#utána

[drakvuf]

gusztustalan állat

a macskám mostanában teljesen odavan az edzés után, szétizzadt és büdös térdszorítómért

azonnal kiszagolja a táskában és dörgölőzik hozzá, én meg egyszerre vagyok rosszul és zavarban ettől

[kinlodok]

Bárcsak el tudnám mondani, hogy mennyire fáj. Nincs senkim. Nem számíthatok senkire. Ezt nem tudom egyedül megcsinálni. Ebben az esetben az öngyilkosság a megoldás.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

egri tumblisok nem akartok a barátaim lenni?🥺 nagyon lonelyyy és ismerkedős kedvembe vagyok^^

[meg-megbanom-ezt]

Énekeld le a pacsirtát az égről (ha tudod)

Nem tudtam ennél hülyébb címet adni (pedig higgyétek el, próbáltam :3), de hát ez stílszerű egy újabb bizarr álomposzthoz...

Az alapszituáció hasonlít ehhez: csak itt nem volt "kötelező" az énekverseny, hanem egyik barátom (nem emlékszem, melyik) szervezett egy házibulit, aminek az volt a koncepciója, hogy mindenki adjon elő egy dalt egy MAGAS EMBERTŐL.

Ez olyasmi, amibe elég könnyű belekötni, mert hát hol húzzuk meg a határt, ki számít magasnak? Nemenként meg pl. országonként külön határok vannak, vagy egy globális átlaghoz viszonyítunk? Az előbbi elég melós, az utóbbi nem igazságos. Vagy önkényes demokráciával (oximoron), közfelkiáltással szavazza meg a vitás eseteket a közönség? ...ezek a kérdések persze álmomban nem ilyen kristálytisztán fogalmazódtak meg, csak sejtés szintjén, de ott voltak.

Ehhez képest persze én is főleg fehér férfiakban gondolkodtam. :( De nem is sok jutott elsőre eszembe - ez olyan, mikor valaki aszongya, "mesélj valamit"... adásszünet. Ki magas, mondjuk... öö... Marilyn Manson??? De tőle nem sok számot ismerek meg nem is annyira szeretném. Ó! Hiszen ott van Müller Péter Sziámi, meg akkor már Földes László Hobo is. Ők több szempontból is előnyösek: 1. vitathatatlanul magasak 2. magyar szövegeik vannak, nem kell nagyon rátanulni 3. lássuk be (halljuk be???), egyikük sem egy dalos pacsirta, ami nekem csak jó, mert hát én aztán duplaplusznem vagyok az...

De aztán támadt egy ragyogó ötletem és azt mondtam: ez lesz az. JOEY RAMONE. Ő aztán olyan lóbaszó magas volt, hogy senki nem tud majd belekötni :) - meg azért az is számít, hogy a Ramones mégis csak, hogymondjam, könnyedebb és bulira alkalmasabb, mint Hobótól vagy Sziámitól bármi. Már csak az villant be, hogy nekem addig meg kell tanulnom a szöveget, míg odaérek, mert mekkora ciki lenne telefonról olvasni. Meg ahogy lehajoltam, körülnéztem a padlón a többi lábbelim között, nincs-e valami tornacsuka. Meg arra is gondoltam, nem kéne-e beöltözni is, úgyis mindenki bele van őrülve még mindig a Stranger Thingsbe, a Ramones-szerű (hotyanhejjes???) szerkó nagyot dobna. Bár már nem tudom, hogy verseny volt-e vagy csak belelovaltam magam ezen a ponton.

De olyan szempontból mindegy, hogy ott volt titokban az egyik áltsulis barátnőm, T., aki mesélt öcsémnek a buliról és tőle visszahallottam, hogy T. szerint olyan hangom van, hogy "ha csak belefúj a mikrofonba, már tudod, hogy ....." - a vége nem maradt meg, de arra célzott, hogy orrhangom van. :( Saját magamhoz képest is meglepő módon azonban ez nem lombozott le, pozitív élmény maradt az álom felébredve is.

És hogy mit énekeltem a Ramonestól? EZT:

[himgklinika]

Csuri Ferenc (kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes paralimpikon úszó) hajbeültetés előtt és után a HIMG Hajbeültetési Klinikán.

📍HIMG Hajbeültetési Klinika – További információk: • Weboldal: https://himgeurope.com • Telefon: +36-30/214-3000

[kekbond]

Mi szóltunk oda, Redzsi! Szívesen.

oké, ülj le!

sajna én küldtem el a suli IT-seit a halál faszára a reggeli 9 órás hívásomnal, így megveregettem a saját vállamat. szívesen.

