#tele van a tököm

[nubesetanimus]

Utálok mindenkit

Szeretnék elmenni lakni egy erdőbe vagy egy szigetre vagy akárhova ahol nincsenek emberek nem kell együtt dolgozni senkivel főleg nem arra teljesen alkalmatlan személyekkel akikkel nem lehet kommunikálni nem lehet megbeszélni a konfliktust mert csak üvöltve tud beszélni velem, én meg világ életemben utáltam az üvöltő kiabáló embereket...

Szóval megint föl kéne mondani a büdös picsába...

Elmenni birka pásztornak

[troger]

már megint nem olyan lett a hajam, mint akartam 😭

ez így 3ból 3 alkalom, különböző fodrászoknál, és már igazán tele van a tököm

most tényleg az van, hogy magyar fodrászhoz kell mennem? vagy keresni egyet a hipszternegyedben etnikai alapon, aki valószínűleg látott már punkot életében??? olyan kurva nehéz dolgot kérek, amihez C1-es nyelvvizsga kell?

/rant

[pajjorimre]

DiagnosztikaTFSISiófokDániel

és hasonlóan mentett, egyszer se hívott számokkal van tele a tököm telefonom. Ideje lenne talán kisöpörni kicsit ezt is.

[harompontkilenc]

Szabadítsatok meg a Pixelemtől!

Úgy döntöttem, hogy elegem van a hülyékből, szóval eladóvá teszem az ajándékba kapott Google Pixel 9 Pro XL "porcelán" (AKA fehér), 128 gigabájtos háttértárral rendelkező készülékemet, melyre 2026 augusztus 14-ig érvényes a garancia, amit a Google jegyez IMEI alapján. Adom vele a teljes csomagolást (doboz, SIM-tű,kábel, papírok), valamint a színben hozzá illő, baromi jó tapintású gyári tokját -ami önmagában 16.000 HUF).

Viszont mivel én nem vagyok az a nagyon fóliázós típus egy ideje, így a pár hetes teszt időszak alatt (rádiós és videós teszthez használtam) aplikáltam pár zsebkarcot a kijelző alsó részére az ujjlenyomat olvasó köré, amit jól befotóztam és ide is berakom. (A szmötyi a leolvasó grafikája out of focus)

Szeretném én ezt a telefont nagyon, mert szép nagy, jó használni, baromi fancy (mert ugye direkt az almás érzésre hajtottak idén a Google-nél) és baromi jól fotóz, de a pénz jobban kell, a mostani telefonom meg egy Fold 4, amit hajtogatni is lehet és hát az az én világom.

S mivel már tényleg tele a tököm a marketplace-es retardált ötletekkel a tumblis árat lentebb veszem, 370.000-ért lehet vinni ezt a "kis" tepsit (az új ára 505.000 jó magyar forint lenne).

Átvétel preferáltan Budapesten, azon belül is a körút környékén.

[csakimi]

2016.

Amikor már a tököm lett tele az előző főnököm hülyeségével, akkor elkezdtem nézelődni a piacon, hogy merre tudok előrébb lépni. A cég működött, engem finoman szólva is kihasználtak, megpróbáltam ezen változtatni. Kaptam is 1-2 megfontolandó meg sok nevetséges ajánlatot, de végül a legrosszabb megoldást választottam: maradtam. Kaptam fizetésemelést, normális céges autót minimális privát használattal, és ígéretet tulajdonrészre - talán ez fogott meg a legjobban.

