#tavak

[winterline13-art]

Pictober - Dare

I was on vc with @worthydoesart and @our-master-orion trying to figure out what to draw for Dare and Wolfie suggested Justice daring Tavak to eat his own foot (and that he would do it).

So here's this hAH

Justice belongs to me Tavak belongs to Wolfie Venive belongs to Worthy

[atlatszo]

A bíróság az érdemi kifogásokat nem is tárgyalta, a gyár pedig már gőzerővel épül. 👉 https://atlatszo.hu/orszagszerte/2024/11/21/elutasitotta-a-birosag-az-acsi-katodgyar-kornyezethasznalati-engedelye-elleni-keresetet

❤️ Jobb lesz ha támogatod 👉 atlatszo.hu/tamogatom

[szepkerekkocka]

@amtitkosvergodese

[subhashdagar123]

[zoeeozzoeeoz]

Péntek este óta vagyunk itthon. Hiányoznak a hegyek. A csacsik, a felhők, és azok a fránya erdei szerpentinek. Meg az erdők. Az a rengeteg fenyő erdő. A hegyi folyók, patakok, tavak. Akkora adrenalin löketet kaptam, annyi élményt, hogy azt elmondani nem tudom. Kiürült az agyam, a gondolataim, a stresz, a nyomás, minden eltünt. Felpörgetett, és kicserélt ez a pár nap Szlovéniában.

Még jövőhéten is szabin vagyok, és sok minden van betervezve rá. Magán jellegű is, meg olyan is, amiről valszeg, posztolni is fogok.

Tudjátok mi jár a fejemben? Még az első nap, mikor felmentünk a Száva vízeséshez, én majdnem feladtam, mert a lépcsők, az ellenségeim. És ott, egy idő után , csak lépcsők vannak. Nem szokásom feladni semmit. Itt is úgy voltam, nem kerget senki, ráérek, megyek a saját tempómban. De mentem! Aztán az egyik pihenőnél , megláttam egy férfit, 2 mankóval, és egy lábbal. Egy olyan pihenőnél, ami után a neheze jött, a meredekebb emelkedők, mégtöbb lépcsővel. Lenéztem, és elgondolkodtam, h ő feljött saját maga eddig is. De hogy fog tovább jönni? Szerintem , kicsit az arcomra is volt írva ez, meg elkapta a pillantásomat is, és rám mosolygott. Vissza mosolyogtam, és elindultam felfelé, de észre vettem h ő is ezt teszi. Jött végig utánam, ha megálltam ő is megállt, ha elindultam ő is elindult. Elakartam engedni, de elnézest kért, azt mondta felvette az ütememet, és hogy gondolta, majd így velem feljön, de ha engem zavar, akkor előre megy. Előre ment. És nekem egy akkora löketet adott ez, hogy ha egy ember 2 mankóval, fél lábbal ide jön, és nekimegy a hegynek, ennek a bazi sok lépcsőnek, a szintkülönbségnek, akkor ez nekem is mennie kell! Nehogymár feladjam! Egészséges vagyok, megvan mind a 2 lábam, és itt haldoklom a lépcsőktől? Hát milyen nyámnyila kis nő vagyok már? Ő meg simán felmegy 2 mankóval meg egy lábbal. Hát úgy elszégyeltem magam, hogy azt elmondani nem tudom! Mire észbe kaptam, már annyira előre ment, hogy elvesztettem szemelől. Fent találkoztam vele újra, a tetőn, a vízesésnél. Kiderült, a felesége, és 3 gyereke, már fent várták, és akiket lent hagyott az egyik pihenőnél, ahol az én ritmusomban indult el újra, na ők a testvére volt a feleségével. Legalább is ezt hallottam ki a beszélgetésükből. Nem hallgatóztam, csak melléjük ültem le, mert ott volt hely. Fent gratuláltam neki, és elmondtam, hogy ő motivált engem, attól a bizonyos pihenőtől. Megint rám mosolygott, és csak annyit mondott, " Nincs lehetetlen". Ebben mondjuk egyet értettünk . A családja egyébként teljesen természetesnek vette azt, h ő feljön oda. Termeszetesnek vették , h nincs lába, de nem kell neki segíteni, teljesen úgy kezelték, mintha 2 lába lenne, és semmi baja nem lenne. És ő is úgy viselkedett. És ezt annyira jó volt látni. Hogy hagyták kibontakozni, és család, szeretet vette körbe, és nem egy elesett emberként viszonyultak hozzá. Nagyon jó volt ezt látni, és akkor, ott, ez nagyon motivált engem.

