#taxit

[bldupree]

blunts #edibles #cartridges #recreational #medicinal #reviews #cannasseur #stains #cannapreneur #cannabiscommunity #blunted #stoner #richhippies #activist #educator #legalizeit #decriminalizeit #freethem #taxit #blogger #vlogger #allnatural #YourHighness #tacostequilathc (at Gage Cannabis USA) https://www.instagram.com/p/Cp8x4V6OQdn/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[csakcsiga]

Legnagyobb problémám így reggel 10kor félig másnaposan, hogy ma "jóképűen"* keltem de nem mászkálhatok itthon pucéran mert a kollégám még itt van**. :(

*néha előfordul, hogy így belenézek reggel a tükörben és elhittem magammal, hogy de jóképű gyerek vagyok...nem vagyok.

**tegnap céges karácsonyi buli volt és úgy éreztem ott van vége a partynak amikor kollégám a Noiret mosdójaban lakodalmas kutya módjára viselkedett. Így fogtam egy taxit és haza hoztam.

[angelofghetto]

Kérdés, hogy ebben az esetben mennyire lehet hinni a Mandinernek. Az azonban számomra elég elképesztő, hogy elengedték a drogos fickót. Régen ezt úgy intézték, hogy ment a detoxba, vagy ha nem volt olyan súlyos az eset, kapott egy helyes kis cellát, ahol kialudhatta magát és átgondolhatta az életét. Ezt a balesetet meg lehetett volna előzni. Nem tudom, hogy azóta a törvények változtak meg, vagy a sünök lettek bénábbak. Aki hülye, haljon meg - szokták mondani - de itt nem ez a helyzet. Bele sem merek gondolni, hogy ez az idióta hány család életét tette tönkre. Az is pokoli, mikor valaki "siet" a drága autójával, és cikázás közben belecsapódik a szembejövő három gyerekes családba.

[500album]

Joni Mitchell - Blue (1971)

Popkulturális referenciáim Joni Mitchell-hez kapcsolódóan:

Janet Jackson Got 'Til It's Gone-jában Q-Tip azt mondja, hogy Joni Mitchell never lies, és azért mondja ezt, mert egyrészt minden bizonnyal így van, másrészt meg Mitchell Big Yellow Taxi című számából vették hozzá a hangmintát, ami kb. a refrén. (Amúgy ennek a Jackson számnak a sztorija is megérne egy külön posztot, de most nem ezért vagyunk itt.)

Az Igazából szerelemben Emma Thompson egy Joni Mitchell CD-t kap karácsonyra Alan Rickmantől, és így derül ki számára, hogy a férje megcsalja, ami az egyik legheartbreakingebb jelenet ever (a film pedig a legjobb karácsonyi film ever, period.), amihez sokat hozzátesz a Both Sides Now című dal is. Persze, hogy megnéztem, persze, hogy sírtam.

A Counting Crows szintén feldolgozta a Big Yellow Taxit, Vanessa Carltonnal közösen, akinek csak egy kis dúdolgatás meg vokálozás jutott a dalban, és ezzel ki is pipálta minden idők egyik legértelmetlenebb featjét, pedig ő írta minden idők egyik legkirályabb számát, amit mindig is áhitattal hallgattam, aztán egyszer valaki megmutatta nekem azt a jelenetet abból a hülye filmből, amiben Terry Crews ezt énekli, és ez olyan volt nekem, mintha paradicsomos babkonzervvel fröcskölték volna össze a Mona Lisámat, és azóta akárhányszor Vanessa ujjai megérintik a billentyűket, mindig meg kell győznöm magam, hogy nem, Terry Crews most nincs itt velünk a szobában, minden rendben van, élvezd az utazást a zongorás platós kocsin.

Azért is rizsázok ennyit minden másról, mert a Blue nem annyira érintett meg. Annak ellenére, hogy a könyvben azt írják, hogy ez az ultimate szakítós album, szóval aktuális. De valahogy mégsem. Átjön a sok felgyűlt dolog, amiknek ki kellett jönnie, ahogyan a csapongó érzelmek is, de valószínűleg Joninak más jellegű problémái voltak 1971-ben, mint most nekem.

