#összedőlt

[gondolataimitt]

most nagyon az érzem, hogy ez a kártyavár kibaszottul összedőlt

[dedibelyegei]

Hát a Dudás László-féle Kastélyok sorozatot, szerintem nagyon sokan látták/ismerik ha csak tudat alatt is, meg sosem foglalkoztatták a bélyegek. Egy igen terjedelmes sorozatról van szó, aminek különböző értékeit különböző években adták ki, így hálistennek szét tudom bontani. Ja mert amúgy egy híján mindegyik megvan! Meg nyilván van amelyikből rengeteg van, sok éven át nyomták őket, a '98-as postapecsét is tanusítja. Ez az első kör, 1986-ból, a kisebb névértékekkel. Nekem amúgy nagyon tetszik az egész design elgondolás, meg az elég részletes ábrázolás a masszív színekkel. Ez a sorozat elég filléres értéket képvisel, egyedül a postatiszta 8 forintos kicsit értékesebb, 200-300 forintba is kerülhet. Nézzük kicsit a kastélyokat!

Szécsény - Forgách kastély (2 Ft)

A kastélyt az 1700-as évek közepén építette a Forgách család, de a helyén korábban is várkastély állt az 1400-as évek közepe óta. A vidéki barokk építészet értékes emléke az épület. Többször működött benne hadikórház a tizenöt éves háború, és a II. világháború idején is. A '48-as forradalom előttig volt a Forgách család tulajdonában, utána többször gazdát cserélt, végül utolsó tulajdonosa báró Lipthay Béla jelképes összegért eladta a magyar államnak már a szocializmus alatt. Kiemelt műemlék, parkja természetvédelmi terület. 2005-ben teljesen felújították azóta a Kubinyi Ferenc múzeumnak ad otthont, mely Nógrád megye történetét dolgozza fel alapvetően.

Ráckeve - Savoyai kastély (3 Ft)

Savoyai Jenő részére épült a híres osztrák barokk építész Hildebrandt tervei nyomán, a 18. század elején. Savoyai 1736-os halála után a koronára szállt a tulajdonjog, és szép lassan elvesztette kastélyjellegét, mármint használati szempontból, raktárnak és magtárnak is használták többek között, minek eredményeként az 1960-as évekre annyira leromlott az állapota, hogy majdnem összedőlt. Az 1970-es években felújították, de az eredeti tervek hiányában sok helyen csak a megmaradt elemekből tudtak következtetni, és egy-két leírásból, így minden bizonnyal jelenleg már nem eredeti formájában látjuk teljesen. Jelenleg kastélyszállóként üzemel, de most átmenetileg zárva van, mivel egy kormánydöntés mentén teljes felújításon esik át épp, miután wellnes hotel funkció mellett múzeum és kávézó is kialakításra kerül, és a kastélypark is megújul.

Körmend - Batthyány-Stratmann kastély (4 Ft)

Az Őrség legimponzánsabb várkastélya a térség kapujában. A mostani épület alapjait már a 15.században felépítette, Szécsényi László báró, aztán idővel némi kitérővel Bakócz Tamás, híres esztergomi érsekhez került. A török hódoltságot nagyjából átvészelte, a Batthyány családhoz 1604-ben kerül a Habsburgok jóvoltából. 1652-ben egy tűzvész miatt újjá kellett építeni, ekkor komolyabb átalakítások történtek. De nem ez volt az utolsó ilyen eset, ugyanis a Rákóczi szabadságharc idején, kuruc csapatok ismét felégették, hiszen a Batthányak hűek maradtak a Habsburgokhoz. Ezután alakul ki jelenlegi formája és alakja egy olasz építész tervei alapján akit a család bízott meg. A kastélyt egészen 1944-ig lakták, és rengeteg felbecsülhetetlen értékű dolog veszett oda/kallódott el azután hogy a család tagjai elmenekültek, mikor kialakult az új rendszer. A főépületben 1965 óta a Batthányi-Stratmann László Múzeum üzemel, illetve az ország legnagyobb cipőtörténeti gyűjteménye is itt tekinhető meg!

