#a zöld dzseki | Explore Tumblr posts and blogs

elda-mcl · 6 years ago

Text

CSJ Élet a Campuson 6. epizód Útmutató

Jelölések: - Negatív eredmény az es��lymérőn / Semleges eredmény az esélymérőn + Pozitív eredmény az esélymérőn

A + vagy / értelem szerűen pedig azt jelenti, hogy ha elég magas az esélymérő, akkor vagy pozitív vagy semleges a hatása.

Ha egy válasz mellett egyik jel sem szerepel, akkor nem tudom a hatását.

= Fordított tartalom, így a megfogalmazás helyenként eltérő lehet az eredetihez képest.

Akciópontok: 9,00 - 1,000

Pénz: 125G - Mindegyik ruha

Illusztráció: Összesen öt illusztráció elérhető. Egyet tudsz megszerezni, egy végigjátszás alkalmával (hiába egyforma a ruha két-két karakternél)

Rayannal (75-ös esélymérő szükséges), Hyunnal (60-as esélymérő szükséges, (vagy ha Priyánál és Rayannal 50 alatti a mérő, akkor 50-60 közötti is elegendő lehet)), Castiellel (60-as esélymérő szükséges), Nathaniellel (95-ös esélymérő szükséges), Priyával (55-ös esélymérő szükséges).

Rayannal csak abban az esetben szerezhetsz illusztrációt, ha senkinek nem mondod azt, hogy ő csak a tanárod. Különben nem dobja fel végül azt a párbeszéd lehetőséget Rayannal, amivel megszerezhető a kép.

Tündérkeresztanyu: Miután bekapcsoltad a riasztót, még mielőtt kimennél Hyunhoz, menj be a konyhába, és akkor megjelenik. Ha mégsem, lépegess ki-be, a konyha és a kávézó között.

Furcsa szemüveg

Ruhák:

Az első (kantáros, színes szoknya, táskával) Hyuné, a második (zöld szegecses dzseki, farmerral) Castielé és Nathanielé, a harmadik (leveles jumpsuit) Priyáé és Rayané.

Ott kezdődik az epizód, ahol az előző abbamaradt: Hyun éppen felbukkan, amikor Rayannal vagy.

Hyun: Jó estét, tanár úr.

A. Mit csinálsz itt? Nem vagy beteg? -5 Hyunnál B. Ez nem az, aminek látszik! -5 Rayannal C. Jól vagy? /

A. De már valaki segített nekem. -5 Hyunnál B. De Zaidi tanár úrnak hála, jól elboldogultam. / C. Tényleg nem olyan egyszerű. Nem tudom, te hogy szoktál egyedül bezárni. Hihetetlenül hosszadalmas. /

Rayan ekkor magatokra hagy Hyunnal.

A. Ő egy a tanáraim közül, nem csinált semmi rosszat. -5 B. Igazából kedvelem. Ő az egyik legjobb tanárom. +5 C. Miért ne? /

Ha a C-t választottad:

Hyun: Úgy tűnik, közel állsz hozzá.

A. Nem is: ő csak a tanárom... / B. Te.. féltékeny vagy? -5

Ha Priya segített neked, nem Hyun:

A. Őszintén szólva, egy barátom bejött a kávézóba... És segített nekem. +5 B. Igen, már profi vagyok! Bármikor rám bízhatod a kávézót! /

Menj be a kávézóba, hogy bekapcsold a riasztót. Mielőtt elmész, menj be a konyhába, hogy találkozz Tündérkeresztanyával. Miután végeztél, menj ki a kávézóból Hyunhoz. A sikátor felé veszitek az irányt, a Campus felé, miközben beszélgettek.

Hyun: Clemence... Igen, tudom... Fogalmam sincs miért viselkedik így veled.

A. Komolyan? Egy árva ötleted sincs? +10 B. Mindegy. Úgy döntöttem, nem hagyom magam. /

Ha az A-t választottad:

A. Nem tudom elhinni, hogy nem vetted észre.. / B. De amúgy... Megértem... +5

Hyun: Nézd csak, ő az anyukám, mellette az apukám, balra Iseul, a nagyobbik húgom, aki grimaszol, és leghátul pedig a nagymamám a kisebbik húgommal.

A. Látszik, hogy hiányoznak neked. +5 B. Haha, ez nagyon aranyos. / C. Erről jut eszembe, hogy még mindig nem hívtam fel a családomat... -5

Ha a C-t választottad:

Hyun: Igen, de neked egy kis családod van... Szóval vigyázom rájuk. Sok barátom nincs annyira közeli kapcsolatban a szüleivel. Ez furcsának tűnhet... De számomra ők a mindenem.

A. Nagyon kedves, amit mondasz. / B. Bevallom, hogy személy szerint nem igazán akartam “kirepülni a fészekből” és az egyetemen élni. -5

Menj be a kollégium épületébe.

A. Nem tudom miért kellene találkoznom velük. -10 B. Szívesen találkozom a családoddal! +5 C. Jól hangzik, persze. /

Hyun: Akkor is, ha semmi értelme nem volt.

A. A szándék a fontos. -10 B. Ha magadban tudnád tartani, hogy láttál minket Mr. Zaidival, hálás lennék.. -10 C. Az a fontos, hogy jobban vagy, már nem is látszol betegnek. /

Ha a C-t választottad:

Hyun: Ez igaz. Te sokkal hatásosabb gyógyír vagy, mint az antibiotikumok.

A. Engem is a szekrényedben kéne tartanod, szükség esetére. +10 B. Legközelebb ne is menj orvoshoz! Közvetlenül hozzám gyere! /

Menj be a szobádba.

A. Ez kedves, de tudod... Még nem fejeztem be. / B. Nem igazán szeretem, ha a cuccaimhoz nyúlnak. De köszi. -5 C. Köszönöm, ez nagyon kedves. +5

Ha a B-t választottad:

Yeleen: Nem nyúltam a cuccaidhoz, csak port töröltem egy ronggyal. Megnézheted, minden itt van.

A. (Közelebb mentem az asztalomhoz, hogy megnézzem) -5 B. O-oké. Minden esetre, köszi. /

Néhány monológgal később, menj a Campusra. Yeleen fog feltűnni.

A. Ó, helló. / B. Nem, de ne aggódj. Este rendet teszek. -5 C. Nem volt időm. -10

Yeleen elmegy, ekkor felbukkan Chani.

Chani: Kedves? Veled? Tényleg? Tudom hogy dolgoztál szombaton, de tudod, hogy nem ihatsz munka közben?

A. Nem, komolyan mondom, letakarította az asztalomat, azt mondta, örült, hogy megcsinálhatta. / B. Nem tudom, egyébként, lehet hogy csak álmodtam!

Menj be a Művészeti épületbe, és néhány monológgal később a Nagyelőadóba az órádra. Miután az véget ér, hagyd el a termet.

Chani: Talán írhatnék az urbexről, mint egyfajta kortárs performance-művészetről.

A. Teljesen bepánikoltam attól, amit a szakdolgozatodról mondtál... / B. Jó ötlet! Ez az urbex dolog nagyon eredeti. / C. Megijesztessz, azzal hogy egyedül akarsz kihalt épületeket felfedezni... Ez veszélyes lehet. +5

Menj ki az udvarra.

Chani: Alig várom a ma estét! Ha szerencsém lesz, még valamilyen felbecsülhetetlen kincsre is bukkanhatok, vagy egy szellemre egy késírtetházban, vagy...

A. Vagy egy baltás pszichopatára... / B. Hm, egy felbecsülhetetlen kincs nem jönne rosszul. Akkor lemondanék a felszolgálói pozícióról, és a Karib-szigetekre mennék nyaralni, az biztos. /

Ha a B-t választottad:

Chani: Igen! Vagy egy térképre bukkanunk, ami elvezet minket a kincshez az Indiai óceán kellős közepén! Kalózok leszünk és meggazdagszunk. Velem tartasz?

