#terjedés

[napelem]

Rohamtempóban terjednek a napelemek Magyarországon

Az engedélyköteles erőművek adatai alapján a villamosenergia-rendszer beépített teljesítő-képessége 2017. december 31-re a bázishoz képest mintegy 0,48%-kal, 8617 MW-ra emelkedett, zömében az új napelemegységek hatására. Összességében elmondható, hogy az év végére az engedélyköteles és a nem engedélyköteles fotovoltaikus beépített teljesítőképesség megközelítette a 350 MW-os értéket, amely 37,6%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Ebből a háztartási méretű fotovoltaikus termelők beépített teljesítőképessége mintegy 240 MW volt  - derül ki a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal és a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRt. közös kiadványából.

forrás: portfolio.hu

[sronti]

Most, ahogy már lassan Nyugaton ez mindegy, az jutott eszembe, hogy az oltások sorrendje nem biztos, hogy jó volt így.

Ha azt vesszük, hogy

1. A gyorsabb terjedés az exponenciális növekedés miatt nagyobb veszély, mint a súlyosabb betegséget okozó variáns, akkor arra kell fókuszálni.

2. Viszonylag hamar tudni lehetett, hogy ha nem is tökéletes a fertőzőség megakadályozása, az oltásoknak van ilyen hatása is.

Ebből következik, hogy az életkornak a 65+korosztály, krónikus betegek és a róluk gondoskodók után kevesebb szerepet kellett volna játszania, mint a potenciális kontaktok számának és körülményeinek.

Ezzel azt akarom mondani, hogy az abszolút prioritás beoltása után a munkahelyekre és életkörülményekre kellett volna fókuszálni. Tanárok, élelmiszeripari dolgozók, gyári dolgozók, szegregátumok, hajléktalan szállók ilyesmi.

Nem biztos, hogy ebben a körben meg lehetett volna ezt csinálni, de legközelebbre el lehetne tervezni legalább egy hatékonyabb sorrendet.

[mtahooligans]

itt azt hiszem, Albert nagyon sokat téved. a korábbi hullámok kapcsán nem is, de a mostanival kapcsolatban eléggé. szerintem ezt a hullámot Magyarország "elég jól" megúszhatta volna még a 60%-os oltottsági arányával is. ezeket a tudásokat kellett volna összerakni:

K-Európában sokkal kevesebb a fertőzés átadásához elégséges érintkezések száma, mint nyugaton, ezért ugyanolyan intézkedések sokkal erősebb hatást érnek el.

a maszk tényleg sokat segít a terjedés fékezésében

Izrael miatt nyár vége óta tudjuk, hogy a harmadik oltással is rendelkezők (legalábbis az oltás utáni hónapokban) jóval kevésbé fertőződnek még a deltával is.

azaz, ha szeptember óta élnének a mostani tömegközlekedős maszkozási korlátozások, akkor sokkal kevésbé terjedhetett volna el alapból a járvány, és egy kevésbé elterjedt vírusra jött volna az ősz közepi berobbanás. amire persze azonnal teljes beltéri maszkkötelezettséget kellett volna / kéne bevezetni. mindeközben a harmadik oltások maguktól is eléggé futnak, de erre erősen rá kéne erősíteni.

ezekkel lényegesen jobb helyzetben lehetett volna tartani a járványt. és mellesleg szerintem most is ez lesz a megoldás. egy-két héten belül meglesz a kötelező beltéri maszkviselés. a november végére hirdetett oltási héten a harmadik dózisokból fognak beadni mondjuk egy millát.

azt írta GA, hogy az okt 23 buszoztatás, meg ilyesmik. ezek biztos nem tettek jót, de spec már okt 23 előtt beütött a basz, ráadásul ha okt 23-án megfertőződtek sokan, akkor még van egy lappangási idő. azt már a korábbi járványoknál is láttuk, hogy a bevezetett intézkedések 2-3 hét után hoznak eredményt. egy adat nem sok, de ma a kórházban kezeltek száma végre letért az elmúlt 3 hét nagyon durva görbéjéről. (persze még mindig bőven nő.)

október 23-án nemcsak a békamenet volt, hanem elkezdődött az őszi szünet is. lehet, hogy túl optimista vagyok, de szerintem az a valamennyi szigorítás, amit meghoztak, az ezen a lassabb növekedésen tartja majd ezt a görbét akkor is, ha kimegy az őszi szünet hatása, de persze kéne a teljes beltéri maszkhasználat, meg a harmadik oltás ahhoz, hogy valahogy le lehessen törni teljesen.

[ka-steve]

Valaki elmagyarázhatná nekem, hogy az amit a kormány csinál, hogy nem népirtás. Nem vörös-khmer stílusban értve, hanem a Mao/Sztálin féle “hopp, véletlenül éhen haltak páran itt, hát nem én tehetek róla” stílusban. 

A kínai adatok alapján tudjuk, hogy a halálesetek az első tünetek után 6-41 nappal történnek, a medián 14 nap. A lappangásról ugye nem tud ennyire pontos adatunk lenni, de a jelenlegi legjobb tippünk, hogy az esetek 99%-a 1-14 nap között van, szóval egyszerűsítve dolgozzunk 7 nappal. Ami azt jelenti, hogy a halálozások a 3 héttel ezelőtti fertőzésekkel állnak közvetlen kapcsolatban. (Ez leegyszerűsítő, mert inkább egy olyan haranggörbét kéne elképzelni, aminek a közepe van 3 hétnél, és mindkét irányba van szórás, de közelítésnek most legyen jó.)

Ugye ment már körbe ez az ábra arról, hogy melyik országban hány regisztrált fertőzés volt, amikor a halálesetek száma elérte a 4-et:

Már csak ez alapján biztosak lehetünk benne, hogy a “131 fertőzött” az egy szinte Irán szintű hazugság és a valóság legalább a 10-szer ekkora zónában van.