Nagycenk - Széchenyi kastély (5 Ft)

Hát ugye ez itt:

A Széchenyi család, bármilyen hihetetlen a már fent taglalt Szécsényből, Nógrád megyéből származik. Első jelentősebb alakja, és a vagyon megalapozója Széchenyi György volt, aki egyházi pályán futott nagy karriert, kalocsai érsekségig vitte. Ekkor szerezte meg Nagycenket is, mint birtokot a Draskovichoktól, és innentől már a családon belül öröklődött. Azonban eleinte ez még csak egy birtok volt a sok közül, az 1680-as évek végétől telepedtek át a Széchenyiek az Esterházyaktól zálogba vett közeli (Fertő)széplakra, így kerültek Nyugat-Magyarországra tartósan a jelenlegi határközelében. 1741-ben Széchenyi Antal generális helyezteti át a család központját az akkor még Kiscenknek nevezett településre, mivel különböző jogi huzavonák miatt széplaki birtok örökjogát nem tudja megváltani, így az visszakerül az Esterházyakhoz. Ebben az évben el is kezdi a tervezést Franz Anton Pilgram osztrák barokk építész. Ha nem is teljesen az eredeti tervek alapján, de annak nyomán készül el a kastély 1750-ben. Nem sokkal később Antal meghal, és egyetlen férfi leszármazottja, az unokaöccse Széchenyi Ferenc örökli meg a kastélyt, aki beköltözése után értékes műgyűjteményt és könytárat hoz létre, melyet aztán 1802-ben a magyar nemzet számára ajánl fel, így alapítván meg a Magyar Nemzeti Múzeumot és közvetve az Országos Széchenyi Könyvtárat is. Ferencnek három fia volt, akikkel még életében megegyezett, hogy vagyonát és területeit miként osztja szét köztük. Nagycenk mindannyiunk által jól ismert Istvánunkhoz került, aki 1820-ban vette át a birtokot, és külföldi utazásai és tapasztalatai mentén rögtön komoly fejlesztéseket eszközölt mind az épületen, minden pedig a birtokon/kastélyparkban. A kastély jelenlegi formáját 1860-ban nyerte el. István után fia Béla lett a tulaj, aki nagy hangsúlyt fektetett a különböző növényfajtákra, és az angolparkból részben botanikus kertet létesített a világ növényeiből. 1944-ben egy angol légitámadás során a kastély kis mértékben megsérül, de rögtön helyreállítják. '45 nyarán azonban kifosztják, bizonyos khm... üdülők mindent kidobnak és elégetnek amit a kastélyban találnak. Eztán az épület állapota rohamosan romlik, az '50-es évekre szinte a falak állnak csak. A '60-as évektől kezdve több szakaszban évtizedeken át újítják fel, '73-tól már látogatható a létrejött Széchenyi István emlékmúzeum, a teljes helyrehozatal '88ra fejeződik be. Az épület egy részében a múzeum mellett ma már kastélyszálló és étterem is üzemel.

Nagytétény - Rudnyánszky kastély (6 Ft)

Avagy Nagytétényi Kastélymúzeum a XXII. kerületben. Fontos barokk műemléképület melyet báró Rudnyánszky József építettett római kori alapokra és egy korábbi kastély maradványaira 1743 és 1751 között Mayerhoffer András tervei alapján. Miután a feleség Száraz Julianna elhunyt (a Száraz család révén került a birtok Rudnyánszkyhoz), a kastélyt három részre osztva örökölték a leszármazottak. 1904-ben teljesen kiégett aztán, majd a második világháború során is komoly károkat szenvedett. Helyreállítása már 1951-ben megkezdődött és hamarosan - a maihoz hasonlóan - bútormúzeumnak adott otthont. '89-ben aztán be kell zárni a romló állapot miatt, végül '97-ben újítják meg ismét, és 2000-ben nyit meg kívül-belül megszépülve, Kastélymúzeumként. 2013-ban saját vasúti megállóhelyet kap Kastélypark néven (a birtok elején fut a fehérvári vonal), viszont 2018 óta újabb felújítás zajlik, azóta zárvatart. Fun fact: Az LGT első lemezborítója a kastély reneszánsz szobájában készült.