Nyáron fater összeesett a kocsmában egy felest követő korsó sör megemelése közben. Megállt a szíve. 8 perc alatt értek oda a mentők, újraélesztették, kórházba vitték, de mivel az agya nem kapott hosszú ideig oxigént, így agyilag zokni lett. Emlékei nagy része mellett elvesztette ítélő képességét, pelenka kellett, illetve 24 órás felügyelet. Mivel volt élő hozzátartozója, így a rendszer kitette: oldja meg valahogy a családja. Még korábban odavett a másik szobába egy alkoholista sorstárs nőt, vele beszéltük öcsémmel, hogy maradhat, amennyiben gondozza apánkat. Szerencsénkre vállalta, így egyikőnknek sem kellett feladni addigra kialakított életét. Persze öcsinek így is kellett néhányszor ugrani és rohanni, de ez még mindig semmi volt ahhoz képest, hogy valamelyikőnk oda költözzön hozzá (Debrecentől 8km, földutas, zártkerti ingatlan, leszerelt gázóra, feltöltőkártyás villanyóra). Ahogy jött a hidegebb időjárás, fater elkezdett fulladni, rendszeresen kellett hozzá mentőt hívni, kórházba vinni. Egyik ilyen éjszakai alkalommal reggel szóltak a kórházból, hogy minden rendben van a beteggel, lehet érte menni. Tudták, hogy nem beszámítható, mégis ki ültettek a váróba. Mire oda ért a gondozó, addigra eltűnt. Öcsi bejelentette a rendőrségen, megjelent a helyi újság on-line felületén a körözés - azóta is őrzöm a képet - én meg a távolból aggódtam, mivel a debreceni Nagyerdőben eltűnni egy hideg decemberi napon nem annyira jó. Már alkonyodott amikor a rendőrség megtalálta a város egyik végén az árokban, koszosan, de ép állapotban. Csak haza akart menni - amennyire mi tudjuk soha nem lakott azon a környéken és amerre lakott, oda nem erre visz az út.

2016. lehetet az az év amikor először éreztem, hogy elemmel megrekedt a kapcsolatunk. Éltünk egymás mellett, de ez már nem ugyanaz volt, mint amit én szerettem volna. Talán ekkor volt az első olyan ciklus, amikor 2 évig nem szeretkeztünk, csak 2-3 havonta volt orális kényeztetésben részem, amikor már szinte követeltem, hogy történjen valami. Ő nem kívánta, én meg hagytam. Nem kerestünk szakembert, elengedtük, ezt is. Ausztriában nyaraltunk, mert nagyon vonzottak a hegyek, a természet, mert egyszerűen ki akartam mozdulni. Megkaptam erre az útra a céges autót, jött velünk mostoha bátyám és a barátnője.

2016. tavaszán érkezett meg egy gyártói promóciós ajándékként a Canon DSLR gépem, és kezdtem elmerülni a fotózás világában. Workshopokat látogattam, meztelen nőket fotóztam, találtam egy olyan hobbit, ami totális ellentétben állt a munkámmal. Hiszem azt, hogy ez segített át a sok szaron, amit megéltem.

[kertikavics]

Egyébként alapvetően nem szoktam belemenni a "mi az egészségesebb a tehén tej vagy a zabtej" vitába, mert ebben a formában ez egy szar kérdés, de amikor az a munkatársam aki már egyszer kioktatott arról, hogy a milliárdosok igenis megérdemlik azt a sok pénzt, mert Elon is micsoda feltaláló, közli velem, hogy most már nem iszik zabtejet, mert túl sok benne a cukor és természetesebb irányba akar menni mert a zabtejben semmi természetes sincs, bezzeg a tej, akkor tényleg csak így pislogtam majd megkérdeztem tőle, hogy jól értem-e hogy szerinte az antibiotikumokkal, hormonokkal tele tömött ipari fejőgépekkel szerzett tej természetesebb és egészségesebb -e mint a zabtej, és közölte hogy nyilvánvalóan!!!

A tököm tele van a természetes ételek meg egészséges/egészségtelen ételek vitával amúgy is, de az hogy valaki elolvasott az gy darab cikket arról hogy megemeli a zab a glucose szintet, meg ránézett hogy van benne tartósítószer és ettől azt hiszi hogy érti ezt az egészet az még jobban felbasz.

[ultramegatroutman]

Pont a tököm tele van, hogy patyolattiszta lakást adok át a bérlőnek, és egy koszfészket kapok vissza. Hogy én még egyszer nem ganézok más után, az ziher, úgyhogy újításként most hívok egy takarítócéget, aztán ha marad valami a kaucióból, marad, ha nem, nem.

