#vegyes házasság

[csacskamacskamocska]

Picike pride – hetero szívvel

Beszélgetünk..., a pasasról, akit 27 év házasság után a felesége rajtakapta egy másik pasival és váltak, a pasas szerette volna maga elmondani a felnőtt lányának a válás okát. A lány reakciója: nagyon örül, mert már egy ideje szerette volna bevallani, hogy leszbikus. Szélsőjobbos, mihazánkos család, a családfő megátalkodott homofób. És meleg a négyből két gyerek, és végül csak kiderül, hogy az apa is. A gyerekek és az anya felszabadulnak, az apa meghasonlik. A fiú, aki évekig járt terápiára a szorongásaival és fóbiáival, aztán miután leérettségizett, a 18. születésnapját követően kiállt, hogy apa, anya, meleg vagyok! A szülők pedig: oké, de mi eddig is tudtuk. Kérsz még egy szelet sütit? Az anya, akinek a gyereke még nem coming outolt a család felé, ezért a nő eljár rendezvényekre, pridera, hogy a tevékenykedéséről lehessen beszélgetni, így puhítsa a környezetét, előkészítse a terepet. 50+ os férfi, aki magányosan élve megvárta amíg meghalnak a szülei, hogy a kis faluban ahol éltek, a szülőknek ne kelljen megküzdenie az ő másságával és csak utána kezdte keresni a kapcsolódásokat. Szülők, aki kiállnak a gyerekükért akár a családdal szemben is. Őket csak együtt lehet megtagadni. És a család végül elfogadja, hogy a fiú unokájuk mostantól lány unoka. És az a csodás nő, aki annyira nem tudott mit kezdeni a rászakadt hírrel és magánnyal, hogy inkább egy egész csoportot szervezett a hozzá hasonló szülőknek, hogy minden gyerek kaphasson egy szülői ölelést, aki a saj��tjától nem kaphatott. És sztorik, sztorik, drámaiak, gyönyörűek, szívszorítóak sokszor, én a végén már szétkönnyeztem a sminkemet.

Mennyi fájdalom körbe-körbe a titkolózások, hazugságok, önismeret és elvárások körül. Mennyi elpazarolt élet, ami boldog lehetett volna vagy sokkal több boldogság lehetett volna benne, és mennyi sok rémisztő figyelmetlenség, felszínesség. Nem az az érdekes, hogy nekem mit jelent vagy jelent-e bármit is az, hogy a környezetemben valaki homoszexuális. Nem hangoztatom, hogy nekem ám vannak meleg barátaim mert nem érdekel senki szexuális élete, kivéve a férfié, aki a szerelmem. Ha valaki azt mondja, hogy mától hívjam Lorettának, akkor úgy hívom, nézze el nekem, ha néha belezavarodok, nekem is meg kell szoknom, ne vegye tiszteletlenségnek. És nem érdekel, hogy szatyorban hordja-e ki a gyerekét. Ha nagyon közeli barát lenne, még az is lehet, hogy kihordanám én. De a fájdalom, amit a titkolózás okoz az embereknek, az zavar. A mögötte megbújó kommunikációs és önismereti problémák zavarnak, a beletörődés a felszínes vágyba vagy a vágy hiányába egy kapcsolatban, az zavar. A szorongás okozta frusztráció vagy agresszió az zavar. És nyilván nem leszek népszerű az önzőn heteronormatív gondolataimmal, de ha elfogadóbbak lennénk az összes mindenféle betűvel ellátott identitásukat kereső vagy másságukra rátaláló emberrel, akkor mindenkinek sokkal kurvább jobb lenne, szóval egyszerűen praktikus lenne és pl a heteróknak is jobb lenne, ha sok meleg nem érezné azt a nyomást, hogy a környezet elvárásainak kell megfelelniük a kapcsolataikban. Mert szembetalálkozni azzal, hogy rossz szándék nélkül, de átbasztak vagy az egész életedet kell újraírnod, amire nem voltál felkészülve, minden álmod, terved a „normális” életről az megy a kukába – szóval ez nekünk se könnyű. És azt gondolom, nagyon kell szereti azokat az embereket, érintett családtagokat, barátokat, ismerősöket, akik ezt képesek szívből való szeretettel végigcsinálni, de azokat is, akik szép lassan de feldolgozzák a saját normáik átalakulását és kinyilvánítják az elfogadásukat és szeretetüket a másik ember felé. Persze, ez nem ennyire egyszerű, ezt én is tudom, ez mindkét oldalon egy spektrum, stb, annyira sokszínű az egész, hogy szinte nem is lehet mindenkire igaz véleményt formálni, stb, az idő, a vágyak, az emberek, a körülmények gyurmáznak mindenkit, ma ez fontos, holnap az, akár hetero vagy akár nem, de vannak dolgok amik mindenkit meghatároznak, hogy telik ez a kurva élet.

[homregeszet]

Anyának lenni, anyává válni a középkorban

A legtöbb országban az év egy bizonyos napján megemlékezünk azokról, akik életet adtak nekünk és felneveltek bennünket. Nálunk ez az ünnepnap május első vasárnapjára esik, a legtöbb országban azonban egy héttel később köszöntik az anyákat. Kivételek persze mindig akadnak – például Norvégiában február második vasárnapján, az Egyesült Királyságban a nagyböjt negyedik vasárnapján, míg az oroszoknál november utolsó vasárnapján ünnepelnek.

Magyarországon 1925-től köszöntjük az édesanyákat. Az ötlet – mint oly sok minden más is – eredetileg Amerikából származik, ahol 1910-től tartják meg hivatalosan is ezt az ünnepet. Korábban nem köszöntötték állam által megszabott, intézményes módon az anyákat. De akkor hogyan viszonyultak a középkorban a gyermekáldáshoz és az anyasághoz?

A keresztény világban a legnagyobb tiszteletet érdemlő édesanyának vitathatatlanul Szűz Máriát tekinthetjük. Nekünk, magyaroknak azért is különösen fontos a személye, mert Szent István királyunk 1038-ban az ő védelmébe ajánlotta országunkat. Mária tisztelete azóta is folyamatos, többek között számos templomot, kápolnát alapítottak az idők során, melyek az ő nevét viselik. Életének három állomását – a várandós anyát, a kisgyermek Jézust karján tartó nőt és a kereszthalált halt fiát gyászoló asszonyt is – rengeteg képzőművészeti alkotás megörökítette az évszázadok során. Ezek közül az egyik töredékes ábrázolás a diósgyőri Madonna nevet viseli. A 15. század végén készült relief alkotója vélhetően Giovanni Dalmata, megrendelőjének pedig Mátyás királyt vagy Beatrix királynét tarthatjuk. A középső, felmagasított fülkében Mária ül, karján a kisdeddel. Tőlük jobbra és balra egy-egy szent alakja látható.

1.    kép – Diósgyőri Madonna

A 15. század második felétől azonban kézzel foghatóbb módon is találkozhattak a mindennapokban az emberek Mária alakjával. Mátyás király pénzeinek egyik oldalán ugyanis a gyermekét a karján tartó szent látható, körülötte a „Patrona Hungariae” – Magyarok Nagyasszonya – felirat olvasható. Ez az éremkép mondhatni állandóvá vált, egészen a 19. század közepéig szerepelt pénzeinken.

