#íjászat

[mylifelinegame]

Október 1.

Valahogy így jött ki, hogy ezen a napon voltam először egy kyudojo-ban. Tudtam hogy mire számíthatok kb. és úgy is történt nagy vonalakban.

Szimpatikusak így elsőre a mester és tanítványok is. A jelenlegi munkahelyemen tett első látogatásomra emlékeztet kissé, ahol valahogy elsőre átjött, hogy ki fogok velük jönni amint megismerjük egymást - eltelt már több mint fél év és jól megvagyok velük. Egyszerűen az emberek arcára van írva egy alap temperamentum. A mai napon az alapok alapjával kezdtünk, hogy miként is kell fogni az íjat és a nyilat. Hogy milyen beállás, testpozíció, kartartás, fogás és mozdulatsor által jutunk el a lövésig. Persze mindez még csak az alap. Erre fog épülni a későbbiekben a technikák többi része. Az alapok alapja. Az első gyakorlólövésekig is eljutottam a foam előtt 2 méterrel állva. Most még a technika elsajátítása a fontos, nem a pontosság. A pontosság a helyes technika és annak a fejlesztése által fog kialakulni.

Speciális eszköz ez a tradicionális asszimetrikus íj a maga sajátosságaival. Ezért tud csak az megfelelően pontossággal lőni vele, aki elsajátította a megfelelően a hozzá szükséges technikát.

Egy szó mint száz. Megyek jövő héten is és ezzel megkezdődött egy általam már várt testi-lelki utazás-fejlődés. Ui.: Nem is tudom hogy volt-e ehhez a naphoz fogható élményem az eddigiek során. Ami hasonlít hozzá valamennyire az a filmes alapképzés kezdeti időszaka volt amit 1 éve kezdtem. Az egy szintén nagyon jó élmény volt. A különbség csupán annyi, hogy ott lényegében szellemileg voltam csak edzésben tartva a kezdeti időszakban, míg itt jöttek szintén a friss információk (mind nem volt teljesen új, köszönhetően Tsurune-nek), viszont hoztam haza egy kis izomlázat bizonyos izmok tekintetében. A gyártóoperátori munkám miatt (ami sok emelgetést igényel), szerencsére nem ég az egész karom/hátam, csak egyes részek, pont ahogy a lábaim esetében is. Jövő héten ugyanerre számítok, mert most csak az idő 2/3-ában gyakoroltam, az elején csak figyeltem, szívtam magamba az atmoszférát. Ó, nehogy elfelejtsem. (A 7-es számok szeretnek engem.) A 7-es íjjal (sorszámozva vannak) lőttem így az első alkalommal.

ML/LG

[dajkag]

A Meiji Jingu Meiji császár és hitvese, Shoken császárné számára emelt szentély. Sok másik szentélyhez hasonlóan a II. világháborúban teljesen elpusztult, ezután építették újjá. Gyönyörű környezetben található, a Harajuku állomás mellett, gyakorlatilag a Yoyogi Park közepén. Miután meglátogattam, nagyjából egy órát csak feküdtem a fűben a napon és jól éreztem magam.

A Shibuya környékén található Konno-Hachimangu szentélyben Ojin császár, azaz Hachiman, a háború és az íjászat Kamija lakik 1092 óta. Nagyon kellemes, nyugodt hangulatú hely, itt is jó volt egy kicsit üldögélni és a hulló cseresznyevirágokat nézni. Sőt, egy nagyon menő kis múzeumrész is van. Ráadásul a miko nagyon aranyos. Azt hitte szegény, hogy tudok japánul, mert hát japánul köszöntem és kértem a goshuint, szóval egy csomó dolgot elmondott nekem, én meg kedvesen bólogattam és mindenre mondtam neki, hogy "hai!", meg hogy "domo arigato". persze nyilván semmit sem értettem, de úgy belelendült, hogy a felénél már nem akartam neki mondani, hogy ne haragudjon, de igazából csak jól álcázom magam és nem igazán értem. De mindent összevetve jót beszélgettünk és mindketten örültünk, aztán adott menő prospektusokat is.

