajánlatot”, amiről hétfőn posztoltam és hatalmas kamu gyász szar volt az egész, részleteket nem is írok, mert értelmetlen. Annyira felkúrta az agyamat az egész (szépen felöltöztem, megborotválkoztam, whatever), hogy hazafelé a buszon elfelejtettem kilyukasztani a jegyemet, persze ilyenkor jön a kaller. Szóval nem csak feleslegesen csicsáztam ki magam meg agyaltam két napig, még meg is lettem kallerkefélve. 

Miután hazaértem, pár percig csak fel-alá járkáltam a lakásban, és szidtam a hülye volt kollégámat, aki berángatott erre az értelmetlen állásinterjúra, aztán rányúltam az itthoni tartalék piára: megittam erős 3-4 deci Finlandiát, utána (mert ez nem elég) még majdnem egy teljes üveg tokaji furmintot, utána eldőltem, mint egy tuskó. 

Szerintem bő másfél év utan először rúgtam be, a 19-20-as szilveszter óta - de akkor is az akkori barátnőmmel ittunk, igaz hogy sokat, de nem volt szalagszakadás, mint tegnap. 

Többször nem is akarok, nagyon fosul érzem magam, bár most éppen kutyaszőrös kezelésben vagyok. 

Ráadásul az elmúlt időszakban ijesztően szar kajákat eszek, zsíros, pusztító vacakokat. Helló 112 kiló...

Szóval eljött az ideje egy újabb 1-2 hónapos tisztításnak. Cigi letesz (ez azért mostanában elég jól megy), alkohol helló, tejtermék, glutén viszlát. 

Aztán november elején úgyis visszaesek, mert 4 nappal a szülinapom után az öcsém nősül, szóval hirtelen lesz 2 alkalom is, hogy újra legyakjam magam :)

Szerintem a teljes absztinencia nem jó, tehát nem írok le olyanokat, hogy “soha többé”, de a hekatombás dionüszöszi kajálásokról-piáról végleg lemondok.  

[thecamellie]

2

Sötét volt. Olyan sötét amiben nem látja az ember az orrát sem. Bársonyosan ölelt körbe. Olyannak tűnt mit amit meglehet érinteni, kézbe venni és tenyérben össze morzsolni mintha fekete szént testesítené meg. Mégis ki folyik, mint a homok, kiszökik a kezedből az ujjaid között. Se meleg se hideg. Se nem nehéz se nem könnyű. Súlytalan de érzed, hogy  körbe vesz, hozzád ér, elmerülsz benne. Lebegsz, akár a folyón az imádság gyertyák az éjszaki égbolt alatt. Billegsz oda-vissza csendben, mozdulatlanul a feketeség tengerében.

Egyik pillanatról a másikra rántást éreztem a testemen. Valami megragadva jobb kezem rángatni kezdett. Erélyesen kezdte majd miután felfigyelt rá, hogy ignoráltam a cselekedetét, többszörös erővel csapott vissza. Ellenkeztem volna, de kiáltani vagy mozdulni sem tudtam. Tehetetlenségemben dühöm kanóca meggyulladt. A  ráncigálás sajgást okozott bennem. Karomból kiindulva szinte már az egész felsőtestem fáj.

- Elég! - akartam kiáltani sikertelenül.

Egyre erősebben és erősebben próbálkozót. Egyáltalán nem tudtam tovább figyelmen kívül hagyni.  Mintha ki akarná tépni a karomat a helyéről. Vergődtem vagyis csak igyekeztem az tenni. Mind hiába. Egy millimétert sem mozdultam. Ahogy a fájdalom kezdett csirát bontani a testemben úgy a dühöm lángja is fel-fel csapott a határtalan egekig. Elképzelni sem tudtam mi és miért történik éppen velem. Nem tudtam racionálisan  vagy  bárhogy is gondolkodni. Egyszer sem tudtam befejezni egy elkezdett gondolat fonalat. A fájdalom sem segített a megértésben. Elviselhetetlen. Nem egyszerűen fáj, mintha valami tépkedné a húsomat és élve akarna elrágcsálni.  Éreztem ahogy a könnyek amik eddig feltolultak a szememben most kicsordulva az arcomon gurulnak le. Jó pár könnycsepp nedvesítette már az arcom mire felfogtam, hogy érzem ahogy legördülnek az arcomon át a nyakamra. Nedves hideg érzete volt. Mi a fene, mondtam magamban.

- Sss, minden rendben lesz! - Szólt egy fojtott hang.

Mi? Miről beszél? Rendben? Miért, most nincs rendben?

Elnyílt szám között kis hang szökött ki. Nem hittem volna, hogy az eddig fájdalom lehet rosszabb. Tévedtem. Nem csak a karom hanem az egész testem fájt, és nehéz lett minthogyha súlyokat tettek volna rám. Mégis ki tett ezt velem, és miért?

Meleg szorítást éreztem a jobb kézfejemen. Majd kis sutyorgást amit nem tudtam kivenni, de nem is érdekelt mivel ez után a fájdalom intenzitása csökkent. Egészen addig míg átvette helyét a zsibbadás. Kezdtem bódult állapotban lenni ami miatt a sötétségben újból elvesztem.

***

Viszketett az orrom. Erre tértem magamhoz igazán. Istentelenül viszketett az orrom. Nyöszörögve próbáltam felemelni a jobb kezem, hogy megtudjam vakarni, de csak apró moccanás telt tőle.

- Felébredtél? - kérdezték tőlem.

Artikulálatlanul morogtam oda neki.

- Mi? Mi az mit szeretnél?

- ...orrom... - mondtam.

Éreztem ahogy közelebb hajolt hozzám. Minden erőmet össze gyűjtve igyekeztem megszólalni érhetően.

- Tessék?

- Orrom! Viszket az orrom! - sikerült végre kinyögnöm.

További hezitálás nélkül óvatosan kisebb nyomást gyakorolva egy ujjával le-fel megvakarta az említett területet. Istenem! Megkönnyebbülés ként ért a viszketés megszűnése. Nagyokat sóhajtva kíséreltem meg kinyitni a szemem. Többszöri próbálkozás kellett hozzá. Az éles fény miatt ami elvakított pár percbe beletelt mire felfogtam a látványt. Egy kórházi szobában voltam. Szemben velem egy két személyes bézs kanapé, felette a halvány sárga falon egy rétet ábrázoló kép volt felakasztva. Tőlem balra egy kétszárnyú ablak amin a nap sárga árnyalatú sötétítőt behúzták, hogy a nap sugarai ne törhessenek be, de így is világosabb volt a szobában, mint amit az érzékeny szemeimnek kellemes lett volna.  Jobbra az ajtó és egy kis komód állt amin rengeteg virág csokrot zsúfoltak össze. Kis, nagy csokrok vázában. Az erőteljes illatuktól már már tüsszentenem kellett. Szépnek szépek ezek a virágok, de ha már kapok akkor legyen az cserepes, így csak elhervadnak és a maradványokat kidobhatom ami pazarlás értük.  Az ágyam a szóba közepén foglalt helyet velem együtt. Lenézve magamra elszörnyedtem. Mind két lábam felkötve gipszeltem lógtak az ágy felett 10-15 centire, amit láttam a lábujjaimból azok lilák,véreresek és duzzadtak voltak, mint valami kék szőlő szemek. A térdemtől a mellkasomig be voltam takarva, nem kellett látnom, hogy tudjam azt amit érzek. Csípőmet merevítők tartották egy helyben. A takaró alól balra egy kis cső futót ami egy  tenyér méretű zacskóba vezet, valami undorító folyékony pirosas lé gyűlt benne. Felfordult a gyomrom. Feljebb a mellkasom szorosan össze volt kötve ami semmiképpen sem segített sajgó tüdőmbe levegőt pumpálni. Bal kezem be volt kötve az ujj hegyemtől a vállamig. Másik kezem is kötve volt de csak a vállamtól a könyökömig, alkaromon fekete véraláfutások éktelenkedtek. Kézfejembe az infúziós tű volt kötve. Elborzadtam. Most már nem csodálkozok rajta miért fájt mindenem, a gipszektől és a kötésektől pedig nehéz a végtagjaim.Van rajtam egyáltalán épp felület? Az arcomat még nem is láttam. A fájdalomból kiindulva ami a fintorgás váltott ki nem hiszem, hogy ott nem lennék össze zúzva. Az arcomra rakott lélegeztető maszk kellőképpen nyomott ahhoz, hogy kényelmetlennek érezem. Becsukva szemeim igyekeztem nem hisztériát kapni.

- Hol vagyok? - kérdeztem.

- Kórházban vagyunk.

Nagyot kellett nyelnem.

- Mi történt? - kérdeztem rekedten.

Meleg kezek fogták meg óvatosan jobb kézfejem. Hallottam ahogy hangosan nyel egyet.

- Emlékszel, hogy elindultunk az egyetemre? - kérdezte.

Bólintottam.

