#takács zsuzsa

[scanzen]

Takács Zsuzsa és Szilágyi Mari manökenek a Szentháromság téren, 1970-ben.

via FŐFOTÓ / Fortepan

[mirandamckenni1]

THE HELLFREAKS - Weeping Willow (Official Video) | Napalm Records Check out the brand new single "WEEPING WILLOW", taken from the new album “PITCH BLACK SUNSET”, out now via Napalm Records worldwide. Order THE HELLFREAKS // PITCH BLACK SUNSET on CD/LP/DIGITAL here: https://ift.tt/LRV3Bm7 Follow THE HELLFREAKS: https://ift.tt/SbBL8gW https://www.youtube.com/c/Thehellfreaksband https://ift.tt/ByRJu0W https://ift.tt/q3cOIdD https://www.twitter.com/thehellfreaks VIDEO: A Syndicate Studio production https://ift.tt/4z2Mhw0 Director: Péter Molnár Director of Photography: Zoltán Baki Editor: Péter Molnár & Zoltán Baki MUA: Betti Márton, Katalin Kontra Styling: Tibor Korpics Crow: Dorottya Podmaniczky SONG: Written by Gábor Domján, Zsuzsa Radnóti, Dániel Szebényi, József Takács Mix: Evan Rodaniche Master: Tom Waltz THE HELLFREAKS ARE: Zsuzsa Radnóti „Shakey Sue” - vocals Jozzy - guitar Gabi Domján - bass Béla Budai - drums LYRICS: Silence, take me to go I’m under the weeping willow No dove would find me so low Silence, send me a crow My memories are more alive than I am I’m haunted by my own mind I try to walk forward, but I’m not Because my back is facing the front Silence, let me hear your growl There is no one else I could call I feel way too good in a room Without a single door Silence, send me a crow Under the weeping willow Come down, dig it out, go low Take the last piece of my soul I can’t, I can’t remember I try to recall it so hard What was, what was the fuel in my goddamn heart? Was it the story that, The story that never ends? Or the one that never, the one that never starts? Today, today my forest is dark “How are you?” Fuck you! This won’t revive the spark But I’m fine, sure, I’m fine This is my favorite lie Sometimes I need to die for a short while Sometimes I need to die I need to die I need to die via YouTube https://www.youtube.com/watch?v=XrM6Yq6rcSs

[kezenani]

takács marika kertész zsuzsa ipper pál!

Baleczky Annamária

Tamási Eszter

Kovács P. József

...

[tmarci]

Halott idő volt. A közlekedés leállt. A Város épp vendéget fogadott – egy keleti zsarnokot.

Takács Zsuzsa: Egy tibeti

Halott idő volt. A közlekedés leállt. A Város épp vendéget fogadott – egy keleti zsarnokot.” Jó negyven perce vártam a kereszteződésben, a szitáló esőben, a méltatlankodók között. A lámpa sárgán villogott, nem jött se busz, se villamos. A rendfenntartók egy kisgyerekes anyát beültettek egy rendőrségi kocsiba, hogy meg ne fázzanak. Álltam a magyarok közt, egy tibeti, akinek apját a Vendég végeztette ki.

[most-nem]

Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv

[pirosdelfinek]

Takács Zsuzsa: Késleltetés

Közel a férfiakhoz és közel a nőkhöz. Az öregekhez és a gyerekekhez. Közel a hirtelen föltámadó vágyhoz, mely egyformán végződik: félreértéssel és meghatottsággal. Mindezt köszönöm. A pompás vágtató hajat az utcafordulóban, a hajszál karcsúságot, amitől eláll a lélegzetem. A vadon-nőtt virág-gazt. A túlhevült festmény-arcokat egy filmben. A sűrű ködben a távoli, lakodalmas ház kis ablakainak lüktető, sejtelmes fényét. De nem erről a közelségről beszélek.

