#én hibám

[nobody-is-only-an-alien]

Imádom megkapni az Anyámtól hogy én csak egy hiba, egy elcseszett hiba vagyok aki tönkre tette az életét...

Sajnálom Anya!

🩶🩶🩶

[prologusblog]

Mercedes Ron: Az ​én hibám (Bűnösök 1.)

A történet középpontjában Noah áll, akinek az élete egy pillanat alatt teljes fordulatot vesz, amikor anyukája újra megtalálja a boldogságot egy igazán tehetős férfi oldalán. Noahnak az új helyzethez alkalmazkodva új otthonba kell költöznie, új iskolát járni, de mindez csak hab a tortán – a sors még egy izgalmas csavarral lepte meg, egy mostohatestvér formájában: Nicholas Leister. Eleinte…

[love-kills-slowely]

"Most kéne kezdenünk

Bár volna még időnk

Előttünk lenne még

Minden rohadt hibánk"

Esti Kornél

[whyyareallnamestaken]

Sötét verem volt az életem, mielőtt megismertem, de neki sikerült kihúznia onnan.

[d-evil-boy]

Azt hittem Mi mindig ott leszünk egymásnak! Lehet így is lett volna ha én nem baszom el!

[szollibisz]

your vibes are hungarian (sajnálom)

live footage rólam:

[sooosady]

Mindig nekem kell változtatni

Mert mindig minden az én hibám

Mintha nem adtam volna fel a fél életemet érte

Ebbe nem gondol bele

[konyvekkozt]

egy lakóm öngyilkosságot kísérelt meg. túlélte

abban biztos vagyok, hogy nem az én hibám, nem az én felelősségem. minden ügyfelem szabadon rendelkezik a saját magával kapcsolatos döntéseivel, az életét illetően is. ha bármit meg tudott volna fogalmazni a nehézségeiből, segítséget kért volna, lett volna lehetőségem segíteni

abban nem vagyok biztos, hogy alakul a segítő kapcsolatunk. ha kívánhatnék, azt szeretném, hogy ne legyen benne szégyen, amiért megpróbálta és most pszichiátrián van. ezt majd elmondom neki. magamból pedig teljesen ki kell dolgoznom a "mi lett volna ha" gondolatokat, mint ahogy azt a félelmet is, hogy megismétlődik a kísérlet

szociális munkásnak lenni nem csak nehéz, hanem néha fájdalmasan nehéz. közben pedig büszke vagyok magamra, hogy tudom nem hibáztatni magamat, tudok külső szemlélő lenni (bár nyilván megérint az eset) és amiért válaszokat akarok találni a kérdéseimre (és nem hagyom, hogy az egyre általánosabb "ne beszéljünk róla, akkor nem kell feldolgozni" szemlélet vigyen el)

"maga az egyetlen, aki törődik velem!" - hallottam sokszor. M-nek most ez máshogy volt a valósága, mint máskor másoknak. merthogy mondta ő is, én meg eszébe juttattam a fiát, az unokáját, a barátot, aki hőségriadókor klímás lakásba vitte autóval - nem tudta jól elmondani, miben, hogy és mennyire érzi magát egyedül

[troger]

a próbanap

-ra kicsit anyázós-leszarós hangulatban megyek a tegnapi interjú miatt

én hibám, ott kellett volna a sarkamra állni, nem pedig együttműködő szellemben igent mondani erre az ajánlatra

de ha nagyon gáz, nem csinálom végig, hanem felhívom már napközben a hr-est, hogy beszélnünk kell

[xszerelmes-lelekx]

Igazából az én hibám, hogy hittem benned..

[erosnekszulettem]

Reszlet egy beszélgetésből...:

"- Te miért nem vagy akkor valaki mással? Ő nyilván kurva jól elszorakozik nélküled valakivel. Sőt mondok jobbat te is tudod hogy alig telt el még pár hét és máris valaki mással keresi a "vigaszát" te meg vagy olyan hülye hogy nem csinálsz semmit!?

- Igazából nincs kedvem senki meg semmi máshoz nem érdekel éppen ki vagy mi van benne vagy éppen hogy hol van benne ha neki ez kell ki vagyok én hogy ez ellen tegyek bármit is? Nem ez fáj a legjobban inkább csak az álszent szövegek a sok kamu.. Ha éppen mással akar dugni hajrá ha ez lenne számomra a bosszúja eléggé rövid látó... mert nem a fájdalom a legrosszabb ebben inkább az hogyan lesz ugyan olyan hányingert keltően hasonló mindenki máshoz előtte és hogy semmivel de tényleg semmivel sem jobb mint bárki más... Ez csak nekem szar mondjuk az én hibám hogy ez most fáj nekem.. én láttam értékesebbnek mástól.. és fáj ráébredni hogy a szép csomagolás alatt nem rejtőzik talán semmi más csak egy nagy rakás gőzölgő szar..."

[csacskamacskamocska]

Ezeket az éjszakákat irtani kell!

