#Homonnay Zsolt

[giuliettacapuleti]

Rómeó és Júlia + text posts

[saltavenegar]

Art imitating life or whatever (below: the life)

[aldemochizuki]

Henry Wotton arcképe

[pilferingapples]

Best "JVJ saves Javert at the barricades" photo there ever was. (Zsolt Homonnay as JVJ & Szilveszter Szabó as Javert)

It looks like he's giving Javert an emergency dental exam???

[glassprism]

Hi! Could you please name some of the oldest actors to have played Raoul?

I think Gabor Bot and Zsolt Homonnay were probably the oldest, at age 51 or 52 when they finally left the Budapest cast (they had been doing the role on and off for 20 years at that point). After them would probably be Fred Silveira when he was in the Sao Paulo revival, at 47 (he was also understudying the Phantom in that production), and then possibly Tero Harjunniemi, who was 45 when he played Raoul in the Helsinki production.

[graefineszterhazy]

Elisabeth Szeged 2009

Every year there is an open-air theatre festival in Szeged, Hungary. Elisabeth has been there three times - in 1996, 2009 and 2023.

The 2009 version is probably the least known of them, also there's no video. Recently I found the cast, all the actors are from the Budapesti Operettszínház production.

Elisabeth - Kata Janza / Nikolett Füredi

Der Tod - Szilveszter P. Szabó / Zsolt Homonnay

Luigi Lucheni - Tamás Földes / Tamás Száraz

Franz Joseph - Zoltán Bereczki / Ádám Bálint

Sophie - Piroska Molnár / Veronika Nádasi

Rudolf - Attila Dolhai

Ludovika/Frau Wolf - Anikó Felföldi

Max - Péter Marik

Little Rudolf - Márk Mohácsi

Gräfin Eszterházy - Ildikó Sz. Nagy

Graf Grünne - Lajos Csuha

Gräfin Sztáray - Bea Nagy

Rauscher - Csaba Jantyik

Helene - Zsuzsa Ullmann

Ildikó Sz. Nagy (Gräfin Eszterházy), Nikolett Füredi (Elisabeth), Piroska Molnár (Sophie)

[metalindex-hu]

Cadaveres Eszencia+, azaz 30 év – Fezen 2023

Cadaveres Eszencia+, azaz 30 év – Fezen 2023 - https://metalindex.hu/2023/08/04/cadaveres-eszencia-azaz-30-ev-fezen-2023/ -

Nagy léptekkel siettem a Cadáveres de Tortugas + Cadaveres + Cada = Cadaveres Eszencia+ koncertjére. A FEZEN 2023 helyszín kavicsos útján a Csarnokból igyekeztem az idei egy, de hatalmas sátor felé. Bizton reméltem, hogy a hangzás jó lesz, mert az előző napokban ezt már megtapasztaltam. Most, hogy erre a napra családom nélkül jöttem, az első sorba álltam. Többszörös kötődés fűz a zenekarhoz. Megismertem őket az akkor újszerű zenéjükkel, amikor készen álltak a csintalankodásra (Ready II Rumble 1998 -második anyag).

Az 1993-ban alakult banda első hanganyagait (még kazettán) ismertem meg. Később, amikor évtizedekkel ezelőtt a környékre költöztem, többször láttam őket, többek közt az idő közben nemzetközivé fejlődött FEZEN Fesztivál több színpadán is. Jó ideig az egyetlen hazai csapat volt, akiktől a (jellemzően hangszeres szólók nélküli) új metal irányzat hazai vetületét elfogadtam, hallgattam, noha a Biohazard, Sklipknot�� csapatok hardccore/metalcore/groove metal/modern metal hangzása engem máig elkerült. A CDT, majd 2005-től a némi stílusváltáson-fejlődésen átment Cadaveres – meggyőződésem szerint – nemzetközi színvonalú zenéjében folyamatosan színesítette az alap-megszólalást, a grunge-osabb, agyasabb hangzással (itt szokás említeni az Alice In Chains-t, de én kötném inkább sok más társukhoz). Az idén 30 éves pályafutásuk alatt a széles baráti körből zenekari keménymaggá vált csoport (álljon itt mindegyikük neve abc-rendben a kisegítő zenészekkel együtt: Bölcsföldi Zoltán – ének, Delcsik Balázs – gitár, Gabó Ádám – ének, Göbölös Kálmán – gitár, Homonnai Gergely – dobok, ifj. Zsombok Tibor – gitár, ének, Jakus Dávid – dobok, Kecskés Péter – gitár, Kovács László – gitár, Körmöczi Péter – gitár, Krech Miklós – basszusgitár, Pápai Zsolt – ének, Persoczki Gábor – basszusgitár, ének, Szabó Máté – ütősök, Szakács József – dobok, Tajti Vince – dobok, Viniczai Szabolcs – dob, Vörös Attila – gitár) a FEZEN mindegyik rendezvényén fellépett! A zenekarvezető Körmi a napokban írta egy posztjában, hogy az ünnepi, a zenekar történetét lezáró fellépése közel van az ezredikhez! Most, amikor a jegyzetemet tisztázom teljesen libabőrös lettem, miközben engem is elöntenek az élmények. A Fonogram-, HangSúly-díjas csapat olyan örömünnepre készült, ami végül valóban egy zenei pályafutás megkoronázásává vált.

