#Amerről

[versinator]

Amerről vizekből

Szigorúbb megválaszthatja zúzni nyomná Rengetegnek értékesítése hintsem feldobná Májusittas múlása elvágyunk publikumnak Sejtelmesen hatolni nevetgélsz vadásznak Átvetve sóra feldoboghat szegénykém Megelevenít tetemrehívás rámförmedt rábökném

Utálat nőegylet pasim tátrai Fúródott állóvize kenyerén korcsmai Szöveten meséltem feltolni állanék Művizet tanácsom partitúrába kússzék Örvénylőn merengsz földmívelési megérném Kamráin nőtlen tárgyalások estém

Növendék sakter készítsz megnyalná Ibolyákkal elhozza bankba zárná Csáp szerbia szeleburdi tolongtak Feldördül döfött őértük tolongnak Téglakémény habzsol szívhat istenkém Szivükkel homályosan szenzációsat megkeresném

Gong bévül kozmetikája akadémiai Megsúgom hírnöke legjelesebb táblai Égbül túlfinom szívtál tündérvidék Tízben közéletünkben tűnődni túlrepülnék Megtaposott kérgén bemászok lesném Villamosban csucsorított pipázgatnak aláeresztém

Ebről napfénye verjem várná Dologtól lehúnyt főmre vágná Prüszkölni aggálya billikom megcsaltalak Iszonyúbban nagyerdőbe példájuk suhantak Társulat hevenyészett diófánk tőkém Búsabban elröpül danái énfelém

Eláznak szobafogság hajlón dalai Folyondárt hirdetménye kirándulást nizzai Asztrakán cápa megmeredve tünődnék Úrleány világításunk műszerelem kisérték Elfáradnék nyekken felgyújtja kötém Borozgat nagymessze simítását süttetném

[redmatyi]

Mi a faszom van a környéken mostanában?

Tegnap volt a kukás sztori, most meg ülök a gép előtt, hallom, hogy valaki dudál mint az őrült odakint. Nem is nagyon foglalkoztam vele, gondoltam valaki megint a szívére vette, hogy nem tud hatvannal hazamenni, mert valami gyerek kirúgta a labdát az útra a játszótér mellett. De csak hallom, hogy mint az őrült nyomja a dudát, meg valaki ordít mint a sakál. Ezt meg már elvből is megnézi az ember. Nézek ki az ablakon, áll egy Merci a házzal szemben, a játszótér szélén és ketten mutogatnak onnan a házunk mellé. Onnan jött a kiabálás. Aztán motorbőgés és egy BMW felszáguld a ház mellett a mercis mögé, és elkezd kiabálni a szomszéd ház felé:

-Gyere le te kurva! Gyere le!

Majd a fickó odaszalad az anyósüléshez, feltépi az ajtót, aztán kivesz egy kisbaltát és azzal a kezében kezd ordítani.

-Az öcsémért megteszek bármit!

Aztán még ordított néhány érthetetlen dolgot, majd beült a kocsiba és elszáguldott arról amerről jött.

Kezdenek komolyan megbolondulni az emberek. Késelés is utoljára 15 éve volt a környéken.

[banatostenger]

„Amerről jövök az egy zsák utca

Csak előre lebegek a vákuumba

Soha nem volt szeretet a házunkba

Ezért rá kellett lépnem egy más útra“

[let-the-ocean-wash-away]

Levél hozzád

Tudom, hogy az emberek sok mindent mondanak dühből, sértettségből, fájdalomból, ezért vártam mostanáig, hogy ezt leírjam akkor is ha nem fogod olvasni. És most nem hagyom, hogy visszafogja a szavam a hang a fejembe. 

Mióta élek és gondolkozok, egy bizonyos módon, mindig azt vettem észre, hogy ebben a világban kevés ember van, aki nem szeretetéhes. Bármit megtennének azért, hogy szeretetet kapjanak. Bezárják egymást, korlátozzák, megcsalják, megölik egymást, szeretteiket, érzelmeik miatt. Több esetben szeretet/szerelem, kötödés, ragaszkodás, a valahova tartozás érzése az indíték. (szerintem)             A legtöbb ember olyan, mint egy napraforgó. Arra fordulnak, amerről egy kicsi szeretetet, odafigyelést, nyugalmat kapnak. Még akkor is ha az rossz, egészségtelen, gyilkos. Ha egyszer az ember belekerül egy olyan helyzetbe, egy olyan partnerrel, aki ezeknek a negatívumoknak megtestesítője, de szeretetet ad valamennyire, nem számít mennyire teszi tönkre, addig marad vele amíg akár az életét nem veszti, nem beszélve az ezt megelőző személyiség és az addig magáról és életéről kialakult nézetének elvesztéséről. Ami lássuk be nagyon rossz és rengeteg szellemi munkát igényel, hogy a lerombolt életből, amiben senkid és semmid sincs, egyedül felépítsd újra magad. Nos az emberek akik ezt megélik, innentől kezdve nem a szívükre hallgatnak (hiszen azt gondolják, hogy nem bízhatnak benne) hanem a fejük után mennek. A biztosat választják, nem azt amit szeretnének, vagy amire vágynak. És ez minden nap rágja őket, minden nap fáj, hogy megbántottak másokat azzal, hogy magukat választják. Ami nekik jó és biztos, nem azt, ami másoknak. Mert már rengeteget bántották mindenhogy magukat, vágással, drogokkal, később tetoválásokkal, gyógyszerekkel, ételmegvonással próbálják enyhíteni a fájdalmukat, elviselhetővé tenni azt ahogy évekig mások tiporták őket a földbe és annyira nem tisztelték magukat, hogy képesek legyenek tenni ellene. Nyilván a félelem a legnagyobb démon ebben az egészben stb. 

Ezzel nem védeni szeretném magam, csak azt szeretném, hogy értsd. Már ha érthető xd. Azért döntöttem, úgy hogy ezt most leírom, mert találtam egy screenshotot, arról, amikor elmondtam az igazságot a hegeimről, amik most újra véreznek. Látod sok fajtája van a fáradtságnak és a károsodásoknak. Sosem gondolt erre a dologra senki úgy ahogy te. Köszönöm ezt. 

Nem szerettem volna soha rosszba lenni veled, főleg nem tartósan/örökre. Minden dolog ellenére, egy darabom fixen elvitted magaddal, ami hiányzik, de valószínű jó helyen van nálad és így annyira nem is rossz. Nem tudom, hogy te, hogy érzel ezzel kapcsolatban, valószínű dühös vagy még mindig, ami rendben van, érthető és megérdemlem. De azért remélem egyszer megérted és megbocsájtod, hogy mentális beteg vagyok csak nincs róla papírom. Sajnos butaság, de hiszek a karmában és van egy érzésem, hogy nem véletlen hozott össze a sors minket. Hiszen honnan érzi az ember azt, hogy valakit már 1000 éve ismer, holott akkor találkoztak először. Vagy éppen azt, hogy rátalált az otthonára valakiben.Tudom, hogy okkal jöttél te az életembe és azt is tudom milyennel. Tudom azt is, hogy fáj, de próbálj meg szeretettel gondolni erre az egészre.

És ez az oka annak, hogy egy darab belőlem mindig veled marad. És ez fordítva is így van bárhol leszünk az életben. 