[oldtvandcomics]

13th century Roman de Silence (the modern French translation by Florence Bouchet because that is the one I have): I want to finish my story here. Blessed be he who told it to you; blessed be he who wrote it! May Jesus accord what they desire to those who will have heard it! (Je veux arrêter ici mon conte. Béni soit celui qui vous l'a conté ; béni soit celui qui l'a conçu ! Que Jésus accorde ce qu'ils désirent à ceux et celles qui l'auront entendu !)

ending a story in other languages

kurdish: “my story went to other homes, god bless the mothers and fathers of its listeners” (Çîroka min çû diyaran, rehmet li dê û bavê guhdaran.)

greek: “and they lived well, and we lived better” (και ζήσανε αυτοί καλά και εμείς καλύτερα)

afrikaans: “whistle whistle, the story is done” (fluit fluit, die storie is uit)

goemai: “my tale has finished, (it) has returned to go (and) come home.” (tamtis noe lat / dok ba muaan yi wa)

amharic: “return my story and feed me bread” (ተረቴን መልሱ አፌን በዳቦ አብሱ::)

bengali: “my story ends and the spinach is eaten by the goat” (aamaar kothati furolo; Notey gaachhti murolo) *means something is irreversibly ended because goats eats herbs from the root

norwegian: “snip snap snout, the tale is finished” (snipp snapp snute, så er eventyret ute”

polish: “and i was there [at the wedding] too, and drank mead and wine.” (a ja tam byłem, miód i wino piłem.)

georgian: “disaster there, feast here… bran there, flour here…” (ჭირი – იქა, ლხინი – აქა, ქატო – იქა, ფქვილი – აქა)

hungarian: “this is the end, run away with it” (itt a vége, fuss el véle)

turkish: “lastly, three apples fell from the sky; one for our story’s heroes, one for the person who told their tale, and one for those who listened and promise to share. And with that, they all achieved their hearts’ desires. Let us now step up and settle into their thrones.” (Gökten üç elma düşmüş; biri onların, biri anlatanın, diğeri de dinleyenlerin başına. Onlar ermiş muradına, biz çıkalım kerevetine.)

[szappan]

not to b dramatic but literally láttam láttam lappantyút éjszaka erdőn meglestem róka-vadásszal kettesben

[ejfelikivansag]

Igen,

van az a pont,

amikor

magadat kell válaszd, azért hogy

ne sérülj többet.

Ez kurvára fájdalmas.

De az élet márcsak ilyen.

Sokszor a legnehezebb feladatokat adja fel, azért hogy

utána jobban

értékeld

önmagad.

[otthonzulles]

amúgy ez tök jó amíg nem halsz meg*, de a fülgyulladás-hajlamom miatt le kellett szoknom róla** :(((

[turistakrem]

Japán nulladik nap

Első nap akart lenni, de másként alakult

A dolog ott kapott gellert, hogy nem ellenőriztem le a második beszállókártyát Budapesten, amikor megkaptam, ami Sanghajból vitt volna Tokióba hajnalban. Ugyanis nem a hajnali gépre szólt (2 órán belüli kényelmes átszállással), hanem egy délutáni járatra (most mindent kelet-kínai időzónában írok). Szóval lett Sanghajban 9 szabad órám. De ne vágjunk a dolgok közepébe, mutatom, merre mentünk: nemcsak az ukrán, de a lengyel légteret is elkerülték az óvatos kínaiak, nehogy miután felszálltak, háború törjön ki. Gondolom ők, is követik a magyar belpolitikát.

Szóval Budapest -> Berlin -> Balti tenger kanyarral, Szentpétervárnál léptünk be az orosz légtérbe. Egy ideig megfordult a fejemben, hogy az északi sark fölött közelítjük meg Kínát, de ez most kimaradt az életemből.

A China Eastern társaság egy fokkal jobb, mint a fapados, de ami a lényeg, hogy pont a feléért visz el Tokióba, mint a sorban utána következő versenyző. A catering nem volt túlzottan átgondolva: kétszer ugyanazt a szettet hozták ki annyi különbséggel, hogy a népszerűbb kaják az első körben elfogytak. Szóval ha felszállás után nem fűlött a fogad a csőtésztához marhahússal, akkor a második alkalommal már csak azt választhattad :) Ami fájdalmasabb volt, hogy éjjel 2 és 3 között hozták az ételt (5.40-es leszálláshoz), szóval esélyed se lett volna kicsit javítanod a jetlagen.

Aztán jött a fekete leves, amikor Sanghajban át akartam szállni a szerintem gépemre. A földi kiszolgálók rámutattak a tévedésemre és tényleg csak bámultam másodpercekig a beszállókártyát. Tanulság: azt a pár másodperc bámulást Budapesten kellett volna belefektetnem az időmbe. Ja, a China Eastern nem hisz a digitális huncutságokban. Csak IRL lehet becsekkolni, és papíron adják oda a beszállókártyát, mint a középkorban.

