#vaják | Explore Tumblr posts and blogs

labjegyzet · 5 months ago

Text

A GABO Kiadó megszerezte Andrzej Sapkowski világsikerű Witcher-sorozatának új, 2025 (szeptember) végén megjelenő regényének magyar nyelvű jogait!

BUDAPEST (2025. február 27.) – Örömmel jelentjük be, hogy kiadónk gondozásában jelenik meg magyar nyelven az ismert lengyel író, Andrzej Sapkowski Vaják című, nemzetközi bestseller könyvsorozatának vadonatúj, önálló regénye. A sorozat világszerte ismert, több mint 40 nyelvre lefordították és 30 milliónál is több példányt adtak el belőle azóta, hogy a történetfolyam 1986-ban egy novellával elindult.

Fotó: Wojciech Koranowicz

A kötet megjelenése az év egyik legnagyobb fantasy eseményének ígérkezik itthon és külföldön egyaránt, kiadónk több mint 20 másik kiadóval együtt jelenteti meg nyomtatott és e-könyv formátumban. A papíralapú kötet globális megjelenése 2025. szeptember 30-án várható.

Kiadónk a Patricia Pasqualini Irodalmi Ügynökség (PPLA) vezetőjével, Patricia Pasqualinivel – Sapkowski ügynökével – kötött nagyszabású megállapodást.

Az új kötet, a Hollók válaszútja (ROZDROŻE KRUKÓW) tökéletes kedvcsináló lehet a sorozathoz az új olvasóknak, de kihagyhatatlan a korábbi rajongói számára is. Ez az önálló regény a 18 éves Ríviai Geralt, a legendás vaják történetét követi nyomon, aki 8 kötetben, számos novellában, a CD Projekt Red rekordokat döntögető videojátékaiban és a Netflix sikersorozatában (The Witcher címen) ragadta magával a közönséget. Geralt első küldetésére indul Kaer Morhen vaják erődjéből, és útján szörnyekkel, árulókkal, új barátokkal és néhány ismerős arccal találkozik – valamint megtapasztalja, mások milyen rettegéssel és megvetéssel tekintenek a vajákokra. Ez a mérföldkőnek számító kiadvány 5 év után az első új Vaják-regény magyar nyelven, amey egy összehangolt, globális megjelenés keretében lát napvilágot. A GABO Kiadó a PPLA-val és nemzetközi kiadói partnereivel működik együtt egy világpremierben.

A kötetet Hermann Péter fordítja, aki a sorozat több részét is (mint a Fecske–torony, A tó úrnője, Viharidő c. köteteket) átültette magyar nyelvre.

Földes Tamás a GABO Kiadócsoport vezetője így nyilatkozott: „Andrzej Sapkowski fontos szerzőnk, és a Vaják könyvsorozat kiemelt helyen szerepel a kiadónk kínálatában, évek óta töretlen a sikere a hazai olvasók körében, amelyet az új regény – reményeink szerint – még tovább fog növelni.”

A szerző, Andrzej Sapkowski, így nyilatkozott:

„A Hollók válaszútja kötetben visszatérek Geralt történetének kezdetéhez – nem a már általunk ismert, rettenthetetlen szörnyvadászhoz, hanem egy fiatal vajákhoz, aki épp csak kezdi megérteni sorsa terhét. Képzeljék el Geraltot fiatalabban, kevesebb sebhellyel és valamivel több önteltséggel. Ez a történet a személyes fejlődéséről szól, arról, hogyan találkozik idealizmusa a rideg valósággal, és a döntésekről, amelyek legendává formálják. Arról szól, hogyan találhatja meg valaki a helyét egy olyan világban, amely folyamatosan arra sarkallja, hogy többre legyen képes, mint amiről valaha álmodott. Ahogy ez az új történet az év folyamán eljut az olvasókhoz szerte a világon, alig várom, hogy együtt járják végig egy fiatal Geralt oldalán azt az utat, amely végül sorsa felé vezette."

Andrzej Sapkowski a modern fantasy irodalom egyik legmeghatározóbb alakja, legismertebb művei a Vaják-sorozat és a Huszita-trilógia. Ami egykor egy rövid történetként indult Ríviai Geraltról, mára az egyik legnagyobb hatású fantasysorozattá nőtte ki magát. A Vaják-könyvek több mint 40 nyelven jelentek meg, világszerte meghaladták a 30 milliós eladott példányszámot, és olvasók újabb és újabb generációit hódítják meg.

