#új én

[ujrakezdesnelkuled]

Fontossági sorrend:

Én

Én álmaim

Én céljaim

Én vágyaim

Én boldogságom

Én idő

Én életem

Ettől a naptól fogva első leszek én aztán a többiek. Ahogy ők velem én is úgy velük

[mwagneto]

már nem azért de nézzük végig, orbán, áder, novák, varga, lázár, magyar, sulyok, kövér, gulyás, nagy, szijjártó stb stb stb... az új politikai forró véleményem hogy nem szabadna ilyen köznépi parasztoknak politikai erőt adni, nem csoda hogy szar minden. mostantól csak az lehessen politikus akinek y-ra végződik a vezetékneve

[eltortaszilvafa]

AZ ÉN MENYASSZONYOM

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:

»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:

»Bűn és szenny az élet,

Ketten voltunk csak tiszt��k, hófehérek.«

[arcra-festett-mosoly]

A világon a legboldogabb ember vagyok melletted. Kurva nehéz felfognom, hogy ilyen srác mint te, tényleg létezik.

Szeretve érzem magam. És én is úgy szeretlek mint még soha senkit. Annyira hálás vagyok, hogy ezt megélhetem.

Egy baj van, az is miattam, hogy nem akarok sok lenni. Tudom, hogy te nagyon figyelmes és szeretgetős vagy, és még e mellett is úgy érzem megszokásból, hogy nem kell rám figyelni, ne engem helyezz előtérbe, mert akarok "sok" lenni...pedig veled értelmet nyert az örökké.

[dioskailacs]

feldobott egy japán sminkelős videót a yt, na mondom ilyet úgyse láttam még, és ilyeténképpen tudhattam meg hogy a szem alatti részt, amit az ázsiai lányok highlighterrel ki szoktak emelni, japánul namidafukuronak, vagyis könnybatyunak hívják

[prologusblog]

Mercedes Ron: Az ​én hibám (Bűnösök 1.)

A történet középpontjában Noah áll, akinek az élete egy pillanat alatt teljes fordulatot vesz, amikor anyukája újra megtalálja a boldogságot egy igazán tehetős férfi oldalán. Noahnak az új helyzethez alkalmazkodva új otthonba kell költöznie, új iskolát járni, de mindez csak hab a tortán – a sors még egy izgalmas csavarral lepte meg, egy mostohatestvér formájában: Nicholas Leister. Eleinte…

[havaria]

Július utolsó szombatján belenéztem a tükörbe, és a nyakam nem stimmelt valahogy. A bal oldalon vastagabb volt mint a másikon. Nem fájt semmit se. Hétfőn leballagtam a házidokihoz valami magyarázatért, aki átküldött az fülorrgége nénihez, aki azt mondta, hogy reggel hétkor legyek a Kék Golyóban.

Kedden reggel a fej-nyak daganat osztályon a doki hosszas küzdelem utan szert tett egy kis darabra torkomból. Mivel egy gyógyszert is csak öklendezés árán tudok bevenni, ezért tőlem elég nehéz ilyet szerezni. Neki is csak hosszas lidokain szprézés, majd lidokain injekció beadasa után sikerült. Igen, beleszúrt a számon át a torkomba. Úgy, hogy közben saját kezűleg húztam ki a nyelvem a számból, mert neki már nem volt több keze.

Aznap még átküldtek citológiara is, ami egy ultrahangos mókázással kezdődött, de aztán itt is nyakonszúrtak ahogy kell.

Ekkor még azt hittük cista, mert a citológia leletből erre lehetett következtetni.

Kaptam egy MR beutalót is. Sose voltam ilyenben. Nagy gép, motoros ágy, kedves népek. Azért megszúrtak ők is. Kanülön kapom a kontrasztanyagot.

Az MR-ben volt az első beszarás. A nyakamat fotózták és ehhez a fejemet egy ketreccel zárták körül, smi valahogy része a gépnek. A cuccból ki lehet látni, de azért centikkel van az arcod előtt. Ezután ezzel a kalitkával együtt betolnak a csőbe, ami az MR gép. Egy bő húsz percre. Az utolsó percekben már nagyon a pánik szélén álltam, de itt még nem csúsztam bele. Fuck you, claustrophobie!