2.    kép  Mátyás király ezüstdénárja a Miskolc-szentléleki pálos kolostorból. Saját felvétel

Bár Mária alakja általános tiszteletnek örvendett, a középkori anyáknak különösebb megbecsülés mégsem járhatott. A ránk maradt forrásokban meglehetősen elenyésző számban találunk gyermekgondozási és -nevelési tanácsokat; a szerzők a nőknek írt művekben inkább azt hangsúlyozták, hogyan legyen a lányokból erkölcsös, jó feleség.

Természetesen ahhoz, hogy valakiből édesanya váljon, előbb meg is kellett foganni. Több ezzel kapcsolatos, beváltnak vélt praktika is ránk maradt ebből az időszakból. Egy 12-15. században használt orvosi könyvből származik az alábbi, ma már igencsak bizarr recept: ha fiút szeretne a pár, akkor a férfi egy nőstény mezei nyúl méhét és hüvelyét szárítsa meg és igya meg, a nő pedig tegye ugyanezt egy hím nyúl nemzőszerveivel.[1] Természetesen nem csak az ilyen csodafőzetek, hanem a szentek ereklyéi is segíthettek a gyermekáldásban. Állítólag 1371-ben Nagy Lajos király felesége, Erzsébet királyné Zárában jártakor meglátogatta Szent Simon ereklyéjét. Titokban levágta a szent kisujját és azt ruhájába rejtette, hogy végre fiú trónörököst szülhessen, ám tette után nyomban rosszul lett. A templomot is csak akkor tudta elhagyni, amikor bűnét nyíltan megvallotta és az ereklyét visszaadta. A levágott kisujj pedig csodálatos módon a visszatétel során „visszanőtt” eredeti helyére, a szent bal kezére.[2] A királyné később harmadszor is várandós lett, ám ekkor is kislánya született, fiú gyermeket nem adott neki a sors.

A szülés során szinte kizárólag nők segítettek egymásnak. A vajúdó nő mellett a legfontosabb szereplő a bába volt. Az ő tudása tapasztalaton alapult és szájhagyomány útján terjedt. Keveredett ebben a tudomány, a vallás és a mágia. Általános nézet szerint a szülésre gyógynövényes italok fogyasztásával, illatos füvek és aromák (pl. pézsma, menta) szagolgatásával és korallnyaklánc viselésével készült a nő. Egy másik, bizarr javaslat szerint a vajúdás során vízben feloldva kell meginni a sólyom ürülékében található fehér anyagot. Voltak persze olyan, ma is használható gyakorlati tanácsok, melyek között említik azt, hogy a bába lássa el légzési tanácsokkal a nőt vagy az újszülöttet fehér kendőbe bugyolálva tegye a párnára – de semmi esetre se tegye barbár szokás szerint a gyermeket a földre, mert a hideg kő nem tesz jót a picinek![3]

Ereklyék segíthettek a szülés során is. Nálunk elsősorban Antiocheiai Szent Margit övét használták a szülési fájdalmak enyhítésére és a betegségek gyógyítására. Az ő közbenjárását azért tartották szerencsésnek, mert a legenda szerint, amikor a sárkány elnyelte Margitot, ő a kereszt jelével megnyitotta annak oldalát és épségben kilépett belőle. A nagy népszerűségnek örvendő ereklyét a pozsonyi apácák őrizték és adták kölcsön elsősorban a főúri családok számára. [4]

3.    kép – Antiocheiai Szt. Margit. Dominikánus breviárium, 1497

Bábák végezték el a gyermek sürgősségi keresztelését is abban az esetben, ha a szülés után a gyermek életjeleket mutatott, ám olyan gyenge volt, hogy kétséges volt az életben maradása. Fontos esetben különleges megoldásokat is bevetetettek a gyermek érdekében. 1506. július 1-jén született meg II. Ulászló és Candalei Anna kisfia, Lajos. Világra jöttét egy velencei bába, Armelina segítette. A trónörökös koraszülött lehetett, mert a források szerint bőr nélkül született. Életének megóvására egy, a gerincénél végighasított és kibelezett sertésbe tették és abban tartották, amíg a tetem hűlni nem kezdett. Ekkor frissre cserélték azt és a folyamatot addig ismételték, amíg a gyermek meg nem erősödött.[5] Ez a furcsa „inkubátor” jól működött, hiszen az aprócska gyermekből lett II. Lajos királyunk, aki 1526-ban Mohácsnál vesztette életét.

Férfi orvos, sebész vagy borbély csak a nehéz szülés esetén lépett közbe és a legtöbb esetben ő is csak akkor, amikor halott magzatot kellett eltávolítani vagy halott nőn kellett császármetszést végezni.

4.    kép – Császármetszés ábrázolása, Albucasis-kódex, 13. század

Aquinói Szt. Tamás nézetei alapján ugyanis az élő anyán elvégzett császármetszést nem lehetséges gyógymódnak, hanem gyilkosságnak tekintették. Ismerve a nem megfelelő higiéniás körülményeket és magas halálozási arányt, ebben azért volt némi igazság. A 14. században az alábbi módszer szerint végezték el a császármetszést: az anya hasának bal oldalán ejtettek bemetszést, hogy elkerüljék a májat. Műtét közben a terhes nő száját és hüvelyét pedig nyitva kellett hagyni, hogy a magzat lélegezni tudjon.[6] A fenti leírás alapján is sejthető, hogy boncolások híján a korabeli orvosok nem egészen a mai anatómiai ismeretekkel rendelkeztek. Az áttörés ezen a téren a 16. században következett be. A boncolásoknak is köszönhetően egyre jobban megismerték az emberi testet, melynek anatómiailag pontos ábrázolásait is elkészítették. A 16. század elején Leonardo da Vinci is készített meglehetősen jó rajzokat a magzat méhen belüli elhelyezkedéséről.

5.    kép – Leonardo da Vinci magzatot ábrázoló rajza, 1510-1512

1540-ben Cristoforo Baioni mantovai orvos végezte el az első, hivatalosan elismert császármetsz��st. Az új módszer viszonylag gyorsan terjedt, 1581-ben már orvosi könyvben is közölték.[7] Az operáció minden bizonnyal jó pár életet megmentett, azonban a szülés és az utána gyakran fellépő gyermekágyi láz a 19. századig nagy kockázatnak számított.

A szerencsétlen kimenetelű szülésekkel a régészeti feltárások során is találkozhatunk. Erről mesélhetnek nekünk a csecsemősírok és azok a kettős temetkezések, ahol a nőt magzattal vagy csecsemővel együtt temettek el.

