#@gnosztikusdiakegyhaz
Explore tagged Tumblr posts
gnosztikusdiakegyhaz-blog · 6 years ago
Text
Drága hallgatóink, szolgálati közlemény:
Tumblr media
Ott kezdődött minden. Szombat délután volt, kissé sütött a nap is, de nem annyira, hogy villantsak a trikómból. Előttem volt. Már lassan öt éve, hogy fixíroztam, abban a fekete karfás bordó textíliával bevont afrikkal tömött kis székben ülve. Azon a kedden megfogtam és nekiláttam, hogy hajtogassak belőle egy hattyút. Néhány suta gyűrögetésnél igazán nem jutottam tovább, így jobbnak láttam, ha repcsinek keresztelem, az biztosan menni fog. Hát, ropogtattam párat a lapockámon és nekiláttam, késsel-villával, ahogy illik. De ezek nem is így csinálják. Most ide valami cifra "magyaros" káromkodásnak a helyét tessenek elképzelni. Azért nem vagyok ám ilyen modoros, hogy a továbbiakban magázódjunk. Itt most valami fontos dolognak kéne, kellene, és kell is, vagy csak drukkolunk azért, hogy fogjon történni-e? 'Kucsikú'- ahogy az angolok mondják, én csak úgy csinálom, hogy nyelvet öltök, de ez már a gyávaság helye, az meg nem ezé.
https://gnosztikusdiakegyh.wixsite.com/gnosztikusdiakegyhaz
Tumblr media
1 note · View note
gnosztikusdiakegyhaz-blog · 6 years ago
Text
Inszomnia
Inszomnia, mutatkozik be kurtán és teker egyet a feketén. Mindketten nézzük ahogy a csészében örvényt ásít a kanál. Tudod, akármi lehetnél, bármi, amit csak kigondolsz, mondta. Tudom, vágtam rá unottan, tudom. Írjál, írj a fióknak, mert szar lesz, csak írjál és belejössz. Tudom. Visszanézve, hiába bánod, hogy nem tettél meg mindent és az egész egy szempillantás alatt lepörög. Tudom. De ezt már talán onnan olvasod.
2 notes · View notes
gnosztikusdiakegyhaz-blog · 6 years ago
Photo
Tumblr media
1 note · View note
gnosztikusdiakegyhaz-blog · 6 years ago
Text
erekjee
Khándiban őrzik Buddha fogát.
Korán sem olyan kevés az a dobogó mennyiség, aki érdemesnek találja mind ezt.
Halgatózz! A hold-fazék bugyogását,
a porcelán tányér alját, mit karcol az ezüstös eszcájg,
a porckorongsérvet,
és miegymást...
Hogy tudd.
Lapuljon az mesterséges fényözönbe,  kinek már nincs szüksége.
Ahova nem kell mozgás,
se a koponyában lakozónak,
se a társtulajdonosnak.
Tumblr media
0 notes
gnosztikusdiakegyhaz-blog · 6 years ago
Text
Blaszfifi
... Jel 4.1 Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: "Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell."   ...Jel 5.2 Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: "Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?"  ... Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: "Mondd sokszor egymás után azt, hogy csempe!"  ...Jel 22.18 Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.
Jel 22.19 S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva. ...
Tumblr media
0 notes
gnosztikusdiakegyhaz-blog · 6 years ago
Text
Fél órával ez előtt
Fél órával az előtt, hogy ez a vihar ideért, futni indultam. Szokásos útvonalamat még az elején, a körúton, ember magas tükör kirakat szegélyezi egy egész házszámon keresztül. Most jöttem rá, azért nem nézem magam benne, mert túl hiú vagyok. A Petőfi hídra érve 45 percet mutat a stopperem, a másodperc számláló egy atom óra szigorával, érzéketlenül pereg. Mit sem érdekli, hogy a pulzusom az egekben. Szememet csípi az izzadságom. Még a különleges rostokból álló cardio musculus is belátja, azt ami jön elkerülni nem tudja, minden egyes összehúzódásával mégtöbb maró, bénító tejsavat pumpál fáradt artériáimba. Saját vérem mérgez. Szabálytalanul kapkodom a levegőt, az izmaim egyre gyakrabban jelentenek görcsöt. Megállok. A ruhámat viharos hideg szél szegezi a mellkasomhoz, a horizonton villámok cikáznak égbolt és föld között, túlvilági fényben légoszlopok repednek. Beborul, dörög, elered. Itt a vihar. Pánik. A testem erőtlen, képtelen a menekülésre, széttárt karokkal, elárulva hagy hátra a gerenda híd közepén ennek a követelő, pusztuló világnak, hátra hagy rabul az elmúlásnak. 
De a lélek nem. 
A lelkem szabad. 
1 note · View note