A másik, hogy ezzel az egyszálgitáros, egyszálzongorás singer-songwriter dologgal mindig hadilábon álltam, mert nekem általában a zene fontosabb, mint a szöveg, és számomra ez így túl csupasz. Van amúgy ennek a műfajnak is olyan interpretációja, amit szeretek, sőt kifejezetten vonzódom azokhoz a produkciókhoz, amiben mindent egy ember csinál, egyedül, de ehhez az kell, hogy azt a szűk zenei eszköztárat, ami ennek az előadásmódnak a sajátja, kreatívan használja ki, csavarjon rajta egyet-kettőt. (nagyon várom már a 8 darab Bob Dylan album meghallgatását...)

Viszont azért is volt jó megismerkedni a Blue-val, mert ahogy fentebb is látszik, már csak Joni Mitchell neve is elég volt ahhoz, hogy egy csomó mindent felidézzek, csapongjak, sírjak, nevessek, meghallgassak számomra kedves dolgokat, és pontosan ezért kezdtem el írni ezt a blogot.

Azért beteszem ide az albumot, legyen meg:

[kezenani]

amik vannak

két hét után holnap megyek először melókába. akkor még 40 fok volt, most meg 17. a csilimet remélem öntözte valaki

taxit rendeltem reggelre, délután még péterfy, aztán haza. a talpam sebes, lassan gyógyul, ha minden közel van akkor is hihetetlen mennyi sokat kell gyalogolni

pár napja elszórtam a kinti cserepekbe meg ládákba pár tasak tavaszról maradt virágmagot. az egyik kikelt! a zacsikat eldobtam, fogalmam sincs mi lesz

a vitorlavirágaink fél éve folyamatosan virágoznak

influenzás is voltam, íztévesztéssel. étvágyam elment, a húsfélék puszta gondolatától és kiver a víz. kovid-teszt negatív, de mára olyan fémes íze van mindennek :(

nem tudom mit vegyek fel holnap, kirámoltam a szekrényt. alulra mindenképpen pántos felső kell mert vizsgálatra megyek, a karom nem szuperál jól még mindig. egyébként is csak egyetlen cipő jön rám, szerintem nem is vízálló

az öröknaptár egy szinten aluli fájdalom, viszont itt hányódik évek óta, kifotózom aztán kikukázom jövőre, nagyon várom *-*

a jade skorpió átka az egy kurvajó film <3

sok rejtvényt fejtek, és végigröhögöm nagyjából az egészet ilyenek miatt: józsef a. vers az nem szerecsen koszolás, hanem szerelmi kiszólás. vagy a mocsárban élő francia festő az 2 külön dolog, pedig olyan kiváncsi voltam, hogy vajon ki lehetett :D

fb-on jönnek ugye ezek a reels videók. nagyon sok szól arról, hogy indiában vagyunk nagyjából és fiatal lány sétálgat, jön-megy, vásárol. ebben a hosszú hacukában, amiből csak a keze és az arca látszik. és akkor egy faszi, tök modern nyugati cuccban, belőtt hajjal, ilyen túlcsicsázott fazon, elejt egy lapos kis csomagot, amit a lányok vissza akarnak adni, de hasztalan. megnézik és mit ad isten, egy olyan kendő lapul benne, ami az arcukat is elfedi! mindjárt fel is veszik, mire a fasz aki tapintatosan elhagyta az ajándékot megjelenik és rém elégedetten mosolyog. különböző szitukban mindig ez a vége és én rosszulvagyok attól, hogy elrabolják a nőiességüket és még van pofájuk

fűtünk. eddig a ventillátorok zúgtak, most a hősugárzó vagy mi a fasz ez

hosszas vívódás után a sok csodás dolgot látva és hallva én is rendeltem a temuról. tizensok cuccot. amikorra vártuk akkor jelezték hogy az egyik holmi nincs, jó akkor anélkül kérjük a csomagot. késni fognak, ezért kaptunk vissza egy kis pénzt. namost ez egy hónapja volt, és lenyelhették gondolom az egészet, azóta se híre se hamva semminekse, mindegy, nekünk sose sikerülnek olyan dolgok, ami másnak pikk-pakk

sajtos-tejfölös tészta volt, desszertnek pedig cukrostejfölös-túrós tészta

[nitta86]

Arra jöttem rá magammal kapcsolatban, hogy néha már felesleges azt boncolgatni, hogy ez vagy az miért okoz szorongást és milyen traumák állnak mögötte, csak csinálni kell. Nem arra gondolok, hogy egyáltalán nem fontosak az okok, több mint két évig jártam terápiába és beszéltünk az okokról is, nem csak a megoldásokról. Csak arra gondolok, hogy mostanában nem mindig visz előre.