A. Nem is tudom... Nehéz elképzelni magam falábbal és fél szemmel.. +5 B. Kb 6 évesen álmodoztam erről.. -5

Rosalya zavar meg titeket.

Rosalya: Igen, biztos, beszélnünk kell.

A. Persze. Chanival az ebédlőbe tartunk, gyere velünk, és ott beszélhetünk. / B. A parkba szeretnél menni, csak te és én? -5 Chaninál C. Hm. Oké. Chani, ne haragudj, később találkozunk az órán. /

Rosalya: Ne itt beszéljünk, menjünk el valahová, ahol nem hallhatnak. Leigh butikjában van egy raktár, ott nyugtunk lehet.

A. Megijesztessz. / B. Ott lehet enni? Mert utána órára kell mennem. +5 C. Tudod, Chani nem szokta továbbadni, amit hall.. Megbízhatsz benne, nagyon jó barátnőm. / Rosánál, +5 Chaninál

Menj az Üzletek utcája felé a butikba.

Rosalya: Csak szerettem volna ha a tömeg érkezése előtt tudnánk beszélni.

A. Miért olyan fontos, hogy senki ne halljon inket? -5 B. Megvárjuk. Biztos, mindjárt itt lesz. +5

Menj be és beszélj Leigh-el.

Leigh: Szia [Neved]! Rég találkoztunk.

A. Leigh!! (Átöleltem) / B. Leigh! Végre! Rosa folyton rólad beszél, de sosem találkozunk. /

A. Hallottam a családodról.. Részvétem. / B. (Jobb, ha nem hozom szóba a családját... Egy könnyebb témával kellene folytatnom) +5 Leigh-nél

Ha a B-t választod:

Rosalya: Azt akarod mondani, hogy nálad a legjobb a kínálat, ugye? Ezért öltözködöm én is kizárólag innen!

A. Valóban, Rosa? Biztos vagy benne, hogy nem azért, mert a tulaj barátnője vagy és féláron vásárolhatsz? +5 Rosánál B. Igen, én is imádom az itteni ruhákat. /

Ekkor felbukkan Alexy és Morgan.

Rosalya: Nem nagy dolog.

A. Alexy, azt hiszem Rosa négyszemközt akart velünk beszélni, egy csendes és nyugodt helyen... / B. Rosa, mondd el neki. /

A. Rosa, kezdek aggódni, általában nem bánod, hogy Priya előtt beszélj. +5 B. Szóval, találkozhatnánk később? /

A. (Sok szép ruhát találtam, köztük egy kantáros szoknyát, és egy fehér kis kézitáskát) -> Hyun és Priya/Rayan szettje közül választhatsz -> Hyun illusztrációjához vezet B. (Sok szép ruhát találtam, köztük egy rövidujjú overallt a kirakatban és egy piros cipőt) -> Priya/Rayan és Nathaniel/Castiel szetje közül választhatsz -> Priya/Rayan illusztrációjához vezet C. (Sok szép ruhát találtam, köztük egy farmert és egy gyönyörű, khaki színű dzsekit) -> Hyun és Castiel/Nathaniel szettje közül választhatsz -> Nathaniel/Castiel illuszrációjához vezet

Menj vissza a Campusra, hogy beszélgess a barátaiddal.

Rosalya: Volt egy pillanat, amikor nem tudtuk, mit csináljunk. Nem voltam benne biztos, hogy itt folytatom a tanulmányaimat... De végül Leigh hatására úgy döntöttem, hogy belevágok. Így maradtunk.

A. Jó döntés volt, hiszen így újra egymásra találhattunk. +5 B. Egyébként hová mentetek volna? /

Alexy: Tudod, vannak azok a tanárok, aki az egyetemen kívül elterelik a diákok figyelmét a kigombolt ingükkel, a titokzatos tekintetükkel...

A. Pontosan mit akarsz mondani? / B. Rólam és Zaidi tanár úrról beszélsz? -5 Priyánál C. Melodyra célzol? /

Ha a C-t választottad:

A. (Ugyanakkor nehezen hittem el a kifogásait... Úgy érzem, hazudott nekem és több van a története mögött) -10 Priyánál B. (Csöndben maradtam. Értelmetlen és amúgy sem vagy biztos mindenben) / Priyánál

Ha itt a B-t választottad:

Alexy: Mondd el nekünk, nem mondjuk el senkinek, ígérem!

A. Nem, nem mondom el. +5 Priyánál B. Csak meghallottam egy beszélgetést, amit nem kellett volna Melody és... Mr. Zaidi közt. -5 Priyánál és Morgannél

A. Mégis miről beszéltek? Megyek és azonnal megkeresem. Ezt nem hiszem el! -5 Priyánál -> Hyun illusztrációjához vezet B. Pontosan mit mondott nektek? / -> Priya és Rayan illusztrációjához vezet

Ha a B-t választottad:

Priya: Erről van szó? Több számodra, mint egy tanár?

A. Nem, ő csak a tanárm! -> Priya illusztrációjához vezet B. Nem tudom. -5 Priyánál -> Rayan illusztrációjához vezet

Ha itt az A-t választottad:

Priya: Szóval a művészettöri tanár...

A. (Eszembe jutott a művészettanárunk a gimiből) Csak mert Patrickra emlékeztet. / B. Dehogy, eszembe sem jutna. -5 C. Elismerem, hogy jól néz ki. +5 -> Priya ILLUSZTRÁCIÓJA, ha legalább 55-ös az esélymérőd nála és a megfelelő ruhát választottad.

Ha a B-t választottad: Nem tudom.

A. Mi? / B. Valami baj van, Priya? -5 Priyánál

Választól függetlenül ezután a Campusra kell menned, hogy beszélj Hyunnal.

A. (Az írom: “Szabad vagy ma? Beszélnünk kell”) / B. (Azt írom: “Te azt mondtad Alexynek és Morgannek, hogy van valami köztem és a művészettöri tanár közt?!”) -10

Menj a nagyelőadóba.

A. Nem igazán.. Nincs egy perc nyugtunk sem. +5 B. Sajnálom a korábbit. /

Chani: Megvallva az igazat, haboztam, hogy menjek-e vagy sem. Azt hiszem, inkább a ma esti expedícióra készülök. Megnézem a házat, hogy valóban üres-e.

A. Oké, te tudod. De kérlek, légy óvatos. -5 B. Biztos, hogy nem jössz? Az órák gyorsabban telnek, ha veled vagyok. / C. Persze. Később találkozunk. /

Menj a könyvtárba, ekkor hallani fogsz egy beszélgetést az Igazgató és egy ismeretlen személy között.

A. Mit csinálsz itt? -5 Nathanielnél B. Te tényleg részt veszel az órákon? /

Ha Nathaniel nem volt az exed:

Nathaniel: De ha szeretnéd átismételni a témát, [Neved]...

A. Hagyj már békén, Nath! -5 Nathanielnél B. (Felhúztam a szemöldököm és vártam, hogy befejezze a mondatot). /

Ha Nathaniel volt az exed:

A. Igen, néhány ember követ el hibákat. -5 Nathanielnél B. Te most rólunk beszélsz? /

Mikor Nathaniel elmegy, egyedül maradsz Amberrel.

A. Rá sem ismerek! / B. Tudom, hogy a bátyád, de... olyan, mint egy pimasz kölyök. +5

A. Ennek köze van ahhoz, ami a múltkori Crowstorm koncert után történt? Jobban vagy már? / B. Hogy érted, hogy “egy kicsit jobban vigyázol magadra”? / C. Nem értem, miért akar megszabadulni az egyetemtől. A tanulmányai anno fontosak voltak számára. /

Menj ki a könyvtárból.

A. De elismerem, hogy amikor először láttalak, ledöbbentem... / B. Hát, ha a giiben valaki ezt mondta volna, hogy beszélgetést fogok folytatni veled anélkül, hogy idegösszeomlást kapjak, nem hittem volna neki.. +5 C. Hát még te! /

Amber: Nincs mentség a viselkedésemre és tisztában vagyok azzal, hogy nem volt helyes. Sajnálom, ha ez hatással volt az akkori életedre. Azóta teljesen megváltozott az értékrendem.