[scavengedluxury]

Models Klári Fekete and Zsuzsa Takács in Parliament Square, London, 1973. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[sokasebi]

A Központi Bizottság tagjai (1985)

Aczél György – az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója.

Antalóczy Albert – az MSZMP Komárom megyei bizottságának első titkára,

Apáti Nagy Gábor – a nagyszénási Október 6. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökhelyettese

Apró Antal – az Országgyűlés nyugalmazott elnöke

Baranyai Tibor – a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára

Benke Valéria – a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának elnöke

Berecz Frigyes – a BHG Híradástechnikai Vállalat vezérigazgatója

Berecz János – az MSZMP KB titkára

Bónyai István – a Volán 4. sz. vállalat hatvani üzemegységének autófényező-mázolója

Borbény Gábor – az MSZMP budapesti bizottságának titkára

Borbély Sándor – a munkásőrség országos parancsnoka

Brutyó János – az MSZMP KB nyugalmazott elnöke

Burgert Róbert – a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója

Csehák Judit – a Minisztertanács elnökhelyettese

Cserháti István – a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora

Cservenka Ferencné – az MSZMP Pest megyei bizottságának nyugalmazott első titkára, az Országgyűlés alelnöke

Czinege Lajos – a Minisztertanács elnökhelyettese

Deák Gábor – az MSZMP Budapest, XIII. kerületi bizottságának első titkára

Deák László – a Mecseki Ércbányászati Vállalat vájára

Duschek Lajosné – a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke

Faluvégi Lajos – a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke

Fejti György – az MSZMP Borsod megyei bizottságának első titkára

Fock Jenő – a Minisztertanács nyugalmazott elnöke

Fodorné Birgés Katalin – a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsának vezető titkára

Gáspár Sándor – a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke

Géczi János – az MSZMP Nógrád megyei bizottságának első titkára

Glanz Lászlóné – a felsőszölnöki általános iskola igazgatója

Grósz Károly – az MSZMP budapesti bizottságának első titkára

Gubicza Ferenc – a balatönfüredi Csopak Tája MGTSZ elnöke

Gyebrószki Andrásné – a Budapesti Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatója

Gyöngyösi István – az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára

Havasi Ferenc – az MSZMP KB titkára

Hámori Csaba – a KISZ KB első titkára

Hárs István – a Magyar Rádió elnöke

Herczeg Károly – a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára

Hollán Zsuzsa – az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet igazgató főorvosa

Hoós János – az Országos Tervhivatal államtitkára

Horn Gyula – külügyminisztériumi államtitkár

Horváth Ede – a Rába Magyar Vagon és Gépgyár vezérigazgatója

Horváth István – az MSZMP KB titkára

Horváth József – a Csepel Autógyár gépkocsiszerelője

Huszár István- az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója

Jókay Endre – a Villamosszigetelő és Műanyaggyár szerszámkészítője

Juscsák György – a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója

Kamara János – belügyminiszter

Kapolyi László – ipari miniszter

Karakas László – az MSZMP KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetője

Katona Imre – az Elnöki Tanács titkára

Katona István – az MSZMP KB irodájának nyugalmazott vezetője

Kádár János – az MSZMP főtitkára

Kállai Gyula – a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke

Kánya Erzsébet – a Székesfehérvári Könnyűfémmű műszakvezető-főművezetője

Kárpáti Ferenc – honvédelmi miniszterhelyettes, politikai főcsoportfőnök

Kiss István – szobrászművész

Klenovics Imre – az MSZMP Somogy megyei bizottságának első titkára

Kornidesz Mihály – a Magyar Televízió elnöke

Korom Mihály – az MSZMP KB nyugalmazott titkára

Kótai Géza – az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője

Kovács László – a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára

Lakos Sándor – a Pártélet felelős szerkesztője

Lázár György – a Minisztertanács elnöke,

Losonczi Pál – az Elnöki Tanács elnöke

Lukács János – az MSZMP Baranya megyei bizottságának első titkára

Marjai József – a Minisztertanács elnökhelyettese

Maróthy László – a Minisztertanács elnökhelyettese

Méhes Lajos – a Szakszervezetek Országos Tanácsának nyugalmazott főtitkára

Mód Péter – a Magyar Népköztársaság UNESCO mellett működő állandó képviseletének vezetője