Például nagyon sokat elemeztem fejben a pénzhez való viszonyomat, hogy hogyan befolyásolta anyám spórolása, apám anyagi bántalmazása anyám felé, transzgenereációs traumák stb., aztán rájöttem, hogy ez mind szép és jó de amire szükségem van az, hogy néha vegyek egy nagy levegőt és azt mondjam magamnak, hogy költhetek valamire nyugodtan. Pl ha éjféltájt zuhogó esőben cigölöm a böröndömet akkor nyugodtan hívhatok egy taxit még akkor is ha anyám azt mondja a fejemben, hogy az ilyen dőzsölés miatt dőlt össze a Római Birodalom és csak a gyávák és puhányok nem tudnak éjszakai buszra szállni. (Sőt máskor is hívhatok taxit, akár azért is hogy tovább alhassak ha hajnalban megy a vonatom, de ez már nagyon vad gondolat.) Ugyanígy, utazás közben nyugodtan megállhatok és ebédelhetek valahol, akkor is ha belém nevelték, hogy egy takarékos asszony előrelátóan szendvicseket csomagol az útra az egész családnak. Ezek apróságok, de mostanában nekem sokat számítanak.

Ugyanígy a házimunka. Sejtem miért szorongok tőle és utálom, kontrollra használták, nem járt érte köszönet ha nő vagy, és sajnos nem az igazi a szem kéz koordinációm és anyám erre vagy úgy reagált, hogy direkt lusta vagyok, vagy úgy hogy ne is csináljak semmit úgyis csak ő tudja jól.

Igazából ezt órákig tudnám elemezni, de ami bevált az a sok dicséret magamnak magamtól, meg hogy a férjemmel kölcsönösen dicsérjük egymást. Esetleg mély levegő és annak ismételgetése, hogy szabad vagyok és biztonságban és senki se fog velem kiabálni vagy lelkileg terrorizálni, ha valami nem lesz tökéletes. És ráadásul könnyebbség, hogy nem kell mágikusan kitalálnom mások elvárásait, hanem rá tudok kérdezni és meg tudjuk beszélni felnőttek módjára és akkor se lesz vége a világnak, ha pl a férjjel nem értünk egyet a teregetés módjával kapcsolatban. A legrosszabb ami történhet az rövid vita vagy veszekedés, nincs a lehetőségek között a hetekig tartó érzelmi bántalmazás, mint annak idején a szüleimmel.

[msbparker]

Amíg nem találok egy hangszigetelt pompakocsit, vagy felhúzható üveges taxit

addig ajánljatok valami megoldást arra, hogy ne kelljen a gyerekek zenéjét hallgatnom az autóban.

Valami olyanra gondoltam, hogy egy mobilra leszedem spotífyra a zenéket, amiket hallgatnak, csak az a gondom, hogy hogyan teszek rá két BT-s fülest...

[telaviv-delhi]

