#Üszkösen

[versinator]

Üszkösen fölmennék

Surranás aggok próbálgatta szobával Leült vasal koponyáját cafrangokra Borzongató aranyérem bársonyruháján karikával

Tapsai megírására ontanak portánkra Tengernyi keresztnevükre aranyszót vetnék Belenéz szivarozva arcodba nyolcadikra

Feledésben teára gellérthegy megállanék Vágtatnak renddé rontanak egészségesen Fáklyalángját bejönnek levágja tévedeznék

Sütemény cigaretteket urna melegítsen Vetésükben mireánk sugárnyaláb pupillával Tenyerükbe tüzeknek lelkü ellenségesen

[liderclang]

Régen nem írtam. Itt a szél világít.

Egyre nehezebb, ikercsillagom.

Sosem tudhatom, annyi-e a Másik,

mint szerszámnak a fű, ha meghagyom.

Vagy te lettél a penge, s én a fűszál?

s a távolság, a kelta félhomály,

már fel se gyújt, csak üszkösen közénk száll?

s nem támad rózsa, nem telik pohár?

Merev támlájú karosszék ölében

az egyikünk a fallal szemben ül.

Az órák ütnek. Lődözés, söréttel.

Ha angyal jön, elvágólag repül.

De mozdulatlan minden. Te is, én is.

Kit elképzelnek, s ki elképzeli.

Minden burokban. Varázsgömb vezényli

a városban a roppant térzenét.

Hallod te is? A harsona sikoltoz,

bíbor győzelmi zászlót vág a szél.

A Bürgermeister mindent máról keltez,

szarvasbőrön pecsétes oklevél.

Zúg a harang. És benne zúg a tenger.

A boltok nyitva. A kagyló remeg.

Szerelmespárok futnak, mint a sínpár,

szemben a szertenyíló évtized.

Portölcsér pattan fel a sivatagban,

az óceánon két sziklaszobor.

Hát érted ezt? Elhagyhatsz száz ablakban,

ki mozdulatlan, mindig visszadől.

Várj meg! Téged visszhangoz minden horhos!

A szomj s a tárgya úgyis szétvadul.

Csenget a postás. Te voltál a fontos.

Micsoda csend. Az asztal felborul.

- Gergely Ágnes: Üzenet Alaszkába

[littlecrazygirl21]

József Attila

Nagyon fáj Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor! És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától. Nincsen helyem így, élők közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva; mint a gyerek kezében a csörgő csereg, ha magára hagyottan rázza. Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom. A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben - de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem? A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. Páros kínt enyhíthet alázat. De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegődik a gyalázat. Segítsetek! Ti kisfiuk, a szemetek pattanjon meg ott, ő ahol jár. Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj. Ti hű ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj. Nők, terhetek viselők, elvetéljetek és sirjátok neki: Nagyon fáj. Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj. Ti férfiak, egymást megtépve nő miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj. Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, herélnek, rijjátok: Nagyon fáj. Néma halak, horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj. Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj - s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj. Hallja, mig él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket.

[mexicanwitness]

NAGYON FÁJ

Kivül-belől

leselkedő halál elől

(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,

az asszonyhoz ugy menekülsz,

hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,

meleg öl csal, nemcsak a vágy,

de odataszit a muszáj is -

ezért ölel

minden, ami asszonyra lel,

mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher

s kettős kincs, hogy szeretni kell.

Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,

mint amilyen gyámoltalan

a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb

menedékünk; a kés hegyét

bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt

nő, ki érti e szavakat,

de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem

így, élők közt. Zúg a fejem,

gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek

kezében a csörgő csereg,

ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene

tenni érte és ellene?

Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit

a világ így is olyat, akit

kábít a nap, rettent az álom.

A kultura

ugy hull le rólam, mint ruha

másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,

hogy nézze, mint dobál halál

s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő

is szenvedi, ha szül a nő.

Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem

pénzt hoz fájdalmas énekem

s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!

Ti kisfiuk, a szemetek

pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,

csizmák alatt sikongjatok

és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,

kerék alá kerüljetek

s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek

viselők, elvetéljetek

és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,

bukjatok, összetörjetek

s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,

egymást megtépve nő miatt,

ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,

kiket, hogy húzzatok igát,

herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,

horgot kapjatok jég alatt

és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,

minden, mi kíntól megremeg,

égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,

üszkösen, ha elszenderül,

vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.

Azt tagadta meg, amit ér.

Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől

menekülő élő elől

a legutolsó menedéket.

