#csakahiánynakvansúlya

[liderclang]

Lakhatnék-e nálad?

Ígérem, jó leszek!

Mozdulatlan kis madárkát

az ágyadba teszek.

Mintha itt se lennék.

Most, vagy soha?

Gyűjtögethetném a kertben

üres kólás dobozokba

a felesleges óra

kattogást.

- Elefánt - Óra

[liderclang]

“Hátha kirajzolódik, nem múlik el. Értem, de tényleg indulnom kell! Nincs időm megvárni most veled, Lehúzom, ami feletted lebeg.

Az én városom tartja a mennyet is, Tartja a poklot lent, amíg lehet. Tél van, az ablakra lehelem ki, Neked éppen a lelkemet.

Írok rá valami szívbe markolót,  Az elhordja a törmelékeket. Nem tart ez már se lent, se fent, A Föld nálam marad, az ég veled.”

-Elefánt

[liderclang]

Régen nem írtam. Itt a szél világít.

Egyre nehezebb, ikercsillagom.

Sosem tudhatom, annyi-e a Másik,

mint szerszámnak a fű, ha meghagyom.

Vagy te lettél a penge, s én a fűszál?

s a távolság, a kelta félhomály,

már fel se gyújt, csak üszkösen közénk száll?

s nem támad rózsa, nem telik pohár?

Merev támlájú karosszék ölében

az egyikünk a fallal szemben ül.

Az órák ütnek. Lődözés, söréttel.

Ha angyal jön, elvágólag repül.

De mozdulatlan minden. Te is, én is.

Kit elképzelnek, s ki elképzeli.

Minden burokban. Varázsgömb vezényli

a városban a roppant térzenét.

Hallod te is? A harsona sikoltoz,

bíbor győzelmi zászlót vág a szél.

A Bürgermeister mindent máról keltez,

szarvasbőrön pecsétes oklevél.

Zúg a harang. És benne zúg a tenger.

A boltok nyitva. A kagyló remeg.

Szerelmespárok futnak, mint a sínpár,

szemben a szertenyíló évtized.

Portölcsér pattan fel a sivatagban,

az óceánon két sziklaszobor.

Hát érted ezt? Elhagyhatsz száz ablakban,

ki mozdulatlan, mindig visszadől.

Várj meg! Téged visszhangoz minden horhos!

A szomj s a tárgya úgyis szétvadul.

Csenget a postás. Te voltál a fontos.

Micsoda csend. Az asztal felborul.

- Gergely Ágnes: Üzenet Alaszkába

[liderclang]

bármeddig

[liderclang]

nem tudom, hogy félek-e tőled

[liderclang]

ilyen összevissza, homályos képekből élek rólunk, egyiktől a másikig, nagyjából időben és térben is ennyink van, hogy akkor épp te is, én is egy oldalon - te is senki, én is senki, de addig legalább együtt.

itt egyszerre mindkettőnk története a dal.

“mindenem otthagyom és te is”

[liderclang]

mert

nekem még lehet időm, szeretnéd, hogy éljek vele, helyetted is akár.

mert

lehet, hogy én leszek az is, amit “elengedsz” és leúsztatod a Tettyén a kerted végében,

de az is én vagyok, ami “megmarad”.

úgy választasz, hogy igazán lehetőséged sincs erre.

csak hagyd, hadd vegyem ki a nyárfa szöszét a hullámos tincsből a hajadban és szeresselek.