A halálozások miatt gyakran előfordult, hogy egy férfi kétszer vagy többször is újra nősült és ennek eredményeként mostohaanya nevelte gyermekeit. Az új feleség korábbi állapota természetesen vegyes képet mutat. Érkezhettek gyermek nélküli hajadonok, gyermektelen özvegyek is a házasságba, de az is gyakran megesett, hogy az új feleség hozta az előző házasság(ai)ból a gyereke(ke)t. A vizsgált eperjesi, pozsonyi és soproni végrendeletek alapján az örökbefogadás is igen gyakori jelenségnek tűnik.[8]  Ez jelenthette azt, hogy a végrendelkező a házastárs előző házasságából származó gyermek(ek) felnevelését végezte. Előfordult az is, hogy az egyházi előírásoknak megfelelően a keresztszülők gondoskodtak az árván maradt gyermek(ek) eltartásáról. A végrendeletek alapján – a mai állapotokhoz hasonlóan – meglehetősen széles palettán mozgott a mostohaszülő-gyermek viszony. A mesékben is megörökített, gonosz mostoháktól a szeretetteljes kapcsolatokig minden élethelyzetre találunk bennük példát.

Köszönjük meg ezen a vasárnapon az édesanyánknak, hogy a világra hozott bennünket! Nem csak nekik, hanem a nagymamáknak, keresztanyának és az életünkben esetleg jelen lévő mostoha- vagy nevelőanyának is hálásak vagyunk azért, hogy felneveltek, támogatnak és szeretnek bennünket. Legyenek még sokáig jó egészségben mellettünk!

Miskolczi Melinda

Jegyzet:

[1] Draskóczy 2018. 330-331.

[2] Draskóczy 2018, 340.

[3] Draskóczy 2018, 335-336.

[4] Draskóczy 2018, 341.

[5] Draskóczy 2018, 343-344.

[6] Draskóczy 2018, 335.

[7] Draskóczy 2018, 337.

[8] Szende 1997. és 2004.

Felhasznált irodalom:

Draskóczy Eszter: A szüléskísérés elmélete és gyakorlata a középkorban: az itáliai traktátusok jelentősége. Munding Márta, Szovák Kornél, Takács László (szerk.) Techné: A szakképzés módszerei az ókorban és a középkorban. Piliscsaba: Avicenna Kutatási Nonprofit Kft., 2018, 299-344.

Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Sopronban és Pozsonyban. Levéltári Közlemények 68. (1997), 77-98.  https://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariKozlemenyek_68/?pg=78&layout=s

Szende Katalin: Gyermekek, testvérek, házastársak. Családi viszonyok és örökösödési szokások Eperjesen a középkori végrendeletek tükrében. Történelmi Szemle 46. (2004), 113-140.

 Képek forrása:

1. A diósgyőri Madonna. http://mek.niif.hu/01900/01918/html/index706.html

2. Mátyás király ezüstdénárja a Miskolc-szentléleki pálos kolostorból. Saját felvétel

3. Antiocheiai Szent Margit ábrázolása. http://www.bl.uk/manuscripts/Viewer.aspx?ref=add_ms_18851_fs001r

4. Császármetszés az Albucasis Chirurgia című művében. https://www.eletestudomany.hu/szuleszeti_traktatusok_a_kozepkori_nyugat-europaban

5. Leonardo da Vinci magzatot ábrázoló rajza

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Leonardo_da_Vinci_-_Studies_of_the_foetus_in_the_womb.jpg

[izraelinfo]

Arab újságírónő zsidó színésszel kötött házassága borzolja a kedélyeket

Arab újságírónő zsidó színésszel kötött házassága borzolja a kedélyeket

Vihart kavart Izraelben Lucy Aharis népszerű arab újságírónő és tévés műsorvezetőnő Cahi Halevi zsidó színésszel kötött házassága – jelentette a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet csütörtökön.

“Nem hibáztatom Lucy Aharist, amiért elcsábította egy zsidó férfi lelkét, hogy kárt okozzon államunknak, és megakadályozza zsidó utódok születését, a zsidó származás folytatását” – írta Oran Hazan,…

[korkep-blog]

Dian Csaba: Év végi számvetés és újévi fogadalmak helyett

Ismét elröppent egy év. Ilyenkor sokan számot vetnek az elmúlt hónapokról, a megvalósult, vagy még a levegőben lógó tervekről, álmokról. Január első napjait az újévi fogadalmak könnyelműsége lengi körül. A fogadkozásoké, hogy milyen káros szenvedélyünkről mondunk le, vagy éppen milyen testi edzé...

Ismét elröppent egy év. Ilyenkor sokan számot vetnek az elmúlt hónapokról, a megvalósult, vagy még a levegőben lógó tervekről, álmokról. Január első napjait az újévi fogadalmak könnyelműsége lengi körül. A fogadkozásoké, hogy milyen káros szenvedélyünkről mondunk le, vagy éppen milyen testi edzéseknek vetjük magunkat alá az elkövetkező hónapokban.

  Fogadalmak, melyeket jobbára sutba vágunk, hogy aztán az eljövendő tizenkét hónap után újra leporoljuk és ismét beáldozzuk az üres ígéretek oltárán.

  Közösen előre az új esztendőben

  Nem esem ebbe a hibába 2018-at köszöntve. Jókívánságaimat szeretném kifejezni családomnak, barátaimnak. Természetesen a szűk pátriámban élőknek is, polgártársaimnak, felebarátaimnak. Nem megfeledkezve az Ipolyságon velünk élő kisebbségekről, szlovákokról, csehekről, romákról. Csak együtt, karöltve érhettünk el sikereket az újévben. Alázatos munkával, kitartással.

  A magyar nemzet többek között a harcias, küzdő voltáról is híres a világban. Európa védőbástyája voltunk az elmúlt zivataros évszázadokban. Megálljt parancsoltunk a töröknek, tatárnak. A most ellenőrizetlenül beözönlő migránsáradattal is próbálunk szélmalomharcot vívni. A hála nem maradt el. Brüsszel nem feledkezik meg rólunk, napi szinten foglalkozik Magyarországgal az európai értékekre hivatkozva.

  Mára a harcok elmúltak. Munkára csendesültek a valamikor kardot forgató kérges kezek. A Felvidék, ezen belül Ipolyság magyarsága is a tolerancia, a másokat befogadók és elfogadók nemzete lett. Szívesen látjuk a folyamatosan nálunk letelepedőket. Míg 1941-ben 4900 magyar mellett 74 szlovák élt városunkban, 2011-re ez 4400 magyar és 3000 szlovákra módosult.

  Szeretjük és elfogadjuk felebarátainkat. Iskolákat nyitottunk nekik, ahová diákokat is adunk bőven. Igaz magyar gyermekeket, de hát valahogy meg kell tölteni az osztályokat. Aztán az évtizedek alatt, hogy minél jobban otthon érezzék magukat nálunk, mindent csak államnyelven kezdtünk kiírni. A magyart már inkább mellőzük, nem akarunk mi konfliktusokat.

  A közösségi hálón a hivatalos érintkezésekben is Štúr nyelvén használjuk a nevünket. A szerelem nem ismer korlátokat, vegyes házasságok révén is megmutatjuk, rajtunk nem múlik a két nemzet közeledése. Sokrétűségünk bizonyítéka, hogy még politikusokkal is szolgálunk a parlamentbe. Igaz, jó magyar embereket. Akik valami vegyes pártban tömörülve felelnek meg kenyéradó gazdáiknak a békés együttélés égisze alatt. Gondolom, most ők is összegzik az elmúlt évet. Telek és földvásárlás kipipálva. Ezenfelül talán értünk is tettek valamit.

