#Hányavetin

[versinator]

Hányavetin tekintetek

Orvvadászok tisztaságát húzzanak dióért Gondozójának letelt felgyűrt süketre Ébentestű fordulóhoz jellemzi trónolókat Estetek kékzománcos kérjek kőművesek Káromkodtak magatokban szétporladás szentségek Tagjaikat igazánból gyerekkocsiból fűszálért Lépteidre láthatóbban nyomorúságot hallhatnád Emlékfoszlányaival őszülő nyomnának tőgyemet Vidámsággal estéimen értsem kerülünk Színváltozását vallanak fényözöne láthatatlanokká Hitből készítettek eszetlen csodavárosokká Nappalunk robbanószerek gonoszokat zsákot

Iránytalanul mécsese összeborultak paradicsomkert Keresztöltés drágáim rügyeit szülővárosom Selyemsátorernyő karjukba simább pöröltünk Osvát gyümölcsfákat ágyadba légszomja Rugó szaladgáltak rúgott pofám Színeikkel szökőkutat hírnökével esőért Leomoljanak hüllő alaptermészetemetőőrre vágyódás Sarokhoz napjaimmal papagájos öreganyánk Újjászületik csomósan tökrészeg hullámtörő Kivezetik kótyagos kallódunk láthatókká Gyúrták megolvadnak szabadulásunk pocsékká Kettétört megőrzött hódítókat ökörfejű

[labjegyzet]

Olvass bele Tahereh Mafi új fantasy regényébe!

A Felfeslő királyság egymással hadakozó birodalmak, egy tiltott szerelem és egy elveszett királynő története, akinek elő kell törnie a sötétségből, hogy visszaszerezze a trónját, újjáépítse országát, és megmentse népét az elnyomástól.

Egy

Alizeh csillag és tűz fényénél, gyakori szokása szerint szorosan a kemencezugba kuporodva varrt a konyhában. Bőrén és szoknyáin kósza szénfoltok éktelenkedtek: egy elkenődött csík az egyik járomcsontján, egy rétegnyi feketeség a szeme fölött. Észre sem vette.

Fázott. Nem, szinte megfagyott.

Sokszor azt kívánta, bárcsak olyan lehetne, mint egy sarokpántos bútordarab; hogy feltéphesse a mellkasa ajtaját, és előbb szénnel, majd lámpaolajjal tölthesse fel a bensőjét. Aztán gyufát gyújtson.

De sajnos nem.

A szoknyáit megemelve közelebb húzódott a tűzhöz, közben ügyelve, nehogy kárt tegyen a ruhában, mellyel még mindig adósa volt a loddzsani nagykövet balkézről született lányának. Ebben a hónapban ez a bonyolult, csillogó darab volt az egyetlen megbízása, de Alizeh titkon abban reménykedett, hogy az estélyi újabb ügyfeleket hoz majd a számára, hiszen az efféle divatos rendelések végső soron a bálteremben vagy egy vacsoraasztalnál fogant irigykedések egyenes folyományai voltak. Amíg a királyságban béke honolt, az uralkodó elit – törvényes, vagy sem – kitartóan bálozott és költekezett, vagyis Alizehnek módja nyílhatott érméket kicsalni a hímzéssel díszített zsebekből.

Hirtelen hevesen megborzongott, és kis híján elvétett egy öltést; majdnem a tűzbe borult. Még kislány korában egyszer olyan cudarul fázott, hogy szántszándékkal bemászott az izzó kemencébe. Persze fel sem merült benne, hogy a lángok akár el is emészthetik; gyerek volt csupán, akit a meleg iránti ösztön vezérelt. Akkor még nem tudhatta, milyen rendhagyó baj gyötri; hogy a testében sarjadó fagy még a népén belül is kirívónak számít, pedig már magát a népét is épp elég furcsának tartották.

Csoda volt hát, hogy a tűz csak a ruháját emésztette el, majd szemét perzselő füsttel árasztotta el a házik��t. Ám aztán sikoly tudatta a kényelembe helyezkedett kisgyerekkel, hogy a játszmának vége. Miközben Alizeh jeges könnyeket hullatott, amiért a teste képtelen felmelegedni, az anyja kikapta a lángok közül. Közben szörnyű égési sérüléseket szenvedett: a nyomukat Alizeh gyakran tanulmányozta az eljövendő évek során.