[versinator]

Buzdítasz kisfiuk

Halványul délkor feltetszik megindító Megállanék elfelejtsük pálmaligetemtől borzongató Segítek kínálsz gyógyszertári könnyez Nyolcadikra üszkösen elcsüggedve éledez Árkádoknak kimérten meggyszínű haramia Ömlöttek dadája öcsénk ambrózia

Vehetted szatíra szorgalmasan gömbök Parasztfiúcska márványhideg emlékeken főtök Gyászmenetje légyottra bizseregnek táblácska Hadonászom légvár mostohábban hóka Parasztkendők tüdőbajából kiszínezném lidia Röhejben táncokba fölviláglik virzsínia

Tirólatok fülünkre nemlátó nemlátó Próbálva bukdácsoltam utcaseprők gyertyaoltó Teszekveszek szünetje gurultak üveglemez Zokogjatok ődöngő elrabolják kedveséhez Kapargatjuk leesem mezőjén rapszódia Nőne szárnyáról acélom adria

Gyújtsa csókjára vacsorázunk lőttök Zsírosan tyúkól megölve erőtök Értsék szomjú mentitek bőrtáska Töltenek zavarosak sunnyogó boltocska Pihenteti kitűnőség égethet emilia Varázsitalából harapta elbántam mostohafia

Veszhetünk éltetve szabadkán ásitó Leskelődik vési hazádban virasztó Megszólítjuk szenvedéseimben mellemig ijedez Fülében leckéd orvosomnak kézhez Fellegen virasztó nyakuk mánia Akaratjuk édesítő szőkékről anglia

Mánia ligetbe rokonaim körmötök Parfümjét árnyékfigurák fürtjeit üszök Kiabálok sorvasztja kétesen közbaka Álmukon fájára anglia szabadka Diadalszekéren szundikálnak kondít vanília Pengéje kocsonyává bezúzni

[call-me-the-liquid-perfect-pitch]

Kivül-belől

leselkedő halál elől

(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,

az asszonyhoz ugy menekülsz,

hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,

meleg öl csal, nemcsak a vágy,

de odataszit a muszáj is -

ezért ölel

minden, ami asszonyra lel,

mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher

s kettős kincs, hogy szeretni kell.

Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,

mint amilyen gyámoltalan

a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb

menedékünk; a kés hegyét

bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt

nő, ki érti e szavakat,

de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem

így, élők közt. Zúg a fejem,

gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek

kezében a csörgő csereg,

ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene

tenni érte és ellene?

Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit

a világ így is olyat, akit

kábít a nap, rettent az álom.

A kultura

ugy hull le rólam, mint ruha

másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,

hogy nézze, mint dobál halál

s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő

is szenvedi, ha szül a nő.

Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem

pénzt hoz fájdalmas énekem

s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!

Ti kisfiuk, a szemetek

pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,

csizmák alatt sikongjatok

és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,

kerék alá kerüljetek

s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek

viselők, elvetéljetek

és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,

bukjatok, összetörjetek

s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,

egymást megtépve nő miatt,

ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,

kiket, hogy húzzatok igát,

herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,

horgot kapjatok jég alatt

és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,

minden, mi kíntól megremeg,

égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

ágya körül,

üszkösen, ha elszenderül,

vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.

Azt tagadta meg, amit ér.

Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől

menekülő élő elől

a legutolsó menedéket.

,,egy beteg világ betegített meg,s most engem neveznek betegnek?"

[versinator]

Cigarettánk zárj Pipafüst királyodnak Pengém üszkösen

[versinator]

Söröskorsóval formálni

Tükörszobába mánia szeneszsákot lepkéktől Próbálgatta szemétben olvadva szerelmeknek Szobánkat lázabb páholyából hőtől Közbaka haljatok felvonás belezüllnek

Kesztyűsen ujjon ordítoznak csöndtől Játékpuskánkat melegítsen lejegyezni gyönyöröknek Vágyódással öngyilkosokhoz kivezet életünktől Közön laterna kettévág őrültségnek

Odavetem jéghártya kádban árvája Üszkösen elfehérül gyorsasággal mulattam Ismétlődnék kutatom idegenét dadája

Emléktől zordonan picik megbántottam Valóe erszényed szaktárs komédiája Arcizmain csarnokában cikázik zakatoltam

[versinator]

Megvalósul ólban

Barbe megérintettem koponyája keszeg Szomszédai gyermekkoromban nótázva pityereg Cserjeág csúcsát tanitást sugaraink Unnád helyeden gyerekeid parolázunk Gyöngyházas bánatába lépcsein rokonai Tompok hasonlitott áruházak galantai

Ékszerekhez diákkor létemre nálamnál Ajakról elfelejtettük ámulatra ragadjál Hullajtják levonják kein mocsári Hársnak erkölcsöt dicsőségedet proletári Kiszikkadó fizetsz litert nai Merítsétek egeret elzokogják tyúkjai

Terelik kuka szárnyaszegett csereg Hegyfokok kisöpör pazarolták incseleg Okért megrázhatom szellőzködő viduljunk Meghallottam mosták alkotni madarunk Ölön üszkösen lakósát boltjai Forgasd kilop bemártottad nyomdokai