- A zebránál álltunk, mikor az a kislány kisétált az útra, és te.. - megremegett a hangja. Rá néztem. Én egyetlen, drága öcsém arca eltorzult  ahogy próbálta vissza fogni a könnyeit. - Utána vetetted magad. Vissza rántottad a kislányt de neked nem volt időd kitérni az autó elől. Elütött, egyszerűen áthajtott rajtad.

Lehajtotta a fejét, hogy homlokát az ujjaimhoz tudja érinteni.

Homályosan ugyan de néhány emlék kép derengett fel a szemeim előtt. A fehér ruhás kislány és a piros lufija. Az a rohadt piros lufi.

- Mi lett a lufival?

Felemelte a fejét.

- Milyen lufival?

Hülyének éreztem magam a kérdésem után így próbáltam elterelni a szót.

- Mindenem fáj! Olyan nehéz lélegezni is. Mikor vehetem már ezt ki az orromból? - Idegesített a magatehetetlenségem. Megkíséreltem mocorogni de azonnal abba is hagytam mikor éles fájdalmak hullámoztak végig rajta a testem legnagyobb részén. Emiatt levegőhöz kaptam ami egyáltalán nem segített mivel a levegő túl gyorsan ment a tüdőmbe és köhögésre késztetett.

Éreztem, hogy nedvesség folyik az államon köhögés közben, és még a saját füleimmel is halottam ahogy szörcsögő hang jön a mellkasomból. Az épp kezemmel kotorásztam a lélegeztető maszknál, de az öcsém megfogta a kezem és nyújtózkodott valamiért az ágyam melletti kis szekrényen.

- Várj egy kicsit. - mondta.

Pár perc telhetett el míg én bámultam őt és jött egy ápolónő.

Kinyitva az ajtót belépet egy közép magas, barna hajú kedves arcú idősebb hölgy fehér ápoló ruhában. Rögtön észrevett engem és az állapotomat. Szájához kapva kezeit sietett oda hozzám.

- Jaj kedveském! - Az öcsém melletti szekrény egy alsóbb fiókját kihúzva elővett egy tiszta törölközött majd megkerülte az ágyat, hogy hozzám férjen. - Segítek egy kicsit neked.

Óvatosan levette a maszkot az arcom elől amíg lassan, alig érve hozzám megtörölgettet. Ahogy szemügyre tudtam venni a törölköző véres lett. Szóval véreset köhögtem fel. Remek. Láthatott valamit rajtam az ápolónő mert sietve elvette szem elől a törölközött és megsimogatta az arcom mielőtt vissza tette a maszkot az eddig helyére.

- Szükséged van még valamire, szívem? Segítsek valamiben? - kérdezte szemembe nézve.

Nem hiszem, hogy ha azt mondom neki szedje ki belőlem a katétert mert a gondolattól is rosszul vagyok tőle akkor meg is teszi. Nem tudtam volna elmenni amúgy sem a mosdóba. Megráztam a fejem.

- Köszönöm szépen, nem szükséges.

Rám mosolygott, szemében a gyász és bánat csillant miközben hajamat megsimogatta.

- Rendben.

Ellenőrizte a gépeket majd vissza térve az öcsémhez megszorította a vállát. - Szólók az orvosotoknak.

Ezzel olyan halkan ahogy jött úgy távozott is.

Éreztem, hogy valami nincs rendben. Történik valami amiről nem tudok. Olyan mintha már most temetnének, pedig még itt vagyok amit láthatnának. Öcsémre tekintve láttam rajta, hogy ő valószínűleg lelkileg van úgy össze törve mint én fizikálisan. Szemeiben a fájdalom és gyász erőteljesen kimutatkozott. Borzalmas volt végig nézni ahogy szemeit elönti a könny, alsó ajka megremeg és arca eltorzul a heves érzelemtől. Vállai előre esnek, teste megremeg. Megfontolt mozdulatokkal fogta meg újra a kezem majd enyhén felém dőlve csorogni kezdtek a könnyei. Megszólalni sem tudtam. Gyerekként láttam utoljára sírni. Megdermedtem, fogalmam sem volt, hogy akkor mit csináljak nem hogy most. Épp nyitottam volna a számat, hogy megígérjem neki a csillagokat is lehozom az égről ha ez kell ahhoz, hogy gátat szabjak a könnyeinek, mikor beszélni kezdett.

- Azt mondták nem fogod túlélni. Az is csoda lesz ha legalább egyszer magadhoz térsz az altatásból, de én tudtam, hogy felfogsz ébredni. Még ha csak elköszönni de akkor is. És most felébredtél, én tudtam. Annyira tudtam! - zokogott fel. - Ne hagy el! Nem hagyhatsz el! Kérlek! Kérlek, kérlek, kérlek! Csak te vagy nekem! Annyi mindent még nem csináltunk meg amit elterveztünk! Előtted az élet!

Elnyílt szájjal hallgattam mit mond.

Újra szemembe nézve folytatta. - Megígérted, hogy együtt leszünk mindig, hogy nem mész sehova nélkülem! És most nézd meg, hogy tudnálak követni téged! Miért kellett megmentened azt a nyamvadt kislányt?! Miért nem gondolkodtál? Hagynod kellett volna meghalni úgy sem ér semmit az a kislány! Ugyan olyan lesz mint az anya, felelőtlen és társadalmilag leamortizált utcai szajha aki másokon élősködve fog élni! Nem lett volna kár egyikük ért sem! De nem! Te inkább átvetted a helyét és megöleted magad! Ha csak valami jót akartál volna tenni akkor elmegyünk és adományozunk az állatmenhelynek! Csak szólnod kellett volna!

Hogy mondhatnám el neki, hogy erről szó sincs? Hogy leginkább a piros lufi volt amit akartam és nem az, hogy megmentsem a kislányt? Hogy az a rohadt lufi volt ami vonzott? Mit kellene mondanom? Hogy egy indokot sem tudnék mondani ami miatt ezt csináltam?

Megszorítottam a kezét. Az én szemeimben is könnyek gyűltek.

- Azt mondtad elmegyünk együtt a tengerpartra a nyáron. És, hogy ha jól viselkedek akkor lehet egy kutyánk is. Így most, hogy veszel nekem majd kutyát?! Hogy fogsz zsörtölődni mert sokat ugat? - már kapkodta a levegőt ahelyett, hogy sírt volna. Egyre dühösebb lett, szemei is fellángoltak és kezei vissza szorította az enyémet. - Mégis mit képzeltél?! Hülye vagy az istenen áldjon meg! Így hogy lesz belőled kurátor vagy vezető helyettes a gyakorlati helyeden? Így hogy lesznek majd gyerekeid akiket nem is akartál és oda adod nekem, hogy neveljem én őket miközben nekem is pont annyira kellettek a sajátjaim mint neked? Így hogy fogsz majd elválni a férjedtől és egyedülálló anyaként nevelni a gyerekeidet? Mikor fogod majd iskolába járatni őket mikor már meghaltál? Te is olyan leszel mint a szüleink! Nem leszel ott mikor a legnagyobb szükség van rád! Érted?! Szükség van rád, szükségem van rád! Hogyan is csináljak meg bármit is ha te nem vagy velem!

Egész testével remegett. A végére már kiabálta a szavakat. Most levegőt kapkodva ingerülten keresett valamit a szobában ami lefoglalhatja egy kicsit véletlenül sem felém fordulva.

Nagy levegőt vettem annak ellenére, hogy ez fájdalommal együtt járt.

- A kanapé alatt van egy kis lapos doboz. Tudtam, hogy ha oda teszem nem fogod észrevenni mivel nem porszívózol fel alatta, pedig mindig megkérlek rá. - A vissza folytot könnyeim lassacskán potyogni kezdtek. - A dobozban van egy nyakörv. Egy kék színű. A jövő hónapban akartam oda adni, mert addigra a kis shiba amit neked választottam akkor lehet majd elválasztani az anyától. Mindent megbeszéltem a tenyésztővel már csak érte kell majd menned.

Rám nézett, döbbent kitágult szemekkel és kinyílt szájjal.

- Mi? - kérdezte.

- Szeretlek öcskös és szerettem volna venni neked egy kutyát.

Kerek öt másodpercig még nézett rám döbbenten mire leesett neki, hogy komolyan mondtam. Arca újra eltorzult az ismét patakzani kezdő sírástól. Addig helyezkedett míg a homlokát újra a kézfejemre tudta hajtani, úgy sírt tovább.

Hagytam had sírjon, miközben az én könnyeim sem álltak meg és újabb és újabb jött egymás után.

***

Nem tudtam meddig sírtunk, amíg elég bátorságot nem gyűjtöttem ahhoz hogy kérdezősködni  kezdjek. Féltem hallani mit fog válaszolni.

- Megfogok halni?

Először nem is válaszolt. Jelét sem adta, hogy hallott engem.

- Öcskös...

Megremegtek a vállai. Olyan hangosan nyelt, hogy még én is hallottam.

- Igen. - mondta felém sem fordulva.