– A szeme – jajongott a reszkető asszony a felfordulás zajára rohanvást érkező férjének. – Nézd, milyen a szeme! Ezért megölik…

Alizeh most megdörzsölte a szemét, és köhögött.

Nyilván akkor még túl kicsi volt, hogy pontosan eszébe vésse a szülei szavait; inkább csak egy gyakran mesélt történetre emlékezett, mely olyan alaposan befészkelte magát a tudatába, hogy azt hitte, fel tudja idézni az anyja hangját.

Nyelt egyet.

A torkában korom ülepedett meg. Az ujjai elzsibbadtak. Kimerültségében a kemencébe sóhajtotta minden gondját, amitől újabb felhőnyi szénpor kavarodott fel. Alizeh ismét köhögött, ezúttal olyan erősen, hogy sikerült a tűvel megszúrnia a kisujját. Természetfeletti nyugalommal elfojtotta a fájdalmat, és óvatosan kihúzta a tűt, mielőtt szemügyre vette volna a sérülést.

Mély seb volt.

Az ujjai lassan, szinte egyenként ráfonódtak a markában szorongatott ruhára; a finom selyem útját állta a kicsorduló vérének. Egy kis ideig üres tekintettel meredt felfelé, a kémény kürtőjébe, aznap éjjel immár tizenhatodszor, majd enyhített a szorításán, elharapta a cérnát, aztán egy közeli székre hajította az ékkőberakásos estélyit.

Alizeh nem aggódott; tudta, hogy a vére nem hagy nyomot. Attól ez még jó ürügy volt, hogy beismerje a vereséget, és félretegye a ruhát. Most, hogy az a székre terítve hevert, a lány mérlegelve megvizsgálta. A fűző összecsuklott; úgy görbült a szoknya fölé, mint egy görnyedten ücsörgő gyerek. A falábak körül selyem gyűlt tócsába, a fény gyöngyhímzésen csillant. Egy hányavetin bereteszelt ablak megrázkódott az enyhe szellőben, mire ellobbant egy gyertya, és ettől a munkadarab maradék méltósága is odalett. A ruha még lejjebb csúszott a széken; az egyik súlyos ujja suhogva kiszabadult, csillámló ­kézelője a kormos padlót súrolta.

Alizeh felsóhajtott.

Ez a ruha, akárcsak a többi, távol állt attól, hogy szép legyen. A mögötte álló elgondolás elcsépelt volt, a kivitelezése épp csak elfogadható. Alizeh arról álmodozott, hogy szabadjára engedi a képzeletét, hogy hagyja zabolázatlanul alkotni a kezét – csakhogy az elméje moraját állandóan elfojtotta az önóvás sajnálatos kényszere.

Még csak a nagyanyja idejében történt, hogy megszületett a Tűzegyezmény – egy addig példátlan békeszerződés, melynek köszönhetően dzsinnek és emberek közel egy évezred után végre szabadon érintkezhettek. Bár a dzsinnek felületesen nézve emberszerűnek tűntek, a testük elemi tűzből állt, és ez bizonyos testi előnyökkel járt. Ezzel szemben az emberek sárból és vízből lettek, és hagyományosan az agyag névvel illették őket. A dzsinnek óvatos megkönnyebbüléssel fogadták az egyezményt, hiszen a két faj hosszú korok óta ontotta egymás vérét, és bár a kölcsönös ellenszenv továbbra sem enyhült, az öldöklésbe mindenki belefáradt.

Az ingatag békét beharangozandó az utcákat folyékony napfénnyel aranyozták be, a birodalom zászlaját és érméit a diadalmámorban újratervezték. Ami hivatalos eszköz csak létezett, arra az új kor jelmondatát nyomták:

MERÁSZ

Mérje Egyenlőség Ránk Áldott Szigorát

Mint kiderült, az egyenlőség azt takarta, hogy a dzsinneknek meghunyászkodva idomulniuk kellett az emberek gyengeségéhez, állandóan megtagadva természet adta képességeiket: gyorsaságukat, erejüket, és testük kedvük szerinti, veleszületett tünékenységét. Halálbüntetés terhe mellett, azonnali hatállyal fel kellett hagyniuk mindazzal, amit a király „ilyen jellegű természetfeletti tevékenységnek” nevezett, és az agyagok, akikről időközben bebizonyosodott, micsoda önbizalom-hiányos teremtmények, helyzettől függetlenül készséggel kiáltottak bármikor törvényszegést. Alizeh fülében még ott csengtek a sikolyok, és az utcákon tomboló zűrzavar zaja…

Most mereven nézte ezt a középszerű ruhát.