Mórocz Lajos – honvédelmi minisztériumi államtitkár

Nemes Dezső – az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének nyugalmazott igazgatója

Németh Károly – az MSZMP főtitkárhelyettese

Nyers Rezső – az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének nyugalmazott igazgatója, tudományos tanácsadó

Oláh István – honvédelmi miniszter

Osztafi Béla – az Ózdi Kohászati Üzemek kohásza

Óvári Miklós – az MSZMP KB titkára

Pál Lénárd – az MSZMP KB titkára

Péter János – nyugalmazott külügyminiszter, az Országgyűlés alelnöke

Pónya József – a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója

Pozsgay Imre – a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára

Rajnai Sándor – a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete

Rényi Péter – a Népszabadság főszerkesztő-helyettese

Révész Ferenc – a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyugalmazott igazgatója

Romhány Pál – az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottságának első titkára

Sarlós István – az Országgyűlés elnöke

Sikula György – az MSZMP Hajdú-Bihar megyei bizottságának első titkára

Szabó István – a nádudvari Vörös Csillag TSz elnöke, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke

Szabó István – az MSZMP jászberényi városi bizottságának első titkára

Szakali József – a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke

Szépvölgyi Zoltán – Budapest Főváros Tanácsának elnöke

Sztameniczky István – a SZÖVOSZ elnöke

Szűcs Ferenc – a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének helyettese

Szűcs Istvánné – az MSZMP KB V. kerületi bizottságának első titkára

Szűrös Mátyás – az MSZMP KB titkára

Takács Imréné – az Ajkai Üveggyár technológusa

Tétényi Pál – az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke

Tóthné Kiss Mária – a Minőségi Cipőgyár nyirbátori gyáregységének személyzeti vezetője

Tömpe István – az Állami Rádió és Televízió Bizottság nyugalmazott elnöke

Trombitás István – a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat vezérigazgatója

Vajda György – a Villamosenergetikai Kutató Intézet igazgatója

Varga László – a magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának főtitkára

Varga Péter – az MSZMP KB közigazgatási és adminisztrációs osztályának vezetője

Váncsa Jenő – mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter

Várkonyi Péter – külügyminiszter

Veres József – nyugalmazott munkaügyi miniszter

Veress Péter – külkereskedelmi miniszter

[halvanykek]

TAKÁCS ZSUZSA: A VAK REMÉNY GYÖNGÜLÉSE

Találkozni akartam volna a Vak Reménnyel, kértem, hogy mondjon egy alkalmas helyet. Az Utolsó Ítélet terét, például, Budapesten, vagy valamilyen süllyedő szigetet, ahonnan nem vezet hazaút. Egy kristálygömb közepét. Egy éjjeli menedékhelyet, ahol éppen agyon- ütnek valakit. Ismerje el, hogy reménykedése ostoba volt, mondtam volna, ha beszélgetünk. Hamis és gyomorforgatóan rózsaszín, akárcsak ő maga. Szerettem volna vérig sérteni, hogy annyi évtizeden keresztül áltatott. Hogy míg a többiek elestek, én talpon maradtam, mivel a túlélésben van valami visszataszító. Remegett és sápadt a mobil a kezemben, annyira keményen beszéltem vele. – Te rohadt állat! – kiabálta a hangom, s a szememből közben hulltak az önsajnálat könnyei. Szabadkozott, hogy nem ér rá. Naponta százával érkeznek az enyémhez hasonló segélyhívások hozzá. És hogy az összeomlás szélén áll maga is.