Tovább beszélt de én már nem hallottam mit mondott. Annyit viszont felfogtam, hogy nem fogom túlélni. Fájdalom csillapítókat is azért adják, hogy nyugodtan halhassak meg. Leszedáltan. Azt mondta megfogok halni? Én? Megfogok halni?! Nem lehet. Ez képtelenség. Annyi minden lett volna amit csinálni szerettem volna. Rengeteg helyre akartam elmenni és körbe nézni, felfedezni a környéket. Nem halhatok meg most mikor végre rendeződni látszott az életünk. Lett lakásunk, normális munkánk, egy félévre vagyunk a doktorálástól. Végre kezdtük úgy érezni, hogy a múltunk hiányosságai nem hátráltatnak minket. Lettek barátaink akik kedveltek minket. Ugyan nem volt egyikünknek sem szerelme de hát nem ezért is lett volna az élet, hogy megtaláljuk őket? Ha most meghalok akkor nem is lehet majd gyerekem. Még időm sem volt ezen gondolkodni, mindig olyan távolinak tűnt. Nem lesz gyerekem. Egyetlen egy sem, aki majd az öcsém gyerekeivel játszhatna. Istenem, nem lesz gyerekem. Nem lesz családom. Nem lesz férjem. Én nem leszek. Én!

Ha én nem leszek akkor egyedül fogom hagyni az öcsémet. Egyes egyedül hagyom. Teljesen egyedül.

Újra és újra ez ismétlődött a fejemben. Egyedül fogom hagyni őt. Egyedül. Egyedül. Egyedül!

Gondolataimból kiszakadva közbeszóltam a monológjában. Amilyen erősen csak tudtam megragadtam a kezét és mélyen a szemébe néztem. Láttam rajta hogy ez megállásra kényszerítette őt döbbenetében, és teljesen rám figyelt. Fiatal arcán sápadt volt,a fájdalom, gyász és a félelem éles kontúrokat rajzolt rá. A feje tetején a barna haja hol lelapult hol felállt neki, túl sokat túrhatót bele idegeskedés közben. Meleg barna szemei csillogtak a visszafogott könnyektől. A rajta lévő ruhák gyűröttek voltak és látszott már, hogy egy ideje rajta lehettek.

-Jól figyelj, mert nem biztos hogy még egyszer eltudom mondani ilyen összeszedetten. - mondtam. - A hálószobában lévő ruhás szekrény hátsó fala üreges. Ott vannak a papírok a félre tett pénzünkről, a számla adatai és jogosultságod is. Találsz pár telefont számot is amit hívhatsz ha bajba kerültél. Jack száma is ott van. - Jack a nagybátyánk fogadott fia aki 3 évvel idősebb mint mi. Alig találkoztunk életünk során de ez sosem állított meg minket, hogy tartsuk a kapcsolatot. Első találkozásunktól fogva tudtuk, hogy ugyan olyanok vagyunk és ezt nem hagyhattuk figyelmen kívül. - Őrá biztos számíthatsz majd, segít elrendezni a dolgokat.

Megdermedt attól amit mondtam, még hallani sem hallottam, hogy levegőt venne.

- Sajnálom, hogy ez történt. - nyelnem kellett, hoyg folytatni tudjam. - Szeretlek, és mindig is szeretni foglak. Azt szeretném, hogy boldog legyél, hogy a holnapnak élj és ne a múltnak. Szeress meg valakit aki viszont szeret téged. Vedd el és legyen egy tucat gyereketek. Csak is olyat dolgoz amit szeretsz csinálni és ne érdekeljen a pénz. Hívd fel Jacket és ő segít jó áron lakást találni. Kertes ház legyen mint amit mindig is akartunk. Kérlek helyettem is vigyél majd anyuék sírjához virágot. És kérlek... - megbicsaklott a hangom. Alig láttam már az arcát a zokogásoktól. - ...hamvasztass el. Gyűlölném ha föld be kerülnék.

Becsuktam szemeim, hogy megkíséreljem a zokogást vissza fogni, mert a testem szinte lángolt a fájdalomtól. Pár percig nem szolt egyikünk sem míg össze szedtem magam.

- Tudod milyen nap van? - kérdezte.

Megráztam a fejem, nem tudtam a választ.

- 23-dika.

Mi? 23-dika? De hát ha ma van 23-dika akkor...

- Ma van az évfordulója, hogy meghaltak a szüleink. - mondta.

Kipattantak a szemeim, hogy rá tudjak nézni. Egymás szemébe néztünk. Az ő tekintete mindig is kedvesebb volt mint az enyém, olyan mint az édesanyánké. Egyáltalán nem bánom, hogy nem ő van ilyen helyzetben. Ő nem érdemelné meg. Neki élnie kell.

Így, egymás tekintetében elveszve sírtunk. Sirattuk a múltat, a jelent és a jövőt.

Sok mindent kell majd elviselnie az öcsémnek de tudom, hogy képes lesz rá. Megtudja tenni, felfog nőni hozzá. És élni fogja az életet ami előtte áll.

Nem vagyok benne biztos meddig maradtunk így. Talán órákig. Ahogy telt az idő úgy én egyre zsibbadtabb és kótyagosabb lettem. Már nem sírtam, csak néztem őt. Az én egyetlen drága kisöcsémet. Szeretlek, akartam mondani de nem tudom hogy alig mozgó ajkaim továbbították e neki.

- Ne hagy itt! Kérlek, ne... - ismételgette újra és újra.

Keskenyre szűkült szemeimmel igyekeztem rá fókuszálni, hogy ha nem is tudom elmondani neki de a tekintetemmel üzenhessek.

Nem hagylak el, azt sosem tudnám megtenni. Mindig veled leszek. Bárhová is mész, én mindig ott leszek veled. Figyellek majd és vigyázok rád, én drága kis öcsém.

Ahogy a szemeim becsukódtak úgy a gondolataim is elsötétültek. Utolsó épp gondolatom az volt, hogy milyen kár, hogy csak ennyi időt tudtam tölteni vele. Remélem majd egy másik életben, ha van olyan akkor sokáig együtt leszünk és mindent megteszünk amit csak kigondolunk. Együtt.

[fovarosiblog]

Öcsém nemsokára elköltözik a saját lakásába, még nálam dekkol egy-két hónapig. Egy szekrény összeszereléséhez elkérte az akkus csavarozómat. Odaadtam neki, 3 nap múlva vissza is hozta. Na mondom, akkor meg is van a karácsonyi ajándék, veszek neki egy akkus csavarhúzót. 15 ezer volt az OBI-ban, vettem egyet.

Ma este jön haza, és kitesz az asztalra az eredeti dobozában egy háromszor akkora Bosch akkus csavarozót.

Nem szeretek olyan emberekkel karácsonyozni, akiknek igazából mindenük megvan, és ha valami kell, akkor azt rögtön meg is veszik maguknak.

Most majd visszamegyek abba az OBI-ba, visszaváltom azt a kis akkus csavarozót (ha lehet), aztán megint valami utalványt kap, hatalmas fantáziával.

[senki-hercegnoje]

Emberevő sárkány érkezik a városba, tizedeli a népet és porrá éget mindent.Három narkós:a heroinista a kokainista és a füves elhatározza hogy megmenti a lakosságot. Elmennek hát a sárkányhoz alkudozni, a sárkány megszabja a feltételeket: -Na ide sasoljatok!Ha valaki olyan cuccot mutat amit még nem éreztem meghagyom az életeteket és elhagyom a várost. Első a heroinos.Két kilónyi porból kikeveri a löttyöt majd odaadja a sárkánynak a méteres fecsit.Belövi magát a sárkány, totál kész van három nap három éjjel, kicsit tisztul majd így szól: -Baromi jó volt haver de két hete már nyomtam ilyen gyenge cuccot - azzal le is nyelte. Jön a kokainos.Terít neki egy asztalnyi port, a sárkány feltolja az orrába a porszívócsövet, elpörög tőle egy hétig aztán így szól: -Öcsém ez már majdnem jó volt de egy éve beleszaladtam egy ilyen finomságba - azzal le is nyelte A füves srác kezdi magát kényelmetlenül érezni: -Ej Süsükém most nincs nálam más mint egy nevesincs holland gagyi...nem baj betekerem aztán lesz ami lesz. Így is tesz, odaadja a spanglit a sárkány elfüstöli, totál kész van!Vörös a szeme, úgy röhög hogy majd összevizeli magát, hempereg össze vissza stb. Valamivel később a hatás csillapodtával megszólal: -Haver, ez marha jó hehehe, ennyire jót még sose használtam hehehe, azt se tudom hol vagyok.Csak arra kérlek ne haragudj....Annyira megéheztem!