Azért legyünk igazságosak, 9 plusz óra Sanghajban nem a török börtön. A kevés pozitívum a magyar-kínai barátságban, hogy egy ideje nem kell vízum Kínába lépni, szóval kaptam magam és uzsgyi be a városba. Amikor először olvastam a Maglevről, azóta vágytam rá, hogy felüljek rá. A CE most gondoskodott egy álmom beteljesüléséről, végülis köszi.

10 perc alatt bent voltam a belvárosban (45 km) és onnan még néhány sima metrómegálló a Bund. Pont a hajnali belvárosba érkeztem meg, az utcán ilyenkor csak az utcaseprők és a csoportos mozgáskultúra szerelmesei vannak kint. Kicsapnak egy JBL-t egy padra és mehet az aerobik, a tajcsi és a társastánc. Közös jellemző, hogy 60 év felettiek csinálják, a társadalom többi része vlsz tud aludni.

Megreggeliztem egy Costában (sajnálom reggel még nem vagyok nyitott a világ konyháinak felfedezésére) és bejártam a belvárost és még a nagyobb turitahömpöly előtt kijutottam a Bundra. Közben belógtam (na jó, beengedtek) a gyarmati Jugendstyl legpompásabb épületébe a Békéről elnevezett szállóba (ez kivételesen nem Hugyecz-épület).

Aztán irány a Bund, amihez egy magasított gátra kell felmászni, ami végig van futtatva igazi növényekkel. Nem hittem el, meg kellett tapogatnom.

Volt Mao-szobor a gát előtt és a szocialista forradalom múzeuma a gátba építve, de alapvetően mindenki a folyó nagy kanyarulatában elhelyezkedő üzleti negyedet fotózza. Ködös volt az idő, milliószor láttam már ezt a látványt sokkal jobb gépekkel fényképezve, de a hatás tényleg lehengerlő így is. Egy órát sétálgattam fel-alá a sétányon, nagyon meleg volt (a sapkám persze feladott csomagokban volt), de egy pillanatra sem sajnáltam ezt az extra időt.

(Lefotóztam a sörnyitót is, mielőtt még valaki, de ahogy mondtam, ennél sokkal jobb képek vannak fent az interneteken.)

Aztán kerestem valami hagyományos éttermet (délben már pardont nem ismerő kulináris kísérletező vagyok) és beestem nyitásra a “Nagyi étterme” vagy valami ilyesmi nevű helyre. Elsőként rendeltem és csalhatatlan érzékkel rendeltem ki az étterem specialitását a sertés-hasaalját száznapos tojással és titkos szósszal, mivel az általam belátható asztalok mindegyikén ezt rendelték. Amúgy 10 felszolgáló állt és nézte, amint 9-en eszünk jó étvággyal. Ezt a munkát Londonban ketten, Budapesten egyedül vagy senki se végzi el. Közben a szakácsok valami vicces dolgot énekeltek, mert a felszolgálólányok rosszalló arccal cseszték le őket, de persze tetszett nekik.

A katolikus katedrálisba sajnos nem jutottam be, mert nagyon korlátozott időpontokban van nyitva, de elég nagy komplexumnak néz ki, iskolával, kiszolgáló épületekkel a legbelvárosban.

Amúgy Sanghajban a legvonzóbb dolog az volt, hogy a London-szintű plázák és 30 emeletes irodaépületek között meghagyták a dél-olasz utcákat inasba rakó sikátorokat: nézed a high-tech utcát magad előtt, fordulsz 90 fokot és ott száradnak a ruhák a légkábelek erdeje pedig a legautentikusabb délkelet-ázsiai feelinget hozza.

Metró-Maglev vissza a reptérre és egy órás késéssel irány Tokió. Folyt köv.

[himgklinika]

Hajbeültetés előtte utána eredménye: Balázs (TIMELAPSE VIDEÓ).