Pont két hét telt el, mire meglett a szövettan. A doki nem sokat köntörfalazott. Amint ültem, csak annyit mondott, hogy rosszindulatú. Aután ültünk ott egy percet csendben. Aztan még elmondott par dolgot. Azt, hogy HPV alapú. Szóval ennek is a szex az oka. :) Meg azt, hogy jók az esélyek, de ez akkor olyan kötelező mondatnak tűnt.

Dóri kint várt a folyosón. Vele a dokitól imént tanult módon közöltem a hìrt, aztán kultúráltan nyugtatgattuk egymást kicsit.

Másnap jött a hír, hogy az onko-team sugarterápiát javasol.

Ezután négy hétig meglehetős hedonizmussal ünnepeltük az új helyzetet. Lenyomtunk egy balatoni hétvégét a barátainkkal, egy bringatúrát a Toronyszobába, Szobra, és egy hetet az olaszoknál, amiből két nap Velencében volt szállásunk. Jókat ettünk, jókat ittunk, jókat beszélgettünk. Dórival nagyon jól tudunk már utazni. :)

Ebben a négy hétben azért még volt egy labor,egy CT, meg egy megbeszélés a radiológus dokival. A CT nem olyan mint az MR. Sokkal rövidebb, nincs az a hülye ketrec, de itt is van kontrasztanyag. A szurkálasra elég gyorsan közömbös lesz az ember.

A radiológus dokinal kiderült, hogy azért ide kelleni fog a kemó is. Fasza. Ja, és elküldött még egy előkészítő CT-re is, ahol egy maszkot is kapni fogok, ami kell a sugárkezeléshez.

Ezen a ponton kezdődtek a szar dolgok. Nem a rákkal. A pánikkal.

A fej nyak daganatok sugárkezelését úgy csinálják, hogy a munkadarab áll, szerszám mozog, azaz te rögzítve vagy a munkaasztalra és a gép körülötted mozog mint egy ipari robot az autógyárban. Időnkent a munkaasztalt a folyamat közben bedugják egy CT-be is. Veled együtt, igen. A fejedet úgy rögzítik, hogy kapsz egy maszkot, igazából egy sisakot, ami a tarkód felé nyitott, a fejedet, arcodat nyakadat viszont teljesen körülöleli. Ez a sisak úgy készül hogy egy hőre lágyuló sűrű műanyag, rácsot ráformáznak az arcodra és a nyakadra. Egy millimétert sem tudsz benne mozogni, miutan megszilardul. A kezelés során a sisakot, benne a fejeddel 5 ponton bajonettel rögzítik az asztalra. Egy kezelés 15 percig tart. Hello claustrophobia!

Én már a sisak készítésekor, az azt követő CT közben ledobtam az ékszíjjat. Akkor még sikerült annyira rendbe raknom magamat, hogy be tudtuk fejezni a műveletet, de tudtam, hogy ebből baj lesz.

A kezelés szeptember 23-an, hétfőn kezdődött. Ezt a posztot kedden írom, miközben folyik le a kemo. Három órát tart, van idő pötyögni a telefonon.

A terv az, hogy 35 sugarkezelést kapok és három kemót. Hét hétig tart a műsor. Minden hétköznap sugárkezelés. Ez ma kezdődik, mert tegnap még nem volt kész a sugarkezelési terv. Bocsi. A három kemó öt-öt napig tart. Első nap folyadadék, második-harmadik méreg, negyedik-ötödik megint folyadék. Délutan négyre jósolja a nővér a rosszullétet. A hányás elleni gyogyit négykor és késő este kell bevenni.

Ha lement a kemó, megyek az első sugárra. Az előbb vettem be életem második xanax-át. Az elsőt tegnap, de hát ugye a terv...

Drukkoljatok, hogy ne legyen pánik a gép alatt!