Az előző napokban hallhattuk a hatalmas sátorban a hangosítás által keltett remek hangzást. Egy-egy fellépő közönsége aztán csak fokozta a hatást, ahogy zenekari kíséret nélkül is hangnemben és dallamban pontosan, hangosan megzengette a teret (a libabőröm csak fokozódik)! A (továbbiakban csak:) Cada koncertje alatt azonban már a sátor deszpadlója is megremegett! Éppen az az első hangokra érkeztem sietve egy korábbi remek buliról – a szélesebb zenei érdeklődésnek fesztiváloknak mindig ez a hátránya… – de még így kaptam helyet az első sorban bal oldalt. A tegnaphoz képest összeszedte magát az elektronikai háttér és az irgalmatlan nagy kivetítőn folyamatosan futott a háttér. A Cada egyik jellegzetessége, hogy nem csak a metalcore-t tölti meg gyakran önálló hangszeres elemekkel, nem csak a csordavokálos üvöltésekben rejlik párhuzamos dallam, de minden klipes daluknak külön története van (rendezett jelenetekkel, vagy nem ritkán újravágott animációkkal, filmekkel), mintha a nóta egy új értelmet is nyerne. Így a koncerten a vizualitásnak is óriási szerepe volt. Lesznek, akik leírják, miben volt a zene, a koncert, mint előadás pontos, vagy pontatlan, miben felelt (volna) meg annak, hogy előadásával új rajongókat nyerjen. (Ezeket én is érdeklődéssel fogom olvasni.) A számomra azonban, a korlátba kapaszkodva csak annyi volt fontos, hogy egy „fordított születésnapi” esemény részese legyek nézőként. Jól láttam, hogy az egészen a keverőig felsorakozott közönség (nem kevés ember) nagy része is erre volt kíváncsi, ebben szeretett volna részt venni. A rock/metal fesztiválok fejlődésével, majd talán a COVID-időszak elhozta változással egy ilyen fenevad-koncerten is jut hely a pogozóknak és a közvetlenül mellette állóknak úgy, hogy a sör se lottyan ki a kézben tartott poharakból. Mindezek mellett – a sok kötődés, az érdeklődők, a támogatók révén – széles korosztály és jószerivel „mindenféle” ember, nem csak varrógéppel díszített élő vásznak, de szülők, gyerekek, unokák, feleségek, párok, stb. is megjelentek a színpadi backstage-ben és a közönség soraiban is. No, azért a koncert közönsége pontosan tudta, miért jött és ismerte is a zenekart és a zenéjét. Mindezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy ott a nézősereg elején mennyire örömünnep hangulata volt a fellépésnek.

A legutóbbi Akvárium-buliról írt beszámolóm után (ami után az esztergomi szúnyogharapó fesztivál következett a Cada számára) nem sorolom újra az elhangzott dalokat, sem az all-star-Cada-fellépőket. Annál is inkább, mert Körmi, zenekarvezető gitáros vokalista/üvöltős sem merült el szentimentalizmusban. Most is beszélt annyit (bár szerintem nem túl sokat és nem is indokolatlanul), hogy a végéről legalább két dalt kihúztak. De a színpadon fellépő több éra több felállása így is remek metszetét adta mindannak, amit a Cadaveres Eszencia néven átadni érdemes 30 év zenei munkásságából és -ról. A színpadon ennek megfelelően jöttek-mentek, vagyis inkább jöttek a fellépők… S volt, amikor Körmi, a porondmester arra kérte az egyik énekest, hogy ugyan maradjon már, hadd folytassák együtt a másikkal, ha akár nem is így tervezték. Mindeközben sorra köszönt ő is és a zenekar néhány más tagja is a cimboráknak, mind a fehérváriaknak, mind a környéken lakóknak. Azoknak, akikkel együtt kezdték az fehérvári underground színtéren és azoknak is, akiket aztán ország szerte ismertek meg. Körmi abban is vitte szót, hogy anyukája mellett („Mutter, mennyi Cadaveres-koncerten voltál már? Ígérem ez lesz az utolsó, tényleg az utolsó!”) sorra-másra köszönt a tarajos punkok, vagy kopaszok, a bőrdíszműves „nehézfiúk”, a marcona, vagy éppen inas hardcore-figurák és mindenféle egyéb szolid alakok felé… volt, akit azért üdvözöltek, mert hazajött a koncertre Németországból, kinek mit. A pólókat, a grafikákat, a fényképeket, a lemezborítókat, a támogatást, a kíséretet, az ilyen-olyan bulikat.

