#Hallgattad

[versinator]

Hallgattad utópia

Ellenkezhetnénk rangodat opor pennám Rezgése tiporni közötte tárgyává Lelnénk nyuszttal fától elmondhatnám Leveik kutyába poézisnak apácává

Érdeminek ítélj munkájának alhatnám Mundum cső énekelik szolgává Levelező barátin fogyván megadnám Vénségtől állottunk meghaltok lomhává

Párjával peleus reményén neszter Ítéletem gyötörje kevélyeknek fogadjuk Púderes narancsa leűltem pater

Terhelő érzékenységeit gyaláztok imádjuk Függök pauca halványodik noster Angliában elvesztem nézhetni aratjuk

[remenyteljesfiu]

Ott voltál neki mindig

Segítetted és hallgattad

Jobban lett csak miattad

Mégis elhagyott nyomban.

Rajtad most ki segít?

[thismadeitshit]

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan.

[quiennoarriesganogana]

Tudod Te vagy minden amit eddig almodni sem mertem volna..

Amikor azt hittem soha tobbe nem leszek kepes senkit sem szeretni ugy ahogy azt kell, jottel es berugtad az ajtot. Megmutattad, hogy de igenis van olyan aki kitudja ezt valtani, hogy tudok ujra nevetni, szeretni, boldognak lenni.

Vegig hallgattad a multam, hogy milyen serelmeket es szarsagokat hurcolok magammal. Te vagy az aki ezzel a “kis” csomaggal egyutt is azt mondtad

“Szeretlek, mindenhogy es mindennel egyutt es tenni fogok azert, hogy soha tobbe ne erezd azt amit mas/ok okoztak neked, mert Kicsim Te a vilagot erdemled!”

Egy szoval: megmentettel.. megmentettel onmagamtol. Es, hogy honnan tudom, hogy szeretlek?!

Alltam az allomason es lattam ahogy elmegy a vonat amin ulsz.. es en elkezdtem sirni.. Tudom jol, hogy megoldjuk es mindez csak addig tart mig ossze szedjuk magunkat es osszebutorozunk, de egyelore szar.. mert meg jo forman el sem mentel de en mar belepusztulok a hianyodba.. De tudom Erted megeri! Megeri varnom es megeri szeretnem Teged!

Szeretlek!❤️

[banatostenger]

„Fájt, hogy pont nem azt hallgattad meg aki állításod szerint a mindent jelentette… “

[coffee-and-cigarette]

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan.

[diogenesz2020portugal]

Pilinszky János: Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan.

János Pilinszky: Transformação

Eu era mau, e tu disseste que eu estou bom.

Era feio, mas tu achavas-me bonito.

Ouviste sempre o que eu disse.

Mudei de mortal a imortal.

[girl-in-loves-posts]

Legjobb barátnőmnek

Ez most inkább egy kisebb dühöngés lesz majd sírás és utána feldolgozás.

Nem tudom használod e még a tumblrt vagy még mindig ugy tartod hogy az összes depressziós ember itt éli az életét ha olvasod ha nem nem érdekel. Csak is azért írom ki magamból hogy NEKEM jobb legyen. Én leszarom az érzéseid ugy ahogy te is teszed az enyémmel. mindegyis. kezdem

Kedves ex legjobb barátnőm emlékszel milyen boldogok voltunk régen? biztos nem te csak arra emlékszel mennyi problémám volt, érdekes mindenki ezzel takarozik mikor kilép az életemből.

Kezdem azzal hogy amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád magamra hagytál, ignoráltál. Oké megbocsátottam biztos neked is bajod van. elengedtem. Mondtad hogy beugrasz hozzám a boltba mivel sokat dolgozom és jó lenne beszélgetni, mondtam gyere nyugodtan spoiler NEM JÖTT de még irni se irt semmit hogy nem jövök ne várj hülye. teltek az órák és nem jöttél mondom biztos nincs neted de jössz hát ömm nope nem. Naiv voltam de ezt is elengedtem

aztán elkezdted hogy ignoráltál mondom szuper mi a faszt tettem amiért ezt érdemlem, aztán egy gyönyörű augusztusi napon megjelentél a telefonom kijelzőjén (amikor amugy kurva jó kedvem volt) és szakítottál velem elküldtem neked üzenetet semmi reakcio elküldtem egy közel 3 perces hangüzenetet lemerem fogadni végig se hallgattad.

Azt hiszed hogy mindig neked kellett pátyolgatni de mikor veled volt az a dolog ki volt melletted? ki védett meg?

Egymás mellett voltunk és elárultál és ezt nem fogom neked megbocsátani mert te nem tudtál elfogadni a problémáimmal együtt neked a problémáim nélkül kellettem volna.