Nagyon kell pisilni az infúziótól. Már kétszer voltam kint, én meg az állványom, de ez nagyon durván tölti a hólyagot.

[ajtostolahazba]

Rákthread, apáról.

Pénteken volt 2 hete, hogy megkapta az új kemót, ami már a 3. verzió, de végre CT után ült össze az onkoteam. Pénteken kapta. Szombaton semmi, vasárnap semmi, hétfőre totális lerobbanás, semmi étvágy,nem érzett ízeket, napi 20 órát feküdt, aludt. Gyenge volt, elesett, de a legfőbb, hogy olyan mértékű depresszió lett úrrá rajta, hogy teljesen kiborultam. Ez után kerestem pszichológust, kedves, szimpi, kérdez, figyel...azt hiszem fogunk tudni együtt dolgozni. A lényeg, hogy eltelt 2 hét, elfogyott a pontosan kiszámított post kemó gyógyszer, és apa jól van! Visszatért az étvágya, mocorog( vagyis tesz-vesz), alig fekszik, nem fullad annyit, jól alszik, az életkedve is jó, pozitív a hozzáállása...szóval talán alakulgat Pénteken este küldött fotókat (megtanulta ezt is, hogy a mobil milyen hasznos). Mielőtt átküldte nem szólt, hogy mit küld, sokként ért, hogy 1 délután alatt kihullott az összes haja. Ő azt mondta: végre, sokkal hamarabb várta. Közölte, hogy innentől mindenki bekaphatja, ő nem titkol semmit, badass lesz, kendőt köt. És élvezi! Rengeteg munkám van a szakemberrel, én ezt a hullámvasutat nem kezelem jól, hogy egyik nap halálra váltan, fuldokolva beszél, most meg happy optimista. A -33kg nagyon meglátszik, de most megint a hullám tetején vagyunk. 3-áig most pihentetés, regenerációs időszak, jókat eszik, molyolgat a műhelyben. Múlt héten vittem nekik egy okos tv-t, ráfüggtek a Netflixre, darálják a sorozatokat, kinyilt nekik a világ! Oyan büszke vagyok, hogy az okostelefon után megint van vmi, ami kihívás szellemileg, és gond nélkül megugorják. Az apukámnak ma van a névnapja. Most el tudom hinni, hogy még van rengeteg időnk! 😊 itt egy kép róla, hogy mindenki, aki azt hiszi az élete szar, merítsen erőt ebből a 78 éves vagány pasiból, hogy ezredjére is feláll, mert élni akar!

Szeretlek apa, boldog névnapot!❤️

[ujrakezdesnelkuled]

Annyit kértem magamtól magamnak ajándékba hogy már 2023-ba ne úgy lépjek hogy még mindig hiányzol. Szóval köszönöm magamnak hogy megtettem. 2023 új élet jöhetsz végre🙏

[fovarosiblog]

Néha szóba kell ezt szerintem hozni. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról. A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó. A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port? Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén. A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály. A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön. A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak. Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el. Ez mára mind nincs. Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították. És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha. Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma. (Kecskés Márton, Facebook)

[kavekkozt]

de a legnagyobb komfortzónából kilépést még nem mondtam, vagy legalábbis nem egészen (de aki figyelt, kitalálhatta)

babát várunk babát várunk a feleségemmel babát várunk a feleségemmel egy olyan országban, ahol még nem egészen egy éve élünk

minden egyes nap izgalmas új kérdések elé állít minket, mint pl hogy a baby groupban én az apákkal vagy az anyákkal "csoportosuljak"-e (válasz: az anyákkal, a másik leszbikus anyukával együtt)

[2ndbaroness]

Úgy szoktam fotózni, hogy zene szól a fülemben, melynek segítségével teljes mértékben el tudok merülni a tevékenységben. Egy olyan erdőben voltam ma, ahol 100 alkalomból 99-szer senkivel nem találkozom, ráadásul olyan szegletében (is) az erdőnek, ami sűrű fenyves, vagy 50 méterre a turistaúttól.