Bük - Szapáry kastély (8 Ft)

A Szapáry-kastélyegyüttest egy XVI. századi eredetű, megerősített udvarházból építtette át Felsőbüki Nagy István 1696-ben, kora barokk stílusban. A XIX.századig még vizesárka is volt, de aztán elvezették a vizet. Az épület parkja védett, belsejét pedig barokk remekek díszítik, egyemeletes és 30 szobája van.  A Felsőbüki Nagyoktól a XIX. század elején a Jankovich grófok kezére került, majd nősülés révén a Markovics, 1925-ben pedig öröklés útján a gróf Szapáry családé lett. Tőlük 1949-ben vette el a kommunista hatalom. Használták TSZ-irodának, majd az 1960-as években reprezentatív szállodát alakítottak ki benne, de 1994 óta nem használták, majd 2007-ben egy magánszemély megvásárolta, aki műemléki minőségben tökéletesen felújította családi otthonnak, így 2009-es beköltözése óta a kastély, bár gyönyörű, de nem látogatható teljes mértékben magántulajdon. Itt rengeteg kép, és némi info a felújításról:

[fovarosiblog]

A Dél-dunántúli Kéktúra számomra egyik legkedvesebb, legszebb szakasza volt ez. Olvassátok el a leírást hozzá a fenti posztban!

[girl-in-loves-posts]

*beszéd beszéd beszéd* ből lett

Elküldve 3napja🥲

Lehet nem kellett volna találkoznunk de annyira vonzott benned valami. A verset amit utoljára irtam arról a pillanatról irtam mikor találkoztunk...Menthetetlenül beléd szerettem pedig annyira csalódni akartam benned hogy biztos nem vagy nagy szám...de hát az élet azt mondta

-sóvárogj utána de nem kaphatod meg,egy jelként tekintettél rá mikor minden összedőlt amiben hittél, viseld a terhét a jelednek.

És így kerültem ide...

Pedig azt mondom hogy belőlünk egy jó páros lehetne mint kivulről mint belülről. Tudom hogy egy jel voltál akkor amibe kapaszkodhattam de amióta élőben is lenyűgöztél eltávolodtunk...igen lehet bánom

mert ugy váltunk el hogy reményt öntöttél belém hogy fogunk sokat találkozni vagyis nálam a rendszeres azt jelenti és nem azt hogy alig birunk össze hozni egy talit. de tudom már milyen vagy így nem haragszom de mégis túlgondolom a helyzetet.

de ja jelenleg itt tartok hogy sóvárgok egy olyan ember figyelme után akinek nem hiszem hogy a világába való vagyok...de egy biztos elvette a kibebaszott józan eszem is ez az egy ember.

[tobbpenztazembereknek]

Aláírásgyűjtés - FONTOS!

Jöttek mihozzánk is aláírásért a FIDESZES jelöltnek. Kicsit elbeszélgettem a KOROMBELI aláírásgyűjtővel. És hogy, hogy nem, arra TERELŐDÖTT a szó, hogy milyen is volt a MÚLT RENDSZER. Aszongya a ember: én 1986-ban egy téeszben dolgoztam vízvezetékszerelőként. És ha kellett valami haza, akkor mindig vételeztem a raktárból. Amikor egy hatméteres vízvezetékcsővel mentem ki a kapun, akkor sem kérdezte meg senki, hogy hova viszem. Mindenki vitt mindent, amit ért. Ha például egy munkahelyi szereléshez 3 db réz (izé) kellett, akkor hatot igényeltem, és vittem haza a 3 darabot. ÉS EZ CSAK AZ, AMIT ÉN HORDTAM HAZA! Most képzeld el, mit hordtak ott el! Én nem is csodálom, hogy összedőlt a rendszer. Hol kell aláírnom, kérdeztem én. És gyorsan aláírtam.

---

@glutenhalo

[azalmodozoangyal-818]

Megkérdezted tegnap reggel, hogy minden rendben van e, mert sajnos kívülről is látszik már, hogy nem vagyok jól. A sok hányástól és gyógyszertől rengeteget fogytam. Valahogyan már eljátszani sem tudom, hogy jól vagyok. Persze én ezt először nem mondtam el neked, csak munka után vettem rá magam, hogy leírjam neked, és reménykedtem benne, hogy legalább megnézed. Majd válaszként azt szántad nekem, hogy felfogsz hívni.

Mit mondok majd?

Hogy miután elhagytál minden összedőlt bennem? Hogy valaki hiánya még sosem változtatott meg ennyire? Vagy mit mondjak?

Hiányoztál? Bökjem ki ezt, miközben úgyis tudod?

Biztosan elfogom mondani neked, hogy minden egyes nap vártalak, hogy bárkivel találkoztam csakis téged kerestelek benne.

Talán bocsánatot is kellene kérnem? Mert utólag belátva tudom, hogy hibáztam én is.

