#01-10

[csacskamacskamocska]

Minden szarból várat

Úgy gondolom (vagy áltatom magam vele), hogy én mindenből, de tényleg mindenből tudok kiszedni valami hasznosat. Szar filmből, buta vagy bosszantó eseményből, ronda alkotásból. Mind felvet valami érdekes kérdést vagy hoz valami apró információmorzsát amit a nélkül a dolog nélkül nem ismertem volna meg. Sokszor ezért olvasgatok szar (számomra kellemetlen, ellenséges érzelmű vagy politikai beállítottságú, vagy egyéb nem az én világom) blogokat is, egész addig amíg úgy nem érzem, hogy elég, már semmi haszna és letiltom. Te mennyi hülyeséggel tudsz foglalkozni, mondta Logan is valamikor, ami persze nem esett jól, hiszen valahol büszke vagyok rá, hogy van bennem ez az érdeklődő, forgó kaleidoszkóp. Ő nem élvezte, nem tudta szeretni, mások igen. Amúgy csak annyi van, hogy nézek egy sorozatot (Sherlock és Watson – Jonny Lee Miller/Lucy Liu) és bár a sorozatot néha annyira unom, hogy tényleg remekül lehet mellette dolgozni, de egy érdekes dolgot felvetett az előbb. Az anonim függők gyűlésén, ahol amúgy nem szokott beszélni, megnyílni, mondja el Sherlock, miután rájön, hogy annyira unja a gyűléseket, a mások ismétlődő problémáit, az egész gépies és örökké tartó muszájt, hogy inkább nem járt, mert ő egyedül is képes tiszta maradni. Aztán elmegy és elmondja ezt: Én vagyok a legokosabb közöttünk. Annyival okosabb vagyok a sorstársaimnál, hogy úgy véltem én erősebben élem meg az unalmamat. Ami egy új dilemma elé állít. Arrogancia. Az arroganciám, pontosabban. És talán ez lehet az achilles sarka a tervnek, hogy meggyógyuljak.

Hányan hisszük azt, hogy okosabbak vagyunk, vagy kivételek, a mi nehézségeink nagyobbak, a problémáink kivételesek vagy mindenki másnál jobban látjuk, hogy hiába minden, a betegségünk, helyeztünk az egész életünk megoldhatatlan? Hányan vagyunk akiket az arrogancia akadályoz benne, hogy gyógyuljunk? Mert ragaszkodunk ahhoz a picihez, ami megmaradt az énképünkből, miután az élet már mindent lerombolt, hogy okosak vagyunk, okosabbak. Mi jobban tudjuk a helyzetünket (hogy megoldhatatlan) és senkinek nem volt még ilyen nehéz és senkinek nem fájt még ennyire?

Hát ez volt az egyik.

A másik, hogy egy pillanatban valahogy kivilágosodott előttem az út, amit bejártam. Hogy tényleg fejlődtem. És az elmúlt 10 évben rengeteget változtam. Nagyon sok melót tettem bele azzal, hogy amiket olvastam azt nem úgy kezeltem, hogy az csak másokkal történik, hanem mindent mindig megvizsgáltam, hogy mi van, ha én is ezt csinálom? Ha én is így viselkedek, így reagálok? Ha én is ebben a tévedésben élek? Sok dolgon próbáltam változtatni, de míg megérteni valami logikáját könnyű, az érzelmi életünkön változtatni kibaszott melós. Sok visszaesés, és sokszor érzi az ember, hogy sosem fog sikerülni. Ráadásul nincs tapsvihar, nincs elismerés a sikerekért, csak ülsz egy reggel az ágyon és nézel magad elé, hogy úristen, nekem most jobb az életem. És szabad azt csinálnom, ami nekem jó.

Amúgy meg itt van egy recept, hogy gyorsan jobban legyél: Mosolyogj legalább egy percig. Akkor is, ha semmi mosolyognivalód nincs, állítsd mosolyra a szád, még ha vicsorgásnak érzed, akkor is! Kívánj 3 jó dolgot magadnak a mai napra. Kíván valami jót három embernek (magadban). Kívánj valami jót valakinek, akit utálsz (magadban). Idézz fel három jó emléket. Idézd fel három dolgot amiért hálás vagy.

Piszok könnyű az agyunkat pozitívra kapcsolni. De nem tesszük mert szerintem az első ami beugrik a türelmetlenség, hogy nincs nekem erre időm. Aztán hagyjuk, hogy a napi szar feldarálja az agyunkat, mert arra viszont jut időnk. Bosszankodásra, vitára, valaminek a gyűlöletére jut időn valami szocmédia felületen. De öt perc jó dolgokra, akár fogmosás közben, arra nincs idő. Amúgy a siralmakhoz szeretnek jobban kapcsolódni az emberek, jobban örülnek, ha másnak is szar, mert az biztosítja az ő megoldhatatlan problémájuk létjogosultságát, szóval tényleg jövedelmezőbb bizonyos szempontból. De mulatságos, nem? :)

[blondebrainpowered]

Jimmy Carter

[pieruru]

“Keeping track of every possible death can take a toll on you, maybe you should stick a pin on that and come back to it later”.