A gépen az időzítő úgy van beállítva, hogy 5 mp-ig mutatja az éppen megfotózott képet a kijelző, amit minden képkészítés után csekkolok is. Na ekkor láttam meg ezt:

Egy pillanat alatt beugrott az összes horrorfilm és mire a tekintetemet fölemeltem az amúgy házaspárra, majd' összefostam a gyönyörű, új trekking cipőmet. Elmeséltem nekik, min mentem keresztül pár tizedmásodperc alatt, ők nevettek, én meg... hallottam a pulzusomat.

Azért voltak kevésbé ijesztő dolgok is az erdőben:

[katacha]

Kelenföldön van ez a cikkcakkos bringalejáró a régi aluljáróhoz, a jelölt helyen elesett egy rolleres, a bokája kifacsarodott és sokkos állapotba került. A mentőket nem én hívtam, de többszöri hívásra sem értette meg a miskolci diszpécser, hogy nem tudunk utca házszámot mondani, mert nincs pontos cím, az életmentő appból néztük ki a koordinátákat (abból nem telefonáltam, nem tudom, hogy appon belül marad a hívás és látják a lokációt vagy átvált sima telefonálásra), de 30 percig nem sikerült megérkezni a mentőknek. Értem, nem egy szívroham volt, de a nő folyamatosan ordított a fájdalomtól, mozdítani nem lehetett és egyre sokkosabb volt. Aztán észrevettünk egy mentőt a buszmegállóban, az egyik férfi odasietett, de nem volt benne senki. Lementem az új aluljáróba, hátha ott vannak a mentősök, de ott sem láttam őket. Végül nem vártam meg a mentőket, voltak elegen segíteni, nem tudom, mikorra értek ki. Már nem elsőre tapasztalom, hogy ha nem damjanich utca 13 a helyszín, akkor full vakon vannak a helyismerettel nem rendelkező diszpécserek. Nem tudom, mi erre a megoldás, biztos kevesebb költséggel jár egy központi diszpécsercenter, de legalább jó lassú az esetfelvétel.

[mirabellomonferrato]

Na, már mindjárt

folytatódik a történet, mert 11-én indulunk, és két hetet kint leszek, ha nem is a házban, mert nem sikerült még visszaköttetni a villanyt, bár folyamatban van, de megyünk szerelni meg kicsit Torinóba meg kicsit ahova eszünkbe jut. Mert amúgy nekem ez a két hét a szabim most. Úgyhogy, ha van valakinek ötlete, mit érdemes megnézni Alessandria -- Torinó vonalon, az mondja bátran! Milánóba most nincs kedvem bemenni. Majd tavasszal, vonattal inkább.

Ha lett volna villany, víz akkor sincs, az a két hetünk nagy projektje, hogy valahogy vizet intézzünk, hogy tavasszal már nem kelljen szállást bérelni. A tervem az, hogy próbálok videózni, amiben nem vagyok valami jó, nyugodtan ki lehet röhögni, de életem két legszuperebb, videóra való élményét sem sikerült megörökíteni, mert az indítás és megállítás gombokat, hát, nem kezeltem okosan. :D Úgyhogy lehet, hogy kiröhögtetem magam a szomszédokkal és lesz vagy három "most először" felveszem a házat próbálkozás :D :D Amit akartam még mesélni, hogy volt a Lidlben akciósan vésőkalapács. 45 helyett nem akarok hazudni, nem emlékszem pontosan de huszonezerért. Úgy döntöttem kell az, falatbontani, kőlapot felszedni, betonudvart bontani. Megvettem. Persze kicsomagoltam a boltban, baszki, megemelni alig tudom, jó lesz, ez nem törik ketté. Haverbarátnak mesélem, neki is kell. De aztán úgy döntött, hogy akciós a Bosch a valahol, ő olyat vesz, kétszer annyiért. Oké, ő dolga. Most rájött, hogy az övében egy darab véső vagy fúró nincs, azt vehet külön. És ezek a maxosak, nem olyan olcsók. (ide beteszek egy önelégült vigyort. Képzeljétek el. :D) Aztán olvastam az értékelésekben, hogy vigyázni kell mert "túl erős", ha fúrás közben megszorul a fúrószár a kezed tekeri ki. :o Múltkor egy fűrészgépről mondta valaki, hogy a pasi nem fogta elég keményen, megpattant valamin és szétvágta az arcát. Szóval lett egy új kihívás: túlélni a felújítást :D

