#uralkodás

[soulborder]

Soul Border – Őrült vágyak

🔞 FIGYELEM! AZ ÍRÁS SZEXUÁLIS CSELEKVÉST, ESETENKÉNT FELKAVARÓ JELENETEKET TARTALMAZ! 🔞

Elizabeth ezt az estét is otthon töltötte. A tévé előtt ült, valami olcsó édes bort iszogatva, ahogy egész nyáron. A tévében egy huszadrangú sorozat ismétlése ment. Csak fehér zajnak volt jó. A bor legalább segített ellazulni, álmodozni.

Képzeletében egy férfinél volt, aki gyengéd vele, de mégis tudja, mit akar, határozott és egyben lágy érintése, cirógatása, vággyal telt csókjai lángra lobbantották a nő legtitkosabb érzékét is.

Kiitta a maradék bort, majd elindult a fürdőszobába. Lassan levetkőzött, beállt a zuhany alá, megengedte a vizet. Jól esett a forró víz a képzelettől felhevült testének.

Miután megfürdött, úgy érezte, nem tudna már aludni, ezért felöltözött egy egyszerű vörös ruhába, ami kihangsúlyozta vékony derekát, kecses lábait, közepes dekoltázsát, feszes fenekét. Mollyt, a yorki fajtájú kiskutyáját szeretettel megsimogatta, megvakargatta a füle tövét. Magához vette fekete kistáskáját, majd kilépett az utcára.

Tudta, hová megy, léptei magától vitték a közeli bárba, ahová járni szokott. Bent félhomály és csendes zene fogadta, ami mindig feldobta a kedvét. Ismerős után kutatva körülnézett. Egyszer csak tekintete megakadt egy középkorú férfin, aki a pultnál támaszkodott, és őt figyelte.

– Egy koktélt kérnék a hölgynek, magamnak meg egy jägert– mondta a csaposnak, aki elkészítette az italokat. A férfi vakítóan kék szemét a lány barna tekintetébe fúrta, aki rámosolygott.

– Köszönöm– mondta, majd belekortyolt az édeskés koktélba.

A férfi megitta az italát, és odalépett a lányhoz.

–Nathan Bates – nyújtotta a kezét.

–Elizabeth Collins – mutatkozott be a lány is, miközben megfogta a férfi erős, meleg kezét. – Nem láttalak még erre

–Most költöztem ide. A vidék túl unalmas volt nekem, de érzem, itt izgalmasabb élet vár rám! – mosolygott a férfi. –Ha gondolod, egy kávé kíséretében jobban is megismerhetnénk egymást.

–Én benne lennék. –nyalta meg a száját a lány – Hánykor és hol találkozzunk?

–Amikor neked jó, édes.

–Akkor holnap reggel 8-kor a főtér melletti kávézóban.

–Holnap reggel. –ismételte Nathan, miközben odahajolt Lizhez –Várni foglak! Viszont szerintem telefonszámot cserélhetnénk a biztonság kedvéért. –nyújtott át egy kis kártyát, amin a neve és a telefonszáma szerepelt.

Liz elővette a telefonját, majd beírta a férfi számát, majd megnyomta a hívás gombot.

Miután Nathan is elmentette a lány számát, odalépett hozzá. Ujjaikat összefonva elindultak a lány házához. Amikor odaértek, Nathan átölelte Lizt, aki egy hirtelen mozdulattal megcsókolta. Pár pillanattal később viszont eltávolodott tőle.

– Ne haragudj, még én sem tudom mi ütött belém. Csak nagyon helyesnek tűnsz, és nem gondolkodtam.

– Te is nagyon vonzó vagy. – hajolt hozzá a férfi. – Folytathatjuk, ha gondolod.

Ám Liz elhúzódott a csóktól. Nem mintha nem vágyott volna rá. Egyszerűen csak nem akart meggondolatlan döntést hozni. Abból elég volt a múltjában.

– Köszönöm, hogy foglalkozni akarsz velem. De most jobb, ha elmész. Holnap találkozunk.

– Holnap. – ismételte meg Nathan, majd megfordult és elsétált.

A lány még sokáig nézett utána a kapuból, miközben látta a férfi távolodó alakját. Miután egyedül maradt, és bement a házba, Liz gondolkodni kezdett az előbb történteken.

– Hogy tudott ez a férfi ilyen mély érzéseket kiváltani belőlem? És miért utasítottam el? Ahogy rám pillantott, éreztem a belőle áradó erőt és vonzódást –gondolta. Persze, sok férfival volt már kapcsolata, de azok inkább csak testi dolgok voltak. Nathan viszont érzelmeket váltott ki belőle. Mi lehet ez az érzés? Puszta testi vágy, vagy esetleg valami komolyabb? Ugyan már! Ő nem az a típus. Vagy mégis? Mindenesetre jobb lesz vigyázni a pasival, hiszen még nem is ismeri.

– Ha mást nem is, egy éjszakát mindenképp megér. – mondta ki hangosan a gondolatait.

Ezeken töprengett, amíg hazafelé sétált. Bár közel lakott a bárhoz, és a hold magasan járt, ő nem sietett. Amikor hazaért, Molly farkát csóválva várta. Megölelgette a kutyust, csinált neki kaját, majd magának készített egy egyszerű salátát. Ránézett az órára, éjfél elmúlt.

Levetkőzött, majd bebújt az ágyba, az álom hamar elnyomta. Utolsó gondolata egy gyönyörű kék szempár volt.

Reggel korán felébredt, megfürdött, felöltözött. Most egy otthoni kényelmes pólóra és egy rövidnadrágra esett a választása. Odatett egy kávét, ezután megetette a lábánál sürgölődő kutyust, megsimogatta. Miközben főtt a kávé, eszébe jutott a mai randi. Ezért inkább otthagyta a forró italt.

– Majd délután megiszom. – gondolta.

Fogott egy újságot, majd egy bögre kakaóval kiült a teraszra. Molly – aki azóta befejezte az evést – kényelmesen elhelyezkedett gazdája ölében. Elizabeth szeretetteljesen megvakargatta a fejét, és belekortyolt a forró italba. Miután megitta, és kutyájával együtt bement a lakásba, felöltözött egy szép feszes piros pántos egyberuhába, ami kiemelte bájait, felvette hozzá fekete szandálját.

Felrakott egy kevés szájfényt, megcsinálta vörösesbarna hosszú haját egy egyszerű kontyba, egy-két szálat szabadon hagyott, ami keretezte arcát. Általában kiengedve horda, de ez most különleges napnak ígérkezett. Belenézett a tükörbe: egy vonzó, de mégsem kurvás nő nézett vissza rá.

Elindult, izgatottan haladt a kávézó irányába. Amikor odaért, egyből észrevette a férfit. Rámosolygott, viszonzásul a férfi is rávillantotta tökéletes mosolyát.

– Azt hittem, el se jössz. – mondta Nathan, miközben kikérték a kávéjukat. Elizabeth látta, hogy a férfi tekintete meleg, barátságos. Hm, gondolta, vajon mi történt tegnap óta? – harapta be száját a lány, amit Nathan észre is vett.

Gyorsan odalépett a lányhoz, felemelte a fejét az állánál fogva. Szemei újból vággyal teliek voltak.

– Ne harapdáld a szád.

– Mert különben mi lesz? –kérdezte kihívóan a nő.

– Biztos tudni akarod? – a férfi ajkai épphogy csak súrolták a lány ajkait, Liz mégis beleremegett, főleg, hogy fejében lejátszódott a lehetséges folytatás.

De a férfi egy pillanattal később megköszörülte torkát és ellépett a lánytól, aki meglepetten nézett rá.

– Nem akarok nyomulni. Érzem a vágyadat, ami pont olyan erős, mint az enyém. De lehet, ha megtenném, akkor örökre elveszítenélek. – mondta Nathan. – Pedig még meg se szereztelek teljesen.

– Köszönöm! Szerintem ismerjük meg egymást. – mosolygott rá Lizy.

– Ahogy akarod, édes. – viszonozta a mosolyát Nathan, majd a kezét nyújtotta a lány felé.

Elizabeth feszengve helyezte kezét a férfi kezébe, de amikor ujjaik összefonódtak, érezte, ahogy kezd felengedni. Lassan elindultak egy park felé, amit egy kisebb erdő szegélyezett. Útközben nem beszélgettek, csendben élvezték egymás társaságát, miközben a langyos kávéjukat kortyolgatták. Liz folyton érezte a férfi keze melegét, ez valahogy biztonságot adott neki. Emiatt is – meg mivel már kezdett lehűlni a levegő – jól esett a férfi erős, meleg érintése. Nathan egyszer csak megállt, maga felé fordította a lányt, majd egy gyengéd csókot lehelt ajkaira.

Elizabeth elmosolyodott. Bár meglepődött amikor Nathan megcsókolta, de jól esett neki. A férfi végigsimított ujjbegyével az arcán, majd a nyakán.

Öt perc múlva egy szép, fákkal körbeölelt kis parkhoz értek. Leültek a kávéjukkal a padra, majd Nathan belekezdett.

– 46 éves szingli férfi vagyok, tulajdonosa egy neves cégnek. Nemrég költöztem a városba, és már érzem, hogy megérte. Van egy bátyám, Josh. Ő, nos, kicsit problémás srác. – mondta, majd a lány kezére tette a kezét. – Mesélj valamit magadról, ha szeretnél.

A férfi vakítóan sötétkék szemeit a lány sötétbarna szemeibe fúrta, majd gyengéden elmosolyodott. Liz nekikezdett mesélni.

– Én már régóta itt élek. 26 éves vagyok. Nemrég végeztem a sulival, most pultosként dolgozok egy bárban. Komoly kapcsolatom még nem volt, csak futó kalandjaim.

–Gyere, sétáljunk egyet. –nyújtotta a kezét a férfi.

–Gyönyörű vagy. –suttogta, miközben szája súrolta a lány ajkát. A mozdulattól Lizy beleborzongott, jó értelemben.

–Te fázol. –húzódott közelebb a férfi, majd még szorosabban ölelte, hogy felmelegítse a lányt.

–Nem a hideg miatt borzongok. –mondta a lány –hanem mert olyan jól esik a közelséged. Biztonságot ad.

Lassan folytatták az útjukat, kényelmesen sétáltak, mindketten a gondolataikba merültek. Séta közben egy nagy házhoz értek. Liz csodálkozva nézett a férfira.

–Te itt laksz?

– Igen. Amikor külön költöztem anyámtól, akkor hagyta rám “nagy kegyesen”. Sose volt olyan jó a kapcsolatunk, igazából szerintem csak azt szerette volna, ha minél távolabb vagyok tőle. Hát, összejött neki! –mondta ingerülten. Látszott rajta, hogy fáj neki beszélni erről. A lány nyugtatóan rárakta a karjára az ujjait, ezzel szavak nélkül, érintéssel próbálta tudatni, hogy megérti. A férfi ránézett, kifújta magát. Már bántotta, hogy így kiakadt. –Feljössz? Itt kint elég hideg van már.

– Persze. –mondta a lány. Nem akarta így egyedül hagyni a férfit, meg amúgy is. Nem olyannak tűnt, aki kihasználná, hisz épp most nyílt meg neki.

Beléptek a házba, Elizabeth meglepetten nézett körbe. Amíg kívülről nyugodt krémszínű volt, addig belülről az törtfehér és a fekete színek domináltak, néhol egy-két aranyszínű elemmel kiegészítve.

Ahogy beléptek, egyből az előszobába jutottak hosszú folyosóval. Az előtérből egy gyönyörű, faragott lépcső vezetett felfelé.

–Gyere, körbevezetlek. –nyújtotta a kezét a lánynak, aki mosolyogva, ám kicsit félve fogadta el.

–Köszönöm!

Kéz a kézben léptek rá az első fokra, majd léptek még egyet. Amikor felértek, Elizabeth egy kisebb szobát pillantott meg egy ággyal, meg egy egyszerű kis szekrénnyel. A szobában egy kis beugrót vett észre egy fekete ajtóval. Kíváncsiságból lenyomta a kilincset, de zárva volt.

–Kis kíváncsi! –nevetett fel a férfi. –lemegyek a konyhába, csinálok valami kaját. Ha végeztél, várlak!

–Vajon mi lehet bent? -töprengett magában. Viszont túl sok ideje nem volt agyalni, mert gondolatait edényzörgés zavarta meg. Lement a lépcsőn, követve a hangokat a folyosón, közben nézelődött jobbra-balra, felfedezett egy nagy hálót, egy nappalit meg egy fürdőszobát. Egyszer csak konyhába ért, ahonnan ínycsiklandozó illatok szállingóztak felé. Nathan megpillantotta az ajtóban álldogáló lányt, rámosolygott, levette a megfőtt és leszűrt tésztát a fekete-ezüst tűzhelyről, majd a bolognai szószt ráöntve összekeverte. Miközben a hűtőhöz sétált a sajtért, Liz megfogta a kezét. Nem szóltak egy szót sem, mégis olyan meghitt érzés volt, mintha egy fél napot beszélgettek volna.

Nathan kettő fehér tányért, illetve kettő üvegpoharat vett elő a szekrényből, egy jófajta édes vörösbor társaságában. Először Liznek öntött, majd magának is.

–Ezt rád, hercegnő. Mert gyönyörű vagy. És most nem csak a testedre gondolok. A lelked is ragyog.

–Köszönöm. Nagyon rendes vagy. –kortyolt bele a lány az édes italba. –Jól esik, hogy valaki elfogad, és nem csak kihasználni akar. Kedvellek. –mondta komolyan.

–Én is kedvellek egyre jobban. –húzta ki a férfi a széket, amire a lány helyet is foglalt. –Nekem nem csak egy kaland vagy, Liz. Hosszútávra tervezek veled.

Nekiálltak enni, közben Liz a hallottokon töprengett. Miután megvacsoráztak, a férfi gyorsan elmosogatott.

–Milyen úriember. –gondolkozott a lány.

A férfi végzett a mosogatással, majd elindultak a fürdőszoba felé, ami fekete-ezüst színben pompázott. Ott volt egy kis kézmosó, egy vécé, és egy nagy zuhanyzó. A lány levetkőzött, majd megnyitotta a vizet. Jól esett neki a forró víz, sokáig csak folyatta magára, majd amikor kereste a tusfürdőt, a férfi –aki már közben szintén levetkőzött –a kezébe adta. Lassan bemászott a lány mellé a zuhanyzóba, de ki is szaladt, amikor megérezte a tűzforró vizet. Ezen Lizy jót kacagott, majd megfürdött.

–A hátad azért megmossam? –kérdezte kuncogva a férfi.

A lány a kezébe nyomta a habos szivacsot, majd Nathan óvatosan mosni kezdte a lány hátát, óvatosan simogatva közben. Amikor megmosta, nekiállt gyengéden masszírozni a nyakát és a lapockáját. Elizabeth teljesen ellazulva hunyta be a szemét és úgy élvezte a férfi érintését. Egy idő után befejezte a zuhanyzást, majd bement a hálóba, hogy felöltözzön. Közben a férfi már ott várta mosolyogva.

–Holnap haza kell mennem. –jelentette ki öltözködés közben –Legalább a ruháimért. Meg otthon van Molly is.

A férfi kérdőn nézett rá.

-Tudod, a kiskutyám.

Nathan leült a franciaágyra, majd Lizyt is maga mellé húzta.

–Figyelj –kezdte. –amit vacsora közben mondtam, azt komolyan gondoltam. Szeretném, ha ide költöznél. Holnap elmegyünk a cuccaidért a kocsimmal. Mollyért meg ne aggódj, elfér itt, nagy a kert. Szeretni fogom őt is, mint ahogy téged szeretlek.

Elizabeth szeme könnyes lett a meghatottságtól, de közben össze is volt zavarodva. Hirtelen jött ez most neki.

–Köszönöm. –suttogta. –De még át kell gondolnom. Ez most nagyon váratlan fordulat lenne nekem. Át szeretném gondolni, nem szeretnék meggondolatlanul dönteni. –sóhajtott egy nagyot– Remélem megértesz.

–Persze, drága. Megértelek. Gondold át nyugodtan, én megvárlak.

–Nagyon köszönöm, Nathan.

A férfi adott egy puszit a feje búbjára, majd végigdőlt az ágyon, magával húzva a lányt.

-Aludjunk Kicsim, hosszú volt a mai nap, pihenned kell.

Lizy kezdett megnyugodni, miközben befészkelte magát Nathan bizonságot nyújtó karjaiban.

-Szeretlek. -suttogta.

Én is szeretlek. -adott egy puszit a homlokára. -Aludj jól.

Liz érezte, hogy a szemhéja lassan lecsukódik. Végre boldog volt.

Elizabeth másnap korán felébredt, szemeit kinyitva egyből Nathant pillantotta meg, aki mélyen aludt mellette. A lány kiment a konyhába, főzött maguknak egy kávét, majd visszafeküdt az ágyba és cirólgatni kezdte a férfi izmos mellkasát, aki erre mocorog kezdett, és elmosolyodott.

-Kész a reggeli kávé. Nem tudtam, hogy iszod. -adott egy puszit Liz a szájára, aki egyből megfordította kettejük pózát, hogy a lány legyen alul.

Lassan megcsókolta a száját, majd lassan simogatni kezdte az arcát, a kulcscsontját, majd ujjai elérték a melleit is, amin ujjbegyeivel körözött. Amikor Lizy már teljesen ellazult, Nathan két ujja közé fogta a kemény bimbóit, majd gyorsan és határozottan morzsolgatni kezdte azokat, míg a szabad mellet szívogatta-nyalogatta, ezzel teljesen benedvesítve a lányt, aki hangosan sóhajtozva élvezte a kényeztetést. A férfi egy idő után abbahagyta, majd -míg egyik keze még mindig a melleit simogatta- másik kezével felfedezőútra indult a lány legféltettebb pontja felé.

A hasát kezdte cirógatni, majd szép lassan lesiklottak ujjai a lány combjaihoz, és egy kis ideig a combjai belső felén pihentette, majd nagyon lassan és óvatosan megérintette a bugyija szélét. Ujjait óvatosan hozzányomta a csiklójához, majd gyengéden masszírozni kezdte a nőiességét, amitől a lány zihálva felemelte a csípőjét. Eközben ő sem tétlenkedett, kezei egyből megtalálták Nathan férfiasságát és masszírozni kezdte, amire a válasz egy jóleső morgás volt. Érezte, ahogy keményedik, így lejjebb csúszott, és nyelvével óvatosan érintette a makkot, majd végignyalta az egészet, mielőtt mélyen bekapta volna. Elkezdte nyalogatni, szívogatni, miközben keze és feje ütemesen járkált a meredező férfiasságon. Nathan egyre hangosabban nyögdécselt, lélegzete felgyorsult, érezte közel a cél. Ám Liz hirtelen abbahagyta, amire egy csalódott morgás volt a válasz. A férfi gyorsan megfordította a lányt maga felé, majd fölé helyezkedett, és levette a lányról az akkor már nedves bugyit.