Mindig gondosan ügyelt rá, nehogy túl kifinomult munkát végezzen, hiszen a rendkívüli teljesítmény szigorúbb vizsgálatot vont maga után, és könnyedén ráfoghatták, hogy természetfeletti praktikákkal érte el.

Egyetlenegyszer próbálkozott vele, hogy felszínes megoldások helyett a mesterségbeli tudásával kápráztasson el egy vevőt, mert addigra kétségbeesetten vágyott a biztos megélhetésre. A munkája minősége nagyságrendekkel meghaladta a helyi divatszabóét, Alizeh ráadásul negyedannyi idő alatt el tudott készíteni egy elegáns háziköntöst, és még arra is hajlandó volt, hogy fél áron adja.

Ez a könnyelműség kis híján bitóra juttatta.

Nem az elégedett vevő, hanem a rivális szabó jelentette Alizeht a rendőrbíráknak. A lánynak csodák csodájára sikerült megszöknie, még mielőtt az éjszaka közepén elhurcolták volna – aztán a gyerekkora megszokott vidéki táját a város névtelenségére cserélte, remélve, hogy a tömegben majd nyoma vész.

Bár szívből kívánta, bárcsak szabadulhatna az állandóan magával cipelt terhektől, Alizehnek számos oka volt az árnyakban rejtőzni – legfőképp az, hogy a szülei az életüket adták az ő csendes túléléséért, és ha most óvatlanságra ragadtatta volna magát, az semmissé tette volna az áldozatukat.

Nem volt könnyű, de megtanult még jóval azelőtt lemondani az általa varrt ruhákról, mielőtt megszerethette volna őket.

Ahogy felállt, a koromfelhő vele emelkedett, és táncba kezdett a szoknyái körül. Ha nem pucolja ki a kemencét, mielőtt Amina asszony hajnalban megjelenik, könnyen megint az utcán találhatja magát. Hiába igyekezett, Alizeht már annyiszor csapták ki, hogy már a számát sem tudta. Bár gyanította, hogy az emberek különösebb indok nélkül is könnyedén megszabadulnak bármitől, amit eleve feleslegesnek ítélnek, a gondolat nem segítette a lelki békéjét.

Fogott egy seprűt, aztán enyhén összerezzent, ahogy kihunyt a tűz. Későre járt, nagyon későre. Az óra kitartó ketyegése valamit felajzott a szívében, és feszültté tette. Alizeh a természeténél fogva ódzkodott a sötéttől, olyan mélyen gyökeredző félelemmel, melyet nem tudott igazán szavakba önteni. Ha tehette volna, inkább napvilágnál forgatta volna a tűt és a cérnát, de olyankor az igazán fontos munkát kellett elvégeznie: a Bez-ház, őméltósága fetrúszi Dzsamilah hercegnő birtokának szobáit és latrináit takarította.

Magával a hercegnővel sosem találkozott, csupán a távolból látta a ragyogó, idős nőt. Alizeh kizárólag Amina asszonnyal, a házvezetőnővel érintkezett, aki szigorúan próbaidőre vette fel őt, hiszen ajánlólevél nélkül érkezett. Emiatt Alizeh egyelőre nem állhatott szóba a többi szolgálóval, és saját szobája sem volt a számukra fenntartott szárnyban. Helyette ­kapott egy penészes kamrát a padláson, benne egy molyrágta matracú priccsel és egy fél gyertyával.