Hamarosan jönnek az új, feltehetőleg mulatságos bejegyzések a kínjaimról meg az örömeimről! :) :)

Kéne venne vagy egy új telefont vagy egy akciókamerát, mert ennél a mobilnál egy palacsintasütővel is jobb felvételeket lehet készíteni. Csakhát, sajnálom rá a lóvét, mert kell a felújításba. Érted? 100 e Ft, az 10 nm teraszburkolat! Közben meg ezek soha meg nem ismétlődő dolgok. na, majd meglátom.

[drakvuf]

Házasság első látásra II/2: Hazudni még mindig bűn

Az előző epizód ott ért véget, hogy wishes Zámbó Krisztián erősen elgondolkodott, kell-e neki ez az egész, mivel leendő feleségének gyereke van.

Nincs sok ideje elmélkedni, mert érkezik az ara, aki nagy megkönnyebbülésére legalább jól néz ki. Szép vagy, ennek örülök - üdvözli Miki leendő feleségét.

Eljött a választás ideje és Rami lánya, Dorina, a háttérből súgja meg a jó választ az anyjának.

Sajnos viszont félreérti és igent mond a nő. Miki hezitál mielőtt válaszolna, mert bár nagyon zavarja a gyerek, elég dögösnek találja Ramit. Végül azért kimondja az igent. Nekünk kicsit jobban kifejti, hogyan sikerült meghoznia ezt a nehéz döntést: Rami egzotikus, vonzó és a hangja is szexi.

Sajnos viszont se a lány, se wishes Zámbó Krisztián családja nem boldog. Rami szüleinek nem szimpatikus a faszi, amiért nyekergett a gyerek miatt. Miki barátai szerint meg voltak már a férfinek jobb női. Utóbbit erősen kétlem.

Jöhet a lagzi. Norina megkérdezi az új apukáját, hogy tetszik-e neki az anyja? Igen. Aztán Ramit is megkérdezi bejön-e neki a mostohaapja? Igen. Aztán Miki koráról érdeklődik és kiakad azon, hogy már 40 éves a faszi. Wishes Zámbó Krisztiánt eléggé rosszul érinti, hogy a kiscsaj öregnek tartja és nem is nagyon tudja kezelni a szitut. Miki a kamerának elárulja, hogy nem akar kettesben maradni a kölyökkel, mert úgy érzi nagyon nem áll még készen erre. Szegény gyerkőc.

Mindeközben a barátok azt találgatják mennyit maradnak együtt. Nem túl optimisták, de legalább pár hetet azért jósolnak az ifjú párnak. Rami szülei eddig se voltak oda Mikiért, de most még azon is megsértődnek, hogy nem jön oda hozzájuk a férfi. Szerintük nem adja meg feléjük a tiszteletet.

Ramival szerencsére azért beszél. A nő még mindig optimista a házasságukkal kapcsolatban. Szeretne táncolni az új férjével, de Miki nem táncol. Azt mondja, hogy helyette jól csókol és jól ölel. Nem valószínű.

Mindenesetre az utóbbit be is mutatja. Aztán megjegyzi, hogy ő már le is feküdne a feleségével, de egyelőre nincs akció. Norina eközben próbálja gyerekpezsgőbe fojtani a bánatát, de mivel még gyerek, ezért nem tudja, hogy az alkohol maximum rövidtávú megoldást tud nyújtani a fájdalmára.