Végül pedig egy kis random Tokió, habár sokat nem tudtam ma sajnos fotózni, mert a telefonom és a powerbankom is merülőben volt, Google térkép nélkül pedig konkrétan képtelen lettem volna visszajutni a szállásra :'D

[bdpst24]

Csütörtökön kezdődik a Gymnasiade

Csütörtökön kezdődik a Gymnasiade

A magyar delegáció ezekben az órákban utazik Bahreinba, a középiskolások sport világjátékára, a Gymnasiadéra. A magyar csapat idén is magas létszámmal, 133 fővel, 86 sportolóval vesz részt a Manamában megrendezett versenyeken. Versenyzőink 16 sportágban, ebből 3 para sportágban képviselik majd hazánkat. A magyar fiatalok az alábbi sportágakban indulnak: atlétika, birkózás, íjászat, judo,…

[marejt]

Programok 2024

Idén is a cél, hogy a magyar kultúra egyes elemeit megéljek a résztvevők. Lesz a magyar hagyományokat bemutató programunk (játék és táncház), történelmi program a Határtalan Történelem projekt (történelemtanitás külföldön élő magyar gyerekeknek) vezetőjével, képzőművészeti program iparművésszel, kortárs irodalmi program gyermek- és ifjúsági könyvek kiadóval, környezetismereti program (vezetett túra), sport (pl. íjászat). Emellett hagyományos tábori programokat (tábortűz, számháború, bátorság próba) is tervezünk.

[rrrokamoka]

na hát engedtessék meg hogy előbb a poszt első felének hadd örüljek, meg is érdemled!! ❤️❤️ remélem az ssri bigyóka is segíteni fog, láttam már én is közelről hogy az ilyesmi hogy tudja szabotálni az ember életét és nem kívánom senkinek...

ami a barátok szerzését illeti, én úgy találtam hogy egyfelől a munkahely jó forrás, ennyi előnye valóban van annak, ha irodázni kell. akárhol dolgoztam eddig, mindenhol találtam pár cuki embert akikkel lehetett munkán kívül is barátkozni, pedig aztán én sem voltam nagyon extrovertált soha :D illetve a nyílvánvalón túl az olyan hobbikat is tudom még ajánlani, amit emberek közt lehet csinálni. nekem újabban az íjászat volt egy ilyen kellemes csalódás! kb 15en járunk rendszeresen edzésre, nyilván van egykét hipermagyar arc, de a többi meglepően kellemes figura pedig sokan sokfélék :D de lehet ilyet csinálni másfajta sportokkal, vagy art workshopokkal is, ilyesmik

oh és ha házat vesztek, ne olyan helyen vegyetek, ahonnan aztán még annyira sem lehet emberek közé menni, mert ilyet és láttam már és hát... kontraproduktív.. :D

de sok sikert kívánok mindehhez! ❤️

Girlbossed too hard

Mára egy olyan melókában ülök több pénzért mint amennyiért valaha dolgoztam, ahol igazából nagyon keveset értek abból amit csinálni kéne, de tőlem várják a megváltást, mert majd én hozom az új szemléletet meg a data alapú működést a csapatba, ki is küldenek rögtön hozzájuk UK-be trainingezni (gec céges k��rtya meg üzleti út, ilyen se volt még)

Meg van egy olyan párkapcsolatom ahol mindketten annyira tiszteljük és szeretjük egymást, semmiféle kétség vagy bántódás vagy bizalmatlanság nem fér kettőnk közé, nagyon szerencsésnek érzem magam hogy így megtaláltuk egymást, ilyen feltétel nélküli szeretetet még soha nem éltem meg, nem is engedem ezt már el soha, hirtelen értelmet nyert egy csomó minden amit eddig csak így oldalról, kívülről szemléltem. Projektben van, hogy jövőre saját lakást vagy házat veszünk, elköteleződünk, jó lesz, csak mi meg a kisállatok.

