#tétel

[turistakrem]

A japán princípium

Előrebocsátom, hogy ebben a bejegyzésben köznyugalom megzavarására alkalmas ételfotók lesznek. Igen, nagyon rossz ételfotókat tudok csinálni, nyugalom.

Ha valaki azon töprengett, miben kerekedtek a japánok a világ fölé úgy, hogy mindenki hódolatát kivívják (anélkül, hogy szánalmasan óbégatniuk kellene, hogy “tiszteletet a japánoknak!”), az nem a kulturális felsőbbrendűségük és a császár isteni leszármazása. Hanem az, ahogyan a tápcsatorna kép végével törődnek. A táplálkozással és az ürítéssel.

Bevallom, magas elvárásokkal érkeztem. Tudom, mi az autentikus kínai konyha és a magyarországi legjobb kínai étterem között a különbség. Minimális elvárásom volt, hogy kápráztasson el minden, amit gasztronómiában itt tapasztalok. Ha minden nem is rengette meg az életemet, 2-3 alkalom már az első héten adódott, ami meghaladta a felfokozott elvárásaimat is, és ez 50 év fölött már nem kevés.

Ugye az íz- és illat-érzékelés az, ami ellen nem tudsz tenni, aminek ki vagy szolgáltatva a nagyon primér ösztöneiddel. Egy darab nyers hal ugyanúgy fel tud kapni és le tud tenni az idő másik síkján, mint Anton Egót a Ratatouille-ben. (Nekem nincsenek gyerekkori nyershalas emlékeim, szóval engem valahova máshová vitt el, de kétségtelenül elrepített.)

Nekem a zsigeri élményekkel minimum egyenrangú a “belegondolás” abba, hogyan teremtődik meg a lehetősége, hogy ennyire elvarázsolódjunk a japán konyhaművészettől. Kezdjük kvalitatíve: csak abban a 14 szintes toronyházban, ahol most lakom három pici étterem van a földszinten: egy koreai, egy japán és egy fülöp-szigeteki (ahogy írtam ez nem egy elit környék). Mindhárom egyértelműen családi vállalkozás, ahol a férfi a szakács, a többiek pedig a körülményeket teremtik meg számára (kassza, mosogatás, beszállítók fogadása). Közel lakom a megállóhoz (ez Tokió négyeshatos vonalán van) kb 15 épület van a domb aljáig még további 4 étteremmel. De ez csak egy mellékcsapás: az állomással szemben vannak az ételutcák kb 30 bolttal és étteremmel (itt ettem azt a nyershalat). A munkahelyem a belváros másik végében van, itt a megállótól 10 perc séta az épület, de végig, megszakítás nélkül éttermek vannak az utca két oldalán, kávézókkal és kocsmákkal pettyezve. Sok irodaház van a környéken, láthatóan megél mindegyik.

Az árak a másik topic, amit szeretnék kinyitni: ezer jen a lélektani határ, amit egy kis étterem elkér egy étkezésért. Onnan tudni, hogy erős a konkurrencia, hogy az utcai táblákon megjelennek a 980-as, 975-ös árak is. Vannak az étlapon “delux” tételek is 1.300-1.800 jenért is, de az 1.000 jenes tétel a tökéletes mindennapi ebéd egy irodai dolgozó számára. Ez általában egy főétel, ha az ramen, akkor salátát kapsz hozzá, ha curry, szusi vagy tésztás cucc, akkor egy csésze miszolevest. A jeges pohár víz, utántöltéssel alap, azért nem kérnek pénzt. Az ízek, az állagok, a frissesség - nem mennék el a fogalmatlan gasztroblogger irányába. Minimum 25 éve tudatosan keresem a kulináris élményeket, van összehasonlítási alapom. Nálam eddig Szingapúr volt a csúcs (a blogban megtalálható néhány erről szóló bejegyzés), de a “beesel random bárhova és még sosem csalódtál” ligában Japán bizonyosan világelső. És még egy szó az ezer jenről. Ez jelenleg 2.370 forint. Egy komplett ebédért vagy vacsoráért. Ezért Budapesten ebéd műfajban konkrétan szart se kapsz. De szart simán kaphatsz ennél drágábban.

Rám merőleges az alkohol, simán megvagyok nélküle bármeddig. Már évek óta szilveszterkor sem volt alkohol a házban, viszont @dulimano miatt mindenképpen meg akartam kóstolni a szakét, ahogy az ember Szardínián megkóstolja a férges sajtot, holott alapból megvan a férgek nélkül. Szóval akkor jöjjön az említett nyershalas kép szakéval. Dora-chan szerint (akivel megszakérttettem a szakét online) nem paliztak be, ez tényleg nem alsópolcos termék. És amúgy finom is volt.