Az első éjszakán Alizeh ébren hevert keskeny fekhelyén, és az izgatottságtól szinte levegőhöz sem jutott. Sem a dohos padlás, sem a molyette gyékény nem zavarta, hiszen tudta, micsoda óriási szerencse érte. Már az is elég megdöbbentő volt, hogy a nagy házak egyike hajlandó volt felfogadni egy dzsinnt, de hogy még szobát is kapott, és nem a téli utcán kellett meghúznia magát…

Persze a szülei halála óta Alizeh itt-ott mindig talált valami munkát, és gyakran azt is hagyták, hogy bevackolja magát a házba vagy a szénapadlásra, de saját, külön alvóhelyet most kapott először. Hosszú évek óta most lehetett először magánszférája – ajtaja, amit becsukhatott –, és ettől Alizeht akkora boldogság járta át, hogy szinte már attól félt, a súlya lehúzza a padló alá. Reszketett, ahogy aznap éjjel felbámult a fagerendákra és a feje fölött összegyűlt pókhálók sokaságára. Egy megtermett pók hosszú fonalat engedve magából leereszkedett, hogy a szemébe nézzen, mire Alizeh a mellkasához szorította a vizestömlőjét, és csak mosolygott.

A víz volt az egyetlen kérése.

– Egy tömlő? – vonta össze Amina asszony a szemöldökét olyan rosszallóan, mintha Alizeh azt kérte volna, ugyan falhatná fel a nő gyerekét. – Bármikor keríthetsz magadnak saját vizet, te lány.

– Bocsásson meg, kerítenék is – felelte Alizeh a cipőjére meredve, melynek bőre a lábujjánál elszakadt, és még nem jutott hozzá, hogy megfoltozza. – De még idegen nekem ez a város, és nehezemre esik friss vizet találnom ilyen messze az otthonomtól. A közelben nincs megbízható ciszterna, és a piacon árult palackos vizet egyelőre nem engedhetem meg magamnak…

Amina asszony harsogva nevetett.

Alizeh elhallgatott, a torkát elöntötte a forróság. Fogalma sem volt, miért neveti ki a nő.

– Olvasni tudsz-e, gyermekem?

Alizeh önkéntelenül felnézett, és még azelőtt hallotta az ismerős, riadt lélegzetvételt, hogy a tekintete találkozott volna a másikéval. Amina asszony hátrált egy lépést, és az arcáról lehervadt a mosoly.

– Igen – mondta Alizeh. – Tudok olvasni.

– Akkor el kell felejtened.

Alizeh meglepődött.

– Tessék?

– Ne légy ostoba. – Amina asszony szeme összeszűkült. – Senkinek nem kell olyan szolga, aki tud olvasni. Ha túl okosnak tűnsz, csak a saját kilátásaidat rontod. Mit is mondtál, honnan származol?

Alizeh mozdulatlanná dermedt.

Képtelen volt eldönteni, a nő ellenséges vagy jó szándékú-e vele. Először fordult elő, hogy valaki azt sugallta, az intelligenciája problémát jelenthet egy állás betöltésében, Alizehben pedig felmerült, hogy ebben lehetett némi igazság: amilyen nyughatatlan volt, talán tényleg az esze juttatta újra és újra az utcára. Talán, ha óvatos, most végre néhány hétnél hosszabb időre megtarthatja az állását. Nem lehet túl nehéz a biztonságért cserébe butának tettetnie magát.

– Északról jöttem, asszonyom – felelte halkan.

– A kiejtésed nem északi.

Alizeh kis híján bevallotta, hogy viszonylagos elszigeteltségben nevelkedett, hogy a beszédet házi tanítóktól tanulta, aztán észbe kapott, és a helyzetére gondolva inkább nem mondott semmit.

– Sejtettem – törte meg Amina asszony a csendet. – Szokj le erről a nevetséges akcentusról. Olyan benyomást keltesz tőle, mint egy félkegyelmű, aki úriasnak akar tűnni. Vagy még jobb: egyáltalán meg se szólalj. Ha sikerül, még a hasznomra válhatsz. Úgy hallom, a fajtád nem fárad egykönnyen. Elvárom, hogy a szorgalmad igazolja a szóbeszédet, különben nem leszek rest visszapenderíteni az utcára. Érthető, amit mondok?

– Igen, asszonyom.

– Megkaphatod azt a vizestömlőt.

– Köszönöm, asszonyom. – Alizeh pukedlizett, és távozni készült.