Nem akarok ezen agyalni, de mégsem tudom kiverni a fejemből ezeket tegnap délután óta. Hónapok után most írtál először, pedig hetek óta újra figyelsz az utcákon, amióta visszajöttem ide. Folyton próbáltál velem kommunikálni, de egyszerűen nem engedtem neked, mert félek. Pedig semmi másra nem vágyom, csak Rád... Nem akarlak újra csak egy kis időre megkapni. Ha újra beleakarsz kezdeni akkor igenis állj méllem 100 %-san.

Ha pedig mégsem akarsz, akkor csak válaszolj a kérdéseimre és hagyj. Összetudom magam már rakni, annyian hagytak már el válaszok nélkül. De tőled igenis tudni akarom a miérteket.

Talán ennyi amit hozzá tudok most fűzni, az üzeneted után amit tegnap írtál.

várom, hogy keress akkor ha lesz alkalmad..

“Nyuszifül”

[messy-caramelgum]

Barkóczi Noémi - Dolgom volt

Becsukom az ajtót

Kifújom a levegőt

Bocs, hogy nem jöttem előbb

Dolgom volt

Láttam, hogy hívtál

De nagy volt a zaj

Aztán kiment a fejemből

Dolgom volt

Építek egy világot, ami rég összedőlt

Kergetek egy álmot, amit egy idegen szőtt

Húzom, csak húzom a drága időt

Húzom, csak húzom le magamról a bőrt

Becsukom a szemem

Nézem magam

Már tényleg hiányoztam

De dolgom volt

A repülő üzemmód

Aktiválva van

Elrepít a mélybe, hol

Dolgom van

Építek egy világot, ami rég összedőlt

Kergetek egy álmot, amit egy idegen szőtt

Húzom, csak húzom a drága időt

Húzom, csak húzom le magamról a bőrt

[petrany]

Vitézy valóban súlyos milliárdokat tapsolt el a saját álmaira úgy, hogy a hozzá nem értő barátait rakta vezető pozíciókba, kb azért, mert szeretik a kötött pályát, vagy legalább úgy tesznek, hogy benyaljanak. Az viszont szintén tény, hogy tervezés nélkül nincs semmi, az pedig a NER jellemzője, hogy sem közép, sem hosszútávú stratégiája nincs, csak a mai lopás, meg a holnapi. Az ország, a főváros, minden le van szarva, amíg fél éven belül ki lehet venni a pénzt.

Csepreghy egy fasz, Budapest kivéreztetése a következő húsz évre pedig egy teljesen egyértelmű terv. A MÁV az állam miatt olyan, amilyen, nem a cserélődő államtitkárok és vezérigazgatók miatt. A szándék nem volt meg soha sem, hogy kezdjenek vele valamit, így hát összedőlt. Most meg egyik fideszes mutogat a másikra, a bűnöző Lézer Jani pedig azt csinál, amit akar.

[moralis-foleny]

Clickbait kimaxolva

A cikk, ha nem akarsz kattintani:

[helen-price]

Ezernyi összedőlt vár, lelki világom hasonlóan áll. És rád vár. Nem tudom mi hiányzik, de az a valami nagyon. Borús idő uralkodik kint. S bár ígéretes karrier előtt állok, borúsnak látom a jövőt is. Homályos, mint az egész világ a busz ablakából. Bearanyozhatnád végre újra a napjaimat. Nem kell tenned érte semmit, csak légy a látókörömön belül. Nem jut eszembe olyan könyv, amiben ilyen helyzet lenne, de ha van, biztos jó a vége. Hisz az nem a valóság. Nem az én életem. A valóságban ez a történet csak olyan véget érhet, hogy elérhetetlenül csodállak, álmodozom, és ha megkapnálak lehet nem is kellenél ennyire. Lehet közel sem vagy olyan tiszta mint amilyennek látszol. Lehet nem vagy olyan értelmes, mint ami sugárzik belőled. Lehet a lelked romlik, bár kívül ragyogsz. Lehet észre sem vennél igazán, akkor sem ha mellettem ébrednél. Bármi lehet. De azt tudom, hogy minden lehetőség beigazolódásával egy��tt is te lennél a legcsodásabb dolog a napjaimban. A semmiért nem lebeghetek méterekkel a felhők felett , ha csak látom a körvonalad. Nem árasztaná el szívem a forróság. Ódákat tudok zengeni rólad másnak, és zengének neked is, ha nem hagyna el a hangom, mikor látótávolságon belülre kerülsz. Egyszer el fogom érni, hogy mikor rám nézel, arra gondolj, hogy nem láttál így idáig. Egyszer el fogom érni, hogy úgy kavarogjak a fejedben, mint te az enyémben. Egyszer el fogom érni, hogy a pillangók átvándoroljanak a te gyomrodba. És félek, mire elérem mindezt, ha valaha elérem, nem kellesz majd úgy mint most.