  Mit hoz az újév

  Mit hoz magával az új esztendő, mennyi jóval vagy rosszal kecsegtet, ezt még nem tudhatjuk. Nekünk továbbra is kell, hogy tegyük a dolgunkat. Városomban is akad dolog bőven. Mindenki számára fontos a novemberi önkormányzati választásokon való részvétel, ahol még beleszólhatunk sorsunk alakulásába. Ahol dönthetünk arról, hogy maradunk a tolerancia nemzete, vagy ezen túlmutatva választhatunk egy új polgármestert aki nem a Facebook előtt ülve ünnepelteti magát olyan dolgokért, ami nem erénye, hanem kötelessége.

  Békés boldog új esztendőt Ipolyság és Felvidék népe. Legyen ez az év a felemelkedésé, a megértésé, az elfogadásé. Nem akkor cselekszünk jót, ha feladjuk önmagunkat. Az örökséget továbbadva marad meg mindaz, aminek itt évszázadok óta helye és létjogosultsága van.

  Dian Csaba

Nyitókép: mapio.net

[sztivan]

Karinthy bármelyik más napon is ugyanígy a magyar irodalom legnagyobb istencsászára, de ma éppen 130 éve történt, hogy megszületett, úgyhogy

Újságírás. A járvány múlóban van, az újságíró diadallal jelenti: ma már csak egy ember halt meg! Szinte látom annak az egynek boldog mosolyát: ihaj, csuhaj, vége a járványnak, ma már csak én haltam meg! Amerikai újságírás. (Minden öt percben új kiadás.) Mr. White leugrott az 526-ik utca 8-as számú házának huszonkilencedik emeletéről. Lapzártakor a hetedik emeletnél tart. Aki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel. Kaviccsal dobált egy kisfiú egy dolgozó péket. A pék dühbe jött, és úgy hozzávágott egy frissen sült nyolckilós kenyeret, hogy a gyerek menten szörnyethalt. Siker. A költő őrült pénzeket keresett nyomoráról írt verseivel. Irodalomtörténet. Hallgatni arany - beszélni Petőfi. Vegyes házasság. Egy férfi és egy nő elvette egymást. Ennél vegyesebb házasságot igazán nem tudok. Mindnyájunkat érhet baleset! Azért mégis a legjobb a preventív óvatosság! Ne ugrálj a villamos előtt! Ahol lehet, kerüld a bajt! Jobb egy mentőötlet, mint öt mentőegylet. Villamos pontos definíciója. Jármű, mely a túlsó oldalon megy, ellenkező irányban. Freudizmus. Könyv jelent meg a lélekelemző tudomány berkeiben - négyszáz oldalon tárgyalja a csók lelki jelentőségét, fejlődéstörténetét, összefüggését az öntudatlannal. Még nem olvastam, de ahogy ezeket a freudistákat ismerem, a szerző képes kimutatni végeredményben, hogy még a csóknak is szexuális eredete van! Furcsa dolog ez is. Az erkölcstan, ha arról van szó, hogy mondj le az örömről, mondj le a boldogságról, mondj le a szerelemről, a nőről, légy erős - ezt így fejezi ki: "légy férfi!" Antiszemitizmus. A zsidók csalnak - üldözzük a zsidókat! Ostobák! Üldözzétek a csalást - ha igazatok van, annál rosszabb a zsidókra! Shakespeare tudott magyarul! Egyik darabjának a címe Winter's Tale. Magyarul ejtve "Winter iz tél", vagyis mindjárt lefordította a magyar közönség számára. Analízis. Valóban, a múlt század tudománya sikeresen szétszedte az embert. Jöhetne már valaki, aki megint összerakja. Etimológia. Ha igaz, hogy eredetileg minden szó hangutánzó szó volt, akkor a legvidámabb állat a világon a jjuh!! Struggle for life. Megfutni a harc elől gyávaság, állni a harcot bátorság, szeretni a harcot őrültség és betegség és perverzitás. Népszerűtlen gondolat. Az emberek kezdenek büszkék lenni rá, hogy nem szoktak gondolkodni. Egy ismerősöm olyan fölénnyel és lenézéssel bizonyítgatta nekem, hogy ő nem ért engem, mintha ez reám nézve volna megszégyenítő és nem őrá nézve. Boldogság. Huszonöt botra voltam ítélve - a huszonnegyediknél abbahagyták! Magasztalás. Csodálatosan sikerült arckép! Tökéletes műremek! Páratlan! Összehasonlíthatatlan - semmihez nem hasonlítható! A modelljéhez sem!

[nemzetikonyvtar]

A szent ember

Újdonságok az elektromos polcokon

2017. 11. 27. Főkövi Lajos: Mozart és Haydn a szabadkőművességben http://mek.oszk.hu/17500/17564

2017. 11. 27. Teleki Sándorné: A hét szilvafa árnyában http://mek.oszk.hu/17500/17565

2017. 11. 24. Varga Csaba: Algunas cuestiones metodologicas de la formación de los conceptos en ciencias jurídicas http://mek.oszk.hu/17500/17557

2017. 11. 24. Farkas Erzsébet: Barát vagy ellenség http://mek.oszk.hu/17500/17561

2017. 11. 24. Szelestey László: Pásztorórák http://mek.oszk.hu/17500/17558

2017. 11. 24. Galsworthy, John: A szent ember http://mek.oszk.hu/17500/17556

2017. 11. 24. Farkas Erzsébet: Te is értékes vagy! http://mek.oszk.hu/17500/17562

2017. 11. 24. A kecskeméti Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola értesítője http://mek.oszk.hu/17500/17560

2017. 11. 23. Tutsek Anna: Elbeszélések és rajzok http://mek.oszk.hu/17500/17550

2017. 11. 23. Knight, Eric: Sam Small csodálatos élete http://mek.oszk.hu/17500/17555

2017. 11. 23. Oktatáspolitika és vallásszabadság http://mek.oszk.hu/17500/17583

2017. 11. 23. Varga Csaba: O espaço do direito na ontologia de Lukács http://mek.oszk.hu/17500/17551

2017. 11. 23. Promoting excellence in higher education http://mek.oszk.hu/17500/17549

2017. 11. 23. Pásztorné Földi Adrienne: Számkivetettek http://mek.oszk.hu/17500/17585

2017. 11. 23. Miklauzič István: Örvényben felfelé http://mek.oszk.hu/17500/17553

2017. 11. 22. Varga Csaba: Rule of law - at the crossroads of challenges ; Codification on the threshold of the third millennium http://mek.oszk.hu/17500/17544

2017. 11. 22. Andersen, Hans Christian: Mesék, kalandok s történetek http://mek.oszk.hu/17500/17548

2017. 11. 22. Benke László: A tűz igézetében http://mek.oszk.hu/17500/17545

2017. 11. 22. Varga Csaba: On transfers, transition, and renovation of law http://mek.oszk.hu/17500/17543

2017. 11. 22. Komoróczy Emőke, G.: "Tegnap még volt remény, hogy lesz jövő..." http://mek.oszk.hu/17500/17546

2017. 11. 21. Wohl Stefánia: Regék http://mek.oszk.hu/17500/17537

2017. 11. 21. Bathó István - Kocsis Pál - Tiba István: Évkönyv, 1929-1999 http://mek.oszk.hu/17500/17534