A képeken szerepel még pirított szezámmagos répasaláta és a szaké szabványosan nem peremig, hanem azon túl, a tálka pereméig van töltve.

Szintén Duli javaslatára mentem fel a kiotó állomás 10. emeletére ráment enni és nem bántam meg egyáltalán. Úgy volt brutálisan csípős, hogy közben semminek sem fedte el a valódi ízét. A tésztának pl enyhe szénás aromája volt, ami megint elrepített valahová. Az ember japánban tényleg élményt eszik, nem ételt.

Pár szó az édességekről. Ne keresd itt a legjobb német/francia péksütiket mert ebben tényleg nem a legjobbak - bár pékség műfajban vannak biztató termékek, de ezeket pékségekben találod, nem az üzletek polcain. Azt hittem, hogy a sült-édesburgonya-püré lesz a lelkendezésem legfőbb tárgya, de nem. És most kicsit leteszem a pennát, mert erőt és kreativitást kell gyűjtenem a következő szakaszhoz, hogy minimálisan is érzékeltetni tudjam azt, a bennem lejátszódó folyamatokat.

A matcha kínai találmány, japáni története Kiotóban kezdődött. Itt szépen ápolják ennek a hagyományát, van a városban egy matcha-negyed, ahol a matcha-tea otthoni elkészítéséhez árulnak kellékeket, de persze vannak cukrászdák, ahol a tea mellett mindenféle süteményeket lehet kapni. Szeretem a matchát, vagyis azt a formáját, amiről eddig otthon azt hittem, hogy az. Aztán megláttam a folyóparti cukrászdában egy ablaknál ülő nőnél a deliktumot.

Bár még egy óra múlva értünk vissza, mert előtte megnéztük a szomszédos tavi szentélyt, ami annyira híres és szép, hogy még az ezer jenesen is ez szerepel, a szentélylátogatás során is csak arra a pohárra tudtam gondolni.

Sokan voltak a cukrászdában és 35-40 perc volt, amíg hozzájutottunk, de bármikor mennék újra. A dolog annyira komplex, hogy még térképet is mellékeltek hozzá, ugyanis a matcha összes megjelenési módjában szerepel a pohárban. Porként, habként, piskótaként, jégkásaként, fagylaltként, zseléként, teaként. Annak érdekében, hogy az állagok megmaradjanak és az ízlelőbimbóid ne telítődjenek matchával semleges komponensekből zárórétegeket terveztek közéjük. Aki ezt kitalálta nem Michelin-csillagot, hanem Nobelt érdemel. A fiammal életünk egyik kulináris csúcspontjaként értékeltük ezt az élményt.

A bevezetőben említettem, hogy a japán princípium a tápcsatorna két végének megkülönböztetett figyelmében áll. Térjünk rá a másik végére. Bizonyára mindenki látta már, hogy a japán wc-k különlegesek, van egy kezelőpanel a falon, amivel mindenféle műveleteket lehet végezni ott alul. Bevallom én úgy érkeztem, hogy köszi, ezt kihagyom, de ennél nagyobb hülyeséget nem is csinálhattam volna. Szerencsém, hogy a gyerekem bérlakásában, safe space-ben tudtam megtenni az első lépéseket. Először is ritka, hogy angolul is ki legyen írva a gombokra, hogy mi micsoda, de google lens-szel simán el lehet boldogulni és ha egyet kitanulmányoztál, a többi is menni fog.

A fűthető wc “deszka” (ami persze műanyag) már alapból csodálatos dolog. De az igazi truváj a seggmosó (nőknek egy másik irányból érkező sugár is van), ami erősségben és hőmérsékletben elég jól hangolható. Sőt van egy randomizáló gomb is néha, ami pár milliméteres kilengésekkel tisztít.

Abban megegyezhetünk, ugye, hogy száraz wc papírral sosem fogod tudni teljesen megtisztítani a felületet. Nedves törlőkendő meg nincs mindegyik fiúnál (a lányoknál biztosan van). Ha egy eszköz, amivel nagyon fókuszáltan meg tudod magad tisztogatni, a wc-papírral már csak meg kell szárogatnod magad és láthatod, hogy tökéletesen tiszta vagy. EZ a kultúra, ez a kulturális princípium. És a kultúrájára büszke nyugati ember életének is szerves része kellene, hogy legyen.