[borderline-story]

Nem! Nem tudom hogyan találhatnám meg önmagam. Azt sem tudom, ki vagyok. Egyáltalán kit keressek? Nem tudom elfogadni magam, nem érzem jól magam a bőrömben, utálom aki vagyok, amilyen vagyok, amivel születtem, amivel küszködöm nap mint nap, mindent. Igen, tök jó olvasni emberekről akiknek sikerült, tele van vele social media mennyire boldogok az emberek, ki hogyan küzdötte le a téli depresszióját, ki hogyan gyógyult ki a betegségiből, milyen kurva boldogok, hogy végre süt a nap, jön a nyár, mindenki tervekkel tele, helyezd a fókuszt magadra, te légy az első magadnak, kezdj el tenni magadért, tedd azt ami jól esik, ilyen életmód váltás, olyan életmód váltás. Tudod…tele van a tököm ezzel.

Én nem sajnálom az emberektől a boldogságot. Sokkal inkább abba pusztulok bele, hogy milyen geci féltékeny vagyok rájuk. Hogy nekem ez miért nem sikerül.

[nubesetanimus]

Azt hiszem többször kéne tappenzre mennem, nem akkor amikor már teljesen kikészültem..

Várom már a májust vége lesz az iskolanak visszakapom a hétvégéimet.

Nem hiszem, hogy maradnék a mostani munkahelyen úgy érzem többet vesz el, mint amennyit ad. Nagyon rossz és rosszindulatú emberek dolgoznak itt.. Lelkemnek nem esik jól. Sokszor az se, hogy csak folyton panaszkodnak, minden mindig szar, semmi se jó. Ezt a mentalitást már nem bírom.

Szeretnék vidám munkatarsakkal dolgozni.

Kezdem azt érezni, hogy az átlag magyar mindenben csak a rosszat látja. Elég ebből..

[hardworker-littleman]

Tele van a tököm a nemzeti izémmel, amit ezek a fajankók kultúrára hivatkozva propagandává silányítanak.

[kehideni]

OH MY FK I GOT IT!!!! I FAKKENN GOT IT ANd i think i made it up to gold 2 rank

Edit: nnnnno, i did not make it to gold 2, but literally 2 SP till i do...

maximum holnap, tököm tele van már a pvp-vel

[ultramegatroutman]

Jégvödör - Préselt, centrifugált üveg, Ajkai üveggyár, 1980k., terv.: Németh Magda*

*elvileg, mert a magyar ipari formatervezést ilyen fragmentumokból, meg távoli analógiákból kell összerakni, amivel pont tele van a tököm

[efemerra]

Onlirónia

Mélyen tisztelt Világhálózat!

 Ezúton is kérem szíves elnézésüket tartós off-line státusom miatt, melyet továbbra sem kívánok megváltoztatni a közeljövőben. Némi kétellyel vegyített frusztrációt ébreszt bennem a folyamatosan gyülemlő e-mailtömeg – javarészt kéretlen, esetleg véletlenül erre a címre elküldött ún. „világszemle” hirdetések... Szeretném megjegyezni és szíves figyelmükért epekedem (, mert tudom, hogy egyébként nyitott szemmel kísérnek): ezekből a levelekből lehetőség szerint soha többé nem kívánok részesülni, különben is sorozatosan a kukába helyezem azokat.

Telefonom értesítéseit ezután sem fogom engedélyezni, az értesítések hangját pedig végképp nem feloldani.

 MegértéSüket előre is köszönöm!

2019. 11. 04.

efemerra

[perfectsadpain]

"Hát a faszom eldurran komolyan.."

A boltban előttem alló bácsi

[nyeznajka]

Motorozáshoz, közlekedéshez értők tanácsait várom. (Meg persze szét is lehet trollkodni bátran)

Kezd nagyon tele lenni a tököm azzal, hogy az öreg autóm fenntartása tök sokba van. (Tudom, vegyek újat, azt kevesebbet kell szervizelni. De egyrészt kevés pénzem van, másrészt tökre nem szeretnék sok pénzt erre kiadni.)

Sajnos munkába járáshoz kell az autó. (Vagy valami más!)

Egy kis faluban lakom, a munkahelyem 20 km onnan, nincs használható tömegközlekedés itt a vidéki Németországban, mindenki úgyis autózik, ugye. Bringával járni macerás, mert igen dimbes-dombos a környék, olyan laza 300 méterrel magasabban van a munkahelyem, mint a lakhelyem.