[fagcrisis]

ÉPÍTEK EGY VILÁGOT AMI RÉG ÖSSZEDŐLT KERGETEK EGY ÁLMOT AMIT EGY IDEGEN SZŐTT HÚZOM CSAK HÚZOM A DRÁGA IDŐT HÚZOM CSAK HÚZOM LE MAGAMRÓL A BŐRT

[annafenesi]

365 nap

Ennyi ideje nem vagy teljes mértékben része az életemnek....

Hónapok óta játszom a jégkirálynőt, akit semmi és senki nem érdekel

És most hogy eljött újra ez a nap, végleg összedőlt az eddigi hónapok alatt szépen felépített kártya váram

[apci-blog]

A szerbiai összedőlt vasútállomás műszaki felügyelője magyar cég volt. Mészárosé. Hm… 14 halott, 3 gyerek.

[veddafenyt]

"A múltban élni nagy vétek...És miközben a régi sebeidet pátyolgatod elrohan az élet..TE pedig csak álltál és vártál.. Miközben annyi minden történhetett volna. Annyi de annyi minden! Magadba roskadva ültél a romokon amik egykoron egy egész kastélyt alkottak.. És Veled volt Ő is.. De jött egy nagy vihar és az egész vár összedőlt, ő pedig elment és Te nem építetted újra, és ott sem hagytad, vártad...Vártad a csodát hogy felépíti önmagát.De az élet nem így megy..Ha TE nem teszel érte akkor semmi nem fog történni. SEMMI ...

És ez életed egyik napról a másikra eltelik aztán majd csak azt veszed észre ,hogy eltelt egy egész élet a romokon ülve.🩶

[itspetraveler]

Rodosz, Görögország

Rodosz a negyedik legnagyobb sziget a görög szigetvilágban. A sziget fővárosa szintén a Rodosz nevet viseli, ahol a szigeten élők fele lakik. Nevét a rózsa szóról kapta, mely a gránátalma virágát jelenti, ami őshonos a szigeten.

Ha meghalljuk Rodosz nevét, akkor mindenkinek a rodoszi kolosszus jut eszébe először, ami a világ hét csodájának az egyike. Rodosz kikötőjének a bejáratánál állt egy közel 33 méteres bronzszobor Héliosz napistennek a tiszteletére. A görög mitológia szerint amikor Zeusz felosztotta gyermekei között a világot, akkor legkisebbik fia: Héliosz nem kapott semmit, és kárpótlásul Rodosz szigetét kérte és kapta meg apjától. A kolosszus, vagyis a szobor az írások szerint egy földrengés következtében összedőlt, és soha nem építették újjá. Ma a szobor helyén (?) egyik oldalon egy kis szarvasbika, másik oldalon egy őzsuta áll.

Ha bár a kolosszus nem látható és igazán kép sem maradt róla fenn mégis nagyon sok látogatót vonz, kicsit benne van a helynek az atmoszférájában, hogy ezen a helyen volt a világ egyik számontartott csodája.

Miután gondolatban méltón bejutottunk a szigetre, tegyünk egy kis sétát az óvárosban. Az óvárost a kikötő mentén és körbe teljesen magas fal veszi körül és mikor beléptem az egyik kapun akkor tényleg olyan érzésem volt, hogy a nagyváros zaja egy kis ékszerdobozzá alakult át. Szűk kis utcák, tele étteremmel, szuvenír boltokkal. Az óváros egyik látnivalója a Lovagok utcája. Az utca volt a johannita lovagok hivatalos székhelye és a rend kormányzati központja. A lovagok itt éltek, dolgoztak és irányították a rend ügyeit. Az utca tetején található a Nagymesteri Palota, amely a lovagok vezetőjének, a Nagymesternek volt a rezidenciája. Ez a palota a rend szellemi és politikai központja volt, és ma múzeumként működik, bemutatva a rodoszi és a lovagrendi történelmet.

