#utána

[himgklinika]

Hajbeültetés előtte utána: Kristóf (TIMELAPSE VIDEÓ) - HIMG Hajbeültetési Klinika

Kristóf 2021. novemberében esett át egy hajbeültetési beavatkozáson a HIMG Hajbeültetési Klinikán.

7 hónappal a hajbeültetése után Kristóf visszatért a HIMG Klinikára egy interjúra, hogy beszámoljon róla, hogyan érezte magát a hajbeültetése során, mikor kezdett látszódni az eredménye és mit üzen azoknak a férfiaknak akik szintén kopaszodással küzdenek.

HIMG Hajbeültetési Klinika – További információk: • Weboldal: https://himgeurope.com • Telefon: +36-30/214-3000

[drakvuf]

gusztustalan állat

a macskám mostanában teljesen odavan az edzés után, szétizzadt és büdös térdszorítómért

azonnal kiszagolja a táskában és dörgölőzik hozzá, én meg egyszerre vagyok rosszul és zavarban ettől

[kinlodok]

Bárcsak el tudnám mondani, hogy mennyire fáj. Nincs senkim. Nem számíthatok senkire. Ezt nem tudom egyedül megcsinálni. Ebben az esetben az öngyilkosság a megoldás.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

egri tumblisok nem akartok a barátaim lenni?🥺 nagyon lonelyyy és ismerkedős kedvembe vagyok^^

[meg-megbanom-ezt]

Énekeld le a pacsirtát az égről (ha tudod)

Nem tudtam ennél hülyébb címet adni (pedig higgyétek el, próbáltam :3), de hát ez stílszerű egy újabb bizarr álomposzthoz...

Az alapszituáció hasonlít ehhez: csak itt nem volt "kötelező" az énekverseny, hanem egyik barátom (nem emlékszem, melyik) szervezett egy házibulit, aminek az volt a koncepciója, hogy mindenki adjon elő egy dalt egy MAGAS EMBERTŐL.

Ez olyasmi, amibe elég könnyű belekötni, mert hát hol húzzuk meg a határt, ki számít magasnak? Nemenként meg pl. országonként külön határok vannak, vagy egy globális átlaghoz viszonyítunk? Az előbbi elég melós, az utóbbi nem igazságos. Vagy önkényes demokráciával (oximoron), közfelkiáltással szavazza meg a vitás eseteket a közönség? ...ezek a kérdések persze álmomban nem ilyen kristálytisztán fogalmazódtak meg, csak sejtés szintjén, de ott voltak.

Ehhez képest persze én is főleg fehér férfiakban gondolkodtam. :( De nem is sok jutott elsőre eszembe - ez olyan, mikor valaki aszongya, "mesélj valamit"... adásszünet. Ki magas, mondjuk... öö... Marilyn Manson??? De tőle nem sok számot ismerek meg nem is annyira szeretném. Ó! Hiszen ott van Müller Péter Sziámi, meg akkor már Földes László Hobo is. Ők több szempontból is előnyösek: 1. vitathatatlanul magasak 2. magyar szövegeik vannak, nem kell nagyon rátanulni 3. lássuk be (halljuk be???), egyikük sem egy dalos pacsirta, ami nekem csak jó, mert hát én aztán duplaplusznem vagyok az...

De aztán támadt egy ragyogó ötletem és azt mondtam: ez lesz az. JOEY RAMONE. Ő aztán olyan lóbaszó magas volt, hogy senki nem tud majd belekötni :) - meg azért az is számít, hogy a Ramones mégis csak, hogymondjam, könnyedebb és bulira alkalmasabb, mint Hobótól vagy Sziámitól bármi. Már csak az villant be, hogy nekem addig meg kell tanulnom a szöveget, míg odaérek, mert mekkora ciki lenne telefonról olvasni. Meg ahogy lehajoltam, körülnéztem a padlón a többi lábbelim között, nincs-e valami tornacsuka. Meg arra is gondoltam, nem kéne-e beöltözni is, úgyis mindenki bele van őrülve még mindig a Stranger Thingsbe, a Ramones-szerű (hotyanhejjes???) szerkó nagyot dobna. Bár már nem tudom, hogy verseny volt-e vagy csak belelovaltam magam ezen a ponton.