A történet erkölcsi dilemmákkal teli karakterei, összetett cselekménye és szellemes párbeszédei révén a modern fantasy újragondolásában is szerepet játszott, ötvözve a politikai intrikát, a népi hagyományokat és a sorsdöntő kalandokat.

Sapkowski Huszita-trilógiája, amely a 15. századi huszita háborúk idején játszódik, szintén bizonyítja a szerző tehetségét a történelem és a fantasy ötvözésében.

A szerző számos rangos díj birtokosa, többek között elnyerte a David Gemmell Legend-díjat (2009) és a World Fantasy Award életműdíját (2016). 2024-ben a Forbes a Vajákot a 30 legnagyszerűbb könyvsorozat egyikének nevezte.

A Vaják-franchise mára többplatformos világsikerré vált, amelyet a CD Projekt Red korszakalkotó videojátékai és a Netflix nagysikerű adaptációi még szélesebb közönséghez juttattak el.

A szerzőhöz kapcsolódó PR megkeresésekkel kapcsolatban, kérjük forduljon Mirette El Rafie-hoz: [email protected]

A GABO Kiadóról

A GABO (a GABO Kiadócsoport tagjaként) több mint harminc éve működő független kiadó, klasszikus és szórakoztató irodalmi köteteket ad ki. Önálló brand alatt futnak a sci-fi és a fantasy (GABO SFF), valamint a pszichológia témájú könyvek (GABO Pszichológia). Mindezek mellett hobbi könyvek széles választékából válogathatnak olvasóink.

A legújabb megjelenéseinkért, akciókért látogasson el a www.gabo.hu -ra, vagy kövessen minket a Facebookon, Instagramon és TikTokon.

A kiadók listája

Brazília Editora WMF Martins Fontes

Bulgária Ciela

Hirvátország EGMONT d.o.o.

Csehország Leonardo

Egyiptom Aser Al Kotob

Finnország WSOY

Franciaország Editions Bragelonne

Németország dtv Verlag

Görögország SEΛINI

Magyaország GABO

Olaszország Casa Editrice Nord (GeMS Group)

Japán Hayakawa Shobo

Hollandia Meulenhoff Boekerij

Portugália Edições Saída de Emergência

Románia Nemira

Szerbia Čarobna knjiga

Szlovákia Albatros Media Slovakia

Szlovénia Mladinska Knjiga

Svédország Gondol, Albert Bonniers

Egyesült Királyság Gollancz, Orion Publishing Group

USA Orbit US, Hachette Book Group USA

#gabo kiadó #gabo #regény #fantasy #vaják #the witcher #andrzej sapkowski #sajtóközlemény

5 notes · View notes

labjegyzet · 4 days ago

Text

Olvass bele Andrzej Sapkowski új regényébe!

A vajákok nem születnek vajáknak. Őket azzá teszik.

Kaedwen országa észak felől a Sárkányhegy, kelet felől a Kékhegy között találtatik, és járhatatlan pusztaság zárja el nyugat felől. A Topp nemzetségéből származó örökletes királyok uralkodnak benne. Eredeti székhelyük az ősi Ban Ardban volt, de eme erősséget post Resurectionem 1130-ik évben Dagread király a varázslóiskolának ajándékozta, a fővárost pediglen áthelyezte az ország középső részén található Ard Carraighba.

Kaedwen más fontosabb várai: Ban Fearg, Daevon, Ban Fillim és Ban Gleann.

A Toppok és az egész ország címere emberemlékezet óta az egyszarvú volt – d’or, licorne effrayée de sable. Kaedwen királyi földjei körött a közösséghez tartoznak a határvidékek, melyeket mark v. marchia, azaz grófság néven említenek. Ezeket az őrgrófoknak bocsátották rendelkezésére, vagyis az örökletes vagy a király által kinevezett grófoknak. Ez a név onnan ered, hogy ezek a földek szolgálnak előőrsként, és egyre messzebb kiterjedvén feladatuk, hogy hódításokat tegyenek, Kaedwen részére a tündéktől új földeket ragadjanak el, a határokat továbbhelyezzék, és jelvényeiket, id est markjaikat egyre távolabb tűzhessék ki.