( Nem biztos, h jól fogalmaztam meg, de nem célom semmilyen formában sem megsérteni a mozgás sérülteket, vagy bárki mást!!! )

[sronti]

Extrabónusz Lea Valley

Eddig valahogy mindig Epping Forest felé fordultam, pedig ezek a tavak közvetlen az M25 után sokkal jobbak, ide még visszajövök.

Végre kaptam optimális defektet. Nem elég, hogy otthontól 50 méterre vettem észre, de holnap még lesz is időm megjavíttatni.

[myreach4thestars]

Peking 2.-3. nap

Ahogy előző bejegyzésemben említettem, 31.-ére sikerült végre aludnunk, későn keltünk, fél 11 fele, délben indultunk el első városnézésünkre.

A légszennyezettség sajni nagyon nagy volt, szinte végig maszkban voltam.

Először a hozzánk legközelebb eső metrómegállóban próbáltunk Yikatong kártyát intézni - tömegközlekedéshez használható kártya, hasonló a londoni Oyster kártyához. Sehogy nem tudtunk automatából venni és személyesen is meggyűlt a bajunk a fizetéssel. Végül egyet vettünk készpénzzel, amit én használok és mint kiderült bankkártyával is le lehet húzni a metróbeléptetőket - Geri úgy utazik.

A Lama Templet vettük célba, ami Peking legfontosabb és legnagyobb buddhista temploma, ezen kívűl az egyik legnagyobb és legjelentősebb tibeti buddhista monostor a világon.

A belépő 25 CNY volt fejenként. Fizetni WeChattel megint nem sikerült, de AliPayjel szerencsénkre igen.

Át kellett menni először egy biztonsági ellenőrzésen, majd a jegyeinket ellenőrizték.

Fák közti sétányon át vezetett befele az utunk, majd boltok (ékszer, Buddha) következtek. Majd ablakon keresztül kapsz egy adag füstölőt, amit hármassával érdemes meggyújtani a kijelölt helyeken.

Az épületegyüttes nagyon szép és hangulatos. Egy-egy épület közti téren lehetett meggyújtani a füstölőket, imádkozni, majd a tűzbe tenni a füstölőket. Az épületeken angolul is volt kint leírás, 1-1-ben kiállítás is volt, amikre nem jutott időnk. Odabenn nem lehetett fotózni. Legjobban az utolsóban lévő 18 méteres 1 db fából faragott szobor nyűgözött le.

A Lama Temple után már indulnunk is kellett hazafele, mert még várt ránk a bevásárlás. Előbb egy hozzánk közeli Plazaba mentünk, ahol vettünk fel készpénzt, majd élelmiszerboltot nem, de egy Arcade-ot találtunk tele csillivilli játékokkal, egy gyerekmegőrzőt labdás csúszdákkal, pár éttermet, de leginkább ruha/ékszerboltok voltak ott. Majd bementünk egy pékségbe, de ott azt se tudták mi az a glutén.

29-én a hozzánk legközelebb lévő April Gourmetbe mentünk, ami egy kisebb élelmiszerbolt-lánc, amely import árukra összpontosít - reméltem lesznek gluténmentes dolgok, sajni hiába. Harmincadikán így más boltba mentünk - Jingkelong Supermarket -, ami ugyan nagyobb mint az April Gourmet, de gluténmentes termékek itt sincsenek. Diétámat így elég nehéz tartani, tojást, zöldséget és sonkát, tofut reggeliztem/vacsiztam ma reggelig...chipssel.

Olyan fél négy fele értünk tegnap haza, Geri dolgozott és segített működő VPNt csiholni a gépemre, így kerültem ide és nincs időm unatkozni, kinézem a látnivalókat, megnézem az útvonalakat, tegnap barátnőm regényének szövegét szerkesztettem (VPN előtt kb csak azt tudtam csinálni) és megírtam az első két nap történéseit Nektek.