[aromo13]

Horoszkóp (kicsit átfogalmazva)

Bak:

Egy igazi lúzer vagy, öcsém. Egy vadbarom. Osztod az észt, miközben neked is alig van. Magányos farkasnak születtél, legalább is ezt próbálod vetíteni kifelé, közben a fél karodat adnád egy jó dugásért. Állandóan szélmalom harcot vívsz, olyan dolgokat akarsz, amiknek kúrvára semmi reális esélyük nincs, hogy valaha is elérheted ebben a mocskos, tetves életben. Lennének barátaid, ha nem lennél olyan merev, mint egy 200 éves bükkfa, de téged csak az élet tud megfaragni. Sosincs pénzed, folyton rinyálsz, amikor meg végre puncihoz jutsz, előjönnek a szeparációs szorongásaid és ott zokogsz a csaj ölében. Az egészséged is csapnivaló, cigizel, piálsz, nem sportolsz, csak sajnálatot akarsz kicsikarni a környezetedből. Még menni sem tudsz rendesen, mindig mindenben megbotlasz és pofára esel. Te vagy a 12 jegy közül a legszerencsétlenebb.

Vízöntő:

Na te aztán, nagy rejtély vagy. Ülsz egész nap az ablaknál és nézed a felhőket, közben meg az élet értelmén elmélkedsz és csodálkozol, hogy romokban hever a sajátod. Tervezgeted, mekkora ász leszel a szakmádban, de zárt ajtókat döngetsz, a kutya sem foglalkozik veled, mert látszik rajtad hogy veréb vagy! A hatalmas jó szíved visz a sírba, mindig mindenkinek segítesz, csak magadnak nem, mert egyáltalán nincs önértékelésed. Párkapcsolataid valahol egy Pest környéki szeméttelepen vannak eltemetve, senki sem akar járni veled, mert dilisnek néznek. Folyton üveges a tekinteted és bambulsz a semmibe, semmi gyakorlatiasság, tettre készség nincs benned. Hülye könyveket olvasol, hülyeségeken kattogsz, alapvetően egy igencsak elbaszott bohóc vagy, aki a saját sebeit nyalogatja.

Halak:

Te egy ilyen skizofrén talány vagy, alapvetően halál érzékeny, de tudsz talaj paraszt is lenni. A környezeted már rég beszedte az összes tolerancia tablettáját, de te még mindig csinálod a feszkót. Nyughatatlan vagy, izgága, zsarnokoskodó, kibeszélsz mindenkit a háta mögött mert egy ganyé vagy, szerencsére jól főzöl és jó vagy az ágyban, ezért vannak még körülötted emberek. Mindig van valamennyi pénzed de baszott nagy szarrágó vagy. Úgy öltözködsz, mint egy NDK turista, piros zoknihoz simán felveszed a lila, műanyag fröccsöntött, ruppótlan szandált. Szereted a hosszú kapcsolatokat, mert utálsz mindig újat kezdeni, ráadásul téged elég nehéz elviselni, te sem szereted produkálni magad mindig az elejéről, inkább hazavágod a családodat.

Kos:

Hát te egy igazi pszichopata vagy! Téged bazmeg kényszerzubbonyban kéne fogvatartani a Gyorskocsiban! Állandóan üvöltesz, ha meg éppen nem pipacsvörös a hülye fejed, akkor lekarmol belül az idegbaj. Képtelenség veled bármit is közösen csinálni, mert irritálnak az emberek, de még az állatok és a növények is! Viszont, mivel ilyen antiszociális őstulok vagy, mindig van jó sok pénzed, amit természetesen magadra költesz. Nem veted meg a piát de marha igénytelen a ruhatárad és senki sem akar veled szexelni, mert csak a saját örömöd a fontos. Általában fáj a fejed, ami nem csoda, hiszen azzal mész a falnak permanensen.

Bika:

3 dolog a fontos neked az életben: Kaja, lóvé, szex. Ennyi vagy, se több, se kevesebb. Ha ez a 3 megvan, akkor neked már dolcsevíta minden. Dolgozol, mint a barom és nem szeretsz pontatlan lenni. Mivel óriási színész vagy ezért sokan szeretnek, mert azt adod elő, hogy te ilyen kis cukker vagy, de csak a közvetlen környezeted tudja, mekkora egy érzéketlen mocsadék vagy legbelül. A saját karriered mindennél és mindenkinél fontosabb, felszínes vagy, nem mélyülsz el tudományokban, darálod a hétköznapokat és egész nap a zabálásra meg a kefélésre gondolsz, miközben baromságokat vásárolsz.

Ikrek:

Folyton hazudsz és hűtlen vagy. Van családod de megvannak a magad kis kerülő utai. Nagy az egód, állandóan kompenzálsz. Azt akarod elhitetni mindenkivel, hogy okos és tájékozott vagy, de általában a harmadik mondatod után kibukik, hogy seggarc vagy. Hülyére dolgozod magad, ha már mehetnél haza, akkor is bent baszod a rezet az irodában. Lapátolod haza a pénzt, hogy be legyen fogva a család pofája, te meg elvagy magadban. Ha nem ez a típus vagy, akkor gondoskodó és nagyon kedves, szeszélyes hangulatokkal és humorral. Irtó nehéz elviselni téged, azért ezt szögezzük le. Nyomoronc vagy az ágyban, de imádod a szexet, bár senki sem szereti veled istenigazából.

Rák:

Finom kis lelked van, simán elbőgöd magad egy rágó reklámon. Szereted az embereket és ultraszociális vagy, igazi közösségi arc. Téged is szeretnek, de azért jó veled óvatosnak lenni. Tudsz ám sumákolni, kicsúszol az emberek kezei közül, mint a Halak. Van humorod, szeretsz bulizni, inni, pörögni, élni, zabálni. Nem vagy egy agysebész, de nem is ez a célod. Kergeted a pénzt, de általában le vagy égve és másoktól kunyerálsz. Mindenki ad neked, mert marha édes pofa vagy, de van, amikor lelépsz és eltűnsz az emberek életéből. Szeretsz főzni és jó is vagy a gasztronómiában. Szeretnél családot, de általában ez nem jön össze, ha meg igen, akkor boldog vagy és boldogan sírdogálsz a rágó reklámokon. 

Oroszlán: 

Mikor az egó testet ölt. Te vagy az, akinél jobban egyik jegy sem imádja önmagát. Állandóan a séródat basztatod, tollászkodsz a tükör előtt. Szép akarsz lenni, de általában egyáltalán nem vagy az, maximum feltűnő. 

Van eszed és használod is, eltaposol mindenkit, csak hogy feljebb juthass. Rengeteg barátod, haverod van, imádsz elmászkálni, táncolni, sörözni. Extrém vagy az ágyban, már mindent pózt kipróbáltál, habzsolod a kapcsolatokat, vagy egy konkrét társad van, de azt kifacsarod, mint a citromot. 

Közöd nincs a főzéshez, inkább étterembe mész, addig is megcsodálhat a személyzet. 

Szűz: 

Rólad szól a mondás, miszerint a f*szt is csipke kesztyűben fogod meg. Sőt, először lefertőtleníted! Rendmániás vagy, fontos a tisztaság, meg hogy napi 5-6 órát pakolásszál, szervezkedjél. Ha találsz egy ráncot a szoknyádon, azonnal letéped magadról és kivasalod. 

Nehéz természeted van, olyan vagy mint aki karót nyelt. A lazaságról már olvastál valahol, de annyi közöd van hozzá, mint a humorhoz. Citromba harapott, aszott vénasszony vagy, aki próbál trendi lenni, de belül csak egy ótvar múmia. 

Imádnád a szexet, ha nem lennél folyton azzal elfoglalva, hogy rajta van-e még a másikon a koton. 

Hülyén csinálod az életedet, mindig mindent elbaltázol, de remek ideológiákat gyártasz és elhiteted magaddal, hogy állati boldog vagy. 

Mérleg: 

Egy angyal vagy és mindenki szeret. Meg is értem, mert rengeteg benned a szeretet. Olyan magas érzelmi intelligenciád van, hogy ihajj. Jó a humorod, nagy a szíved, mindig mindenkinek segítesz, bírod a terhelést. Önfeláldozó vagy és sugárzik belőled valami földön túli csoda. 

Megmondod a frankót, akkor is, ha a másiknak az nem tetszik. Szerencsére borzalmas színész vagy, tehát nyers és őszinte, amit nem sok jegy mondhat el magáról. 

Pénzed mindig van, de ha kell, odaadod másoknak a havi fizetésedet. Húzod az igát és nem szoktál panaszkodni. Nagyon mélyen éled meg a dolgokat, felszínességnek egyáltalán nincs helye az életedben. A családod a legfontosabb, nem csak szavakban hanem tettekben is. 

Egy főnyeremény vagy.  

(Elnézést az elfogultságért, de Nagyapám Mérleg volt...) 

Skorpió: 

Na, a másik ős ganyé az Oroszlán után! Benned az az átverés, hogy van szíved és mégis halálra szurkálsz mindenkit! Haragtartó vagy ami undorító egy tulajdonság! Imádod a szexet és gyakorlatilag ez a legfontosabb az életedben, na meg a pia meg a lumpolás. Ha pasi vagy, akkor sármos, ha nő, akkor kegyetlen, hideg szépség. Alapvetően szeretnek az emberek, mert szórakoztató is tudsz lenni, de nem árt veled vigyázni, mert ha kell, 40 év múlva is megtorlod azokat a sérelmeket, amiket kaptál. 