A másik megfellebbezhetetlen érv a japánok felsőbbrendűségére a mindenütt megtalálható, ingyenes és tiszta közvécék. Nemcsak az állomásokon, nemcsak a plázákban, de a közepes vagy nagyobb élelmiszerboltokban is van (ismétlem) ingyenes és tiszta wc. Egyáltalán nem lényegtelen szempont egy ország megszeretésében és tiszteletében az ilyesmi.

Már az előző posztomban érintettem az “odaszánás” fontosságát. Aki a rózsát gondozza a villamos kerítésén, aki a halat darabolja és aki a wc-t karbantartja nem úgy él, mint a magyar szolgáltatóipar 98 százaléka, hogy csak tévedésből van itt, átmenetileg, mert valójában ő többre hivatott. Minden csak átmeneti, akkor miért végezzem el szívből a dolgom, miért legyek kedves a vevőkkel. A pincér itt reggeltől estig és egész életével pincér, a bolti eladó nem jobb híján bolti eladó, hanem ebben teljesíti ki az életét és az okoz neki örömöt (a fizetésén kívül), ha a vevő elégedetten távozik. És ha mérnök vagyok (khm), akkor ne csak gépiesen dokumentáljak azért, hogy meglegyen a dokumentáció, hanem megpróbálok annak a szerepébe is belebújni, aki a miérteket is meg akarja érteni.

Az építész pedig, még ha világhíres is komolyan veszi, ha design-közvécék megálmodásával bízzák meg. Ugyanaz az ember tervezett itt Shibuyában wc-t, mint aki Budapesten a Zene Házát alkotta meg. És ezekben az illemhelyekben a munkájukat életcélként élő karbantartók dolgoznak, akiknek valószínű minden nap csak egy a Tökéletes Napokból.

Képek

Az erdőimitáció-wc egy kis tó partján, ahol hápogás közben végezheted a dolgod.

A bezáráskor elhomályosuló, alapból átlátszó fülke. Itt egy kisfiú mindenképpen játszani akart velem.

A gombák fölött egy szentély parkja van.

Jó volt majdnem egy órát ülni a padon és gondolkodni, de leginkább hálát adni.

Komorebi (jap.): a lombok között átszűrődő napfény

[pauszkopkodo]

Rejtő Jenő egészalakos, dedikált fotója | 1928, Berlin

„A regényalakjaihoz méltóan kalandos életű, bokszolói múlttal is büszkélkedő Rejtő nem félt megvédeni magát, mikor az utcán belekötöttek. Ezen a felvételen látszik, hogy sportsérülés következtében az írónak arcizom-bénulása volt, ami miatt nem tudott nevetni, s mosolya is visszafogott. Rejtőről nagyon kevés fénykép maradt fenn, stúdiófelvételről nincs tudomásunk, pár családi, baráti, illetve fotóriporter által készített fotó őrzi az író emlékét.”

Rejtő Jenő levele Buttola Edénének Rejtő legjobb barátja Buttola Ede [Edi] (1902–1981) közkedvelt zeneszerző, jazzmuzsikus, szaxofonos. Edével, valamint annak ikertestvérével, Buttola Istvánnal együtt nőttek fel, Rákosi Szidi híres színiiskolájába is együtt jártak, barátságuk az író haláláig fennmaradt.

Kedves Mancika! Fogadja legőszintébb jókívánságaimat és gratulációmat és higyje el, ha most ott állnék maga előtt, középeurópa legünnepélyesebb arcát vágnám és zavaromban rángatnám a kabátom szegélyét, amint azt a néptanítók szokták a ministeri biztosok előtt. Szép versikét sajnos nem küldhetek, mert a költészet feslett múzsájával végleg szakítottam, de higyje el, hogy egy olyan igaz, őszinte jókívánság mint az enyém, nem szorul olyan erőszakolt díszítésre, mint a rím. Különben is, modern költő vagyok, és az üdvözlő vers hemzsegne a "halál puszpáng…lidérc szamóca…kápolnás pörösznyés" és egyéb kedvelt kitételeimtől. És remélem, hogy mi még nagyon jó barátok leszünk és ha van a szívében egy kis hely, egy érdektelen jóbarát számára, úgy kérem, ajándékozzon meg a szeretetével és meg fogja látni, hogy az unszinpatikus külső alatt egy baráti szeretet tekintetében, őszinte szív van. És nagyon szeretem az Edit és így természetesen most már Magát is. Bizonyos fokig elhagyatott és elvadult életet élek, aminek részben én vagyok az oka, és amit egy cseppet sem sajnálok, de ha mégis lenne egy kis hely valahol ahol kedves emberekkel eltréfálódzhatom és el "nagyképűsködhetem", azt nagyon megbecsülném. Nem igen tűrök meg barátot magam mellett, de az Edi az mindig más volt és az ő otthona is más lessz nekem, mint azok a családi helyek, amelyeken eddig hosszú téli délutánokat unatkoztam át végtelen zongora-(???) mellett. Higyje el, hogy most már nagyon szeretem és kezeit csókolom a viszontlátásig: Jenő U.i.: „A Gyuluson nagyot röhögtem. A töltő tolla nem szuperált, hát ugy rázta írás közben mint zsidók peszahkor a lülefet.” Jenő