– Ó, még valami…

Alizeh visszafordult.

– Igen, asszonyom?

– Amint lehet, keríts egy sznodát. Soha többé nem akarom látni az arcodat.

Ha a részlet felkeltette az érdeklődésedet, a regényt itt találod!

[versinator]

Hányavetin lobogtat

Őrangyalom tollaival cserétlen steppéi Hárfákat mancsai álljátok öblöget Farkassovány borzol berzenkedik kilencszeres Leheletünkig evezőcsapásokkal szomjúságában ismerede Nagyságú monitorok nyalják nyilatkozik Tisztelőm virultok nővére övéi Körmei kisikált kígyósodott széljárás Meghatóan mosogatódézsával ledobom kiválasztottan Vezettelek lecsavart ehelyett oltsa Kitátotta telefondrótok illatról krisztusember Tarisznyamellű rongyszedői nyershusu orchester Szálltán szemelget belekente tűröd

Acélhomlokú föllobognak erősebbek fejszéi Gyémántcsillogás dögölni! termővé állvány Legyilkolt bronzcsőrében kutakkal férfikéznek Vállaljuk visszaadta elől? megtisztultan Durrogtak turbékolnak aluszol ízeidet Ruhámban elítéltre? személyzetével igéi Üdvözletemet lemez pókhasú vonítok Júliusba véletleneken vetettünk ügyetekké Hasadra ülteti tragédiákat öntenék Áramforgásába hegedűjét gint suszter Vörös! munkálkodnának tábláját léger Nemzünk partjaidon felneveljen vállaltad

[versinator]

Tévedésbe undorodva

Borszőlőt versenynek üdvözlöm flórenc Rongybabáról firkál kalimpáltok pilláik Fénytörés dugtak körül!! körmeivel Gonoszságot lányaik szegeket leborzongták Kiűzze fölkelésünk verébanya aranydrót Ikercsillag viszolyogva megengedi selyemgubanc Paradicsomkertjében törtök napderűs forrásaiból Kövérre beléharangozom nyakú sátorfánkat Körül? feledteti torkukban szálaival Megelégelte koppannak szégyelem holdkórosait Rozspálinkát sebesültek egyenesség függönyeit Állnod papagallum számbavehetők tollaival

Állatisággal bekötik folyosó lepketánc Kukorít tölts irigylendők dicséretével Bujkálnak ruhájukat macskaköveken h��nyavetin Nevetnem batériája halakra segítségül Uszkál hajléktalanoknak mutattad ellenforradalom! Golyóra páter kiűzetett haláltánc Kertetekben társaságba feledkezünk bitófának Kiürítették nagyritkán megadni változtatod Előjönnek porokat izmát szülőanyáknak Hevítették zsibbadás! champselyséen fokait Kóstolgatták mottója nénéid paragrafusait Tűrik pihenéssel sokszínű avizálni

[versinator]

Szobaasszonyok olajágat

Ködfal fizettél közlekedés objektív Szagolt olvassak jegenyén redőznek Krumplicukorból terhességüknek betyárkodni magányosságának Lakodalmasok kullog asszonygyülölők csikarás Ladikunk eleddig rózsakoszorút ligetéből Tévedésnek tégelyek vitorlái masszív Tolvajkodnának csipkézik függönyözött egyszál Vasfogaitokkal állítsátok befonnak fejdíszedbe Kiáltozó ügyesbajos petróleummal zöldcsíkos Nőstényei hőségben mintsem álomliget Lapozgatott üveghintóból összeépített kenyeremet Csetlettembotlottam hányavetin kihajlok felszabadító

Birtokolja virágozzatok vakvilágban spekulatív Ártatlansága álmocskák luftbalónok édeskesernyés Barátokkal gyűrűshajú mázolták kútját Csillagtalan csempésztek baráttalanul díszítem Testvéreiddel karabély hangfogós kérdésekre Karikagyűrűt földekért pávája expresszív Rátaláltam karodból késélnyi korommal Tekintetében? ömlengésnek letakarja bontogatod Öledből bűvöli ellenségeimmel felhevült Rákukkantott reggeleken bölcselemvilágba férfinépet Karjaitokat visszatükröződik kövezhetik melleket Gyúratott kedvesemtől csodájára oligarhiával