A. (Szóhoz sem jutottam) +5 B. (Nem bírom ki, muszáj átölelnem.) / C. Ezt nagyon könnyen veszed.. -5

Amber elmegy, ekkor belefutsz Castielbe. Két választásod van: köszönsz neki, vagy nem, de akkor csípősen megjegyzi.

A. (Annyira nevetségesek. Jobb lesz, ha megyek a koliba.) B. (Nem tudom, mit csináljak.. Odamenjek? Hiszen ismerjük egymást, jogom van köszönni neki) +10

Ha az A-t választottad:

Castiel: Segítettem neked a kávézóban, dumáltunk, még a sebeiddel is foglalkoztam... És te, két nappal később elmész mellettem szó nélkül.

A. Nem akartam elijeszteni a rajongóidat. -5 B. Csak nem akartalak megzavarni! Elfoglaltnak tűntél! / -> Castiel illusztrációjához vezet

Ha a B-t választottad: Csak nem akartalak megzavarni! Elfoglaltnak tűntél!

Castiel: Ja... Először fura volt, de most már észre sem veszem.

A. Beismerem, nem túl könnyű nekem... / -> Nathaniel illusztrációjához vezet B. Hozzá tudnék szokni. +5 -> Castiel illusztrációjához vezet, ha legalább 60-as a mérőd és jó szettet választottál.

Ha a B-t választottad: köszönsz neki

Castiel: Pff...

A. Pff? Mintha nem tetszene... -5 B. Nem lehet könnyű, hogy amint emberek közé mész, feltűnést keltesz.. +5 C. Szóval, újra az egyetemen? /

Castiel: Ja... Először fura volt, de most már észre sem veszem.

A. Beismerem, nem túl könnyű nekem... / B. Hozzá tudnék szokni. +5 -> ILLUSZTRÁCIÓ, ha legalább 60-as a mérőd és jó szettet választottál.

Menj be a kollégium épületébe, hogy találkozz Hyunnal.

A. Szóval úgy tűnik, rajtakaptál az utcán engem és Mr. Zaidit? -10 B. Mit mondtál Alexynek és Morgannek? -5 C. Azt hittem, beszéltünk arról, mi történt, és elég világos volt.. /

Hyun: Figyelj, én... Mikor megláttalak titeket, furcsa érzésem volt, ennyi. Hajlamos vagyok követni a megérzéseimet, de nem mondtam semmit, amit nem láttam. Csak a tényeket közvetítettem.

A. Miért beszéltél erről Alexynek és Morgannek? -5 B. És elmondanád, mi volt a megérzésed? +5 C. Ez a te dolgod? /

Hyun: Tudom. És személy szerint elmondom, hogy többet éreztem. Úgy tűnt, megzavartam valamit... Nem tudom, valami privátot. Csak áruld el.. Kedveled őt?

A. Miért akarod annyira tudni? / B. Nem! Ő a tanárom, oké?! / -> ILLUSZTRÁCIÓ, ha legalább 60-as az esélymérőd, és magasabb, mint Rayannal + ha Priyáé 50 alatt van + a jó szett C. Talán. Ez gond? -5

Menj a szobádba pihenni. Később újra megjelenik a korábbi ismeretlen személy, amikor kiderül, hogy ő Yeleen anyukája. Lehetőséged adódik jócskán felvinni Yeleennél a mérőt.

A. Elnézést asszonyom, az a dzseki az enyém, és őszintén szólva, kettőnk közül én vagyok a rendetlenebb. Yeleen az, aki ma az egész szobát rendbe tette. +10 Yeleennél B. (Ültem tovább, anélkül hogy megszólaltam volna. Úgy tettem, mintha a könyvembe merülnék.) -5

Sibylle: Kérlek, bocsáss meg Yeleennek, amiért állandóan féltékeny.

A. Elnézést asszonyom, de Yeleennek.. igaza van. +10 Yeleennél B. Szeretnéd, hogy elmenjek? -10 Yeleennél C. (Szó nélkül bámultam tovább a könyvemet.) /

Ha az A-t választottad: Elnézést asszonyom, de Yeleennek.. igaza van:

A. Jól vagy? Hozzak egy kis vizet? B. Sajnálom, be kellett volna fognom a szám, azt hiszem... +5

A. Mi a helyzet az apukáddal, ő mit gondol erről? +5 B. Gyerünk, menjünk. Sietned kell a kövekező óránkra. /

Ha a C-t választottad: (Szó nélkül bámultam tovább a könyvemet.):

Yeleen: Miért álltál ki értem?

A. Ez nem rám tartozik. Ez a ti dolgotok. / B. Azt sem tudom mit csináltam. -5

Menj vissza a művészeti épületbe a következő órádra.

Rayan: Éppenséggel nem.. Jöjjön be.

A. Elmarad az óra? / B. Elbocsátották Önt? /

Ha az A-t választottad: Elmarad az óra?

Rayan: Holnap reggelre halasztották. Az egyetemnek szüksége van a teremre egy fél órás előadáshoz.

A. És nincs hely a többi teremben? +5 B. Ó, értem. /

Ha NEM mentél oda hozzá, miután hallottad a beszélgetését az igazgatóval a könyvtárban az 5. epizódban:

Rayan: Bevallom, legutóbb az én hibámból maradt el az óra. De ezúttal nem én tehetek róla.

A. Lemondani az órát jó döntés volt, ha nem érezte jól magát, hogy tanítson. / B. Nem lehetett könnyű meghozni a döntést, hogy lemondja az órát. +10

Ha odamentél hozzá, miután hallottad a beszélgetését az igazgatóval a könyvtárban az 5. epizódban:

Rayan: Bevallom, legutóbb az én hibámból maradt el az óra. De ezúttal nem én tehetek róla.

A. Lemondani az órát jó döntés volt, ha nem érezte jól magát, hogy tanítson. / B. Nem lehetett könnyű meghozni a döntést, hogy lemondja az órát. +10 C. Megértem az Igazgatót. -5

Rayan: Most, hogy eszembe jut, még fél óráig tudjuk használni az előadót. Használhatja tanulásra, vagy...

A. Kihasználhatjuk a lehetőséget, hogy kicsit jobban megismerjük egymást. / -> illusztrációhoz vezet B. Kérdezhetnék Öntől valamit a legutóbbi óráról? / C. Megyek is, nem szeretném zavarni Önt. -5

Ha az A-t választottad:

Rayan: Értem...

A. Mi a helyzet Önnel? Miért ezt a tárgyat választotta? +5 B. Mit csinált mielőtt az Anteros Egyetemre jött? / C. Ön mindig inget visel? -5

A. Mi a helyzet Önnel? / B. Remélem, jobban van. +5

Ha korábban azt választottad a többiekkel való beszélgetés során, hogy: “Mégis miről beszéltek? Megyek és azonnal megkeresem. Ezt nem hiszem el!” vagy azt hogy “Nem tudom” mikor Priyával beszéltél:

Rayan: A kollégája, a fiatal srác, elég meglepettnek tűnt, amikor meglátott a kávézóban, remélem, az hogy segítettem zárni a kávézót, nem okozoztt problémát...

A. Nem, nem igazán. -5 B. Hyun csak meglepődött hogy együtt látott egy tanárral ilen későn. +5 -> illusztrációhoz vezet

Ha a B-t választottad:

Rayan: Igaza van, megfontolt embernek látszik. Ki gondolná...

A. Igen, de nem számít. Csak beszélgettünk. / B. Csodálkozik? + vagy / -> ILLUSZTRÁCIÓ, ha legalább 75-ös az esélymérőd és a jó szettet választottad. Ez a lehetőség nem lesz eléhető, ha korábban bárkinek azt mondtad, hogy ő csak a tanárod.

Néhány párbeszéddel később hagyd el a termet.

Rayan: Akkor, holnap találkozunk. Úgy emlékszem a mi óránk lesz az első reggel.