Központi Antikvárium 164. árverése (2023. 12. 08.) 82. tétel, kikiáltási ára: 1.500.000 HUF: – Rejtő Jenő egész alakos fényképe dedikálással – Rejtő Jenő levele Buttola Edénének – Rejtő Jenő Vanek Úr Párizsban c. regényének gépirat részlete „Rejtő épp idegszanatóriumban tartózkodott, amikor a regény színvonalával elégedetlen kiadója, a Nova Irodalmi Intézet javításra visszaküldte a Vanek úr Párizsban kéziratát, amit a kritika miatt feldühödött író ketté tépett és többé nem foglalkozott vele. A darabokat gépírónője szedte fel és ragasztotta össze. Rejtő emiatt ekkor, 1940 végén – 1941 elején, több oldalas zaklatott levélben szakított a Nova kiadóval, mely 1935 nyarától a „kalandos regények” sorozatában P. Howard néven 14, Gibson Lavery néven pedig 5 regényét jelentetette meg. A töredék variáns, a kiadott regény szövegével nem egyezik meg. Másik különlegessége, hogy a regény egyik fele kézirat, a másik jegyzet formájában maradt fenn. Rejtő halála után bátyja, Révai Gyula dolgozta össze és egészítette ki a művet, melynek kiadására a Népszava és a Mikrovar kulturális szolgáltató kisszövetkezet vállalkozott 1986-ban.”

[hiveswap]

ha ez tétel lesz *remembers suicide jokes are bad for you* megrágom a laptopom

[ultramegatroutman]

A mivoltmaabolhán-rovat szünetel, mert mostanában semminincsabolhán. Az egyetlen említésre méltó tétel:

5 db rapala (nem horgászszármazásúaknak: újonnan 3500-5000 HUF/db, egy körforgóvillantó-szett, meg kb. 250-300 horog. Az egész két rongyért.

Még szét kell válogatni, de amennyire látszik ilyen '90-es évek, 2000 környéke, úgyhogy még nincs benne kínai szemét, viszont javarészt olyan méretek, amiket ritkán használok. Mindegy, süllőző meg pontyozóhorgot soha életemben nem kell már vennem valószínűleg.

[vanista]

Vége a harmadik hídnak is

Káncz Csaba azt mondja, a NATO-csúcson döntötték el az északiak, hogy lehívják a blöfföt, az orosz háborús doktrinát. És egyelőre bejött. Egy hétig néma csend, majd azt mondta Putyin, hogy ezek terrorista cselekmények.

Eddig is íródott a történelemkönyv, de ez tétel lesz.

Több tízezres létszámú kitelepítések vannak, de nem érte támadás Oroszországot egy másik ország részéről, nem lép életbe a doktrina. Hiába ugrik egy Balatonnyi terület, ezek csak terroristák, úgyhogy nem repül az atomrakéta.

”Ukrajnában nagyon örülnének annak, ha Oroszország, vagy mi taktikai atomfegyvert használnánk. Boldogok lennének. Mert akkor bizony aligha maradnának szövetségeseink. Egyáltalán nem maradnának még velünk együttérző országok sem.” Lukasenka.

Már helyi politikai Mészáros Lőrinc is józanra itta magát.

[prokee]

Azt hiszem, hamarosan új tétel kerül fel a meglátogatott hülye nevű helyek-listámra.

[tarazok]

A magyar költségvetés derekasan halad a csőd felé.

580 milliárd huf Tiborcznak

1200 milliárd huf a reptérért

Ez a 2 tétel a magyar éves GDP 3%-a, a költségvetés kb 6%-a. 4 (túlárazott) metróvonal. Fölöslegesen elköltve.