Egyre jobban mész tönkre és észre se veszed de remélem a barátaid majd visznek előre

kösz hogy kiléptél az életemből és bebizonyitottad hogy nekem lett igazam hogy nem én fogom ott hagyni a másikat hanem TE 🤡

[frankyoungestein]

@kgyst hallgattad a Borizü podcastot?

Tom Coopert fényezi U.P.

[tomegribancnevhelye]

Pilinszky János

Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan.

[versinator]

Hallgattad megkérdik

Állomány bélyeggel költök belvilágot Történnie érkeznék hányfélék elveszetten Ennünk vitassuk átjött monológot

Járkálhatok estéjén királyka templomkerten Mellényes megpendítette szellőztetés kapcsolata Karinthy eltelik időtöltést szegetten

Higgyem kiakasztani negyednap járata Utcánjárás talpakat utamhoz valómat Archie hivatkozik góltól huzata

Kb okokra nyűgösek munkálataimat Kihallod témák csapásokat rádióújságot Nyílás hangerőt retekért nadrágszáramat

[holdakcsillagok]

Nádas

Aludtál-e már nádtető alatt? Láttad-e ott, hogy kel fel a nap? Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád, ha megérinti a virradat?

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit! Se nádirigót, se kócsagot, se a vadrécék kéktükrű szárnyát, se víz mély��n rengő csillagot…

Raktál-e tüzet tavalyi nádból? Füstje simogatta arcodat, ha felkel a hold, és a lidércfény táncol a tündöklő ég alatt.

Láttál-e ezer szárcsafiókát? Úszó fészket a nagy vízen? S hallgattad-e ködös hajnalokon a vándormadár, hogy mit izen?…

És nádi széna volt-e párnád? Millió béka a muzsikád? Imbolygó bagoly kedves barátod? Nyárson sült keszeg a vacsorád?

Fürödtél-e már csendben és fényben, este, ha lobban a néma tűz, s a nádas felett átszáll az álom, s rád sóhajt lágyan a puha fűz?…

Álmod ha őrzi millió nádszál, és takarja feletted az eget, neked adja a csillagos békét, és megcsókolja a szívedet.

Fekete István

[emlekeimkonyvtara]

Még a kockacukrot sem hallgattad meg velem.. baszki.. lemaradtál.. kifejezi azt amit érzek. Életem örök része marad a félelem. Végig sírtam már az egész délelőttöt. Megint elhatalmasodik rajtam minden. Nem akarok öngyilkos lenni

[mehetnenktovabb]

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan.

-Pilinszky János

[i-can-see-it-clear-as-day]

Te is csak miattam hallgattad az elefántot

[aranysziv]

könnyebben elengedlek úgy, hogy voltaképpen itt sem vagy. nem vagy a koncerten. nem vagy a padnál. nem vagy ott a könyvesboltban. nem vagy a villamoson, sem a boltban. a moziban azért összerezzentem egy pillanatra, mert azt hittem, de aztán mégse. tévedtem. összetévesztettelek valaki mással. pedig a szemem sarkából úgy tűnt. megesküdtem volna rá. azt éreztem, hogy valaki figyel, és hátra is fordultam, pár sorral fentebb kerestelek, de te nem voltál sehol, csak idegen arcok. de valahogy ezzel együtt is a nemléted egyre valóságosabb. néha mintha csak nem is lettél volna. de akkor hol voltam eddig én? most kezdek valóságosabbá válni. lehet ez az eredendő vitánk alapja: egyszerre csak egyikőnk létezhet. de én akarok emlékezni. arra is, hogy miért voltam veled, és arra is, hogy végül miért nem. mindkettő meghatároz. engem is, és téged is.

az örökkön örökké elmaradt elköszönésedre sokat gondolok. nem fáj már. vagyis, de, fáj, de közel sem úgy, mint régen. leülök vele olykor, a fájdalommal, és csak úgy vagyok, engedem magamnak, és amikor menni akar az érzés, akkor hagyom. nem vagyok kiszolgáltatva sem a gondolataimnak, sem az érzéseimnek. ��k nem én vagyok. jelzések, igen, de nem én vagyok. vannak ők. meg vagyok én. van mozgástér. és míg nekik nincs cselekvőképességük, addig nekem van. megtanultam azt is, hogy a sémavezérelt viselkedés nem célravezető. nekem olykor muszáj lemennem a belső igazságomig, a fájdalmamig, a magányomig ahhoz, hogy a tiédből is ki tudjak szállni. nem lehetek úgy, hogy nem veszek róla tudomást, mintha nem lenne. nem, néha meg kell szakadnia a szívemnek. újra és újra. ameddig még kell neki ez az idő. de már eszembe sem jutna, hogy visszamenjek. drasztikusan mást kellett tennem egy-egy adott szituációban, ahogy egyébként tettem volna korábban, mert csak így tudtam elérni azt, hogy az ismétlődés megszakadjon. amúgy sem volt reálisan várható, hogy csak te változtass, miközben én ugyanott álltam - nekem kellett megvédenem magam. és nekem egyedül nem ment. most is kell segítség. de előrébb vagyok sokkal, mint akkor voltam. én tudom ki vagyok nélküled. tőled leválasztva. azt az ént én megkerestem, megtaláltam és megöleltem a romok alatt. és kiszabadítottam.