 Szeretettel:     ;(

[irastudatlan]

Pillanat

Amikor először láttam, istenemre mondom, nem láttam szépnek. Nem annak a szépnek láttam, amit addig a közösségi médiában eddig láthattam róla, nem annak, aminek mutatni akarta magát, nem is annak, amilyennek esteleg mások láthatták. Amikor először láttam élő valójában, végtelenül igazinak tűnt, mint amikor felébredsz egy álomból, és még mindig emlékszel a benne történtekre, de a valóság hirtelen mellbe vág, szinte sokkolóan. A távólból vizsgálva a megjelenését, nem tudtam másra gondolni, csak hogy mennyire, de mennyire nagyon félrevezettem magamat, amikor az elképzeléseimet róla teljesen képekre alapoztam. Hiszen tudom jól, hogy az ember élőben sokkal máshogy néz ki, mint amit mutat magáról, de ebben mégis magamat hibáztattam, hiszen nem voltam eléggé realista. Ha tudtam volna, hogy mire kell felkészítsem magamat, már az első találkozásunk előtt gyakoroltam volna, hogy ne taglózzon le teljesen a megjelenése, hogy ne kelljen kétszer olyan szaporán kapkodjam a levegőt miatta, és valószínüleg próbáltam volna valami figyelemelterelést kitalálni magamnak, mert akkor, abban a pillanatban, ahogy megláttam, tudtam jól, hogy most egy határozatlan ideig nem leszek képes kellőképpen másra figyelni, csakis egyes-egyedül rá. 

Próbáltata elhitetni az emberekkel az érdektelenségét a világgal szemben, de ha valaki alaposabban is figyelte egy darabig, láthatta rajta, hogy egy nagyon aprólékosan felépített viselkedésformát követ, nem kerül az egzakt középpontba, de mégis rá akar mindenki még tudat alatt is figyelni. Nem beszél felemelt hangon, és nem ismétli meg soha önmagát, de ettől függetlenül mindenki pontosan emlékszik minden mondatára, és mint szomjazó a friss vizet, úgy isszák a szavait magukba. Nem fordít külön figyelmet a társaság egyik tagjára sem, mindenkit próbál egy szintre emelni, de egy-egy személyes célzással vagy említéssel közelebb rándítja magához a közönségét, akik szinte megtisztelve érzik magukat a figyelmében. De ha esetlegesen te nem fordítasz rá ilyesfajta figyelmet, akkor konkurenciát lát benned, és elkezd elemző szemmel vizslatni, próbálja kitalálni a gyengeségeidet, a vágyaidat, a lényed esszenciáját.

Én is hasonlóképpen tettem, ahogy a társaságba ért, egy sokatmondóan hosszú pillantással a tudtára adtam, hogy észrevettem őt, de ezzel a lendülettel, másra emeltem a tekintetemet, és folytattam a semmitmondó diskurálást, annak ellenére, hogy a társaság oroszlánrésze már a hálójába akadt, és már a szavain csüngött. Éreztem a tarkómón az égető pillantását, de minden akaraterőmet megfeszítetve, ellentmondva a ragadozó ösztöneimnek, nem fordultam hátra. Az újonnan érkezett illata belengte a társaság eddig számomra említésre sem méltó levegőjét, és az orromba ragadt, mint egy zene amit nem tudsz kiűzni a fejedből. 

Alacsonyabb volt nálam, aminek nem kifejezettem örültem, de igazából semmin sem változtatott. A hajzuhataga félig a szemébe lógott, a másik felét látszólag hanyagul kötötte fel, de én tudtam, hogy sok vesződés árán sikerült csak ilyenre megcsinálnia. A vintage hatású napszemüvegét az orra hegyére tolta le, ami egyfajta flegmatikus pillantást kölcsönzött neki, és nem is tudtál hosszan a mélybarna, szinte fekete szemeibe nézni, hiszen a lencse megtörte a lemenő nap sugarait, és elvakított, csakúgy mint a viselője. A meleg nyári este ellenére hosszúnadrág és bő fazonú pulóvert viselt, a farmer szabása látni engedte fenekének gyönyörű alakját, és a formás combjait, amiket legszívesebben az arcom két oldalán éreztem volna. A felsője nem tapadt úgy, mint a nadrágja, de így is sejteni lehetett, hogy mellesleg is meg van áldva rendesen.

De a formái sem versenyezhettek az arcvonásaival, amiket mintha egy rohadt festő tervezett volna saját tetszésre: vastag, magasan ülő szemöldökök, hosszú szempillák, pirosító nélkül is rózsás arcbőr, és az az ellenállhatatlanul fenséges, cseresznyepirosan világító puha ajkak, amiket alig vártam, hogy megízleljem.

Ezeket a megfigyeléseket egy másodperc törtrésze alatt raktároztam a hosszú távú memóriámba, nem mertem sokáig időzni egyik testtájékán sem, mert féltem, hogy véglegesen is odaragad a pillantásom, és akkor az arckifejezésemet sem fogom tudni kontrollálni. 

Éppen a mondandója végére ért, amit igazából nem sikerült teljes mértékben felfognom, mert éppen a látvánnyal, és a sós óceán, valamint a frissen lefőtt kávé illatával foglalkoztam, amit magából árasztott, és ez még az én teljeskörű megfigelőképességemet is eltorzította néhány másodpercre. Akkor felnézve rámpillantott, kérdőre vonta a szemét, de nem kérdezett semmit sem. Már éppen egy kellően nemtörődöm és élesen gunyoros megjegyzésen dolgozott az agyam, de ő gyorsabb volt nálam: nem mondott semmit sem, végigfuttata a pillantását rajtam, a talpam aljától a fejem tetejéig, alaposan megfigyelve minden apró részletemet, szinte éreztem, hogy még a gondolataimat is szeretné látni. A szája egy kissé érthetetlen félmosolyra húzodott, ahogy a pillantása visszatért az enyémbe, éreztetve, hogy érdekesnek talál. De mire levegőt vettem a mondandóm véglegesítéséhez, ő már elfordult, és abba az irányba indult el, amerről azelőtt én érkeztem. 

Hirtelen teljességgel tehetetlennek és valótlannal éreztem magamat, és csak szakaszason tudtam kiengedni az előzőleg nagy erővel összeszedett levegőt a tüdőmből. A testem követni akarta, az agyam vészjelző módba kapcsolt, és pánikolva figyelmeztetett, hogy meneküljek az ellenkező irányba, a szívem pedig lecsukott szemmel próbálta kiélvezni a mozdulatlanságomat: tudta, hogy ezek után elindulok valamelyik úton, és valakinek a kezébe adom őt, össze-össze húzódva, véresen, kockára téve megint a szilánkosra törést.

[towardingheadlight]

lelkiekben csatlakoznék, mert hiába van Miskolcnak gyakorlatilag csak egyetlen főutcája, mégis ha bemegyek egy boltba, kifelé jövet simán továbbindulok arrafelé, amerről amúgy jöttem...

csodálatos városjárta sorozatunkban most a ligetet csodálhatjuk meg, 2012-ből.

jé ez itt a műjég hátulról

a ligetben mindenhogyan jó

a közlekedési múzeum itt még régi pompájában, a nohabbal és a kis kétfedelűvel, amiről nem tudom hogyan nem készült egy normális kép :(

a Bélabácsi <3

mindjárt jön a 2. rész, a fotófeltöltés erősen korlátozva van, khm

[versinator]

Prezentet döngetem

Serények engedje főmunkatársa kebeledre Megérném jótevőt laska bársonyszék Lenyúl csokonait békám emlődre Kútját sújtva fortuna tetszék

Vezesd kecsesek szörnyként keddre Szentenciának ősmagyar kocsidba kússzék Eves egyszeri foglalkozik szemeidre Gyöngyözve ódivatu fessem tolószék

Éjféllel fújva tudám szertartás Csipcsup zenésítsék sikeres szigonyt Taposó beleegyező faragtál bontás

Merengsz bikába andrássy királylányt Felülfizette könnyön permetegben szántás Alkonyég amerről intézmény cigányt

[evervyn]

Toll-nak

Házban vagy velem. De vajon jössz e velem mikor elhagyom ezt az átkozott helyet? Szeretném azt hinni, hogy te az a jel vagy, amire vártam, de ez a ház megtanított a kétségre, félelemre és a szürkeségre. Vajon tudok e olyan színes lenni mint te? Vajon, ha útra kelek megkeresni a Napot te segítessz benne? Vagy bedölsz a ház urának mézédes szavának és te is elveszted parázsló színeidet?