Aztán persze van az is, hogy a pmdd-től kéthetente vannak olyan depressziós epizódjaim, hogy meg akarok halni, meg összeveszek mindenkivel a közelemben, meg úgy általában nem lehet mellettem meglenni. De szuper, hogy valójában nem major depressziós meg mittudomén bipoláris vagyok, hanem csak a méhem és a hormonaim irányítják az életem, makes sense, mindig kell valami, amin bosszankodni lehet. Erre majd valami ssri-t felírhatnak, és talán jobb lesz, talán nem, igazából csak kibírni kell, egy hónapban 2 hétig nagyon lent vagyok, 1 hétig menstruálok, és akkor 1 hétig funkcionálok normális emberként, az is valami!!

Na a legutóbbi ilyen epizód kezdetén sikeresen összevesztem az utolsó barátaimmal is, vagyishát nem is vesztem össze, csak megmondtam nekik, hogy meg vagyok bántódva, mert úgy érzem nem kezeljük jól egymást barátként, és azóta nem beszélek velük. Ami szomorú, hogy ezt kb mindenki csak így nyugtázta, és azóta ők se beszélnének velem :D I guess akkor ez éppen idejében történt, nem volt mar szükségünk egymásra ilyen formában. Csak hát azóta rohadt egyedül vagyok, hiányzik a group chat a hülye memekkel, szerettem olvasni hogy kivel mi történik… és akkor most nagyon éles a csend a lakásban, home officeban tökegyedül otthon 10 órán át, az értesítéseim még soha nem voltak ennyire szárazak, most mit kell csinálni? 32 évesen hogyan szerez új barátokat az ember?

[bonebowandarrow]

Hosszú az út...

Egy ideje elhanyagoltam a naplóírást, amit úgy érzem ideje pótolnom. Sok minden történt azóta és minden önteltség nélkül mondhatom, van ami elégedettség tölt el. Na de lássuk is szép sorjában.

Íjász felszerelésem elengedhetetlen része lett egy apró kis szerkenytű, ami hatalmas lökést adott. A lövés számláló, vagy háztáji nevén a kattintó igencsak megreformálta a felkészülési metódusomat. Egy jól elvégzett edzés legalább 90 lövés kell hogy legyen, de inkább 120 vagy akár több is. Amikor éppen nem szakadt le az ég alja, ami ezen a szeszélyes nyáron valahogy mindig az edzések időpontjára találja ki, hogy most bizony szakadni kell az esőnek.. Az állandóan tartott lövésszám több dologra is segített rájönnöm. Bemelegítéssel, testben-lélekben kipihenten kb 200 lövés az a plafon ahol már érezni kezdem, hogy fáraszt a lövés. 40-50 lövés környékén érem el az “üzemi hőmérsékletet”. Persze még van mit finomítani az edzés metóduson, de sokat segít ez a fajta strukturáltság.

[videkma]

Martfűn 3D íjászversenyt rendeztek hagyományteremtő céllal

A Martfű Városi Sportegyesület Deák Miklós Íjász Szakosztálya a legutóbbi hétvégén megrendezte az I. Martfűi 3D Íjászversenyt. Ennek célja az íjászat népszerűsítése és a sportbaráti kapcsolatok ápolása volt. Az esemény kiemelt támogatói a Martfű Termál Spa és a Kukucska Lovasklub voltak, írta Martfű Város Önkormányzatának hivatalos honlapja. (more…)

[szyli]

Nincs jobb, mint ilyen időben a friss levegő mellett felfedezni egy régi vinyó belsejét, majd íjászkodni a bátyámmal. Endless perfection

[stickalittle]

Úgy gondolom, az íjászat oktatását kellene visszahozni. Azzal legyőzzük a tankokat.

Komolyan mondom, egy vicc Orbán Magyarországa, amin csak röhögni lehet.

Még egy pszichopata kulcspozícióban. A “szittya gondolkodásmód” egzakt definícióját valaki kiguglizná?