[sztupy]

Nem viszi a gép a termék vonalkódját

TESCO:

nemén: Mennyiért volt a termék? én: Kb. £1.50 nemén: Susan, nézd már meg igazat mond-e! (5 perc keresés és feltorlódott sor) nemén: Igen annyi, de csak klubkártyával! nemén: Van klubkártya? én: Nesze nemén: Ezt se viszi a gép, jó, ki kell hívnom a managert is (további 5 perc és még tovább torlódott sor, Susan közben úgy dönt, hogy megnyitja a másik kasszát) manager: (morcos fejjel, kulcs a gépbe, beüt egy valag kódot, megjelenik egy £1.49-es tétel a listán) én: (Végre, fizethetek. Eltelt idő kb. 10 perc)

LIDL:

nemén: Mennyiért volt a termék? én: Kb £1.50 nemén: (szó nélkül elővesz a pult alól egy légfrissítőt amire fekete alkoholos filctollal rá van írva hogy 59p, majd becsippantja kétszer, aztán folytatja a többi termék bevitelét) én: (Végre fizethetek, Eltelt idő kb. 5 nanoszekundum)

[turistakrem]

Japán első nap (az igazi)

Előrebocsátom, hogy teljesen zavarba hoz az érdeklődésetek. Ezt a blogot annak a 8 embernek kezdtem el írni 10 éve, akik folyamatosan érdeklődtek az utazásaimról azért, hogy ne kelljen 8-szor leírni ugyanazt. Tegnap óta viszont 100-zal több a követők száma - kicsit bénító így írni, de egye fene, folytassuk.

Ott tartottam, hogy a későbbi géppel késve indultunk Sanghajból és a leszállás után jött a határellenőrzés, szalagok között S alakban kanyarogva. Volt időm, megszámoltam: 90 emberből állt egy sor és 11 sorban kanyarogtunk és mosolyogtunk össze ugyanazokkal, egyre kevésbé őszinte mosollyal. Nagyon gyorsan és hatékonyan dolgoztak a határőrök, de így is másfél óráig tartott, amíg megkaptam a pecsétet az útlevélbe. Aztán még egy online kitöltendő vám-deklaráció várt, de az már ment percek alatt.

A történetem megértéséhez szükséges némi személyes szálat is megpendítenem. A felnőtt, huszonéves gyerekemhez jöttem, aki 5 éve, 2019 nyarán jött ki szerencsét próbálni. Már 2020 tavaszára megvolt a jegyem, de a covid hamarabb ideért és a japánok voltak azok, akik a leghosszabb ideig tartották fent a karantént - a történelmüket ismerve talán még élvezték is, hogy nem jöttek be külföldiek. A karantén 2022 novemberi feloldásával aztán lettek más, személyes bajok, amik akadályozták a kijutásomat, de most eljött végre az idő. Szóval, ha kérdezné valaki, hogy “mibű” - hát a gyerekem iránti szeretetbű, abbó.

Az 5 év utáni viszontlátás jelenetét ugorjuk is át, az nagyon személyes és nem vagyok író, hogy bármit is tudjak érzékeltetni az eseményből, csak játsszátok le a fejetekben.

Sajnos a “későbbi géppel jöttem, na und” -tétel Tokióban nem így megy. A világ legnagyobb városában éjfél után nincs tömegközlekedés a reptér és a város között. Mondom: nincs. Niente. Keine. A következő alternatíva kínálkozott: megvárjuk az első vonatot 5.30 körül vagy kifizetjük életem legpofátlanabb taxiszámláját. Osztottam-szoroztam és az jött ki, hogyha most nem megyünk haza kialudni magam, akkor még egy nap el lesz cseszve, de minimum a délelőtt. Szóval vettem egy nagy levegőt és rányomtam az Uber “megrendelem” gombjára és máris több, mint egy heti minimálbérrel lett könnyebb a kártyám. De éjjel 2-re már ágyban voltunk, hogy 9-től nyakunkba vehessük a várost.

Ez itt az kilátás az erkényről éjjel.

Reggeli után első utunk egy nénihez vezetett, akinek ajándékot hoztam, aki egyidős az anyukámmal. Ismeretlenül és ellentételezés nélkül segítette a fiamat az elmúlt időben jó tanácsokkal, ismeretségekkel, ajánlásokkal. A néni veje magyar, nagyon szeretik egymást, ezért van egyfajta pozitív attitűdje a magyarok ir��nt. A fiam pedig tisztelettudó és figyelmes - szóval kölcsönösen hasznos barátság lett közöttük.