Nyilas: 

Megállás nélkül lököd a faszságot, olyan vagy, mint a Vízöntő, csak nem annyira melankolikus. Tele vagy élettel és tűzzel, van eszed is, nem is kevés, de lételemed a baromkodás. A magánéleted az valami nagyon elkúrt "c" vágány, rendre elköveted ugyanazokat a hülyeségeket és az istennek sem tanulsz a saját hibáidból. 

Szerethető arc vagy, a társaság középpontja, de anyagilag nem vagy nagyon eleresztve, viszont nem is teszel ellene, várod a sült galambot és nem érted, miért nem tartasz sehol. 

Kevés barátod van, de azok értékállóak és tolerálják, hogy nem vagy normális. Szeretnél családot, de nem jön össze, ha meg igen, akkor a sarokban szorongsz és onnan mesélsz vicceket. 

Nem vagy egy egyszerű történet.

(Nem saját szerzemény, sajnos a forrást nem ismerem.)

[ajtostolahazba]

Elkezdődött a karácsonyi sakkozás: ki mikor tud menni, hogy oldjuk meg, hogy mindenkinek jó legyen, de szinte biztos, hogy ez lesz az az év, amikor úgy feszülnek majd egymásnak az indulatok, hogy lesznek sértődések. November 18 van és gyomorgörcsöm van. 2020-ban jön el a "meg kell tanulni nemet mondani" éve és bevallom felszabadító érzés lesz végre eljutni oda, hogy leszarom, mit gondol a sógornőm vagy a fia, vagy az öcsém, aki több mint egy éve nem látogatott meg, akit amúgy nagyon szeretek, de semmit sem tesz azért, hogy legalább úgy tűnjön, mintha család lennénk. 2020-ban 49 éves leszek. Lassan ideje felnőni.

[miokomvanra]

Hatodik nap - Annie

Hajnali négykor berreg a telefonom. Kócos hajamba túrok, és lelököm a telefont a földre. Végigcsúszik a padlón.

Berr. Berr. Berr.

Kuss legyen. Felugrom az ágyról, majd elindulok a telefon felé. Térdre rogyok.

-A picsába! – kiáltom, majd lefekszem a földre, magzatpózba gömbölyödöm és felveszem Mr. Zsarnokot.

-Mivan?! – kérdezem rekedten.

-Szia édes, nem tudtam aludni. Kurvára hiányzol, gondoltam benne lennél egy kis…

-Hagyj a picsába! – mondom, majd letenném a telefont, ám ekkor ismét megszólal.

-Annie… - könyörög halkan, mintha szenvedne.

-Shawn? – suttogom. Csend. Hallom az óra ketyegését, de semmi mást.

-Holnap reggel érted megyek. – mondja sokkal összeszedettebb hangon – Hétre legyél kész! – majd bontja a vonalat.

Reggel nyolckor a földön fekve ébredek. Csörög a telefonom, mire fel tudnám venni, abbamarad. Tizenkét hívás. Három hangposta. Nyolc üzenet. Megnyitom őket.

„Kész vagy?”

„Tíz perc múlva indulunk, Ann!”

„Jössz már, kislány?”

„Lekoptatsz, kurva?”

„Bent játszom az öcséddel. Azt mondja, biztos alszol. Igaz ez? Figyelmen kívül hagysz?”

„Kislány, így a felét se tudom megmutatni annak, amit akartam.”

„Kelj már fel, basszus!”

„Az ajtód előtt ülök.”

Mire a végére érek, azonnal küld még egyet.

„Bejövök.” – és máris nyílik az ajtó. Rajtam pedig egy éppen fenék alá érő spagettipántos hálóing van. Kurvajó.

Meglepetten áll az ajtóban. Felkönyökölök a földön, harciasan nézek rá.

-Hogy kerülsz te oda? – kérdezi halkan, őszintén meglepve.

-Nem tudom, mondjuk… az éjjel valami rohadék hívogatott és én lebasztam a telefonom a földre. – felelem, majd krákogok egy sort. Odalép hozzám, és a kezét nyújtja. Tudomást sem veszek róla, elmászom az ágyamig, és nekitámaszkodva felülök. Elvigyorodik.

-Az a rohadék pedig nagyon úgy gondolja, hogy megérte éjjel hívogatni. – legszívesebben lekaparnám a vigyort a képéről, marhára idegesít. Már reggel fejfájást okoz. Hagyjon a picsába.

-Meddig akarod még a testem stírölni, már nem azért? Meg amúgy is, hova megyünk már megint?

-Bocs, de nem én alszom valami szexi csipkehálóingben kettőnk közül. – somolyog, majd kisétál és becsukja az ajtómat. Talán ideje felöltözni, ez a perverz nem fog lekopni.

Kiválasztok egy középhosszú nadrágot és egy ujjatlan felsőt. Kicsit sportos, de megfelelő. Ma ő sem elegáns.

Öltözés közben azon agyalok, hogy valószínűleg már rég érdekelne a srác, meg a hirtelen hangulatváltozásai, ha egyáltalán érdekelne bárki is ezen a bolygón a családomon kívül. De őszintén szólva, csak felhúz. Ezért is díjat érdemel, tekintve, hogy bármikor rá gondolok, már idegesít. Mint most is.

Amint kilépek a szobámból, beszédhangokat hallok. Nevelőanyám nevetését, és egy érdes, mégis kedves hangot. Persze velem sose beszélt még így… Kellett nekem ezt gondolni!

Amint belépek a nappaliba, mely egybe van nyitva a konyhával – így egy hatalmas nagy teret biztosítva az alsó szinten – egyből rám szegeződnek a tekintetek. Anyám is, az öcsém is, és az a szerencsétlen Shawn is rám bámul a hülyén vigyorgó fejével. legalább neki jó kedve van.

-Jó reggelt – biccentek, majd a hűtő felé veszem az irányt, és töltök magamnak egy pohár narancslevet.

-Shawn azt mondja, ma elmentek kirándulni. – kezd bele anyám. Feláll a hátamon a szőr. Nyugi van kislány! Sóhajtok.

-Igen, ha ő mondja, biztos az lesz. – válaszolok lazán, elég érdektelenül. Anyám kérdőn néz rám.

-Azt is mondja, hogy ez egy randi lesz. – kezdi anyám. Shawn vigyorog rám.

-És Te mit gondolsz, mi a véleményed, anya? – kérdezek vissza, ami egy ideje már jó taktikának bizonyult a szorult helyzetek kezelésére.

-Szerintem ez jó dolog. Végre kimozdulsz. – elmosolyodik. Eltorzul az arcom, ezért elfordulok. Shawn még épp elkapja a tekintetem. Épp látom még a homlokráncolását, tudom, hogy ezért még kapni fogok. Gyengeséget mutattam. A kurva életbe!

Ő az egyetlen, aki tudhatja: nem akarok én sehova menni. Ő kényszerít. És elárultam magam.

A kocsi előtt odaszalad az anyósülés ajtajához, majd kinyitja nekem. „Veled meg mi történt?” – kérdezném, ha nem lennék teljesen beszarva attól, hogy mindjárt lebasz a picsába.

Átszalad az autó előtt a saját oldalára, majd rám mosolyog, ahogy beül.

-Indulhatunk? – kérdezi, majd egy jegeskávét passzol nekem, amiben már az összes jég elolvadt, de még egész hűvös.

-Köszönöm! –hebegem, majd próbálom megfejteni, esetleg mérget kevert-e bele. Arra gondolok, hogy anya előtt is meg mert mutatkozni, ezért valószínűleg nem pár perccel később tervez megölni. Belekortyolok.

-Ann, elég idegesítő magánszámot toltál a konyhátokban.

-Kösz. – nyögöm, majd kinézek az ablakon, ahogy beindítja a motort és elhajtunk. Remegek, pedig nincs hideg.

-Fázol? – kérdezi, majd ránéz a kezemre. Ekkor veszem észre, hogy a műanyagpoharat úgy szorítom, hogy nem sokon múlik, hogy az egész az ölembe robbanjon. – Ne idegeskedj! Nem tervezlek bántani.

-Igen? Akkor mégis miért zsarols meg hurcolsz szanaszét a városban?

-Nem a városba megyünk. Másfél órát kibírsz az autóban?

-Ki, Őzsarnoksága. – köpöm a szavakat. Elegem van abból, hogy semmi beleszólásom a dolgokba. Ekkor megáll az út közepén, mindenki dudál ránk, épp mondanám, hogy ez veszélyes, ám az arcomat maga felé fordítja az államnál fogva.

-Maradj csendben, kicsi Ann! – közelebb hajol, megsimítja az arcom – Olyat mutatok neked, ami felhevíti a jégszíved. – mélyet lélegzem. Az autók kerülgetnek minket, én viszont mindjárt elájulok. Hevesen ver a szívem, kiver a víz, ki ez a fazon…?