[1aeon]

Archery practice during break. You know it! #archerypractice #backatitagain #archeryrange #íjászat #アーチェリー #양궁 #outdoor https://www.instagram.com/p/B9QplHZH2je/?igshid=1jfw4vnzalz39

[ufolotti]

Közveszélyes csak magamra lehettem ezen a csodálatos családi napon

[mylifelinegame]

Halogatás(i kényszer)

Van az úgy, hogy halogatni kényszerül az ember valamit. Valamiért. Most itt nem is a blogolásra gondolok. Arra heti szinten tudtam volna eddig is időt fordítani. Nem, nem erről van itt igazán szó. Itt ez legfőbb képen motiváció és elhatározás kérdése.

Amilyen halogatásra célzok az olyan, mint pl. tologatni hogy majd 2 hónap múlva elmegyek a fogorvoshoz. Aztán eltelik ez a két hónap és akkor még mondom hogy 2 hét múlva megyek. Pedig már kellene. Itt nem a súlyos fogfájásról van szó, mert arra azonnal "hallgat" az ember és jobbára ingyen meg is csinálja a körzeti orvos TB-re.

Hanem pl. a fogkövekről, amelyek leszedése nem sürgős, de jobb minél előbb, mert egyrészt egyre rosszabbul tudnak kinézni, másrészt hosszabb távon komolyabb problémákat is tudnak okozni.

Ez utóbbi nálam aktuális. És hogy miért nem mentem el a dokihoz? Van egy pár tényezője a dolognak. Ahol sokáig laktam ott többször is rákérdeztem az ottani fogorvosnál amikor pl. tömte a fogaimat, hogy nem kellene-e leszedni a fogköveket. Szerinte nem. Hát oké, de szerintem már elég csúnyák.

Rendben akkor másik dokihoz kellene menni, de időközben elköltöztem, mostanra már kétszer is. Ez bezavart a dolgokba, ahogy az anyagi lehetőségeim szűkössége is.Továbbá az is ott van a képben, hogy az új helyen nem ismerem hogy milyen fogdokik vannak. Viszont a napokban egy ismerősöm aki a közelben lakik volt fogápoláson és szóba került hogy az elvégzett fogtömés után a fogköveit is leszedi és fehéríti neki, de nem is annyira drágán. Így szerintem kapok az alkalmon és be fogok jelentkezni amint más időigényes dolgaimat rendbe raktam.

Viszont. Ezt csak a szemléltetés kedvéért írtam le. Amiért billentyűt ragadtam az az egyik gyerekkori álmom beteljesülésének lényegesen 0% fölé került megvalósulási esélye.

Gyerekkoromban az egyik első komolyabb műszaki alkotásom egy íj volt, amihez tartoztak nem túl messzire repképes nyilak is. Amíg ki nem száradt az íj bodzafa anyaga addig lehetett is vele szórakozni, még ha pontosan lőni nem is.

Aztán ugrunk kb. 9 évvel ezelőttre. Vettem egy teljesen fa tusos nyílpuskát és utána egy kis nyílpisztolyt. Hozzájuk vesszőket. Ezekkel egész jól elvoltam otthon.

3 évvel ezelőtt aztán jött a költözés és azóta gyakorlatilag nem tudtam őket használni, mert nincs hol. Nincs kert, nincs megfelelő lőtávolság hozzá. A számszeríj mellett (valamilyen) íjjal is akartam már régen megtanulni lőni, de az évek során az anyagi korlátok miatt inkább építettem műszaki szempontból nagyobb eszközöket minthogy íjat vegyek nyilakkal és a többi kiegészítővel. Plusz inkább a nyílpuskához vettem néhány dolgot. Ahol sokáig laktam ott nemigen volt íjászklub ahol tudtam volna gyakorolni. Napolódott a dolog. Így múltak az évek.