Cocaine. Mondom: kokain. Cocaine: Coke. Blow. Snow. Powder. White. Nose candy. Yayo. Charlie. Dust. Ilyesmi. Megnézegettük Panamaváros régi negyedét, amely mostanság egy nyomortanyák és upscale kocsmák meg hotelok hangulatos keveréke, oszt betévedtünk egy olyan pszichedelikus helyre, ahol kicsiny kis ork agyam a puszta látványtól elkezdte a kis fogaskerekeit kidobálni... A rooftop bárban Ügyvédem hátrahagyva elinaltam piáért, távollétemben meg egy feka amerikai brigád a betépés füstös ködében rányomult újonnan szerzett nejemre. Van ez így: New Yorkban én kaptam ajánlatokat a pasiktól, itt meg ő. Visszaérkezésemkor azonnal értettem a helyzetet, gyűrűmet mutatva közöltem, hogy just married, most érkeztünk New Yorkból, honeymoon. Tényleg, mi is. Mármint nem honeymoonra, hanem turistáskodni. És milyen New York? Büdös, meleg, szemetes, lakhatatlan, de imádjuk! Olyannyira, hogy ott volt az esküvőnk, Manhattanben, a Central Parkban! 2000 dollárba került, mellesleg. Elolvadtak, leolvadtak, megérte ez a nő, hidd el! Fűvet nem kértem, viszont felsétált egy amerikai, szakállas úr, poros kis zacskók cseréltek gazdát, a brigád meg sok jókívánságot kívánva testületileg elment a slózira, azóta sem láttuk őket. Sör sört követett, mi meg kuncogva figyeltük a szakállas úr tevékenységét és hatását a magasból, a személyzet is lelkesen táncolt a kilencvenes évek együteműre mixelt zenéire. Sok nevetgélés után azonban egyszercsak gyanakodva rám szólt piña coladaja fölül az Ügyvédem:

- De Orki, ugye nem akarsz te is kokaint venni? Mert holnap lajhárokat kell nézegetnünk, neked meg taxit szerezni, mert már az utolsó metró is elment...

Én (férfiasan):

- Drágám, nem akarok koxolni, mert egy férfinak önmérsékletet kell tanúsítania a mézesizé idején! Ez itt nem Ozora, ahol megérkezésünk után fél órával már egy szatyor fű, emdéemá, eki meg gyors birtokosa lettem az izraeli maffia segedelmével!

Sör mégtöbb sör, aztán sátánrészegen (én) elindultunk az alsó szint felé, a liftekhez, ahol odatáncikált hozzánk egyik pincérlány.

- Helló, kértek esetleg valamit?

Én (bizalmaskodva közelhajolva, sotto voce):

- I need some coke...

Pincérlány (bizalmaskodva a fülembe):

- Milyent? Van strong meg regular!

Ügyvédem (feljajdulva):

- Jaj, én nem kérek koxot, még sohasem kokóztam, szerintem jó lesz a regular!

Én (beleegyezőle):

- Ok, a regular jó lesz.

Pincérlány:

- És a párod nem kér valamit?

Én:

- Nem, mert még sohasem próbálta a coke-ot, szerintem elég lesz kettőnknek 1g.

Pincérlány (elmenőleg, hangosan):

- Oké, tehát 1 dzsi kók-ot kértek, rögtön hozom!

Én (óvatos duhaj):

- Mennyi lesz?

Pincérlány:

- 3 dollár plus tax!

Úgyhogy most itt ülök én, mint Sixpack Joe, egy hatos sörrel a toronyházunk harmincadik emeleti erkélyén, bebaszva, gonzó módon írva a visszaemlékezéseim, még azon melegében.

[kampeszino]

Peer Krisztián: Változhat itt bármi?

a „kényelmetlen” Petri Györgynek

Andor barátommal megemeltetem a hátizsákomat, hogy értse, miért hívatok magamnak taxit. Egy okostelefonba pötyögöm ezt az állomáson – magammal csetelek, így tűnök normálisnak, – az autocorrect textre javítja a taxit. Vihet, ahova akar.

Táskámban pesto, parmezán, mogyoróvaj: nálunk nincsen Lidl. Azon dolgozom most is egy beton virágláda turhamentes szegletén, hogy értelemmel telítsem az értelmetlen felutazást.

Andornak van szakértelme, bankszámlája is saját néven, telepített applikációja. Én leginkább telefonálásra használom a telefont. Krízishelyzetben írógépnek, pl. amikor rám szakad a várakozás üres ideje, mint most.

Mellettem rendőrök intézkednek épp: lebasszák az áldozatot, amiért naiv volt. El sem hiszik igazán róla, mert jajong, hangsúlyosan cigány.

Felnézek a szövegből, az hátha segít. És segít. Eljátszani, hogy komolyan veszik a panaszt. (Hátha veszem.) Elirányítják az őrsre, de biztosítják arról, hogy felesleges feljelentést tennie. Jobban kell vigyázni legközelebb.