Ami legjobban tetszett Rodosz városában az a tengerpart, annak is a nyugati oldala, mert itt a Földközi-tenger és az Égei-tenger találkozik. A sziget nyugati partját az Égei-tenger, míg a keleti partját a Földközi-tenger mossa. Az északi csücskén, ahol Rodosz városa is található, a két tenger találkozása különösen jól érzékelhető. A város nyugati oldalán a tengerpart mellett van egy hosszan kiépített szakasz, ahol a tenger mellett lehet sétálni.

Egy másik város, ahová ellátogattam az utazásom alatt: Lindos. Saját szavaimmal megfogalmazva Lindos = Athén és Szantorini összeházasítása, mert egy nagy domb tetején áll az Akropolisz és alatta a városban minden kis ház fehérre van festve. Lindos látképe képeslapra illő látványt nyújt:

Az akropoliszra egy 10-20 perces séta vezet, ahonnan még szebb a kilátás a városra és a tengerre. Az akropolisz fontos vallási központ volt, itt építették meg Athéné egyik templomát, később pedig erődítményt építettek a kalòztàmadások ellen.

A várost szűk kis utcácskák jellemzik, melyekben rengeteg étterem, ajándékos bolt és tömeg található.

A tengerparti rész nagyon szép és nyugodt, de főleg reggel 8 óra előtt amikor még nem érkeztek meg a pihenésre és napozásra vágyó turistàk.

Több tengerparti része van a városnak. Az akropolisz másik oldalán fekszik a Saint Paul bay egy kis öbölben. A beach felett elterül egy ókori színház romja és ebből a szögből megfigyelhető jobban, hogy a domb amelyre az akropolisz épült több helyen “lyukas”. Ezek a kis barlangok természetes képződmények vagy ásatások, temetkezési helyek miatt alakulnak ki.

A harmadik város, ahová elutaztam: Faliraki. Igazi üdülőváros, hosszú homokos tengerparttal. Itt minden reggel és este sétáltam a part mentén, napközben pedig próbáltam D-vitamint begyűjteni.

Faliraki közelében, 30-40 perc sétányira fekszik egy öböl, ami az Anthony Quinnbay nevet viseli. Eredetileg nem volt külön neve, de mindig is ismert volt lenyűgöző természeti szépségéről. Az öböl kristálytiszta vize és sziklás partjai miatt népszerű hely volt a helyiek és a turisták körében, különösen a búvárkodás és a snorkelling kedvelői számára. Az öböl mai nevét az 1961-ben készült “Navarone ágyúi” (The Guns of Navarone) című hollywoodi háborús filmnek köszönheti. A film számos jelenetét Rodoszon forgatták, és Anthony Quinn, a film egyik főszereplője, különösen beleszeretett ebbe a festői öbölbe. A legenda szerint Anthony Quinn annyira megkedvelte ezt a helyet a forgatás során, hogy úgy döntött, megvásárolja azt. A görög kormány állítólag el is adta neki az öblöt, és Quinn tervei között szerepelt, hogy itt egy művészeti központot hozzon létre. Azonban később jogi bonyodalmak miatt a tulajdonjog nem maradt meg Quinn birtokában, de az öböl azóta is az ő nevét viseli.

Rodosz szigetéből nem tudtam mindent megnézni, de az itt eltöltött 10 nap egy szép emlék marad.

[kedvesmajam]

kemény nap volt a mai

hajnalban sikerült felébrednem, bár egy órával a tervezett után. negyed óra alatt készültem el és vágtattam is a buszhoz. minden rendben ment, a várakozással ellentétben nem készültem ki túlzottan a kevés alvástól, illetve a repülőutat végigaludtam. utána is simán ment minden, a reptérről békésen beértem a városba

az első órában nagyon rendben voltam azzal, hogy Triesztben vagyok, megnyugtatott a víz, tényleg úgy éreztem, jó, hogy eljöttem. nem volt kedvem várost nézni, pontosabban egy szűk körrel letudtam a fő látványosságokat, aztán kiültem a mólóra tengert nézni. kacérkodtam a gondolattal, hogy elsétálok a világítótoronyhoz, de 4km-re volt. aztán győzött a vágyakozás, úgyhogy elsétáltam. nem akartam busszal menni, szerettem volna érezni a terhelést, egyfajta zarándoklatként megélni az utat. onnan lecsorogtam a tengerpartra. a helyiek beach-nek hívják, de egyáltalán nem strand. hatalmas sziklák vannak, s köztük egy-két l��pcső. itt kifeküdtem. nagyon vigyáztam, hogy ne aludjak el, a napszúrás ellen egy normál sapkát húztam. jól leégtem. nagyon tetszett, ahogy a víz összeér az éggel, rég láttam ennyire hasonló kékeket, valahogy mégis mindig elvonta valami a figyelmemet. azért jó volt, meg voltam a jelenben is