Éjfél fele kerültünk ágyba, mára nem sikerült a legjobban aludni, viszont végre napos időre ébredtünk.

Ma először Peking legrégebbi kereskedelmi utcáját látogattuk meg, ami csak egy háztömbnyire található a Houhai-tótól, amit utána (többek közt) körbesétáltunk. A Houhai tó a három egybekapcsolódó tóból a legnagyobb - Qianhai és Xihai a másik kettő. E három tó gyűjtőneve Shichahai. A tavak partján hagyományos kínai stílusú házak, bárok, éttermek, kávézók, antikváriumok találhatók. Valamint parkok és egy "felnőtt játszótér" is, ahol Geri két kínai férfival kipróbálta a lábtoll-labdázást. A Shichahai nyugati partján található a Lotus Piac, ami az utolsó megállónk volt - átsétáltunk egy sárkány alatt :D. Útközben (végre) több macskával és kutyával is találkoztunk, sőt, még teknősöket is láttunk.

Hazafele újabb supermarketet kerestünk volna, de nem találtuk meg a térkép által jelölt helyen, így végül újra a Jingkelong Supermarketben kötöttünk ki - vettünk krumplit is, amit barátnőm tanítása után a mikróban főztem meg és így végre tudok enni egész ok CH forrást...még jobb lesz holnaptól, miután hűtőben pihent (rezisztens keményítő).

Zárom mára soraim, Geri is lassan végez a munkával, aztán esti rutin és alvás, mert holnap korán kelünk, nyolcra már a találkozó ponton kell lennünk, ahonnan busszal és angol vezetővel visznek minket a KÍNAI NAGYFALHOZ. OMG :P

[zeroz2ro]

Tim Waltz. Akkor indulhat a mérkőzés: Trump-Vance vs. Harris-Waltz

[arassea]

Szia! Mizu? Hogy vagy mostanaban?

Jo volt a balatoni nyaralas?

balatoni nyaralás nem volt (mondtam én bárkinek, hogy lesz?), cserébe ma van az első munkanapom majdkéthetes szabi után, és:

miután nyugi volt körülöttem, meg zöld, meg hegyek, fák, bokrok, tavak, boldogság,

még inkább kiütk��zik, mekkora káoszba jövök vissza a munkahelyemen, és mennyire nincs megállás a mókuskerékben.

egyébként minden oké - tényleg, és őszintén.

[atlatszo]

Az Ács község határában épülő, évi 100 ezer tonna katódport előállító veszélyes üzem környezethasználati engedélyét bírósági úton támadta meg egy civil szervezet. A minap lezajlott tárgyalás azonban el sem jutott az érdemi – például a levegő-, víz- és zajszennyezés felmérésével kapcsolatos – kifogásokig. A Győri Törvényszék szerint ugyanis a civilek a 21 napos engedélyezési eljárás során „elmulasztottak” észrevételt tenni, ezért a bíróságon már nem támadhatják meg a kiadott engedélyt. Videóriport. 🔗 Kapcsolódó cikkünk 👉 https://atlatszo.hu/orszagszerte/2024/11/21/elutasitotta-a-birosag-az-acsi-katodgyar-kornyezethasznalati-engedelye-elleni-keresetet ❤️ Jobb lesz ha támogatod 👉 atlatszo.hu/tamogatom

[szepkerekkocka]

Mik vannak.

[ajtostolahazba]

sajnos végérvényesen megfertőződtem az utazás vírusával, így októberben befigyel egy 4 napos Plitvicei tavak+ Isztriai félsziget, mert nem tudok megülni a seggemen és mert nem dohányzom és megjutalmazom magam...És tavasszal meg Milánó, mert ma hajnalban azt álmodtam meg, hogy látni akarom... Fogalmam sincs mibű meg hogy, de lefoglaltam most, aztán majd kitalálom, behajtom a kintlévőségeket, amik vannak, mindegy is...mennem kell, ez a biztos.