E grófságok: a Nyugati, a Hegyi, a Tavi és a Síksági.

Baldwin Adovardo,

Regni Caedvenie Nova Descriptio

ANDRZEJ SAPKOWSKI • VAJÁK

ELSŐ FEJEZET

Geralt legőszintébb igyekezete – de inkább fontos okai – ellenére sehogy sem volt képes az elöljáró fecsegésére összpontosítani. Minden figyelme az elöljáró asztalán álló jókora, kitömött varjúra fordult. Az üvegszemével a vajákra meredő varjú zöldre festett agyagtartón állt, mindkét lába az agyagba mélyedt. Ekképpen a teljesen élőnek kinéző varjú semmi módon nem lehetett élő, nem volt ez kétséges. De akkor, Geralt nem győzött rajta csodálkozni, miért kacsintott rá többször is azzal az üvegszemével? Mágia volna? Nem igazán, mert vajákmedálja egyszer sem, kicsit sem kezdett remegni vagy vibrálni. Akkor hallucináció volna? Érzékcsalódás? Talán azért is, mert egypárszor fejbe csapták? – Megismétlem a kérdést – ismételte meg a kérdést az elöljáró, Bulava. – Megismétlem, bár nem szokásom az ismétlés. Bulava elöljáró már jó néhányszor biztosította róla Geraltot, hogy nem szokása az ismétlés. Ennek dacára minduntalan ismételt. Ezt szemlátomást szerette, noha nem szokta.

– Megismétlem a kérdésemet: miről volt szó valójában? Mi dolgod volt azzal a dezertőrrel, hogy olyan szörnyen összevagdostad? Valami régi sérelem? Mert beláthatod, azt semmi módon nem hiszem el, hogy arról a parasztról, a kislánya női tisztességéről volt szó. Hogy állítólag a segítségére siettél. Mint egy szaros kóbor lovag.

A varjú rákacsintott. Geralt megmozdította hátrakötözött kezét, igyekezett felpezsdíteni a vérkeringését. A kötél fájdalmasan mélyedt a csuklójába. Hallotta a mögötte álló falusi fickó súlyos lihegését. Közvetlenül mögötte volt, és Geralt biztos volt benne, csak ürügyre vár, hogy öklével megint fülön csapja.

Bulava elöljáró zihálva terpeszkedett el a székén, kidüllesztette bársonykaftánba bújtatott pocakját. Geralt a kaftánt nézegetve megtudhatta, mit evett az elöljáró aznap, tegnap és tegnapelőtt. És hogy legalább az egyik fogáshoz paradicsommártás volt.

– Azt hittem – szólalt meg végül az elöljáró –, hogy soha nem kell találkoznom egyikőtökkel sem, vajákok. Évek óta nem láttak itt egyetlen vajákot sem. Azt mondogatták, hogy a százkilencvennégyes év óta alig néhányuk maradt élve, ott fent, a hegyekben. Aztán elterjedt a hír, hogy a maradék is kihalt, éhezéstől vagy járványtól. És tessék, pont az én falumban bukkan fel egy ilyen. És az első teendője épp egy gyilkosság. És amikor tetten érve elfogják, van olyan pimasz, hogy valami kibaszott rendeletre hivatkozik. – Az ezeregyszázötvenedik évben kiadott rendelet hatálya szerint – Geralt köhécselt, krákogott –, amelyet Kaedwen és a határvidék, a Grófság királya, Dagread adott ki, primo: a vajákoknak engedélyeztetik, hogy szabadon gyakorolhassák hivatásukat a Királyság és a Grófság területén, és kivétetnek a helyi hatóságok jogköre alól…

– Először is primo – szakította félbe Bulava hevesen – hamarosan fél évszázad is eltelik, amióta Dagread és vele együtt az általa kiadott önkényuralmi rendeletek elporlad tak. Másodszor primo tőlem egyetlen király sem vesz ki sem mit semmi alól, mert a király messze van, Ard Carraighban, és itt a helyi hatóság kormányoz. Vagyis én. És harmadszor primo, téged, öcsém, nem a hivatásod gyakorlása miatt tartóztattak le, hanem gyilkosságért. Vérfarkasokat elfogni és erdei démonokat agyonverni, az a te dolgod, vaják. De embereket levágni, arra egyetlen király sem jogosított fel. – A védelmében cselekedtem…

– Daryl!