A. Igen, holnap találkozunk. / B. Sajnálom, hogy raboltam az idejét. -5 B. Legszívesebben most azonnal beülnék az órájára. +5

Menj a kollégiumi szobádba. Kopogni fognak.

A. (Megyek és kinyitom az ajtót) B. (Megkérdezem magabiztos hangon) Ki az? -> illusztrációhoz vezet

Ha az A-t választottad:

Nathaniel: Kimerültnek tűnsz. Hagyd abba a tanulást!

A. Kimerüt vagyok, mert itt egy bunkó, aki korábban hülyén viselkedett az osztályban. +5 B. Igazad van. -5

Ha a B-t választottad:

Nathaniel: Engedj be, kérlek. Idiótán néznék ki, ha az ajtódban beszélgetnénk.

A. Nem is tudom.. Figyelembe véve a korábbi viselkedésedet az osztályban, inkább az ajtóban maradnék. +10 -> illusztárcióhoz vezet B. (Eleget teszek a kérésének egy nagy sóhaj kíséretében) +5

Nathaniel: Sajnálom...

A. Ez minden? Ennyit tudsz mondani? -5 B. Miért viselkedtél úgy? +5 -> illusztrációhoz vezet

Nathaniel: Ez sokkal bonyolultabb ennél... Amber szenvedi meg a távollétem következményeit. Az igazgató és más tanárok megkérték hogy vigyen vissza engem. Én azt akarom, hogy magára összpontosítson. Ne rám.

A. Miért zavar téged annyira Amber? -5 B. Akkor miért nem jössz vissza az iskolába? +5 -> illusztrációhoz vezet C. Már nem ismerek rád.. Annyira tiszteletlen voltál az osztályban... /

Nathaniel: Például?

A. Nyilvánvalóan inkább mész bulikba, mint órára. / -> illusztrációhoz vezet B. Az emberek mindig más lány mellett látnak. -5 C. Egy csomó vitába keveredsz. / -> illusztrációhoz vezet

Nathaniel: Magadra hallgass, ne másokra. Ha úgy gondolod annyira értéktelen vagyok, mint ahogy mások mondják, akkor maradj távol tőlem. De ha mélyen legbelül tudod, hogy nem ez a helyzet... Akkor kétszer gondold át, mielőtt hátat fordítanál.

A. Soha nem terveztem elmenekülni előled. / -> ILLUSZTRÁCIÓ ha legalább 95-ös az esélymérőd és jó szettet választottál. B. Nem tudom még hogy mit gondoljak... / C. Mindent megtettél azért, hogy megfutamíts, most meg azt mondod, kétszer is gondoljam át mielőtt megteszem? /

Nathaniel ezután elmegy.

Hirtelen egy másik kopogás halatszik, és Rosalya Alexyt tolja be. Miután megbizonyosodott róla, hogy egyedül vannak, Rosalya elmondja nekik a hírt: terhes.

EPIZÓD VÉGE

ILLUSZTRÁCIÓK:

#csj #csj 6. epizód #csábításból jeles #csábításból jeles egyetemi élet #csábításból jeles élet a campuson #csábításból jeles 6. epizód #CSJ Útmutató

10 notes · View notes

aretsorozat · 8 years ago

Text

A Rét XXVI. epizód, 2. buborék

Kelen úr sátánkodhatna, ha tudna . Matyi és Ákos még mindig az űrvándor projektjén tököl. Az Óperencián innen, vagy túl megjelenik Péntek kisasszony, mint neon tekintetű barbie-baba. Té úr, az űrcsótány viszont nem tököl, leszerződik Kocsár Vajkkal, ám az irodából kilépve meglepetés éri.

És a végén megjelenik egy célszemély.

CSAK KÉNE LOPNI EGY KOCSIT.

Kelen úr korán reggel ébredt a nagyszoba díványán azzal, hogy már megint elaludta a nyakát a szűkös hely miatt, mivel fekvőhely alsó részét nem lehet kihúzni. Valami rugó beakadt, vagy kiakadt, vagy a rosseb tudja, mi történt vele. Meg kéne javítani. Mert ha ki lehetne húzni, akkor a díványból ágy lenne, kényelmes, francia, mély, elterpeszkedő alvásra vagy igényes, attraktív szerelmeskedésre egyaránt alkalmas.

Ám amíg Gitta beengedte őt a hálószobába, addig nem volt sürgős. Mostanában meg ki tudja, mikor végez az ideiglenes itt tartózkodással. Akár lehet ma is, és akkor fölöslegessé válik a befektetett munka.

Jó hogy nem már ezeknek az ágyrugót megjavítsa!

Majd a következő szerencsétlen fószer. Akit ez a tehén Gitta a legközelebb kihalászik a világháló zavaros vizeiből.

És különben milyen arc lehet az a Dénes úr, az apuka?! Hagyja kinyithatatlan

a nappali fő attrakcióját, ezt a macskafos színű dívány szörnyet.

Kelen úr meg nem tűrne a lakásában egy ilyet. Már ha volna lakása.

Kelen úrnak erről az eszébe jut, hogy illene az anyját legalább telefonon megkeresni, és annyit mondani: na, mutter, dögölj már meg. Ennyit meg is tenne. Csak az a baj, hogy akkor az anyja meg eltátaná azt a lepcses nagy pofáját és aztán járatná, túráztatná, mint egy turbó diesel… Hogy hol jár megint? Hogy micsoda egy szemét az, aki karácsonykor se… Mert biztos valami új kurvánál bigámiázik, és bla, bla, bla. Mert a mutter se képes megérteni azt a szólást, hogy hallgatni arany.

Na. Kelen úr a nyakát masszírozva bambán bámulja a karácsonyfát.

Már a fenyő illatától is enyhe hányingert kap. Feltápászkodik, kicsámpázik a fürdőszobába, belevizel a mosdóba, aztán kritikusan megvizsgálja az arcát.

Hát nem szép. Ezt el kell ismernie. A szemei aprók és gonoszak, mint egy utolsó idős hízó sertésé. A tokája lassan az ádámcsutkáját is benövi. Felül már alig van egy kevés haja. A borostája meg nem is szőr, hanem sörte.

Sebaj, Kelen úr így is tetszik a nőknek.

Viszont a következő akcióhoz neki magának is nővé kell válnia. Ez a terv, mert ezt találta ki. Szerénykedni kár: a terv zseniális. Mivel egyszerű.

Ám alaposan meg kell borotválkoznia. Paróka nem kell, Gitta iszonyatos kötött sapkáinak egyikét, a pirosat húzza majd a fejére.

Hát kérem, akkor: Kelen úr magában fütyörészve megborotválkozik.

Mivel az egyik és a maga nemében már egyetlen bal felső őrlő foga napok óta vacillál a kényelmetlen bizsegés és a fájdogálás között, úgy dönt, nem provokálja a magányosan betegeskedő csontdarabot, tehát nem mos fogat. Inkább átcsoszog a konyhába, és most az egyszer áldja a nő meg a kölyke vadkeleti lustaságát, hogy még naná, mind a kettő szunyál. Pedig mindjárt nyolc óra! Aki korán kel, aranyat lel.

Hoppá! Megint egy aranyos szólás. Mi? Ez azért csak jelent már valamit, cicvarek? Rá van állva a gazdagodásra, he! Majd ne? Amikor majd csak rágondol, és dőlnek az ATM-ekből a húszezresek?

Kelen úr betol az arcába egy fél rúd diós bejglit, talál hozzá a hűtő aljában még egy dobozos Drehert, azt hozzá kortyolgatja. Amikor ezzel megvan, még rányomat két vastag szelet mákosat is, de most nagyon vigyázva, nehogy rágás közben a falat az érzékeny fogához érjen.

Ma kell a cukor, a tiszta kalória. Valószínűleg sokáig ácsoroghat a hidegben.

Megfigyelés. Ám ha úgy adódna��

Kelen úr veszi a dzsekijét és a fogas alá készített sporttáskát. A lakásajtót halkan kattintja be maga után, midőn távozik.