Ültünk, beszélgettünk, kiderült, hogy mérnök vagyok - erre a néni fogta a telefonját és áthívta egy mérnök ismerősét. Aztán kiderült, hogy tudok németül: a néni fogta a telefonját és áthívta a barátnőjét, aki tudott németül, hogy gyakorolhassa a németet. Az én szívem tényleg csordultig telt szeretettel a néni iránt, aki olyan volt, mint a kisgyerek, aki előveszi megmutatni minden játékát a vendégeknek.

A történet azonban váratlan fordulatot vett, ugyanis a németül tudó néni egy 89 éves egykori operaénekes volt, aki Bécsben végzett és gyakorlatilag az összes német operaszínpadon megfordult, dolgozott Karajannal, dolgozott Patrice Chéreau-val - szóval teljesen leolvadtam tőle. Kifejezetten választékosan beszélt németül és olyan sztorijai voltak… Egy kicsit már kínos volt, ahogy egymásba feledkeztünk, a fiamnak és a barát-néninek kellett jelezni, hogy most már menjünk, mert más kalandok is várnak Tokióban.

A közlekedés - csodálatos. Vasárnap volt, nem utaztak sokan, amit Budapesten már egy közepesen zsúfolt időszaknak mondanék. Ülőhely nincs és mozgatni kell az állókat le- és felszállásnál, viszont még nem voltak fehér kesztyűs tolóemberek a peronon. Apropó peron: zöld festéssel jelzik, hogy hol várakozhatsz a szerelvényre, hogy a kiszállók gyorsan el tudják hagyni a peront. A beszállni akarók az ajtó jobb- és baloldalán felsorakoznak(!) a zöld festésen és ütemesen beszállnak, miután a kiszállók távoztak az ajtóval szembeni piros sávon. Fillérekből megvan és tökéletes.

A Meiji Jingu volt az első dolog, amit Japánban megnéztem. Ez ugye a sintoista főszentély, ahol maga a Meiji császár mutatta be az áldozatokat az Égnek. Ezt már százszor láttam képeken, szóval nem borított meg. Viszont. Amekkora mákom van, a szentély parkjához tartozik egy írisz-kert, ami ritkán virágzik, de akkor nagyon. És hát nagyon virágzott, köszönöm Meiji-császár.

A szentély és kertje után megnéztünk egy új plázát egy sarokra innen. Tudom, a pláza ciki, de az Immersive Experience nevű állandó kiállítás és a többszintes tetőkert ad némi distinkciót mondjuk az Alléhoz képest.

Onnan ugrás a Császári palota melletti parkba, ahol főleg a sztorizás ment, de azért persze figyeltem is arra, ami körülöttem van.

Estére Shubuya. Azt hittem elviselhetetlenül fáradt leszek, de ez a fortyogó negyed annyira felpörgetett, hogy alig akartam hazamenni. Ezen a képen nem egy tér van, hanem az emberek éppen átkelnek a híres haránt-zebrás kereszteződésen.

Nem tudom érzékeltetni a háromdimenziósságát ennek a világnak. 3-5 szinten halad a forgalom minden ponton, abból kettő kötöttpályás, 1-2-3 gyalogos szint. A google maps is csak rétegenként tudja ábrázolni. (1-B5)

A plázák tkp felhőkarcolók alsó emeletei, de sok magasházban van sky roof, ahová simán és ingyen felmehetsz lifttel. Ha itt nem ugrik be az Ötödik Elem, az Andor vagy a Szárnyas fejvadász vertikális városa, akkor nem láttad ezeket a filmeket.

És aztán mindig van valahol egy tér egy tetőn, ahol leülhetsz és lehűtheted a felpörgött CPU-kat az agyadban. És elmondhatod a gyerekeknek, hogy mennyire hiányzik, de hogy 24 óra is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy megértsd, miért akar itt akar élni.

[csacskamacskamocska]

Nagyon súlyos dolog, nagyon durva fegyver. Azért kegyetlen mert nem lehet számonkérni, sokszor igazán megfogalmazni sem, hogy mit jelent a figyelmen kívül hagyás Egy biztos, aki valakivel alkalmazza, az mással is fogja.

Arra jöttem rá, hogy ha úgy írom a bejegyzéseket, hogy a nárcisztikus így, a nárcisztikus úgy... akkor a legtöbb ember besöpri az unalomig hallott megbélyegző kupacba. Miközben engem nem érdekel a nárcisztikus személye, az érdekel, hogy amiket tesz, az mitől válik fegyverré. A bántása mitől mérgező. MI miért éljük meg az adott dolgot valaminek, miért nem vágjuk pofán az elsőnél, ahogy normális lenne, miért maradunk, és miért nehéz beszélni róla, megfogalmazni, kimondani: Bántalmazó.