De ennek egy másik úton is utánaszámolhatunk. Világszerte ugye jelenleg 4% a mortalitási ráta a kiszűrt esetekhez képest. Legyünk nagyon-nagyon-nagyon optimisták, és mondjuk azt, hogy a fertőző emberek felét sikerült kiszűrni globálisan, szóval legyen 2% a mortalitási ráta. (Ez már csak azért is nagyon-nagyon optimista, mert kutatók aktuális becslése szerint még Kínában is a fertőzöttek 86%-a soha nem volt kiszűrve, azaz a valódi fertőzöttségi adatok 7-szeresei az általunk ismerteknek, azaz a mortalitási ráta is valójában “csak” 0.57%, de ez egyelőre még nem megerősített, szóval maradjunk konzervatívabb számoknál.)

2% mortalitási rátával számolva 6 halálesethez 300 fertőzött kellett. 21 nappal ezelőtt. Nem ma 300, nem ma 131, hanem 3 hete 300 fertőzött - akik azóta is fertőznek.

Olaszországban 3 héttel azután, hogy 300 fertőzött volt (a lenti ábrán a bogyó), 28.000 fertőzöttről tudtak (~8700%-os növekedés).

Még Iránban is 3 héttel azután, hogy bevallottak 245 fertőzöttet, még a saját számaik szerint is 17.000 fertőzöttjük volt (~7000%-os növekedés).

Kínáról az első adat, amit hirtelen találtam, január 22-i, 548 fertőzött, ami vagy igaz, vagy nem, de induljunk ki ebből. 3 héttel később 45.000 fertőzött, ~8100%-os növekedés.

Más országokról nincs még 3 heti adatunk miután elérték a 300-at, de pl Németország az elmúlt 3 hétben 130-ról 24.000-re nőtt (18300%-os növekedés, a bogyó a 3 héttel ezelőtti helyet mutatja), Spanyolország 84-ről 28.600-ra (33400%-os növekedés), a még a teszteléssel csúnyán lemaradó USA is 74-ről 30.000-re (40500%-os növekedés). 

Ezzel szemben Magyarországon azt állítják a hivatalos számok, hogy ugyan annyi halottunk van, ami alapján 3 hete volt kb 300 fertőzött, ami alapján jelenleg tízezres nagyságrendű fertőzött kell legyen az országban, de mégis valahogy összesen 131 fertőzött van. És mivel csak 131 fertőzött van, ezért nincs szükség semmilyen kijárási tilalomra. Diktatúra azonnali bevezetésére szükség van, de semmi másra.

Miközben a fenti terjedési adatokból tudjuk, látjuk, hogy minden egyes nap átlagosan 20%-kal nő a fertőzések száma. Ami azt jelenti, hogy minden egyes nap átlagosan 20%-kal nő a 3 hét múlva elhalálozó emberek száma. Ha nem teszteljük őket, akkor is. Nézd meg a fenti olasz ábrát. Ott van a jobb alsó sarokban a halálozás szürke háromszöge. Told el balra három héttel, és hátborzongatóan illeszkedik az akkori esetek számához. Ami alapján várható, hogy a halálozások is úgy fognak emelkedni a következő három hétben, mint ahogy a fertőzöttek emelkedtek az eddigiekben.

Ha ma reggel valójában 1000 fertőzött volt Magyarországon, holnap kb 1200 lesz, egy hét múlva 3600, két hét múlva 13.000, három hét múlva 46.000, egy hónap múlva 285.000. 

Ha ma reggel 10.000 fertőzött volt, akkor holnap 12.000 lesz, egy hét múlva 36.000, két hét múlva 460.000, egy hónap múlva pedig több mint az ország negyede, 2.850.000. (Ide most nagyon szívesen írnám, hogy eddigre persze már lassul valamiért a terjedés, de nem, miért lassulna, ha lesz is herd immunity - nem tudjuk, hogy alakul-e ki immunitás a meggyógyultakban - , az majd a tömeges gyógyulások után jöhet létre, amikor az immunisak aránya eléri a kb 95%-ot.)

Ezeknek az embereknek a 2%-a aztán 3 hét után meg fog halni. 285.000 fertőzöttre az 5700 haláleset. 2.850.000-re 57.000 haláleset. Mármint ennyi lenne, ha nem telítődne az egészségügy. Ha telítődik, mint azt az olasz példán látjuk, ahol épp 9%(!!!) a halálozási ráta, akkor az 265.000 haláleset. 

Ha túltelítődik az egészségügy (ami már most túl van), akkor többen. 

Az egyetlen dolog, amit tenni lehet ez ellen, hogy ha megállítjuk a vírus terjedését. Ehhez nem diktatúra kell, nem harckocsis katonák kellenek, nem szájkosár-törvény kell, hanem teljes kijárási tilalom, nagyon szigorú kivételekkel, pontos órarendre szétosztott bevásárlási lehetőséggel, kötelező maszkhordással, bőséggel a lakosság rendelkezésére bocsátott maszkokkal a minimális kijáráshoz is, alaposan felszerelt egészségügyi dolgozókkal stb. Az kell, hogy ne tudjon naponta 20%-kal terjedni a vírus. 

Ha ma reggel 10.000 fertőzött volt és akár csak 10%-ra sikerül leszorítani a napi terjedést, akkor egy hónap múlva csak 191.000 fertőzött lesz, majd rá 3 hétre “csak” 3840 haláleset lesz, azaz 53.000 halált, a halálesetek 93%-át sikerülne megakadályozni. Ha 5%-ra le tudnánk szorítani a napi terjedést, akkor “csak” 45.000 fertőzött és 900 halott lenne egy hónap után (98,5%-os csökkenés), egy varázslatos 1%-ra szorítva pedig 13.600 fertőzött és 272 haláleset lenne (99,5%-os csökkenés).