-Ezt szeretnéd? -kérdezte, miközben ujjai könnyen besiklottak a lányba, és gyorsan mozogtak ki-be. Liz csak bólintani tudott egyet.

-Mondd ki hangosan. Mondd, hogy akarsz engem! -csattant fel a férfi.

-Akarlak! Akarom, hogy itt és most megdugj. -mondta ki határozottan a lány. A férfinak se kellett több. Egy határozott mozdulattal már a lányba volt, akinek puncija szorosan ölelte körül a kemény hímtagot.

-Azt a kurva, de szűk vagy! -nyögte Nathan, miközben egyre mélyebb lökésekkel vitte fel magukat a csúcsra. Kezeit rásimította a kemény csiklóra, majd ujjaival izgatni kezdte, amikor is Elizabeth sikítva-remegve elélvezett, amit nem sokára a férfi is követett.

Liz nyugodtan dőlt végig Nathan mellett, aki a hátát simogatta. Így pihentek, miközben Liz fejében újra felelevenedett az álom-kép, amiben Nathan és ő szerepelt együtt, boldogan, egy családként.

–Na milyen volt? –kérdezte a férfi, kiszakítva szerelmét a gondolataiból.

–Fantasztikus. –válaszolt a lány mosolyogva. –Remélem, azért te se csalódtál.

–Az biztos. Isteni vagy! –nyalta meg a szája szélét a férfi.

–Figyelj, Nathan. Átgondoltam a helyzetet, és szeretlek. Szeretnék egy biztos jövőt veled együtt.

–Köszönöm, drága!

Kicsit még így pihentek, majd felkeltek és felöltöztek. Kocsiba pattantak, majd elindultak Elizabeth házához, ahol már egy másik autó is állt. A férfi kérdőn felvonta szemöldökét.

–A barátnőm vigyáz most Mollyra. Tudod, amikor így elmegyek egyet bulizni, mindig itt van, hogy a kutyusom ne legyen egyedül, és legyen ki ellássa, foglalkozzon vele. Ki tudja, hol lyukadok ki egy jól sikerült buli után.

Nathan összehúzott szemekkel nézett rá, odahajolt hozzá, és a fülébe suttogta komoly hangon:

–Ezt még otthon megbeszéljük!

Liz besietett a házba, a nyomában a férfival. Molly, ahogy meglátta gazdáját, egyből felé futott boldogan, kettesben mentek be a szobába a cuccokért. Nathan csak állt a nővel szemben, aki zavartan nyújtotta a kezét.

–Cassie White –mutatkozott be.

–Nathan Bates. –rázott vele kezet a férfi hűvösen. Közben Elizabeth is kiért Mollyval és pár holmival.

–Isztok egy kávét? –kérdezte Cassie, hogy oldja a hangulatot.

–Elfogadjuk, köszi. –mondta barátnője közvetlenül. –Reggel úgyse tudtunk kávézni. Tudod, más elfoglaltságunk volt.

–Értem én, csajszi. –mosolygott mindentudóan a Cassie, ám Nathan közbevágott. –Nem kérünk kávét, köszönjük. Mennünk kell. –nézett jelentőségteljesen a mellette álló nőre, aki épp kiskutyájával foglalkozott, de erre felkapta a fejét.

–De hát…

–Nem. Van egy kis elintéznivalónk. –mondta ridegen a férfi. –Hozd a cuccaid, Mollyt és induljunk.

Elizabeth szó nélkül berakta a hátsó ülésre a cuccait, majd sietve beült a kocsiba Mollyval az ölébe, majd miután Nathan is bepattant, sietve elindultak. A férfi szótlanul vezetett, a lány se szólalt meg.

Amikor megérkeztek, Lizy fogta a kutyust és beszaladt a házba. Nathan követte, majd ahogy belépett az ajtón, becsapta az ajtót maga mögött, majd Elizabethez fordult.

–Mi volt ez a megjegyzés Cassinél?

Lizy lesütötte a szemét. Nem válaszolt, nem tudta, mit mondhatna.

–Válaszolj már, vagy megbánod! –kiabált rá a férfi. Miután a lány továbbra se válaszolt, fogta, a vállára vette és úgy vitte fel az emeletre.

–Ne! Nathan! Hé, tegyél már le! –ütötte a hátát a lány sikertelenül. –Most hová viszel?!

Nathan nem szólt semmit, csak vitte az emeleti szobában, ahol bekötötte a szemét egy fekete anyaggal, és a rejtélyes ajtóhoz vezette. Gyorsan előkereste az egyszerű aranykulcsot, aminek a végén piros dísz lógott, majd kinyitva az ajtót beterelte a megszeppent lányt.

–Hű. Ez mi? –kérdezte Lizy, miközben ámulva nézett szét a kicsi szobában, ahol félhomály volt. A falakon mindenféle korbács, kötelek, bilincs, szemkötők, illetve bőr kéz-és lábtartók lógtak, ám a lány figyelmét inkább a szoba közepén letakart asztal keltette fel. Odalépett, majd épp hogy hozzáért volna, Nathan rámarkolt a csuklójára.

–Ne nyúlkálj. –mondta, majd egy mozdulattal lerántotta az asztalt takaró szürke anyagot. Elizabeth megdöbbent a látottakon: volt ott minden, késektől kezdve csipesz, különböző vibrátorok, amit csak az ember el tud képzelni. A sarokban volt egy gépezet is, Elizabeth nem tudta, mi az, de valahogy nem is akarta tudni, rettegéssel töltötte el már a látványa is. Bele se mert gondolni, mi mindent lehet vele csinálni, esetleg mi lesz, ha Nathan ki akarja próbálni rajta?

Amikor kimentek a szobából, Elizabeth szóhoz se jutott, csak annyit bírt kinyögni:

–Ez…ez mi volt?

Nathan a falnak támaszkodott.

–Ez vagyok én. Ez az igazi énem. –felemelte a kezét- Tudom, mit akarsz kérdezni. Hogy miért nem mondtam el eddig. Miattad. Mert megkedveltelek, és féltem, ha elmondom, nem akarsz velem szóba állni többé. Most is csak azért mutattam meg, mert felidegesítettél. Amit még nem zártunk le! –csattant fel, majd hirtelen mozdulattal feléfordult, a lány arcát két kezébe fogta. –Ígérd meg, hogy ezt senkinek nem mondod el. Nem tudhatja meg senki. Megértetted?

–Igenis. –nyelt egy nagyot Elizabeth.

–Ezentúl igenis Uram! –mondta határozottan Nathan, majd elfordult tőle. –Maradj itt, ne mozdulj.

Elővette zsebéből a kulcsot, majd benyitott a szobába. Odalépett egy szekrényhez. Elizabeth látta, hogy tele van mappákkal. Túl sokat nem látott a félhomályban, ugyanis a férfi gyorsan kivett a legfelső mappából egy nagy fekete borítékot, ami piros szalaggal volt átkötve, a szalag meg egy cetlit tartott szorosan. Gyorsan bezárta a szekrényt, majd az ajtót is. A lány kezébe nyomta a borítékot. Lizy elvette tőle, és csak nézte, sokáig fel se fogta, mit lát. A cetlin ugyanis egy név szerepelt: Elizabeth Collins. Az ő neve…

–Elárulnád, mi ez? –kérdezte Liz. Fejében kavarogtak a gondolatok. Mi ez a boríték? Miért szerepel rajta a neve? Mióta hevert ott a szekrényben?

–Olvasd át alaposan, minden információ benne van. Nyugi, nem kell elsietni a döntést. Két nap múlva várom a választ.

Elizabeth lement a hálószobába, leült a franciaágyra, és félve, de kíváncsian nyitotta ki a borítékot, amit lerakott maga mellé. Egy félbehajtott sárgás papír volt benne. Legfelül a neve, alatta pedig egy szó csupa nagybetűkkel, ami Elizabethet teljesen megrémisztette: Szerződés.

Rossz érzése lett hirtelen, de tovább olvasta. Megtudta, hogy vannak szabályok, mint például nem ismerkedhet más férfiakkal; Nathant mindig Uramnak kell szólítani; azt hordhat és akkor, amit és amikor Ura akarja; mindig engedelmeskednie kell; nem ellenkezhet, nem szólhat vissza, mert különben büntetést kap; a büntetés mértéke függ az elkövetett szabályszegéstől, a pálcázástól a gépig minden elképzelhető. Liz szeme megakadt a gépen, megborzongott, majd tovább olvasva érezte, ahogy a jeges félelem felkúszik a gerincén. Lovagló ostor, kések, mint büntetés? Milyen beteg állat ez? Megremegett a keze, ahogy tovább olvasott. Helyes viselkedés esetén jutalom? Ezek után el se tudta képzelni, mi lehet az. Dühösen csapta le a végigolvasott papírt az ágyra.

–Ez most komolyan azt hiszi, hogy szexrabszolga leszek?! a csak jöjjön haza! Csak jöjjön haza… –fortyogott magában.

Erre nem is kellett sokat várnia, Nathan hamarosan belépett az ajtón. Elizabeth dühösen odaszaladt, majd hozzádobta a papírt.

–Ezt te most komolyan gondolod? –fakadt ki. –Erre ment ki az egész játék, igaz?? Hogy a rabszolgád legyek, és kedvedre baszhass, amikor csak akarsz, cserébe megkapnék bármit!! Kurvának nézel! És ne mondd, hogy nem, mert máskülönben nem létezne az a kurva szerződés sem!

–Na ezt most fejezd be! -emelte meg Nathan is a hangját –Figyelj! Én nem akarlak kényszeríteni semmire! Én csak… –fújta ki a levegőt –meg akarok neked mindent adni. Mert szeretlek. Persze, jó veled a szex, de ez nem csak arról, hidd el. Én ilyen vagyok, ezt láttam kiskoromban apámtól. Az uralkodást mások felett! Nem tudok megváltozni és nem is akarok. –mondta kissé lehiggadva.

–Ez nem mentség. Attól, hogy ezt láttad apádtól, attól még nem kéne ilyennek lenned. Járhatod a saját utad, a saját választásoddal. De tudod, mi ezzel a baj? Hogy nem is akarsz megváltozni. Vagy jó ez így neked, vagy már megszoktad, én nem tudom. De döntened kell: vagy megváltozol vagy elveszítesz.

–Nem akarlak elveszíteni. –rogyott le az ágyra a férfi. –Maradj kérlek. Gondold át, mennyi mindent tudnánk adni egymásnak. És most nem a szexről beszélek. A bizalomról és a szeretetről. Sokáig azt hittem… sokáig csak kalandként tekintettem az összes nőre, kihasználva azt, hogy bárkit és bármit megkaphatok csak azért, mert pénzem és befolyásom van. De amióta megpillantottalak, tudtam, hogy ez most más lesz. Hogy téged nem kihasználni akarlak. Hosszú távon tervezek veled, Liz. Bár a múltamon nem tudok változtatni, mert a dominálás mindig az életem része lesz. De nem szeretném, ha te csak ezt látnád bennem. Jó ember vagyok, vagy legalábbis szeretnék az lenni. Soha nem hagynálak el, és azt se szeretném, hogy te elhagyj. Mert szeretlek.

Elizabeth leült az ágyra a férfi mellé és egy lelógó hajtincsét kezdte birizgálni ujjaival. Gondolkodott egy pár percig azon, amit Nathan mondott. Lehet, hogy igazat mondott? Hogy van szerethető oldala is? Erre kérdés nélkül is tudta a választ. Őszintének tűnt, egy olyan embernek, akit lehet szeretni. Összeszedte magát és Nathan felé fordult.

–Köszönöm, hogy őszinte vagy velem. Átgondoltam a dolgokat, és maradok. Sőt, ha szeretnéd, elfogadom a szerződésedet. Mert én is szeretlek.

Nathan megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, de Elizabeth folytatta.

–Várj. Én is vallomással tartozom neked arról a megjegyzésről, amit a házam előtt mondtam. Igen, volt hogy napi szinten buliztam esténként. Igen, volt, hogy utána nem otthon kötöttem ki, hanem férfiaknál. Heves természetű voltam, így próbáltam titkolni a valódi énemet, hogy minél több pasit szereztem magamnak. Próbáltam elrejteni a világ -és önmagam- elől a belső világomat. Persze mind csak egy éjszakára kellett. De ennek már vége. –mondta a lány határozottan. –Már csak te számítasz meg Molly. Tényleg, adni kéne neki valami kaját, mert reggel evett utoljára.

Adtak Mollynak enni, majd leültek ők is vacsorázni egy egyszerű szendvicset.

Vacsora után Nathan Elizabeth felé nyújtotta kezét.

–Gyere, sétáljunk egyet! –mosolygott rá a férfi. Liz elfogadta, majd kéz a kézben sétáltak ki a tágas udvarba.

Egy ideig szótlanul sétáltak, majd Nathan megszólalt.

–Köszönöm, hogy elfogadtad a szerződést. Köszönöm, hogy vagy nekem.

–Nagyon szívesen. Én is köszönöm.

–Khm. –köszörülte meg a torkát a férfi– Valamit elfelejtettél.

–Köszönöm Uram. –javította ki magát a lány gyorsan. A férfi ránézett, mosolygott a szeme. A nő boldogan hozzábújt.

Még egy óráig sétáltak, majd bementek a lakásba, és felmentek az emeletre.

Nathan megállt a fekete ajtó előtt. Elővette a kulcsot, bement, majd egy sötét kendővel tért vissza. Elizabeth mögé állt majd bekötötte a szemét.

–Van egy meglepetésem számodra.

–Még egy meglepetés? –húzta el a száját Liz.

–Nyugi, ezt élvezni fogod! –mosolygott a férfi.

Bement az ajtón a lányt maga után húzva, és egy nagy tárgyhoz vezette. Elizabeth nem láthatta mi az, így próbált a tapogatására hagyatkozni. Egy gépet tapintott ki, és -bár nem tudta mi az- rettegéssel gondolt arra, mit akar Nathan csinálni vele. A férfi átölelte.

–Nyugi, nem kell félni tőle. Bízz bennem!

–De mi ez? –kérdezte Liz.

–Majd meglátod. –mondta Nathan. –Most vetkőzz le és feküdj erre a padra. –utasította a lányt, aki szótlanul kezdett el vetkőzni. A férfi elégedetten figyelte minden mozdulatát. Elizabeth miután levetkőzött, engedelmesen ráfeküdt a padra. Félve, de kíváncsian várta, most mi lesz.

A férfi először köteleket vett elő, és szakszerű mozdulatokkal kikötözte a lányt úgy, hogy ne tudjon mozogni se. Ezután odalépett a lányhoz, majd odahúzta a szerkezetet. Egy szexgép volt az, de mivel a lánynak be volt kötve a szeme, így nem láthatta.

Lassan vezette be a remegő, szűk punciba a gép vibrátor részét, először csak az elejét dugta be, majd úgy mozgatta benne. Amikor már nyöszörgéseket váltott ki a gyönyörtől, beljebb tolta a szerkezetet, ami akkor már félig a lányban volt. Óvatosan elkezdte mozgatni benne. Még nem kapcsolta be, hagyta, hogy Elizabeth megszokja a méretet, ami nem volt kicsi. Amikor már látta, hogy a lány kipirult arccal kapkodja a levegőt, és már puncija is igencsak lüktetett a vágytól, akkor nyomta tövig a gépet, amit ezúttal be is kapcsolt.

Liz felsikoltott a testét hirtelen érő gyönyörtől, ami olyan volt, mintha milliónyi apró áramütés szaladt volna végig minden egyes porcikáján. Nathan figyelte, ahogy a lány egyre jobban ficánkol, már amennyire a kötelek engedték. Ahogy a gép gyorsított a tempón, érezte, hogy alhasa megfeszül a közeledő orgazmustól, mellbimbói hiperérzékenyek lesz, csiklója fájóan lüktetett.

Amikor már majdnem elélvezett, Nathan odament hozzá, és kikapcsolta a gépet, majd lehajolt és lassan megcsókolta a remegő lányt.

–Nathan… –nyöszörgött a lány csalódottan –Miért kínzol?

–Ó, hercegnőm –mosolyodott el a férfi –Nem adom olyan könnyen a gyönyört. Szeretem a tested. De nem csak a tested akarom uralni, hanem a lelkedet is. Az enyém vagy. Már attól a pillanattól éreztem, amikor megláttalak. Akarlak téged és te is engem. Egymásé vagyunk, és ez a szál bár nem látható, mégis elszakíthatatlan. Szereted, ahogy bánok veled. Az általam irányított vágyad. Az érzést, amikor beléd hatolok teljesen. Szereted, ha uralkodnak feletted. A tested és a lelked felett.

Nathan lehajolt a lányhoz, ujját végighúzta a még érzékeny csiklóján, amitől a lányban újra éledezni kezdett az addigra már kicsit enyhülő vágy. A férfi ritmikusan mozgatta hüvelykujját keményedő ponton, miközben középső ujja kínzó lassúsággal becsusszant a nedves szűk résbe, szaggatott sóhajokat váltva ki ezzel a lányból. Amikor a sóhajokat felváltotta a nyögések sorozata, kihúzódott belőle, és ujjai helyére a gépet dugta vissza. A lány érezte, ahogy alhasa bizseregni kezd a közeledő gyönyörtől. Majd amikor az őt kitöltő vibrátor elérte a végsebességet, felsikoltott a hirtelen jött orgazmustól, azt hitte, szétrobban a teste, önkívületében rángatózott, szinte magán kívülre került a tűzforró lávaként beterítő hullámtól, puncija hevesen pulzálva ölelte körül a még mindig mozgó játékszert, ezzel újabb és újabb csúcsra juttatva a lányt, aki minden orgazmussal közelebb került az eszméletvesztéshez, miközben már fogyatkozó erejével próbált küzdeni, sikertelenül kivédeni az újabb gyönyörhullámot.

Nathan kedvtelve nézte a fiatal lányt, ahogy előtte fekszik testileg-lelkileg lecsupaszítva, és ahogy a gyönyörtől újra és újra megvonaglik erősen. Már azóta várta ezt a pillanatot, amióta meglátta a bárban.

Végignézte a pihegő lányt. Vékony, napbarnított testén izzadságcseppek fénylettek, mélybarna szemei csillogtak. Érezte, feléled benne a vágy. Odalépett hozzá és kikapcsolva a gépet, kihúzta a lány remegő hüvelyéből a vibrátort, helyére a kemény farka csusszant be óvatosan, centiről centire haladva, miközben lehajolt és megcsókolta. Lassan kezdett mozogni, miközben ujjai a csiklóját masszírozta gyengéden, majd egyre gyorsabban, amíg már a lányban újra feléledő vágy átvette az irányítást. Amikor a lány érezte, hogy közeledik az orgazmus, Nathan levette a szemkötőt.

–Nézz a szemembe, Elizabeth! Látni akarom a lelked, ahogy darabokra hullik. –utasította a férfi határozottan, miközben határozott mozgásaival szüntelenül izgatta az érzékeny belső pontot.