[feketemoso]

Takács Zsuzsa: Anima

Lélek, ne nézz az éjszakánkba itt! Állati sírást hallasz mindenütt. Hazádtól távol űzve, sötétbe kényszerítve, tudom, hogy egyedül vagy. Mintha élő, levágott fejek sírnának, úgy szól a földből hozzád sötétünk panasza. És megpróbálod a fényességet idézni, de emlékezeted elhagy. Te, szabad, szárnyaló, fázós, ránk tekintesz és tőlünk visszaborzadsz. Csókunk borítja a sarat és hazájának nevezi, bármily nyomorult szöglete a világnak. És elfog a szorongás eszelős csókjainktól: eged talán a képzelet szülötte, nincs is, akkor hát itt kell leélned teljes, téves életed, ahogyan annyian mondják. Romlásodra van a benépesült hely, ahol a legártatlanabb fű is elrohad, ahol a rohadásból a győztes fű kihajt – és kísértenek a gyilkos örömök, valami kivonódik belőled, száraz leszel, szálkás, sebző. …

Hová jutottam, hogy ennyire fontos ez a város, bukásom színhelye. Az utcára hordott lomokhoz térdelek és berendezem velük új világomat. Irigylem a test egyértelműségét, szomjazom a bőr tapintását. ahogy Isten látását szomjaztam azelőtt. Egy nő homályos útjain járok, aki arcának verejtékével keresi kenyerét, aki fodrászhoz megy és aggodalmasan nézi magát a tükörben, aki levelet ír és azt hiszi, verseit, címezettje a világ. Sétáiban ott vagyok vele a mérgezett levegőn, sóvárgásaiba beleveszve, ahogyan egy férfi száját nézi, én, a halhatatlan lélek, a testbe kényszerítve egy vagyok vele. De ha feljön a szemlélődés holdfényes ideje, az éjjel, kirántom a földből az ingatag cölöpöt, és láncomra fűzve vonszolom a végtelen udvarin, és hallják odafönt a szörnyű rohanást, a kaput átszakítva árkon-bokron át, vérző hang, futok, mintha hátamat tépte volna föl, mintha hasamat lyuggatta volna végig a vas, a kifulladásig meg-megállva,

majd kapva új futásra kárhoztatom a döntést, ami nem az én döntésem, a sorsot, ami nem az én sorsom, idegen akarat. Álmában bosszút állok a testen, megcsúfolom félbemaradt találkozásait, erdői helyébe egy haláltábor megcsonkított fáit ültetem, szeretteire farkas-álarcot teszek, és fölgöngyölöm egét mint egy könyvtekercset.

Ha marad időtök, ha van szavatok rám is, ha szemeteket a képzelt Úrra fölemelitek, ha képzelt szemeteket le tudjátok hunyni ennyi fényesség előtt, ha elvakít titeket ami nekem nem látszik, folyamodjatok értem! A jáspislépcső alján, az arannyal átszőtt szőnyeg előtt, a hozsannázók között némán állok, LÉLEK KÉPZELGÉSE, TEST. Mozdulataim eltörték a levegőt, lépéseim eltaposták a titkos nyomokat, betegségben, virrasztásban, böjtben, gyalázatban, mint csaló, mint ismeretlen és halálraszánt, mint összevert, de belé nem halt, könyörgök.

… Vérző rózsáimat önként átadom, szemem világító sugarát boldogan kioltom, fogaim vakító nevetése elhal, nem remegek választottam előtt, mikor kezemből kiveszi a virágot, mikor arcomról letöröl minden órát, csak a végső sápadtság óráját nem, mikor szemem elől szerelmes gyermekem eltakarja, a hely utoljára fölujjongó képeit lüktető hártyába vonja, hogy neki szülessenek meg újra szégyenben és gyönyörben Mikor a test romlatlanságba öltözik, a halandó halhatatlanságba, mikor a Föld kietlen és  puszta lesz megint.