Persze ezekben rengeteg a “ha”, de a többségük az optimista irányba csal. Ha nagyobb a terjedés tempója mindenhol, csak már senkinek nincs kellő kapacitása ezt kimutatni tesztekkel, akkor súlyosabb a helyzet. Ha a mortalitási ráta valójában a rejtőző esetek miatt tényleg csak 0.5%, akkor már 3 hete sem 300, hanem 1000 fertőzött kellett ahhoz, hogy ma 6 halálról tudjunk. Ha nem 6 haláleset volt (mert egészen máig nem tesztelték utólag sem a lázas tüdőgyulladásban elhunytakat sem), hanem több, akkor annyival rosszabb helyzetből indulunk. De persze szerencsére az is lehet, hogy ezen számok közül valamelyik kisebb, mint gondolnánk. Matematikailag nem teljesen kizárt (csak valószínűtlen), hogy 6 halálesetnél még bejátszik némi véletlenszerűség, és valamennyivel nagyobb arányban kapták el gyenge immunrendszerű emberek a kórt - de elég esélytelen, hogy ennyire, hisz máshol is terjedt kórházakban, legyengült emberek között is. Elméletileg az is lehetséges, hogy a terjedés eleve kevesebb mint 20%, csak az országok egy idő után kaptak észbe és kezdtek tömegesen tesztelni, ami miatt 20%-nak tűnik a növekedés. Nagyon valószínűtlen, hogy mindenhol ugyanez zajlott volna, és ha mégis, valószínűleg nem jelentős a különbség. 

Mindezt nem tudom, hogy lehet úgy összefoglalni, hogy az, amit a kormány csinál, ne legyen nagyon konkrét elárulása és élve feláldozása az állampolgárok tömegeinek. Tudva, hogy tízezrek fognak meghalni ha nem rendelnek el (ideális esetben egy hete) kijárási tilalmat, ha nem szerelik fel a lakosságot maszkokkal, ha nem nyomatékosítják minden lehetséges csatornán hogy a világháború óta történt legnagyobb katasztrófával kell szembenéznünk,  ha nem rendelnek mindent az egészségügy kapacitásbővítése alá, ha nem szereznek tömeges teszteléssel a magyarországi fertőzésről pontos számokat és nem adják azokat közzé, területi lebontásban, arra tényleg nem tudom, hogy milyen szót lehet találni a hazaáruláson kívül.

Dél-Koreában 300.000 fölötti számban teszteltek. Spanyolországban 350.000 fölött. Németországban mostanra heti 160.000 tesztre van kapacitás, amit elvileg többé-kevésbé ki is használnak. A World Health Organization gyakorlatilag levegőhöz sem jut, annyira azt üvölti, hogy mindenki mindenhol teszteljen, teszteljen, teszteljen.

Magyarországon 4443 teszt történt. 

Nem naponta, nem hetente, hanem összesen. A magyar kormány gyakorlatilag nem teszteli az embereket. Nem tesztelnek a reptereken, nem tesztelnek a határon. Nem tesztelnek ha lázas vagy és köhögsz. Anno nem teszteltek ha elismert járványövezetből érkeztél haza de nem volt lázad. Nem teszteltek, ha járványövezetből érkeztél haza és lázas és köhögős is voltál, de az a járványövezet szerint��k nem volt elég járványos. Nem teszteltek, ha szoros kontaktban voltál olyan emberrel, akinek kritikus állapotú tüdőgyulladása van, de még nem lett meg az ő tesztjének az eredménye.

Szingapúrban vagy Dél-Koreában (ugyan bőven tudnám mindkettő kormányát kritizálni) minden egyes frissen diagnosztizált fertőzött közelmúltbeli tartózkodási helyeiről és útvonalairól részletes információ érhető el, hogy aki érintett lehet, az tudjon róla, tudjon menni tesztelni, ne fertőzhessen meg bárkit gyanútlanul, de minden európai ország is közöl legalább megyei szintű adatokat. A magyar kormány még ilyen megyei bontásban sem hajlandó elérhetővé tenni a fertőzési adatokat, nemhogy konkrét helyszínekre vonatkozóan, esélyt sem adva az állampolgároknak, hogy elkerüljék a veszélyes helyeket, hogy aztán ne fertőzzék meg saját szeretteiket.

És persze bőven lehetne példákat hozni a világból, hogy hol máshol kezelik tragikusan a helyzetet. Ami nagyon érdekes, foglalkozom is vele bőven, de Magyarország szempontjából irreleváns. Én magyar állampolgár vagyok, engem a magyar kormány kéne képviseljen. A rokonaim Magyarországon élnek, őket nem a svéd, holland, angol vagy amerikai kormány, hanem a magyar kormány próbálja meg épp kinyírni.

Amikor Iránban tömegesen kezdtek el meghalni az emberek, és más országokban rendszeresen pozitíva teszteltek az onnan érkezők, miközben az állami sikerpropaganda adati szerint alig voltak fertőzöttek, azt hittük, hogy ez még a világ legrohadtabb diktatúrái között is csak egyszer fordulhat elő, mert még a többi kontraszelektált despota is tanul a példájukból. Erre most pont Magyarország kell az legyen, ami ezt a példát követi. Csak azért, hogy a köztévének hívott kreálmányban büszkén mutogathassák, hogy minden környező országban nálunk jóval több megbetegedésről tudnak. És a válságra adott válaszuk az, hogy holnap korlátlan határidejű teljhatalommal ruházzák fel magukat, és megszavazzák, hogy 5 év letöltendő járjon azért, ha valaki “valótlan tényeket” állít, amit ha “valóságnak” a kormány propagandáját vesszük, akkor már ezzel a poszttal is megsértenék...

[algebraicvarietyshow]

a másik kedvencem, amit ezek a tudósok minden második kommentsorban beidéznek, hogy svédországban bezzeg most nem emelkedik úgy az esetszám, mint máshol

ami igaz, bár várjuk ki a végét, mert ennek a terjedés földrajzi tulajdonságaihoz is lehet köze meg hogy pl dánia tízszer annyit tesztel, mint a többi skandináv ország, de ez mindegy is, hanem hogy mi volt ennek az ára skandináv összehasonlításban:

illetve “bezzeg svédországban” éppen:

[plumsworld]

Mi kezdjünk a Facebookkal?

Múlt héten Donáth Anna számos bejegyzésben mutatta be (az érkező visszajelzésekre is reagálva), hogy milyen irányban képzelné el a Facebook szabályozását. A szabályozás régóta téma Brüsszelben, és a techlobbi sikere ezzel szemben eddig gyenge. A főszereplő talán Margrethe Vestager EU-biztos, akinek a témában való felkészültségéről és a közjót őszintén képviselni akaró szándékairól 2019-ben többen személyesen is meggyőződhettünk.