I really like vintage horror movie posters

[wuffz]

[kyouka-supremacy]

Where did this kind of Atsushi / Dazai dynamics go

[qtubbo]

Fit gay panic in the middle of lore;

Pac in chat: Always big boy! :DD

Fit: OH eh, uhhh Pac just got back to me ‘Always Big Boy’ hah eh, Where are you at right now? *in chat and outloud*

Fit: Uhhh heh yeah yeah we-we should go talk to him yeah we should go talk to him… yeah……..ummm sorry I lost my composer

Ramon: no no, dw its comprensible

Fit: hah if you say so Ramon

Ramon: pai is something lmao :D

Fit: Yeah, sure is..he sure is

Pac in chat: Right next to your bathrobe, in my house

Fit: EHHH HUH OHHH OKAY OHOHOHO O OKAY OHH WOAHHH OHH WOAH HOHO WOAHHH

Fit in chat: ON MY WAY

Fit: Ahhh lets..you know we should- lets go to, lets teleport to Pac’s house Ramon, but but let me walk in first.

[sundogmaniac]

meet the felt

[laddertek]

@countthelions (tumblr ate this when I tried to save my answer as a draft, so we improvise 🙃)

This one? :D

This whole stream was delightful. What a way to return 🤗

Tango was so happy energetic.

And from Tango calling Etho's storage system cute and Etho in gamechat going "CUTE?!" (00:41:07). To the razzing (and laughing) over shops (00:49:00 and 01:03:49). Etho taking Tango's head twice, and it all being so playful (00:58:11). Etho using Tango's catchphrases 🥹🥹🥹 It gets me every time! "porkchop power" "flee with extra flee!" And the way he said it was the cutest, and Tango's giggle about it too (01:00:59). Etho offering to give the tour Tango wanted. More mail talk and laughing guilt and planning and razzing and teaching Etho to do the stamps. Tango complimenting the path (and that Etho showed it to him when he first came back when Etho came to say hi) (01:15:41). They still plan on doing their sand-collection-off (01:35:06).

And of course the whole TNTificating with Etho's new "boom boom tech" (01:39:43--02:15:17) was just…the most fun. They are having the most fun together...it's an absolute joy. (And it's also them collaborating on how to figure out a redstone thing together which is just so satisfying.) Just...TOO MANY (!!!) (so many) fun moments in that whole TNT section that I can't even start on highlighting them all 😭 I'd need another mammoth paragraph...

Honestly??? Still smiling. Great great great stream 🥹

Timestamps are for YouTube not Twitch because Tango was so fast on getting the VOD up lmao

[32lice]

i had a dream i sat with the felt at a diner booth so i had to redraw it (my pov i guess)

[mylittleredgirl]

kind of wild how i’m absolutely sure that going to bed every night at 9:30 pm without my phone would improve my life in every conceivable way, an action that’s both free and easy to do if it weren’t also somehow impossible

[correct-hermitcraft-quotes]

Impulse: “If they let people be naked in the Olympics they’d be setting records left and right. And I’m pretty sure ratings would improve. The chafing, though.”

[midorishinobi5]

Radagon reforging the Golden Order Greatsword but it’s one of those awful restoration videos where they completely butcher the piece and miss the intent of it

[goldenpinof]

love language <3

[abs0luteanarchy]

some whiteboard Ultrakill doodles

extras under cut

[pigeonneaux]

birthday gift for @arachn11da :3

[saoirseyun]

:: BEAST AU.

POLL RESULTS.

—Won't you get the jist of it by now? Chuuya could barely allow himself to rest now with bent knees, silently, to fall in love and lose a sense of control but here you stand before the mafioso in deep maroon offer sweet temptatious affection amid the throes of passion without a care in the world. It stresses to think of telling his beloved off, huh? When you do mean no hurt and wishes Chuuya nothing but well on his way. "Listen, ‘can't have myself... To lose someone else. If things get too dangerous."

Resist such illicit raw urge in his bones to take back those words when it's been too late—instead have the evening at hand spent sublime, a date all too erotic cliché with a rose and fine tuxedo was one of many 'what ifs' roaming free in his head. Ignore instincts and warnings just to pleasure immerse with you... If only it were! "But won't we see each other still, will we?"

“...No, it's risky, of course." Chuuya offers touch upon comfort. "I would've loved to... If this wasn't my situation. But I swear with my blood, I'll find a way to be with you. No matter what it'll take. Right now, forget me, leave me. Please don't ever love a man like me."

And it was true. A declaration of love and commitment, confidence. To be able to find a place living a life with a front yard... It'll be yours and his individually. It was... nice to know.

"Then at least curse me a little in the end."