[tmarci]

Halott idő volt, a közlekedés leállt. (A Város épp vendéget fogadott – egy keleti zsarnokot.)

Takács Zsuzsa: A zöld dzseki

Ott ült a SPAR előtt a két szokásos rongykupac, a hetvenéves koldus és hatvan körüli élettársa, akivel nemrégen kerültek össze, s akit azonnal be is mutatott nekem. Elképzeltem közös életüket. Nyaralásukat a közeli parkban, az esős napokat, hitvesi ágyukat: a bokoraljat, a rengeteg romlott ételt, amit megettek, a telet a János kórház tbc-osztályán, magányosságukat a nyolcágyas kórteremben, a betegek undorát, az orvosok közötti vitát, amelyben végül a szánalom és/vagy a fertőzésveszély elhárításának indoka győzött.

Emlékszem az első tavaszi napra, amikor gyógyultan az „otthonába bocsátották". Nagyon vágytam már haza – sóhajtozott. Akkor már újra egyedül volt. – Hogy érti? – kérdeztem: – hát az utcára! – mutatta és magyarázta akár egy marslakónak. Az Amerikában vásárolt zöld dzseki lett végül a neheztelésem kiváltó oka. Régi darab, hibátlan és meleg, évekig abban lapátoltam a havat, tőle meg ellopták a kabátját. Tél volt megint. Kékre fagyottan, egyedül ült a szokásos helyen.

Hazamentem és elvittem neki. Fölállt és átölelt. Cserepes szája az arcomat érte. Ellöktem magamtól, arcomról letöröltem a nyálát, hebegett valamit. Szégyelltem magamat. Halott idő volt, a közlekedés leállt. (A Város épp vendéget fogadott – egy keleti zsarnokot.) Jelenetünknek nem volt résztvevő tanúja, nem mondta, hogy ha a kisujját nyújtja ezeknek, rögtön az egész karját akarják! De éreztem, hogy valaki néz, akit én nem láthatok, ott éhezik és fázik minden utcasarkon, és megítél.

[most-nem]

Csak szerelmet ne újra!

Takács Zsuzsa: Várnak tehát, ha megjössz; részlet (Tárgyak könnye, 1994)

[pirosdelfinek]

Takács Zsuzsa: Szív fölött medália

Hogy nem látlak többé, jól van így, nem fátyolozza a távolságot közeled, messze van minden és hideg. Egyszer majd nevedre a számat elhúzom, egyszer majd csuklómmal az ablakot betöröm, s a tárgyak üres szeme szánalommal megtelik.

Hogy nem látlak többé, jól van így.

[scavengedluxury]

Models Klári Fekete and Zsuzsa Takács in Trafalgar Square, London, 1973. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[veszkijarat]

Aegon-díj shortlist: 7 Magvetős könyv, 2 Jelenkor, 1 Pesti Kalligram (De mondjuk a Magvető 34-et jelölt, a Jelenkor 14-et, a P.Kalligram 21-et) 

Tavaly ugye még nyomasztóbb volt a Magvető fölénye, 8 jelöltjük volt, aztán megnyerte a Jelenkoros Nádas. Idén nem érzem olyan erősnek a Jelenkor jelölteket (Tolnai és Simon, bár ő őrült népszerű) illetve a Kalligramos Mártont, hogy megint hoppon maradjon a Magvető. Dragománra vagy Krusovszky-ra tennék nagyobb összegeket. Esetleg ha nőnek szeretnék adni 2007 után újra, akkor Takács Zsuzsa.

Dragomán György: Rendszerújra Garaczi László: Hasítás Kemény István: Nílus Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy Márton László: Két obeliszk Simon Márton: Rókák esküvője Szvoren Edina: Verseim Takács Zsuzsa: A Vak Remény Tolnai Ottó: Szeméremékszerek

Elég sok jelölt volt, nem került be pl. Térey, Kukorelly, Krasznahorkai, Darvasi, Rakovszky, stb. stb. Csak a Szvoren Edinát olvastam a tízből, de neki mindig minden díjat odaítélnék. 