Nem vár a liftre, ruganyosan lépked le a hatodikról. Útközben arra gondol, talán a mai napra lophatna egy kocsit. Új adottságával ez se lehet probléma.

Majd azt mondja a központi zárnak, nyílj ki! A riasztónak és a GPS-nek, kapcsolj ki, köcsög. A motornak meg, indulunk, bébi. Te szent Kleofás! Lehet, hogy ez is működne így? Miért ne? Hiszen mindegyik árammal működik.

Viszont az a pimasz flaszterpatkány arra intette, csak semmi stikli, amíg el nem végezte azt, amivel a Sátán megbízta. Pedig jól jönne egy kocsi. Beparkolna a Csiki egy elé, bekapcsolná a fűtést és úgy. A megfigyelés előtt vehetne megint töpörtyűs pogácsát! Hozzá egy hatos kiszerelésű sört. A picsába! Nyitva vannak ma a boltok? A kisközért talán. Viszont ha autót nem lophat… Attól még valami rágcsát és egy-két-há’ kisüveg páleszt még magához vehet.

De előbb átöltözni.

Vagy utána? Utána.

Kelen úr jól saccol, a kisközért már nyitva. Vásárol tehát, leginkább nosztalgiából, előre csomagolt, nyilván eleve kőkemény sós süteményt, két féldecis üveg vodkát, két konyakot és két gyomorkeserűt. Meg egy Drehert a rövideket szétcsapatni. Ezzel felfegyverkezve csaknem vidáman caplat fel az Örsi úton az elhagyatott transzformátorházig. Azt a kulcsával kinyitva besurran a nagyfeszültséghez.

Levetkőzik. Jó húsz percig kéjesen zuhanyzik a tízezer volt keltette plazmában. Azzal se törődve, hogy ettől végképp megfájdul a zápfoga.

Isteni, vagy inkább ördögi feltöltődése után a sporttáskából felöltözik Gitta ruháiba. Kitramplizott, lapos sarkú lakkcipő, bordás zöld cicanadrág. Arra a piros jersey, térdig érő szoknya, a „hozzávaló” türkizkék kötött pulóverrel, arra piros bélelt dzseki és a piros kötött sapka. A házmesterné kereszteződése egy bakfiskorban lévő elefántfókával. Aztán lehet, hogy Gitta ezeket úgy mind kihízta, és amikor még jó volt rá, akkor jó volt rá, ha nem is túl csinoska, ám Kelen úr külleme…mondom. Annyira elképesztően és feltűnően és színesen ronda, hogy az ember vagy nem hiszi el azt, amit lát, vagy ijedten elkapja róla a tekintetét. Ergo? Tökéletes álca.

Kelen úr vágyakozó pillantást vet a tízezer voltra, aztán kilép a transzformátor házból. Megpróbálja a lépteit nőisre igazítani. Visszaballag a lakótelepre.

Valamivel elmúlt kilenc. Kelen úr megérkezik a Csiki utca egyhez.

Elballag előtte. Úgy ötven méter után megtorpan, mint akinek valami az eszébe jutott, mit felejtett otthon. Visszafordul. Körülnéz, hol ácsoroghatna feltűnés nélkül, amíg megjelenik a kapuban az a nő, aki hozza.

Meg kéne inni az első felest. És csak fel kéne törni egy kocsit, bassza meg!

Befagy a feneke, amire történik itt valami.

HOGYAN TOVÁBB, MATYI?

A vaddisznó forma űrkommandóst most a labirintus oldalfaláról

kicsapódó alabárd csapja úgy hókon, hogy a fegyver éle a szerencsétlen harcos szegcsontjánál áll meg. És ezzel game over is, mivel ő volt a harmadik próbálkozás ahhoz, hogy játékos a cihesresből kiérjen. De Vágási Matyi nem ezért sóhajt csalódottan. Hanem azért, mert ez a játék már létezik.

Ákoshoz fordul, aki az egyetlen szabad széken ül a háta mögött, amin nincs használt ruha, könyv, kacat vagy csak ételmaradék az ex. ifjú Don Jan garzonjában.

- Hát…tanár úr, erről meséltem.

- Kínos.

- Azt is mondhatjuk. Vagy azt, hogy a levegőben volt az ötlet.

- Mikor találtad?

- Tegnap este unalmamban. Mostanában dobhatták piacra. Mész egy kört?

- Kösz, nem.

Matyi ezen nem csodálkozik. Kilép a játékból, ki is kapcsolja a gépet,

közben Ákosra sandít. Neki bezzeg jó. A mennyasszonya mellől kelt ki az ágyból, és hozzá is tér vissza. Mások bezzeg…

- Szóval mást kell kitalálnunk- bólogat nagy okosan Ákos.

- Ja, tanár úr.

- De a mi űrvándorainkat már úgyis levágták, nem?

- Le.

- Akkor azt kéne megálmodni, merre tovább.

- Már vagy három hete?

- Hát…nem suhan fénysebesen a fantáziánk, öregfiú. mi?

Öreg vagy te, Ákoskám, én csak egy szerencsétlen lúzer, gondolja Matyi, de inkább nem mondja, mert én-azonos alakjában nem annyira modortalan.

- Figyelj már! Mi van ezzel a NAV- ellenőrzéssel nálatok?

- Hogy nálunk?

- Hát a Sámán központban.

- Ja! Ki kérdi?

- Én.

- Nem a mennyasszonyod?

- Ha Vera kíváncsi, ő maga érdeklődik, nem? Különben is tegnap beszélt a fateroddal erről.

- Akkor mindent tudsz, nem?

- Bocsi, hogy kíváncsiskodok.

A hangulat egy csapásra még kínosabb lett, mint amit az űr-kommandós vaddisznó játék eleve megteremtett. Tiszta szerencse, hogy csengetnek.

Matyi morgolódva megy ajtót nyitni, ki a fene zaklatja őt karácsony második napján délelőtt.

Rubin Lali az, visszaadja az apja lakáskulcsát, mert szilveszterig már biztos nem jön, már így se tudja rendesen kihasználni a Hévízi wellness bérletét. Pedig nagyon nem volt olcsó, még birodalmi német pénztárcának se.

Hogy Rubin papa? Megint sokkal jobban. Láza nulla, bubója egy szem se, a vizelete pedig csak az extra adag antibiotikumoktól büdös. Ja, és már majdnem biztos, hogy nem is fertőz, de azért bent tartják.

Rubin Lali boldog újévet kíván és rohan vissza a szállodájába wellnessni.

Matyi pedig betér a konyhába két sörért, az egyiket Ákosnak szánja.

- Kösz, Matyi, délelőtt soha.

- De nem délelőtt van, hanem karácsony.

- A Brekivel vagyok.

- Az más. Akkor még egy kávé?

- Azt se.

- Matyi visszahuppan a gép elé a karosszékre, jól meghúzza a sörét, hátha ettől az eszébe jut valami. De csak annyi jön, hogy sebaj, majd megissza Ákosét is.

- Na és mit kaptál Verától karira?- érdeklődik, pedig nem is érdekli.

- Á, csak egy műpéniszt.

- Mi? – Matyi majdnem félrenyel. – Hülyéskedsz.

- Én nem.

- Azt kaptad?

- Hogyha látom, emlékezzek, milyennek kell lennie.

- És anyósod is látta?

- Előtte csak a könyvet csomagoltam ki.

- Beszarás. Csípem a csajodat.

- Én is.

Végre a régi módon összevigyorognak. Na, így már lehet ötletelni.

- Szóval hogyan lépjünk tovább, Matyi?

- Azt nem tudhatjuk, amíg az a három idióta el nem dönti.

- Mármint az agyadban?

- A francokat. Innen vagy háromezer fényévre, azon a kisbolygón, a kizsigerelt és leperzselt tetemük felett lebegve.

AZ ÓPERENCIÁN BIZTOS, HOGY INNEN

Ónagy, Gábor és Mátyás űrvándorok bizony már vagy egy hete, ha nem régebben lebegnek a Kirké Erzsike tanyája felett tanácstalanul.