Liz akaratlanul is lehunyta szemeit a hirtelen ingertől, mire Nathan váratlanul belecsípett érzékeny és ágaskodó mellbimbójába, míg a másikat a nyelvével simogatta, majd hirtelen ráharapott. A lány felszisszent, majd ahogy a sötétkék szemeibe nézett, megérzett valamit: a férfi igazi csupasz lelkét, ahogy összekapcsolódik az övével. Érezte, ahogy a vágyuk összefonódik, és ahogy nyögve-zihálva átadta magát a gyönyörnek, egyszercsak érezte, hogy a férfi teste is megrándul, torkából állatias, de egyben izgató hörgés szakadt fel. Egyszerre értek a csúcsra. Liz érezte, hogy ez volt élete leggyönyörűbb és legbensőségesebb szeretkezése.

Amikor az orgazmus hulláma végigsöpört rajtuk, Elizabeth érezte, ahogy lelke darabokra hullik. Miután Nathan eloldozta, a lány mosolyogva bújt a férfi biztonságot nyújtó karjaiba, aki elégedetten nézett élete értelmére, ujjai gyengéden cirógattak a lány csillogó vállát.

–Gyönyörű vagy. –szólalt meg Nathan. –Remélem, nem okoztam neked csalódást az elmúlt pár órában.

–Egyáltalán nem. Bevallom, először rettegéssel töltött el a gondolat, hogy mit akarsz tenni velem. De ahogy megismertem a gépet és rájöttem, mennyi örömet tud okozni, egészen megbarátkoztam vele. Ezzel a saját határaimat is jobban megismerem. Tudod, miért? Mert bízok benned. –mondta a lány. –Köszönöm, Uram.

–Ha hagyod, megadok neked mindent, amit csak szeretnél. Angyalka. – simította végig a lányt a gerince mentén.

–Angyalka? Te most becézel engem? –kuncogott édesen a lány. –Hihihi! Angyalka!

–Miért, nem tetszik? –kacérkodott vele a férfi.

–Nagyon is! Egész életemben el tudnám viselni! –mosolygott Liz.

–Akkor jobb, ha hozzászoksz! –nevetett a férfi is.

Ezután még egymáshoz bújva pihentek kicsit. A lány végignyújtózott a hatalmas ágyon, majd Nathan mellkasára hajtva a fejét hallgatta a férfi szíve dobogását. Végre boldog volt, és remélte, hogy ez nem csak egy álom.

Még pihentek, amikor megszólalt a telefon. Nathan lustán nyúlt a készülékért, de amikor megpillantotta a kijezőn villogó nevet, rögtön kibontakozott a biztonságot nyújtó ölelésből, és felült. A biztonsági embere volt az, és tudta, hogy ok nélkül sose keresi. Évek óta kísérte, ha kellett, őrködött, vigyázott rá. Tudta, hogy egy ilyen pénzes és befolyásos ember, mint ő, sose lehet biztonságban.

–Rob! Miért kerestél? Történt valami? –kérdezte gyorsan. Rossz előérzete támadt a másodpercnyi csönd miatt.

–Uram, Josh miatt hívtam. –a férfi érezte, hogy pulzusa megnő, kezeit ökölbe szorítva hallgatta a vonal túloldalán lévő férfit. –Most értesítettek, hogy megszökött. Nem tudni, hogy tette. Az embereimmel már keressük.

–Köszönöm! Máris... máris indulok.

–Legyen óvatos, Uram! Viszlát!

Nathan letette a telefont, egész testében remegett. Egy hirtelen mozdulattal beleütött ököllel a szemben lévő tükörbe, aminek vastag üvegje szilánkokra tört.

Elizabeth egyből odaszaladt a férfihoz, majd vérző öklét a saját kezeibe fogta. Aggódó tekintettel nézett fel rá.

–Mi történt?

A férfi felegyenesedett, majd mélykék tekintetét belefúrta a lány barna szemeibe. Hagyta, hagy olvasson belőle, mint egy nyitott könyvből. Egy idő után érezte, ahogy egy könnycsepp gördül végig arcán, amit mégtöbb követte. A férfi, aki egész életében próbált erősnek és határozottnak látszani, most teljesen összetört. Félt, féltette a lányt, aki előtte állt, és törődött vele. A lelkével. Lassan megszólalt:

–Most hívott Rob. A biztonsági emberem. –hadarta gyorsan– Joshról van szó. Valahogy sikerült megszöknie.

Elizabeth megdermedt, ugyanis emlékezett Nathan figyelmeztetésére öccsével kapcsolatban. Az előbb még boldogsággal teli szemeibe most félelem költözött, egész teste megborzongott a rettegéstől. Nathan két kezébe fogta arcát, majd a szemeibe fúrta hideg tekintetét.

–Tudom, hogy félsz. Most mondhatnám azt, hogy nincs okod rá. De nem fogok hazudni neked. Félek és féltelek. Félek, hogy elveszítelek. Épp hogy megtaláltalak. Nem tudom, mi következik. –hajtotta le fejét. –Illetve tudom. Elmegyünk innen jó messzire, ahol senki nem találhat meg. Vigyázok rád, ígérem.

–Köszönöm. –Liz csak ennyit bírt mondani, képtelen volt szavakba önteni a hirtelen rázúduló érzelmeit. Inkább szó nélkül átölelte a férfit.

–Érted bármit, Angyalka. –simogatta nyugtatóan a hátát.

Elizabeth szorosan hozzábújt. Jól esett neki, hogy az általa annyira szeretett férfi még ilyen helyzetben is figyel rá, becézi.

–Szerintem etessük meg Mollyt, reggel óta nem is foglalkoztunk vele. Kezdem elhanyagolni miattad. Rossz hatással vagy rám! –nevetett Lizy, aki talán csak a rátörő szorongását próbálta leplezni.

Megetették a kutyát, kicsit játszottak vele. Egyszer csak Nathan megfogta a lány kezét, és szembefordult vele.

–Gyere, mutatni szeretnék neked valamit.

Liz kíváncsian ment vele kézen fogva a hálószobába, ahol Nathan kicsit keresgélt a szekrényben, majd egy fényképalbumot vett ki. Leült az ágyra, Liz mellette foglalt helyet.

A férfi kettejük közé rakta az albumot, majd kinyitotta. Liz látta, hogy számára ismeretlen emberek szerepeltek a fotón.

–Ő az édesanyám, Julia. –mutatott egy negyvenöt év körüli, nőre, akinek sötét hajában őszcsíkok voltak. A nő a kezét morzsolgatva nézett egy ötvenes férfira, aki bár átkarolta, szeme sötét volt. –Az apám. Josh. Igen, pont úgy hívták, mint az öcsémet. –húzta el a száját Nathan. Liz átkarolta, miközben elképzelte, milyen élete lehetett így Nathannak.

–Sajnálom, nem tudtam, hogy ilyen családban kellett felnőnöd –hunyta le a szemét.

–Csss, Angyalkám. Nem tudhattad.

Elizabeth szeme elidőzött egy fiatal, talán tizenkét éves lányon, aki vigyorogva kacsint bele a kamerába, kezeit széttárja egyberuhájában, amit virágok díszítettek.

–A húgom, Jessy. Igazából aranyos lány, de Apám elüldözte a viselkedésével. –mondta halkan Nathan. –Pedig szerettem, és ő is szeretett. Anyu halála után csak mi maradtunk egymásnak. De Apánk viselkedése miatt elhidegültünk egymástól. Jó lenne, ha egyszer megbocsátana. –veszett el a távolba a férfi tekintete.

A következő képeken az apja volt látható egy dögös (vagy inkább kurvás?) nővel, aki szorosan hozzásimult, nézése kacér volt. Liz érezte, ahogy az arca lángba borul, de nem az izgalomtól, szemeit könnyek lepték el.

–Apám új nője. Sokat nem tudok róla szerencsére. Csak annyit, hogy felbukkanása nagyban hozzájárult apám viselkedéséhez.

–Annyira...sajnálom! –zokogott, a férfi vállára borulva.

Nathan gyorsan szorosan átölelte.

–Ne sírj, kérlek. Nekem te vagy a legfontosabb, és nem szeretnélek elveszíteni! –folytak már az ő könnyei is. -Annyira szeretlek! -suttogta, majd egy könnyes csókot lehelt a lány ajkaira.

Egy kicsit így ültek egymáshoz bújva, majd Nathan a kezeit nyújtotta a lánynak.

–Gyere, ideje készülődnünk.

–Nem akarok menni. Most... nem megy. Sajnálom. –tört meg Lizy lelkileg.

–Tudom, Angyalka. De sajnos muszáj. Gyere. –fogta meg a kezeit.

–Rendben, összeszedem a cuccaimat, meg Mollyt. Addig te is szedd össze a te dolgaidat. –próbált közömbösnek mutatkozni a lány. Már pont elindult volna a szobába, amikor Nathan megfogta a csuklóját, és odahúzta magához.

–Hé! Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek? –kérdezte. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy érezték a másik testéből áradó hőt.

–Tudom. Sose akarlak elveszíteni. –fújta ki megkönnyebbülve a levegőt Lizy. Szorosan ölelte magához a férfit.

Elindultak, összeszedték a dolgaikat, Elizabeth felnyalábolta Mollyt, majd a ház előtt parkoló fekete autóhoz mentek, ahol egy öltönyös, ötven év körüli férfi fogadta őket.

–Robert –nyújtotta a kezét a lánynak. –Nathan embere.

–Elizabeth –fogadta el a kinyújtott kezet. –Köszönöm, amit Nathanért tesz.

–Ez csak természetes. –Rob halvány mosollyal nyitotta ki a Bentley hátsó ajtaját.

Az összekészített holmikat berakták a csomagtartóba, Molly cuccaival együtt. Nem vittek sok mindent, csak ami nagyon szükséges. Amikor Liz beült a hatalmas és elegáns autóba, Nathan szó nélkül foglalt helyet mellette, de úgy, hogy Mollyt kettejük közé kerüljön. Becsatolták magukat, majd megindultak az ismeretlen jövő felé.

Nathan egész úton nem szólt egy szót se. Elizabeth hiába próbált beszélgetést kezdeményezni, a férfi hűvösen és távolságtartóan viselkedett. Liz nem értette ennek az okát. Nem tudta, mi zajlik le a férfiban. Hogy aggasztja az öccse, közben félti a lányt.

Amikor egy idő múlva megérkeztek és kiszálltak az autóból, Elizabeth egy egyszerű házat látott, ami közel nem hasonlított Nathan lakásához.

–Egy ideig itt leszünk –mondta a férfi. –Ezt senki se ismeri, csak én.

–Milyen hely ez? –kérdezte Liz, miközben Molly puha bundáját simogatta. A kutya nyugtalanul mocorgott, sehogy se akart egyhelyben lenni. Ez nem tetszett a lánynak. Főleg, hogy kedvence még akkor se viselkedett így, amikor Nathanhoz költözött.

A férfi -mintha csak megérezte volna gondolatait-, átkarolta vállát és lágyan megcsókolta.

–Ne aggódj! Minden rendben lesz.

Belépve az új lakásba, megetették Mollyt. Kipakolták a cuccaikat, majd Nathan átöltözött egy kényelmes sortba. Elizabeth végignézett rajta, miközben végigfeküdt az ágyon.

Nagyon jól nézett ki borzas fekete hajával, vakítóan kék szemeivel, vékony, csókolnivaló ajkaival, amivel sokszor parancsoló, de tud becézni is. A teste is tökéletes volt. Az erős, de nem túl izmos karok, amik mégis olyan biztonságos és lágy ölelést adnak. A kellemesen izmos mellkas. A kockás hasa, az edzett lábai. Legszívesebben végigcsókolta volna minden porcikáját, nem kihagyva egyetlen részletet sem. Kényeztetni akarta, érezte, teste minden apró pontja bizsergett a vágytól. Nathan ráemelte tekintetét, és mosolyogva mászott a lány mellé.

–Kis huncut! –nevetett. –Látom szórakozni szeretnél!

A férfi lassan rámászott, és óvatosan, de határozottan összefogta a kezeit, miközben mutatóujjával lágyan végigcirólgatta a lány oldalát, édes kuncogást váltva ki belőle.

Ezután az ágy mellett lévő kisszekrénybe nyúlva egy kötelet vett elő, majd gyors mozdulatokkal az ágyhoz kötötte a vággyal fűtött lányt.

–Engedd el magad. –mondta nyugodtan, végig Elizabeth szemébe nézve. –Lazulj el, Angyalka. –suttogta közel hajolva a lányhoz. Vágytól reszelős hangja, becézése teljesen felborzolta a Liz vágyát.

Amikor a lány ellazult, a férfi elkezdett lefelé menni az ujjaival, végigcirólgatva az egész testét. Az arcától haladt lefelé a nyakáig, majd a melléig. Apró körkörös mozdulataitól a lány felsóhajtott. Amikor megérezte a férfi nyelvét az érzékeny bimbókon, mozgolódni kezdett, már amennyire a kötelek engedték. Érezte, hogy ha így folytatja hamarosan a csúcson lesz. De Nathan nem adta olyan könnyen a gyönyört. Lecsúszott végignyalogatva a hasát, amíg el nem érte a legféltettebb pontját. Már pont elkezdte volna a kéjnyilást kényeztetni, amikor kopogtatást hallott.

–A kurva életbe! –szitkozódott, miközben betakarta a meglepődött lányt, majd kiszólt.

–Ki az?

–Én vagyok, Uram! –szólalt meg Rob. –Ki kéne jönnie egy percre.

Nathan kiment, miközben érezte, ahogy kezd felmenni benne az ideg, majd becsukta maga után az ajtót. Érezte, hogy ez egy olyan beszélgetés lesz, ami egyelőre még nem Elizabeth lelkének való.

Elizabeth gyorsan felöltözött, és lábujjhegyen osonva az ajtóhoz próbálta kihallgatni a beszélgetést. De nem sokat hallott, csak szófoszlányokat.

–Mit akarsz? –hallotta Nathan támadó hangját.

–Uram... Josh... bizonságban... –Liz többet nem tudott kiszűrni Rob hangjából.

–Hol tartózkodik? –vette lejjebb a hangját Nathan.

Elizabeth hiába tapasztotta fülét az ajtóhoz, nem hallott több szófoszlányt. Szíve olyan hevesen vert, hogy azt hitte, kint is meghallják. Egész testében remegett, így inkább leült az ágyra.

Egy perc múlva belépett Nathan. Ideges volt, ez szavak nélkül is látszott rajta: Állkapcsa és izmai megfeszültek, szája elkeskenyedett, testtartása hideg volt, de a legveszélyesebbek a szemei voltak. A máskor olyan vad és szenvedélyes tekintet most hirtelen elsötétült, mint a viharos tenger.

–Mit hallottál?

–Nem tudom, miről beszélsz.

–Nekem ne hazudj! –emelte fel a hangját. –Tudom, hogy hallgatóztál. –mondta, miközben határozott léptekkel elindult a lány felé. Liz bűntudatosan sütötte le a szemét, majd amikor kinyitotta, a férfi jeges tekintetét pillantotta meg.

–Nem... nem sok mindent hallottam. Igen, bevallom, hallgatóztam. De csak mert sejtettem, hogy komoly dologról van szó.

A férfi élesen kifújta a levegőt. Szóval nem hallotta.

–Jól van, ne haragudj. Viszont most el kell mennem. Te addig ígérd meg, hogy itt maradsz és nem mész sehova.

–Megígérem. –Liznek a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, hová megy, de inkább csöndben maradt. Nem akart feszültséget kettejük között.

–Köszönöm Angyalka! Azt is, hogy nem kérdezősködöl.

–Úgyis elmondod, ha szeretnéd. –vonta meg a vállát a lány.

–Okos kislány. –adott egy gyors csókot a szájára. –Most megyek. Hamarosan jövök. Ha bármi van, azonnal hívj! –ezzel becsukta maga mögött az ajtót.

Elizabeth egyedül maradt, így Mollyval foglalkozott, aki a szobában volt, hogy szokja a helyet. Egyszer csak a szeme sarkából látta, ahogy az ajtó lassan résnyire kinyílik. Érezte, ahogy szíve a torkában dobog, szája kiszárad.

–Nathan, te vagy az? –kérdezte, miközben bebújt a takaró alá. Mivel választ nem kapott, így felállt és gyorsan a szoba túlfelébe ment, minél távolabb az ajtótól.

Lassan kinyílt az ajtó, de aki belépett rajta, arra Liz nem számított.

Egy férfit látott belépni, aki nyugodt lépésekkel haladt a lány felé, aki rémült tekintettel nézett rá.

–Ne félj. Nem foglak bántani. Csak kicsit eljátszogatunk. –mondta már-már játékosan –Ó, milyen édes a bosszú, amit Nathan most kapni fog!

Mindeközben folyamatosan lépegetett Lizhez, majd odaérve végigsimított a lány félelemtől kipirult arcán, aki undorral és dühvel telve arcul csapta.

–Mit képzelsz te magadról? Ezért megfizetsz, te kurva! –háborodott fel a férfi, majd a fogdosni kezdte a lányt, miközben ruháját egy hirtelen mozdulattal letépte róla, majd akkora pofont adott neki, hogy a lány a földre zuhant.

–Honnan tudtad, hogy hol vagyunk? És rólam honnan tudtál? –kérdezte sírva Elizabeth.

–Előttem nincsenek titkok, kicsilány! –nevetett fel a férfi gonoszan.

Josh ördögi vigyorral az arcán mászott be a lány lába közé, hiába próbálta védeni magát, miközben könnyei megállíthatatlanul folytak a szeméből.

–Ne! kérlek...ne csináld! –könyörgött zokogva.

Ám a férfi csak vigyorgott, miközben tovább erőszakoskodott. -Most megtudja a drága bátyám, hogy milyen édes is a bosszú! Elveszem tőle azt, ami a legfontosabb neki. Téged.

–Azt csak hiszed! Soha nem leszek a tiéd. Nem csak a testem, de a lelkem is Nathané.

–Azt majd meglátjuk, miután jól megdugtalak! –mondta, miközben egyfolytában próbált -sikertelenül- bejutni a lány bugyijába.

–Ezért még Nathan megöl téged, te féreg! –Elizabeth szavai csöpögött az undortól.

–Az biztos, hogy ezt nem éled túl, te patkány! –hallották mindketten Nathan hangját.

Az ismerős hangra mindketten felkapták a fejüket: Josh rémülten és dühösen, míg Elizabeth megkönnyebbülve nézett az általa annyira szeretett férfira.

Nathan sietősen belépett. A kezében szorongatott kulccsal becsukta maga után az ajtót, majd egyből Lizhez szaladt.

–Angyalka! –ölelte szorosan magához a rémült, remegő lányt –Mondd, hogy nem esett semmi bajod!

–Nathan, én... annyira sajnálom! –csuklott el a lány hangja a zokogástól. –Csak a gondot okozom neked!

–Ccsss, kicsim! –suttogta. –Nyugi, nem lesz semmi baj. Ne félj! –mondta, miközben megnyugtatóan nézett Lizre.

Nathan viselkedése megváltozott, amikor Joshra nézett. Előbb még szeretetteljesen ragyogó tekintete most jéghideg lett, testtartása feszült lett. Kimérten közeledett a férfihoz, mint egy vadállat, aki épp a zsákmányát cserkészi be.