📍HIMG Hajbeültetési Klinika – További információk: • Weboldal: https://himgeurope.com • Telefon: +36-30/214-3000

[sztivan]

vajon hol ment félre a dolog, azt, hogy szeretünk mozogni meg egyáltalán használni a testünket, hol öltük ki az emberekből és mit lehetne tenni, hogy visszahozzuk?

mert gyerekként nyilván mind szeretünk mozogni, ez oké, ahogy az is, hogy tizenévesen, amikor mindenki permanensen fáradt, nem. de utána?

hát használni a testünket nem csak hogy hasznos, hanem tényleg annyira jó, óriási örömforrás, és mégis, csomóan valami olyan szörnyű dologként tekintenek erre, amiben még csak boldogság sincs

erős tippem arra, hogy hol rontottuk el, a heti negyven órás munkaidő, de a kérdésem nyitott

[drakvuf]

lol

[nitta86]

Amikor kicsik voltunk a húgommal, a szüleinknek volt egy olyan elképzelése, hogy értelmiségévé fognak minket nevelni ezért tilos volt TV-t néznünk, mert olyat csak a buta emberek néznek szerintük. Egyik mellékhatás nyilván az volt hogy ez megnehezítette a kortársainkhoz kapcsolódást, mert ők néztek TV-t. Igazából egész mázlink volt, mert nekem elmesélték a barátnőim, hogy mi volt az aktuális menő sorozatban és akkor már én is tudtam, húgom meg annak az ürügyén hogy átmegy játszani szintén a barátnőivel közösen próbált felzárkózni mások TV-je előtt.

Szóval nem igazán jött be a TV mentesség, de ott volt még az a probléma, hogy akkor mégis mit csináljunk egész nap. Persze a szülői válasz az volt hogy első a tanulás utána a házimunka és a sport és ha marad időnk akkor olvashatunk regényeket.

Utóbbival nem is lett volna gond, kicsiként is könyvmoly voltam, de az értelmiségivé nevelésünkből kifelejtették azt a részt, hogy mégis milyen tartalmakat fogyasszunk ha nem a TV-t. Kiolvastuk a gyerekkönyveket amik voltak otthon, aztán beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba. Ezzel kezdődtek a gondok, mert kb. bármit akartunk kikölcsönözni Anyu hisztériás rohamot kapott hogy olyat ne olvassanak a lányai, az erőszakos, abban a cowboyok és indiánok ölik egymást, esetleg abban a pöttyös könyvben halvány utalás van a szexre, menten elkobozza tőlünk. Szóval nagyon sok visszajelzést kaptunk arra mit nem olvashatunk és nullát arra mit igen. Ráadásul mivel sokat voltunk otthon egyedül már alsósként is, akkor mindent kiolvastunk kb. amit otthon találtunk a könyvespolcon és azoknak egy része tényleg túl korai volt.

Egyébként én ezzel az egész értelmiségivé neveléssel nem feltétlenül értek egyet felnőttként se, szerintem borzasztó elitizmus, de ha valaki mégis megpróbálja akkor nem árt ha tud útmutatást nyújtani a gyerekeinek, hogy mégis milyen könyveket filmeket, zenéket tart értékesnek. Na most anyám csak és kizárólag kétbites mondanivalójú ifjúsági könyveket és romantikus regényeket olvas, filmben meg nem néz mást mint kosztümös romantikus filmeket. Szóval ő nem igazán tudott nekünk ebben segíteni. Apám jóval műveltebb, de ő ilyen részletekbe menően nem törődött a nevelésünkkel, ő inkább azt tartotta a feladatának, hogy terrorizálja az egész családot és ezt apai tekintélynek nevezte. Ő egyébként olvasott szépirodalmat, de nem beszélt velünk róla sokat. Volt, hogy miután valamit kiolvasott én is elkezdtem és jobban tetszettek, mint anyám romantikus izéi, de ilyenkor is az volt köztünk a max kommunikáció, hogy annyit mondott, hogy talán kicsit korai nekem de olvassam nyugodtan, mert jó könyv.

A TV tilalom egyébként fel lett oldva kamaszkorunkban, vicces módon orvosi javaslatra, mert a pszichiáterem mondta anyunak, mikor 13 voltam, hogy jobb lenne ha nézhetnénk kamaszoknak való műsorokat, mert segítene beilleszkednem és valószínűleg a húgomra is jó hatással lenne. Szóval ebből az időből már vannak televíziós emlékeim mert hirtelen lett Buffy, Sabrina a tini boszorkány meg Xena és Star Trek. Filmekből még ekkoriban is kb. csak gyerekfilmet nézhettünk. Az a fura, hogy pár évvel később viszont már nagy művészfilm rajongó voltam, ami előtt az egész családom értetlenül állt, anyám különösen kétségbeesett, hogy végül még bölcsész lesz belőlem, nem rendes reálértelmiségi. Senki se ajánlott filmeket nekem, egyszerűen mikor nem voltak itthon tudtam művészfilmeket is nézni a királyi TV-n, amin akkoriban nem csak propaganda ment. Szóval fura módon mégis sikerült a céljuk, csak nem tudtak mit kezdeni az eredménnyel.

[the-fool-who-loves]

Nem csak a szex volt jó, hanem mikor összebújtunk utána.

Az amikor cirógattam a füled majd rám néztél és megcsókoltál.