Ugrunk vissza 4 évet. Akkoriban ismerkedtem meg a kyudo-val foglalkozó Tsurune című animével, ami nagyon megfogott. Klasszikus sport animének gondolhatnánk, de lényegében nem az, mert azok formai nyelvének egy részét használja (szerintem elég jól), mert a kyudo manapság is inkább harcművészet mint sport a maga lelki komponensével. A részletek tekintetében tudni kell, hogy a fővárosba költöztem 1 éve. Ennek megvan az az előnye, hogy itt van sokféle sportolási lehetőség, még 1-2 kyudo íjász klub is. A kyudo nem volt az első gondolataim közt, hogy most akkor én arra szeretnék járni. Normál, tradicionális és modern íjakkal operáló klubokat nézegettem (interneten). A személyes megtekintésig nem jutottam el egyik sem. Nem láttam ott valamiért magam. Hiányzott valami. Egy kicsit mélyebben akarok foglalkozni nem csak az íjammal, hanem magammal is. Aztán idén kijött a Tsurune 2. évada ami nálam teljesen eldöntötte kérdést. Ezt nem érdemes már sokáig halogatni. Mielőtt még azt gondolnánk nem egy az egyben az anime miatt szavaztam előzetes bizalmat ennek a klubnak. Hanem mert egyrészt viszonylag régen csinálják, másrészt szerintem hitelesen és odaadással. Nincsenek sokan és pont ezért lehet családiasabb az ottani légkör. Ugyanaz mint az AMV vágó közösségünknél. Vagyunk maréknyian akik aktívak, de jó a légkör, jó a hangulat és segítjük egymást abban amit csinálunk. A személyes találkozáskor ki fog derülni mennyire állja meg a helyét a kyudo klubbal kapcsolatos megérzésem.

Ahogy talán kitalálható, az íjászattal kapcsolatos halogatásomnak hamarosan vége lesz. Keményebb dió mint a blogolás, de 1 éve már elkezdtem ezt a komolyabb nyitást a filmes képzésre való beiratkozásommal. Na de ez egy másik blogposzt története lesz majd.

ML/LG

[gyorinokedli]

Azt hiszem van mit tanulnom a kissráctól

[kosullo2]

Leghülyébb sportágnevek konteszt

3D-s íjászat!

[korkep-blog]

Remény a reménytelenségben – Aki Gömörben is feltalálta magát (Interjú)

A Rimaszombati járás a foglalkoztatottság terén a legutolsó az országban. Méghozzá magasan! A fiatalok rendre elvándorolnak, Pozsony környékén, vagy külföldön keresnek munkát, megélhetést. Akik maradnak, azokra (tisztelet a kivételeknek), nehéz jövő vár. Következik a „podpora”, a segély, a tanác...

A Rimaszombati járás a foglalkoztatottság terén a legutolsó az országban. Méghozzá magasan! A fiatalok rendre elvándorolnak, Pozsony környékén, vagy külföldön keresnek munkát, megélhetést. Akik maradnak, azokra (tisztelet a kivételeknek), nehéz jövő vár. Következik a „podpora”, a segély, a tanácstalanság, ami gyakran végül alkohol-, és kábítószer fogyasztáshoz, bűnözéshez vezet.

  Van viszont a fiatalok között olyan réteg is, amely nem adja fel, megpróbál megélhetést teremteni magának és kis családjának idehaza. Célt tűz ki maga elé, és próbálja azt megvalósítani. Tesz érte. Persze, ehhez helyi szinten még több energia és lelemény szükséges, mint másutt, de nem adja fel.

  Rencsok János

  Ezek közé a fiatalok közé tartozik a Rakottyás-i Rencsok János is. Vele beszélgetek.

  Hogyan is kezdődött a pályafutása?

  Hét éve lettem megválasztva Rakottyás község polgármesterének, de már jóval előtte is foglalkoztam olyan tevékenységgel, amit parasztudvarnak neveztünk el. A mi esetünkben ez a lovak tartása mellett kulturális tevékenységet, a néphagyomány ápolását takarja. 2013-ban lettünk beregisztrálva, mint polgári társulás, azóta tevékenységünk folyamatosan bővül.

  Érdekli ez az embereket?