-Honnan…- kérdezném, ám lenyelem a mondat folytatását. Elenged, majd tovább indul. Elfordulok, belenézek a visszapillantó tükörbe. Az arcom rémült. Retteg.

Az autópályán haladva meglehetősen csendben ülünk egymás mellett. A kormányon dobol ujjaival, halkan dúdol valami dalt. Shawn hangulatingadozás: Virgonc sofőr célállomás. Regényt lehetne írni arról, amit ez a srác művel.

Elbóbiskolhattam, mert arra ébredek, hogy egy csendes parkolóban állunk egy fogadó mellett, ahol összesen három autó áll rajtunk kívül. Shawn valószínűleg nem vette észre, hogy kinyitottam a szemem, mert a  fejemre helyezi a kezét és óvatosan megsimogatja a hajam. Mély levegőt vesz.

-Annie! –suttog édes hangon, amitől legszívesebben rávetném magam. Aztán hirtelen rájövök, mire gondolok, és eltorzul az arcom. Úgy csinálok, mint aki ébredezne. Sírni tudnék attól a hangtól. Mást sem érzek belőle csak törődést… vajon mindenkivel ilyen?

Végre elég erőt veszem magamon, hogy rá tudjak nézni, és azonnal meglátom a heccelő vigyorgását.

-Édesen szuszogsz. – jelenti ki.

-Kösz. – hálálkodom idegesen. Egyből felhúz.

-Najó, emeljük ki az elkényelmesedett fenekedet a kocsiból! Túrázni megyünk.

-Most ugye csak viccelsz?! – kérdezem döbbenten.

-Nem. Kéne egy pici táskát hoznod, a többit viszem én. – utasít. Összeszedem magam, és még kicsit bágyadtan, de kiszállok az autóból.

Shawn egy óriási hátizsákkal indul el ruganyos léptekkel, én mellette haladok a pici táskával. Bemegyünk az erdőbe, haladunk felfelé a lejtőn. Öt perc alatt lihegek.

Öt perc alatt rosszul vagyok a bogaraktól.

Öt perc alatt rettegni kezdek a medvéktől.

-Nyugi már! – röhög rajtam, miközben hátrafordul. Ahogy nézem, ő igazán jól mulat ezen.

-----

Tipikus szadista ez az ember. Egész nap sétálunk. Néha leültet, enged enni, iszunk valamit… Meglepetésemre két kulaccsal jött és bőségesen ellát mindennel, amire szükségem van. Pokrócra ültet, hozott párnákat, van lehetőségem pihenni, de abból nem enged, hogy egész nap kövessem, ahova csak menni akar.

Már megy le a nap, amikor elkapja a kezem és megszorítja. Legszívesebben pofán vágnám, de aztán magam elé nézek. Egy bazinagy szakadék. Najó, talán inkább bele is csimpaszkodom.

-Ne menj tovább! A kerítések veszélyesek. – figyelmeztet, majd elengedi a kezem és megy pár lépést előre.

-És veled mi a helyzet?

-Én tudom, meddig szabad. Meg amúgy is, zavarna, ha beleesnék ebbe itt? – mutat le, majd vigyorogva hátraperdül.

-Mondjuk, eléggé.Tekintve, hogy egyedül nem találok haza. Hogy vetted erre rá anyát?!

-Nos, ő annyit tud, hogy egy nemzeti parkba mentünk. Ami papíron igaz is. De azért kurvára elkeserítesz. – megvakarja a tarkóját, majd felnéz rám – Legalább annyit mondhattál volna, hogy egy kicsit hiányoznék. – vigyorog keserves arccal.

-Jól van, egyszer majd talán öregkoromban elgondolkoznék a halálodon. - mondom mosolyogva. Enyhül az arckifejezése, közelebb jön. A szeme mosolyog.

-Akkor már van értelme. – mondja, majd kiteríti a pokrócot. Én leülök rá, és csak akkor veszem észre, mennyire fáradt vagyok. Fél percen belül elszenderülök.

-----

-Annie! – hallom Shawn mély suttogását, ám messze van tőlem. Valami a fülemhez ér, majd átfogja az egész testem. Ismét hallom a nevem. Kinyitom a szemem.

-Hú te Jézus! – kiáltom, mire a srác majdnem eldob.

-Vigyázz, Ann! –kiált rám, majd jobban alám nyúl, hogy biztos ne dobjon a mélybe.

-Na jó, ez khurvára nem vicces, remélem tudod. Tegyél le! – gunyoros nevetést hallat.

-Talán nem bízol bennem? – suttogja a fülembe.

-Lássuk, hát, kicsit sem! –vetem oda.

-Inkább nézz előre! – feleli, megteszem. Az ég vöröses színekben úszik. A vörös és a lila összhangja meseszerűvé teszi az egész helyet, alattunk ekkor veszem észre a tavat, melyen szintén megcsillan a nap fénye, és tükrözi az egész eget, majd egy csíkban egymásbaolvad a kettő.

-Ez…-sóhajtom, majd megszorítom Shawn karját.

-Ann.

-Igen? –reagálok, de le se veszem a szemem a tájról.

-Boldog vagy? – kérdezi, mire nem reagálok. Erre nincs mit reagálni – Boldoggá teszlek. – suttogja, szinte magának.

-Az nem fog menni. – felelem.

Lement a nap, letett a párnák közé és elővett egy poharat. A kezembe nyomta, majd vizet töltött bele.

-Azt hittem, inkább leitatnál. – vetem oda.

-Nos, arra nem tellett. – viccelődik, mintha nem tudnám, hogy milliomos. Megiszom a vizet, majd háttal a földre fekszem. A csillagokat bámulom. A rengeteg csillagot, ami összegyűlt a kedvünkért az éjjel. Mindegyik egy-egy elveszett öröm, egy régi csoda, melyet megmutat nekünk a világegyetem. Oldalra fordulok. Shawn mellettem fekszik, ám rá sem néz az égre. Engem bámul.

-Mi az? – kérdezem.

-Tetszik az ég? Szereted őket?

-Rejtélyesen gyönyörű. Jobban szeretem így. És te? – Shawn rá sem néz az égre.

-Gyűlölöm. –suttogja.

Egy ideig csendben ülünk, majd felkel a földről.

-Indulnunk kéne. Segítsek? – kérdezi, és a kezemért nyúl. Ez alkalommal elfogadom.

Visszafele gyorsabban haladunk és ahhoz képest egész korán haza is érünk. Tizenegyre a felhajtónkon parkolva bámul az ajtónkra.

-Mi van? –kérdezem felettébb jól nevelten.

-Most be fogsz menni. – nyögi.

-Felettébb intelligens észrevétel. Nézd, ott az az ajtó, azon fogok áthaladni.

-Rendben. Van erkélyed?

-Nincs. – felelem elgondolkodva, majd elborzadok – Te mit akarsz tőlem?

-Nyugi, vicc volt. – nevet. Kiszállok a kocsiból, és azon reménykedem, holnapra nem tervez semmiféle tortúrát.

-Beugrom délután. – közli nemes egyszerűséggel aztán, mintha ez lenne avilág legtermészetesebb dolga.

-Legalább nem egész nap fárasztasz.

-Úgy érzem, ezután kijár egy kiadós alvás. – szalutál, majd beindítja a motort. Elindulok az ajtó felé, ő pedig csak akkor indul el, amikor már bent vagyok.

[bukovskikaroly]

keserédes

ne csináld sokáig, mert a végén még megszereted, mondta az öcsém arra célozva, hogy egyedül élek ugyan, mégis fasza minden. (ezzel nem tudnak mit kezdeni a környezetemben). Vannak helyzetek, amikor nincs választás Szandokán és a valeriána között, válaszoltam és letettem a telefont. 

Szerintem azóta is ezen gondolkozik a családom (nyilván, mert egyből elmondta anyámnak, ő pedig mindenkinek, aki szembe jön)

Szandokán a maláj lázadók megoldása volt egy adott problémára. A valeriána meg nagyanyám megoldása volt nagyapámra. Előbbi aktív, szó szerinti fizikai küzdelmet jelent, utóbbi meg alvást, az én olvasatomban. (de erre úgyse jönnek rá)

Umami. 

Az ötödik íz. 

[watchyourtrash]

Jövés-menés

Elmentek édesapáék. Egy hét és jön anyám.. Az érzés hasonló. Most 40 évvel fiatalabb barátnő helyett a két kamasz öcsém a partner az úton. Bizonyára ez a menet sem lesz fárasztó.

[jen-morrison-daily]

Check out from Jennifer‘s positivity interview in MilliOnAir Magazine Fashion Edition 2018

Original online magazine link Gallery link

Hungarian

A MilliOnAir online magazinban megjelent egy nagyszerű és pozitív interjú Jen-nel, amit magyarul a tovább mögött tudtok elolvasni. A teljes magazint a fenti linkek egyikén lehet megtekinteni.