Csodálatos barna Toll mesélj nekem merről jössz? Merre tartott tehetetlen szélutad? Amerről jössz süt a Nap? Amerre tartassz színes a rét? Virágok pompáznak? Mennyi illatot ismersz? Mennyi dalt hallottál már? Oh, kicsi toll Te annyi mindent láttál és éreztél, de most itt vagy ebben a házban. Tartsalak itt magammal míg végül eggyütt leszünk hamuvá? Vagy keljünk útra együtt? Akarnál e velem utazni vagy engedjelek tovább a szélben, hogy egyszer eljuss oda, arra a Nap sütötte virágos rétre?

...

Kifakulnál kicsi Toll, ha itt maradnál. Ez a ház nem ad semmi jót csak kétséget és keserűséget. Voltam itt eleget, hogy tudjam ez a ház szürkévé tesz, hamuval jutalmaz és hamus mézzel édesget.

Mond barna Toll hamu akarsz lenni vagy királyokat díszítő dísz?

[fatyolblog]

Amikor visszaindulsz, arra menj, amerről jöttél. A szívességet viszonozzák, az adósságot megadják. Ügyelj a modorodra. Ne nézz vissza.

[habkeinb0ck]

De még jó, hogy korábban ideértem, mert arra mennek, amerről jöttem

Igazi fotelforradalmár vagyok

Egy kávézó teraszáról nézem a kormányellenes tüntetést a Franz Joseph Bahnhofon

[pulzusspiritus-blog]

Horrormix - 3. rész

„A mesékben minden benne van: mindaz, ami volt, és mindaz, ami még lehet.” /Boldizsár Ildikó

 Ginger rohant, ahogyan csak bírt. Szinte nem is figyelte, merre halad. Pontosan tudta, a következő kanyar után egy magasan kiálló, krumpli alakú gyökér következik, majd rögtön utána több kisebb, amikre nem kellemes ráesni, szóval csak óvatosan az ugrálással. Sokszor járt már az erdő ezen részén fényes nappal, amikor nem volt ilyen sietős a dolga, és nem is követték.

Azonban most éjszaka volt, 24 óra állt rendelkezésére célja megvalósításához, és az a hátborzongató érzése volt, hogy már jó ideje a nyomában van valami.

Egy pillanatra hátralesett a válla fölött, és gyanúja rögvest meghatványozódott. Sűrű, áthatolhatatlan köd gomolygott mögötte, és rémületére minden lépésnél egyre közelebbinek hatott. Szinte érezte, ahogy a ki-kinyúló karszerű felhődarabok a hátát piszkálják. Próbált még gyorsabban rohanni, de már ereje végét járta. Ugyanakkor, ötlött fel benne, az úti célja sincs már messze. Ezzel a gondolattal mozgósította nem létező tartalék energiáit, és szaladt tovább.

Ha lett volna ideje, elgondolkozik, mi is lehet mögötte. Ginger eddig a napig azt hitte, találkozott már az erdő minden lényével, de ez a valami új volt. Érezte, ha hagyná, hogy utolérje, szörnyűség történne. Ez nem egyszerű köd, az biztos. Annál sötétebb, sűrűbb, és mintha saját akarata volna.

Csak még pár méter! A lány már érezte a mocsár jellegzetes szagát, és kezdett a növényzet is átalakulni. Egyszerre megtorpant. Egyenesen beszaladt egy fákkal körülzárt apró tisztásra. Bármerre nézett, szinte falként záródó törzseket látott. Az egyetlen kijárat amerről jött, de ott már kezdett begomolyogni a köd. Zsákutca. Legalábbis annak, aki nem néz föl. Ginger feje fölött olyan sűrűn összenőttek az ágak, hogy könnyűszerrel fel lehetett kapaszkodni rajtuk, mint egy létrán, majd átkúszni a természetes fal fölött, és már bent is van szeretett mocsarában.

Nem tudta, miért, de Ginger biztos volt benne, hogy a köd oda nem fogja  követni. Gyorsan felhúzta hát magát a fal tetejére, s  kifulladva, egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében lerogyott egy nagyobb ág tövébe. Vett pár mély lélegzetet, majd lepillantott. Azon a ponton, ahol néhány másodperce még ő állt, most sötét felhőtömeg volt. A lány végignézte, ahogy a gomolyag betölti az egész tisztást.

„Most jöhetett rá, hogy meglógtam előle”- gondolta Ginger, mikor a valami elkezdett haragosan örvényleni. Ahogy egyre dühödtebb lett, a színe is megváltozott. Először egészen sötétszürke, majd vöröses árnyalatot öltött, és halkan morajlott. Eszeveszetten kavargott, de ahogy a lány sejtette, az ágak fölé már nem jött utána.

Ennyi elég is volt, majd később foglalkozik vele. Ginger a fal másik oldalára fordult, és leugrott.

Végre a mocsárba jutott. Ez volt az erdő legrégebbi része, tehát a legizgalmasabb is. Évszázadok óta változatlanul és változtathatatlanul. Több helyen  régi romos épületeket lehetett látni, melyeket még akkor emeltek, mikor az emberek azt hitték, vissza tudják szorítani a vizet. Potyára, hiszen egy-két éven belül a természet visszahódította a területet, akárhogy próbálták is megakadályozni.

Aki bemerészkedett ide, csak csónakkal tudott közlekedni. Azzal sem messzire. Kivéve Gingert. Ő tudta, hol a legsekélyebb a víz, ismerte, melyik fűcsomóra lehet rálépni anélkül, hogy beszakadna. És ott voltak még a lápok jellegzetességei, az úszó szigetek is. olyan sűrűn összenőtt vízinövények, hogy egy ember súlyát elbírták, és ide-oda lehetett hajókázni velük.

Épphogy csak befogadta a táj látványát, jól ismert hűvös szellő csapta meg a lány arcát. Mennyire hiányzott ez már!

- Három, kettő, e…-kezdte.

- Szia Ginger!- trombitálta a fülébe kedvenc szellembarátja.

- Hahó Keelin!- válaszolt. – Hol hagytad magad?

- Itt jövök mögöttem!

Ginger átnézett a szellemlány gyomrán, és valóban. Ott jött maga mögött. Ginger felnevetett. Ezért szerette ennyire a mocsarat. Ez volt  az egyetlen hely, ahol a különböző anyagok miatt az elhunytak teste konzerválódott. Így tehát nem számított, hogy Keelin már háromszáz éve halott, a szelleme mellett a zombi alakja is visszajárt. Ez utóbbi kicsit lassabb és együgyűbb volt, mint fénykorában, de persze ugyanolyan szeretetreméltó.

- Ma hogyan haltál meg?- mosolygott Keelinre Ginger. Kevés szellemnek nem ismerte a történetét, és közéjük tartozott a barátja is, aki minden alkalommal, mikor megkérdezte, más történetet mesélt el.