Tömünk lecsüng összetörjetek kapirgál Hajunkat kalásztól leurs lóbál Buckákra irgalmasok messziségbe fölméri Betöltetlen verné gyáripart fölismeri Ragadni sokunk évszázad pántjai Vontató szörnyülködőkre szélkakas arkangyalai

Nagyuram menthetlen padlásra elpereg Zenéljen űri haraszttal illeteg Kenyerekkel szalmát csudálni futkosunk Vasnál zsákra megszerkeszti jajunk Szobrokat cucli összeesnek kamrai Szakmát kibicelni szelíddé ormányai

Átváltozott késnek helyemen kályhánál Lődörgök jelekben világszabadság borbélynál Kutamba tűnődő velőt leméri Orcájába sans lefeküsznek végigméri Lidi feld utóljára szomszédai Ráncolódó majszolja fölszabadulás homonnai

[versinator]

Bogarásznék odaviszem

Viganóban versaillesi ejhhajh vetésem Kilincsem nyúljak lámpán kesztyűsen Törökbazár üvegszobába békülés merésem Csészéből cigányidőm szomjúhozzák üszkösen

Parfümjét marienbadban tánclovag gügyögésem Aszfalton kisgyerek? átszúrja ellenségesen Akasztat lángcsarnokán könnyázott leesem Kolduskirályként lángirás etetem ismerősen

Dáridózzatok? zsákutca nyiló! teríted Hordókban feltámadásra vérensorson enmagamhoz Mágusok tisztakezű vágyvillámos összetörted

Díván ridegen éjtől trónzsámolyhoz Sírrí hullt? szívverésteket lelted Javát? hebegve bevallhatom célodhoz

[versinator]

Fűtjük euláliának

Gyászolom kőarcuk üszkösen reátapadt Körülötte? imádtunk tintakék elcsüggedt Hátravetve odavetem sopánkodtok higanypont Szavam! bólong hervasztón napként Őszen szemétdomb rendelőben közein Öntelen déltájt hatalmasat éjszin

Annabál kényelmesen szerteárad szívdobogva Röptöm meglestem állomásra tiltva Becsületnek batyu tirólatok alkonyra Méltóságosan színem üvegajtón árnyra Sötétsárga megkap tűzbotommal keblin Feleselve városerdőn évesen titkain

Bánatossóhajtó szivarhamus mászók leragadt Ásítok megéled páriájaképpen beroskadt Harapnak tekintsz összebújtak szertepattant Fölkiabálni hamvasztja fölmennék künt Labdáid kelyhüket embert? csipkéin Koros hizelegve melleim kármin

Hálófülkéiben háboritjátok elkápráztatta lélekzetvisszafojtva Halálthozó évtizedekig előkelően fázlódva Külvárosokban fejérül fátylasarcú bágyadásra Gyászkandeláberekkel bámulója földanyám ábrándra Észrevettelek ércgyűrűn vasajtain atropin Bosszantott hullámaim sohatöbbé árnyin

Gyűlölném szomjú tétlenség hamvadt Belébukunk órákban fujjafujja erjedt Asztalomnál ónémet szőkét hősnőkként Színezüstből vonszoltátok repüljetek halálraszánt Emberrengetegben megszülettem fölfohászkodik arcizmain Csontomat téglabarna tünők koffein

Hársfát zabáltan áthasítom sodorva Csigám átkozódik ebédlőn olvadva Ázsiával csoszogni ejhhajh aranyosra Olcsóócska evezünk riadozva árnyaidra Mindenünk jajjaj lehajoltam anilin Bódé csomagold csobogással vonásain

[versinator]

Szinpad elfödte

Frázist káromkodunk hívogat szinésznő Köztársaságát pillákkal itthágy éjkirálynő Történeti indultál kuksolnak átváltozó Fejéből sötétsötét hadarsz sóhajtozó Kisértetet karjába megmutatja átölelt Nyugvó üszkösen övéi délt

Keresztnevükre adomáznak nagyonverők szabadkai Rémlenek valcer kossuthszakálla leányai Gyertyája szénrajz fergetegre kedvesrégi Delírium hajdanába pirító ősrégi Kávémérésbe kávét apámmal cepelt Küzdelemmel aranydalával hívok nevetgélt

Háboritjátok ujjuk vérezek percenő Megállót késes mesélem papnő Rejtse élvezed berántja darázsszó Kulcslyukakon tére? nőcsábító hangzó Kövérlő gyászosan kiróttak lehajolt Átfolyok lidércnyomás törökbazár letérdelt

Beszállott aranykoszorút akkord drámai Cérnák édest ércgyűrűn fájdalmai Bíborával rendelve könnyüfurcsa belengi Megértettem jégbe tusázva sziszegi Pogányul kizárva harangon járkált Feslett tündérei dörögtek csitult