Mi a legkorábbi pozitív emléked? A szüleim középiskolai zenetanárok voltak. Anyu és apu azért fáradoztak és dolgoztak egy csapatban, hogy versenyképes országos középiskolai zenekart vezethessenek. Ez azt jelentette, hogy végtelen órákat töltöttek több, mint 200 tinédzser társaságában, akik segítettek létrehozni egy bemutatót minden évben. A legkorábbi emlékeim közé a szüleim tartoznak, akik hittek a tizenévesekben és arra használták a pozitivitásukat, hogy bátorítsák őket, hogy kiváló muzsikusokká válhassanak.

Mindannyian felelősek vagyunk a saját boldogságunkért. Könnyű másokat hibáztatni és másokat okolni amiatt, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy, de ha mélyen elmerülünk magunkban, rájövünk, hogy mindig van hatalmunk választani, hogyan reagálunk és haladunk előre, függetlenül attól, hogy milyen negatívak lehetnek a körülmények.

Miért fontos a pozitivitás, szemben a negativitással? Életem tapasztalatai azt sugallják, hogy a pozitívum az emberekből a legjobbat hozza ki. Bátorítja az embereket, hogy kockáztassanak. A negativitás hajlamos leállítani az összes kreatív és művelt kockázatvállalást. Amikor az emberek bezárnak, soha nem fedezik fel képességeik mélységét. Életem nagy részében művészként dolgoztam. Az a kreatív környezet, amelyben úgy érzem, hogy a leginkább szabad és a leginkább kreatív vagyok, a világok, amelyekben úgy érzem, elvégeztem a legjobb munkámat. Amikor biztonságosnak és támogatottnak érzem magamat, ez összefügg a kreativitásommal is. Nekem az érzés, amit színészként és rendezőként teljesítek, olyan környezeteken múlik, amik pozitív reakciókkal bátorítanak.

Kinek volt a leginkább pozitív hatása az életedre és miért? A húgom, Julia Morrison Summers és az öcsém mindig is az én életem mélységes forrása volt. Mindannyian annyira összefüggünk, hogy kifejlesztettünk egy támogatási rendszert egymás számára. Az életben és a munkában mindig van felfelé és lefelé, de olyan jól ismerjük egymást, és annyira tiszteljük egymást, hogy biztonsági hálóként támaszkodhatunk egymásra. Őszinték vagyunk. Közvetlenek vagyunk. És mindig ott vagyunk, ha szükséges. Azt hiszem, a pozitivitás misztikus vagy bonyolult entitásnak tűnhet, de valóban olyan egyszerű, mint a hallgatás, és csak úgy jelen van, ha valakinek szüksége van rá.

A történelemből melyik pozitív személlyel szeretnél találkozni? Szeretnék találkozni Lois Weber-rel. Ő némafilm színész, forgatókönyvíró, producer és rendező volt. Több mint 100 filmet vitt képernyőre. A bírákat megkérdőjelezte, az osztott képernyő úttörője volt, meghódította a jegypénztárakat, és a mai napig az egyik legnagyobb rendezőnek számít. Lois lett az első nő, akinek saját filmstúdiója volt 1917-ben. Egy olyan időszakban, amikor a nőket mindig megkérdőjelezték és visszatartották, ő virágzott és úttörő volt a női vezetők körében. Szeretnék leülni vele, és megtudni, mi motiválta őt, és hogyan sikerült túlélni annyi akadályt, hogy elérje az álmait.

Mi a legpozitívabb dalod? A dal, ami mindig annyi örömet okoz nekem, A húgom, Julia írta a Sun Dogs filmemhez. Szeretem, hogy a zenéje a munkám része lett. A filmet és a zenét meg lehet nézni és hallgatni a Netflix-en, de ami még örömmel tölt el, hogy a dal fent van a Spotify lejátszási listáján is. A Not Alone mindig megihlet engem és mosolyt csal az arcomra.

Mi a legfontosabb tanács, melyet átadsz az embereknek, akikkel találkozol? Legyél elég bátor, hogy önmagad legyél és legyetek jók egymáshoz.

Hogyan foglalkozol a negatív emberekkel? Minden esetben máshogy. Megpróbálom a másik szemszögéből látni a dolgokat. Megpróbálom emlékeztetni magam, hogy mindenkinek van egy egész világa a saját problémájával. Ezt szem előtt tartva segít nekem, hogy más negativitását nem veszem személyesnek. Ha szükséges megtartom a távolságot, hogy megvédjem magam.

Melyik a leginkább pozitív film, amit láttál? Erősen húzok a Baseball álmok (1989) című film felé. A film, melynek főszereplője Kevin Costner, szimbolizmussal és jelentéssel bír, de a legegyszerűbb kifejezések szerint csodálatos üzenete van, hogy higgy magadban minden esély ellenére.

Ha 5 pozitív emberrel ülnél le, kik lennének azok és milyen tulajdonságaik vannak? Barátnőm Jessica: hűséget, mulatságot, kalandot hoz. Hozná egy művész érzékenységeinek szerető megértését. Barátnőm Ashley: hitet ad a tehetségemben és a becsületességemben. Szokatlan helyekben lát nagy potenciált és gondolja nagynak azokat. Látása fertőző és inspiráló. Barátnőm Colleen: családi szeretetet és anyai ihletet hozna. Eileen: a gyermekkori emlékeket és a 35 éves barátság örömét hozná. Lauren: hozna egy szelíd és szerető fület és feltétlen támogatást örökre vad lelkesedéssel keverve.

Mi a legmeghatározóbb tanács amelyet adtál? Mikor, hol és kinek? Mindannyian felelősek vagyunk a saját boldogságunkért. Könnyű ujjal mutogatni és másokat hibáztatni, azokért a dolgokért amelyek nem jönnek össze az életünkben, de ha tényleg mélyen magunkba nézünk, rájövünk, hogy mindig van hatalmunk arra, hogyan reagálunk és haladunk előre, függetlenül attól, hogy milyen negatívak lehetnek a körülmények. Nem tudom biztosan honnan származik ez a tanács az életemben. Csak azt tudom, hogy újra és újra megtanulom ezt a leckét.

Kapsz pozitivitást a vallástól vagy a spiritualitástól? A spiritualitás olyan dolog, ami szerintem nagyon privát.

Hogyan reagálsz pozitívan a félelemre? Bármi, ami félelmet kelt az életedben, lehetőséget kínál a bátorságra és a növekedésre. A félelem nélkül nem létezik bátorság, és nincs lehetőség arra, hogy e nélkül merészkedjünk az ismeretlenbe.

Ki a legmeghatározóbb ember az életedben? Nem hiszem, hogy egyetlen személy lehet az egyetlen pozitívum. Mindannyian emberek vagyunk. Mindannyiunknak vannak jó és rossz napjai. Az összes barátom és családom, akiket már említettem, különböző időpontokban állandó pozitív források nekem.

Mi annak a kulcsa, hogy ilyen rugalmas vagy? Nekem olyan támogatóim vannak akik őszinték és kedvesek velem amikor szükséges, ez az én rugalmasságom alapja. Mikor kiszolgáltatott vagyok és emberi, és nem a legjobb énemet hozom elő, akkor is támogatást kapok a hozzám legközelebb állóktól és ez arra ösztönöz engem, hogy legyek jobb és a frusztráló akadályokat győzzem le.

Mi az inspiráló szállóigéd? Nem vagyok benne biztos, hogy van ilyen. Folyamatosan emlékeztetem magam, hogy bármennyire is fáradt vagyok vagy hosszabb ideig nem érzem jól magam, a kedvesség mindig a legjobb út.

Mikor vagy a világon a legpozitívabb állapotban? A túrázás. A túrázás az, ahol gondolkodom.

Ha tudnád, hogy lett egy pozitív eredménye az életednek, mi lenne az? Egy álomvilágban engem ismernének, mert segíteném a világot abban, hogy jobb hely legyen azok számára, akik félreértik vagy rosszul értelmezik.

Milyen módon érzed a szeretetet az életedben? Úgy érzem, hogy az egyik legjobb, ha igazán megértem magam. Vannak pillanatok a családommal, barátaimmal, kollégáimmal, néha idegenekkel is. Néha a szeretet a leginkább váratlan helyeken jön.

Ha szuperhatalom vezetői között volnál, milyen pozitív dolgokat adnál a világnak? Ha szuperhatalom vezető lennék, törekednék arra, hogy megtaláljam a legjobb módját annak, hogy gondoskodjak erről a bolygóról. Egészséges otthon nélkül lehetetlen, hogy egészséges kapcsolatokat és életmódot folytassunk. Az első dolgom a bolygó jövőjének gondozása lenne.

A nap melyik napját találod a legpozitívabbnak? Régen az éjszaka embere voltam, de ahogy öregszem, korán reggel szeretek szeretni. Szeretem a csendes reggeleket. Korán kelek fel és kávét készítek, írok, olvasok, elmegyek az edzőterembe. Ez a tökéletes idő arra, hogy összeszedjem magam és tiszta fejjel indítsam a napot.