A kislány képtelen elfogadni, hogy új mostohaapja egy geci nagy proli. Rami látja, hogy a kölke most nehéz időszakon megy keresztül, de nem akarja, hogy elbassza a nagy napját, ezért megpróbálja lekenyerezni azzal, hogy nemrég kapott egy kutyát és most csitu van. Eljön a nászéjszaka ideje, de Rami kijelenti, hogy nem lesz ma dugszi. Miki próbálja azzal puhítani, hogy neki az a célja, hogy a nő boldog legyen, de ettől sem jön meg a nő kedve.

Másnap kávéval ébreszti új feleségét wishes Zámbó Krisztián. A nő nagyon örül a gesztusnak, én meg nem tudok nem arra gondolni, hogy ha egy ilyen faszi mellett ébrednék reggel azonnal csobbannék egyet a kedvenc kenyérpirítómmal.

Mindeközben Judit és Szabi is már a lagzit tartja.

Őket jobban fogadja a család és a barátok. Szerintük szép párt alkotnak. Judit újra arról érdeklődik, hogy miért nincs itt Jeremy családja. A férfi elárulja, hogy a lánya azért nem jött el, mert még mindig nem fogadta el, hogy szétment a volt feleségével. Aztán Judit arról érdeklődik, hogy külsőre milyen nőre számított. Szabi elárulja neki, hogy nem volt elképzelése, de elégedett vele, mert olyan, mint az exe. Itt megjegyzi a sminkes, hogy sokat emlegeti a volt nőjét...

Ezután Szabi felhívja az anyját, hogy bemutassa neki az új feleségét. Ez megnyugtatja Juditot, mert még mindig kicsit tartott attól, hogy egy szélhámossal van dolga. Azt mondja, hogy meggyőzte az, ahogy az anyjával beszélt a férfi és amilyen szókincseket használt.

Az este folyamán a nő barátnői is felmérik az új kant. Jeremy elmeséli nekik, hogy a parfümök mellett mesterséges gyémántokkal is foglalkozik. Ezután megosztja velük, hogy nagyon tetszik neki Judit és szerinte minden rendben fog menni. Megvette a csajokat kilóra.

Hamár szóbahozta a gyémántokat, új feleségét meg is lepi eggyel, amiből majd gyűrűt készíttethetnek, ha minden jól alakul. Ezután még egy kis ünneplés, táncolás és irány az ágy.

Másnap reggel Jeremy kezdi kimutatni a foga fehérjét. Bejelenti a nőnek, hogy mindig jelentenie kell majd, hova megy és kivel találkozik. Judit kineveti és azt mondja, hogy ezt kurva gyorsan el lehet felejteni. Ezután sejtelmes utalásokat tesznek rá, hogy már volt egy kis akció az éjszaka. Hűséges olvasóim most valószínűleg azt várják, hogy keresztény-konzervatív íróként rosszalló megjegyzést tegyek erre, de megnyugtatnék mindenkit, hogy házasság után már szabad hancúrozni és ez nem csak, hogy tetszik Istennek, hanem nézi is.

Ideje új párokat összeállítani. A mai nap első új arca Orsi.

A nő úgy érzi szülei elhanyagolták, emiatt gyorsan fel kellett nőnie. Előző faszijától véletlenül teherbe esett, de az nem akart gyereket, ezért elvetették. Orsi bár megtartotta volna, de így nem vállalta be és ez egy elég nagy trauma volt az életében.

A szakértők szerint itt csak Zoli, a 36 éves tűzoltó segíthet. A férfi saját bevallása szerint életvidám, szókimondó és imádják a nők. Azt mondja a játszótéren mindig betalálják a szingli anyukák és ezért az apukák réme. Igen, Zoli geci buta.

Melinda szerint szar választás lenne a faszi, mert nem fog tudni az érzelmekről beszélni, de Vincent jó fideszesként hazudik és azt mondja, hogy a tűzoltó agyban nagyon penge.

Orsi bejelenti a családnak a jó hírt. Vegyes érzelmekkel fogadják. Az anyja kimegy kicsit levegőzni.