Írok először pár saját gondolatot és megoldási javaslatokat a teljesség igénye nélkül, majd Anna két hosszabb posztjának a javaslatokat tartalmazó részét teszem a bejegyzésem végére. Legalább azt a két írását tényleg érdemes egészében is végigolvasni.

Két megjegyzés még az elejére:

Az utóbbi időben Varga Judit is előállt az ötlettel, hogy szabályozná a Facebookot. Ez annyira nem nyugtat meg, de ez egy külön téma, amivel ebben itt ennél többet nem foglalkozom.

A saját élményeimet az idővonalamról eltűnő posztokról tavaly nyáron itt szedtem össze. Nem gondolom, hogy politikai cenzúra történt az oldalamon, de az eredménye mégis az, hogy kormánykritikus posztok láthatósága szűnt meg.

Saját gondolatok

A techcégek közül a közösségi médiára, és kifejezetten a Facebookra koncentrálva sokféle véleményt látni. Négyéves lassan az a Vox-cikk, amit rendszerint felidézek, és amire rendszerint kevés reakció jön. A cikk szerint a Facebook nemhogy véleménybuborékokba zár minket, hanem kipukkasztja ezeket a buborékokat. Az érvelés alapja az, hogy nem ülsz vagy ülnél le egy vacsorára azokkal a távolabbi ismerősökkel, akikkel ezeken a felületeken nagyobb eséllyel vitába szállsz.

A másik véglet talán a The Social Dilemma című film a Netflixen, ami gyakorlatilag minden károsnak tartott jelenséget ezeknek a felületeknek a nyakába varr. Nekem ez a film néhány ponton túlzásnak tűnik, miután hasonló közösségi média azokban az országokban is van, ahol nem volt Trump-jelenség. Ezzel együtt sok ponton elgondolkodtató a film, főleg abban, hogy a fiatalok önképére milyen hatással van az állandó pózolás, posztolás.

Évekkel korábban abban bíztam, hogy ha a közösségi médiában valaki leír valami olyat, ami kétperces erőfeszítéssel könnyen megcáfolható, akkor az szükségszerűen meg is fog cáfolódni. Jön egy közös ismerős, vitába száll, és elmondja, hogy miért álhír az, amit látunk, vagy miért olyan vélemény, aminek semmilyen tényalapja nincs.

Ez viszont szemmel láthatóan nem történik meg nagyon sok esetben. Saját magam tartom ehhez az elvhez, és vállalom a személyes konfliktust, de a legtöbb ember erre nem hajlandó, aminek megvannak a racionális okai. Ki szeretné az egész napját egy kommentszekcióban eltölteni, olyasmiről vitatkozva, ami számára és nagyon sok ember számára triviális, míg a posztoló láthatóan meggyőzhetetlen? Az ilyen posztok viszont többnyire nyilvánosak, megoszthatók, és sajnos terjedni is fognak.

Ennél még rosszabb, hogy a Facebookon fizetett hirdetésben is lehet hazugságot terjeszteni, ami külön profitot is termel a cégnek. Mostanra a világ legtöbb országában a hirdetési bevételek zömét a Google és Facebook viszi el, illetve kapcsolódó részeik, mint a YouTube és az Instagram. Az mfor tavaly nyári cikkét ajánlom erről, a Magyar Reklámszövetség szerint az online magyar médiapiac legalább 57 százalékáról van szó.

És eleve, az organikus terjedés is extrém jelenségeket mutat. Vannak posztok, amiket megoszt két-három ember, aztán egyszer csak jön egy poszt, amit hirtelen kétezer. Mintha évente egyszer szembe jönne az utcán egy kétszáz méteres ember. A közösségi média előtti világban ilyen elérésingadozások nem lehettek, miután nem egy társadalmi hálózaton keresztül, hanem közvetlenül érte el az adó a vevőt.

Ezek a mechanizmusok viszont nem jó irányba ösztönzik a tartalomgyártókat. A kattintásvadász hírek, a konfliktuskereső, odamondós (esetleg cukiskodó) posztok lenyomják lájkokban és megosztásokban azt a tartalmat, ami csak mondana valami érdekeset a világról. Ráadásul ömlesztve érkezik a tudománytól az ezotériáig minden mindenkire.

A pártok némelyike létrehoz olyan oldalakat, amik ugyan híroldalnak tűnnek, de elég gyakran csúsztatásokkal érvelő és álhírekkel dolgozó felületeket látunk. Az állampártnak pedig praktikusan végtelen pénze van erre, és az orosz dezinformációs kampányokat még nem is említettem. De nem kell Moszkváig menni, magyar példa is akad arra, hogy egy sokezres követővel rendelkező bulvárfelület a választások előtt hirtelen politikai tartalmakat kezd propagálni.

És vannak szoftabb problémák is. Miután szerkesztőséggel dolgozni macerás, a hírek pedig pörögnek, ezért előbb jelenik meg egy-egy jól szerkesztett anyag valakinek a személyes felületén, mint egy ismeretterjesztő portálon. Ezt egy laikusnak követni nagyon nehéz, sokszor nehéz lehet különbséget tenni egy szakértő és egy kamuprofilos álhírgyáros között. Ráadásul egyvalaki lehet, hogy egy témához nagyon ért, míg máshoz kevésbé vagy egyáltalán nem, ennek ellenére ugyanolyan magabiztosan posztol.

Napi szinten megtörténik, hogy rákérdek valakinél, hogy miért nem kommentálod X vagy Y cikkét. És jön a válasz, hogy látom, hogy ez így nem okés, de nincs időm, erőm, kedvem vitára. Amit megértek. Aztán visszajelzések hiányában a következő poszt még magabiztosabb lesz, a valódi visszajelzés esélye pedig még kisebb, és kialakulnak néhány szerzős visszhangkamrák. Egyre több az olyan ismerősöm, aki X és Y szerzőt kikövetett már Facebookon, és a Facebokon kívüli csatornákon keresi meg a szerző cikkeit vagy szerepléseit, mert jelentős különbségek lehetnek mind tónusban, mind alaposságban ugyanazon szerzőnél is.