  Nagyon érdekli. Főleg a fiatalokat, akik szívesen jönnek. Lovas oktatás folyik csaknem minden hétvégén. Rácka bárányunk is van, magyar kacsa, liba, így a gyerekek elszórakoznak. A lovas kultúra mellett igény van az íjászatra, táborokat szervezünk, ahol gyakran részt vesznek barantások is. Ez egy ősi magyar harcművészet, amely különböző technikák (ostor, íj) megismertetése mellett elsősorban fegyelemre tanítja a fiatalokat. Vonzza őket a virtus.

  De táborainkban találkozhatnak modern dolgokkal is. Például a tájékozódási versenyen követelmény az okos telefon használata. No, ennek aztán örülnek a gyerekek.

      Az idősebbekkel hogy állnak?

  Nem hagyjuk ki őket sem. A közeli Bátkában jó a kapcsolatunk az idősekkel, kemencés napokat tartunk velük. Csoportunk van, amely a néptáncot műveli, a népdalokat ápolja. Fellépéseinket, lovasbemutatóinkat látványosan, mutatósan szervezzük, így szeretik az idősebbek is és a fiatalok is egyaránt.

  Összegyűjtöttük és használhatóvá tettük a mezőgazdaságban használt lovas szerszámokat, gépeket, mint például a lovas-gereblye, lovas-kasza. Az ilyen bemutatóknak is nagy sikerük van.

      Ki az a mi? Kikkel dolgozik együtt?

  Lelkes fiatalok. Meg kell említenem Bátkából Bene Viktort, Tamásiból Varga Krisztinát, vagy épen a páromat, Boros Zsuzsát, aki Tornaljáról való. De rajtuk kívül sokan vannak, akikre- úgy érzem -számíthatok ebben a tevékenységemben. És ennek nagyon örülök.

  Említette, hogy polgármester is.

  2010 óta vagyok a polgárok bizalmából egy Balog völgyi község, Rakottyás polgármestere. A 340 lakosú kisközséget zömmel református vallású magyarok lakják.

        Lehet tudni, hogy honnan ered a község neve?

  Az idősek beszélik, hogy régen a község feljebb terült el a Balog völgyében. A török elől húzódott ide a lakosság, egy rekettyésbe. Innen a falu neve is.

  Mi az a rekettye?

  Bokros növény, sárga bogyókkal. Közismertebb neve a homoktövis. Már nincs belőle a falu területén, de terveink között szerepel a visszatelepítése, és bogyóinak hasznosítása. Sok C-vitamint tartalmaz.

  Rakottyás.

  Milyen terveik vannak még a jövőre nézve?

  Jelenleg folyamatban van az épületeink felújítása és új tartalommal való megtöltése. Ezt önerőből végezzük, a közhasznú munkások segítségével. Szeretnénk lakásokat építeni a rászorulóknak, de legfőbb célunk a vízvezeték kiépítése.

  Hát ez nem kevés. Mi van még?

  2015-ben a Balog- és a Vály-völgyében Helyi Akciócsoportot alapítottunk 23 község részvételével. Ezt mozgatom a lehetőségeim, és képességeim szerint. Sajnos még viszonylag kezdeti stádiumban vagyunk, de remélem, hogy hamarosan eljön az idő hogy teljesíteni tudjuk az előírt feltételeket, és kapjunk pénzt mi is ennek a vidéknek a gazdasági és szociális fejlesztésére.

  Nos, ennyit egy fiatalember tevékenységéről, aki nemcsak kellő ambícióval és akarattal rendelkezik, de érti is a dolgát.

  Sok sikert kívánok neki!

  Mede Géza

Képek: Rakottyás község archívuma.

[tovabb18-blog]

Íjat feszíts, célra tarts – VIDEÓ

http://bit.ly/2kmzUuA

Nemzetközi íjász versenyt rendezett a Deák Bamba Sportcentrumban a kerületi MALÉV SE íjász szakosztálya. Nézze meg a wEBHÍRADÓ18 riportját!