–Rólad sem felejtkeztem el, te patkány! –mondta gyűlölettel. –Ezért még megdöglesz, megmondtam neked.

–Nathan, ne! Kérlek ne tedd! Nem csináltam semmit! –hunyászkodott meg a férfi, miközben lassan az ajtó felé araszolt. Tudta, mi következik. Ismerte bátyját, hogy ha ideges, akkor senki és semmi nem állíthatja meg.

–Na mi van öcsikém, csak nem szökni próbálsz? –kérdezte negédesen, de őrült vigyorral Nathan. Miközben egyik kezét ökölbe szorította, a másikkal a fegyveréért nyúlt, amit titokban mindig magánál hordott. Kihúzta, célzott, és lőtt. Gondolkodás nélkül. Hidegvérrel.

Josh felkiáltott a lábát ért fájdalomtól, Elizabeth elhűlve nézett hol a férfira, hol szerelmére, aki most ott állt a fegyverrel és szikrázó szemekkel nézett öccsére.

–Ezt azért, mert megpróbáltad megerőszakolni az életem értelmét, a barátnőmet. Ne is tagadd! Hallottam és láttam mindent, te geci! Örülj neki, hogy nem az agyadat loccsantottam szét!!

Elizabeth mindeközben csendben figyelt, de már érlelődött benne a bosszú, mely pont olyan édes volt, mint a vérrel kevert csokoládé.

–Kimegyek Mollyhoz. –mondta, miközben kisietett az előtérbe, ahol kiskutyája félve elbújt. Gyorsan megsimogatta, kedves szavakkal megnyugtatta, átölelte, majd felállt. A táskájához lépett, majd keresgélni kezdett, és hamarosan már a kezében fogta a borotvapengét. Még régen rakta el, amikor többször is önsértést követett el, aminek hegeit a mai napig viseli. De arra végképp nem gondolt, hogy más ellen használja majd.

A csapnál engedett egy pohár vizet és lassan megitta. Besétált a szobába, ahol Josh megtörten állt Nathannal szemben, aki a fegyvert továbbra is ráfogta. Liz óvatosan Josh mögé lépett, majd megérintette a vállát, mire az meglepetten fordult hátra. Ebben a pillanatban Elizabeth fogta a kezében tartott pengét és egy hirtelen mozdulattal elvágta a férfi nyaki ütőerét, aki fájdalmasan rogyott össze.

–Ezt azért kapod, amit tenni akartál! –mondta Liz hidegen.

Nathan elhűlve nézett hol a holtan fekvő Joshra, hol a véres ruhában véres pengével álló nőre.

Liz érezte, ahogy kimegy a lábaiból az erő, és a földre roskadt. Nathan odaszaladt hozzá, arcát két kezébe fogta.

–Nyugodj meg drága. Jól tetted. Helyesen cselekedtél.

–De... de a rendőrök...ha megtalálnak...

–Nyugi, nem lesz baj. Vannak ismeretségeim, ők elsimítják az ügyet. A rendőrök nem fognak találni semmit. Gyere, játszunk egy kicsit. –nyújtotta a kezét a férfi.

–Hogy gondolod, hogy ezek után még van kedvem ágyba bújni veled!? Mármint ne értsd félre, nem veled van a baj. Hanem velem. Én...

De nem tudta befejezni, mert Nathan egy lágy csókkal bele fojtotta a szót. Ám Elizabeth kibújt az öleléséből, nem tudott felengedni. Inkább átöltözött egy lenge színes pólóba és egy egyszerű fehér shortba.

–Köszönöm, amit tettél értem. De... nekem ez most nem megy. Kell egy kis idő. Fel kell dolgoznom az eseményeket. Sajnálom.

–Értem. –mondta Nathan –Szóval idő kell. Gondolom, külön. De együtt is meg tudjuk oldani. Csak gondold át.

–Nathan, kérlek ne kínozz! Nekem is épp annyira fáj, mint neked! –fakadt ki a lány sírva.

–Oké, megértelek. –tette fel megadóan a kezét Nathan –De legalább azt áruld el, hogy hová mész!

–A barátnőmnél leszek. –Elizabeth már a kutyáját fogta a táskájával együtt –De ne keress.

A férfi megtörve kitárta a kezét, remélve, hátha legalább egy ölelést kap búcsúzóul. De nem. Liz még látta, ahogy meggyötört arcán végigcsorognak a könnycseppek, majd kilépett az ajtón.

Kiérve az utcára Elizabeth nagyot szippantott a friss levegőből. Most hűvösebb volt az időjárás, ami kifejezetten jól esett felhevült lelkének.

Sietett, igyekezett minél távolabb kerülni a háztól. Ahova legszívesebben már most visszaszaladna. De nem, most nem lehet. Ám pár lépés után a földre roskadt, teste nem bírta tovább a lelki terhet. Zihált, remegve simogatta Mollyt, aki félve nézelődött, nem értette, mi történik.

Kis idő múlva felállt és határozottnak tűnve továbbindult, míg el nem érte barátnője házát. Belépve a házba érezte, hogy kezd megnyugodni. Adott Mollynak enni, majd Cassiehez lépett és átölelte.

–Köszönöm, hogy befogadtál!

–Ugyan, semmiség. Ketten is elférünk itt. Illetve hárman. –mosolygott Mollyra szeretetteljesen. –Na de most mesélj, hogyhogy ideköltözöl? Összevesztetek?

–Üljünk le. Mesélek valamit.

Bementek a tágas nappaliba, ahol leültek a kanapéra. Elizabeth részletesen beszámolt mindenről. Megbízott barátnőjében, így nem hagyta ki a gyilkosságot sem, amit ő követett el.

Cas figyelmesen hallgatta, majd szemébe nézett.

–Figyelj! Testvéremként szeretlek, épp ezért féltelek. Nem lehet, hogy valahogy mégis rájönnek a tettedre?

–Nathan elintézi, hogy ne legyen baj. Bízok benne.

–Értem én, de egy gyilkosságot nem lehet elsimítani. Még akkor se, ha a pasid épp a világ legbefolyásosabb embere. Sőt -folytatta, amikor látta, hogy Liz közbe akar szólni –Lehet, hogy ezzel csak bajba kever téged, még ha csak a jó szándék vezéreli is. Hisz nagyhírű ember, és ha véd téged, esetleg megpróbálja lefizetni a zsarukat, akkor az elég -szépen szólva- furcsa. Gondolj bele, Liz. Neked ez nem lenne gyanús?

Elizabeth csöndben maradt. Elgondolkozott a hallottokon, és rájött, hogy barátnőjének igaza van.

–Oké, igazad van. Most mit csináljunk?

–Elmegyünk aludni, és holnap friss fejjel kitalálunk valamit. Oké? –nyújtózott egy nagyot –Itt a nappaliban elalhatsz, így Molly is a közeledben lehet. Jó éjt nektek! És -szólt hátra az ajtóból -bármi van, a másik szobában leszek, ott megtalálsz.

–Köszönöm. Mindent. –mosolygott rá fáradtan a lány.

–Nincs mit. Legjobb barátnőm vagy hosszú évek óta. Nem hagylak cserben.

Miután becsukódott az ajtó, Liz felvette Mollyt az ágyra, és simogatása közben gondolkodni kezdett. Egyetlen nap alatt hogy meg tud változni az ember élete! Ezen kénytelen volt mosolyogni, hisz Nathan jutott eszébe, az első találkozás is pont ilyen váratlan volt. Nehezen vallotta be, de őrülten hiányzott neki a férfi közelsége, gyengéd simogatásai, becézése. A tudat, hogy az erő, ami egymáshoz láncolta őket, meglazult, fájdalmat okozott neki.

–Meglazult, de sose szakad el. -gondolta –Szeretlek, Nathan. Az életemnél is jobban.

Már az álom határán volt, amikor egy halk hangot hallott belülről, mintha a lelke legmélyéről szólt volna:

–Aludj jól, Angyalka! Vigyázok rád!

Még érezte, ahogy a szavak balzsamosan körbeölelik fájó lelkét, majd belezuhant a végtelen álomba.

Reggel mosolyogva ébredt a tegnapi emlék hatására. Nagyot nyújtózott boldogan, de az érzés hamar el is illant, amikor végiggondolta a tegnapi napot.

Nyúzottan sétált ki a konyhába, hogy főzzön egy kávét, de meglepve látta, hogy a gőzölgő ital már ott várta az asztalon.

–Két cukorral és egy kis tejjel, pont ahogy szereted. –tolta oda a bögrét a lányhoz Cassie.

–Cass, te vagy a legjobb barátnő a világon! –mosolyodott el Liz.

–Tudom. –nevetett fel a lány, majd magával húzta Elizabetet.

–Gyere, öltözz!

A lány végigmérte barátnőjét, majd elégedetten bólintott. Egy egyszerű de csinos fekete ruha volt rajta.

–Hű, de csini ma valaki!

–Te is az leszel mindjárt. –mondta titokzatosan, miközben egy tűzpiros ruhát vett ki a szekrényből, amin egy fekete vékony szalagos öv díszelgett.

–Mire fel ez a kiöltözés? –kérdezte kíváncsian Liz.

–Na jó, elmondom. –sóhajtott Cassie –Buliba megyünk. Ideje, hogy jól érezzük magunkat egy kicsit.

–Nem megyek. –huppant le az ágyra Elizabeth.

–De igenis jössz! Megharagszok! –nézett rá szúrós szemmel Cass.

–Na jó, de csak most az egyszer.

–Szuper! –csapta össze a tenyerét a barátnő –Kint várlak!

Liz elment zuhanyozni. Miközben folyatta magára a forró vizet, keze automatikusan elindult, mintha most fedezné fel a testén lévő rejtett pontokat. Már majdnem lecsúszott a keze, amikor észbe kapott. Persze erről az ártatlan mozdulattól is Nathan jutott eszébe... hogy ügyes ujjai és keze most őt cirólgatják...

–Elég! –parancsolt magára. –Nem azért jöttem el tőle, hogy visszakússzak hozzá, mint valami futóbab! –morgolódott magában, miközben nyomott egy kis tusfürdőt a tenyerébe, majd mosni kezdte a testét.

Ezen a futóbabos hasonlaton jót nevetett, körülötte vidáman szálltak a szappanbuborékok.

Gyorsan leöblítette magát, megtörölközött, majd kilépett a fürdőszobából, vastag illatos gőzfüggönyt hagyva maga után. Felöltözött, majd miközben adott enni Mollynak, megcsodálta magát a tükörben.

–Ejha! De jó ízlése van Cassnek. –mosolyodott el.

Kilépett az ajtón, a taxi már ott állt. Beszállt, és megpillantotta barátnőjét.

–Remélem, nem fogom megbánni. –sóhajtotta Liz.

Ahogy odaértek, a lány érezte, hogy gombóc nő a torkában, gyomra összezsugorodik. Pedig volt már nem egyszer buliba, de ez most más.

–Gyere már! –integetett bentről a barátnője, látva, hogy a lány megtorpant az ajtóban.

Liz beletörődötten lépett be az embertömegbe, ahol mindenfelé izzadt, részeg emberek próbálták villogtatni tánctudásukat.

Körülnézett a tömegbe barátnőjét keresve, akit hamarosan meg is talált egy fiatal srác társaságában, illetve ölében.

Gondolta, hogy na itt az idő lelépni, de úgy volt vele, hogy mégse hagyja itt Cassie-t. Inkább odasétált a bárpulthoz, ahová a csapos srác is megérkezett.

–Mit adhatok a kis hölgynek? –kérdezte gyanúsan méregetve a lányt –Esetleg egy meglepit? Vagy kicsit erősebbet kívánsz? –búgta negédes hangon, ami Lizben hányinger-érzést keltette.

–Legyen meglepi. –mondta unott arccal. –De valami ütősebb.

–Ahogy gondolod, baby. –kacsintott rá a pasi.

Ahogy kikapta az italt, Elizabeth egy szempillantás alatt lehúzta, nem törődve az enyhén kesernyés-fűszeres ízzel, se a ledöbbent tekintetekkel.

Megitta, majd elkezdett volna szaladni, hogy minél hamarabb kint legyen, távol a tömegtől. De a lábai nem engedelmeskedtek, megszédült, érezte, hogy kimegy a lába alól a talaj. Gyorsan keresett valami kapaszkodót, ami (aki) -szerencsétlenségére- pont egy pasi volt.

–Oh, elnézést! –próbált talpra állni, miközben a srác folyamatosan tartotta, hogy el ne essen.

–Minden rendben? –kérdezte a férfi, akire Liz most ráemelte tekintetét. Egy átlagos kinézetű fiút pillantott meg, aki kedvesen mosolygott rá.

„Cuki. De közel sem annyira, mint Mr Tökéletes” -gondolta magában, amire hirtelen még jobban menekülhetnékje támadt, amit a srác is észrevett.

–Hé, nyugi, nem eszek embert! –nevetett.

–Bocsi, most mennem kell. Amúgy igen, minden oké. És köszi, hogy segítettél. –fordult még hátra, majd választ se várva kiszaladt az épületből.

Kiérve elővette a táskájából a cigisdobozát és rágyújtott. Jól esett neki a hideg levegő. Egyszer csak mozgást hall maga mögül, barátnője az.

–Hát te miért nem vagy bent? –kérdezte meglepetten.

Liz csak szó nélkül felmutatta a cigijét.

–Már megint ez a cigaretta! –nézett rá szúrós szemmel. –Inkább gyere, próbáld meg jól érezni magad!

–Kösz, nem. Inkább hazamegyek. Nem érzem valami jól magam.

–Biztos? Ne menjek veled?

Liz megvonta a vállát.

–Felőlem.

Elindultak a csöndes, már-már kihalt utcán, majd Cassie megszólalt:

–Érzem, hogy van valami, amit nem mondasz el.

Liz lemondóan sóhajtott.

–Na jó. Hiányzik Nathan. Nagyon. Még mindig szeretem őt, és most, hogy bepróbálkozott a csapos, most ez még jobban ráébresztett a fájó, ugyanakkor édes igazságra: nekem szükségem van Nathanra.

–Akkor ezért vagy ilyen lehangolt. Így már értem. –szólt csendesen a barátnője.

–Igen. Csak eddig még magamnak se mertem bevallani.

–Oké, persze, megértelek. Na de mi is a helyzet Tommal? Tudod, a csapos. –magyarázott Cassie, miután barátnője értetlenül nézett rá. –Tényleg bepróbálkozott nálad? –csodálkozott Cassie.

–Igen, de nem úgy. Csak nyomult. Egyszerűen sok volt. Ezért akartam lelépni. Meg a környezet, ezek az emberek...nem az én helyem.

–Megértelek, és ne haragudj, hogy ennyire erőltettem ezt az egészet.

–Nem, semmi baj. Tényleg.

–Rendben. Gyere, menjünk haza. Molly már biztos vár minket.

–Ez igaz. Mindig zsörtölődik, ha sokáig nincs a közelemben. –nevetett fel Liz. –Olyan, mint egy vénasszony.

Ezen már Cassie is nevetett.

Amikor hazaérve beléptek a házba, egyből látták, hogy valami nem stimmel. Az egész lakás fel volt túrva, a holmik szanaszéjjel hevertek a padlón, látszott, hogy valaki(k) valamit nagyon kerestek. Cassie egyből elkezdett körbe járkálni, közben hangosan gondolkozott, mi történhetett. De Liznek más dolog volt az, ami egyből feltűnt: nem látta Mollyt. Ettől a tudattól rossz érzése támadt, érezte: valami nagy baj történt.

–Molly, kiskutyám! Hol vagy? –szólongatta, de nem kapott választ. Kiment a konyhába, majd amit látott, az örökre az emlékezetébe vésődött: kiskutyája élettelen teste a konyhakövön feküdt meredten, véresen.

Elizabeth szóhoz sem jutott, csak állt megkövülve hosszú percekig. Amikor végre meg tudott mozdulni, egyből a kutyushoz szaladt, majd a földre roskadt. Átölelte a megmerevedett állatot, és érezte, feléled benne a remény: még lélegzett, enyhén, de még dobogott a kicsi szíve.

–Cassie! –kiabálta barátnőjének, aki odaszaladt hozzá. –Gyere, gyorsan, kórházba kell vinni Mollyt. Még... még él!

Gyorsan összeszedték magukat, kocsiba pattantak, majd meg sem álltak a legközelebbi állatkórházig.

Szinte levegőt sem véve rohantak be az ajtón.

–Kérem, jöjjön valaki! A kiskutyám, Molly... nem tudjuk, mi történt vele. Nagyon kérem, mentsék meg!

Egy asszisztens odaszaladt hozzá két másik orvossal együtt.

–Kérem, adja át. Megpróbálunk segíteni rajta –nyújtotta a kezét barátságosan az orvos. Liz belecsúsztatta a mozdulatlan állatot, majd könnyek között leroskadt egy ott lévő székbe. Testét rázta a zokogás, miközben barátnője folyamatosan ott volt mellette és a hátát simogatta nyugtatóan.

Épp ezért nem vették észre a belépő fekete maszkos, sötét ruhás férfit, aki gyanúsan méregette az összeroskadt lányt. Egy ideig biztos távolságból figyelte őket, majd felcsillant a szeme -talán a felismeréstől. Hiszen ő az! A gyilkos csaj! Akiről hallott!

Ezen felbuzdulva kisietett, miközben a telefonját kihalászva tárcsázni kezdett.

Egy fél óra múlva visszament az épületben, szemében diadalittas fény csillant. Elizabeth pont akkor emelte rá szomorú tekintetét, és nem értett semmit.

Abban a pillanatban egy tucat rendőr rontott be az ajtón, egyenesen a rémült lányhoz szaladva, aki mozdulni se tudott a megdöbbenéstől. Cassie felpattant, majd próbált barátnője és a zsaruk közé állni, de sikertelenül. Félresöpörték, majd Lizt leteperték a földre, majd amíg az egyik a fejét nyomta le a földre, a másik az arcába hajolva tudakolta a nevét.

–Elizabeth Collins.

Ahogy igennel válaszolt, egyből érezte a kezein a bilincs szorítását, miközben a fejét lenyomva tartó rendőr felráncigálta a földről.

-Az összehangolt akciónknak köszönhetően végre elkaptuk. Többé nem bújkálhat a hatóság elől. Ön megölte Josh Bates-t, Nathan Batest. Letartóztatjuk emberölés vádjával. Tőlünk egy szökevény se lóghat meg! -vigyorgott a zsaru.

Liz nem tiltakozott, miközben a csapat kikísérte a bejáratnál várakozó rendőrautóhoz. Még hátrafordult barátnőjéhez.

-Vigyázz magadra és Mollyra.

-Vigyázok kicsilány, ne aggódj! -törölgette könnyes szemét Cassie, majd odalépett hozzá, hogy megölelje, de az egyik rendőr odaállt elé.

-Nincs ölelkezés! -mondta szigorú hangon.

-Szeretlek, Lizy. -mondta könnyes szemmel, de mosolyt erőltetve az arcára.