Azon már réges-régen kiszörnyülködték magukat, mi lett csaknem vaddisznóvá változott testükből, hiszen ezekhez különben se ragaszkodtak túlságosan.

Még szép. Vonzó se volt, viseletnek kényelmes se, no és nem is igen volt idejük hozzászokni. Nahát ha hurka, kolbász, szalonna? Szalámi, disznósajt, bögye.

Sonka és füstölt csülök. Némi nyers hús a mélyhűtőbe. A többi pedig ott lóg szépen elkészítve a füstölőben, jófajta tölgyfa füstjében, ahogy kell.

De honnan van Kirké Erzsiéknek tölgyfájuk? Mert hogy a halálköreikben tölgyest egyáltalán nem láttak. Igaz, egy irányban mentek mindig, együtt folytak a kis folyóval, akár a kegyetlenül múló idő. A folyóval, ami nem a Sió, az erdő felé, ami nem volt a Gemenc, se az ellentétes irányban Siófok.

No de mi legyen a továbbiakban?

Szellemként, testetlenül lebegve?

Nem azért, valami kis anyagiság mégis kéne valami kis létezéshez, nem?

Valami kézzel fogható.

No és merre?

Vissza a csillafok közé? A három lopótök alakú ektoplazma?

Még azok se. Még egy laza hideglelős szélfuvallat se. Semmi se, csak némi gyanús energia?

Még csak depressziósak se lehetnek, mert ahhoz is kéne egy kis agyvelő!

A francba az egész kalanddal, ott ahol van!

De ön-azonos lélekforma Matyinak még dühöngeni sincs se kedve, se ereje, hogy nemtelen indulatait a bűnbak Ónagyon levezesse.

Így aztán csak lebegtek szótlanul, csendes önsajnálatban, és bámulták, hogyan él az Erzsike meg az ő ura, a Józsi. Meg a Bökő. Meg a többi ember ebben a kis faluban, aminek a neve persze nem Siókapád.

Hát úgy él itt az Erzsi meg a Józsi, de úgy ám, hogy szakasztott, mintha a Földön élne, ezen belül is a szittya kis hazánkban, valamely dimbes-dombos részén. Dunán innen vagy azon túl. Például Tiszán innen. Vagy azon túl.

Az Óperencián viszont szinte biztos, hogy innen. Vagy túl?

A pirkadattal kelnek és a tyúkokkal fekszenek. A téglából rakott kockaház falán

ott a parabola antenna. A verandán műanyag kerti asztal, leterítve viaszkos vászonnal. A lépcsőn két pár gumicsizma. Az egyik az Erzsié, a másik a Józsié.

Józsi minden reggel, a baromfi kiengedése és etetése után beül az ős öreg Niva terepjárójába és elcuppog a sárral felvert, kátyús aszfaltúton valamerre. Hát nyilván dolgozni. No de hová? Mekkora lehet ez a bolygó, amit a három sertés négy nap alatt kényelmesen körbekocog? Hacsak nem mégis a Földön vannak, és a Siónak nézett folyócska nem egy körbe vezető csatorna.

No de már mindegy is.

Aztán a Józsi egyik nap úgy tér meg a Nivával, hogy egy kisteherautó töfög mögötte. Hát abból a Bökő száll ki. A teherautó platójáról meg három visító, tízkilós forma, rózsaszín süldő malacot vesznek le, és visznek be az ólba. Mondjuk azt, hogy az ő óljukba?

Egy frászt mondjuk!

A három ön-azonos halek- léleknek fogalmuk sincs azóta se, ki, miért, mikor változtatta őket disznóvá amaz nagy zuhanás alatt, hogy átléptek az Odaát Ajtaját, menekülvén a Karószemű Küklopsz szigetéről.

No azt akkor Kirké Erzsike éppen a kutyát szidalmazta, mi több, megveréssel és elűzéssel fenyegette, ha továbbra is azzal mulatja az idejét, hogy az udvar körül űzi, hajtja a csirkéket, amikor megjelenik a halek-lelkek előtt a Péntek kisasszony. De nem ám kecske hölgy formájában, és még csak nem is hús-vér lényként, hanem szintén lélekként, dicsfényt sugározva magából, és külalakra szakasztott egy szőke, pucér barbie -baba. Olyan alkattal, ugyebár, ami nincs is. Elképesztően karcsú, hosszú combú, megnyúlt homokóra, formás kis fenékkel és az alkatához képest kellemesen telt keblekkel. A szeme sötétzöld és neon, mivel világít. És bár egy cseppet se hasonlított kecske-önmagára, az önsajnálatból kissé magukhoz térő és összerezzenő űrvándorok mégis tudták, hogy ő az, Péntek, a nemtőjük, a megmentőjük, az árulójuk, vagy kijük: aki a sorsukat egy idő óta kérve- kéretlenül intézi. És akkor most csak ennyit kérdez tőlük csilingelő, angyal vagy tündér hangon:

- Mire vártok még itt, srácok?

A srácok meg csak bámulják, válaszolni is elfelejtenek. Ezért Péntek kérdez ism��t.

- Nem jöttök?

- Hová? – nyög fel nagy nehezen Ónagy Jenő ön-azonos lélek.

HÉ, MAGA!

A házból először az a nagyképű, politúrozott pulykahólyag némber lép ki, a Julcsi főszerkesztő, de egyedül. Az utcán unottan néz körül, aztán egyre határozottabb léptekkel siet a dolgára, befordulva az épület sarkán a parkba. Aha, arra van a Gazdag Kábel és a Közösségi ház, nyilván oda igyekszik. Aztán már egyre gyakrabban jönnek-mennek a népek. Kelen úr a legtöbbet még látásból sem ismeri. Hiába, egy-két hónap alatt nem lehet az emberből törzsgyökeres réti. Hát már jó másfél órája ácsorog, hogy a rosseb az egészbe! Kénytelen volt meginni a második feles vodkát, meg az egyik konyakot. És elrágicsálni hozzá sörét keménységű sajtos pogácsát. Most bezzeg nem repül ide, ebből kunyerálni az a flaszterpatkány Sátán postása… Viszont talált egy elég jó búvóhelyet. A parkoló kocsik mögött egy örökzöld bokrost, abban is egy kis tisztást. Amit sajnos már mások is felfedeztek maguknak. Zömmel olyanok, akiknek sürgős lett a szükség.

Használt papír zsebkendők, hóesésre vagy nyári záporra váró emberi székletek. És persze sörös doboz, pilleflakon. Egy kibelezett hűtőszekrény és egy használtnak látszó gumi óvszer. Ezek így mind nem túl kellemes társaság. No de Kelen úr maga sem az, néha még önmagának sem. De csak nagyon néha, lévén kerekded zsokénk bigámista, azért nem engedheti meg magának a morális fundamentumon nyugvó önkritikát.

Na akkor elment otthonról az a kis nyikhaj Vágási Matyi, nem sokkal utána az apja. Aztán az a kiscsaj is joggingban, a Bogika, máris fülhallgatós zenére rángatózva. Aztán visszatért a Vágási Matyi két nejlonszatyorral. Aha, a kisboltban járt ő is, elfogyott a söre.

Amaz idióta pöcs, akit a Gazdag Kábelben látott okoskodni, a Kovács doktor jön-megy. Benéz a kukákhoz, kijön, fontoskodik a lépcsőházban, kijön egy seprűvel, sepreget.

Ez itt gondnok? Úgy látszik.

Na és végre!

A polírozott pulykahólyag férje meg a gyerek! Tehát ma a kan viszi a kölyköt levegőzni. Így is jó. A férj megáll a babakocsival, társalog a gondnokkal.

Nyilván kedélyesen kínoskodnak, ahogy illik. Aztán jattolnak. A kan a babakocsival indul.

Utána!