Az jár mostanában a fejemben, hogy megszabadulnék az autótól, és vennék egy 125-ös vagy 250-es robogót. Azt remélem, hogy olcsóbb egy robogót fenntartani, kevesebbet fogyaszt, gondolnám hogy kevésbé szervizigényes.

Télen, meg esőben persze szívás, de bringáztam én Pesten sok évvel ezelőtt munkába, télen-nyáron, szóval van tapsztalatom.

Hosszabb távon amúgy sem szeretnék itt felsősvábföldön maradni. A fiam jövőre végez a suliban, aztán megy valahova továbbtanulni, ami valószínűleg messze lesz innen, és egyre kevésbé lesz fontos számára a napi szintű kapcsolattartás. Szóval pár év múlva mennék valami nagyobb városba, ahol van tömegközlekedés, egyelőre Nürnberg van tervben, de ki tudja még, ugyebár.

Mit javasolnátok a jelenlegi munkábajáráshoz? Jó ötlet lenne robogóra váltani? Vagy inkább villanybringa? Azok sem valami olcsók sajnos.

[ka-steve]

Kb havonta nekifutottam egy poszt megírásának, ami ezt momdta volna, mert permanensen fel vagyok baszva, de menet közben mindig még annyival jobban felbasztam magam, hogy soha nem jutottam a végéig. 

A fenti cikk minden szavával egyetértek, sőt, úgy gondolom, hogy még nagyon finoman is fogalmaz, mert csak érinti, hogy “De ilyen mértékű katasztrófát nem lehet csak a döntéshozókra kenni: itt komplett társadalmak vallottak kudarcot”, ami szerintem az egyik legfontosabb pont. Mert igen, a halálozási toplistát vezető országok vezetői elbaszták, de ehhez kellett a társadalmak entitlementje. Hogy az európaiaknak jár, hogy ne legyenek korlátozva, jár, hogy minél kevesebb kényelmetlenséggel járjon minden. Newsflash: nem jár. 

Mi a csajommal az európai átlagnál keményebben vagyunk szocializálva, elvégre amikor Malajziában kitört a járvány, egy hónapig egyáltalán nem léphettünk ki a lakásból, csak élelmiszert vásárolni. Ezt hívják lockdownnak. Nem volt jó, de ki lehetett bírni. Nyilván nem lenne fenntartható egy évig, de ugye ennek pont az lenne a célja, hogy ne kelljen fenntartani egy évig. Azóta Németországban élünk a csajom melója miatt, bár kicsit indokolatlanul, mert mindketten home officolunk. Nem találkozunk senkivel, maximum sétálni megyünk ki párnaponta (maszkban, mindenkit próbálva elkerülni), és havonta egyszer kimegyünk az agglomerációba valami erdőbe, hasonlóképp. A logika elég egyszerű: ha mindenki ennyit megcsinál, akkor a járvány hamar kipusztul. 

Mi ezt csináljuk egy éve, és hát látható, hogy a járvány egyáltalán nem pusztult ki. Ami nem is különösebben meglepő. A most vasárnapi sétánkon pl láttuk, hogy gyakorlatilag egész München az utcákon van, tömegek gyűltek össze a parkokban. Túlzás nélkül ezrek mellett mentünk el. Számoltam, összesen 12db emberen láttam maszkot. És nyilván távolságot sem tart senki, és válogatás nélkül gyűlnek össze csoportok, mint azt tették egész évben (télen nagyon népszerű volt a tömeges forraltborozás), elvégre mindenki tudja, hogy az, hogy “szabadtéren némileg nehezebben terjed a járvány”, az azt jelenti, hogy “szabadtéren egyáltalán nem terjed a járvány, mindent szabad”. 

Nyilván nem csak a németek. Vannak ismerőseink (ok, főleg a csajomnak, mert én kicsit begubóztam, és nem tartom a kapcsolatot kb senkivel, de ez off), és halljuk mindenhonnan, hogy ki hogy él, és hát nagyjából ugyanúgy: a minimális hatékonyságú állami szabályozásokat kényszerből követi, de amúgy igyekszik úgy tenni, mintha ez a helyzet nem is létezne. Lehet Svédországot kritizálni, amiért 10-szer akkora halálozást hozott össze a korlátozásellenességével, mint a szomszédos országok, de közben egész Európa kb az ő szintjüket hozza, és őszintén szólva kb ugyanannyira szarik bele. 

