#a narcisztikus fegyverei

[csacskamacskamocska]

Nagyon súlyos dolog, nagyon durva fegyver. Azért kegyetlen mert nem lehet számonkérni, sokszor igazán megfogalmazni sem, hogy mit jelent a figyelmen kívül hagyás Egy biztos, aki valakivel alkalmazza, az mással is fogja.

Arra jöttem rá, hogy ha úgy írom a bejegyzéseket, hogy a nárcisztikus így, a nárcisztikus úgy... akkor a legtöbb ember besöpri az unalomig hallott megbélyegző kupacba. Miközben engem nem érdekel a nárcisztikus személye, az érdekel, hogy amiket tesz, az mitől válik fegyverré. A bántása mitől mérgező. MI miért éljük meg az adott dolgot valaminek, miért nem vágjuk pofán az elsőnél, ahogy normális lenne, miért maradunk, és miért nehéz beszélni róla, megfogalmazni, kimondani: Bántalmazó.

Azt mondani valakinek, ne haragudj, nem szeretnék veled barátkozni, járni, kapcsolatban lenni – az tök normális. Nem bántalmazás, akkor sem, ha a másiknak nem esik jól. Nem mondani, csak nem törődni valakivel, aki amúgy szeretne velünk kapcsolatba kerülni, az sem bántalmazás, miért is lenne az? Ha nem reagálunk, nem keressük, nem kapcsolódunk, akkor előbb utóbb megérti, akkor is ha nem mondjuk. Akkor bántalmazás a figyelmen kívül hagyás, ha valaki nekünk valami módon kiszolgáltatott (érzelmileg, fizikailag, anyagilag), de az ő igényeit valójában nem vesszük figyelembe. Akkor sem, ha kéri. Őt magát, az igényeit, érzéseit is figyelmen kívül hagyjuk. Önző módon csak azt vesszük ki a kapcsolatból, ami nekünk valami módon jó, akkor amikor nekünk jó. Az igényeit önzésnek, feleslegesnek, nevetségesnek állítjuk be. Ha szükség van rá (vagy vigyázunk, hogy nehogy túl messzire szaladjon), akkor foglalkozunk vele. A szülő, aki a telefonját nyomkodja, miközben a gyerek a térdébe kapaszkodva néz fel rá, ő érzelmileg elhanyagolja a gyerekét. Ha rá is kiabál, hogy minek kapaszkodik, akkor érzelmi bántalmazó is. Pedig meg fogja etetni, valamikor, és ajándékot is vesz a szülinapjára. Mégis. A férfi, aki túlzásnak tartja a párja bármilyen párkapcsolati igényét, vagy a barát, aki sosem kérdez semmit, és csak hideg empátiával van a másik felé, érzelmi kiéheztetők, érzelmi bántalmazók. Ők nem értik, képtelenek ebbe beleérzeni, nem tudják sem felfogni, sem kezelni, sosem változnak meg, mert számukra a probléma nem létezik. Ők megkapják amire szükségük van, a másik embert nem „érzik”. Egy kapcsolatban is lehet nem látszani, úgy érezni, hogy a másiknak nem vagyok tétel, nem tudja ki vagyok, mi van velem, nem lát, és el is tagad mások előtt. Figyelmen kívül hagy. És az ember szenved és sorvad és nem tudja megmondani miért, mert minden dolog egyenként számonkérhetetlen apróság, együtt viszont felteszi a kérdést: Minek vagy vele?