- Tényleg Ginger?- nézett rá unottan. – Nem emlékszel? Hisz tudod, hogy villám sújtott a fába, amelyikről egy ártatlan kismacskát próbáltam megmenteni, és lezuhantam.

Ekkor ért oda a zombi-Keelin. Szeretett rákontrázni önmagára, ezért most is átvette a szót:

- Nem is egy cica volt, hanem öt. És nem is egy fáról mentettem le, hanem egy egész erdőről! És nem…

- És nem villám csapott le, hanem egy meteorit- fejezte be Ginger és fejcsóválva elcöccögött egy sort kedvenc gyerekdalából.

- Egyébként mit csinálunk ma?- kérdezte szellem-Keelin, miközben zombi-Keelin vizes haját kezdte fésülgetni. Nagyon kényes volt arra, hogy mindkét önmaga a lehető legjobban nézzen ki. Ez szellemként könnyű, de az élőholtak valahogy mindig összepiszkolják magukat.

- Arra gondoltam, meghosszabbítanám ezt a szellemekkel-beszélős képességemet. Hiszen tudod, hogy Chad mindig csak egy napra engedi meg.

Chad, Ginger főnöke volt, egyúttal az erdő, és a közepén álló kísértetkastély tulajdonosa. Megvolt az az adottsága, hogy szót értsen a különböző lényekkel, és ha Ginger elvezetett hozzá  épségben egy turistacsoportot, egy-egy napra adott neki némi természetfeletti energiát, hogy ő is tudjon társalogni a rég elhunytakkal. Az már csak ráadás volt, hogy ilyenkor szemei világító fehérre váltottak, ami zseblámpának sem utolsó.

- Mhm, és ezt hogy gondolod?- meresztette rá mind a négy szemét Keelin.

- Nos - nézett el bizonytalanul Ginger a víz fölött – követem a lidércfényt, aztán…

- Aztán jól elbolyongsz egy-két hétig, és a végén csatlakozol hozzám – szellem-Keelin zombi-Keelinre pillantott. – Ne haragudjak magamra, de nem mindig szórakoztató, hogy ketten vagyok. Te meg – nézett vissza Gingerre – még szinte semmit nem éltél. Hagyd azt a lidércfényt, inkább piszkáljunk fel néhány vízitündért. Olyan szép, amikor mérgükben úgy szikráznak!

Ginger sóhajtott.

- Ha te nem jössz velem, majd jön más, de ezt mostakkor is megpróbálom. Egy nap múlva vissza kell mennem, addig pedig tudok vigyázni magamra.

Ezzel otthagyta a morgolódó Keelint, és egyenesen a mocsár sűrűje felé indult. Már fel is derengett előtte az első kis tűzcsóva, ahogy a víz fölött halványkéken pislákolt, és lassan továbblebegett. Ginger tudta, ha utoléri, eltűnik, és valahol messze újra fellobban. Kell lenni egy trükknek, hogy maradásra bírja, de eddig nem jött rá, akárhogy is törte saját és barátai fejét.

Háta mögül hangos csapkodást hallott. Remek! Zombi-Keelin úgy döntött, vele jön. Szegényke többször lépett a kis szigetecskék mellé, mint rájuk, de azért elég gyorsan tudott így is haladni.

Ahogy elhaladtak egy régi romos ház mellett, Ginger megállt egy pillanatra.

- Riley, itthon vagy? – szólt be halkan.

Először senki nem felelt, majd egy ló feje tűnt fel az egyik ablakmaradványban. Szeretett a falakon belül lenni, megvédte a széltől. Ugyan senki nem tudta, mi szüksége van egy szellemlónak ilyen védelemre, de nem is firtatták.

Ginger várt. Ha a paripa itt van, nem lehet messze Riley sem. Az ő történetüket ismerte. A férfi pár száz évvel ezelőtt kalandor bajv��vó volt. Járta az országot és egy szál karddal megküzdött bárkivel, aki ki mert állni vele. Sosem harcolt életre-halálra, pedig talán jobb lett volna. Egyik ellenfele ugyanis sértésnek érezte legyőzetését, és néhány cinkosával egy éjszaka meggyilkolták. De nem érték be pusztán vele, lovát is megölték, és mindkettőjüket a mocsárba dobták. A lovat nem igazán zavarta a környezetváltozás, Riley viszont néha szó szerint fűbe-fába belekötött, úgy hiányzott neki a tusázás.

- Kardélre hánylak!- hangzott a ló mögül a harci kiáltás, majd előtűnt a férfi is. Szellem-Riley volt az. Zombi-Rileyval és a lovával ritkán lehetett találkozni, mindig hadakozni jártak valamerre.

Ginger mint mindig, most is elcsodálkozott a férfi külsején. Beteg humora lehetett a gyilkosának, hogy hosszában kettévágta. Rosszabb napjain Riley alig tudta egyben tartani magát, folyton elcsúszkáltak a szervei.

- Á, Ginger!- örült meg a férfi. – Milyen jó hogy jössz, kicsit szét vagyok esve – és illusztrálásképp mutatóujjával visszapöccintette helyére egyik veséjét. – Miben állhatok szolgálatára, ifjú hölgy? – szertartásosan megemelte nem létező kalapját. Egyik legnagyobb fájdalma volt, hogy azt a merénylői nem dobták utána mikor megölték. Szerette azt a kis tökfödőt, na.

- Riley, mit tudsz a lápi manóról?

A férfi volt az egyik legidősebb halott, akit a lány ismert, sokszor segítette már ki a bajból korábban is, mivel mindent és mindenkit ismert a környéken. Ámmost tanácstalannak tűnt. Szórakozottan megvakargatta a máját, úgy válaszolt:

- Ismered a legendát, Ginger. Csak a lidércfény tudja megmutatni, hol van. De mivel senki nem érte még utol, nem tudom, hogy működik a dolog. Egyébként mire kéne neked?

- Nem érdekes – válaszolt a lány. – Megmondom, ha megtalálom. Esetleg csatlakoznál?

Riley a fejét csóválta.

- Ne haragudjon, kishölgy, nem áll szándékomban vég nélküli útra indulni- ezzel fogta magát, pontosabban összefogta magát és visszalibegett a házába. Csak egy kicsi, halványzölden világító gyomordarabka jelezte, hogy ott volt.

Ginger a lóra nézett:

- Te sem jössz, Doris?

A ló felnyerített, megrázta nagy fejét, majd, mint egy durcás kisgyerek, elvonult. Az ablakon csak ennyi látszott: Doris eleje, szünet, Doris vége. Szegénykémet anno keresztbe vágták. Biztos túl nagy munka lett volna hosszában, tekintve, hogy elég nagy állatról van szó.

Ginger elhúzta a száját az ötletre. Miért is  jut ilyesmi az eszébe?

Már indult volna tovább, amikor hirtelen egy gondolat hasított a fejébe.

- Keelin!- fordult a zombihoz. – Miért nem jön ki soha Doris a házból?

- Miért? Miért? – vonogatta vállát. – Biztos fázik.

- Fázik…- a lány egy pillanatra elgondolkodott. – Fázik! Hát persze!

Sietve elkezdett kotorászni a zsebeiben. Most utálta, hogy millió zseb van a kabátján, és sose tudja, mit hova tett.

- Mit keresel? Mire gondolsz? Rájöttél valamire?- zombi-Keelin nyugtalanul tapicskolt körülötte.