Amikor visszajön azt mondja, hogy szerinte nem normális amit a lánya csinál és attól tart, hogy egy pszichopata lesz a leendő férje. Mindenesetre azt kívánja neki, hogy olyan faszit kapjon, aki értékeli.

Zoli családját is sokkolja a hír. Szóhoz se jutnak.

Miközben a tűzoltó hozzátartozói a szavakat keresik, Orsi már az esküvői ruhákat nézegeti. Közben a barátnője arról kérdezgeti milyen faszira vágyik. Magas, tetovált és remélhetőleg szakállas.

Véletlenül a nagyi függönyét adják fel elsőre a nőre. A barátnője szerint borzalmas a ruha. Szerencsére aztán sikerül egy másik rucit találni, ami már mind a két nőnek tetszik.

Zoli is ruhát próbál a kedvenc butikunkban. A barátai közben próbálják lebeszélni az esküvőről. Természetesen nem sikerül és a férfi már a nászéjszakáról fantáziál. Szerinte első alkalommal nem szabad túl jól teljesíteni, mert utána az lesz az elvárás. Ahogy az előző részben Miki, Zoli is csapja kicsit a szelet az eladónőnek. Én nem tudom mi van a fiúkákkal.

A férfi nagyon elégedett az esküvői szettjével. Szerinte a leendő feleségének szerelem lesz első látásra, bár azt mondja valszeg jobban bejönne a nőnek, ha meztelenül menne.

Ma még egy párt összeállítanak a szakik. Vincent szerint egy nagyon érdekes férfit talált, Péter személyében, aki amúgy a legbasicebb faszi, akit az utcán találni lehet. Nem tudom miben van Vincent, de folyamatosan hazudik és hazudni bűn.

Péter, vagyis Brumi, biztonsági őr a paksi erőműben dolgozik, szabadidejében meg kosarazik. Elmeséli nekünk, hogy profi sportoló szeretett volna lenni, de nem jött össze, mert másfél méteres. Kétéves korában az apja kicsekkolt az életéből és ezért szerinte nem volt férfiképe.

A szakik szerint a megfelelő nő Péterünk mellé Reni lesz.

A nő saját bevallása szerint vagány, nagyszájú, odamondós, lobbanékony, szélsőséges típus. Szerinte a mostani férfiak nebáncsvirágok és sajnos ezért több kapcsolatában is arra kényszerült, hogy félrekúrjon. Van ez így. Egyetlen egy közös pont van Péterünkkel: őt is elhagyta az apja.

A férfi közli a barátaival mire készül.

A haverok nevetnek rajta. Egyik pajtija nem tudja elképzelni, mert szerinte Brumi falja a nőket. HAZUDNI MÉG MINDIG BŰN.

Reni is bejelenti a családnak mire készül.

A hozzátartozók szerint nem normális. Azért az anyja elmondja, hogy szeretné, ha boldog lenne. Péter eközben már a kedvenc butikunkban van. Kiderül, hogy lábfétise van és a szép hagyományt folytatva ő is ráhajt az eladónőre, mivel szerinte szép lába van.

Viszonylag gyorsan sikerül neki ruhát találni. Egy szürke öltöny lett a befutó, ami kiemeli a vőlegény személyiségét.

Reni konkrét elképzeléssel érkezik a szalonba, de sajnos azt a ruhát, amit kinézett, már elvitték.

Erre sikeresen felbassza magát. Azt mondja teljes letargiába esett. Találnak egy másik ruhát, de az természetesen nem az igazi.

Miután hazamegy elsírja a bánatát a telefonjának, mivel tartalomgyártó is és az erős érzelmek sok interakciót hoznak.

Szeretném azt a kurva ruhát.

[ajtostolahazba]

Ezt most kiírom magamból, mert szarul vagyok és mivel senkit nem akarok terhelni a szarjaimmal, leírom ide, elvégre ez az én blogom vagy mi.