azelőtt a te érzelmi elérhetetlenséged megtörése volt a cél számomra. ahelyett, hogy a saját gyógyulásomra összpontosítottam volna. ezt meg kellett bocsátanom magamnak, és nem volt könnyű. gondolj csak bele, a sémát, ami annyira vonzott, amihez ragaszkodtam, ami az életet jelentette, foggal és körömmel kezdtem magamból kitépni, mert nem volt más választásom, csak ez. megértettem, hogy ezt kell tennem, de ez önmagában nem volt elég. innen még el kellett mélyülnöm. és abban a mélységben, abban az őszinteségben az összes hit, illúzió és biztonságérzet romba dőlt. árva voltam. ez egy teljesen ismeretlen hely volt számomra, ahol nincs kapaszkodó. elbújni sem tudsz. sem menekülni. olyan, mintha semmilyen kiút nem lenne. csak én vagyok. és akkor megérted, hogy most fájnia kell. így vagy úgy, de most szembe kell néznem a valódi veszteséggel, de ezúttal elbírom. most tudtam, hogy menni fog. akartam, hogy menjen. megéltem és azóta is megélem minden egyes érzésemet, és kifejezem őket. érzem magam. és tudom tudatosítani, ami történik, így létrejöhetett a védelmi rendszer is. ami azelőtt nem volt, amire azelőtt nagy szükségem lett volna, de nem volt. én többé már nem akarok harcolni azzal, hogy fáj az emléked. hagyom, hadd fájjon. azzal harcolok, hogy többé nem nyúlok feléd többet. mert már tudom, hogy mi történne. újra. megállok itt, és az érzést ölelem magamhoz, nem téged. mert az érzés nem bánthat.

tudod, ott a moziban nem filmet vetítettek, hanem dalokat. az egész koncepció neked nagyon tetszett volna, tudom, mert klassz volt és innovatív, ráadásul a bandát, amikor mutattam neked, tetszett, és láttam is azóta, hogy hallgattad őket. és a megvalósítás is, jó ég. elképesztően lenyűgöző lett, pénteken majd megjelenik hivatalosan is. ez csak ilyen premier előtti vetítés volt a figyelmeseknek vagy szerencséseknek, ahogy tetszik. ha lennénk még, ha a dolgok most nem nélkülünk zajlanának, akkor neked szóltam volna, hogy menjünk el, de végül csak egy barátommal voltam. jó volt amúgy, én nagyon élveztem. azt vettem észre egy idő után, hogy tátva maradt a szám. nincs agyonvágva az egész, hanem a kamera követi a dallamot, követi az egyént, a mondanivalót, és közben úgy játszanak a fényekkel, hogy az valami döbbenetes, illik a zenéhez. nem tudom, hogy egy szimpla videó mennyire adja majd át azt az érzést, amit én éreztem, miközben néztem őket, de a hatalmas vászonon látni nagyon különleges volt. jó lett volna ebben az élményben osztozni veled. van, hogy ilyeneket kívánok. nem mindig, de néha előfordul.

szeretnék róla is írni itt, mert nekem fontos, nagyon fontos. nemcsak mondom, hanem érzem. olvastam egy leírást, amiről eszembe jutottál, mert szóról szóra tökéletesen leírja azt, amit éreztem veled: szavakkal takaróztam, szavakkal fáztam, szavakat ettem, szavakat hánytam. végül a szavakat megutáltam. egyedül voltam velük, s mindvégig egyedül is maradtam. arra vártam volna, csak öleljen át. s ne mondogassa, hogy majd át fog. de a test most ezt is kioldja..., végképp nem akar többé küzdeni a múlttal. igen. miközben az énhatáraim stabilan körvonalazódtak, észrevettem, hogy míg régen mindig alig vártam, hogy megszólaljon a kaputelefon, hogy felvillanjon a telefon a neveddel, most már nem is várlak, nem téged vártalak. valahogy, miközben másra figyeltem, egyszerűen elmúlt ez. bennem. szembesültem a semmivel, és azt hiszem, hogy ez volt a teljes illúziómentesség teljes tudatosítása. szinte megcsapott az egész. miután megéreztem saját magamat, ide már csak biztonságosan kötődő férfit akartam beengedni. hiszen már én is biztonságosan tudok kötődni. és alapból kötődni kockázatos. az egy sebezhetőség, ez igaz. de pont ezért egy ilyen súlyt vagy terhet csakis kizárólag érzelmi biztonságban bír el két ember, egyébként nem. nem titok, hogy vágytam erre a teljes egységre. veled ugyan, de azt nem lehetett. és úgy érzem most, hogy mégis megkaptam.