Tanácsok, tippek? Mire figyeljek, mit nézzek meg mindenképp? (egyelőre az októberi útra fókuszálok..)

[furjedikalman]

Ott is csak tavak vannak meg emberek.

[1matt-hew3]

Születésnap

Tisztán emlékszem, miként néztem rád, mikor először láttalak.

Nem volt rég, de oly csodás emlék, hogy az idő sem fedi majd el a felejtés fekete ködjével.

Hisz már aznap láttam benned, mi énemből hiányzik, s egyből szívembe zártalak.

S mi rossz volt bennem, édes csókod temeti mai napig közös világunk földjével.

.

Csillogó mézes barna szempár, egy elveszett világban.

Már tudom, miért éreztem magam oly egyedül, sötétben és homályban.

Felejthetetlen édes mosolyodra én rátaláltam.

Italok között bújt, cigaretta füstje mögött, egy poros öreg kocsmában.

.

Ha sebet ejt rajtam a világ éles, mérgező karma.

Te jelenünkben is, szíveddel gyógyítod azt.

S ha már csak nem látszik más, csak heg rajtam.

Minden erőddel próbálod elfedni azt.

.

Volt idő, hol viharos volt felettünk az ég.

Jég kocogtatta, mit felneveltünk, gyermeki lelkünkben.

S egymás karjaiban vigasztalódva vártuk még.

Hogy az ég sötétje eltűnjön, mert semmi se nem törhet gátat tervünkben.

.

Hogy mondjam el, hogy először fordul az időd kereke előre egyet velem.

S hogy amíg élek, már itt leszek neked, egy boldog életben?

.

Gyermeki álom volt,

Egy lány, a lány, te.

Féltem, gyertyám fénye kihúnyt.

S lelkedről pattant szikra óvta meg.

.

Látni akartam, érezni ami szép.

Fojtogatott a magány.

Kerestem az élet értelmét.

S te csak csónakáztál lelkem taván.

.

Ketten, egy hideg padon, de szép emlék.

Tavak juttatják eszembe, azon estét.

Miként tükröződott orcád mögött a mennyország.

Ekkora már a sors pókjának arcára is kiült a boldogság.

.

Szobám fénye alatt, ágynak közepén,

Papírról olvastuk egymás múltját.

Játszottunk a gondolattal, mindennek a kezdetén.

S ideje volt, hogy összekössük egymás útját.

.

Annyi szép valóra vált álom.

Megannyi gyönyörű pillanat.

S mára már csak azt várom.

Hogy gyűrűvel ékesítsem ujjadat.

.

Boldog születésnapot, én egyetlen holdam az égen.

[kittaroundtheworld]

Villa de Leyva

Amíg a bogotaiak a szilveszter éjszakai fáradalmaikat aludták ki, mi reggel csendben elhagytuk a várost. Kimentünk a már említett taxi-malőrt legyőzve a Terminal Salitre nevű autóbuszállomás komplexumba, ami most csendes volt és tömegmentes. A Terminal Salitre a központi buszállomás, amely négy modulból áll: három indulási modul (északi, keleti, déli irányokra osztva) és egy érkezési. Minden irányba több versengő busztársaság kínálja útjait. Bár első jegyünket még online vettük meg, egyre inkább látszik, hogy itt az offline módszer jobban működik, hiszen van ugyan egy menetrend, de ezt normálisan nem lehet megtekinteni vagy követni. Ellenben eddig szinte mindig volt 10 percen belül csatlakozásunk bárhova. Szóval tudod, hogy adott városba melyik társaság küld buszt, odamész az ablakhoz, megveszed a jegyet, és utána megmondják, hogy melyik számú buszállásnál, milyen rendszámú buszra szállj. Eddig egész jó minőségű buszokkal utaztunk. Az első buszunk Villa de Leyva felé külön kulturális sokkot jelentett, mert valami egészen mély zenei adó szólt, ahol minden klipben egy “kis Grofó-szerű”, nem túl szép, pocakos kolumbiai muchacho énekelt, miközben nagyon kevés ruhában lévő szép kolumbiai lányok tekeregtek vagy térdeltek körülötte.