2017. 11. 21. Varga Csaba: Modernization of law and its codificational trends in the Afro-Asiatic legal development http://mek.oszk.hu/17500/17542

2017. 11. 21. Rolland, Romain: Danton http://mek.oszk.hu/17500/17538

2017. 11. 21. Remete Farkas László: Egy ősi magyar dallam nyomában http://mek.oszk.hu/17500/17535

2017. 11. 21. Rolland, Romain: Jean Christophe Párisban http://mek.oszk.hu/17500/17539

2017. 11. 20. Beniczkyné Bajza Lenke: A házasság titka http://mek.oszk.hu/17500/17531

2017. 11. 20. Tóth György, M.: A katonabáró http://mek.oszk.hu/17500/17563

2017. 11. 20. Finta István: Betörésmentes http://mek.oszk.hu/17500/17529

2017. 11. 20. Gombos Ferenc Albin: A grönlandi titok (1. A jégvilág rejtélye : Hájas Muki mint a Balaton kapitánya) http://mek.oszk.hu/17500/17532

2017. 11. 20. A páholy könyve http://mek.oszk.hu/17500/17530

2017. 11. 20. Fekete József: A szabadkőművesség szelleme http://mek.oszk.hu/17500/17533

Elektronikus Periodika Archívum

2017. 11. 24. Karsztfejlődés Füzetszám: 2001. 6. köt.

2017. 11. 24. Dante füzetek : a Magyar Dantisztikai Társaság folyóirata Füzetszám: 2017. 14.

2017. 11. 24. Holmi : a Holmi internetes változata Füzetszám: 1992. 4. 10. október

2017. 11. 23. Honvéd Füzetszám: 1849.   Rendkívüli szám Április 8.

2017. 11. 22. Farmakognóziai Hírek : független hírújság Füzetszám: 2017. 12. 43. december

2017. 11. 22. A Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola Évkönyve : a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium évkönyve Füzetszám: 1993.

2017. 11. 22. Közlekedéstudományi szemle : a közlekedési szakterület tudományos lapja Füzetszám: 2016. 66. 6. december

2017. 11. 22. Orvosi könyvtárak : a Magyar Orvosi Könyvtárak Szövetségének hivatalos lapja Füzetszám: 2017. 14. 3.

2017. 11. 22. Városkép : Pestszentlőrinc-Pestszentimre közéleti lapja Füzetszám: 2017. 26. 19. november 21.

2017. 11. 22. Kalejdoszkóp : magyar-angol kulturális folyóirat Füzetszám: 2017. 16. 5. szeptember-október

2017. 11. 22. Könyvtár - Információ - Társadalom : heti hírlevél információs és könyvtári szakemberek számára Füzetszám: 2017. 42. nov. 22.

2017. 11. 21. Acta Wekerleensis : gazdaság és társadalom Füzetszám: 2017.   1.  

2017. 11. 21. Pécsi lapok : vegyes tartalmú lap Füzetszám: 1882. 1. 39. márczius 31.

2017. 11. 20. Filmvilág : filmművészeti folyóirat Füzetszám: 2016. 59. 11. november

2017. 11. 20. Hírlevél : Magyar Orvosi Könyvtárak Szövetségének negyedéves lapja Füzetszám: 2008.   4.  

2017. 11. 20. Polikróm : online közösségi-művészeti folyóirat Füzetszám: 2017. 5. 2.

2017. 11. 20. Közgazdasági Szemle : az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának folyóirata Füzetszám: 2017. 64. 7-8. július-augusztus

2017. 11. 20. Agrár- és Környezetjog : A CEDR Magyar Agrárjogi Egyesület tudományos közleményei Füzetszám: 2017. 22.

[kincsy]

We are in a cage right now

Arra gondoltam, hogy most egy egész posztot annak szentelek, hogy leírjam, mit gondolok eddig Sri Lankáról. Főleg az vezetett ide, hogy a múlt héten volt lehetőségem egy csomót beszélgetni a diákokkal, és meglepő dolgokat hallottam, annak ellenére, hogy nagyjából tudtam, hogy kell elképzelni ezt a kultúrát. Mielőtt nagyon belemennék, szeretném tisztázni, hogy a saját véleményem és tapasztalatom írom le itt, senkit nem szándékozom megbántani vagy elítélni ezzel. Természetesen közben az én napjaim is beleszövöm a szövegekbe, tehát ez is képes kis poszt lesz :)

Kezdjük is mindjárt a College-dzsal. Ez a létesítmény az itteni buddhista templom által finanszírozott és fenntartott intézmény, ahol 1.-13. osztályig az összes évfolyam megtalálható. Magyarul egyszerre általános iskola és középiskola. Ide angolt tanítani járunk, szinte az összes évfolyamnál megfordultunk már. A College első látásra kaotikusan működik, de ha elég időt eltölt itt az ember, akkor valamiféle logika és menetrend csak kirajzolódik. Tudom, hogy már töltöttem fel korábbi képeket innen, tehát itt egy kis semmitmondóbb:

A suliban heti kétszer van reggeli rendezvény. Ezekből csak egyen vettünk részt, mert annyira szuper korán van, viszont többnek a próbáját megnéztük. Múltkor a harmadikosok készültek épp, és miközben néztem a kis próbát, rájöttem, hogy mennyire tök jól felkészíti ez őket a nyilvános szereplésre, a közönség előtt való szereplést téve megszokottá, ismerőssé a gyerekek számára. Otthon sokszor úgy érzem, hogy ezzel küszködnek a diákok, és később küszködünk felnőttként is sokan - én a mai napig. Itt viszont nincs mese, ez a szereplés ugyanúgy a kötelező órarend része, mint a matek vagy az angol. Persze ez lehet jó és rossz dolog is, lehet érvelni mindkettő mellett, de ahogy ezek a picúrkák előadták magukat a próbán, hát, valami halál cuki volt.

A héten az árvaházban is ment a próba ezerrel. Ők egy dráma előadásra készülnek, amit majd októberben fognak előadni Colombo-ban - és úgy tűnik, én is megyek velük. Ez is tök érdekes élmény volt, a szinhala zenékkel kapcsolatban vegyes érzések vannak bennem. Egyrészt, amit a lányok énekelnek, nagyon tetszik. Már a Vishaka home-ban is hallottam gyerek altatókat, igazából már ott megtetszettek. Viszont az üvöltő party-buszokon hallható esküvős-mulatós, fényszalaggal körbevett Buddha-szobor alatt tv-ből szóló muzsika nem lesz a kedvencem. Itt három dolgon csodálkozom a legjobban:

1. Ha netán angol zene megy, akkor az minimum 10 éves. Ki kéne írni az új flopy-kat, csókolom.

2. A koncertfelvételeken megfigyeltem, hogy érdekesen buliznak a Sri Lankaiak. Az előadó igazából úgy viselkedik a színpadon, mint otthon. Szívből énekel, ugrál, tombol, próbál hangulatot teremteni. A közönség viszont jobb esetben csak álldogál. Rosszabb esetben ül és alszik. Mosolyogni alig látsz embert - mintha egy színdarabot néznének, de minimum tragédiát. Értem én, hogy más kultúra, más szokások, de a mosoly a tetszés kifejezésére nem univerzális?