Mi a megoldás?

Látjuk, hogy Ausztrália és Franciaország arra kötelezi mostanra a nagy techcégeket, hogy fizessenek a médiának az eddig ingyenesen átvett tartalmakért, amiből eddig profitáltak. Egy új, igazságos európai Facebook törvény célja sem különbözne ettől, nemzetállami szintek helyett továbbra is EU-s szinten kellene megoldást találni.

Amit én gondolok a maradék magyar sajtó esetén az az, hogy lehetne egy a régi Indexhez hasonló kapu, egy applikáció, ahol a valódi sajtótermékből az olvasó össze tudna állítani egy aktuális havi csomagot. A konstrukció úgy kooperálna a NER-rel és a techcégekkel szemben, hogy közben a versenyt sem szüntetné meg a tartalomgyártók között. Sőt, a régi Index blogketrecéhez hasonlóan az amatőröknek is lehetőséget adna, ha a szerkesztők szerint érdemes. Jelenleg újságolvasóként úgy érzem, hogy a tartalom elaprózódott, túl sok helyen és ponton kell előfizessek, és részben ezek miatt is, a Facebook megkerülhetetlen.

És néhány általánosabb dolog. Mark Zuckerberg azzal érvel, hogy ő összeköti az embereket, ami önmagában érték. Ezzel az állítással is vitába lehet és kellene szállni, az Animal Sociality & Collective Computation című podcast-beszélgetést ajánlom ehhez, ahol ezt a kérdést kapargatják mélyebben.

Ezenkívül azt is érdemes végiggondolni, hogy a nagy techcégek hosszú távon tényleg segítik-e az innovációt. Egy elefánt nem egy felnagyított egér. A lábai aránytalanul vastagabbak. Ez történik az innovációval is, ha különböző városokat hasonlítunk össze: a város méretével szuperlineárisan skálázódik. Viszont a cégekre ez pont fordítva van. Erről bővebben itt lehet olvasni.

A nagy techcégek feldarabolása mellett bőven akadnak versenypárti érvek. Egy Conversation-cikk szerint a Kínával szembeni verseny is a feldarabolás melletti érveket erősíti. Végül egy Atlantic-cikk a svéd és az amerikai megközelítést hasonlítja össze: Sweden has made it easier for upstarts to compete with big, established firms. The 20th-century economist Joseph Schumpeter theorized that economies thrive when “creative destruction” occurs.

Donáth Anna javaslatai

Ez Donáth Anna egyik múlt heti poszjta, amit szerintem mindenképp érdemes elolvasni. Arról szól, hogy a Facebook közszolgáltatás - ideje úgy is szabályoznunk. A másik poszt pedig arról, hogy a te adatod, az a te pénzed, azaz a Facebook nincs ingyen. Ideteszem végül azt, hogy szerinte mit kellene szabályozásba foglalni:

Az óriásplatformok tegyék átláthatóvá az algoritmusaikat, mutassák be, mit miért és miért nem láthatunk.

A reklámbevételeik után fizessenek minden felhasználónak és médiacégnek – azoknak, amikből eddig a pénzt csinálták.

Legyen egy független európai szervezet, amelyhez a felhasználók fordulni tudnak panaszaikkal, és amely kivizsgálja, és ha kell, visszacsinálja az óriásplatformok önhatalmú cenzúráit.

Az óriásplatformokon a szólásszabadságot nem cégeknek, hanem európai és nemzetállami hatóságoknak, illetve bíróságoknak kell szabályoznia és betartatnia.

Minden törlés ellen tiltakozni lehessen nemzeti és európai hatóságnál, minden felfüggesztés perelhető legyen bíróságon.

A felhasználok dönthessék el, hogy mikor, kinek és mennyi adatot adnak át.

Az óriásplatformok előzetesen mérjék fel, hogy milyen módon lehet visszaélni a felületeikkel és tegyenek jelentést a hatóságoknak a kockázatokról.

Kötelező legyen biztosítani, hogy az adatok, profilok könnyen letölthetőek, költöztethetőek legyenek.

Az óriásplatformoknak legyen kötelező évente részletes jelentést tenniük a kijelölt hatóság felé, hogy miért és milyen tartalmakat távolítottak el vagy korlátoztak.

Szilva Attila

[zeroz2ro]

“A munkacsoport modellje szerint augusztus 30-án a legvalószínűbb reprodukciós szám (R) 2-2,5 volt, magyarul egy fertőzött 2-2,5 másik embernek adta át a fertőzést. A cikkben megemlítik, ha a szerdai 365 új fertőzöttel számoljuk a 2-2,5 -es reprodukciós rátát, könnyen belátható, hogy rövidesen ezres nagyságrendben jelennek meg az új fertőzöttek. Oroszi Beatrix úgy vélekedett, ez a tendencia drasztikus, határozott intézkedések bevezetését indokolja. Az első hullámhoz képest különbség továbbá, hogy jelenleg a közösségi terjedés dominál és a fertőzöttek átlagéletkora jelentősen csökkent. Ez tavasszal 63-67 év volt, most 32.5 év.“ Gólyatáborok, bulik, Adria, oszt az átlagéletkor a felére zuhan ...