A terv: megfigyelés. De ha úgy adódik, alkalom szüli a tolvajt… Kelen úr egy kicsit csalódottan állapítja meg, hogy ebben a szólásban nem szerepel az arany, ám ez mégse veszi el a kedvét. Bár túl szép lenne, ha egyetlen napon belül teljesítené a megbízást. Nézne nagyot Sátán koma. Ő meg mehetne végre Nagy Budapest összes ATM-jét kifosztani. Na, mondjuk egy-két nap alatt összekaszálna úgy négy-öt milliárdot. Akkor jönne a nehezebb része, hogy mit kezdjen vele.

Amíg ezen ábrándozik, kisunnyog a parkolóba, és tisztes távolságból követni kezdi Tibort és a kisdedet. A boldognak látszó apa nem áll meg a parkban.

Nofene. Hová igyekszünk, fasza gyerek? Majd nem vágsz ennyire elégedett pofát! Azt de szeretné Kelen úr látni! Az is elég lesz majd, ha elképzeli.

Kelen úr ezen is elábrándozik. Így aztán persze, hogy nem veszi észre, hogy őt is követi valaki. Egy első látásra kétajtós ruhásszekrény nagyságú pasas kerek, fekete napszemüvegben. Második ránézésre megvan az három ajtós is.

Hoppá!

De népszerű ma a kisközért, mi? Na ja. Minden zárva, ilyenkor érdemes egy ilyet kinyitni. Jönnek ám a feledékenyek, az alkoholisták és a zugivók, amíg délben ki nem nyit végre a Tokaji. Azért Ignác csapos is gondolkodhatna néha.

Ki nem szarja le, hogy neki is kell legyen karácsony, ha az ember végre nyugodtan inni akar. Nyugodtan, mondom, és nem pofákat vágó családtagok

megvető pillantásait elviselve.

A magyar apa is bemegy.

És sor áll!

És a kölyköt a babakocsiban kint hagyja!

Ilyen nincs!

Vagy van?

Máris itt a kínálkozó alkalom?

Kelen úr somolyogva, a fejét rázva topog a tetthely felé.

Oké. A terv változik. A megfigyelés letudva, akció!

Odatopog, nagyon körülnéz, körbe topog, még egyszer körülnéz.

Persze, tök mindegy, hogy akad-e szemtanú. Mert mit lát? Egy alacsony növésű, igen ronda és ehhez képest borzalmas slamposan öltözött, középkorú hölgyet, akinek a képén máris kiütközik a serteszerű borosta. Aki tolja a kocsin a gyerekét. Szegény gyerek. De ki volt képes minimum egyszer egy ilyen nőt meghágni? Na, és amíg a szemtanú ezzel a problémával van elfoglalva, ő már fordul is rá az Örsi útra, és szaporázza a lépteit ezerrel a trafóház felé.

Ilyen egyszerű ez, kérem.

Mint minden, ami zseniális.

Aztán, hogy mit kezd a Sátán kölyökkel, ahhoz neki semmi köze.

Nyilván felneveli maga mellé trónörökös hercegnek. Tehát Kelen úr még jót is tesz a kis klambóval, hogy kimenti ebből a szürkeségből, amit így hívnak: élet a Réten.

És Kelen úr már egészen közel topog.

És mögötte a Háromajtós Szekrény úr lassan azon a véleményen van, hogy a célszemély a Kisboltban valószínűleg újabb feles pálinkákat akar vásárolni, aztán talán visszatér a Használt Koton tisztásra, ahol a célszemély, a jó ég tudja, mi okból ácsorog. De kit érdekel. Ott majd ráront, lecsapja, viszi.

És Kelen úr nekifog az első alapos körülnézéshez.

És megáll benne az ütő.

Nem, nem a Háromajtós Szekrényt pillantja meg, pontosabban meglátja őt is, ám nem észleli. Hanem az Eduskát. Meg az apját. A Dénes urat.

Ők jönnek, közelednek kézen fogva. Ugyanazon a járdán. Húsz méterre, tizenöt.

Nem lehet őket kikerülni, észrevétlen elsunnyogni.

És Eduskát meg becsapni se. Ő nagyon is ráismer a nagyon randa néniben Kelen úrra. Mutat rá. Mit mutat? Mutogat!

Rászoksz a lopásra, bazmeg!

Hát nem, ebben a szólásban se találni olyan szót, hogy arany.

Dénes úr megtorpan, az arca megnyúlik. Ő se óhajtana összefutni a „vetélytárssal”. De Eduska húzza, vonja, magyaráz a hiszti határán.

Dénes úrnak muszáj tovább közelednie, mi több, előkeresni magában

a férfit, a nőért megküzdő hímet, a fiát óvó apát.

- Hé! Maga!- mutál tehát rá Kelen úrra.

- Én?

- Igen, maga!

- Ja! Hello!

- Hogy néz ki maga?

- Mért?

- Verd meg, apu!

- Várjál még, kisfiam! Azt kérdeztem, mit keres maga a feleségem ruháiban?

- Ja! Hogy ezt kérdezi?

Mostanra már kisközértben „friss kenyérérért” sorban ácsorgók őket nézik.

Tehát gyerekrablásról szó se lehet. Viszont hogy kéne ezt a büdös bunkót meg a takony fiát elhallgattatni?

- Igen, azt kérdezem!

- De mért üvöltözik, uram?

- És mért nem takarodsz ki a lakásból, mi?

- Mi van?!

- Verd meg, apu!

- Mindjárt, kisfiam. Kérdeztem valamit.

- Ember, maga ilyet nem kérdezhet- fújja fel magát Kelen úr, hátha úgy veszélyesebbnek látszik. Sajnos nőnek öltözve ez szinte lehetetlen.

- Mi az, hogy nem kérdezhetek ilyet?

- Mert maga már nem lakik ott.

- Én? Én?!

- Maga.

- Nagyon verd meg, apu!

- Veri ám a te kis lepcses század, kölyök!

- Mit mondtál? – Na és akkor Dénes úr nekiáll lökdösődni, a kisfiai kezét eleresztve. Ebben a sportágban előnyben van Kelen úrral szemben, mert tizenöt centivel magasabb, és maga is testes lévén, ugyanennyi kilóval nehezebb is az ellenfelénél.

- Anyád!

- Az én anyám?

- Ne lökdössél!

- A te anyád és takarodjál Gittától!

- Te takarodjál!

- Te takarodsz!

- Verjed, is apu! – Dénes úr hallgat a kisfiára, lekever egy jókora nyaklevest Kelen Bélának, amolyan fülcsengetőst. Ettől Kelen úr elgyengül. Sose volt az a nagy pankrátor. Szerencséjére egy izgága úr lép ki a kisközértből és Dénes úrra förmed.

- Nem szégyelli magát? Azonnal hagyja ezt abba!

- De…

- Nőt verni, uram!?

- De…

- A gyereke előtt?!

- De ez nem nő, uram!

- Ne magyarázzon itt, mert hívom a rendőrséget!

- De… - Dénes úr a félreértés miatt megszégyenülve hallgat el, a kisfiai kezéért nyúl, elhúzza onnan. Eduska vissza-visszanéz, vonatja magát, és még hallani, hogy kérdezi:

- De a legközelebb nagyon verd meg, apu!

- Jól van, hölgyem?- fürkészi meg az izgága férfiú Kelen úr arcát.

- Ezt érdemlem tőle tíz év után!- siránkozik Kelen úr.

- De jól van?

- Jól, az isten áldja meg!

- No, csak… ez… szóval minden oké?

- Köszönöm, fiatalember!

A fiatalember megnevezésre a megmentő összerezzen, lévén minimum negyven éves. Azért még egy bátorító mosolyt erőltet, és visszalép a kisboltba, alkalmasint újra a sor végére. Közben azon morfondírozik, tényleg hogy lehet egy asszony ennyire lehetetlenül randa. Kis töpszli, hordó test, karikalábak, na és az egész arcán az a férfias borosta… Ám még ez se elég ok ahhoz, hogy verje a férje, vagy kije volt az a férfi neki a kisgyerekkel…

Lopva visszanéz az utcára.