órák múlva indultam el visszafelé a városba, ismét gyalog. útközben jött egy krízis. apró emlékbetörések a gyerekkoromból. nagyon megijedtem, hogy ha egy ismerkedő beszélgetés után ez van, mi lesz, ha beindul a terápia. meg ugye egyáltalán vállal-e a pszichológus. és lesznek-e konzultációk B-vel. ha igen, hogy és meddig? és akkor tényleg nem ihatok soha, különben B kirak? nagyon behúzott a spirál. olyannyira, hogy ott és akkor már nem is akartam józan lenni, inni se akartam konkrétan, de összedőlt minden, s nagyon erős volt az érzés, hogy én ezt nem bírom. mély krízis volt - a szót úgy értve, ahogy használom, azaz kilátástalanság, örömtelenség, a józanság értéktelensége. tudatosan elkezdtem gondolkodni, hogy tudnám megállítani, mielőtt eluralkodik teljesen az az érzés rajtam, hogy megőrülök. egy idő után volt pár pad az út mellett. leültem és rágyújtottam. aztán ültem még, majd elindultam. csak az volt a cél, hogy visszaérjek a városba. aztán meg az, hogy még egy-másfél órát üljek a mólónál. ez meg is volt. próbáltam a tengerre koncentrálni, kapcsolódni a jelenhez. viszont ekkorra már nagyon fájt a lábam (valami nem oké az edzések óta a talpaimmal) és égett a testem (tényleg állatira leégtem, fáj most is a lepedőtől a lábszáram)

elindultam a szállás felé és még igyekeztem kacsázni is, hogy legyen élményem, hogy itt vagyok. közben nyugtattam magam, hogy két nap múlva ilyenkor már hazafelé tartok, simán lehozom a hétvégét

nem tudom, mi történt pontosan. az biztos, hogy fáradt vagyok, az is, hogy tudok elveszni a környezetváltásokkor. az is van, hogy izgulok a pszichológus meg B miatt. de hogy mi volt ez a krízis, miért volt ilyen elsöprő, azt nem tudom és nem értem. odáig jutottam, hogy mielőbb haza kell jutnom, kell keresnem holnapra repjegyet és meg kell kérnem valakit, hogy jöjjön elém a reptérre és kísérjen haza. azt éreztem, hogy nem vagyok biztonságban egyedül és egy idegen városban. közben meg nem voltam egyedül, mert az egész múltam próbál kimászni ártó szándékkal azon a kis lukon, amit tegnap a pszichológusnál kapartam

az fejlődés, hogy nem terheltem magam kötelező városnézéssel. arra emlékszem az első valenciai útról, mennyire rossz útra vitt. az is fejlődés, hogy felismertem a krízist és próbáltam dolgokat tenni, amik segítenek a felszínen tartani: kibírandó időt szabni, olyan dologra fókuszálni, amiről tudom, hogy extázist okoz (tenger), rágyújtani (kellett a feszültséglevezetés, kár lett volna nem megadni magamnak ezt, sőt, hiba lett volna akadályozni)

viszont eléggé megijedtem. ha ez így megy tovább, be kell látnom, hogy osztályos kezelés nélkül nem lehet továbblépnem, sem a pia, sem a terápia kapcsán. egyszerűen nem biztonságos így magamra maradni. és ez a krízis megvolt tegnap is, nem azért volt, mert idegen városban vagyok. nyilván erősített rajta, az ismeretlentől úgy éreztem, nem vagyok biztonságban, de a krízis maga ettől függetlenül jelentkezett

félek, na. de most nem az lesz, hogy félelmemben ki sem mozdulok a szállásról meg önsajnálatba fordulok. csak azért írom le, hogy ha bármi utóélete lesz a kríziseknek, akkor majd tudjam akkor is, ha realitásvesztésem lesz, hogy mikor éreztem először a veszélyt