Kriszkindlije fölhajtanám jégszín aminő Gyűlöli megbabonázza drágadrága eltünő Nép? lankák habokra táborozó Ringatója tűztenger vőfény származó Eltünő elázik feleled butult Berontanak esőfonálon fáradtfényü diákdalt

Részén barackbefőtt jelzőlámpái gyulai Csöndeskés mértek róva sáfárjai Soromból szájáról meggyszínű régiégi Cikázva rámvetette kiszínezném túldörgi Páholyában aminő régirégi torzult Ravatalgyertya szépségektől fölkelek legörbült

[versinator]

Rejtély? gyilkosan

Gigásza dithyrambbal szatíra sóskifliket Neszel kikkel tollpihéje üszkösen Tűzsugáros testerőnket szoknyában cigaretteket

Átkomat borítunk gyermekármádia kényelmesen Kezetekben újról vackán gyönyörpohárba Hullámozva évesen szivart! egészségesen

Búrok üvegesszekrénynek tálcára zavarba Ámulok összefogtad fázózöldes tüzünket Meghalál fájára labdázott korba

Krémeslepény szalonba átváltozó pilléket Csuporral szolgálja bajszotok léggömböket Azoké lélekzeni megszólítjuk keblüket

[versinator]

Jelentetek ponyvaregényt?

Acélsárkányok cigarettapontok egybefutottak tallér Árnya? hiénaember rubinpiros lelkekér! Kijöttek őrjöngj szőkékről panoráma Vési asztaloknál emlékeken aranyalma Enfülemmel anyókát utamba gellérthegy Árvább szfinkszes regényes fagy!

Töltém megfeszült roppantteli üvegajtón Üszkösen selyemszoknyádban elsuhannak busongón Szundikálnak írásom szánják ijesztően Asztalossegédhez lecsillapítá vánkosoknál őszestelen Mivélünk borotválkozni redakcióból itthágy Szakítsd nyoszolyámra könnyeinkbe levélrongy

Vonatfütty kiszállni oldasz napér Pénztárnál külvárosokban ágyamon ezüstfehér Csuklóm gyógyszerészlány írnokok epigramma Szomorgók óriássebet galyak limloma Nábobi gyengébben gyengelábu pokolfagy Zordonan ősrégi dicsérd kegy

Kisleánynak sajtharang életére földgolyón Megrendülő tükörre kriszkindlije találkozón Változásvilágra somfa ágyamra kellemetlen Mors varázs! hazatérők szekéren Jószivű vaslovag! krikszkrakszokat végtelenülnagy Szalmakalappal hurik könnyé elfagy

Grammban gyatraelvű dunyhák szivünkér Fuló vértócsa rumláng mér? Csillagoltók kuksolnak ringok álma? Ütemet háncs borúval paradicsoma Gondjaiddal nyoszolyájukat végért fiatallágy Lángpántlikát? unalmasabb reményekkel rogy

Történeti parkettre cafra tüzkohón Megszületsz ruhájukon visszatekintve mosolygón Ingaóra lepedőben rézkampóval kézitükrében Vasajtain haláláig gyeplőnk munkásnegyedekben Alattvalód kérdezik szörnyebb abbahagy Rávigyorg ezüstfehér válásra

[versinator]

Huszáron végző

Kenyérfa danol buták botlik Magasságokat terjeng behallik gyümölcstől Lépései egyetlenke pengék hengerelik Boldogságunkat házakról rended veritéktől

Visszajössz zugat esőnek fölemelik Hüvösödik nélkületek üszkösen amelytől Dec együgyü lefolyt porlik Játszadoznak gyomrát félfagyottan többitől

Nyavalyások fujd rabot! tiszába Szélihez tettembe fölsírni bátorságom Odábbról dajkál csúcsain ausztráliába

Tanáromnak élénken átlátszóvá vigasságom Szemhéjukat haragodra adogasson szájába Ekéjét győzelmeinkről révészek ifjuságom!

[versinator]

Csolnakom kipusztultak

Sírók vizeiben selyemszoknyánál könyvelő Léckerités holdvilágos kicsikis kívánok! Cucli elfeketült kolostorban elő! Üszkösen vizivilágban! latra ártatlanok

Énvelem! durúzsolj késnyelek elő? Ernyedett muharmező füstölhet vásárcsarnok Zúgjanak gödörlakó jelmezében szélnevelő Koromorrú csatt harmattá átkozottkonok

Elhullajtván homályu kóstolja csókomtul Szétnézett elhagyta szétverem görbitetted Kiapadt templomormán asszubort irgalomtul

Megduzzadnék hörögtél kikötőjébe végzeted Ágyon? szúmódra eszek ruhástul Önteni? kidoblak! üvegszemekkel termeted