A hölgy eltűnt a bolt bejárata elől. A szerencsétlen. Csak egy babakocsi árválkodik ott, ahol egy-két kikötött kutyának is kéne lennie. Egy tagbaszakadt, napszemüveges figura sétál el. Előtte néggyel egy fazon mobilozik, hogy akkor hány bort vegyen az ebédhez és milyet. A csevegése alatt kiderül, hogy vendégségbe mennek, és vadas lesz ebédre, mert ahhoz valami testes vörös dukál, így karácsony második napjára…

MAJD KÓSTOLGATJUK A CUCCOST…

Julcsi, miután befejezte a sommelier szaktanácsadást Tibornak, „még egyszer elnézést” mormogva visszafordítja a figyelmét. Té úr irodájában Hanga Marilyn Edina és Kocsár Vajk úr csücsülnek a műbőrnek látszó bőrkanapén, Té úrral szemben. Julcsi visszalép az ablakból, ahol a telefont intézte.

- Nos, hol tartunk?- érdeklődik, közben maga is leül a helyére. Té úr magához képest nyájas mosollyal válaszol a másik kettő helyett is.

- A nehezén túl. Ugyebár?

- Hát…ja…- bólint Edina. Vajk azért nem ennyire könnyű eset.

- De a szerződést látnia kell az ügyvédemnek.

- Rendben.

- Addig nem írok alá semmit.

- Fő a bizalom, Kocsár úr…

- Itt nem a bizalomról van szó, igazgató úr. Mert teszem azt, a műsor nem lesz sikeres. Erre maguk gyorsan úgy döntenek, hogy nem kell. Én meg közben odatettem az arcomat.

- Márpedig a maga arca, Kocsár úr…

- Ahogy mondja, szerkesztő asszony.

Kocsár Vajk is azok közé tartozik, akik nem értik, de nem is értékelik se az iróniát se a viccet. Vajon mért kell Té úrnak az induló főző műsorhoz a rézfánfütyülő pikula Paganinije? Egyszer már elmagyarázta ugyan, és akkor értelmes ötletnek is látszott. De ma délelőtt.. Kocsár Vajk feledhetetlenül savanyú ábrázatát mustrálva…

Épp ez a lényeg, gyerekek! Érvelt Té úr azon a stábértekezleten, amikor a főzőműsor ötlete egyáltalán kipattant, no ki másnak, mint Gombos Veronikának a fejéből. Hogy az mennyire trendi még mindig. Hogy már minden, magára csak egy kicsit is adó falusi kábel televízió működtet ilyet. És mindenütt népszerű.

Hogy nincs az a retardált celeb, aki ne adatna ki a nevével recept könyvet, még ha egy tükörtojást se lenne képes magától megsütni, akkor is.

Na, és akkor- így Té úr- ez is egy recept. Végy egy olyan gyönyörű celebet, mint a Hanga Marilyn Edina. Aki egy bűbáj. Aki maga a lefegyverző mosoly.

Ki kell hozzá párnak? Na ki? Ki kell Stannak? Pan. Szorunak? Huru.

Az édesnek? Savanyú. Tehát Edinának a Vajk bácsi. Na most, hogy egyikőjük se tud sehogy se főzni, az nem számít. Így majd nem akadékoskodnak a forgatókönyvek olvasásánál, hogy azt nem úgy kell főzni, sütni, keverni, kavarni, pucolni, metélni, habarni… Hogy ők nem így szokták.

Szóval tényleg jó ötletnek tűnt.

No de Vajk úr akadékoskodása… Az előbb a szerződésével, most meg a műsor struktúrával…

- Mi az, hogy én nem zenélhetek?

- Kocsár úr, ez egy főzős műsor…- válaszol Té úr angyali türelemmel.

- És?

- Egy ilyenben főzünk.

- Meg zenélünk.

- Csak főzünk. Közben mehet a kedves, netán szellemes csevegés. Mármint önök között.

- És miről?

- Azt majd előre megbeszéljük.

- Kivel?

- Ha akarja, akár azt is ügyvédjével.

- Ne! Azt velem beszéljék meg! Bár én úgy gondoltam, hogy amíg a kisasszony rittyent valamit a kamerák előtt, addig én hol a háttérben, hol az első fronton rézfánfütyülök. Én ezt így képzelem, ha értik.

- Értjük, Kocsár úr.

- Szóval zenélünk?

- Julcsi asszony?

- Főzés közben semmiképpen se!

- Mért ne?

Julcsi elképzeli a jelenetet. Edina a vágódeszkák és a csillogó-villogó konyhai felszerelés között tündérkedik, közben Kocsár Vajk az iszonyatos hangszerén olyan hangokat produkál, ami maximum a legförtelmesebb, gyomorfelforgató, emberevős zombi filmek alá mehetne, és tényleg nem szeretné megbántani Kocsár urat, de…

- Kocsár úr! A maga…elképesztően…nehéz, súlyos muzsikája, ami…izé.

- Igen?

- A kortárs komolyzene…

- Igen?

- Igen. Szóval ez nem való egy ilyen habkönnyű kis műsorkához.

- Igen?

- Szerinted, Edina? – fordul Julcsi Hanga kisasszonyhoz.

- Hát…ja. Szerintem is úgy király, ha egymás mellett állunk majd, azt pletyizünk, iszogatunk, kóstolgatjuk a cuccost…

- A cuccost? – vonja össze a szemöldökét Kocsár úr. És megrökönyödésében annyira röhejes, hogy Julcsi már megint jó ötletnek tartja ezt a két arcot egy kamera előtt összeereszteni.

- Na jó.

- Azt mondja, így is rendben, Kocsár úr?- vidul fel újra Té.

- Hajlandó vagyok a hölgy mellett kuktáskodni.

- Nagyszerű!

- Persze, csak ha az ügyvédem már látta a szerződésemet.

- Hogyne.

- És én kapok önöktől heti egy órát.

- Tőlünk?

- A Gazdag Kábeltől.

- Mire?

- Hogy mire? Mégis, Té úr!

- Csakis az ön…zenéjének?

- Méghozzá fő műsoridőben.

- Jaj, ne!

- Hogy?

- Julcsi!- Té úr kétségbeesetten néz a főszerkesztőjére.

- Kocsár úr, az ön zenéje…hogy is mondjam…

- Igen?

- Túl nehéz az egyszerű, zeneileg műveletlen nézőnek.

- Éppen ezért ideje a beavatásnak, hölgyem!

- Éppen erről van szó!

- Igen?

- A beavatás csak úgy történhet, hogy fokozatosan.

- Igen?

- Tehát kezdetben javaslok fél órát vagy húsz percet és az esti film után, vagy a fiataloknak délután három előtt.

- Akkor senki nem néz tévét!

- De higgye el, Kocsár úr, hogy maga miatt bekapcsolják.

- Hát…igen. No de annyira késő este…

- Pedig, akinek van a magas művészetre füle, majd alig várja.

Így aztán, Julcsi remek tárgyalási érzékének köszönhetően már hamar megegyeznek. A főzőműsor, aminek a címét még ki kell találni, valamikor február közepén indul. Kocsár úr húsz percei is akkor tájt. Ennek már meg is van a munkacíme: Fütyülök a rézfán.

Té úr elégedetten kíséri ki az irodából Julcsit és a vendégeit.

Az iroda előtt, nem kis megrökönyödést okozva Hirig úr ül egy szék mellett, úgy tűnik, eléggé búskomoran. Julcsi lepődik meg a leginkább.

Té úr rosszat sejtve a legkevésbé. Hogy mit keres ott a kutya? „Ki tudja?”

Emberi ésszel fel nem lehet fogni, hogy némely eb mikor, hol és mi célból kolbászol a gazditól, a kertből kiszökve, vagy a kocsma elöl eloldozva magát.

Té úr minden esetre felajánlja Julcsinak, hogy majd ő hazakíséri a dögöt, úgyis ráfér egy kis séta, ő nyugodtan siessen Etusnak segíteni a vadas ebéd előkészületeiben.

0 notes