[kgyst]

Érdekes ez a második hullám

Ezzel senki nem foglalkozik, de amíg az első hullám gyakorlatilag Budapest-only volt, a második hullámban

a megbetegedések nagy része vidéken történik

Budapesten a megbetegedések száma kb. kétszerese az első hullámnak, miközben országosan majdnem tízszerese

az utóbbi héten Budapesten jelentősen le is lassult a terjedés

Jól jön ez a kupadöntő, már kezdett volna az egész unalmas lenni

[rblc]

A járvány időérzéke

Alig két hónappal ezelőtt, a járványügyi szigorú intézkedések bevezetése után már attól volt hangos a környezetem, hogy most már soha nem lesz semmi ugyanolyan, mint eddig volt. Már soha nem találkozhatnak szabadon a barátok, soha nem ölelhetik meg egymást újra a rokonok. Mindig ott lebeg majd a fertőzéstől való rettegés árnya minden emberi kapcsolat fölött. Ugyanakkor egy hónapja mindannyian nagyon várták már, hogy egyszer talán valamikor véget ér majd ez a borzalom és újra lehet menni bulizni, IKEÁ-ba, Barcelonába meg Héberbe meg esetleg Thaiföldre (vagy Malajziába? Mindig keverem. Tudod, ahol Szoszóék is posztolgatták az elefántos meg tengeri teknősös képeket.)   Két hónapja elég sok helyen elhangzottak korrekt infók arról, hogy néz ki egy járvány. Előkerültek olyan kifejezések, mint exponenciális szakasz, görbe ellaposítás, szigmoid, inflexiós pont, szaporodási ráta. Kutató ismerőseim mondogatták, hogy nem jó, hogy ennek kellett bekövetkeznie, de végre az emberek odafigyelnek rájuk és eljut hozzájuk az, amit mindig is hangoztattak. Két hónapja jöttek becslések arról, hogy milyen járványügyi intézkedések mellett mire lehet számítani. Az eredményekben persze volt szórás, de néhány elv, vagy sarokszám végig konstans maradt: védőoltás nem lesz hipp-hopp (1-1,5 év minimum); a megelőzés roppant fontos; az ellaposított görbe tovább tart, de az időnyerés fontos.  (Azt is láttam persze, hogy a folyton kijövő új, pontosított kutatási eredmények hogyan gerjesztik a “nem tudnak ezek semmit” gondolatokat, a komplex problémakörök akciótervbe öntési nehézségei pedig csak szították a “jó, de ez meg azt mondta, hogy hordjam!” problémakört, de hát no, a tudományos eredmények kommunikációja soha nem volt egy diadalmenet.) Néhány esetről tudom, hogy lecsúszott a cikkbe szerkesztés során pár olyan lényegtelennek tűnő kutatói fontoskodó frázis, mint a “változatlan feltételek mellett”, de hát azt úgysem olvasná senki.  --- Itt vagyunk kb. két hónappal később, és jönnek a szalagcímek, hogy vége a járványnak, lement az első hullám, megmenekültünk, nemmindmeghalunk, stb..  Most van, aki már az első szabad házibulit szervezi, volt, aki azonnal belevetette magát a forgatagba, van, aki arról posztolt, hogy, reméli, mégsem ugrott a nyaralási terv ott távol. Van, aki nem érti, mi a frászért kellett szopatni egy egész országot, amikor annyian haltak meg, mint egyébként is, az összes regisztrált fertőzött meg a felcsúti stadiont se töltené meg teljesen.  --- Nos, szerintem nem “A Járvány” csengett le. A hatékony intézkedések miatt az be sem robbant igazán. A reprezentatív tesztek szerint iszonyatosan pici az átfertőzöttség, ami egyfelől remek hír. Másfelől viszont azt jelenti, hogy nagyon sok fogékony ember lófrál szanaszét az országban.  Nyáron egy sor tényező valószínűleg a terjedés ellen hat: nincs suli, ahol kölykök egész nap összezárva egy légtérben passzolják egymásnak a vírust, majd viszik haza a szülőkhöz és a nagyihoz. A zsúfolt zárt terű bulik helyett is a szabad levegőn érzi jól magát szívesebben az ember, ahol a légmozgás sokat segít. A nyamvadék burkos vírusoknak eleve rosszabb a “túlélési” esélye magasabb UV mellett. Satöbbi, satöbbi. Kíváncsian várom, hogy alakulnak a statisztikák kb. két hét múlva a nagy nyitás után.  Előttünk a nyár. Meglátjuk, mennyire lehet jönni-menni a világban. És persze jön még az őszi takonyidő októberben-novemberben. Az még öt hónap.  De szerencsére az emberek megtanultak kezet mosni, távolságot tartani, mértékkel közlekedni, igényekből lejjebb adni. Mindenki felfogta, hogy a változtatás szükséges, hogy elkerüljük a következő nagy gebaszt. Hiszen a világ és a kapcsolatok már soha nem lesznek olyanok, mint két hónappal ezelőtt voltak.  LOL. LMAO. ROFL.

[sronti]

A járvány akut része akkor ér véget, vagy akkor tartunk szünetet benne, ha az új variánsok a gyors terjedés, szerzett immunitás megkerülése és súlyos tünetek okozása szerzett immunitással rendelkezők között közül legföljebb kettőt tudnak egyszerre. Ha mind a három megvan, akkor újra pánik.

Az első kettő viszonylag gyorsan kiderül, de valamit muszáj lenne kitalálni a harmadikra. Egy hónapja tudunk az omikronról, ez túl hosszú idő ilyen kétségekhez és valahogy le kell rövidíteni.

[ka-steve]

De hát honnan hova lassítsuk a vírus terjedését? Hány fertőzött van városonként? Miért lepődünk meg rajta, hogy az emberek nem veszik komolyan a karantént, ha továbbra is alig tesztelünk embereket, ergo tökre nem tudunk valós fertőzöttségi adatokat, de még amit tudunk, azt sem vagyunk hajlandóak megosztani a néppel? 

Ha kint lenne az infó, hogy Debrecen: 1234 fő stb, a rádió óránként mondaná be a számokat minden településre, rohadtul nem rohangálnának nyugdíjasok az utcán, de hát ha egyszer direkt hamis biztonságtudatban tartjuk az embereket, akkor közben mit lepődünk meg, hogy nem hajlandóak aggódni?

[plumsworld]

Mi a helyzet a koronavírussal?

Régen posztoltam koranavírus-témában. Ez egy áttekintés lesz, kiválasztva az információözönből azt, ami szerintem lényeges.

Ugorjunk vissza az európai válság elejére. Március elején néhány tízezer és tízmilló közé tették a koronavírus várható áldozatainak számát. Két év alatt, globálisan. 