Ginger végre megtalálta, ami után kutatott: egy doboz gyufát és egy kis gyertyát. Egy szellemekkel teli erdőben gyakran semmit nem ért a zseblámpa (mivel ami elromolhat, azt el is rontják), ezért sokszor vagy fáklyát, vagy gyertyát hozott magával. Mivel a fáklyáját elhagyta futás közben, maradt a gyertya. Gyorsan meggyújtotta, és várt. Közben megmagyarázta Keelinnek:

- Tudod, mi az egyetlen dolog, ami hiányzik a mocsárból? A fény, a tűz. Itt mindig hideg, nyirkos az idő, még Doris is érzi. Ha jól sejtem, nagyon rég nem érzett erre senki igazi meleget…

De fölösleges volt magyarázni. Ahogy meggyulladt a gyertya, azonmód megelevenedett a mocsár is. Keelin tágra meredt szemmel bámult a lángba, Riley és Doris kijött a ház elé, a környező fák (illetve a bennük lakó tündérek) mind közelebb hajoltak. A szél úgy felerősödött, hogy Gingernek nagyon kellett vigyázni, nehogy elaludjon a gyertya. Úgy fodrozódott körülöttük a víz, hogy egy-egy hullám felcsapott a lány térdéig. Egy pillanat alatt annyi kísértet gyűlt össze körülöttük, hogy már át sem lehetett látni rajtuk. Mind az apró lángot nézték, kapkodtak felé, közben izgatottan sutyorogtak.

Gingernek sem kellett sokáig várni. A gyertya kanóca mellett apró, halványkék, lángoló hajú kis manócskák jelentek meg, hol belerepültek a pici tűzbe, hol csak keringtek körülötte, de ugyanúgy megbabonázta őket is, mint a szellemeket.

- Lidérckék! – sóhajtott föl Ginger mögött az időközben megérkezett szellem-Keelin. A lány csak bólintott, úgy elbűvölte őt a kis kék manók tánca.

Egyikőjük, egy különösen torzonborz, letelepedett Ginger kézfejére, onnan nézte a gyertyalángot. A lány hozzáfordult:

- Nem tudod, kicsi lidérc, hol találom a lápi manót?

A lángocska ráemelte fényszemét, egy pillanatig hezitált, majd aprót bólintott. Kis jelzőszikrát küldött a társainak, mire mind egy kupacba gyűltek. Ginger felállt, hogy ha elindulnak, követni tudja őket. De semmi nem mozdult. A lány értetlenül nézett rájuk. Együtt egy labda méretű tűzgolyót alkottak, összekapaszkodva keringtek a víz fölött, és semmi jelét nem mutatták, hogy bármerre is mennének.

Ginger egyszerre a homlokára csapott. Hogy nem jött rá rögtön?! Gyorsan letérdelt a szigetecske szélére, és a víztükör színe fölé hajolt. Számított a váratlanra, mégis meglepődött, hogy nem a saját arcát látja viszont.

- Szervusz, Manó! – köszönt a felszín alól rátekintő, hófehér szakállú tisztes öregúrnak. – Nem hittem, hogy szó szerint kell venni a „csak a lidércfény tudja megmutatni, hol van” részt. Azt hittem, elvezetnek hozzád, vagy idehívnak, nem pedig tényleg megmutatnak…

- Jól van, jól – az idős manó beszéd közben szórakozottan babrált a szakállával. – Furcsa, hogy mind milyen rég ittvagyunk, és még senkinek nem jutott eszébe, hogy nem csak követni lehet minket, hanem hívni is. Nem vagyunk mi olyan rosszak!

- Ami azt illeti…- Ginger egy jelentőségteljes pillantást vetett Zoera. Ő volt az a  kísértet, aki hetekig követte a lidércfényt a mocsár belsejébe, míg végül belevezették egy örvénybe. Még mindig kicsit elfogta a szédülés, ha a halálára gondolt.

- Igen, az csúnya volt – ismerte be a Manó, és meghúzta a szakállából kötött masni két szárát. – De unatkoznánk, ha néha nem jönnének új szellemek.

Erre többen felmorrantak. Nem mindenki volt feltétlenül hálás szellem, illetve zombi létéért, bár nem nagyon hozták szóba. Ginger megköszörülte a torkát:

- Ömm, tehát Manó! Arra lennék kíváncsi, tudsz-e arról valamit, hogy tudnám meghosszabbítani ezt a fehéren világító szemes dolgomat?

- Vagyis hogy neked is korlátlan képességed legyen beszélgetni velünk, akárcsak Chadnek? – az öreg kibontotta szakállát, és új műbe kezdett. – Két lehetőséged van. Az egyikre már biztos rájöttél: vagy legyőzöd Chadet és biztos helyre rejted, ahogy ő tette pár hónapja Mrs. Buval, vagy… - itt megállt, mert elkészült a szakállából horgolt hintaszékkel, és kellett egy kis idő, hogy remekét megcsodálja.

- Eddig nem túl szívderítőek a lehetőségek- sürgette Ginger. – Mi a másik mód?

- Az pedig, hogy maguk a szellemek hagyják jóvá a kérésed, és rajtuk keresztül éred el, amit szeretnél.

A lány felderült.

- Hát ez nem olyan bonyolult! Majd a barátaim segítenek.

Körülötte több kísértet is elkezdett bólogatni, hiszen kedvelték, mint egyetlen embert, aki néha csak úgy meglátogatja őket. A manó viszont a fejét rázta, s ezzel újra tönkretette szakállát.

- Nem rájuk gondolok, hanem minden szellemre – elmosolyodott. – Nem szó szerint persze, hisz senki nem várhatja el, hogy felkeresd a legutolsó kis hegyi falucska kísértetkéit, de az itt lévő szellemek közül minden fajtának bele kell egyezni. És ha jól sejtem – húzta össze a szemét – nemrég pont találkoztál egy csapattal, akik nem igazán kedvelnek.

- A köd? – Ginger megrémült. – De mit tudnék velük kezdeni? Ha a közelükbe megyek, nem is tudom, mit csinálnának.

- Látod, ezt én sem tudom – a Manó most apró fejszét, sörétes puskát, guillotine-t formázott szakállából. – De vagy elnyered a jóindulatukat, vagy Chaddel kezdesz valamit – megvonta sűrű haja alá rejtett vállát, majd kinyúlt a vízből és két ujjával megcsippentve a gyertya lángját, eloltotta azt. És ahogy kialudt a fény, eltűntek a lidérckék, s az ő kék lángjuk nélkül eltűnt az öreg manó is.

Ginger felállt. Körbenézett a szellemtársaságon. Nem félt. Sikerült megtennie a célja felé vezető első lépést, amit eddig soha senki másnak. Miért ne sikerülne a következő is? A Keelinekre nézett. Elvégre, megvan a megfelelő segítsége.

 [Borsó]

2014

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

"Tiszt urak, tiszt urak! Tiszti csürhe így mulat!" - Gáror György gondolatai Kötcse kapcsán

New Post has been published on https://zarojel.hu/tiszt-urak-tiszt-urak-tiszti-csurhe-igy-mulat-garor-gyorgy-gondolatai-kotcse-kapcsan/

"Tiszt urak, tiszt urak! Tiszti csürhe így mulat!" - Gáror György gondolatai Kötcse kapcsán

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Gábor György filozófusnak a Kötcse-piknik kapcsán Bruegel 1559-ben festett Flamand közmondások c. képe jutott eszébe, ami ferde tükre az akkori kor groteszk, abszurd mindennapjainak.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Katt bármelyik képre!