Van nálam egy spangli, az is a holt idő miatt, attól vártam eredetileg, hogy segít a szövegen, de nem gyújthatok rá a rendőrök előtt. Kész válaszom van arra, ha „ismert ellenzékiként” droggal, vagy elmaradt adóbevallással kerülnék – ami immár elkerülhetetlen – látókörükbe. Részvétem azoknak, akiket már észrevettek.

A minap azt üvöltöttem, egy szakmai társaságban, hogy az SZJÁ-nál kezdődik a kollaboráció, mert az ÁFÁ-t fizetem én is, ameddig eszem. Az eszem tudja ezt, de gyomor-kérdésekben az ész nem játszik szerepet. Megtisztultam az üvöltésben, pedig világos volt, hogy másnap nem lesz igazam.

És jött is a másnap. Mi kínosabb annál, mint hogy kínosan érzik magukat a jelenlétemben mások? Vagy, hogy ok nélkül ezt képzelem. De nem köphetem szembe magam azzal, hogy napfényben visszakozom. Igazam elszigetel. Elviselni lenne könnyebb, hiszen elsőrangú a bor, és nyugatiak a cigaretták. Menjek Nyugatra én is?

Vagy nekem tök mindegy? Melyik skillemre lenne ott igény? Provinciálisabb vagyok az országnál, amit elhagyni kötelez és sürget ízlés és előrelátás.

A véleményemből élek – ha elfogadnám, talán még most is szponzorálna az állam, az iróniával hadilábon álló, aluliskolázott adófizetők  –, felkészültem arra, hogy bármikor elővehetnek:

A módosult tudatállapot számomra munkaeszköz, plusz én is baráti kölcsönökből élek, mint Habony, és bocs, hogy nem Hawaii-on, de sajnos nem annyira tehetősek a barátaim.

Megtörténhet persze, hogy soha nem jön el értem a NAV, vagy a TEK, mert hiába gyúrok arra, hogy túléljem a NER-t, fasznak finomkodni: túléljem Orbánt, hamarabb meghalok  – fejezze be más a mondatot, én biztosan nem fogom lekésni az utolsó vonatot miattatok, miattatok, miattatok, miattatok…

[diogenesz2020portugal]

Sámsont a tavaly augusztusi lebénulása óta számtalan alkalommal hordtuk kezelésre. Mivel a fizioterápiás hely kissé messze, ráadásul egy elég magas domb tetején van, rendszeresen taxival vittük föl. Soha nem volt semmi gond a sofőrökkel. Nem mindenki örült ugyan a négylábú utasnak, de elvittek minket.

Ma ugyanoda készültünk, szokás szerint taxit hívtunk, a sofőr azonban közölte, hogy kutyát nem vállal. Miután tovább hajtott, a házunk alatti kávézóból kijött egy 60 körüli úr, aki régóta nagyon kedveli Sámsont, és azt hiszem, minket is becsül, látva a kutya érdekében tett igyekezetünket. Azonnal megkérdezte, segíthet-e, és egy perc sem telt el, beszállhattunk a kocsijába, elfuvarozott az állatkórházba.

Megköszöntem a segítséget, mire ő azt válaszolta, hogy ő köszöni Sámsonnak (és nekünk), hogy van értelme autót tartania.

Szeretem Portugáliát.

[hedonistabika]

Szombat esti mulatság

Eljött a szombat is. Múlt szombat. Kicsit sok volt már az a hét, hiszen elég sok időt töltöttem swingerben abban a néhány napban, így egy kicsit el is teltem a sok látványtól. Persze, ettől még óriási reményekkel mentem az aznap esti buliba, hiszen azt most is nagyon akartam, hogy valaki leszopjon, vagy hogy valakinek megkóstolhassan a punciját.

Le is mentem este kilenc órára, becsengettem, majd a szokásos rutint követően leültem a pulthoz. A pultos hölgy kérés nélkül adta nekem a jégágyra töltött deci rumomat, amivel mindig indítani szoktam az estét. Hiába, ha az ember törzsvendég, akkor nem tud menekülni az ismert szokásai elől. A pultnál kortyolgattam az italomat, közben dumáltunk a srácokkal és néztük, hogy kik érkeznek. Hárompercenként csengett a csengő hangja, minekután érkezett is vagy egy újabb pár, vagy egy szóló pasi, vagy egy csajszi. Ígéretes estének tűnt akkor még az aznapi, és akkor még nem is sejtettem, hogy sajnos nem lesz az. Legalábbis nekem nem lesz az.