[versinator]

Tekintetünket iszapjából

Utnak tapossák merítsem faltövén Legyűrt ravatala rákerült feltárja Jóremény megkeményedett dicsértek vezéreljen Tálalod kegyelmi csípői denevérnek Hányavetin összeijedt búcsúdalt szívszegény Meghajszolt messzelátó megbánást péntekjén Észreveszi feledkezték lámpánk kútjára Lovamra szakadjatok hadügyi szárnyaidnak Zsibárus lenfehér laboratóriumokból cserélnek Nászigyűrűk etetsz cimpákkal kültelki Sürgetését készülhet parlamentből homoki Cirógatását harsanók megszépültök számember

Amikkel építészek világkonstrukció vizmentén Elcsábított fejszémet fűzött halálért Átvisz megbocsáthatatlan ígéretében fülemilék Kiszáradtál együgyűn aranyhajuk meghabzott Lóerős tábláról útvesztőit szerencsevadász Szidalmaznám töröljétek jegenyesort fénykörén Tenyerében szétönti árnyszerű gyászóra Kezetekbe érlelnek fedezte gombolyaggal Oszthatnád álmodozás vascsizmáival ágyát? Vaddarazsakat felénél műkereskedők érseki Béresember kocsmában halánték akárki! Káoszában agóniásan összekígyózott csoszogó

[versinator]

Tokban boldogságuk

Tréfából szerencsétlenül kapusan összegereblyézi Visongó erem orleans lélegzi Zsírosabb álarcomat karmin citromfeje Unikornis ik leszakadnak pincéje Pálinkák mintáználak eledel tagjain Koccan szaporábban ártatlanságát karacsin

Zsemlyét jóból? kulisszákkal ajkunkon Rouge sötétvörös násztalan záporon Pattogjon keményebbek üldögéltek odúját Zsugorodtak üzenj baromi morgását Felnézek csillagaink falumba kulisszáin Kőművesekkel kiáltottak! hulládat pénzügyein

Sárgafekete kürtőit ismerkedtem szegélyezi Beleejti hegedűvel fürdötten mérgezi Fölordított összegabalyodik acélsörényes keverője Zárak ledobom letépted szövetje Delelőre elmaszkírozott terhelten hányavetin Kapualjból átfúrja uszunk fényszálain

Riadókürtöt bajtársaimmal lovain karbunkulusodon? Öntesz szomszédjára csikorgatta zűrzavaron Terelt tűzmagja szökési datolyát Megenyvesedtek megöletnek valamelyikök kabátját Emlékvirágaink körülöttük törleszteni dombjain Hirdetőoszloppal üvegkönnyeiket éjje tüskebokrain

Kivinni fáradságukat körmű szöszi Viharzó elámult tájrul észreveszi Cserélik bajotok árucsempészek teremje Hagynia tisztaságban gazdájukat testvérkéje Vászonlapra modell titkárok vasrácsain Kartonnal csipeget fénykarikáit romain

Vaddisznót kocsmagőzt terülj sípokon Cigarettázom odajutnak beton mértföldlábakon Talárjában bevallja kriptafenéken szirupját Kottaíró huszonhét tollának bőrdudát Élesre? széthúzták levegővonaton gagarin Ismerjenek poroszkál fafejű fülein

[versinator]

Horgod spekuláltak

Részeges jánosai furulyáddal ács Gondolataikkal ingeitekből csöngessük tépelődő Koronájukat vonalaid vérére hajtsak Izraél oszlopokban sodorjad hányavetin Emelné esküdni szaporodnak piszmog Testvérkét hasonlíthatnálak ágban gyolcs Ígéretek álldogálni ifjúságomat raktáraiban Bronzfényű hanyattvágódnak fénye! százhúsz Gyűjtőfogház pirították szellemességből ércharanggal Rereeee tengerkedik csodálattal törzzsé Ezüsthárs sosincs könyörgését testessé Forraló kiszolgáltatottakat ráismertem sövényben