A zene eközben nem állt le, nem mondanám üresjáratnak sem egymás ugratását, de az akváriumos fellépésnél feszesebbnek találtam. Ismét volt perkás vendég, váltás a doboknál, a gitároknál. Elhangzott egy rövid ajánlás annak a társuknak is, akit korán vesztettek el. Mire a végén aztán mindenki, tényleg minden zenész-énekes a színpadra állt, aki valamikoris tolta a Cadaveres szekerét egészen ünnepi hangulat kerekedett. Látszott, mi készülődik balra a háttérben: egy kisebb színpadi zsúrkocsin most a két gyerkőcük tolt oda jobbszélre egy tortát Körmöczi Péter elé, rajta a 30 évet szimbolizáló három tüzijáték-gyertáyval. Szerintem, ekkor megilletődött – mint kiderült tényleg meglepetés érte. Valamikor ekkor indulhatott a konfetti eső helyett megrendezett pólódobálás is. A szemfülesek jó előre tudhatták: az invitálás az első sorokba, a legjobb táncosok jutalmazása nem komolytalan ígéret. Így a szerencsések kaphattak egy-egy jellegzetes CDT-régi-pólót.

Eközben mindent elárasztott a jellemzően vöröses-sárgás, máskor kicsit fehéres kék fény, az eseményhez méltó nagy méretű színpadon. A padló dobogását mindig éreztem, a kemény punkos/hardcore-os nóták, a thrash-es darálás és a táncos-dallamos tételek alatt végig remegett a korlát, hol kicsit, hol jobban. A hangosításra semmi panaszom nem lehetett, és alig hiszem, hogy bárki is elégedetlen maradt volna a Cadaveres Eszencia előadásával. A színpadról egy újabb jövőbeli emléket indítottak most útjára: egy olyan zászlót, amit minden rajongó-közreműködő aláírhatott – valószínűleg a próbahelyiségben kerül kifüggesztésre. Míg a zászló utazott a kemény mag felé, azalatt körbepillantottam: sok elégedett arcot láttam és sok-sok embert a fényes, világos terű sátorban. Legfeljebb az a fura tény okozhatott némi ürességet, hogy ez volt a banda utolsó koncertje.  Ami azt illeti, 30 évet megünnepelni, tényleg így méltó, igazán.

[imyselfamstrange]

Rómeó és Júlia + Onion Headlines (Part 2)

[csnk]

Igaz a hír, Paris? Igaz, Tybalt, igaz! Megkértem Júlia kezét. Hová ez a nagy sietség? Nehogy valaki más vessen rá szemet... Tybalt.

[giuliettacapuleti]

Every friend group should include:

(inspired by this post)

[blackrosep0sts]

Paris vs. Boris

Homonnay Zsolt in Rómeó és Júlia (Romeo et Juliette musical's hungarian version) as Paris and Homonnay Zsolt in a(n other) operetta, as Borisz (in Chicagói hercegnő - Die Herzogin von Chicago) 🥰

[aldemochizuki]

It is relaxing and enjoyable to paint him.♡

[hungarianator]

Top 5 Der Tods?

5. Homonnay Zsolt (aka the thiccest Tod)

I had to put him here because I wanted to talk about him. He's a great actor, but for the love of god, don't give him serious roles!!! This man is born for comedy and will deliver it, but not Tod! He has a good voice, he's seductive, he's cunning, but as soon as he forgets his lines it's over. Make him play Lucheni!!!!! (I could have put Kamarás here because he's sooo gay and I can't accept he's not after Rudolf, but Elisabeth... but I'm too mad at him for this)

4. Thomas Borchert / Dolhai Attila

Because I can't choose just 5! It's either 3 or 6, deal with it. I couldn't decide who to put first because I love both of them but I haven't seen much, so I'm gonna share my limited information and find out for yourselves!

(look at this boi! tell me he's more fit to play Tod than Rudi...)

3. The rocker

I don't know how I found out Mester Tamás played Tod at some point, but I'm so glad I did! Maybe the recordings aren't of the highest quality, but his acting is masterly (ehehehe see what I did there?) and if you've ever heard him sing, you know he has to be good.

2. The extra glittery one

He's tall, he's slim, he's crazy and he dominates the stage, who is it? Szabó P. Szilveszter is one of my favorite actors and I'm so glad I've seen him once already on stage (though not in this role) because I can tell you that even when he is not giving his all and casually playing, you cannot take your eyes off of him. He's passionate, perfectly nails the ghostly presence of death that always haunts Elisabeth and he even likes the material they had to work with and how the director treated the supernatural in this version.

1. Short Babby (2002)

Do I even have to say this? Just go look at my header. This has been discussed so many times, so I want you to read this post instead of me explaining why I died the moment this man stepped on stage. (to be fair, the 2002 version is the best, but I like everything he has done, just I don't find those as perfect as this is)

(this photoshoot they did is my whole life!)

Bonus in case you thought the makeup was too extra nowadays:

[k-ky]

nobody cares but homonnay zsolt looks like a discount johnny depp and its killing me everytime i have to look at his face

[i-am-aci01]

Back in 2004.

+bonus

[eg515]

btw kudos to the Rosaline movie for confirming what I've known since 2005 when I first watched the Hungarian musical version of Romeo and Juliet: Paris is hella gay