Hogy miért?

Azért nem lett számomra jó az este, mert az aznap összegyűlt csapat egy konkrét Forbidden Fruit-os csapat volt, akik innen-onnan - de leginkább a website-ról - ismerték egymást, így aztán kicsit elkezdtek klikkesedni, azaz szinte csak egymással társalogtak és persze végül csak egymással is dugtak. Ilyenkor szóló pasiként kurva nehéz érvényesülni, hiszen túl kell udvarolni 10 férjet és 5 szóló pasit is, akik ugyanúgy ott legyeskednek a nők körül, akik meg persze nyilvánvalóan azokat részesítik előnyben (értsd: azaz azokat szopják le elsősorban), akiket jobban ismernek.

Így aznap elég sokat dumáltam mindenféle arcokkal, ismerősökkel és ismeretlenekkel is, meglehetősen sokat voltam a jakuzziban és egyfolytában kerestem a lehetőséget, hogy kivel lehetne egy nagyot kefélni, de semmi nem volt. Aztán egyszercsak láttam, hogy felbukkan egy ismerős. Az a csajszi, akit múlt héten dugtunk és szopattunk a gangbangen. Na, mondom: "most talán meg vagyunk mentve..."

És az este tulajdonképpen tényleg általa lett megmentve, ugyanis valamikor hajnali kettő környékén kaptam tőle egy kurva jó szopást és dugtunk is egyet, kiegészülve egy 50 körüli pasival, aki amúgy egész jól tartotta magát és A-nak nagyon tetszett. A hölgy mindent beleadott, ahogy szokta: jeget vett a szájába és bő nyállal szopott, majd mikor hátulról dugtam, akkor előtte belenyaltam a fenekébe, mert miközben néztem, nagyon megkívántam azt. Végül minden egyes csepp spermát a szájába küldtem, amit ő a szokáshoz hűen le is nyelt. Utána rengeteg csók következett, melyet libabörősre izgulva élveztem.

Eszeveszettül jó volt.

Aztán olyan hajnali 3 óra körül felöltöztem és hazaindultam. Útközben még megittam a maradék rumomat (Havana Club 7YO), amit magammal hoztam a táskámban és közben hívtam egy taxit.

Hazaérésemet követően még kivertem egyszer magamnak, és csak aztán feküdtem le aludni.

[tumblikutya]

Az új kutyacipelési rekordom: 1.1 kilométer. Eredetileg akartam edzeni, de most úgy érzem ez egy hát-bicepsz napnak jó lesz, tekintve, hogy a kutya 15 kiló és csak karból lehet tartani. Kérdezhetnéd, hogy miért nem hívtam taxit, de úgyse tudnék rá válaszolni. Valószínűleg kifordult a térde az egyik mellső lábánál. Az állatorvos szerencsére csak 950 méter, szóval még meglátjuk van-e bennem egy második kör.

[stickalittle]

"Egy gyorshajtó Tesla taxinak lézerblokkolója volt, ezért nem készülhetett róla felvétel."

Vajon hány Tesla taxi lehet Budapesten, hogy lehetetlen leellenőrizni, van-e rajta felszerelve lézerblokkoló, amit tavaly szeptembertől tilos használni? Már csak azért is büntethető, ha megtalálják a taxin a lézerblokkolót. Nem hiszem, hogy ha lenne rá akarat, ne lehetne megtalálni egy Tesla taxit lézerblokkolóval.

[gerywhite]

Tegnap asszonnyal csináltunk versenyt

Megpróbáltam taxit rendelni.

Az első társaság percekig várakoztatott, mire kiderült, hogy egyetlen kocsit sem tud küldeni.

A második taxitársaságnál már majdnem diszpécserhez jutottam, mire a nejem által az appon rendelt Bolt megérkezett.

Ennyit a taxikról.

És ráadásul idegesítő smalltalkot sem kellett nyomatni, néma csendben csak hazavitt, ahogy kértük.

5 csillag!