De olyan szempontból mindegy, hogy ott volt titokban az egyik áltsulis barátnőm, T., aki mesélt öcsémnek a buliról és tőle visszahallottam, hogy T. szerint olyan hangom van, hogy "ha csak belefúj a mikrofonba, már tudod, hogy ....." - a vége nem maradt meg, de arra célzott, hogy orrhangom van. :( Saját magamhoz képest is meglepő módon azonban ez nem lombozott le, pozitív élmény maradt az álom felébredve is.

És hogy mit énekeltem a Ramonestól? EZT:

[kekbond]

Mi szóltunk oda, Redzsi! Szívesen.

oké, ülj le!

sajna én küldtem el a suli IT-seit a halál faszára a reggeli 9 órás hívásomnal, így megveregettem a saját vállamat. szívesen.

[szappan]

not to b dramatic but literally láttam láttam lappantyút éjszaka erdőn meglestem róka-vadásszal kettesben

[ejfelikivansag]

Igen,

van az a pont,

amikor

magadat kell válaszd, azért hogy

ne sérülj többet.

Ez kurvára fájdalmas.

De az élet márcsak ilyen.

Sokszor a legnehezebb feladatokat adja fel, azért hogy

utána jobban

értékeld

önmagad.

[himgklinika]

Csuri Ferenc (kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes paralimpikon úszó) hajbeültetés előtt és után a HIMG Hajbeültetési Klinikán.

📍HIMG Hajbeültetési Klinika – További információk: • Weboldal: https://himgeurope.com • Telefon: +36-30/214-3000

[turistakrem]

Japán nulladik nap

Első nap akart lenni, de másként alakult

A dolog ott kapott gellert, hogy nem ellenőriztem le a második beszállókártyát Budapesten, amikor megkaptam, ami Sanghajból vitt volna Tokióba hajnalban. Ugyanis nem a hajnali gépre szólt (2 órán belüli kényelmes átszállással), hanem egy délutáni járatra (most mindent kelet-kínai időzónában írok). Szóval lett Sanghajban 9 szabad órám. De ne vágjunk a dolgok közepébe, mutatom, merre mentünk: nemcsak az ukrán, de a lengyel légteret is elkerülték az óvatos kínaiak, nehogy miután felszálltak, háború törjön ki. Gondolom ők, is követik a magyar belpolitikát.

Szóval Budapest -> Berlin -> Balti tenger kanyarral, Szentpétervárnál léptünk be az orosz légtérbe. Egy ideig megfordult a fejemben, hogy az északi sark fölött közelítjük meg Kínát, de ez most kimaradt az életemből.

A China Eastern társaság egy fokkal jobb, mint a fapados, de ami a lényeg, hogy pont a feléért visz el Tokióba, mint a sorban utána következő versenyző. A catering nem volt túlzottan átgondolva: kétszer ugyanazt a szettet hozták ki annyi különbséggel, hogy a népszerűbb kaják az első körben elfogytak. Szóval ha felszállás után nem fűlött a fogad a csőtésztához marhahússal, akkor a második alkalommal már csak azt választhattad :) Ami fájdalmasabb volt, hogy éjjel 2 és 3 között hozták az ételt (5.40-es leszálláshoz), szóval esélyed se lett volna kicsit javítanod a jetlagen.

Aztán jött a fekete leves, amikor Sanghajban át akartam szállni a szerintem gépemre. A földi kiszolgálók rámutattak a tévedésemre és tényleg csak bámultam másodpercekig a beszállókártyát. Tanulság: azt a pár másodperc bámulást Budapesten kellett volna belefektetnem az időmbe. Ja, a China Eastern nem hisz a digitális huncutságokban. Csak IRL lehet becsekkolni, és papíron adják oda a beszállókártyát, mint a középkorban.

Azért legyünk igazságosak, 9 plusz óra Sanghajban nem a török börtön. A kevés pozitívum a magyar-kínai barátságban, hogy egy ideje nem kell vízum Kínába lépni, szóval kaptam magam és uzsgyi be a városba. Amikor először olvastam a Maglevről, azóta vágytam rá, hogy felüljek rá. A CE most gondoskodott egy álmom beteljesüléséről, végülis köszi.