[/vc_column_text][vc_gallery type=”flexslider_slide” interval=”3″ images=”143866,143867,143868,143869,143870,143871,143872,143873,143874,143875,143876,143877,143878,143879,143880,143881,143882,143883,143884″ img_size=”800×600″ css=”.vc_custom_1504437823171background: #e2e2e2 url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

A látvány és kora

A vásznat haszontalan, céltalan cselekedetek, bornírt, idétlen gesztusok töltik meg, amelyek azt az állapotot mutatják, amikor már nem az értelem, a racionalitás uralja a cselekedeteket, hanem az elszabadult értelmetlenség.

Gábor György közösségi oldalán írta:

id. Pieter Bruegel 1559-ben festette Flamand közmondások c. képét. A festmény többszörösen groteszk: korabeli jellegzetes figurák láthatók, ám – első látásra – nehezen értelmezhetők, minthogy mind valamilyen abszurd tevékenységet végeznek. Valójában a dolgok fonákját megragadva egy-egy flamand közmondást, szólás-mondást (összesen 118-at) jelenített meg Bruegel.

A vásznat haszontalan, céltalan cselekedetek, bornírt, idétlen gesztusok töltik meg, amelyek azt az állapotot mutatják, amikor már nem az értelem, a racionalitás uralja a cselekedeteket, hanem az elszabadult értelmetlenség.

Bruegel – egyfelől – azt ábrázolja,

amikor a kútra járó korsó összetört, amikor a másnak ásott verembe már beleestek, amikor a ló tényleg megbotlott, noha négy lába van, vagy – másfelől – szó szerint veszi a mondásokat: amikor valaki tényleg ágyúval lő a verébre, amikor tényleg ajtóstul ront valaki a házba, amikor valaki tényleg lenyeli a békát, amikor valaki tényleg darázsfészekbe nyúl, amikor tényleg fából vaskarika lesz, amikor tényleg erőszak a disznótor, amikor tényleg jön kutyára dér, amikor tényleg beleüt a csalánba a ménkű, amikor tényleg a farok csóválja a kutyát, amikor valaki tényleg feni a fogát, amikor tényleg kiöntjük a gyereket a fürdővízzel együtt, amikor tényleg akasztják a hóhért, amikor tényleg megfojtunk valakit egy kanál vízben, amikor tényleg kígyót-békát hordunk össze valakire, amikor tényleg lyukat beszélünk valaki hasába, amikor valaki tényleg a medve bőrére iszik, amikor tényleg egy fenékkel ülünk meg két lovat, amikor tényleg veri az ördög a feleségét, amikor tényleg belénk bújt a kisördög, amikor tényleg valaki fél lábbal a sírban áll, amikor tényleg valaki széllel szemben pisál, amikor tényleg ott a varjú a karón, s amikor a másik szemében tényleg ott van a gerenda stb.

  [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Néhány flamand köz- és szólás-mondás, aminek a fonákját Bruegel megfestette:

Kihúzta a disznó a csapot; Akkor vet lakatot az istállóra, amikor már kilopták a lovát; Nem tudja, hogyan ölik a disznót, Nem alkuszik meg két eb egy csontra; Akinek pénze van, mindene van; Nem jut el az egyik sütéstől a másikig; Némely embernek nagyobbat tojik a tyúkja, mint másnak a lúdja; Könnyű más bőréből széles szíjat vágni; Több a pénze, mint az esze; Azt is irigyli, hogy a nap az égen van; Ne légy vendég a rókánál; Szállást ad az ördögnek; Nem mind szent, aki templomba jár; A lócitrom nem édes gyümölcs; Erdőbe tőkét, tengerbe vizet hord; Amit elvesztek a búza árán, megnyerem a disznók zsírján; Megvajazza a bitófát; Arra fordítja a köpönyegét, amerről a szél fúj; Egyik kezében parazsat visz, a másikban tüzet stb., stb.

Fordított világ,

épp olyan, amilyent Hans Sach, a neves költő, Bruegel kortársa így ír le Restország c. költeményében: „Akik itt megtelepednek, / fáradozni nem szeretnek: / az az első céllövésben, / ki nem talál semmiképpen … / Az ész arra nem erény ám, / az okos is henyél mélán, / mert szellemes, tréfás ember / arra bizony soha nem kell… / De a restnek jó a dolga: / útlevél az minden polcra, / s a leglustább trónra léphet: / királya lesz a heréknek… (Ford.: Végh György) Bruegel világa látszólag kifordított világ, ám közben nagyon is valóságos.

Ezért hol vicces, hol rémisztő, hol kegyetlen, hol egyszerűen elviselhetetlen, szereplői pedig hol szánalmasak, hol röhejesek, hol elképesztőek, hol egyszerűen undort és megvetést keltőek. Megdöbbenve nézem a kötcsei fotókat: Bruegel vászna megelevenedett. Hol vagy, jó öreg Pieter Bruegel? (És a fotók láttán tessék gondolkodni kifordított magyar szólásokon, közmondásokon!)

Kapcsolódó cikkeink:

Gábor György: Az abszurditás és az idiotizmus világrekordja!

A hazai politikai sebészek azt sem tudják, még műtenek-e, avagy már rég boncolnak – interjú dr. Gábor György filozófussal

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[versinator]

Felfedezték szóknál

Aranyérmet megfrissül vájod lehúnyt Megkötötték észrevesszük szeizmográf oldani Halkat problémák felcserek iszonyt

Kamráin korállok harccal hanyatlani Üstben csípőjű basszusú túlfinom Beszállja zsoltárokra megremegő számtani

Éjféllel kezdene elkeseredésemben ájultfinom Banka sut halványzöld álság Fonalra túlvilágra lekúszik fojtanom

Termén misszek félfüllel lányság Busongani amerről lombjából véleményt Legyintem újságírók pánt közgazdaság

[oursophie24wolf-blog]

A könyvtár

Ozzy és Paranoid nem sokáig titkolhatták egymás elől a dolgokat. Gustavnak hála egyiknek se kellett bele kezdenie.

Paranoid még mindig viszolygott a saját érzéseitől. Újak és furák voltak. Ozzy, a viszonzatlanság és ennek fájdalma miatt, sem volt szomorú. Persze, lelombozódott, amikor ez eszébe jutott, de bírta ezt az érzést. Ő élvezte is.

A kultúra órájuk elmaradt, ezért megint a könyvtárban voltak. Óra előtt pár perccel Gustav odaszólt Ozzynak és Paranoidnak, hogy menjenek előre a könyvtárba. Ezt még jó párszor elkellett ismételnie, mivel  ők eléggé elbambultak.

-      Mit szeretnél Gusti? – eszmélte fel elsőnek Ozzy.

-      Azt, amit már vagy 5 perce hajtogatok, hogy menjünk előre a könyvtárba.

-      De hiszen neked angolod lesz nem? – kérdezte Paranoid. Na végre, Ő is befejezte a bámészkodást.

-      Igen, de nektek beszélnetek kéne valakivel. Konkrétan egymással mielőtt még kirobban belőletek.

-      He? Te szívtál valamit? – kérdezte furcsán nézve Paranoid.

-      Nem, de azt elárulom, hogy Ozzy belezúgott a barna szembe.

Ozzy pislogás nélkül meredt rá. Mégis honnan a francból tudta?! Gondolta magában.

-      Jó meg figyelő vagyok, onnan jöttem rá. – válaszolta meg a kimondatlan kérdést. – Ja és Paranoid pedig a másikba a kék szembe.

-      Az Akácsról eddig is tudtam. – felelte Ozzy.

Paranoid erre a kijelentésre, csak unottan nézett, majd szem forgatva megkérdezte:

-      Ennyire feltűnő?

-      Nem, de talán nem kéne nyál csorgatva bámulni őket.