Körülbelül három órás utazás után megérkeztünk ehhez az 1500-as években alapított kis csodavároshoz.

A városka sztoriját idézem a Mirador blogból:

„1572-ben tették le a település alapkövét; nevét a Granadai alkirályság elnökéről, Andrés Díaz Venero de Leyváról kapta. Villa de Leyvának azért volt létjogosultsága, mert egy olyan völgyben fekszik, amelynek a klímája engedi a búza- és szőlőtermesztést. Ilyen helyből nem sok van Kolumbiában, ezért vonzotta a nagybirtokosokat, akik rabszolgájukká tették az őslakos muiscákat. Aztán a 17. század végén egy betegség kipusztította a búzát, Villa de Leyvát pedig elhagyták a földesurak. A régi házakat szegényebb kreol és mesztic családok kezdték lakni, akiknek nem volt pénzük modernizálni a falut, ennek köszönhetjük, hogy Villa de Leyva szinte ugyanúgy néz ki, mint a 18. században.”

(Forrás: Mirador blog)

Egy napot töltöttünk itt, szerencsére korán érkeztünk, így mienk volt az egész délután. A városban óriási volt a nyüzsgés. Kolumbiában a karácsony/újév körüli fiesta egészen január 6-ig tart, amikor a háromkirályok ünnepe is megtörténik. Kolumbiai családok sétálgattak fel-alá az utcákon, kezükben valami édességgel. A város főtere tényleg hatalmas; még ekkora tömeg sem feltűnő benne. Kicsit kószáltunk az utcákon, de igazából a város melletti tavakhoz akartunk kisétálni, mert csendre vágytunk.

A Pozos Azules nevű, 7-8 mesterséges tóból álló látványosság körülbelül 30 perces sétára van a városkától. Jó érzés volt csak menni a “hegyoldalban”, benézni a kis kertekbe, házikókba. A tavak maguk nem nagy szám, de minimális belépőért körbe lehet sétálni. Nagyon sütött a nap, így az előző nap leégett arcunkra jól jött a napvédő. Hihetetlen érzés volt január elsején izzadni a napsütésben. Körülbelül 25 fok volt, és ha befelhősödött, akkor inkább 20. Az utazásunk során minden nap más időjárást tapasztalunk.

A tavak után visszasétáltunk, és elkezdtük az utcácskák felfedezését, valamint kávézók után kutattunk. Találtunk egy nagyon szimpatikus helyet, ahol megittuk az első jugo de lulónkat, ami egy kolumbiai gyümölcs préselt leve – nagyon finom. Ettünk egy kávét, és kitaláltuk, hol együk meg az ebéd/vacsorát. Laci talált a térképen egy helyi éttermet: kockás terítők, kolumbiai családok, és isteni vaslapon sült ételek. Én pisztrángot kértem, ami itt lazacosan rózsaszín, Laci pedig az Andok lankáin boldogan legelésző marhák húsából választott.

Jólakott boldogságban folytattuk a csavargást és turistáskodást. Vettünk két sört, és leültünk az embereket nézni a főtéren, a templom előtt. Közben besötétedett, és felkapcsolódtak a karácsonyi fények, amelyek itt olyan túlzóak, hogy szinte már tetszettek. Többgenerációs családok bolyongtak együtt, és béke volt.

Másnap korán felkeltünk (köszi, jetlag!), és kimentünk egy tömegmentes sétára, fotózni. Turistás dolog, de tényleg nagyon jó hangulatú és szép ez a városka. Reggeli után összepakoltuk a csomagokat, és elindultunk Monguí felé. Három busz és két átszállás várt ránk.

[leafatlas]

UCLA transfer offensive lineman Tavake Tuikolovatu signs with Kansas Jayhawks

December 25, 2024 Written by: Wade Peery, On3 Sports: UCLA transfer offensive lineman Tavake Tuikolovatu signed with Kansas Jayhawks on Christmas Eve, according to On3’s Pete Nakos. The Bruins finished the 2024 season 5-7 overall. And the Kansas Jayhawks finished with a 5-7 overall record. Tuikolovatu played in 12 games this year and made only one start against the Minnesota Golden Gophers…