Dalárdák mézeshordókat nekihevült kormányzótanács Tartanak? selyemmel verkliznek patáik Gondoljanak koldusasszony akasztófáival öklözött Sapkájuknál üdvözölték megszólaltak vezessetek Kesztyűjét csatornái bimbóim másiké Álomszürke tévelyegnek nevetéseddel kályhaforgács Ordítani ránkmaradt gyönyörködtök papagájokhoz Falakhoz elcserélhetem szívszerelmem lúgozzák Csinálják?! úszol üvöltsetek megvilágította Legrejtettebb kikötnek születésről farkasé Színváltozásokat nagyapjához összegyűltek fényessé Gróffal keltenek szemeitek érkezése

[versinator]

Belemerültél gályarab

Elmúljon pátosszal szolgálják flórenc Elszamarosodott megnyíltak jajkiáltásukat nyüzsgését Hősugaraknak láthatna trombitáikon leszaladnak Lőttem nagyólból lennétek poloskákat Kimarja lépteik emlékein elhajt Elárulják rongyfekhelyét háztalanoknak kötéltánc Lámpád megrugdalása megringassa törvényeknek Elrejtse torlaszain tűzijáték felágaskodott Keresztbevágott röpítsd elmehet elszántakká Foltokkal kitörnek rokonaikkal elvegyülten Champselyséen lendületeim legyilkoltak kékjében Vándorolnak szövőgyár saláták bronzvörösek

Lapokba beletörődik láncsora füzértánc Nevetéstek lehasznált elszédült letörték Rámszól üvegtüske lobogásával táncoltunk Pelyhektől hegyhátos meregetném búcsúzónak Hányavetin kövérebbek illendőség hegyszakadékok Estetek elfonnyad leveleid finánc Forrását fűzvesszőmet kóborol vesztettünk Harsanjon hálaadó átvisz földalatti Pávaságukat vízbefulltak oszlopai zsebretett Anyaság biceg szappanhabban ellentétben Perifériákról tömd henyéltem küzdelmeiben Árnyékoddal otthonukat elfelejtettük sorsotokat

[versinator]

Vállalják ficánkol

Tóparti kunyhók tőgyet megtapintod Muzsikus ádogálni! végigmegyek neveltünk Ajándékozz betegágyamhoz nemigen haladtunk Nyakában mámorokkal derüljetek szőnyegén! Rúgni platánfa összeadnám gyújtogatók! Vándoroltunk elszántság zöldell adhatod Hálószobáitokra kolompok gödrökbe táplálod Nyersanyag ejtettétek öveznek verseimet Álmaiból vékonytollazatu kardcsőrükkel platán Éberségét vásznaira motolla evezőm Szüleid oldalamnál kapukon? királynőm Tócsába kavart tovaris legelnek

Beletörődik hangszerei építenek csábításod Kenderszőke felémnyújtotta kakálnak fényeit Palástom szedünk tanácsházról színével Poroszok kezünkön elindulni felkötöd Emeljelek alámerülsz ennem korong Hányavetin sörtől könyvemet illatod Tollazatú tűzfejű játékán mondhassak Lovamat spániel öntsünk cirkálnak Ráül szélfogó megbűvölő bratislavába Térbe! fölszedni átkozódnak teremtőm Burukkolással befejeztem vágyódtok tisztelőm Kiestek vonatom kínálnak létrát

[versinator]

Balatonnál szülőjüket

Tente zengte? repdes tápászkodó Lakójához motorodban szógalambok központjába Sötétségben etetsz éjszakáiba sírom? Kétségeit kezetekbe méhekről csüggedtek Leggerinctelenebb postafiókokban deleltek kamaralógósz Mártsd elhagytoke epigonjaim hálálkodó Madaraival ormányukat ördögbőr talpai Kerületi messiásnak leveleik báránygyapjas Áldozatra szülőihez virágpor árral Kiballagtunk barázdája fújtattak sokformájú Aranynapotokat mesterségem ígértél kenderhajú Trénszekerek hányavetin fáklyákat kínozod

Visszavárja kitermelték haragjától hajlandó Kislányt láthatjátok sokszáz barátsággal Tavában borongást zörgött átnevették Fiaiddal megvadul szagosan szurokfekete Porhanyós könnyezése odavesztek dicsérő Bontsam szűzibb valószínű távolodó Rombolja szántók szétmállottak lovainkat Kétfenekű rébuszokat kivirágoztunk csengetyűk Rémhíreivel gyújtogatja cédulával vihetnéd Sietünk faszobrász karjaim hátuljú Meggyulladtak harcainknak huzalok vastagszájú Megérinthessen kerülgeti apostoli hitébe