10 perc alatt bent voltam a belvárosban (45 km) és onnan még néhány sima metrómegálló a Bund. Pont a hajnali belvárosba érkeztem meg, az utcán ilyenkor csak az utcaseprők és a csoportos mozgáskultúra szerelmesei vannak kint. Kicsapnak egy JBL-t egy padra és mehet az aerobik, a tajcsi és a társastánc. Közös jellemző, hogy 60 év felettiek csinálják, a társadalom többi része vlsz tud aludni.

Megreggeliztem egy Costában (sajnálom reggel még nem vagyok nyitott a világ konyháinak felfedezésére) és bejártam a belvárost és még a nagyobb turitahömpöly előtt kijutottam a Bundra. Közben belógtam (na jó, beengedtek) a gyarmati Jugendstyl legpompásabb épületébe a Békéről elnevezett szállóba (ez kivételesen nem Hugyecz-épület).

Aztán irány a Bund, amihez egy magasított gátra kell felmászni, ami végig van futtatva igazi növényekkel. Nem hittem el, meg kellett tapogatnom.

Volt Mao-szobor a gát előtt és a szocialista forradalom múzeuma a gátba építve, de alapvetően mindenki a folyó nagy kanyarulatában elhelyezkedő üzleti negyedet fotózza. Ködös volt az idő, milliószor láttam már ezt a látványt sokkal jobb gépekkel fényképezve, de a hatás tényleg lehengerlő így is. Egy órát sétálgattam fel-alá a sétányon, nagyon meleg volt (a sapkám persze feladott csomagokban volt), de egy pillanatra sem sajnáltam ezt az extra időt.

(Lefotóztam a sörnyitót is, mielőtt még valaki, de ahogy mondtam, ennél sokkal jobb képek vannak fent az interneteken.)

Aztán kerestem valami hagyományos éttermet (délben már pardont nem ismerő kulináris kísérletező vagyok) és beestem nyitásra a “Nagyi étterme” vagy valami ilyesmi nevű helyre. Elsőként rendeltem és csalhatatlan érzékkel rendeltem ki az étterem specialitását a sertés-hasaalját száznapos tojással és titkos szósszal, mivel az általam belátható asztalok mindegyikén ezt rendelték. Amúgy 10 felszolgáló állt és nézte, amint 9-en eszünk jó étvággyal. Ezt a munkát Londonban ketten, Budapesten egyedül vagy senki se végzi el. Közben a szakácsok valami vicces dolgot énekeltek, mert a felszolgálólányok rosszalló arccal cseszték le őket, de persze tetszett nekik.

A katolikus katedrálisba sajnos nem jutottam be, mert nagyon korlátozott időpontokban van nyitva, de elég nagy komplexumnak néz ki, iskolával, kiszolgáló épületekkel a legbelvárosban.

Amúgy Sanghajban a legvonzóbb dolog az volt, hogy a London-szintű plázák és 30 emeletes irodaépületek között meghagyták a dél-olasz utcákat inasba rakó sikátorokat: nézed a high-tech utcát magad előtt, fordulsz 90 fokot és ott száradnak a ruhák a légkábelek erdeje pedig a legautentikusabb délkelet-ázsiai feelinget hozza.

Metró-Maglev vissza a reptérre és egy órás késéssel irány Tokió. Folyt köv.

[sztivan]

vajon hol ment félre a dolog, azt, hogy szeretünk mozogni meg egyáltalán használni a testünket, hol öltük ki az emberekből és mit lehetne tenni, hogy visszahozzuk?

mert gyerekként nyilván mind szeretünk mozogni, ez oké, ahogy az is, hogy tizenévesen, amikor mindenki permanensen fáradt, nem. de utána?

hát használni a testünket nem csak hogy hasznos, hanem tényleg annyira jó, óriási örömforrás, és mégis, csomóan valami olyan szörnyű dologként tekintenek erre, amiben még csak boldogság sincs

erős tippem arra, hogy hol rontottuk el, a heti negyven órás munkaidő, de a kérdésem nyitott

[the-fool-who-loves]

Nem csak a szex volt jó, hanem mikor összebújtunk utána.

Az amikor cirógattam a füled majd rám néztél és megcsókoltál.

[sugarpallos]

Paprikás csirke NÁDUDVARI (25%os) tejföllel, utána

traktor

alakú

torta

Boldog szülinapot nekem

[paralyzed-99]

Azon a napon valami eltört bennem.