A fickó engedelmesen mért Geraltra egy ökölcsapást, ez úttal a tarkójára.

– Idegesít az ismételgetésed – az elöljáró felnézett a mennyezetre. – Tudod, hová vezet, ha idegesítesz? Még egy olyan békés embert is, mint én?

A varjú kacsintott az üvegszemével. Geralt hallgatott. – Te – mondta végül Bulava – nem vaják vagy. Te selejt vagy. Javításra szorulsz. Vissza kell téged küldeni a hegyvidéki Fészketekbe, amiről annyit beszélnek az emberek. Nem tudom, hogy van ez ott tifelétek. Lehet, hogy a hozzád hasonló kacatot részeire szedik, hogy új, jobb vajákok előállítására használhassák fel. Mert hisz így csinálják nálatok, igaz? A vajákokat különféle emberdarabokból rakják össze, aztán összevarrják, összeragasztják, vagy hogy. Mindenféléket beszélnek az emberek. Nahát, nehogy a levegőbe beszéljek… Téged, te elromlott vaják, visszaszállíttatlak a hegyekbe, Gwenllechen túlra. Egy hét múlva.

Geralt hallgatott.

– Meg sem kérded, miért egy hét múlva? – Az elöljáró kivicsorította a sárga fogait. – Szeretsz rendeletekre meg törvényekre hivatkozni. Nos, én is a törvény mellett állok. És az a törvény, hogy itt, ebben a községben jövevényeknek nem szabad fegyvert viselniük. Te pedig fegyverrel hatol tál be.

Geralt ellenkezni akart, hogy nem behatolt, hanem be hurcolták. De nem volt rá ideje.

– A büntetés – jelentette ki Bulava – húsz korbácsütés. A büntetést az itt jelen lévő Daryl méri ki, neki pedig súlyos a keze. Egy hétnél hamarabb nem állsz lábra. Na hát, vigyétek! A főtérre vele, oszlophoz kötözni…

– Hohó, hohó! – tartotta vissza a legényeket a szobába belépő férfi, szürke köpenyének alja alaposan bepiszkolódott. – Minek ilyen sürgős neked az az oszlop meg a botozás, Bulava? Tönkre akarod tenni nekem a vajákot? Nehogy már, abból nem lesz semmi. Nekem ép és egészséges vajákra van szükségem az építkezésen.

– Mit avatkozol be a végrehajtásba, Blaufall? – az elöljáró csípőre tette a kezét. – Elég, hogy el kell tűrnöm, folyvást robotra viszed a faluból az embereimet. De a jogkörömbe ne avatkozz bele, nem a te dolgod, ez az én jogköröm. A bűntettet meg kell torolni…

– Lárifári, miféle bűntett? – vágott közbe Blaufall. – Szó sincs semmiféle bűntettről, ez önvédelem és embermentés. Ne vágj pofákat, ne vágj pofákat, mert tanúm is van. Csak tessék, gazduram. Na, ne félj. Beszélj, mi volt meg hogy volt.

Geralt ráismert a jobbágyra. Ugyanaz volt, akit az előző nap megmentett a rablóktól, és aki köszönet helyett bemenekült az erdőbe. Annak a kislánynak az apja, akit ingre vetkőzve látott meg.

– Tanúsítom… – nyögte ki a paraszt, és rámutatott Geraltra. – Szavammal tanúsítom, hogy emez ifjú a banditák ellen a segítségemre sietett… Tulajdonomat megmentette… Leányomat a meggyalázástól megóvta… Banditák kezeiből az ártatlanságot kiszabadította…

– És ama dezertőr – folytatta Blaufall – szekercével vetette rá magát, ez az ifjú pedig védte magát. Önvédelem! Erősítsd meg, gazduram, hogy így volt.

– Így volt… Richtig uccse! Elöljáró uram, emez ifjú nem bűnös! – A jobbágy elsápadt, és természetellenesen erős hangon beszélt. – Elöljáró uram! Engedd őt szabadon, erre kérlek. Itt van… Kérlek, fogadd el… A… hmm… címén. Ha valami kőccség vagy kár lenne… Örömmel megtérítem… A paraszt alázattal meghajolva nyújtott át az elöljárónak egy erszényt. Bulava gyorsan elrejtette bő nadrágja egyik zsebébe, olyan ügyesen, hogy az erszény meg sem csörrent.