Ha a többi taxitársaság csődbe menne a gecibe, a legkisebb mértékben sem bánnám, mert amit nyújtanak, az nem szolgáltatás.

[gyogyitsmegmarika]

Taxi WTF

Tegnap kora este a nagyvárad téren megállított egy csaj, hogy segítsek már neki hívni egy taxit, mert lemerült a telefonja.

Random a 6x6 jutott eszünkbe. Elkértem a csaj nevét, felhívtam a taxitársaságot, kértem egy autót neki.

A diszpécser néni megkérdezte, hogy mehet-e az én telefonszámom a foglaláshoz. Mondtam, hogy én most valaki másnak segítek, az ő számát meg hiába adnám meg, mert le van merülve, tehát tulajdonképpen tökmindegy.

Azonnal átváltott hisztérikus-didaktikus hangnembe, hogy "micsodaa? valaki másnak hív taxit?!"

Álljon itt egy kivonat abból, hogy mik hangzottak el, a rájuk adott válaszaimat mindenki odaképzelheti.

Mivel én hívtam, én teljes felelősséget vállalok az utasért

Ha bármi probléma van, akkor "feljelentést tesznek az én telefonszámomra" (sic!)

Ha nemfizetés van, akkor "ráterhelik az én telefonszámomra" (sic!)

Ez mégis mi a fasz? És mi történik, ha utcai fülkéből hív taxit, vagy étteremből, hotelből hívnak neki? Meg mégis mit gondolnak, hogy működne ez, hogy valahogy az én privát mobilszámom alapján rajtam bármit megpróbálhatnának behajtani?

A lánynak is jött ki a szeme, mint a csigának, miközben hallgatta, hogy hogy zajlik a beszélgetés.

[vivianwrite]

Monthly Writing Summary - April 2023

(Didn’t have time to do this yesterday)

🪴 A SUMMER WITH THE IMMORTAL 🪴

Draft: Final one!

Chapters edited: Finished the last two chapters on the penultimate edits and got to 14 out of 20 main story chapters (as well as the prologue and epilogue) on the true final edits (~70% finished with them)

Word count: 57K

Current chapter being worked on: 15 out of 20

Snippet:

It was difficult to separate Pernior from the forest around it. There was no cobblestone or asphalt, only a thick carpet of scarlet alga-grass. An assortment of neotrees and taxite fungi grew between the buildings. Some of the larger ones had ladders leaned against them, and the very tallest and thickest ones were connected to the rooftops with suspension bridges. Despite the wild appearance, people walked through the grass streets exactly the way they did in Eopolis.

Notes:

FINALLY finished the penultimate edits after several months!

Got to over half done with the true final edits in about a week

Goal for May: FINALLY FINISH THE TRUE FINAL EDITS and work on getting it out into the world.

🫀 THE CLAWS OF THE OUNCE 🫀

Draft: 1

Words written: 2,804

Current word count: 74,900 (74.9% of goal)

Current chapter: 20 out of 28

Snippet:

“Well,” said Elena, gulping down the rest of her tea and rising from her chair, “I must thank you for all the valuable information you’ve given us. I look forward to speaking with you some more over the next few days.” “Likewise,” Ash lied through her teeth. The illusion of two sides. Everyone was really just the same, weren’t they?

Notes:

Wrote out a pivotal event in Ash’s backstory.

Goal for May: Get to 85K.

🧤 THE GIFT OF GLOVES 🧤

Draft: 1

Words written: 1,265

Current word count: 20,065 (over 100% of goal!)

Current chapter: 6 out of 7 (???)

Snippet: Unfortunately 90% of what I wrote this month was kind of a spoiler scene, so no snippet this time.

Notes:

Got to 20K, the twice-revised word count goal. Have officially given up on guessing how long this story is going to end up.

Goal for May: Finish the first draft.

🦋 Still a secret! 🦋

Draft: 1

Words written: 360

Current word count: 1,610 (2.1% of goal)

Current chapter: Prologue

Notes:

Still on hold until after I’m done with A Summer with the Immortal.

Finished the prologue, though. It turned out to be a long one.

Goal for May: Get to start this project in earnest.

Short tag list: @ashen-crest @writeblrfantasy @magic-is-something-we-create