Ezeket a számokat március tizedikén direkt kontextusba helyezve posztoltam ki: a koszorúér-betegség két év alatt húszmilló áldozatot követel, ami a leggyakoribb halálok.  

Augusztus ötödikén a Nature-ben megjelent egy cikk, ami megpróbálja elképzelni 2021-et: a vírus jelen van, folyamatosan terjed, változó intenzitással, amihez időszakos lezárásokkal és egyéb eszközökkel alkalmazkodunk. A cikk 1.75 millóra becsüli 2021 júniusára az áldozatok számát. (Ez egy nagyságrenddel kisebb, mint a márciusban említett legrosszabb, és két nagyságrenddel nagyobb, mint az akkor említett legjobb kimenet.)

Jelenleg 700 ezer feletti áldozatnál járunk.

Élesen elkülönülő hullámokban gondolkodni globális skálán félrevezető, de még egy kontinensre vagy nagyobb országra átlagolva is. 

Az ábra a napi új áldozatok számát mutatja egymillió főre nézve. Pirossal az Egyesült Államok adatai látszanak: ott a helyzet egy ideje rosszabb a svédországinál (a 110. nap körül van a váltás). Az európai számok egy ideig együtt mentek az amerikaival, majd lecsengtek. Szürkével vannak az egész világra vett adatok, ez alatt megy legalul a magyar.

Adatok forrása: https://ourworldindata.org/coronavirus

Néhány dolgot jobban tudunk március óta.

Hogyan terjed a vírus? Hogyan terjed a szabadban és hogyan terjed zárt térben? A Vox-magazin csinált erről egy nagyon jó videót két hónappal ezelőtt. Sok videó van, de ha valaki egyet néz meg, akkor ezt ajánlanám.

Zárt térben sem fertőződik meg az, aki ugyanazon asztal körül ül, ha nincs a légáramlás vonalában. Ha valaki viszont abban ül, akkor akár a szomszédos asztalnál is megfertőződhet. 

A szabadban ugyanakkor nagyon kicsi az esélye, hogy valaki elkapja a vírust.

Volt-e értelme az eddigi intézkedéseknek?

Volt, de a hatóságok által elrendelt intézkedések és az egyéni válaszok (viselkedés) súlya/hatása összemérhető.

Minek volt igazán értelme? A bécsi Complexity Science Hub (CSH) ebben a cikkben táblázatos formában összeszedi, hogy az egyes intézkedéseknek milyen hatása van az ún R0 csökkentérése.  

"Lockdowns too were most effective when imposed early on—but they also had tremendous impacts on social and cultural life, wellbeing and the economy as a whole. Our study is good news in that respect. We see that we do not necessarily need the most intrusive measures to successfully bend the curve. With the right combination of less severe interventions, the reproduction number can considerably be reduced"

A táblázatot érdemes tanulmányozni.

Mik a jó modellek a vírus terjedésére?

Erről beszélgettünk Csordás Dórával és Donáth Annával egy tavaszi podcastban, amire pozitív visszajelzések érkeztek azóta. A legegyszerűbb modellben vannak fogékonyak (S) és fertőzöttek (I). Lehet csinálni olyan modellt, ahol a fertőzöttek újra fogékonyak lesznek (SIS), és olyat is, ahol lesznek gyógyultak (R), akik már nem tudják újra elkapni a vírust. Ez utóbbit, a SIR-modellt jártuk ott körbe.

Ahogy ott is elmondtuk, és sok helyen mások is leírták, lényeges az, hogy nem homogénan keveredve létezünk, hanem kapcsolatok hálózatában élünk. Vannak például szuperterjesztők, akik ötven másikat is megfertőzhetnek. 

Mindez alapvetően tudja megváltoztatni az egyszerűbb modellek jóslatait, érdemes megnézni Barabási-Albert László: A hálózatok tudománya tankönyvének 10.3 fejezetét erről. (Magyarul a Libri adta ki a könyvet.) A 10.3 táblázat összeszedi, hogy a hálózat topológiáját hogyan kell figyelembe venni az SI, SIS és az SIR modellekben, azaz hogyan változik a vírus terjedésének karakterisztikus ideje és a járványküszöb (átlagtér-közelítésben). Ezeket a fogalmakat nagyon világosan tisztázza a könyv.

Vannak úgynevezett ágensalapú (agent-based) modellek is, ahol egyéni szinten lehet modellezni, hogy mi törénik. Egy mallorcai barátom a sziget összes lakóját szimulálja a laptopján. Erről a módszerről ismeretterjesztő szinten Alessandro Vespignani ír ebben a könyvében a hatodik fejezetben, aki a Zika vírus terjedését jósolta meg sikeresen, figyelembe véve a vírust terjesztő szúnyogok mozgását is.

Túl- vagy alul reagáljuk?

A Qubitre készítettem korábban egy cikket arról, hogy túlreagáljuk-e ezt az egészet, amiről utána a Klubrádióban is beszéltem. 

Ebben a mikroblog-posztban linkelt anyagok ezt csak kiegészítik. A terjedés alakulására az egyéni válaszok hatással vannak, amit befolyásolnak a hírek, és ebben nincs igazán analógia mondjuk a koszorúér-betegséggel. 

Hogy konkrétabb legyek a végére: a stockholmi metrón, emberekkel zárt térben összezárva veszek fel maszkot, hiába itt nem kötelező, mert semmiből nem tart felvenni, és magam mellett másokat is meg tudok óvni. 

Fontos különösen védeni azokat, akik sok emberrel érintkeznek (eladó, buszvezető), illetve kifejezetten figyelni az idősotthonok védelmére.

Parkokat lezárni viszont tényleg nem kellene.

Ha valakinek vannak átgondolt, jó anyagai még a támában, linkelje.

[h3ymyf1sh]

“Merkely kitért arra is, hogy mind Magyarországon, mind pedig külföldön folyamatosan csökken a koronavírushoz köthető halálozás. Ebből arra lehet következtetni, hogy a vírus veszített agresszivitásából.”