-Én is szeretlek, Cass. -suttogta Liz viszonozva barátnője mosolyát.

Mielőtt beültették az autóba, Liz észrevette a férfit sötét ruhába, kapucnival a fején.

-Azt hitted, megúszod, kislány? -mosolygott gonoszul.

Elizabeth össze volt zavarodva, nem értette, ki volt ez és mit akart. Ezen gondolkodott még akkor is, amikor beült az autóba, és elhajtottak vele.

Cassie visszament a kórházba, ahol már egy csapat orvos ott ácsorgott.

-Ez mi volt? -kérdezte az idősebbik, ősz szakállas.

-A barátnőmet most vitték el. Nincs mit mondanom. Mi történt a kutyával? Ugye sikerült megmenteniük? Ugye él?

-Sajnálom. -vette le a kesztyűt az orvos. -Mi mindent megtettünk, de a kutyának... -köszörülte meg a torkát -akarom mondani Mollynak túl súlyosak voltak a sérülései. Őszinte részvétem!

Cassie szóhoz se jutott, csak kiszaladt az épületből. Úgy érezte, forog vele a világ, szédült. Felhívta barátnőjét, aki egyből felvette.

-Cass! Mi történt? Mondd, hogy nincs baj! Mondd, hogy nincs.....

-Annyira... annyira sajnálom! -szakadt ki a zokogás a lányból. -Molly... elment.

Liz érezte, hogy kiszáll belőle az erő. Menni akart, de lábai nem engedelmeskedtek. Ütni akart, de karjai hirtelen túl gyengének tűntek. Érezte, ahogy elsötétül előtte a világ. Még hallotta, ahogy valaki a nevén szólítja, majd elterült a hideg földön.

Arra tért magához, hogy egy férfi gyengéden pofozgatja, közben beszél hozzá, bár a szavak nehezen jutottak el hozzá.

-Mi történt? -kérdezte kábán.

-Elájult. -felelte a mellette térdeplő férfi. Elizabeth végignézett rajta, bár túl sok mindent nem fogott fel az agya.

-Jöjjön, mennie kell a bíróságra, ahol kihallgatják és döntenek a sorsa felett. -mosolygott kedvesen a fiatal rendőr. -Én hiszek magának. Tudom, hogy ártatlan.

-Köszönöm. -sütötte le a szemét a lány. Lassan feltápászkodott, de megszédült. A rendőr kedvesen felsegítette, hagyta, hogy Liz belékaroljon. Így mentek be a mellettük lévő épületbe, ahol egy ajtóig sétáltak. Ott a férfi elengedte a nőt.

-Sajnálom, innen már egyedül kell mennie. Sok sikert! -szólt utána.

-Köszönöm, uram.

Erre a férfi csak biccentett egyet, mit sem sejtve, hogy ez a két szó milyen szívet melengető érzést váltott ki a lányból.

Elizabeth halvány mosollyal lépett be a tárgyalóterembe, ahol azonnal lehervadt a mosoly az arcáról. Ugyanis leghátul ült egy férfi, aki nagyon hasonlított Josh-ra. De az nem lehet...

Elizabeth leült, mivel három koppantást hallott, ami azt jelentette, hogy a tárgyalás megkezdődött.

Liz nem nagyon tudott odafigyelni, szinte gépiesen válaszolt minden kérdésre. Gondolatai máshol jártak. A sötét ruhás alakon, aki most pöffeszkedve tehénkedett a széken.

-Önnek mi a véleménye, Mr Dawnes?

-Szerintem az itt ülő lány nem tűnik veszélyesnek. Viszont amit tett, az nem megbocsátható. Ezért büntetést érdemel. -mondta komolyan az idegen.

Lizen hirtelen a felismerés halvány szikrája futott végig. Nem ismerte személyesen a férfit, de mégis érezte, hogy Nathannak köze van a dologhoz.

Mintha csak a gondolataival bevonzotta volna, egy hang szólalt meg a háta mögül:

– Bírónő! Tanúskodom Elizabeth Collins mellett – mondta, miközben lassan odalépett barátnője mellé. – Ott voltam a gyilkosság napján és a saját szememmel láttam, ahogy előtte a testvérem szexuálisan zaklatta a barátnőmet. Konkrétan meg akarta erőszakolni!

Elizabeth hirtelen elfehéredett, szájára tapasztotta a kezét, miközben próbált mélyeket lélegezni. Érezte, ahogy leveri a víz, közben rázta a hideg, a reggeli kávé meg visszaköszönéssel fenyegette meg gyomrát.

Nathan egyből belekarolt Elizabethbe és kirohant vele a tárgyalóteremből.

Miután kiértek, Liz egyből a férfihoz fordult.

-Köszönöm. -mondta halkan.

-Tőlem nem kell félned, Angyalka. –mondta az idegen, miközben lehúzta a kapucniját. Liz sokkos állapotban pillantott Nathanra.

-Te... hogy....? -kérdezte döbbenten.

-Ccss, ezt senki nem tudhatja meg. El kell tűnnünk.

-De hogyan...?

-Később mindent elmagyarázok. Gyere, menjünk.

Elindultak az utcán parkoló Bentley felé, ahol Liz megpillantotta a kocsi mellett ácsorgó sofőrt. Rob sötéten rámosolygott, miközben kinyitotta a hátsó ajtót.

-Üdv újra. Örülök, hogy visszatért, de máskor próbáljon meg nem elszaladgálni.

-Köszönöm, Rob. -mondta Liz, miközben becsusszant a hátsó ülésre. -Máskor nem szaladok el.

-Ajánlom is! -adott egy puszit Nathan a feje búbjára, aki közben beült mellé

-Annyira hiányoztál! -bújt hozzá Liz boldogan sóhajtva.

-Te is nagyon hiányoztál. Szeretlek basszameg, és nem szeretném ha minden összezördülésünkkor elmászkálnál. -morogta a hajába a férfi.

-Nem fogok még egyszer lelépni. Ígérem!

-Remélem is!

Elizabeth hozzábújt, jól esett neki a férfi közelsége, hogy végre megint vele van. Végre boldog volt.

-És hogyhogy előjöttél értem? -nézett fel rá a lány.

Nathan hosszan kifújta a levegőt.

-Sokáig emésztettem magam. Hogy az én hibám volt. Végül úgy döntöttem, elmegyek hozzátok, de senkit nem találtam otthon, viszont láttam, hogy fel van dúlva a lakás. Tényleg, kiderült, hogy ki volt a tettes?

-Nem derült ki. Nem tudjuk ki tehette ezt, de hogy Mollyt is elvesztettem.... -csuklott el a hangja Lizynek.

-Hé, Angyalka! Kérlek ne sírj! -csitította nyugtatóan Nathan -Sajnálom Mollyt. Igazi Lélektársad volt. Hű volt hozzád, még akkor is, amikor én nem voltam melletted. -sütötte le a szemét.

-Ne hibáztasd magad. Nem a te hibád, hidd el.

Közben lassan hazaérkeztek, és amikor megpillantotta a házat, Elizabeth szíve nagyot dobbant a boldogságtól. De valami nem stimmelt, ugyanis teljes sötétség volt bent, az ajtótól semmi fény nem szűrődött ki. Liznek ez furcsa volt, ugyanis ismerte már annyira Nathant, hogy tudja, ha elmegy otthonról, egy lámpát mindig égve hagy.

-Nem kapcsoltál villanyt? -kérdezte furcsállva a férfit, aki válaszul csak sejtelmesen mosolygott. A lány meglepetése csak nőtt, amikor észrevette, hogy a bejárati ajtó nem volt kulcsra zárva. Megtorpant.

„-Mi történhetett? Nathan mindig olyan elővigyázatos, most hogyhogy nem?” -tette fel magában a kérdést.

Nathan válaszul -mintha csak a gondolataiban olvasna- gyengéden megszorította szerelme kezét, majd így kéz a kézben lépték át a küszöböt.

Bent teljesen sötét volt, még egymás körvonalát is alig látták. Liz félve kapaszkodott a férfiba, aki csendben vezette a nappaliba, ahol a hűtőpolcon egy üveg édes vörösbor volt, mellette két üvegpohár. A férfi töltött mindkét pohárba majd az egyiket Liznek nyújtotta.

-Ezt rád, Angyalka! -emelte fel Nathan. Liz elvette a másik poharat, majd elmosolyodott.

-A közös jövőnkre.

-A közös jövőnkre. -ismételte meg a férfi, majd belekortyolt a hűs italba.

Liz is megitta a bort, majd átölelte a férfit.

-Végre itthon! Végre újra együtt!

Nathan lágyan megcsókolta a lányt, mire felkapcsolódott a nappaliban a villany.

Liz a boldogságtól megkövülve állt a szoba közepén, ugyanis megpillantott mindenkit, aki fontos volt neki, a barátai, kollégái ott mosolyogtak. De Cassie nem volt ott.

A lány el nem tudta képzelni, mit keresnek ott. Persze szülinapja van, de arra nem gondolt, hogy Nathan ilyen figyelmes, főleg ilyen vihar után.

A férfi odahajolt a lányhoz:

-Gyönyörű vagy! Alig vártam, hogy végre újra lássalak, érezzelek. Vágyok rád minden pillanatban. Már a legelső pillanattól kezdve tudtam, hogy milyen fontos leszel számomra.

-Ohh, Nathan, köszönöm! –pirult el Liz.

-Még nem fejeztem be. Fontos vagy nekem, nagyon is. Épp ezért szeretném, hogy ez a születésnap felejthetetlen legyen számodra. -mondta, miközben fél térdre ereszkedett.

Liz tágra nyílt szemmel nézett hol a társaságra, hol az általa annyira szeretett férfira, aki épp egy gyönyörűen csillogó gyémántgyűrűt húzott elő a felső zsebéből.

-Elizabeth Collins. Te vagy az életem, a mindenem! Szeretném összekötni veled az életem. Leszel a hű társam egy életen át és azon is túl?

A lány szóhoz sem jutott boldogságában, csak bólogatni tudott, miközben az örömkönnyek megállíthatatlanul folytak az arcán.

Nathan odahajolt hozzá, majd a fülébe suttogta:

-Mondd ki Angyalka. Mondd, hogy akarsz!

Hangjától jóleső, vággyal teli borzongás futott végig Liz minden porcikáján. Vett egy mély lélegzetet, majd kimondta, ami a szívén volt.

-Nathan Bates. Szerelmem. Tudom, hibáztam. De ez is kellett ahhoz, hogy tudjam, ez a köztünk lévő szál már megszilárdult annyira, hogy senki és semmi nem tudja meglazítani. Most nincsenek szavak arra, amit irántad érzek. Fontos vagy nekem. Nem is sejted mennyire. Igen, veled akarom leélni az életem. Hű leszek hozzád életem végéig és azon is túl. -Ismételte meg Nathan szavait.

A férfi egy hosszú, szenvedélyes csókkal pecsételte meg az ígéretüket.

-Köszönöm, hogy vagy nekem, Nathan Bates. -csókolta meg lágyan Liz.

-Örökké a tiéd vagyok Elizabeth Bates. -suttogta bele a csókba Nathan.

Némán egymásra néztek, mosolyukban benne volt az az őszinte szerelem és vágy, ami összekötötte őket.

Ezután az ismerősök, kollégák gyűltek köré, hogy gratulálociójukat kinyilvánítsák az ifjú párnak.

Amikor mindenki megvolt, Liz az ajtó felé pillantott, és elkomolyodott a látványtól, érezte, ahogy szíve hevesebben ver a hirtelen rátörő boldogságtól. Az ajtóban ugyanis rég nem látott édesapja, Daniel Collins állt.

-Apu! -szaladt oda Liz a férfihoz gyermeki kitörő örömmel. -Annyira... hiányzol!!! -sírta el magát.

-Kicsim! -Ölelte magához szorosan a lányát Dan. -Te is nagyon hiányzol nekem, kicsikém!!

-Már csak azt sajnálom, hogy Anyu nem láthatta a boldogságodat.

-Hidd el, Lizy. Anyád szeretett téged, és most is veled van, és nagyon büszke rád. Pont, mint én, hercegnőm.

Még percekig ölelték egymást könnyek között. Liz elengedte Dant, és odasétált újdonsült férjéhez, aki boldogan figyelte őket.

-Apu, szeretném neked bemutatni életem értelmét, Nathan Batest. Nathan, ő az édesapám, Daniel Collins.

-Üdvözlöm, Daniel. -nyújtotta a kezét barátságosan Nathan.

-Szólíts csak Dannak. Hallottam már rólad. -rázott vele kezet a férfi, majd Nathan legnagyobb megdöbbenésére szorosan átölelte. -Örülök, hogy boldoggá teszed a lányomat.

Amikor elég közel volt, a fülébe súgta:

-Köszönöm, hogy elintézted, hogy itt lehessek. A lányomnak ez sokat jelent.

-Ugyan, Uram. -vette le Nathan is a hangját. -Ez csak természetes. Nekem is minden vágyam boldognak látni az én Angyalkámat!

Elizabeth közben gyanúsan méregette az általa annyira szeretett két férfit.

-Elmondanátok, mi folyik itt? -kérdezte. Először az apjára, majd Nathanra nézett. -Te... te intézted el, hogy Apu itt lehessen? -kérdezte könnyes szemmel.

-Igen, szerelmem, én voltam. Remélem, nem haragszol. -tárta szét a karjait a férfi.

-Köszönöm, nagyon köszönöm!!! -bújt hozzá a lány.

-Érted bármit megtennék. Csak az a fontos, hogy boldoggá tudjalak tenni bármi áron. Liz megcsókolta szerelme ajkait.

Lassan kifelé kezdtek szállingózni a vendégek. Legvégére Daniel maradt, aki odasétált lányához.

-Még egyszer szeretnék gratulálni az én csodálatos nagylányomnak! Nagyon szeretlek!

-Én is nagyon szeretlek, Apu! - nyelte a könnyeit Elizabeth.

-Amúgy már egyből feltűnt nekem, hogy Mollyt nem látom. Hol van?

Elizabeth szemét újra könnyek lepték el.

-Molly...meghalt.

-Ohh, Kicsim! Annyira sajnálom!! Tudok valamit segíteni? -hallatszott az apja hangján, hogy őt is lesújtotta a hír.

-Köszönöm Apu. Nekem az lenne a legnagyobb segítség, ha soha többé nem hagynál el.

-Minden tőlem telhetőt megteszek drágám, de semmit nem ígérhetek.

Hosszasan megölelték egymást, majd Dan elindult kifelé.

Miután mindenki elhagyta a házat és leültek a kanapéra, Liz megkönnyebbülve férje vállára hajtotta a fejét. Nathan, miközben simogatta haját, érezte, ahogy megnyugszik.

-Boldog vagyok veled. Mégis érzem, hogy valami bánt.

-Egy kicsit felkavart Apu jelenléte. De nehogy azt hidd, hogy rossz értelemben. Boldog vagyok, csak most kicsit össze vagyok zavarodva.

-Megértelek. De hidd el, ez teljesen rendben van, hogy így érzel. Viszont most, hogy mindenki elment, talán tudok javítani a hangulatodon. -mosolygott édesen a férfi. -Elizabeth Bates! Van kedve játszani?

Liz végignézett álmai férfiján, tekintete egy pillanatra megállt ajkain. Imádta ezt a huncut mosolyt. Szemei most a férfi mellkasa és kockás hasát pásztázták. Kidolgozott, mégsem túl izmos. Tekintete lejjebb vándorolt, ahol már a férfi nadrágján lévő dudor jelezte, hogy tulajdonosa már teljesen készen áll. Lassan a szemébe nézett. A szemekbe, amik olyan vakítóan sötétkékek, és amik néha sötétebbek, mint a vihar. Érezte, ahogy pulzusa begyorsul. Imádta ezt a férfit!

„Mr Tökéletes”. Ezt még ő aggatta rá első találkozásukkor. Akkor még csak külsőre értette. De már tudja, hogy a lelke is épp olyan hibátlan, mint a teste.

Persze, mindenkinek vannak hibái, minden lélek hordoz magában soha be nem gyógyuló sebeket. Ezt ő is tudta. De megtanulta elfogadni, és lassan rájött, hogy így szereti Nathant, a sebeivel együtt.

Lassan odabújt a férfihoz és lágyan megcsókolta. Édes, gyengéd csók volt ez, tele érzelmekkel.

-Nathan Bates! Igen, szeretnék Önnel játszani. -jelentette ki komoly hangon, miközben -több-kevesebb sikerrel- próbálta elrejteni mosolyát.

Nathannak se kellett több: nevetve felkapta vállára feleségét, majd felvitte a már nem is annyira titkos ajtóhoz. Ott elővette az aranyszínű kulcsot, majd a zárba téve elfordította. Liz kezét finoman összekulcsolta az övével, és ahogy ujjaik összekapcsolódtak, abban a pillanatban a lelkük is eggyé vált.

-Kinyithatod az ajtót. Már nem félek. -mondta komolyan a lány. -Bízok benned!

-Köszönöm. Te vagy a másik felem, aki kiegészít engem. Az életem értelme vagy. Ezért együtt nyitjuk ki ezt az ajtót. -mondta Nathan lassan. Bátorítóan megszorította a kezét.

-Készen állsz rá, hogy minden titkos vágyad teljesítsem, Angyalka?

-Igen, Uram. Készen állok rá. -mondta határozottan a lány.

Kéz a kézben nyitották ki az ajtót, majd beléptek. Nathan ránézett:

-Szeretnéd egyedül felfedezni? Ha nem, szólj nyugodtan és segítek. Végigvezetlek mindenen, közben szép lassan mindennel megismerkedsz.

-Köszönöm, aranyos vagy. De szeretném egyedül felfedezni a terepet.

-Rendben, drága. Itt az ajtóban megvárlak.

Elizabeth adott egy gyors puszit a férfi szájára, majd elindult a félhomályba.

A hely maga kicsinek, szűknek és sötétnek tűnt, de ha az ember jobban körülnézett, észrevette, hogy nem is annyira fojtogató. Csak az ott lévő felszerelések széles választéka miatt tűnt nyomasztónak.

Liz is így volt vele, amikor Nathannal együtt beléptek. Amikor először belépett a helyiségbe, úgy érezte megfullad a szoba hűvös sötétjétől. Viszont most ahogy besétált, érezte, ahogy szinte hívogatják a különböző eszközök.

Ahogy lassan elindult, végigsimított minden egyes „játékon”. A vibrátorokon keresztül, az ostorokon, pálcákon és korbácsokon át a különböző kötelekig, szalagokig mindent megtapintott, hogy érezze az anyagukat. Némelyiknél behunyta szemét és elképzelte, ahogy Nathan használja rajta. A gondolattól érezte, ahogy szaggatottá válik a lélegzete, kipirul az arca, mellbimbói megkeményednek és puncija szorosan lüktet a vágytól.

Végül megállt a letakart asztalnál. Nathan, aki végignézte, ahogy a vágy a hatalmába kerítette a lányt, most észrevette a hezitálást. Odasétált, majd megfogta szerelme kezét.