[metalindex-hu]

The Hellfreaks – God on the Run (2020)

The Hellfreaks – God on the Run (2020) - http://metalindex.hu/2020/10/25/the-hellfreaks-god-on-the-run-2020-2/ -

Kíváncsi lennék, hogy a The Hellfreaks név hány olvasónknak cseng ismerősen, illetve mond egyáltalán valamit… Néhány héttel ezelőttig magam sem tudtam, hogy milyen zenekart takar a fenti elnevezés. Amikor viszont véletlenül egy zenekari fotó került elém, azon ismerős arcokat véltem felfedezni. Takács “Jozzy” József gitáros a bő egy évtizede két lemezt megélt prog-metalos Wendigo soraiból volt ismerős, illetve a ’90-es évek második felében tagja volt a szintén progresszív vonalon mozgolódó, de csak szűkebb körben ismert Behinia zenekarnak is. A dobos Budai Béla pedig rövid ideig kisegített a Moby Dick-ben (pl. az ő játéka hallható a tavalyi Terápia lemezen), illetve megfordult Smici oldalán a szintén thrash metalos Bloody Roots formációban is.

Szóval a két zenész kvalitásait metalos körökben nem hiszem, hogy méltatnom kellene. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy utánanézek, Béla és Jozzy két -előttem ismeretlen- társukkal mit hoztak össze The Hellfreaks név alatt. Nos, a stílusnak semmi köze a fentebb említett csapatokhoz. Ez a zene ugyanis dallamos, punkos beütésű pörgős rock muzsika, bő félórában, kiváló hangzással, női énekkel elővezetve. Az énekhangnál álljunk is meg néhány gondolat erejéig; Radnóti Zsuzsa (Shakey Sue) ugyanis nem finomkodik, őserővel a hangjában rekeszti végig a lemezt, mely egyébként már a negyedik albumuk. A tempós dalok nem is igazán engednek teret a lágyabb énekdallamoknak, csak a CD végén kapunk egy kis pihenőt a záró Tabby képében.

Az előzmények ismerete nélkül, Zsuzsa kiejtése alapján meg nem mondtam volna, hogy magyar zenekarral állunk szemben, az énekben ugyanis nyoma sincs a jobb szó hiányában hunglish-ként emlegetett akcentusnak.  Meg kell említenem még a basszusgitáros Domján Gabi nevét is, akinek hangszere végig jól hallható, biztos alapokat hoz a pörgős tempókhoz. A dalszövegek nem pársoros kirohanások, hanem rendesen megfogalmazott és felépített gondolatsorok. Arról nincs információm, hogy a felvétel hol készült, a booklet adatai szerint viszont nemzetközi együttműködés eredménye volt a God on the Run formába öntése. A keverőpult mögött ülő Evan Rodaniche képben volt abban a tekintetben, hogy miként kell megszólalnia a dallamcentrikus punkos rockzenének.

A borító és a booklet a többek között a The Idoru és a This Calling énekeseként ismert Bödecs András munkája, aki grafikusként is megállja a helyét. Mi sem bizonyítja jobban a nemzetközi színvonalú előadást, minthogy a csapatot a legnagyobb közösségi oldalon közel harmincezren kedvelik, illetve az ottani kommentek között nagyítóval kell keresni a magyar nyelvű hozzászólásokat. Örülök, hogy belefutottam a csapatba, a következő lemezüket már idézőjeles rajongóként fogom várni, mivel addig még fel kell vennem a fonalat az első három albummal. Aki kedveli a dallamos punk rockot, és nem riad vissza egy kis HC beütéstől sem, magának tesz szívességet, ha meghallgatja a God on the Runt! Ja, finom árnyalatokban azért metal is előfordul a nótákban…

Az ajánlót írta: Andris