az érzelmi biztonság az egyik legfontosabb érték, és hihetetlenül ritka. súlyos érzés belegondolni, hogy mennyi rosszat ismételtem ezelőtt, akaratlanul. de nemcsak az, hogy kit választottam magamnak, hanem a női képembe is teljesen bele kellett nyúlnom. szabotáltam magamat. mióta nem csinálom, annyian dícsérnek, mert ha nem is tudják, érzik, látják rajtam, hogy most valami más, valami megváltozott, mert más a kisugárzásom, sokkal erősebb. és a saját dolgaim rendezése után szeretetbe érkezni. elfogadásba. figyelembe. simogatásba. ölelésbe. nyugalomba. békébe. leírhatatlan. nemcsak magamban, de vele is. mert olyan ez, ami eddig ismeretlen volt számomra. ezt nem lehet szétverni, én ezt nem hagyom. szeretni akarok, és nem bántani vagy bántva lenni. ez a tényleges felnőtt intimitás. és többek között ezért hálás vagyok neki, amiért vele megtapasztalhatom.

ha nem is lehet mindig a közelemben, próbál, fontos neki. az igyekezetét értékelem és élvezem is, mindig azon vagyok, hogy hogyan tudnám viszonozni. szeretem, hogy bármiről tudunk kötetlenül beszélgetni, szeretem a humorát, szeretem, hogy mennyire elhivatott és hogy mennyire tehetséges, és szeretem a kinézetét is, hihetetlenül vonzódok hozzá. szeretem, hogy nincsenek benne úgy falak, szeretem, hogy mennyire romantikus, és hogy mennyire figyel arra, hogy milyen igényeim vagy vágyaim vannak akkor is, ha épp nem mondom. szeretem, ahogy megfogja a kezem az utcán, vagy ahogy simogat az asztalnál. a közösen eltöltött időt, ahogy egyre jobban megismerjük egymást. azt is nagyon szeretem. szeretem, hogy mellette nő lehetek, igazi nő, és ő meg férfi, igazi férfi. szeretem tőle megkérdezni, mikor megyek manikűröztetni, hogy most milyen legyen a körmöm, és akkor ő mond egy színt, és utána az a szín én vagyok, és akármikor ránézek a kezemre, mindig eszembe jut róla, hiszen azt ő választotta. ezek csak így vannak, és jó dolgok. egy szál bugyiban készíteni neki szendvicset hajnal 3-kor, mert éhes volt, ő meg ott ült velem, és egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. azt mondogatta, hogy olyan szép mindenem, de főleg a fenekem, meg a hasam, hogy kockás, de ilyen nőies, nem az a durva, és hogy ezt bármeddig elnézné. csókot nyom rá, és az egész olyan igazi. ott vagyunk, és én tudom, hogy ez jó. a hiányát is szeretem, mert nem fáj, nem kínoz, ebből is látszik, hogy ez teljesen más szint. és felemel. nem tudok túl sok lenni, sem túl kevés. viszont lehetek apró, mikor elalvásnál odabújok hozzá, és szinte eltűnök a karjaiban a takaró alatt. mondja néha nevetve, hogy telhetetlen vagyok, de tűzzel a szemében, mert ezt már mindig csak akkor jegyzi meg, amikor már őt is átkapcsoltam. és miénk a minden, csak mi létezünk olyankor, és nem számít a múlt, sem a jövő. csak az, hogy mindketten ott vagyunk. minden, amit felajánl vagy ad nekem, jóval több is, mint amit szerettem volna. néha nem tudom eldönteni, hogy olyan, mintha már 20 éve ismerném, vagy még csak 20 másodperce - és mindezt a legpozitívabb értelemben írom. vannak hibái, mint ahogy nekem is és mindenki másnak. de nem ezek számítanak. együtt elég jók vagyunk, úgy érzem. jó itt tartani.