Kaptam egy meghívást egy rendezvényre és át kellett gondolnom, hogy akarom-e, kész vagyok-e rá találkozni azokkal, akikkel megszakítottam a kapcsolatot. Az egész kibaszott éjszakám ráment erre, csak forgolódtam és borzasztó dolgok jöttek fel, és én sem értettem, hogy mi van velem. Nem szabad elnyomni dolgokat, érzéseket, gondolatokat, dühöt, mert aztán az évek alatt rettenetes dolgokat művelnek odabent, ahova betapossa az ember. Felzabálnak belül mindent és egyszercsak: nincs semmi. Nincs melegség, se kíváncsiság, se várakozás, se öröm. Csak a félelem attól, hogy fájni fog. Lehet persze valaki büszke rá, hogy mekkora ereje, ráhatása, befolyása van valaki másra, hogy még fél év múlva is a félem a legerősebb benne. De valójába ez szörnyű. Gondolkodtam rajta, hogy menyire jogos ez. Mert tudom én is, van ebben túlzás, régről jött dolgok. De felment-e bárkit az, hogy pont olyan szarul viselkedik, mint valaki más, és ezzel felrobbant minden csendben meglapuló aknát? Nem tudom. Egy barátom mondta, hogy mindenkinek vannak hibái, fogadjam el a többieket úgy ahogy vannak. Nekem is vannak hibáim aztán mégiscsak elfogadnak. A nekem is vannak hibáim dolog volt a másik, ami szétbaszta az éjszakámat. Mert az elmúlt éveim úgy néztek ki, hogy folyamatosan a hibáimra mutattak rá, az érdemeim elismerése nélkül. Lehet így élni, csak kibaszott sok meló ezt ellensúlyozni. Kimerítő. És nyilván fejleszt valamiféle üldözési mániát, hogy az ember egyre érzékenyebb a hibákra és egyre kiéhezettebb az elismerésre, figyelemre, intimitásra.

De mégis a legmeghatározóbb érzés a félelem volt. És az, hogy én nem akarom hogy nekem bármi is annyira fájjon, ahogy sok minden az elmúlt években. Biztosan nem kizárólag az én saram, az én gyengeségem, az én hibám az, hogy ez lett. Legyek bátor? Én már annyiszor voltam... :(

„A bátorság az, hogy tudjuk, hogy fájhat, mégis megtesszük. Az ostobaság: ugyanez.”

😁

[kinlodok]

Ismét az alkoholhoz nyúltam. Minden az én hibám, ami történt.

[whyyareallnamestaken]

éreztem, ahogy a szavai belefúródnak darabokra tört szívembe

[dopeforme]

Megrekedt lélek vagyok, nehezen telnek a napok.

Szarul voltam most még szarabbul vagyok, ez van az élet igazságtalanul oszt lapot…

Olyan jó volt gyerekként nem gondoltam, hogy fájni fog minden emlék.

Egyre rosszabbak az esték.

Semmihez sincs kedvem,

Erős voltam sokáig aztán én is gyenge lettem!

Nem tudom mit tegyek, hogy a múltamat felejtsem.

Túl sok idő telt el, hogy ami menthető azt mentsem.

Mennyi barát volt mögöttem, most pedig egy sem.

A depresszió mély gödör en pedig bele estem.

Régóta nem találom a kiutat, amit mutatok az csak kirakat.

Most pihennem kell kicsim egy kicsit, de te ne várj meg.

Látom a szemed most is kisírt, de ne bánd meg…

Nem akarom tönkre tenni a te életedet is.

Tudom egyszer jól vagyok aztán meg nem is.

Ne aggódj jó helyre kerülök biztos vagyok benne, a Földön nekem ez az élet már csak szenvedés lenne. 🖤

Most azt kérdezed, hogy téged miért nem nézlek? Erre az elmém válaszol: öld meg magad, itt egy kész terv.

Megpróbáltál meggyógyítani egy szívet amit nem te törtél össze.

Most az egyszer nem kérdezem meg, hogy velem jössz-e…

Több mint ezer traumát láttam gyerekkoromban.

Mindenki azt gondolta: ezt már feldolgozta.

Mégis megzuhantam a mélybe vagyok megint,

Ismerős ez a hely jó párszor jártam már itt.

Nem vagyok jól ezt mindenki tudja,

De mégis a karját csak kevés ember nyújtja.

Istenem ,vajon miért fordult el mindenki tőlem?

Magamba nézek az én hibám, mindenkit ellöktem!!

Szenvedtem eleget..igen tudom, más is.

Ne csak nézz körül, hanem láss is!

Mentális betegség sajnos népbetegség.

Annyit kérek a sírom ne -e földre temessék.

Az élethez vagy a halálhoz vagyok a gyengébb?!

Nem tudom eldönteni, de mostmár nagyon mennék…🥀

Unknown

[melankolia72]

Hosszú idő után újra elkezdtem foglalkozni magammal. Nem, nem arra gondolok, hogy sminkelek és ezer féle krémet kenek fel, azzal csak elfedem, hogy belül valami nem oké. Rájöttem hol akadtam meg, a Ptsdben az a szar, hogy habár könnyű azt mondani, hogy "feldolgozom és jobban leszek", ez igazából nezehebb. Hosszas töprengés után ráébredtem,minden sémám, minden hibám amit újra és újra elkövettem a traumát alkották újra. Ezt tudtam eddig is, de most figyelek, most nem hibázok. Most már rá jöttem nem azt kell feldolgoznom, hogy egy szerettem molesztált. Hisz ezt már elkezdte feldolgozni az a 11 éves kislány akinek emlékbetörései voltak. Azt kell feldolgoznom, hogy az összes többi szerettem vagy nem vette észre, vagy észre vette de nem szólt. Talán tényleg nem emlékeznek, talán csak félnek mert nem akarják elhinni. De én emlékszem, emlékszem, hogy látták. Jobban mondva, volt aki látta. Ezért voltam évekig ilyen vártam, vártam, hogy ha újra és újra elkövetem a faszságaim akkor segíteni fognak. Akkor megmentenek, mert azt a 7 éves kislányt akit hetente molesztált egy szerette, nos azt nem mentette meg senki. De ennyi év után már nem vagyok benne biztos benne , hogy én (vagy bárki más) meg tudome valaha is menteni magam.