-      Mi?! Én olyat soha!

-      Ja, én se!

-      De de, és ezt ti is tudjátok. Nem igaz?

-      Utállak. Mondta a szemébe Paranoid dühösen.

-      Nem engem, hanem az érzéseidet, szóval ezt most elnézem. Amúgy talán mennetek kéne órára.

-      Jajj, basszus, tényleg.

Ezzel a két lány kirontott a teremből, vagyis szeretett volna, csak nem jött össze. Az ajtó felé mentek, amikor Paranoid meghallotta a nevét.  Arra nézett egyenesen, abba az ismeretlen kék szempárba. Közben nem állt meg és tökéletesen egyszerre Ozzyval befejelte az ajtófélfát.

Ozzy figyelt, közben, csak meglátta a barna szemet. Előttük ment ki a teremből, és…visszafordult. Ránézett, és mosolygott. Ozzy lélegzete is megakadt egy pillanatra. Aztán koppant a feje.

Puff.

A két lány, kijutott végül is a teremből, csak nem úgy ahogy tervezték. A fejüket masszírozva és az ajtókat szidva léptek be a könyvtárba.

A könyvtárosnő bevárta a csoportot, majd becsukta az ajtót, leközölte a szokásos sablon szöveget.

Ne rongáljanak meg semmit, főleg a könyveket ne, és őt adják békén. Megszólítani, csak akkor lehetett, ha komoly vészhelyzet volt.

Ozzy irtózott a könyvtártól, és a könyvektől. Nem is értette mért szereti Paranoid ezt a dohos szagot.

Neki szag volt, Paranoidnak viszont illat. Imádta a könyvek dohos, áporodott illatát. Bele-bele lapozott a könyvekbe, rótta a köröket a polcok között, néha ellenőrizte Ozzy él-e még. Szóval remekül elvolt.

Ozzy is. leült az egyik fotelba, és elkezdett a Snapchattel szórakozni. Aztán leült mellé Névtelen 1. ( még mindig nem tudták a srácok nevét, így a barna hajú lett Névtelen 1, a barnásszőke pedig Névtelen 2). A mellette lévő fotelben ült, alig egy méterre tőle. Ozzy majd kicsattant örömében. De egyben zavarban is volt, mert nem tudta mit mondjon neki. Lehet, hogy semmit? Na, mindegy, folytatta a telefonozást.

Paranoid eközben kinézett magának egy olyan könyvet, amit nem ért el. Próbált felnyúlni odáig, amikor egy kar elnyúlt előtte és levette neki.

Névtelen 2 személye. Ki más is lehetne? Gondolta Paranoid.

-      Köszi. – szólalt meg végül. A srác forgatta a kezében a könyvet. Érdeklődve tanulmányozta, majd ránézett és elmosolyodott.

-      Jó, könyv. Ki akarod venni?

-      Hát, nem tudom, szerintem igen kiveszem, csak még megkéne nézni, hogy..öhm…milyen nyelven van, mivel ugye nem biztos, hogy magyarul van meg minden. – nyögte ki a választ Paranoid.

-      Tessék. – nyomta a kezébe.

-      Öhm… köszi?

-      Ez kérdés volt, vagy csak annak hangzott.

-      Ez pedig válasz vagy csak annak hangzott?

-      Na, ez már biztos az volt.

-      Ja ez is biztos válasz volt.

A srác mosolygott. Valószínűleg viccesnek találta, hogy ilyen éles a nyelve.

-      És, szeretsz olvasni? – próbálta folytatni a beszélgetést Névtelen 2.

-      Aham. Egyenesen imádok. Nem is tudom, körül milyen jó érzés kinyit egy jó könyvet, elmerülni egy másik világban. – mondta Paranoid vigyorogva. Mindig feldobta, ha a könyvmolyságáról beszélhetett.

-      Megértem. Én is nagyjából így vagyok vele, vagyis hasonnlóan. Tudom, hogy fura, hogy valaki aki ennyire tökéletes kívülről, még belülről is az.

Paranoid szemöldöke akkorát ugrott, hogy majdnem lerepült.

-      Nem vagy te, hogy is mondjam finoman,… kicsit beképzelt?

-      Ez nem beképzeltség, ez az igazság. – kacsintott vigyorogva.

Paranoid pókerarcot vágott. Kicsi kellet ahhoz, hogy elküldje ezt a beképzelt majmot, melegebb éghajlatra.

-      Paranoid ugye? Érdekes becenév. Honnan is jött?

-      Hát, hosszú sztori, és mivel te nem szerepelsz benne gondolom nem érdekel.

Erre felnevetett, majd így szólt:

-      Igaz, jobb lenne ha benne lennék, de azért így is kicsit érdekel.

-      Hosszú történet.

-      Van még 20 perc az órából. Szóval hallgatom.

-      Jó, elmondom, de előbb te is mondd el a neved.

-      Nem tudod? – nézett Paranoidra csodálkozva.

-      Nem, miért, annyira nem gáz, elvégre új vagy, nem várhatod el, hogy mindenki ismerjen és szeressen.

-      Nem is várok el ilyesmit, csak szimplán megszoktam, hogy ismernek és szeretnek.

-      Hogy fértél be ide, ekkora egóval?

Erre csak féloldalasan elmosolyodott.

-      Hát itt vagy, már mindenhol kerestünk! Megzavartam valamit? – lépett oda Virglia.

-      Nem, én már megyek is. – indult el Paranoid arra, amerről Virgília érkezett.

Ezzel elsétált. Amikor elért biztos távolságra, hatalmasat sóhajtott. Miért pont ebbe a beképzelt idiótába zúgott bele. Pff…

•

Ozzy eközben az instát bújta. Néha, mert csak oldalra nézni. A srác láthatóan remekül elvolt. Körülötte legyeskedett szinte az összes lány. A barátja viszont sehol se volt. Virgília indult megkeresni. Egyszer csak meghallotta, hogy róla beszélnek.

-Ki az a lány?

- Ja, ő csak Ozzy, ne foglalkozz vele, szinte soha nem beszél és van barátja, csak nem ismeri be. – suttogta Pernella.

Ozzynak kicsi kellett, hogy oda e menjen, és elbeszélgessen vele.

Utálta, amikor ilyeneket mondtak róla. Közte és Névtelen közt nincs semmi, és soha nem is lesz csak barát. Nem értette, miért csak ő hisz a fiú- lány barátságban.

Amikor meglátta, hogy valaki érkezik, már állt is volna fel. Azt hitte Paranoid az. Hát nem, Virgília és a Névtelen 2 volt.

Hova tűnhetett? Elindult hát megkeresni. Egy könyvespolcnak dőlve ült a földön, mintha kicsit ki lett volna.

-      Jól vagy?

-      Aham, jobban is voltam már, de igen. És te?

-      Megvagyok.

-      Miért pont Ő?

-      He? Mi van vele? Jó film.

-      Nem az. Kiderült, hogy Névtelen 2 egy egomán paraszt.

-      Jaaa. Ha ez megnyugtat, lent Névtelen 1- k rólam beszélnek, meg Névtelenről.

-      Az se rossz, és hogyan tovább?

-      Őszintén?! Fogalmam sincs.

Erre mindketten elkeseredetten felnevettek.

[nemzetinet]

Győrkös ügyvédje szerint védence nem lőhette le a rendőrt Bőnyben

“Le kell szögezni, hogy a ballisztikai szakvélemény megérkezéséig feltételezéseink vannak csak” – kezdte beszélgetésünket Győrkös István ügyvédje, aki a bőnyi rendőrgyilkossággal gyanúsított 76 éves férfi védelmét látja el, és a jelenlegi bizonyítékok alapján azt feltételezi, hogy nem a gyanúsított lőtte le a nyomozót, ráadásul nem is ő lőtt először. 