– Önvédelem! – kacagott fel. – Ízekre szabdalta a kardjával. Ártatlan ifjú… A legszívesebben…

Kimentek az udvarra. A legények kitaszigálták Geraltot, de a kezét nem oldották ki.

– Téged meg, Blaufall – fordult hozzá az elöljáró –, tán bolha csípett meg, hogy még egy tanút is idehurcoltál? Olyan nagy szükséged van a vajákra?

– Mi a fene, nem is tudod? Utat rakunk le, Nagy Utat, Ard Carraighból vezet, az erdőségen keresztül egészen Hengforsig kell meglennie ennek az útnak. Nem is akár milyen lesz, nem valami csapás, hanem országút, száraz és sima, fatörzsekkel és rőzsenyalábokkal megerősítve, hogy szekerek és fogatok járhassanak rajta. Fontos ez a Nagy Út, élénk kereskedelem lesz arra, az országaink között, azaz Északkal. Maga a király parancsolta meg, hogy siessünk. Ám ott szörnyek vannak az erdőben és a mocsarakban, minduntalan el-eltűnik egy-egy munkás, valami szörnyeteg öli meg vagy ragadja el őket…

– És mióta olyan fontosak neked a munkások? Mindig azt mondtad, hogy a munkás lényegtelen, ha az egyik nincs, lesz helyette másik…

– Munkás annyi van, mint a kutyaszar, mert többségük robotos. De néha szörny pusztít el egy-egy munkavezetőt, ez pedig megzavarja a munkát, a munka nagyja kárba vész. Kár a szóért. Mondom, szükségem van a vajákra, kifutok az időből, nem elég, hogy a jutalmat elviszi az ördög, de még ellenőrt is kiküldenek. Az ellenőr pedig…

– Mindig talál valamit – Bulava megértően bólintott. – Hol az anyag tűnik el balkézről, hol a költségbecslés túl magas, hol meg…

– Ne térj el a tárgytól – fintorgott Blaufall. – A vajákot pedig azonnal ereszd el, haladéktalanul, máris viszem az építkezéshez… Ó, hogy az a… Mi folyik itt?

– A veterán őrség. – Az elöljáró a szeme elé tartotta a kezét. – Carleton úr csapata.

Nagy port verve és a tyúkokat szétriasztva, vágtában hatolt be az udvarra vagy tucatnyi lovas. Fegyveresek. Színes, rikító, viseltes öltözékben. Csak ketten voltak elegánsabbak, ők haladtak az élen. A bajuszos vezér jávorszarvasbőr zekét, aranyozott kardszíjat, strucctollas kalapot viselt. Egy hosszú hajú, homlokát szalaggal körbekötő tündén zöld felderítő egyenruha volt.

– Reisz Carleton kapitány úr – köszöntötte őket Bulava, és odalépett hozzájuk. – Üdv, üdv! Miért e megtiszteltetés? Reisz Carleton kapitány úr meghajolt a nyeregben, nagyot köpött. Aztán jelt adott a felderítőnek. A tünde odalovagolt az oszlophoz, ügyesen átvetette a keresztrúdon a hurokban végződő kötelet.

– Ohó! – Bulava csípőre tette a kezét, körülnézett, hogy ott állnak-e mögötte a legényei. – A kapitány úr szemlátomást akasztani jött a falumba. Ajjaj, már látom is, kinek jut ma osztályrészül az akasztófa. Látom, látom, az a két megkötözött… Á, akkor a kapitány úr az őrszakaszából megszököttekre vadászott! Azokra, akik itt az erdőnkben megtámadták a parasztokat és a szüzeket?

– Ezeket – Reisz Carleton kapitány megpödörte a bajszát – eszem ágában sincs felakasztani. Mind a kettőnek vessző futás jut, keresztül kell menniük rajta. Hogy jól eszükbe véssék. Ennyi az egész. Túl kevés az emberem, hogy akármiért felakasztgassam őket. És hogy büntetlenül gyilkolgathassa őket valami kóbor alak.

A kapitány kihúzta magát a nyeregben, felemelte a hangját, nemcsak az elöljárónak szánta, hanem a falusi legényeknek, Blaufallnak, az ő embereinek és a gyülekező parasztoknak is.