3. Az utolsó megdöbbenésem a videklipjeik. Nem elég, hogy az összes szomorú. A legfőbb téma a beteljesületlen szerelem - a szülők nem egyeznek bele a házasságba. Majd később elmesélem, hogy ez sajnos nem csak egy rossz zeneklip-téma… Viszont mikor a lassú nyöszörgéses limonádé számban a pasi a Buddha-oltáron kehelyben fuldokló hangyát menti ki és teszi le az asztalra, rámosolyog, és mindeközben énekel… hát ezt látni kell :D

A szelfizés mindig megy: 

Kis csipetkék:

És akkor még pár megdöbbentő tapasztalat Sri Lankáról. Tudtam, hogy egy patriarchális társadalomra kell számítani, ha ide jövök. Viszont egy kicsit konkrétabban is látni, esetleg a saját bőrömön megtapasztalni mindezt, vagy első kézből hallani; egészen más. Először az tűnt fel, hogy valami nekem pénzbe kerül, míg a velünk lévő srác önkéntesnek nem. Hogy ha együtt megyünk valahová, őhozzá beszélnek, pláne, ha férfi beszél. Egyébként ez sokszor nem feltűnő, mert a szőkeség szintén elég nagy figyelmet vonz, de azért néha észrevettem. A legnagyobb meglepetést mégis az jelentette, mikor a 11.-es lányokkal beszélgettünk egy lyukasórában. Akkor írták le egyébként a nevem szinhalául:

És itt olvastam ezt a különösen érdekfeszítő könyvet is (éljen az ájurvédikus orvoslás :)): 

A szomorú igazság, hogy Sri Lankán a mai napig jobb férfinak születni. Sokkal megengedőbb velük minden: a társadalom, a törvények, a közvélemény. A lányok elmesélték, hogy ez azért van, mert abban hisznek itt, hogy a fiúk ha rossz dolgot követnek el, akkor valami folyóban az lemosható, tiszták lesznek újra. A lányok viszont olyanok, mint a tükrök, vagy üvegek. Ha összetörnek, vagyis valami bűnt követnek el, igaz, meg lehet ragasztani őket, de mindig ott marad a nyoma. Ha egy nő hűtlen a férjéhez, a pasi gyakorlatilag bárhogy megtorolhatja ezt, felelősségre vonás nélkül.

A gyerekek nevelése is egész más. Egyrészt a sok rendezett házasság miatt más a szülő-gyerek kapcsolat. Sok anya egyáltalán nem várja a gyerekét, esetleg tesz is érte, hogy az soha ne szülessen meg… A lányok egészen addig “kalickában” élnek, amíg férjhez nem mennek, és tulajdonképpen utána is. Akikkel mi beszélgettünk csajszik (sokkal jobb helyzetben vannak, mint például az árvák), azt mondták, hogy olyan társadalmat szeretnének, mint a miénk, arra vágynak, hogy oda mehessenek, ahová akarnak. És bíznak abban, hogy az ő generációjuk már képes lesz változtatni a dolgokon. Arról is beszéltek, hogy milyen nagy számban lesznek öngyilkosak az emberek, itt is a rendezett házasságokat és a tiltott szerelmeket hozva elsődleges indokként.

Mindeközben az iskolában ember felett kell teljesíteniük. Ha hazamennek, mást sem csinálhatnak a tanuláson kívül. Ha meg akarnak nézni egy filmet, előbb a szüleik nézik meg, hogy van-e benne nem kívánt tartalom. 17-18 éves gyerekekről beszélünk. Utána viszont annyira gyorsan kell felnőniük, hogy sokszor rögtön a házasság jön  - kíváncsi vagyok, hogy az ide hozzánk járó fotózkodó párocskákból vajon mennyi áll teljesen idegenül egymás mellett az idilli kis pálmafás-buddhás háttérben. Sajnos ez a helyzet.

Kicsit vidámabb téma (bár ha mélyen belegondolunk, ez sem siker-sztori), ma voltam a Vishaka lányoknál, és megnézegettem az összes babát és a lányokat. Nagyon cuki volt mindenki:

Saját készítésű képeslapok: 

A legtöbb kisbabának még nincs neve, itt ugyanis a főpap adja a nevet, a születés pillanatától függően valami asztrológiai számítás alapján. Weird. 

Egyenpóló: 

Pici újszülött a kórházban:

És akkor pár kép még a suliról, csak hogy jól megkavarjak mindenkit a mai csapongó stílusommal: 

Iskolaudvar level not bad: 

Hogy fekszik az a kutya??? 

Nincs olyan, hogy kedvenc osztály, de őket nagyon bírom: 

Mert tetszik a mottójuk: 

És megtanították a szeretleket szinhalául: 

Sok minden mást is csinálunk a college-en kívül, például tanítjuk a csajokat, a fiatal szerzeteseket is, és meglátogattuk az ovi-piacot :) 

Esélyegyenlőség, avagy senki se lássa az activity-rajzot, mielőtt az elkészül, little monk módra: 

Már meg sem lepődöm, hogy régi dolgozatban kapom a büfében vásárolt reggelim: 

Ma még a majmok voltak viccesek. Éjszaka annyira randalíroztak a tetőmön, hogy alig tudtam tőlük aludni; néha komolyan azt hittem, hogy kész, ennyi volt, most rám szakad az egész maki-família. Az eső annyira zuhogott, hogy attól sem lehetett aludni - lehet, hogy ez indította be őket, de egész nap itt voltak a szobám körül, és egyszer csak felnézek, és ezt látom:

Majd pedig: 

Végül:

Amúgy annyira kis értelmes fejük van, hogy olyan nyilvánvaló lenne, hogy visszaintegessenek, de erre még nem tudtam megtanítani őket. Ezen a képen pedig a napozó majomra szeretném felhívni a figyelmet, még a lábát is kinyújtja a fatörzsön:

Még közel nem nagyon merészkedtem hozzájuk, ha nem volt adott a helyzet. Előbb-utóbb szeretnék majd ennivalót adni nekik, de félek, hogy úgy járok, mint Dambullában; ott nem vették tudomásul, hogy elfogyott a keksz, amit adtam nekik.

Egyébként már Brúnón kívül egész sok állattal megismerkedtem itt. Van itt minden - postagalamb, papagáj, nyuszi, 1 napos nyuszi (Alex/a), makik ketrecben, szabadon. És a fürdőtársam is nagyot nőtt az utóbbi időben:

Asszem Sri Lanka után a szoba sarkában chillelő pók nem fog többé hisztérikus sikoltozást és instant menekülési tervek gyártását triggerelni bennem.