Az elmúlt egy év életem legrosszabb, legnehezebb, de egyben legszebb éve is volt. Kezdődött tavaly augusztusban a lányom válásával, ami engem jobban megviselt, mint őt, mert kurva nehéz volt kussban, a pálya széléről végig asszisztálni. Mert ez az ő élete, az ő döntésük, ők voltak benne, nekem az a dolgom, hogy elfogadjam, támogassam. Erre egy hétre szakadt meg az a 20+ éves barátság, amit azóta sem tudok hova tenni, de elfogadtam. Kurvára meggyászoltam, rengeteg munkám van benne. És októberben jött apu... Egy életmentő műtét, majd egy diagnózis, amit senki nem akar hallani soha. A karácsonyi covid majdnem elvitte, de összekapartuk, elkezdtük a kemót. Jól ment. Jól volt. Májusban voltak nálam utoljára. Az a nap olyan szép volt! Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, olyan önfeledt volt, olyan boldogok voltak itt! Akkurátusan fotózok mindent, minden alkalommal megörökítem a pillanatot. Annak a napnak a képe itt van kint. Úgy van bennem, meg ha most árnyeka is önmagának. Eleinte magamnak se mertem bevallani, de dokumentálni akartam mindent... Nem tudom mikor leszek abban az állapotban lelkileg, hogy egyszer sorba szedjem, időrendben..nem merem még, nem akarom. Egy hullámvasút ez az év, 3 hetes etapokban számolunk, mert 3 hetente kap új kezelést. Én viszem. Ritkán a tesóm is, de ő valahogy távol akarta tudni ettől magát, amiért haragudtam előbb, ma már megértem. És valahol hálás vagyok, mert 3 hetente olyan mély és intenzív volt a kapcsolatom apával, mint előtte soha. Mindent megbeszéltünk. Tényleg mindent. Nem volt semmi tabu. A legjobb barátom lett, a cinkostársam. Mindent kimondtam. Hogy mennyire szeretem, hogy milyen nehéz lesz, ha majd nem lesz, és azt is, hogy ha úgy érzi belefáradt, és nem bírja tovább, akármilyen nehéz is, az ő döntése és tiszteletben tartom. Miattam ne csinálja, ha ő maga már elfáradt.

Tegnap hazamentünk. Apa napok óta csak alszik, csont és bőr, iszonyat gyenge. Az étvágya hullámzó, de az elméje penge. Tegnap egész nap ébren volt. Kibotorkált segítséggel a konyhába, amikor ettünk, délután a lábtartós fotelben ült végig. Amikor anyuval meg a tesómmal kimentünk a temetőbe, ő Gwendivel maradt. Beszélgettek, nevettek.. Aztán este sikerült belediktálni meg egy szelet vajas kenyeret, szőlővel, dinnyével. Mielőtt elindultunk a temetőbe, bementem hozzá, hogy apa, indulunk, Gwendi itt lesz, sietünk. Jó legyél, rosszat ne halljak!😊 és megöleltem azt a törékeny testet és azt kérdezte: miért vagy hozzám ilyen jó?-mert szeretlek apa. Nagyon szeretlek! És este beszélgettünk és boldog volt. Fáradt, de nagyon boldog.

Ma sokkal gyengébb volt. Nyugtatom magam azzal, hogy elfáradt tegnap , hogy sok volt neki ( mert tényleg sok volt), de amikor anya azt mondta ma, hogy mondott valamit, teljesen elvesztettem a nyugodt kontrollt. "Olyan szép ősz van. Sétálok egyet".. Nem tud járni már...

Halálra vagyok remülve. Rettegek, hogy mikor csörren meg a telefon, mikor ér véget végérvényesen a gyerekkorom. De hátha csak túlreagálom. Mert minden pillanata tiszta, olyan okos és művelt, és a teste ugyan lassú, de az agya most is vág.

Szóval itt tartunk most. Mindeközben nyilván beletenyerelt az életembe egy betegség is, de valaki azt mondta, a sok keserűség miatt nem véletlenül lettem epebajos...nem tudom. Itt ez a látszólag erős és rendíthetetlen nő, aki vagyok, és kurvára félek. Minden nap ajándék, de még annyira szeretnék egy kis időt!

Az apukámmal...:(