Napok óta azon gondolkodom, hogy ez így mennyire lehet igaz. Mert egyrészt ott van a Fehér Ház által is hangoztatott, de ettől még valós faktor, hogy több teszt=több kimutatott fertőzött=alacsonyabb halálozási arány, másrészt ott az a tény, hogy a mostani (második vagy megújúló első) hullámban a fiatalok és általában a kevésbé veszélyeztetett aktívak nagyon nagy számban hordozók, a nagyon veszélyeztetetteket meg - tanulva a tragédiákból - jobban megvédik, harmadrészt meg ott a szezonális hatás azon eleme, hogy a fertőzési góc nélküli sima közösségi terjedés, amivel a veszélyeztetettekre a legkönnyebb átvinni a vírust, nehezebb (anyám nem jár focimeccsre és házibuliba).

Ha tudnánk, hogy ezek a tényezők hogyan hatnak, akkor biztosabban lehetne következtetni az agresszivitás alakulására.

[algebraicvarietyshow]

akartam egy, és csakis egy

éjszakai komolykodós posztot is a koronavírusról, utána úgyis saviorra teszem az egész témát tumblren, mert kezd az egész túlcsordulni (csak azt sajnálnám azért, hogy akkor a viccekről lemaradnék). 

szóval én az előző napokban éreztem azt, hogy kezd megbénítani a téma, és nyilván nem elsősorban a rám leselkedő konkrét veszély miatt, hanem azért, mert ez mégis csak olyan dolog, amikor az ember nemcsak a saját egészségével vagy akár életével kapcsolatban vállal kockázatot, hanem másokéval is. de nem akartam a “mindent-jobban-tudós” zsákutcába se belefutni, és nagyon nehéz a “mindent-jobban-tudok” és az “elhárítom-a-felelősséget-a-döntéshozókra” között az egészséges kompromisszumot megtalálni, ahogy az abszolút-pánikoltatás és a nincs-itt-semmi-látnivaló között is vannak átmenetek. szóval én nem akarok ilyeneket írni, hogy miket kéne vagy nem kéne csinálni, főleg mert saját magam se találtam meg az előző napokban ezekre a válaszokat. olvastam persze én is a “cancel everything”-es csávó twitter-bejegyzését, majd cikkét, illetve most már a cnn-en is szerepel, és miközben teljesen érthetőek a szempontjai, valami mégse oké az egészben: leginkább a felvezetés zavart, hogy ő ugyan nem epidemiológus, de a politikafilozófia nagy ismerőjeként hozzátenne mégis a témához. pls. az rendben van, hogy egyszerűen emberként, akit érint a dolog, van véleményed, mondjuk az már kérdés, hogy kinek a véleményét kell az atlanticnak közölnie, de hogy mindezt a politikafilozófiával indokolja valaki? az is idegesít itt a tumblren, amikor valaki a politikai eszmék működésének ismerete nélkül pár perc guglizással határozott véleményt formál ebben a kérdéskörben, miért lenne oké mindez a másik oldalról? igen, én is olvastam pár cikket a vírusokról az elmúlt napokban, de nem érzem ettől szakértőnek magamat. [igen, a végső döntés persze politikai, de ezeket jó esetben olyan szakértők javasalatai alapján hozzák meg, akik évekig-évtizedekig tanulmányozták az egészségüggyel kapcsolatos intézkedések hatásait.]

közben persze érthető az aggodalom is. amire tehát ki akartam inkább futtatni a dolgot, hogy oké nem tudni, és oké, ha az ezzel kapcsolatos aggodalom néha túlcsordul. és biztos vagyok benne, hogy a megoldás nem az, ha mindenki szakértőt játszik, hanem ha empátiával fogadjuk a másik aggodalmát. 32 diák közül ma 25 bent volt a két órámon, többségükben külföldiek - egyikük már tegnap írt emailt, hogy hát ő aggódik, nem lehetne-e lassan áttérni az online órákra, és hát végülis mint kiderült, csak egy napot tévedett. nyilván a konkrét esetben azt válaszoltam, hogy követem az egyetemi irányelveket, ami ma délutánig azt jelentette, hogy az órák megtartásra kerülnek - de azért ezt sem éreztem egy teljesen evidens válasznak. igen, ezeket a dolgokat nem én döntöm el, és valahol majdnem a legalján vagyok ebben a hierarchiában, de azért az is világos, hogy a konkrét szituációban nekem is van valamilyen hatalmi pozícióm a diák fölött. (akit persze senki nem kötelez arra, hogy tényleg bejöjjön az órára, lehet x alkalommal indok nélkül hiányozni, de ha teljesíteni akarja a tárgyat, akkor mégis csak ösztönzés alatt van, hogy ha csak tud, jelenjen meg.) nem érzem magamat rosszul amiatt, hogy az órát megtartottam (ahogy attól se, hogy most egy darabig nem fogok órát tartani), de maximálisan megértem az aggodalmát, és - elnézve ahogy az állam bánt az érintett külföldi diákokkal az elmúlt napokban - külföldiként én is többször meggondoltam volna, hogy bejöjjek-e egy egyetemi órára magyarországon. ilyen szituációban nem hiszem, hogy a humánus reakciót bármilyen más tudás pótol.

természetesen én is aggódom, hogy k��szen áll-e az egészségügyi infrastruktúránk egy ilyen kihívásra, vagy hogy mi az, amivel megállítható egy olaszországihoz hasonló terjedés, illetve, hogy végülis akkor az autokráciák vagy a liberális demokráciák kezelik-e jobban az ilyen szituációt (egyik se, egyelőre úgy tűnik - bár talán bizonyos best practice-ek eltanulhatók). de talán amiatt még inkább, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz, ha beüt a legrosszabb, vagy csak egyszerűen amikor már túlságosan félünk a legrosszabbtól. 

koronavírusos viccek azért jöhetnek továbbra is.

[harompontkilenc]

És azt tudtátok, hogy az 5G hisztéria akkor kapott egy óriási löketet, amikor Woody Harrelson megosztott twitteren egy általa sosem olvasott, az 5G terjesztés és a covid terjedés közötti számadatokat párhuzamba állító jelentést?