[mindenszeplesz]

Vannak mély pontok, mikor elgondolkodom A gondokon, hogy érdemes-e élni jól meggondolom Nem azért mondom de tudod fáj az ártalom Hogy az én káromon árad belőlem a fájdalom Amit önszántamból teszek önként vállalom Ha távol leszek, még többet veszek majd neked is tálalom Nem várom el tőled de nekem nem kell, ha te erőlteted Előtted fog járni az akinél az utolsó esélyt ellőtted Milyen az emberség, ha a testvér már ellenség? Milyen a friss házasság, ha már hűtlen a feleség? Nincs mentség Isten hozott, ő visz majd el Ő visz majd fel te is belátod ismerd el Hidd el, a hittel nem sokra mész, mert kell egy-két segítő kéz Ha jön a vész ez kész megáll az ész Betelt a pohár a füst a bánatba húzott Ahogy teltek az évek úgy nekem is egyre kevesebb jutott A jóból, a szép szóból, a borból, a kóstolóból Függetlenül lépnék ki legszívesebben a nyomoromból Fentről néznék mindenkit a tornyomból De ezt nem én irányítom mikor a lelkem belül tombol (Jah mikor a lelkem belül tombol) Refrén:(2x) Ismerd meg az énemet, az én életemet Az én képemet, az én érzéseimet Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett A tűz meg égetett, a létem célba ért már rég beérkezett Vérzékeny testem most csekélyen érzékeny Mikor megérintesz igy leszek mértéktelenül féltékeny Én is ember vagyok és érzek akárcsak te Csak én felismerem, de téged a saját öntudatod csap majd be Önártalom, önvádalom mi fekszik a válladon Miért is várom a másnapot, ha a saját síromat megáshatom E férges világban csak vak vezet világtalant A fegyverek élnek, az emberek halnak a helyzet már kilátástalan Énáltalam nincsen változás nem váratlan Csak a támadás de a vesztes miért mindig az ártatlan Lábatlan a jövőm de én magamnak kovácsolom És csak csodálkoztok azon, hogyha az egészet leócsárolom Mert az élet ostorral vert, az idő elfecsérelt Elcsépelt szavakkal kibélelt No ne tedd mennem kell a fekete lepelt feledd el Állok a saját lábamon, a ne fogd a kezem engedd el! Ha majd ránk szakad az ég mi lesz velünk? Nem lesz ki meghallgat vagy ki szólhat ellenünk Nem kellünk senkinek, nem lesz senki mellettünk És sírni fogunk azon, amin egykor nevettünk! (Jah amin egykor nevettünk) Refrén:(2x) Ismerd meg az énemet, az én életemet Az én képemet, az én érzéseimet Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett A tűz meg égetett, a létem célba ért már rég beérkezett Örömteli pillanatok én még mindig érzem az illatod Ha nem tudom kifejezni magamat szóban, le is írhatom Nézek a nap felé hátha jobb kedvre derít Szemembe fényt terít, testem energiát merít Bekerít a vonzerő érzem ahogy folyik a vérem Mint egy véreb így morgok majd így lesz angyali a létem Csak ülök a réten és kívülről nézem a képet Jönnek a miértek, az ellentétek, virág szirmokat tépek Haltok vagy éltek, érdekemberek nem érdekeltek Hiába térdepeltek engem úgysem értetek meg De vannak néhányan akik ismernek Akinek nem inge ne vegye magára mert ők sohasem színlelnek Ők meg szívlelnek, mert érzik, amit én érzek Amit én végzek, amit én kérek hát kérlek Hosszú még az út lehet hogy egy-kétszer letérek Betérek hozzád is ha akarod nem kell kétszer kérned Soraim a gondolataimtól terhesek magával hordozzák Azt aki érzi magával vonzzák Semmi nem tart örökké de én már beletörődtem Férfi vagyok de, mégis a szememet töröltem! (jah mégis a szememet töröltem)

Mentha

[nemzetinet]

„Mit csinál az ágyban ezzel a nővel?” – a tiltott házasság, amely átformálta Amerikát

Richard és Mildred Loving története rendkívül egyszerűen hangzik. Családi barátokként ismerték meg egymást, szerelembe estek, majd összeházasodtak. Esetüket nagyban bonyolítja azonban, hogy míg Richard fehér volt, Mildred fekete, és történetük az 1950-es évek Virginiájában játszódott, ahol a „fajkeveredést” gátló törvények szerint bűncselekményt követtek el. Bíróság elé került ügyük hosszas csatározásokat követően hozzájárult Amerika átformálásához. 

„Mit csinál az ágyban ezzel a nővel?” – kérdezte R. Garnett Brooks seriff, miközben elemlámpájával az ágyban fekvő párra világított. 1958. július 11. volt, hajnali két óra. Richard Loving és Mildred Jeter öt hete voltak házasok. „A felesége vagyok” – válaszolta Mildred. A seriffet, aki egy névtelen bejelentést követően jelent meg a pár otthonában, nem elégítette ki a válasz. Letartóztatta az ír és angol felmenőkkel rendelkező Richardot, valamint a fekete és indián ősökkel bíró Mildredet, mivel azzal, hogy összeházasodtak, megsértették Virginia faji integritási törvényét.  

Richard egy éjszakát a fogdában töltött, mielőtt lánytestvére letette érte az 1000 dolláros óvadékot. Mildred azonban nem válthatta meg pénzzel a szabadságát, és három napot töltött el egy szűk cellában. Miután a párt az ellenük folytatott per során „bűnösnek” találták, Leon M. Bazile választást kínált számukra: 25 évre elhagyják Virginiát vagy börtönbe mennek. Ők az első lehetőséget választották, és a következő kilenc évet száműzetésben töltötték.

Mildred 11, míg Richard 17 éves volt, amikor először találkoztak. A fiú évekkel később udvarolni kezdett a lánynak. Olyan közösségben nőttek fel, ahol az emberek bőrszíntől függetlenül egy nagy családként tekintettek magukra. Gyakran hozta össze a közösség tagjait a zene vagy a gyorsulási versenyek, a munka vagy éppen a szerelem. Richard és Mildred már jó néhány éve együtt voltak, amikor a nő teherbe esett, ezért a pár úgy döntött, összeházasodik. A fővárosba utaztak, mivel itt a fehér és színes bőrűek törvényesen egybekelhettek. Később ide tértek vissza, amikor Virginiában már nem volt maradásuk.

Miután megházasodtak, a Lovingok egy ideig Washingtonban maradtak, ám nem érezték otthon magukat a fővárosban. Mildred nem tudott hozzászokni a városi környezethez. Virginiába azonban nem térhettek volna együtt haza, ezért mikor mégis megtették, Richard igyekezett minél láthatatlanabb maradni, és nem merészkedni tovább a házuk előtti területnél.

Az Egyesült Államokban eközben felbukkant a polgárjogi mozgalom. Mivel saját ügyük túlságosan lekötötte őket, nem csatlakoztak az aktivistákhoz, akiknek tevékenysége azonban inspirálóan hatott rájuk. Mildred 1964-ben Robert Kennedy igazságügy-miniszterhez fordult segítségért. Kennedy azt tanácsolta, forduljanak az Amerikai Polgárjogi Unióhoz. A szervezet két ügyvédje, Bernard S. Cohen és Philip J. Hirschkop örömmel vállalták az ügyet.