-Szeretnéd látni? -kérdezte.

-Nem tudom. Szerintem erre még nem állok készen. -felelte a lány csendesen.

-Rendben. Ha szeretnéd kimehetünk.

-Ne, még várj egy kicsit. Valamit még meg akarok nézni.

-Megvárlak. -mondta a férfi.

Elizabeth lassú léptekkel közeledett a sarokban lévő nagyobb tárgyhoz. Végigsimította, közben lehunyta szemeit. Arra az alkalomra gondolt, amikor Nathan először használta rajta. Az akkor még ismeretlen gépezet félelmet keltett benne. Most, miután lecsillapította szívdobogását, érezte, ahogy az előbbi vágy kezd éledezni benne. Pedig semmit nem csinált, már a keze se volt rajta. Csak a képzeletét érezte, ahogy újra átéli a gyönyört. De mivel csak gondolatában játszódott le az orgazmus, így még intenzívebb volt, ahogy a vágy végigsöpört rajta. Mikor kinyitotta a szemét, érezte, hogy már nagyon kívánja, hogy a férfi újra játsszon vele.

Nathan, mintha csak a gondolataiban olvasna, odasétált hozzá, és gyengéden végigsimított az arcán, az ajkain át a nyakáig. Érezte ő is a vágyat és tudta, felesége is ugyanezt érzi.

-Szeretnéd kipróbálni? -suttogta az izgalomtól reszelős hangon.

-Nagyon vágyok rá, hogy használd rajtam. Hogy irányíts. -válaszolta suttogta a lány.

Nathan -mintha csak erre a varázsszóra várt volna- elkezdte levetkőztetni, majd csókolgatni. Először az ajkait járta körbe, majd szépen lassan haladt lefelé a nyakához, majd kulcscsontjához. Igyekezett minden apró porcikáját kényeztetni. Amikor a melleihez ért, elmosolyodott. Nyelvével óvatosan nyalogatta a közepes halmokat, időnként nyelve hegyével körbejárta a bimbókat is, amitől a lányon jóleső borzongás futott végig.

Amikor már nagy szakértelemmel nyalta, szívogatta őket, a lány kipirult arccal nyögdécselt, érezte, ha így folytatja, nem sokáig tudja tartani magát. Óvatosan megharapta őket, majd lassan ráfektette a lányt a padra. Ügyesen kikötötte először a kezeit, majd a lábait is, hogy ne tudjon mocorogni. Ezután lassan a nyílásához hajolt. Liz érezte, ahogy a férfi meleg lehelete még jobban feltüzeli testét, majd amikor megérezte nyelve hegyét a csiklóján, azt hitte, szétrobban az alhasa.

Nathan olyan érzékkel nyalta a nyílást, hogy Liz már nagyon nehezen bírta. Ám ekkor hirtelen bedugta két ujját is, amitől a lányból egyre sűrűsödő nyögések törtek fel, főleg amikor érezte, hogy az ujjak felfelé mozdulnak. A férfi szüntelenül izgatta a legérzékenyebb pontját, miközben hüvelykujja a csiklóját masszírozta. Majd gondolt egyet, és a másik kezével a lány popsiját kezdte simogatni. Először csak a feszes gömböcskéket, majd -benyálazva mutatóujját- a bejáratát kezdte körkörös mozdulatokkal ingerelni. Amikor már kellőképpen benedvesedett, nagyon lassan, centiről centire haladva elkezdte benyomni az ujját, közben egy percre sem lassítva a puncija kényeztetését. Ahogy elkezdte mozgatni közben az ujját a popsiba egyre mélyebb és gyorsabb lökésekkel, a kettős mozdulatoktól Liz érezte, ahogy az orgazmus megállíthatatlanul közeledik. Ám ekkor Nathan megcsókolta keményen, ezzel megakadályozva a lány kiáltását, ahogy a csúcsra ért.

A mindent elsöprő orgazmus olyan intenzitással söpört végig a lányon, mint a vihar. Minden érzékét eltompította. A hallását megtöltötte vére zubogása, látását elhomályosította az önkívületben átélt gyönyör. Minden porcikája zsibbadt, mintha jéghideg láva borítaná. Reszketett, de közben folyt róla az izzadság. A teste minden pontja hiperérzékennyé vált, ahol a férfi ujjai jártak.

Nathan elégedetten figyelte szerelmét, ahogy pihegve próbálja összeszedni magát, miközben a fény játszadozott minden apró izzadságcseppen. Végignézett a testén.

Először telt, édes ajkait vette szemügyre, majd haladt lefelé a vékony nyakán, kidomboruló kulcscsontján. Tekintete megakadt a lány mellein, ágaskodó mellbimbóján, amik nem voltak sem túl kicsik, sem hatalmasok. Természetes adottságait mindig is csodálta. Lejjebb nézett, majd a hasát pásztázta. Lapos, de neki pont így volt tökéletes. Kicsit lejjebb vitte a tekintetét, elérkezve a nyílásához. Szép, borotvált punci volt, már látványra is gerjesztő. A lábai kecsesek, simák. A combjai vékonyak. Gyönyörű volt, és Nathan szívből örült, hogy egy ilyen tökéletes lány az ő felesége, élete értelme.

Nathan levetkőzött, majd a lány mellé bújt, közben simogatni kezdte a hátát a gerince mentén.

Elizabeth ráemelte őzbarna szemeit.

-Veled mi lesz? -kérdezte csalódottan.

-Hercegnőm, nekem most a te gyönyöröd fontosabb.

-Mi lesz a géppel? Tudod, amit nézegettem.

-Ne aggódj, azt is érezni fogod. De most gyere ide. -Nathan végig nyújtózott az ágyon, és a lányt magára húzta. -Hajtsd ide a fejed nyugodtan. Nem harapok. -mosolygott kedvesen.

Liz lassan a férje mellkasára hajtotta a fejét, és miközben érezte, hogy a férfi a haját simogatja gyengéden, érezte, ahogy végtelen nyugalom szállja meg a lelkét.

Amikor pihentek kicsit, lassan fel akartak kelni, de Nathan nem engedte, hogy Liz kikeljen az ágyból. Ehelyett elővett egy selyem szalagot és gyorsan kikötözte a lányt, hogy ne tudjon mozogni. Ezután apró, körkörös mozdulatokkal cirógatni kezdte teste minden apró milliméterét.

Az ajkainál kezdte, majd szépen lassan haladt lefelé a melléig, amit szintén körbesimogatott. A hasánál elidőzött kicsit, a köldökét is körbejárta ujjaival, majd haladt lefelé a legféltettebb pont felé. Viszont a lány megdöbbenésére ahelyett, hogy elkezdte volna ott simogatni, inkább a lábait kényeztette. Először a combját simogatta gyengéden, majd az ujjakon és a talpán át a sarkát is. Amikor a lány teljesen ellazult, akkor ujjai lassan elkezdtek felfelé csúszni a punci felé, amit masszírozni kezdett.

Amikor már Liz teljesen remegett a vágytól, Nathan elővette a gépet, és a hüvelyéhez rakta.

-Ezt szeretnéd? Mondd ki!

-Igen, Uram. Szeretném érezni magamban a gépet.

De Nathan nem dugta be az eszközt. Még nem. Ehelyett odahajolt a csiklójához, amit óvatosan ízlelgetni kezdett a nyelve hegyével. Ezt a mutatványát Elizabeth hangos sóhajokkal díjazta. Amikor meg ujjai lassan becsusszantak a nedves nyílásba, a sóhajokat apró nyögések váltották fel. De a férfi nem sietett. Igyekezett minél tovább fent tartani ezt az állapotot, ezért nagyon lassan kezdte ujjaival felfedezni a punci egész belsejét, a legérzékenyebb pontot direkt kihagyva.

-Nathan! Ne kínozz! -nyöszörgött Liz a lepedőt markolászva. -Kérlek, hagy élvezzek el!

Ám a férfit nem hatotta meg a könyörgés.

-Még nem, drágám. Ki akarom élvezni a pillanatot, ahogy sóvárogsz az orgazmus után.

Lassan, de határozottan ingerelni kezdte a belső pontot, majd pont a mindent elsöprő gyönyör előtt kihúzódott belőle. Liz érezte, ahogy férje ujjait a vibrátor váltja fel.

Ahogy a játékszer elkezdett komótosan mozogni a lányba, Nathan egyre jobban érezte, ahogy benne is növekszik a vágy. De tűrtőztette magát, ezért ahelyett, hogy birtokba vette volna az előtte kitárulkozó lányt, inkább a popsijával kezdett foglalkozni.

Végigsimította, majd ujját benyálazva elkezdte óvatosan ingerelni a bejáratot. Lassan dugta be ujját jó mélyre, amit mozgatni kezdett. Amikor a lány már kellőképpen kész volt, egy vékony vibrátort dugott újja helyére, és ahogy a gép gyorsított a sebességen, ő is felvette a tempót, ahogy a vékony, de egyre intenzívebben rezgő játékszert mozgatta ki-be a járatban.

Amikor érezte, hogy a lány nemsokára elmegy, gyorsan tövig nyomta a játékot, miközben keményen lüktető farka már a gép vibrátora mellett mozgott a nedves nyílásban.

A lánynak se kellett több: ahogy megérezte férje egyre ütemesebb mozgását és a gépet, ami már maximális sebességgel repítette a csúcs felé, tudta, itt a vég. Ehhez még hozzájárult a fenekében izgő-mozgó minivibrátor is, ahogy intenzív rezgésével fokozta a gyönyörét.

Amikor Liz már a csúcs előtti pillanatban volt, Nathan rásimított a duzzadt csiklóra.

-Élvezz nekem, Angyalka! -adta ki az utasítást vágytól reszelős hangon. -Most!

Elizabeth abban a pillanatban robbant. Az orgazmus hihetetlen erővel zúzta porrá elméjét, teste tüzes lávaként ontotta magából a forróságot. Ez volt élete legnagyobb szeretkezése.

Eközben a férfi további lökésekkel vitte fel magát a csúcsra, miközben felesége csiklóját masszírozta. Ennek hatására -és mivel a gép is maximális sebességgel ingerelte, nem beszélve a popsijában mozgó-rezgő játékról- Elizabeth hamarosan megint érezte, hogy a vágy újra hatalmába keríti. Főleg, hogy közben férje mozgatni kezdte az anális vibrátort, egyre hevesebb reakciókat váltva ki Lizből. A lány már küszködött, mocorgott, a fejét dobálta önkívületében, ahogy a gyönyör hullámai újra és újra végigsöpört rajta.

Amikor Nathan már nem bírta, lökött még párat jó mélyen, majd megtöltötte a lány igencsak pulzáló punciját a forró spermával.

Ezután kikapcsolta a gépet és kihúzta a lányból a popsivibrátort is, de nem oldotta el a kötelet. Inkább gyengéden végigsimította az előtte tárulkozó test minden apró négyzetméterét. Végül a nedves ajkaira egy lágy csókot lehelt. Ezután eloldozta, és végig dőlt az ágyon, szerelmét is húzva magával.

Így pihentek kicsit egymás karjaiban, amikor Nathannak megcsörrent a telefonja. Rob volt az.

-Uram, ki kéne jönniük egy pillanatra. -csak ennyit mondott, és bontotta is a vonalat.

Nathan adott egy gyors csókot a feleségének, majd kéz a kézben kiléptek a szobából.

Liznek, ahogy meglátta Robot, rossz érzése támadt.

-Uram, Hölgyem. Jöjjenek velem. -hívta őket a férfi. Nathannak egyből feltűnt, hogy az embere feszült, nyugtalan.

-Mi történt, Rob? -tette fel a kérdést, bár maga se tudta, hogy akarja-e hallani a választ.

Rob azonban nem szólalt meg, némán sétált tovább. Ez Nathannak felettébb gyanús volt. Tudta, érezte, hogy itt valami nagyon nem stimmel.

-Mondjon már valamit, az ég szerelmére! -fakadt ki elkeseredetten a férfi. Nem tudta elviselni ezt a bizonytalanságot. Liz mellette lépkedve megszorította kezét. Nagyot nyelt, miközben feltette a kérdést, amitől előre rettegett.

-Ugye nem Cassievel történt valami?

-De igen. A kórházba megyünk. -sietett előre az ember. Nathanéknak szedniük kellett a lábaikat, hogy lépést tudjanak tartani vele.

A kórházba érve egyből a recepcióhoz siettek, ahol egy szőke fiatalos nő már fogadta is őket.

-Üdvözlöm, én Julie Johnson vagyok, az asszisztens. Önök Cassie White hozzátartozói, igaz? -kérdezte kedvesen.

-Igen, azok vagyunk. Ő a legjobb barátnőm. -válaszolt feszülten Liz. -De valaki mondjon már valamit! Kérem! -A lány már az ujjait tördelte idegességében.

-Nyugodjon meg, kérem. Nincsen semmi baj, sőt. A barátnője nagyon is jól van. -mosolygott rejtélyesen Julie. -Jöjjön, kérem!

Liz feszengve követte a nőt. Megnyugodott, hogy nincsen baj, de mégis össze volt zavarodva. Nem értette mi folyik körülötte, egészen amíg meg nem álltak egy terem előtt, amin egy nagy felirat díszelgett: Szülőszoba.

Ekkor megállt az asszisztens:

-Gratulálok a barátnőjének! Kislánya lett! Ha gondolod, bemehetsz hozzá, de figyelj oda, hogy sokat kell pihennie.

-Köszönöm! -hebegte Liz, majd belépve barátnőjét pillantotta meg, aki lehunyt szemekkel és egy újszülöttel a karján pihent.

Egy ideig csak némán állt az ajtóban és gyönyörködött a látványban, miközben könnyek folytak le az arcán. Gyönyörű látvány volt. A legjobb -és egyetlen- barátnője és az ő ragyogó szemű kisbabája. Csendesen odalépett hozzájuk, és óvatosan megérintette a lány arcát, aki lassan kinyitotta a szemét.

-Lizy! De jó, hogy itt vagy! -suttogta erőtlen, de boldog hangon. -De honnan tudtad, hogy...

-Nyugi, drágám, Rob mondta el. Tudod, Nathan embere. De ne aggódj, itt vagyok veled. Amúgy drága Cass -élcelődött vele Liz- Mikor akartad elmondani legalább azt, hogy babát vársz? Persze örülök meg minden, de akkor is. Még a terhességedről se tudtam. -mondta kicsit szemrehányóan.

-Meglepetésnek szántam. -sütötte le a szemét. -Ezért csak Robnak szóltam, hogy értesítsen titeket, de ne áruljon el semmit.

-Semmi baj, Cass. Én örülök a boldogságodnak. -mondta megkönnyebbülten Liz. Igazából nem is haragudott barátnőjére. -És mi a kislány neve?

-Lily. Az olyan ártatlan név. -mosolygott boldogan Cassie.

Közben Nathan is besétált, és most boldogan karolta át feleségét.

-Gratulálok, Cassie.

-Köszönöm Nathan. Remélem, hamar megtapasztaljátok ti is ezt a fantasztikus érzést!

Liz elkomolyodva fordult el, képtelen volt a boldogságtól ragyogó szemekbe nézni.

Közben ápolók jöttek be, hogy elkérjék a babát mosdatásra, súlymérésre. Amikor férje kiment, utána szólt.

-Én még maradok kicsit, ha nem baj.

-Persze, hogy nem. -adott egy gyors csókot ajkaira. -Kint megvárlak.

Ahogy becsukódott az ajtó, Elizabeth barátnőjéhez fordult, aki egyből észrevette a lány komoly arckifejezését.

-Látom rajtad, hogy valami bánt.

-Sajnos jól látod. -ült le az ágy szélére Liz. -Igazából vallomással tartozok neked. Tudom, már hosszú évek óta legjobb barátnők vagyunk. El kellett volna mondanom. De nem tudtam rávenni magam.

-Mi történt? -Cassie felkönyökölt az ágyon.

-Nekem nem lehet gyermekem. -sírta el magát a szégyentől és a megkönnyebbüléstől. Ugyanis szégyellte is magát a helyzetéért, de mégis megkönnyebbült, hogy végre nem nyomja annyira a lelkét a teher.

Cassie lehunyta szemeit a hirtelen jött bűntudattól, miközben átkarolta barátnőjét.

-Sajnálom, drága. Nathan tudja már?

-Még nem tudja. Nem tudom, hogy mondjam el neki. Nem egyszerű ez. Ez egy nehéz, de kötelező lépés lesz.

-Szeretnéd, hogy ott legyek a bejelentésnél?

-Nem, de azért köszönöm. Aranyos vagy, de komolyan.

-Ez csak természetes. -mosolygott Elizabethre a könnyein keresztül Cassie. -Legjobb barátnőm vagy.

Liz a nyakába ugrott.

-Annyira szeretlek! -bújt oda hozzá.

-Én is szeretlek! -viszonozta az ölelést a lány. -Na menjél csajszi, a férjed már biztosan nagyon vár.

Liz kilépett az ajtón, majd Nathant meglátva odasietett hozzá, aki lágyan megcsókolta.

-Minden rendben? Könnyes a szemed. -simított végig az arcán.

-Nem, semmi nincs rendben. -tört ki a zokogás a lányból. -Valamit el kell mondanom.

Vett egy mély lélegzetet, majd kimondta, ami eddig a lelkét nyomta.

-Nathan, nekem nem lehet gyermekem. Sajnálom, hogy most kell megtudnod.

-Ohh, Angyalka! -fúrta arcát a lány vállába. -Annyira sajnálom! De -nézett a szemébe- remélem, tudod, hogy nagyon szeretlek így, ahogy vagy. Csodálatos és gyönyörű nő vagy a szememben! -adott egy lágy csókot az ajkaira.

– Menjünk haza kérlek! – suttogta a lány könnyes szemmel.

Miután hazaértek és átöltöztek kényelmes otthoni ruhába, végig dőltek az ágyon, miközben a férfi mosolyogva tekergette a lány haját.

Egy kis idő múlva a keze köré csavarta az enyhén hullámos fürtöket, majd a lány fejét ezzel hátra döntve egy vad csókot nyomott a szájára. Ezután gyorsan felállt, a megszeppent lányt is húzva magával.

– Ideje, hogy megismerd az igazi énem. – válaszolta meg a férfi a ki nem mondott kérdést.

Liz próbált vele lépést tartani, de csak nehezen sikerült. Közben végig azon gondolkozott, hogy mi ez a hirtelen változás férjétől.

Amikor elérték a fekete ajtót, Nathan hevesen kinyitotta, majd bevezette a lányt is, aki furcsállva nézett körül. Minden a sötét szoba szélére volt tolva, középen egy fából készült különleges tárgy állt. Liz odasétált hozzá, hogy szemügyre vegye, ám Nathan gyorsabb volt: a lány elé lépve lágyan megcsókolta, egy röpke csók volt, mégis nem hagyott kérdést maga után.

Lassan kezdte levetkőztetni, majd amikor már meztelen állt előtte a felesége, megfogta a kezét.

–Elizabeth Collins. Bízol bennem? – tette fel a kérdést reszelős hangján.