Ha van egy csónakod és azon van 10 lék, akkor abból ideális esetben 10-et kéne betömni, de minimum 9-et, hogy még kicsit tartható legyen a helyzet. Az, hogy országok össze-vissza betömnek mondjuk 3-4-et, a polgárok pedig ettől annyira kényelmetlenek, hogy a maradék 6-7-re azt mondják, hogy nekik az jár, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni, nagyjából ugyanazt az eredményt fogja hozni, mint a svéd modell, ami mondjuk betömött 1-et és kész. (És most nyilván nem azokról beszélek, akiknek anyagi kényszer miatt kell személyes kontakttal bíró munkakörben dolgozni, az egy önálló poszt lenne, hogy őket a legtöbb állam hogy hagyta magára.)

Az, hogy a járvány még mindig ilyen szinten tart, hogy ennyi ember halt meg tőle gazdag országokban, az nem volt sorsszerű. Ezt ezek a társadalmak okozták azzal, hogy tényleg a legeslegeslegalapvetőbb higiéniai javaslatokat (a háztartásodon kívül *soha* *senkihez* ne kerülj 2m-nél közelebb, és ha mégis kell, *csak maszkban*, how fucking hard is that) sem voltak hajlandóak követni, hát még ennél rövid távon nagyobb komfort-költséggel bíró dolgokat. Hogy az általános vélekedés az lett, hogy “hát egyszer meglátogathatom a családot, csak belefér”, és amikor 100 emberből 95-nél ekkor nem történt baj (5-nél igen), akkor a 95 arra jutott, hogy “látod, fölösleges ezen aggódni”. Hogy senki nem hajlandó tudomásul venni, hogy ez nem elsősorban az ő személyes életéről szól, arról, hogy ő épp szerencsés-e az oroszrulettben, hanem hogy ha mindenki azt csinálja, amit ő, aminek mondjuk van egy 50%-os vagy 95%-os megúszásrátája, akkor az azt fogja jelenteni, hogy az emberek 50-5%-a megszívja, azaz a járvány terjed, azaz mind folyamatosan szívunk. 

Őszintén szólva a tököm tele van azzal, hogy mindenkinek az érvelése az, hogy “de nem lehet úgy élni, hogy”. Pontosan. De éppen emiatt élünk úgy, ahogy. Mindenki, aki továbbra is tart bármiféle javaslatot, ezért szív. A százezrek, akik meghaltak, ezért haltak meg. Én aztán elég régóta elég nagyon utálom a kínai vezetést, de ha képesek voltak megtenni egy 1,4 milliárd lakosú, fejlődő gazdasági szinten lévő viszont fejlett tömegközlekedéssel és hatalmas népsűrűségű metropoliszokkal rendelkező országban, hogy újra és újra megállítsák a járványt, akkor semmi technikai akadálya nem lett volna, hogy egész Európa mostanra az idő 95%-ában alapvetően a vírustól szabadon éljen. 

Tudom, hogy soha, senki nem fogja felvállalni ennek a felelősségét. Soha, senki nem fogja azt mondani, hogy “amikor azt éreztem, hogy kicsit kényelmetlenebb lett az életem, és igyekeztem kibújni ezalól, akkor tévedtem, hogy ahhoz viszonyítottam a pillanatnyi kényelmetlenséget, hogy milyen volt a járvány előtt, és nem ahhoz, hogy milyen szinten kéne legyen ahhoz, hogy ne legyen járvány, és mivel szinte mindenki más is pontosan ezt csinálta, ezért mi tartottuk életben ezt a járványt, és öltünk meg százezreket, függetlenül attól, hogy én közvetlenül fertőztem-e és öltem-e meg valakit vagy senem”. De attól még ez történt.

Tekintve hogy a következő évtizedeket meghatározó klímakatasztrófa és az abból fakadó helyi háborúk, tömeges éhezés és masszív migrációs hullám mérséklése gyakorlatilag egy ugyanolyan globális kényelmetlenségvállaló és szolidaritási hajlandóságot feltételezne, mint amit most bizonyítottak ezek a társadalmak, hogy nem rendelkeznek vele, ez elég keményen meg fogja határozni a jövőnket.