Először a bírósági ítélet érvénytelenítésével próbálkoztak, majd miután majdnem egy évig nem kaptak választ, csoportos keresetet nyújtottak be egy virginiai bíróságon (U.S. District Court of the Eastern District of Virginia), amellyel végül elérték, hogy Bazile bíró válaszolt nekik: „A Mindenható Isten megteremtette a fehér, a fekete, a sárga, a maláj és a vörös fajt, majd különböző kontinenseken helyezte el őket.” Levelét azzal folytatta, hogy a tény, mely szerint elkülönítette a fajokat, mutatja, hogy nem szerette volna, ha keverednek egymással. Az ügyvédek az előítéletekkel teli levél kézhez vételét követően a Virginiai Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, amely azonban helybenhagyta az ítéletet.

Ekkorra a Loving család titokban együtt élt Virginiában. Grey Villet, a LIFE fotósa 1965-ben találkozott a párral, miután azt a felkérést kapta, hogy készítsen egy sorozatot mindennapjaikról. A magazin egyik 1966-os számában megjelent képek egyedi betekintést engedtek egy olyan pár életébe, amelynek az ügyében hozott döntés komoly hatással volt az Egyesült Államok jövőjére. Ügyük ugyanis eljutott az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig, ahol a tárgyalások 1967. április 10-én kezdődtek meg. A két fiatal, harmincas éveiben járó ügyvédnek, Philip Hirschkopnak és Bernard Cohennek a Legfelsőbb Bíróság elé valaha került egyik legfontosabb ügyet kellett megnyerni.

A bíróság előtt a pár egyik tagja sem jelent meg, Richard azonban küldött egy levelet, amelyben a következő állt: „Mondják meg a bíróságnak, hogy szeretem a feleségemet, és egyszerűen nem igazságos, hogy nem élhetek vele Virginiában”. A bírók egyetértettek. 1967. június 12-én a 14. alkotmánykiegészítésre hivatkozva egyhangúlag alkotmányellenesnek nyilvánították a vegyes házasságokat tiltó törvényeket, amelyek még 16 államban érvényben voltak (Alabamában így is csak 2000-ben törölték el a szóban forgó törvényt).

Kilenc év után a Loving család immár törvényesen is együtt élhetett Virginiában. Építettek egy házat azon a telken, amelyet Richard apja adományozott nekik. A történet azonban mégis tragikus véget ért. Újabb nyolc évvel később ugyanis egy ittas sofőr belement a szombat éjszaka hazafelé tartó pár kocsijába. Richard belehalt sérüléseibe. Mildred soha nem házasodott újra. Az özvegy csendes életet élt, kerülte a nyilvánosságot, interjúkat sem adott. Egyetlen kivételt tett, 2007-ben, a Loving vs. Virginia-ügy negyvenedik évfordulóján, amikor egy melegjogi szervezet megkeresésére a következő közleményt adta ki: „Úgy vélem, rasszoktól, nemektől és szexuális orientációtól függetlenül mindenkit meg kellene illessen a házasodás joga. A kormánynak nem feladata, hogy ráerőltesse néhány ember vallási meggyőződését másokra. Főleg ha ezzel megtagadja a polgári jogokat.” 

„Mit csinál az ágyban ezzel a nővel?” – a tiltott házasság, amely átformálta Amerikát a Nemzeti.net-en jelent meg,

[korkep-blog]

Nemzetisége: vegyes! Ezt azért mégse!

Új bejegyzés jelent meg a http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2017/10/06/nemzetisege-vegyes-ezt-azert-megse honlapon

Nemzetisége: vegyes! Ezt azért mégse!

Népszámláláskor megérkezik a most-hidas magyarul beszélő biztos Mariska nénihez, akinek négy fia és nyolc unokája van. Ismerik egymást jól, amikor kisgyerek volt Józsi, a biztos, még szomszédok voltak, ezért együtt töltögetik a kérdőívet, mivel Mariska néni szeme már nem a régi. Józsi olvassa kérdéseket és segít a kitöltésben is. Szép lassan haladnak előre az íveken, mígnem elérkeznek a nemzetiséget bevalló rovat válaszlehetőségeihez.

  A biztos pedig biztos, ami biztos megkérdezi a nénit, hogy melyik választ jelölje meg: a magyart, a szlovákot vagy vegyesen mindkettőt?

  Elmész te, Józsi, a sunyiba- kelt ki magából dühösen Mariska néni! Mi az, hogy vegyes nemzetiség? Mit gondolsz, mi vagyok én? Félig magyar, félig tót, vagy talán egészen az? Megbuggyantál? Nekem a vegyes még pálinkának is suviszk!

  Ott a két szilvafánk, abból csinál az uram minden évben színtiszta ötvenkettes páleszt, a barackból még legalább 10 litert főz ki! El is szopogatjuk szépen a hosszú téli estéken! Téged is meg akartalak kínálni, de most nagyon felmérgesítettél! Még hogy vegyes nemzetiség! Ez éppolyan semmilyen, mint a vegyes házasság, ami csak a csípős vegyes-savanyúsághoz hasonlítható!

  Az elején még ugyan édesnek tűnik, hiszen a friss nászágyban nincsenek nemzetiségi ellentétek, de aztán idővel megsavanyodik, mint  túlérlelt kovászos uborka, csak a csípőssége marad meg! Mert tudod, Józsi, a konyhában ismered meg a párod igazán, nem az ágyban! A dunyha alatt még minden gömbölyű, a konyhában aztán már a túrós csusza helyett jön a sztrapacska, az újházi tyúkhúsleves helyett pedig a kapusztnica.

  Aztán olvastál-e már a vegyesneműekről? Tudod, aki egy kicsit fiú is meg kicsit lány is? A transzvesz-cicák, azok, no? A szoknya alatt fütyisek! Az kell nektek, mostosok, a piszkos fantáziátoknak: Vegyes nemzetiség! Ki a franc találta ki? A vegyespárt, ugye? Mert igazából olyan nincs is ám! A Vadkerti Kató néni, a történész jól meg is mondta:

  „Az, hogy vegyespárt, képtelenség! Ilyenre nincs példa a Kárpát-medencében!”

  És mégis van, sajnos! Azért, hogy olyan hülyeséget találjon ki, mint a vegyes nemzetiség!

  Azt gondoljátok, hogy akinek az anyja magyar, az apja szlovák, vagy fordítva, az már vegyes? És mindegy, milyen iskolába íratja gyerekét? Aztán dadogni fog egész életében, mint te, mert amikor félreragozott, csúfolták meg kergették az iskolában! Kell ez a gyereknek?

  Vegyes nemzetiség? Pedig Józsi, milyen rendes szüleid voltak neked! Templomba jártak, vegyesboltba is  ritkán mentek, ott volt nekik a veteményes meg a nagy baromfiudvar. Fröccsöt se ittak, tisztán szerették a bort!

  Csak egyszer tévedtek életükben, de akkor nagyon, vagy éppen több bort ittak, amikor téged nem adtak magyar iskolába, aztán azért vagy most vegyespártos, olyan félnótás biztos, aki felkínálja nekem a vegyes nemzetiséget! De mi mást várjon az ember tőletek? Egy olyan párttól, akinek az elnöke azért olyan nyakigláb, hogy az egyik fele ilyen legyen, a másik meg másmilyen! Csak az a baj, hogy feje került rossz helyre!

  Száraz Dénes

Nyitókép: Teraz.sk