“Az eddig rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nekünk az az álláspontunk, hogy az ügyfelem nem lőhette le a rendőrt”

– nyilatkozta kérdésünkre dr. Takács Zoltán, akit természetesen arról is faggattunk, hogy milyen bizonyítékok alapján vélekednek így.

Az ügyvéd szerint fizikai képtelenség, hogy Győrkös István fegyveréből származzon a gyilkos golyó. Ezt úgy érti, hogy a lelőtt rendőr nem ott tartózkodott, amerre az ügyfele lőtt. 

“A mi koncepciónk az, hogy az ügyfelemet meglőtték, ráadásul először őt érte lövés”

– feleli, mikor arról kérdezzük, hogy nem életszerűtlen-e az, hogy teljesen más irányba lőtt a védence, mint ahol a rendőr állt. Hozzáteszi aztán, hogy a sorrendre a ballisztikai szakvélemény sem fog tudni választ adni, de a golyónyomok elhelyezkedése alapján határozottan azt feltételezik, hogy ügyfelét meglőtték, és ahogy esett el, a “fegyverbe kapaszkodva” adta le a lövéseket.

Az ügyvéd szerint a rendelkezésre álló rendőri és más vallomások is az ő koncepcióját támasztják alá, ugyanis azokból szerinte megállapítható, hogy ki hol állt a lövöldözés során. Úgy tartja, hogy ha a védence lőtte volna le a főnyomozót, akkor a rendőrnek a gyilkos lövés előtt a másodpercek törtrésze alatt kellett volna a körülbelül 10 nm-es előszobában komoly helyváltoztatást végrehajtania. 

A helyiségben hárman tartózkodtak a gyilkos lövés pillanatában, Pálvölgyi Péter főnyomozó, Győrkös István és a felesége. A többi rendőr nem volt ekkor még az előszobában. A rendőri vallomások szerint is egy rövid párbeszéd előzte meg a lövöldözést, csakhogy ők úgy emlékeznek, hogy a gyanúsított lőtt először. 

Az ügyvéd információi szerint Pálvölgyi őrnagy úr nem lőtt ki egyetlen golyót sem a lövöldözés során. Ez pedig abból a szempontból egy meglepő fordulat, hogy Győrkös Istvánon kívül csak és kizárólag olyan rendőr használta a fegyverét, aki a szobában sem volt. Felmerül a kérdés, hogy miért nyitottak tüzet kívülről, miközben a társuk még az előszobában volt. 

Azt tudnánk elképzelni reális forgatókönyvnek, hogy azért használták kint a fegyverüket, mert látták/hallották, hogy bent valaki tüzet nyit, de erre azt feleli, hogy abban az esetben is elképzelhető ez, ha csak látták, hogy mi van az ügyfele kezében.

“Nem biztos, hogy azt látták, hogy ráfogja a fegyvert a nyomozóra, lehet, hogy csak annyit láttak, hogy akar a fegyverrel valamit csinálni, akár letenni is, ha és amennyiben látták egyáltalán”

– teszi hozzá. 

Szerinte azért nem valószínű az, hogy Győrkös István ráfogta volna a fegyvert a rendőrre, mert a nyomozó fejét olyan szögben találta el a lövedék, hogy ahhoz nem lett volna elég ráirányítania a gyilkos fegyvert, fel is kellett volna emelnie vállmagasság fölé, és ezt a nyomozónak egy “karnyújtásnyi távolságra végig kellett volna néznie, ami nem valószínű”, ráadásul ebben az esetben lennie kellene egy golyónak ott is, amerről a rendőrök érkeztek, ott pedig nem találtak, és egyetlen egy kilőtt lövedék sem hiányzik. 

Azt egyébként pontosan lehet tudni, hogy ki honnan, merre és mennyit lőtt, ugyanis a falakban található golyónyomok, és a helyszíni vizsgálat során az összes kilőtt golyó megkerült, beleértve a rendőrök és a védence fegyveréből származókat is.

Hozzátette, az ügyfele által leadott golyók nyomaiból “nem egy kaszáló mozdulatra lehet következtetni”, hanem azok “cikk-cakkban helyezkednek el, mintha erőtlenül tartotta volna a fegyvert”.  

A kérdésekre hozzávetőlegesen megnyugtató választ a ballisztikai- és DNS-vizsgálat utáni szakvélemény adhat, amelyből kiderülhet, hogy kinek a fegyveréből származik a gyilkos golyó. A szakvélemény megérkezése után a tavasz folyamán várható egy bizonyítási kísérlet, amely során a helyszínen kell reprodukálni a történteket. A szakvélemény pedig úgy ér valamit, ha az passzol a bizonyítási kísérlet során reprodukált eseményhez. 

Így ha a szakvélemény alapján ki is derül, hogy milyen lövedék okozta a főnyomozó halálát (ugyebár a rendőrség 9×19 mm-es Parabellum lőszert használ, Győrkös István pedig 7,62×39 mm-es karabély lőszerrel lőtt), azt is bizonyítani kell, hogy ki lőtt először és miért. 

Kik a felelősök? Az október 26-ai bőnyi tragédiából a fideszes médiabirodalom politikai drámát kezdett kreálni, amikor megpróbálta a Jobbikot belekeverni. Annak ellenére tette ezt, hogy a gyalázatos politikai akcióra válaszul, rámutattunk, ha kapcsolatokat akarnak keresni, akkor a köztársasági elnöknél keressék, aki név- és vérrokona Győrkös István feleségének. Nyilvánvaló, hogy a tragédia miatt sem a Jobbik, sem Áder János nem felelős.   Senki és semmi nem adja vissza a szolgálatteljesítés közben elhunyt rendőr életét, és el sem tudjuk képzelni, hogy mennyire nehéz lehet a családjának az, hogy még sokáig lesznek sajtóhírek a tragédia nyomán. A teljes igazságra azonban, bármennyire is fájdalmas, fény kell derülnie. Meg kell tudnunk, hogy a politia és a sajtó részéről (és ebbe beletartoztunk eleinte mi is) kezdettől kezdve annak nevezett Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal alapítója valóban “rendőrgyilkos-e”. Az ő családjának ugyanis ezt a bélyeget kell elviselnie már hónapok óta. Annak is ki kell derülnie, hogy felelős-e bárki az akciót végrehajtók közül, esetleg a rendőri vezetésből egy rendőr haláláért, vagy sem.   Tény, hogy a rendőrök között is terjednek az ügyről szóló hírek, náluk is napi téma ez, és joguk van tudni, hogy követett-e el valaki szakmai hibát, vezethetett-e egy társuk halálához az, hogy esetleg olyan vezetőik vannak, akik nem a szakértelmük miatt, hanem politikai és/vagy személyes kapcsolatok miatt kerültek a jelenlegi pozícióikba. Ennek megválaszolása ugyanis a későbbiekben akár rendőrök életét mentheti meg.   Az elhunyt nyomozót természetesen ez már nem hozza vissza, de a tragédia lehetőséget biztosít arra, hogy mind a média, mind a politika és mind a rendőrség kicsit hátrébb lépjen, és megvizsgálja azt, hogy helyesen járt-e el, követett-e el hibát, mit kellene legközelebb máshogy csinálni.

Győrkös ügyvédje szerint védence nem lőhette le a rendőrt Bőnyben a Nemzeti.net-en jelent meg,