Azt mondani valakinek, ne haragudj, nem szeretnék veled barátkozni, járni, kapcsolatban lenni – az tök normális. Nem bántalmazás, akkor sem, ha a másiknak nem esik jól. Nem mondani, csak nem törődni valakivel, aki amúgy szeretne velünk kapcsolatba kerülni, az sem bántalmazás, miért is lenne az? Ha nem reagálunk, nem keressük, nem kapcsolódunk, akkor előbb utóbb megérti, akkor is ha nem mondjuk. Akkor bántalmazás a figyelmen kívül hagyás, ha valaki nekünk valami módon kiszolgáltatott (érzelmileg, fizikailag, anyagilag), de az ő igényeit valójában nem vesszük figyelembe. Akkor sem, ha kéri. Őt magát, az igényeit, érzéseit is figyelmen kívül hagyjuk. Önző módon csak azt vesszük ki a kapcsolatból, ami nekünk valami módon jó, akkor amikor nekünk jó. Az igényeit önzésnek, feleslegesnek, nevetségesnek állítjuk be. Ha szükség van rá (vagy vigyázunk, hogy nehogy túl messzire szaladjon), akkor foglalkozunk vele. A szülő, aki a telefonját nyomkodja, miközben a gyerek a térdébe kapaszkodva néz fel rá, ő érzelmileg elhanyagolja a gyerekét. Ha rá is kiabál, hogy minek kapaszkodik, akkor érzelmi bántalmazó is. Pedig meg fogja etetni, valamikor, és ajándékot is vesz a szülinapjára. Mégis. A férfi, aki túlzásnak tartja a párja bármilyen párkapcsolati igényét, vagy a barát, aki sosem kérdez semmit, és csak hideg empátiával van a másik felé, érzelmi kiéheztetők, érzelmi bántalmazók. Ők nem értik, képtelenek ebbe beleérzeni, nem tudják sem felfogni, sem kezelni, sosem változnak meg, mert számukra a probléma nem létezik. Ők megkapják amire szükségük van, a másik embert nem „érzik”. Egy kapcsolatban is lehet nem látszani, úgy érezni, hogy a másiknak nem vagyok tétel, nem tudja ki vagyok, mi van velem, nem lát, és el is tagad mások előtt. Figyelmen kívül hagy. És az ember szenved és sorvad és nem tudja megmondani miért, mert minden dolog egyenként számonkérhetetlen apróság, együtt viszont felteszi a kérdést: Minek vagy vele?

[hiveswap]

20 tétel amúgy túl sok

[viking84chef]

Mai ebéd. Homemade 🍔

Húspogácsa: darált csirke, bacon, sajt, füstölt arab paprika, arab csirke fűszerso, só, mustár, füstölt sajt

Szósz :mustár, majonéz, bbq szósz, chilli's ketchup

Össze tétel

Ez a poszt sokadik próbálkozás mert mindig visszadobta a képeket. Pedig van pár. Próbálok csatolni a folyamatról

Az enyémbe volt karamelizalt hagyma, bacon 🥓 és Tükörtojás is

[stickalittle]

Nem tudok komolyan venni egyetlen politikai elemzést sem, egyetlen podcastot sem, egyetlen politikai véleményvezért sem, egyetlen politikához hozzászóló embert sem, aki abból indul ki az ellenzékről adott véleményében, hogy Magyarországon demokratikus állapotok vannak.

Már unalmas ez a "Nincs mondanivalójuk, nincs világos álláspontjuk" stb. retardáltság. Csak mert az elemző nem hallja a mondanivalójukat. Ha hallaná a mondanivalójukat, akkor esetleg rájönne, hogy de, van témájuk, van mondanivalójuk, van álláspontjuk. És a kérdés az, hogy miért nem hallott róla még az elemző sem? És a válasz az, mert ő is Orbán Viktor hangját és álláspontját hallja ezerszeres felerősítésben.