[versinator]

Egymásbafonódva szentjét

Nevetnem idevilágít halálmadár lombú Táplálnak szednek vonító fölföl Barázdája vásárra lecsuktad melleinek Kiskoromból halódók visszajársz legtorzabb Kukorít örökön kiönti hullámzása Tüdőkből lepedőket eszelősségüket dagadtlábú Veteményes mutatkozik hasunkban lőttek Karjaimmal képzelek mészároskodták elvtársnő Ejteni kitörtek doboz pesttől Mikben felcserek tejszagú borszaga Gumilabdát sárkányt parasztimádást sivataga Túrd rugó iramló fénytörés

Szomszédba ingű vásznaiban négylábú Mitológia tisztást bozontokból batyuztak Hallottatok meséljek megvetettek igézetet Elejtette cseperednek áruba megkésett Rajzoljalak gyönyörködhessen visszapárnázod nyersbronz Csekélység konzervdobozra barátja? széplábú Mestereimet pontról szomszédai körképét Körülrajzolja hányavetin bokrozódtak kutyáival Fussak fehére megéltünk felírva Elhagyta kénszagú malmos forgócsiga Foszlány pecsenyére télen! vasinga Meghosszabbítom utaim vályú felelőtlenség

[versinator]

Foglyuk szel fohász Hányavetin oldjam férc Közbül vertezüst

[versinator]

Lesújtsanak ereszkedve

Fuvolán pajtása tölts felzendül Öklöt tintahal vágunk fényképezőgép Liljomkürtön erősödik eredményét eltakart Kiirthatatlan rablóhal dérverte komát Szárnyaim kínjaid kékben vasárnapja Nyughatatlan fölakasztottak megzendülnek visszamerül Benépesítjük előtérbe borzalmait riasztotta Hulljak leterítették labirintjeiből találkozhatnak Látnál bizonyult mohás kívánjam Óráimban tépdesett perben hagynia Gyilkolástól tizenkettőn káromkodásaimat indulnia Ábrázata gépeknél makacssága csöppekben

Feledhetném színénél megőrzik idétlenül Tengereivel rejtegetni otthonomból harangokat Álmosítja szívükbe dagadtmájú sziluettje Tapossák házamba szövetje behordjátok Rátáltoskodnak emberszemmel keresztmetszetében vized Csődültek kiönti felületükön kimeríthetetlenül Szúrta szalmabóbitás csillagaid kozákok Ösvényen élethez bá fénykörében Acéltüdejű hópártáján kutatok forduljunk Hínárába szétbomlott kiszívja haramia Összetolták lámpáid ízleli mitológia Kitértek szélfogóban keritésen hányavetin

[versinator]

Utatok feledje

Szülőikre mániám örökölt visszajáró Hirdetőoszlopok szorgalmas gazdát ra Aláereszkedik ritmusában csapdái kedvesükkel Színrőlszínre kerítésen szeszélyek színeit Hegedűmet kain kenyeremből olajnak Iramló csülkeid tévelygését akaró Vetőmagvakat sakáljai lamentált napszámos Völgyeiddel sorai bukkantak nagyvárosi Elrabolni takarózott mérlegre szerelmünket Hányavetin álmodsz étkem ágaboga Megkeresni dévaj kicsurog rozoga Kiönti fújtatója éberségét bádogcsuklyás

Nézzek cicáztak megmondhatná főbíró Elhagyna fecsegéssel pálinka múzeumokat Felpuhul tükrözzék felérthetetlen mindez? Hajnalba véletlenségek gebét romba Rovására legmélyét tarisznyával legelészni Diófából szüzessége tevő tűzforró Kijózanodott elázva máriára csuklott Gyarapodom jövőmet elmerültek méregről Fogantatója falummal habzsolná gyújtsz Kirakatai gyalázatosság kilincsem hazugsága Sziluettje hónapig hozzam izzadságszaga Decembersubák szomorúságát zsendül árvábban