Mi a saját pozitív reakciód szempontja vagy a negativitáson változtatnál? Néha nyomást érzek a segítség fölött. Gyerekként ezt félreértettem. Úgy gondoltam nagyon fiatal korban, hogy ha hasznossá teszem magam, azt jobban elfogadják. Azt hiszem, időnként biztató módon visszavonulok ebbe a hitbe. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy megtaláljam az önértékemet.

[southalldiaries]

Nagyon ritkán jön haza az öcsém Németországból, de akkor ilyeneket mutogat, tiszta vicc hogy ő ezt onnan ismeri, én meg nem. Baromi nehéz elválnom tőle, mert nagyon szeretem, és nagyon hiányzik, de hát ott tud megélni. Nagyon szépen és érzéssel tud dobolni, ezt tanulta kiskora óta, járt zeneiskolába, aztán katonazenészképzőbe, és végigdobolta ezer és egyszáz katona utolsó útját, meg térzenélt, meg fogadta a pápát, meg tisztelgett a miniszterelnöknek is meg minden. Volt saját zenekara is, meg végighaknizta az esküvőket mindenfele. Nekem szar érzés, hogy most cementet pakol, és nem dobverőt forgatnak az ujjai, hanem vakolókanalat. De azt mondja, ő boldog, meg hát itthon csak éhen halni lehet zenészként. Csillagtalan vagyok, mert elment vissza, és ilyenkor nagyon hiányzik az én kisöcsikém.

[vikcijuhasz]

Apró dolgok amik boldoggá tesznek, amiért érdemes élnem:

-Egy hosszú, hidegben töltött nap után egy forró fürdő -A reggeli kávém -A nap második felében egy kávé a kedvenc kávézómban -Fülhallgató -Egyedül egy séta a sötétben -Napsütés egy hideg, borús napon -Tavasz kezdete -Amikor melegít a Nap -Hóesést nézni egy meleg helyről -Loyd szilvás tea (nagyon) -Forrócsoki azon a helyen -Tequila a kedvenc kocsmámban -Egy korsó macifröccs a kedvenc kocsmámban -Beszélgetés a kedvenc pultosaimmal -Kötött pulóverek -Hajnali gondolatokba merülés -Testvéremmel eltölteni egy délutánt -Látni mosolyogni az Édesanyám -Apával egy beszélgetés -Nevelőanyám főztje -Mama süteményei -Adonyban elölteni egy napot a nevelőanyámmal, mostohatestvéreimmel -Amikor a mostohatestvérem haza utazik Németországból -Kiutazni Németországba -Mostoha testvérem főztjét enni abban az étteremben, ahol dolgozik -Topjoyt venni/kapni a kupakja miatt (kaktuszos!) -Egy olcsó bort akciósan venni (Igen, ez nagyon jó érzés) -Félkörben ülni este 8-kor -Találkozni iskolán kívül az egyetlen igaz barátnőmmel -Amikor őszinte velem valaki -Mama poénjai -Régi képeket nézegetni -Jó tanulmányi átlagom -Amikor átjön hozzám egy barátom -Hangosan zenét hallgatni -Amikor megszólal valahol egy számomra jelentős dal -Amikor apával retro zenét hallgatunk -Amikor pénzt keresek nehéz munkával (és apa büszke rám) -Amikor új embereket ismerek meg (és még szimpatikusak is) -Egy szép smink -Amikor új sminket veszek -Amikor új ruhát veszek -Amikor látok egy kismacskát a félkörnél (vagy többet) -Karácsonyi filmeket nézni Mamával -Öcsém fejpuszija (főleg akkor mikor még akkor is ad ha haragszik rám) -Mama fejpuszija -Mikor Mama büszke rám -Mikor mama azt mondja "Vigyázz magadra!" -Amikor értem a matekot -Cigiszünet -Kutyát sétáltatni -Chocapic -Olvasni a kedvenc könyvemből (a motiváció kedvéért) -Sokáig aludni (legalább délig) -Aludni egy nehéz sulis nap délután -Jót bulizni -Társaságban lenni -Egyedül lenni itthon este -Amikor apa éjszakás -Közös tulajdonságra lelni a másikban -Kiönteni a szívem valakinek -Buszozni este -Amikor egy hónap után végre elmegyek a körmöshöz (és végre szép körmökkel jövök ki) -Nosztalgia a félkörben -Nosztalgia mással -Szemöldökfestés, arcmaszk -Amikor eleget tehetek a takarításmániámnak -Belépni egy olyan helyre ahol rendezettség, tisztaság van -Spotifyon az új Heti kalandot hallgatni -Új, eddig ismeretlen de szimpatikus zenét menteni -Blogozni késő este (így 1:27-kor például) -Amikor a szokásos hosszú kávém, pohár tejem, pohár szódámnál figyelnek a laktózérzékenységemre (Igen, ez is felemelő érzés) -Laktózmentes FINOM fagyit enni nyáron -Tejfölös alapú, sonkás-kukoricás pizzát enni majonézzel -MAJONÉZ! -Pesten lenni -Összefutni egy régi ismerőssel, majd egy jót beszélgetni -Kibékülni valakivel a múltadból -Egy rossz nap után, amikor történik hirtelen valami jó -Bevonzani azt ami a fejedben jár (Igen, ez is felemelő érzés, amikor sikerül) -Amikor úgy alszok el, hogy világít hangulatosan az égősor körben a szobámban -Gyertyák -Amikor kapok egy üzenetet olyasvalakitől, akire nem számítottam -Névnapi, születésnapi gáz képeket,videókat kapni rólam -Másnál aludni -Amikor főz nekem valaki -Olyan helyre utazni, ahol még nem jártam -Kocsikázni -Nagy nehezen rágót, kézkrémet kunyerálni az osztályban (sikerrel!) -Amikor később jön ki az ekcémám a megszokottnál -Amikor jó fénykép készül rólam -Amikor frissen van vágva a hajam -Mozizni -Új és új haspólót venni (Igen, ez is nagyon boldoggá tesz, főként télen) -Fürödni valahol egy meleg nyári napon -Ajándékot, meglepetést kapni -Amikor valaki hirtelen, megbeszélés nélkül meglátogat (Ez leírhatatlan, már ha a rossz kaputelefonunk ellenére feljut) -Cigizni késő este az ablakban, kiszúrni egyetlen csillagot, majd kívánni -Hullócsillagok -Feküdni a fűben egy késő nyári estén -Ölelés -Összekötött haj -Meleg ágynemű (nyáron is) -Esőszag -Tornacipő nyikorgás (Igen, még ezt is szeretem) -Hűtőmágnesek -Kinyomtatott képek, képeslapok -Üzenet Anyától -Telefonálás -Epres Cappy -Pipacsok -Sajtburgermenü -A beavatottat nézni -Sajtos/Fromage Lays -Amikor elfogy a szemöldökceruzám, de találok egy tartalékot (Huh) -Mélyítés -Légkondi -Karkötő a jobb kezemen (Megszokás) -Karácsonyi díszítés készítése -Amikor segít máson az őszinte véleményem -Amikor pozitívan kelek fel -Ízesített túrórudi -MOZZARELLA! -Kedvenc sorozatomat nézni a tv-ben -13 okom voltot nézni (harmadszorra is) -Amikor mások hívnak találkozni (egyre többször) -Amikor házi buliba hívnak (még ha nem is egy élmény) -Amikor hízok 1 grammot (Már ennek is örülök) -Amikor sikeresen megiszom apám (okádás) vitaminját -Amikor belátom a másik igazát, amikor csöndben tudok maradni -Atlantisz -F.T. -Amikor valaki nekem bocsájt meg -Amikor valakinek eszébe jutok -Amikor valaki gondol rám -Amikor valaki velem álmodik -Csuklani -ABC böfögés (Istenem, még ez is) -Amikor megdicsérik a szemhéjtusom -V tetoválás -Köldökpiercing -Csokis-málnás cerbona (Főleg amikor tőle kapom) -Amikor valaki hozzám fordul segítségért -Énekelni -Rántottsajt -TARTÁRMÁRTÁS! -Amikor magamtól eszek valamilyen zöldséget vagy gyümölcsöt (óriási büszkeség) -Amikor képes vagyok elmenni iskolába smink nélkül (és megdicsérnek) -Művészit festeni rajzon -Rajzolni -Új Clipper -Frissen mosott ruha -Miller citrommal -Sajttal-spenóttal töltött csirkemell, hercegnőburgonyával -CITROMOS fagyi -Pizzaszelet -Sajtos-tejfölös lángos hajnali 2-kor -Májkrémes-majonézes zsemle -Illatos zsebkendő -Új parfüm -A szörmés párnám -Arctic Monkeys! -Amikor ismét kapok a kedvenc karamellás cappuccinómból Németországból -Német csokik, édességek -Tavasz -Pulcsis idő Nagyon, de nagyon érdemes lenne ezt mindenkinek össze szednie.:)