Lizy férje szemébe nézett, de semmit nem tudott kiolvasni belőle.

– Nathan Bates. Igen, bízok benned.

Nathan odavezette szerelmét a faszerkezethez. Először végigfektette a fán, majd lábait rögzítette egy szíjjal úgy, hogy azok terpeszben legyenek. Ezután a kezeit összefogta a feje felett. miközben vad és szenvedélyes csókkal némította el a kérdéseket. Eközben ügyesen összeszíjazta a kezeit is a szerkezethez rögzítve. Elizabeth rettegett, még ő se tudta miért. Belenézett férje szemeibe, amiben most a sötét vágy örvénylett. Nathan kedvtelve nézte az előtte fekvő nőt, majd munkához látott.

Odahajolt nőiességéhez, majd nyelvét óvatosan végig húzta a csiklóján,. Ezt megismételte párszor, majd amikor már látta, hogy a lány már szaporán vette a levegőt, kínzó lassúsággal nyalni kezdte miközben két ujja becsusszant a nedves nyílásba. Ujjai hamar megtalálták az érzékeny pontot, miközben másik ujja a popsit kényeztette. Elizabeth érezte, hogy egyre jobban felizgul. De a férfi nem adta könnyen a gyönyört. Ehelyett elvált a lánytól és az odakészített gépet helyezte a nyíláshoz, de nem kapcsolta be. Egy aprócska vibrátort vett elő, amit bedugott a lányba, majd bekapcsolta. A lány érezte, ahogy a kis műanyag hevesen rezegni kezd, ezzel izgatva az egész punciját. Nathan kicsit fejjebb csúsztatta a játékszert, hogy a legérzékenyebb pontot stimulálja. Eközben bekapcsolta a gépet is, amit úgy állított be, hogy az egyből gyorsan mozogjon. De a popsi se lett kihagyva a játékból, ugyanis amikor már eleget kényeztette, Nathan egy mini vibrátort dugott be. A lány már önkívületében dobálta magát a sorozatos orgazmus hullámtól, de Nathan nem hagyta abba, miközben ujjai folyamatosan a csiklóját masszírozta. Egy idő után felállt, és egy ostorral tért vissza, amivel többször gyengéden végigcirógatta testét, mielőtt lecsapott volna. A lányt sokkolta a hirtelen jött fájdalom, de nem tudott ellenkezni. Jó pár csapás után a férfi lerakta az ostort, és kikapcsolta a gépet. Helyére egy nagyobb méretű játékszert dugott. Liz eleinte próbált küzdeni ellene, de amikor a férje már benne mozgatta, izgatottan nyögdécselt. A férfi fél keze közben felcsúszott egészen a mellekig, amibe belecsípett, majd folytatta, fel csúszott a lány nyakán, ujjai könnyen átfogta azt. Mindeközben folyamatosan dugta a vibrátorral, aki már nyöszörgött a gyönyörrel kevert fájdalomtól.

– Nézz rám! – parancsolta Nathan, miközben torkát még mindig szorította. A lány engedelmesen ráemelte könnyes tekintetét.

Nathan hirtelen abbahagyta a lány torkának szorítását, majd kihúzta remegő puncijából a vibrátort. De nem nyugodott meg, egyből már másik eszközt keresett, amivel kínozhatja a lányt.

– Miért csinálod? – suttogta könnyes szemmel a lány.

– Fogd be, ha élni akarsz! –förmedt rá a férfi. – Épp ideje, hogy megtudd, ki is vagyok valójában.

Hirtelen felcsillant a szeme és odalépett a falhoz, amin különböző apróbb gyönyörszerzők voltak felakasztva. Levett kettőt, majd határozottan az ijedt lányhoz lépett. Rásimított a mellére, simogatta a mellbimbókat morzsolgatva, majd hirtelen rácsapott tenyérrel. Ezt eljátszotta párszor, majd fogta a csipeszeket és ráhelyezte az ágaskodó bimbókra, és a lánc másik felét egy gépre kötötte rá, amit bekapcsolt. Liz érezte, ahogy a szerkezet apró áramütésekkel csípi a mellét. A férfi a punciját se hagyta ki, odahajolt, majd heves nyelvcsapásokkal és ujjazással vitte egyre feljebb a lányt, majd amikor már épp az orgazmus előtti pillanatban volt, hirtelen abbagyta. Ezt megcsinálta ötször, majd – miután bekötötte a szemét és száját betömte – elővette a mini erőspaprikát, belenyúlt és azzal az ujjal kezdte el hevesen izgatni a csiklóját. A lány már hevesen mozgolódott, amikor a férje egy kicsi vákuumot helyezett a fájóan lüktető csiklóra, majd ellépett tőle és élvezetteljes mosollyal nézte, ahogy kiszíjazott szerelme vonaglik a fájdalommal kevert gyönyörtől. Fél óra után levette a vákuumot a csiklójáról, keze az ajkai között elsiklott, három ujja becsusszant a remegő punciba, miközben hüvelykujja a duzzadt csiklót masszírozni kezdte. De ezt hamar abbahagyta, és a lányt csiklóját egy apró fogaskerék-szerű szerkezettel izgatta, miközben a popsijában szüntelenül mozgott a minivibrátor. Mindeközben fogta a legérzékenyebb pontot ingerlő kicsi rezgő vibrátort, kivette belőle, és helyére egy méretes vibrátort dugott, amivel gyors mozdulatokkal dugni kezdte úgy, hogy az minden lökésnél a g pontját ingerelje az erőteljes rezgésével.

A lány már teljesen önkívületben volt a sorozatban átélt orgazmusoktól, szabadulni akart volna, rángatta béklyókit, dobálta fejét, de férje nem kegyelmezett. Ismét a nőiességéhez hajolt, rálehelt. Elkezdte nyelvével felfedezni a hüvely mellett, majd a nagyajkakat, a belsejét direkt kihagyva. Felcsúszott egy vad csókra, majd a melleit vette szájába, nyalogatta szopogatta a kemény bimbókat, amikor látta, hogy felesége már teljesen kivan, akkor ment lejjebb. Először megint csak a punci környékét csókolgatta.

– Nathan, kérlek, ne kínozz már! – nyöszörgött Liz.

– Ó, Angyalka! Ez még csak a kezdet! – vigyorgott gonoszan a férfi.

Kínzó lassúsággal érintette meg nyelve hegyével a csiklót, mire Elizabeth ugrott egyet. Nathan nem tétlenkedett, gyors és kemény nyelvcsapásokkal nyalta a nedves, szűk nyílást, majd fogta és méretes szerszámával behatolt a felizgult lányba. Gyors és mélyrehatoló lökésekkel vitte fel mindkettőjüket a csúcsra, fél kezét a lány alhasának nyomva, miközben másik kezét felcsúsztatta egészen a nyakáig. Kitapogatta az ütőerét, majd erősen szorítani kezdte. Liz próbált küzdeni, miközben érezte, ahogy az orgazmus megállíthatatlanul közeledik. Nathan is érezte, ezért még erősebben szorította felesége nyakát, arcára ördögi vigyor ült ki, miközben a lány altestét kicsit felfelé mozdítva ingerelte minden egyes gyors lökésével a legérzékenyebb pontot.

– Nézz rám szerelmem! – parancsolta reszelős hangon a férfi.

Elizabeth ránézett, tekintetében rettegés és erőtlenség tükröződött.

Az utolsó lökéseknél Nathan már két kézzel szorította a nyaki ütőerét, majd orgazmus előtti utolsó pillanatban érezte, ahogy szerelme teste elernyed, nem mozdul többé, lassan kiszáll belőle az élet.

Elizabeth Collins élete így ért véget férje, Nathan Bates – egy őrült szexmániás – keze által.

[kedvesmajam]

nagyon jó napom volt. tartalmas és saját tempós

a konferencián csak a reggeli szekció volt angol. tizen voltunk. ha holnap is így lesz, elbírom majd a feladatot. két előadás érdekes volt. egyelőre nem okoz stresszt, hogy jobban beszéltek nálam és én felolvasni fogok. nekem most ez is kihívás és úgysem fog emlékezni egy maroknyi ember, hogy mit teljesítettem

a szekció után elindultam az óceánhoz. egy világítótoronyhoz mentem. nagyon nagy élmény volt, mert a hullámtörőnél akkora hullám is volt, hogy megfürdetett az óceán. kisgyermekként mosolyogtam. teljesen felszabadult voltam. utána a parton egy sziklán ülve ebédeltem. hallgattam a hullámok erejét és csodáltam a végtelent. nagy nyugalom és béke volt bennem. fel is olvastam az óceánnak az előadást. terveztem futni a parton, de lépni is alig lehetett, nemhogy futni. nincs bennem hiányérzet, mert megpróbáltam

utána elindultam az óvároshoz. először a hídhoz mentem. egészen biztos voltam benne, hogy nem akarok a felső részére menni és ezt el is fogadtam. annyit kavarogtam, hogy végül csak fellépcsőztem. egy szinten megy a metró és lehet mellette sétálni. nagyon élveztem

innen lehet lanovkázni. megkívántam, megengedtem magamnak. és élveztem

a túlsó állomásnál volt egy piac, ahol ittam kávét és nézelődtem a folyóparton. aztán visszalanovkáztam a felső állomásra. innen elmentem a katedrálishoz. a csempék csodálatosak, a templom jellege viszont szinte teljesen megszűnt

voltam még egy másik templomban, amit nagyon szerettem volna megnézni

elmentem egy másik piacra, ahol életemben először ettem osztrigát

sétáltam még mindenfelé, fél nyolcra értem vissza a szállásra

örülök, hogy tartalmas lett a mai nap. ha komolyan vágytam volna konferenciázni, csalódott lennék, így viszont tökéletes a mentális terhelésem. nagyon remélem, hogy a holnapi előadást is elbírom majd. igyekszem majd arra gondolni, hogy az óceánnak beszélek

azon gondolkodtam ma, hogy mennyire őrület, hogy egy hetet Portugáliában töltök. még bőven van hátra az időből, de remélem, a fejlődésem mérföldköve lesz ez az út. "csak" meg kell őriznem a békémet és a saját tempómat

ma többször eszembe jutott a ... és hasonló emlékek, de nem uralkodtak el rajtam

és ha már uralkodás: azt érzem, a mai napot én uraltam, tudtam figyelni a szükségleteimre, tudtam pihenni, mikor mentálisan elfáradtam

[otthonzulles]

Filemon Mihály és a közmunkás státuszba lökött karakán ápoló esete... Az egész országban ez a legerősebb fideszes surmó paraszt uralkodás megy.

[bdpst24]

Olasz mesterművet árvereznek el Budapesten

Olasz mesterművet árvereznek el Budapesten

Olasz mesterművet árvereznek el Budapesten Jóval a nemzetközi ár alatt juthatnak hozzá december elején a műgyűjtők, illetve a befektetők az itáliai barokk egyik remekművéhez Budapesten. A BÁV ART 84. Művészeti Aukcióján ugyanis a közel 800 tétel között 8,5 milliós kikiáltási árról lehet licitálni Francesco Solimena „Az uralkodás allegóriája” című festményére, amely egykor francia, spanyol és…

[gyulaszabo]

A teremtés.

A teremtés a szükségszerüségtől függő önműködő folyamat melyet nem elképzelt hatalom irányít, mert a hatalom az uralkodás az pedig erőszak, a teremtés pedig ezeket a fogalmakat nem ismeri, ezek az emberi társadalom szükségszerü termékei./2085/

t

[enchanted-22]

"A hatalom felelősség, az uralkodás szolgálat."

(II. Rákóczi Ferenc)

[osszetort-kiskrumpli]

Hatalmas birodalmat szeretnél? Uralkodj magadon.

Publilius Syrus

[inaccessible-angel]

A pokolba kényszerítesz, hogy szenvedjek, de majd végig kell nézned azt, ahogyan én leszek az uralkodó.

[shinyumi]

Vi Keeland - A beosztott

[followtheflowerss]

Az akar másokon uralkodni, aki magán nem tud.

[a-boldogsag-osvenyen]

Gyengeségeidből okulhatsz a legtöbbet. És azt meglásd, többé nem fognak uralkodni rajtad. Ehelyett te fogod uralni azokat.

[nem-fogadott-hivas]

Az, aki másokat ural, lehet, hogy hatalmas, de az, aki saját magán uralkodik, sokkal hatalmasabb.

[sebestyeneszter]

Vérzik a szívem. Üvölteni tudnék. Zokogni. És ezeket váltogatni. A győri tragédia, ami történt, annyira megrázó, dühítő, felfoghatatlan, hogy arra szavak sincsenek. Csak a sokk, az értetlenség, a rengeteg válasz nélkül maradt kérdés. Vérzik a szívem a két gyerekért, akiknek a saját apjuk oltotta ki az életét. Vérzik a szívem a harmadik gyerekért, akinek talán az egész élete is kevés lesz ahhoz, hogy feldolgozza ezt a feldolgozhatatlan eseményt. Akinek lehet, hogy egész életét kísérteni fogják a rémképek, az emlékképek, rémálmok, a félelem, a szorongás, a bűntudat, a bizalmatlanság, és az a sötét borzalom, aminek részese volt. Akinek bár az élete megmaradt, a lelki épségének, a gyerekkorának ott és akkor véglegesen vége lett, az élete és a lelke is darabokra tört. Csak bízni tudok benne, hogy mielőbb segítséget kap, és a begyógyíthatatlan sebeit minél korábban elkezdik ápolgatni, és amilyen sokáig csak lehetséges, ápolni fogják.

Vérzik a szívem minden gyerekért, aki családon belüli erőszak áldozata. Mindenkiért, akinek az otthon félelmet és rettegést jelent. Mindenkiért, akin szeretne segíteni a környezete, de nem tud. Mert amíg vér nem folyik, amíg az agresszió megfoghatatlan és nem hagy maradandó nyomot, addig a környezet gyakran tehetetlen.

Folyamatosan csak rájuk tudok gondolni. A győri áldozatokra, és a többi gyerekre. Akik félelemben nőttek vagy nőnek fel.

Folyamatosan csak arra tudok gondolni, miért van az, hogy a gyerekek érdeke ahelyett, hogy a legeslegelső helyen lenne mindig, minden döntésnél, a legapróbbtól a legnagyobbakig, ahelyett nagyon gyakran csak egy mellékszál, amit a legegyszerűbb figyelmen kívül hagyni.

A gyerekek a szeretetéhségük, a szüleik iránt érzett lojalitásuk miatt nagyon gyenge érdekérvényesítők. Amivel persze könnyű visszaélni. Akár szülőknek, akár a gyerekvédelmi rendszernek, akár az igazságszolgáltatásnak. Tulajdonképpen mindenkinek, akiknek a legelhivatottabban és legelszántabban kellene az ő érdekeiket képviselniük. Helyettük. Értük.

De ehhez muszáj megismerni a bántalmazás természetrajzát. Ehhez kötelességünk az erőszakot, a bántalmazást a maga csupasz, olykor brutálisan fájdalmas valóságában látnunk. Nem párnázhatjuk ki illúziókkal, nem szépítgethetjük, és finomíthatjuk hiú remények kergetésével. Hiába könnyebb, hiába elfogadhatóbb, hiába elviselhetőbb a lelkünknek, gyereksorsokba, és gyerek életekbe kerülhet. Ha a valóság ijesztően sötét oldalát nem akarjuk látni, magukra hagyjuk a gyerekeket, akiknek ebben a sötétségben kell felnőniük. Már, ha felnőhetnek egyáltalán.

Egy gyereknek nyilvánvalóan alapvető szüksége van a szüleivel való kapcsolatra. Abban az esetben, ha ez egy bizalmi kapcsolat. Ha bízhat benne, ha biztonságban lehet mellette. De ez nem lehet független az apa, anya személyiségétől. Mert nincs annál rosszabb egy gyerek számára, amikor épp az az ember bántja, akinek védenie kellene. Ha épp ott kell félnie, rettegnie, ahol a biztonságot kellene éreznie. Ha épp ott ölik meg benne a biztonságérzetet, és a bizalmat, ahol megteremteni kellene. Ezt semmilyen válási, elhelyezési, láthatási, kapcsolattartási döntésnél nem szabadna figyelmen kívül hagyni.

A gyereknek joga van a biztonságérzethez. És szüksége van rá, hogy élni, és ne csak túlélni tudjon. Hogy gyerek lehessen. Hogy fejlődhessen.

Ha a szülei egymást bántják, ha az otthonában egyik szülő ilyen brutalitással bántja a másikat, ott egy gyerek nem érezheti magát biztonságban. Egy kapcsolattartásnál, láthatásnál nem szabadna csak arra szorítkozni, hogy szakemberek megítélése szerint épp milyen állapotban van a szülő, számítanak-e az agressziójára, dühkitörésére, előre bejósolják-e, hogy fog-e látható, maradandó testi sérülést okozni a gyerekén. Mindenki megítélésénél, szakmai álláspontjánál fontosabbnak kellene lennie, hogy a gyerek biztonságban érezheti-e magát a szülővel. Vajon azok a szakemberek, akik ilyenkor a döntést meghozzák, saját maguk szívesen töltenének azzal az emberrel egy napot, vagy akár csak pár órát, akinek védtelen gyerekeket odaítélnek? Vajon a saját gyereküket rábíznák? Vajon nyugodt lelkiismerettel állítanák, hogy a gyerek nemcsak biztonságban van, hanem úgy is érzi magát? Hogy azokat az órákat, azt a napot nem rettegésben kell töltenie? Mert ha rettegésre ítél egy rendszer egy gyereket, akkor a rendszer maga is bántalmazza őt.

Ha egy gyereknek van egy bántalmazó szülője, akkor a valóság gyakran úgy néz ki, hogy ahelyett, hogy védelmet kapna, egyre több bántalmazás fogja érni, rakódnak egymásra az őt ért negatív hatások. Mert egy bántalmazás úgy működik, mint egy agymosás. Ha az egyik szülője bántalmazó, akkor az agymosás jellemzően érinti a másik szülőt is. Teljesen el tudja ferdíteni az ember gondolkodását egy bántalmazó kapcsolat. A bántalmazó mintha belemászna az áldozatai fejébe, és változtatná meg a nézőpontját. Megszünteti a saját nézőpontot, mert ilyesmi az áldozatnak nem lehet, csakis a bántalmazónak. Jogai, elvárásai, érdekei, igényei, érzései csakis és kizárólag neki lehetnek, a család többi tagjának ez nem megengedett. Bámulatos módon tudja a környezete értékítéletét összezavarni, így gyakran a másik szülő is egyre nehezebben tud felelős döntéseket hozni, egyre kevésbé van kontrolja a saját gondolkodása, a saját értékítélete felett.

Sok gyereknek, akinek lehet, hogy eredetileg csak egy bántalmazó szülője van, végül lesz két kontrollvesztett szülője. Minél tovább tart a bántalmazó kapcsolat, annál könnyebben előfordulhat, hogy józan, felelősségteljes döntést már egyik szülő sem tud hozni. A félelem, a rettegés és a túlélés iránti próbálkozás a másik szülőt érzelmi foglyává teszi a bántalmazónak, az érzelmi fogság pedig befolyásolhatja a szülői minőségét, felelősségét, ítélőképességét.