Tehát az első tétel, hogy Magyarországon az ellenzék nem jut el a háztartásokba. Ebből kell kiindulni minden egyes ellenzékről adott elemzésben. Erre szokták azt mondani, hogy "de ott van az internet, azon közölhetik a mondanivalójukat". Na, most ezeknek az embereknek meglepetést fogok mondani: az ellenzéki politikusok közlik is. Ott van, el lehet olvasni. Ők is tudják, hogy csak az maradt nekik Elolvassa a politikai elemző az ellenzék interneten közölt véleményét? Lófaszt. Még az sem olvassa el, aki a politikában megmondóembernek számít. Akkor az egyszerű választópolgártól mit várunk? Na, pont ennyit ér az interneten közölni a vélemény. Tudjuk mennyit ér, be van árazva. A választáson 5-10%-nyi szavazót. Ennyiből nem lehet választást nyerni. A többit pedig az újságok, a tévé, a rádió, az óriásplakátok ér.

Az erőviszonyok azok, hogy az ellenzéki újságok a megélhetés szélén ténferegnek, reklámra nem nagyon futja, míg a kormánypárti újságokat kitömik az állami hirdetések. Tévécsatornáról nem érdemes beszélni, egyetlen "réteg"" tévécsatorna van, az ATV, ahová hívnak be ellenzékit, ahol beszélhet fél órát, aztán a kormánypártiak beszélnek rogyásig. Az RTL megcsinálta a saját kis bizniszét a hatalommal, hogy a megtűrt kategóriában maradhasson, ott nem hangzik el kormánykritikus vélemény. Az összes többi tévécsatorna a hatalom szócsöve. Rádiócsatorna pedig egyetlenegy sincs, ami ellenzéki lenne. Egészen egyszerűen nem kapnak frekvenciát a hatalomtól, mert a hatalom tudja, hogy a tömegeknél rádió szól a műhelyekben, az autókban, a konyhában, stb. Egy felmérés szerint a lakosság kilencvenvalahány százalékához (már nem emlékszem a pontos számra) elér a rádió. Óriásplakátot meg mindenki látott már, elég megnézni, mik mennek rajtuk. Tehát ebben a környezetben kell megítélni az ellenzék mondanivalóját. És ez a legfontosabb, ez az alaptétel, ezt kellene szem előtt tartania minden politikai "megmondó embernek". És aki erről elfeledkezik, annak a véleményét egyszerűen kiröhögöm.

Lehet azt mondani, hogy a csodálatos biktorúr bezzeg meg tudta csinálni a maga idejében, hogy az álláspontja eljutott a választokig. Ja. Mert nagyobb volt a demokrácia foka. Ő még csinálhatott egy HírTV-t, odaengedték a mikrofonok elé, nyilatkozhatott a sajtóban. Ma meg már önkényuralom van, nem demokrácia. Ma már egyszerűen nem kap lehetőséget, nem kap engedélyt rá, ha valaki szeretne egy csatornát indítani. Tehát, ha egy politikai elemző azzal jön, hogy az ellenzéknek nincs véleménye, az téves álláspont. Van véleménye, ott van az interneten. Ha azzal jön, hogy az embereket nem érdekli a korrupciós téma... Lófaszt nem érdekli, csak nem jutnak el hozzá az ezzel kapcsolatos hírek, maximum abban a formában, hogy nem számít a korrupció, Gyurcsány is lopott. Vagy hogy az ellenzék miért nem mondja határozottabban az álláspontját. Mondja, de bizony ott van az a fránya tétel, hogy azoknak mondja, akik az interneten fogyasztanak híreket. Vagy hogy az ellenzék miért nem ér el még több embert... Hogyan bro? Amikor ott van a tétel, amiből ki kellene indulni? Adj már rá választ! És folyamatosan az van, hogy a "politikai megmondóemberek" ezt nagyvonalúan nem veszik figyelembe. Persze könnyű úgy eladni magad, hogy nem veszel figyelembe egy alapvető tételt. Aki nem ért hozzá, az a matematikában is állíthatja egy bonyolult képletről, hogy annak az eredménye -1. Aztán csodálni is fogják érte, hogy milyen okos. Csakhogy ha az alapvető törvényszerűségeken nem siklana keresztül, akkor az eredmény 3+i lenne, még akkor is, ha a közönség fele ezek után felállna, és inkább átvonulna ahhoz, aki azt állítja, hogy -1. Na, ezek a rufffbálintok, hontandrások, czeglédizoltánok. Ők a -1.

[ultramegatroutman]

a legdrágább tétel a törlőkendő volt

[kepeslajoska]

[newlifeprojects]

és én naiv, még azt hittem, hogy az a kurva gumi lesz a nagy tétel (és viszi el a varrótanfolyamos lóvét).... hahahahahahaahaha!

de amúgy chill van, csak a lábaim zsibbadnak a guggolástól