– Miért kellene megbüntetnem a katonáimat? Miért? Az önkényes eltávozásért? Hogy meg akartak dugni egy leányzót? De hiszen mi itt a világ végén úgy őrködünk, mint a száműzöttek, mintha ez lenne a büntetésünk. Se sör, se nő nem jut… Nem csoda, hogy a fiúk olykor félrelépnek, elkapnak egy…

– Mert – Reisz Carleton felemelte a hangját – mi a fenének mászkál a fehérnép az erdőben? És ez a gazda itt, minek kellett az ő kis ártatlankájával pont arra járni, nem jutott eszébe, hogy otthon hagyja? Semmi csoda nincs benne, hogy a fiúk meg akarták… Dicséretet nem kapnak érte! Dicséretet nem, de megértem! Aelvarr uram? Kész? – Kész, kapitány úr.

– Akkor add át ezt a vajákot, Bulava! Megölte az egyik katonámat, kötelet kap. Elrettentő példát kell adni. Ne is vágjátok le, elöljáró, hadd lógjon itt figyelmeztetésül.

Blaufall előrelépett, azt a látszatot keltve, mintha szólni akarna, de visszakozott. A legények megragadták Geraltot, de bizonytalan tartással. Mint kiderült, jól tették.

Hirtelen különös csönd támadt. Mintha fagyos fuvallat lengedezett volna.

Az istállók felől lassú mozdulatokkal léptetett be az udvarba egy koromfekete ló. Fehér hajú lovasa ezüstszegecsekkel kivert fekete bőrzekét viselt. A lovas jobb válla mögül két kard markolata meredt ki.

Lassacskán, szinte elegánsan haladt el a fekete ló a parasztok és az elöljáró mellett. Carleton kapitány lovasai előtt állt meg. Pillanatnyi csönd támadt. Aztán a fekete ló megrázta a fejét. Megcsendültek a zablavégek.

– Bulava elöljáró úr – szólalt meg a csönd közepette a fehér hajú lovas – azonnal szabadon engedi az ifjú vajákot. Visszaadja a lovát, a fegyverét és a holmiját. Azonnal.

– Igen… – köhécselt az elöljáró. – Igenis, Holt úr. Máris… – Carleton kapitány úr. – A lovas könnyedén meghajolt. – Üdvözöllek!

– Preston Holt vaják úr. – Reisz Carleton megérintette a kalapja szélét. – Üdvözöllek!

– Kapitány úr – a lovas felemelte a hangját – lesz szíves elvinni innen ezt a tündét, a madzagját és az alárendeltjeit. Már nincs rátok szükség. A mai lincselés törölve.

– Valóban? – A kapitány kiegyenesedett a nyeregben, kezét a kard kosarára támasztotta. – Annyira biztos vagy magadban, vaják úr?

– Igen, ennyire biztos vagyok. Isten veled! Elöljáró úr, el engedted a fiút? A holmiját visszakapta?

– Ó, te kurvapecér! – ordított fel Carleton egyik lovasa, kirántotta a kardját, és rávetette magát a lovasra. – Nesze… Nem fejezte be. A Preston Holtnak titulált lovas felemelte a kezét, kurta mozdulatot tett. Süvített és sípolt a levegő, a parasztok befogták a fülüket. A lovas legény felüvöltött, és úgy röppent ki a nyeregből, mintha parittyából lőtték volna ki, súlyosan és magatehetetlenül zuhant egyenesen a társai elé, a lovak megriadtak, felhorkantak, topogtak, a fejüket rázták, az egyik felágaskodott. A ledöntött legény lova ki kirúgott, a farát rázogatta, a kunyhók között tűnt el. Nagy csönd támadt.

– Még valaki? – Preston Holt felemelte kesztyűs kezét. – Van-e valakinek kedve kiállni? A hőst játszani? Nincs? Így gondoltam. Isten veletek, katona urak! Az ifjú vaják már nyeregben van?

– Igen – válaszolt Geralt.

– Akkor indulás. Kövess.

A regényt itt találod!

Fontos: A gabo.hu oldalon előrendelt példányok könyvjelzővel és különleges védőborítóval kaphatók!

#a hollók válaszútja #andrzej sapkowski #gabo kiadó #fantasy #beleolvasó

2 notes · View notes