Épp ezért lesz óriási jelentősége a kívülállóknak. Rengeteg helyzet van, amikor a bántalmazás lappangva, alattomosan teszi tönkre az otthonokat, és a környezet tehetetlen, semmit nem tehet. Az olyan esetekben viszont, amikor szakemberek is be vannak vonva egy család sorsába, gyerekek életébe, óriási felelősségük lesz. Ilyenkor a jóhiszeműség, a naivság, vagy a bántalmazás természetrajzának hiányos ismerete emberi sorsokba, életekbe kerülhet.

A családon belüli erőszak kegyetlen. Vagy azért, mert kegyetlenségig fajul, és emberek, gyerekek testi épsége, vagy életben maradása lehet a tét. Vagy azért, mert láthatatlan marad, és áldozatai félrecsúszott, kisiklott, szenvedésteli életükkel, vagy életre szóló lelki sérülésekkel fizetnek érte.

A családon belüli erőszak kegyetlen. Fájó. Hátborzongató. Pusztító. Romboló. Lélekbetegítő. Rettegésszagú. És ijesztően sötét. De csak akkor tudunk apránként pici fényt vinni ebbe a sötétségbe, ha megismerjük az erőszak működését a maga csupasz valóságában. Ha nem szépítjük, kenegetjük, finomítjuk. Ha megismerjük a valóságnak azt a sötét oldalát is, amitől a lelkünk picit szétesik. Amitől a világba vetett hitünk picit megborul.

Ha szembenézünk azzal, hogy nem áll feltétlen pszichiátriai kórkép, vagy kimutatható személyiségzavar minden erőszak mögött. Hogy a bántalmazás lényege a gyengébbek feletti hatalomszerzés, uralkodás, jogosultságtudat, ami nem biztos, hogy egy pszichológiai teszttel, vagy vizsgálattal kimutatható. Hogy a bántalmazók sokszor tisztelettudó emberek, akik nagyon is tudják, hogy viselkedjenek a velük egy súlycsoportban lévőkkel. Hogy bár azt gondoljuk, hogy indulatkezelési problémáik vannak, ezek mégis gyakran csak a nála gyengébbekkel szemben jönnek elő, és amikor nem kiszolgáltatott emberekkel van kapcsolatban, akkor nagyon is tudják kezelni az indulataikat. Ha valaki egy börtönben jó magaviseletű, abból nem lehet következtetni arra, hogy elfogadhatóan fog viselkedni gyerekekkel, a nála gyengébbekkel, a neki kiszolgáltatottakkal. A probléma felfoghatatlanságán enyhíthet, ha áltatjuk magunkat azzal, hogy ilyet csak pszichiátriai betegek tehetnek, vagy azzal, hogy a jó magaviselet a változás, és fejlődés bizonyítéka, vagy akár azzal, hogy valaki, aki a párját fizikailag brutálisan bántalmazza, attól még lehet jó apa. Csillapíthatunk a helyzet felfoghatatlanságán azzal is, hogy betegnek nevezzük a bántalmazót, vagy hogy őt magát is áldozatnak tekintjük, de valójában nincs jelentősége. Jelentősége annak van, hogy minél több olyan esetet lehessen megelőzni, amikor egy bántalmazó mérgezi a körülötte lévők életét. Hogy szándékosan, vagy véletlen mérgezi meg egyik ember a másikat, a méreg terjedése szempontjából nem számít. Hogy betegség, pszichiátriai kórkép, tudatzavar, tudatmódosító szer, gonoszság vagy indulatkezelési probléma miatt bántja-e egyik ember a másikat, a bántás elszenvedője szempontjából valójában nem számít.

Ami számít, hogy mit tehetünk a családon belüli erőszak megelőzéséért. Hogy mit tehetünk azokért a gyerekekért, akik védtelenek, mert míg másokat a saját szüleik védenek meg mindentől, és mindenkitől, addig őket senki. Mert épp a védelem forrásánál szorulnak védelemre.

A családon belüli erőszak valóságával megismerkedni fáj. Nagyon. De ha nem tesszük meg, nem tudjuk megállítani az erőszak iszonyat gyorsan forgó mókuskerekét, a bántalmazás méregként való terjedését. A fájó valóság megismerésén keresztül lehet tenni a megelőzésért. Szeretném azt mondani, hogy amíg nem késő, de ezt már késő mondanom.

2019. december

[szivmely]

Nemdohányzó

Leszegett fejjel, a padkák között kacsázva megyek, mit adtam: csupán jellemem, többet magam sem, akkor sem, ha belefeszülök. Hogy az utolsó kör előtt, már kissé szomorúbb tekintettel körbe, miközben mások sokkal vidámabb tekintettel egymásra, mosolyogva, picit talán lenézve, alig észrevehetően, idegen vagy egy világban, táviratok jönnek-mennek, apád meghalt, te ölted meg, a folytonos bizonyítási vágyad, amivel neki akartál megfelelni, görcsösen kapaszkodva a trónba, amiért harcolni se kellett, hisz kinek is kellene oly uralkodás, amely ingatag, amelyben csak a pillanat öröme van, s a félelem, hogy előbb-utóbb ólom kerül a szemekbe.

Mindenhogy kényelmetlen, tulajdonképpen nem nekem találták ki ezt, tudom most már. Akárhogy húzom fel a lábaim, nem férek el, törökülésben meg mégsem, az olyan nemzetveszejtő, hideg is van, idővel visszaveszem a kabátot is, mert lassan már látom, amit kilehelek, pedig feláras, meg minden, de mintha nyitva volna az ablak, olyan érzés, arcul csap valami hűvösség, amit inkább csak az ereje miatt érzek hidegnek.

[onsieluenkeli]

Én nem tudom csak „rózsaszín szemüvegen” keresztül látni II. Erzsébetet. És szerintem aki egy kicsit is intelligensen gondol rá, és az életére, szintén nem.

Látom a Nagyimként akit nemrégiben veszítettem el, és nem csak majdnem egyidősek voltak, hanem tényleg hasonlítottak egymásra is. Látom ugyanazt a tiszteletet ami körbeveszi, látom a szintén nem semmi élettörténetet, és az elképesztő életerőt is benne. Mindenkinek ilyen nagyszerű nagyszülőket kívánnék. Nem egyszerű esetek, inkább különlegesek. És elhiszem hogy tudott akár veszekedni, vagy kőszívű is lenni. Nekik a generációkuk azért más volt. És látom a nem tökéletes családon is, akik tisztára olyanok mint a legtöbb család. Nekem segít, és jó érzés tudni hogy az unokái mennyire normálisak lettek, és példás szülők. A pletykaújságok, azaz a pletykák, ugyanolyan undorítóak, és ártalmasak, ahogy az egyszerű ember életében is! Azután látom mint a történelem részeseként, látom ikonként, vagy akár pop Culture&marketing szemmel...

Hiába van a „maszk”, a „képmutatás”, talán pont Diana halála óta lett a királyi család egyre nyitottabb, és emberközelibb. Nem is nagyon tudnak elbújni! Imádom látni a 70 év jellemfejlődését. Tanultak a hibáikból is jobbak lettek, de továbbra SEM tökéletesek. King George története is annyira mindenkié valahol. Mert akkoriban sok családban „kínoztak helyre”  gyerekeket.

Az embereket nem lehet elfogultan, és csupán csak egy szemüvegen keresztül nézni! Megvannak szépen náluk is a prok meg a kontrák.

Akik pedig magát a monarchia intézményét nem szeretik, és most jönnek a jobbnál jobb magyarázatokkal. Még őket is egy másik szemüvegen keresztül olvasom, megértően, igazat adva! De akkor is 70 uralkodás és non-stop szolgálat után az elhunyt megérdemli a tiszteletet. És igen, borzalmas ami a gyarmati korszakban történt, de ne felejtsük el azért azt sem, hogy sok hitvány politikai vezető, a 🇬🇧 zászló mögé bújva volt szadista, és undorító az alatvalókkal!

A Tumblr tele van, a túl sok információtól, a gyászoktól behülyült, és agyilag elzsibbadt gyerekekkel. Fáj látni hogy megy a bully, a cancel culture, és a meme cunami, de tudom hogy egy nap sokuk rájön, hogy II. Erzsébet mekkora volt. És a legtöbbjük amerikai, akik csak sorozatos és filmes szemüvegen keresztül itélkeznek most rajta. Hülyék.

Azért azt is muszáj megemlíteni, hogy Harry és Meghan a legkisebb gyereküket róla nevezték el! Lilybeth!  És számtalanszor cáfolták azt, hogy Diana rosszban volt a királynővel! A királynő imádta az új arcokat, az új dolgokat, a lázadást, hisz neki nem lehetett... Az unokái nagyon szerették.

És igen, neki túl sok, és nehéz teher jutott, de szépen helyt is áll.

II. Erzsébet diplomataként 70 éven át szolgálta az országát, és a bevételeinek a legnagyobb részét az országnak jutatta vissza. Az alapítványairól pedig annyit, hogy egyszer régen azt olvastam, hogy a világon a második legjobb aktivista Angelina Jolie, II.Erzsébet után. :)

És az biztos hogy Anglia nélküle szegényebb lenne, mindenféle értelemben.

.

[foulchildtiger]

010. október 25           Szocializmus és valóság          Írta:      

Steve McCann

      A televízió képernyőjén Európából áradó képek kijózanítóan emlékeztetnek arra, hogy a szocializmus mindenütt kudarcot vallott, és mindig is meg fog tenni, a megrögzött igaz hívők erőfeszítései ellenére. A Franciaország és Görögország utcáin zajló zavargások, közel 500 000 állami alkalmazott elbocsátása az Egyesült Királyságban, valamint Írország, Spanyolország, Olaszország és Portugália esetleges nemzeti csődje a jelenlegi kudarc.

      Ennek ellenére Washington DC hatalmi csarnokaiban van egy szocialista/progresszív összeesküvés, amelynek címzetes vezetője, Barack Obama nem veszi észre ezt a valóságot. Ezek az ideológusok továbbra is ragaszkodnak ahhoz a meggyőződéshez, hogy egyedülálló képességeik vannak a sikerre ott, ahol oly sokan kudarcot vallottak. Az egocentrikus amerikai baloldal nem ismer határokat, és az elhatározásuk, hogy akaratukat rákényszerítsék az Egyesült Államokra, nem lankadt és nem is fog alábbhagyni egyetlen választás eredménye ellenére sem.            

            Miután arra nevelték őket, hogy higgyenek az uralkodás iránti dominanciájukban, és a nemzeti béke, jólét és a csapások hiánya környezetében inkubálják őket, a hatalmas központi kormányzathoz tartozók, akik maguk irányítják őket, képtelenek változtatni és beismerni a kudarcot annak ellenére, hogy elsöprő. mai és történelmi bizonyítékok.            

            A szocializmus eredeti és mai hívei nem vesznek figyelembe egy nagyon alapvető, de megváltoztathatatlan tényezőt: az emberi faj alapvető természetét, ahogyan az ipari korban megnyilvánult. Az emberiség legdominánsabb tulajdonsága, mint minden élőlény, a túlélés és a boldogulás veleszületett vágya.            

            Míg egyesek készségesen dönthetnek úgy, hogy saját feltételeik szerint keresik a megélhetést, az emberi faj többsége számára a legkisebb ellenállás útja a legkívánatosabb. Így az emberiség ki van téve a pénzügyi csalásoknak, a szerencsejátéknak, a bűnözésnek, valamint azokkal szembeni haragnak vagy erőszaknak, akiknek több van. De mindenekelőtt sokan nagyon nyitottak a megélhetést biztosító központi hatóság koncepciójára, nem gondolva a hogyanra (a jelenlegi legkirívóbb példa a közszféra szakszervezetei).            

            Az emberi faj másodlagos jellemzője, és a legveszélyesebb, hogy egyeseknek meg kell hódítaniuk vagy meg kell őrizniük embertársaik feletti teljes kontrollt. A hatalomvágy mindig is velünk volt.            

A 19.

század közepén az ipari forradalom, valamint az európai lakosság életszínvonalának és oktatásának növekedése következett be. Ugyanebben az időszakban jelent meg a szocialista/marxista elmélet. Azoknak, akik felsőbbrendűnek tartották magukat a tömegeknél, és a múltban az írástudatlanok és mosdatlanok megfélemlítésének hatalma révén szerezhettek uralkodói státuszt, most más eszközöket kellett keresniük a kormányzás karjainak ellenőrzésére.            

            Ezt a hatalmat az volt a legkönnyebb felvállalni, ha a nép támogatásáért cserébe megígérte, hogy az állam egy új uralkodó osztályon keresztül bölcsőtől sírig biztosítja a polgárok gazdasági biztonságát. Így létrejött egy fausti alku, amely magában foglalta a többségnek a túlélés könnyű, másoknak pedig az uralkodás iránti vágyát. A lakosság, miután elkötelezte magát e megállapodás mellett, soha véget nem érő szabadságot várna a csapásoktól.            

            Ebben az elrendezésben azonban benne van saját pusztításának magva. Ahhoz, hogy a szocializmus sikeres legyen, olyan gazdasági alátámasztással kell rendelkeznie, amely megalapozhatja a hatalmas szociális kiadásokat. A Szovjetunió már az 1920-as és '30-as években bebizonyította, hogy a termelőeszközök teljes állami ellenőrzése óriási kudarc, mivel nem tudott elegendő vagyont termelni a lakosság eltartásához, és a szocializmus (kommunizmus) általuk alkotott változata fegyverrel vagy éhezéssel kell végrehajtani.            

            Csak a kapitalista gazdasági rendszer, amely a hatalmas központi kormányzat és az azt kísérő oligarchia szégyenfoltja, képes elegendő vagyont előteremteni ahhoz, hogy a nagyközönség számára szociális védőhálót biztosítson, felfelé irányuló mobilitást hirdetjen, és finanszírozza bármely nemzet biztonságát.            

            A kapitalizmus, amely az emberiségnek azt a részét tükrözi, amely a megélhetést a saját feltételei szerint keresi, természeténél fogva az egyén sikerét ünnepli, nem a kollektívaét. Az egyének, külön-külön vagy együtt, az öngazdagodás indítékától vezérelve, mások által kívánt javakat vagy szolgáltatásokat állítanak elő. A folyamat során munkahelyek és jólét jön létre, ami a társadalom egészének javára válik.            

            Hatalmas feszültség van azok között, akik ragaszkodnak a központi kormányzathoz, és esküdnek a szocialista filozófia mellett, és azok között, akik egy nemzet vagyonát termelik meg. Mivel az államnak eredendően nagyobb hatalma van, mint az egyénnek, amint a szocialista doktrína uralja az uralkodó osztályt, a kormányzat könyörtelen folyamatba kezd, hogy beleadja magát az egyén és a termelő osztály ügyeibe.            

            Azok, akik azt hiszik, hogy nyilvánvaló rendeltetésük az uralkodás, és hűek a szocialista elvekhez, elsöprően egocentrikus pszichikával rendelkeznek, és hajlamosak a lakosság és a gazdasági tevékenység ellenőrzésére törvények, rendeletek, adók, megfélemlítés és szélsőséges esetekben egyenes erőszak révén. Az eredmény a gazdaság állami irányítása felé vezető könyörtelen menetelés. A kudarcok története ellenére a szocialista ideológia híveinek minden új nemzedéke hisz abban, hogy ezt a megállapodást működőképessé teheti, és fenntarthatja a polgárokkal kötött íratlan egyetértését.            

            A valóság azonban az, hogy nem tehetik meg, mivel a kapitalizmus gazdasági motorja nem fogja tovább termelni a vagyont, ha egyre inkább a bürokraták és a központi tervezők hüvelykujja alá helyezik, akik elkerülhetetlenül megkísérlik nemcsak a gazdaság kormányzati irányítását, hanem a gazdaság szabályozását is. minden polgár napi tevékenysége. A termelői osztály motivációja elfojtódik, és vagy kiesnek, csatlakoznak a függő osztályhoz, vagy egyszerűen más, vendégszeretőbb országokba költöznek – ez a valóság minden eddiginél nagyobb játékban van a mai globális gazdaságban.            

            Amint azt a történelem megmutatta, a központosított kormányok idővel a túlzott és fenntarthatatlan hitelfelvételhez, valamint az inflációhoz fordulnak társadalmi kötelezettségeik finanszírozására. Nem tartható fenn a szerződés a statiszták és a polgárok között, akiknek a bölcsőtől a sírig tartó biztonságot ígérték, mivel ennek a megállapodásnak a gazdasági háttere gyorsan erodálódik.            

            A drámaian alacsonyabb életszínvonalat eredményező társadalmi és gazdasági káosznak elkerülhetetlenül be kell következnie, és bizonyos esetekben ezek a körülmények erőszakhoz vagy forradalomhoz vezetnek. Semmiféle ígéret, a kapitalizmus démonizálása, a termelőeszközök lefoglalása, a média átvétele, az elkobzó adók vagy a pénznyomtatás nem fogja helyreállítani a jólétet vagy a biztonságot a lakosság számára. Ezek a kétségbeesett tettek csak a lefelé irányuló spirál felgyorsítását szolgálják.            

            Az Egyesült Államokon belül, a kormányzó osztály szocialista indoktrinációja miatt, ez a folyamat jó úton halad, és a nemzet gazdasági és katonai hatalommá válásában csúcsosodik ki, ha meg nem is áll most.            

            Az Egyesült Államok alapító atyái, az emberiség történetének egyik legnagyszerűbb találkozási helye a ragyogó elmék között, megértették az emberi lények alapvető természetét. Ennek megfelelően olyan kormányformát és írott alkotmányt határoztak meg, amely nagymértékben korlátozza azokat, akik hegemóniát keresnek a nép felett, és korlátozzák az emberek azon képességét, hogy korlátlan biztonságot keressenek a központi kormányzattól. Felismerték, hogy csak az az egyén, aki szabadon keresheti a gazdasági boldogságot, eredményezhet olyan társadalmat, amelyben mindenki tartósan profitálhat.            

            Obama elnök és csatlósai jelentik a legnagyobb veszélyt az Egyesült Államokra az alapítás óta. A kudarc képeit a világ minden tájáról nem szabad elveszíteni az amerikai polgárok előtt. Meg kell érteniük, hogy az ország sorsa azon múlik, hogy az alapítók által rájuk hagyott kormányzati struktúrát felhasználva a lehető leggyorsabban megfosztják a mai uralkodó osztály által kisajátított hatalmat.              

            A választások megnyerése egyenlő. Ugyanakkor egyidejű elhatározásnak kell lennie a szocializmus pusztító és téveszmés filozófiájának megtisztítására a kormányzati intézményektől. Az Egyesült Államok csak így kerülheti el a láthatáron fenyegető sorsot.          

Read more:

https://www.americanthinker.com/articles/2010/10/socialism_and_reality.html#ixzz7JkQKE1zm

Follow us:

@AmericanThinker on Twitter

|

AmericanThinker on Facebook