Valami, amit utána képtelen voltam helyrehozni

[ciganyolga]

rohadjak meg

Basszus, majdnem egy éve vagyok már szülési szabadságon (milyen béna kifejezés ez amúgy, mintha végig, due date-től óvódáig szülnél, pedig hálisten azért nem). Az volt a tervem, hogy másfél évet leszek kábé itthon, az tök sok, azalatt mindent kitalálok.

Írok egy regényt, vagy legalább a Rotyipók történetei mesekönyv sorozatot (elkezdtem egyébként), gecigazdag leszek a kötéseimből (ehhez egy pulcsit kb. 200ezerért kéne adnom, valaki? egy eredeti Olgát? vagy többet?), vagy megvilágosodok, hogy mit kell csinálnom szoftvermarketingelés helyett (veteményes, cuki kávézó saját sütikkel, KÓCSING!), vagy ha ezek nem, akkor legalább elvégzek valami menő tanfolyamot (ezt is elkezdtem), amivel még menőbb szoftvermarketinges lehetek, mikor majd visszamegyek.

Mert mindenki tudja, hogy a dolgozni visszatérő gyeses anyukák mindenhol koloncot jelentenek, akiket valahova be kell suvasztani, úgyhogy rettegek előre, hogy kapok valami szirszar feladatot nemannyiért, amit persze elvállalok, mert azért nagyon hiányoznak a burzsoá dolgaim, amiket a techszektoros fizummal csinálhatok, de a gyeddel nem.

Szóval azt gondoltam, eddigre már meglesz a terv. De nagyon szarul állok.

Amikor a végsőkig sikerül nyomasztanom magam azzal, hogy nem hozok ki többet az itthonlevésből, ami amúgy elvileg arra van, hogy a kisfiúval legyek és mókázzunk, semmi másra, akkor vissza kell emlékeznem, hogy egyébként mindenképp akartam volna szünetet - kreatív szabadságot, ja - és az volt a B terv, hogy ha nem kapom be a legyet, akkor minimum 2 hónap sabbatical. Na hát milyen jól végigszoronghattam volna azt is, hogy nem hozom ki a legtöbbet az időből, amit azzal akartam tölteni, hogy lófaszt se csinálok. Egy másik országban, máshol lófaszt se csinálni ugyanis legit, mert az nyaralás.

Másrészt amikor meg azon mélázok, hogy á, de nem lelkesítenek már azok a problémák, amik a jelenlegi melóhelyen várnak, akkor meg a bennem élő zen Olga azzal jön, hogy de az miért baj? Persze, hogy leszarom, hogy mennyi lesz az MRR, meg kimegy-e az email kampány időben, de nem lehet, hogy ez az egészséges, és az eddigi úristen inkább itt ülök este 9-ig, mert ez annyira fontos hozzáállás volt a szar? Már megtanultam, hogy lehet azon is aggódni, hogy leesett a kisfiú a kanapéról vagy hogy fosik, és ezek azért perspektívába helyezik az őszi upsell email kampányt. Ami ha nem megy ki kedden, csak csütörtökön, mi lesz? Éjjel az ajtómon fognak dörömbölni az upgade-elni vágyó felhasználók, hogy hol van már az email a kedvezménnyel, te kurva?

Volt az ex munkahelyemen egy kollégánk, a Gábor, aki például már nem állt neki data breach-es hírhez kommentárt írni a PR-nak pénteken 2-kor, mert 4-kor neki a családdal mennie kellett a Tesco-ba. Mindig is a Gábor volt a munka attitűd példaképem, de nem töltöttem vele elég időt, azt hiszem, hogy el tudjam tanulni. (Hát, mindig később jött és korábban ment, ugye...).

Dehát gondolom, nem én vagyok az egyetlen a világon, meg főleg ebben az országban, akinek bűntudata van, ha egy percig is nem rohad meg. 20 év megrohadás után IS. Légyszi, hadd rohadjak meg nyugdíjig, ami majd 3 zsemlére lesz elég, szóval utána is még.

Azt már egész jól megtanítottam magamnak a terápián, hogy a megrohadás nem egyenlő szerelem, de lehet, hogy van ezzel még dolgom.

[himgklinika]

Hajbeültetés előtte utána eredménye: Balázs (TIMELAPSE VIDEÓ).

📍HIMG Hajbeültetési Klinika – További információk: • Weboldal: https://himgeurope.com • Telefon: +36-30/214-3000