#szomorú dolog

[sztivan]

tegnap hallgattuk a Wind of Change-et, és persze kicsit megmosolyogtató is lehet abba belegondolni, hogy 1989/90 környékén mennyire optimisták voltak az emberek, aztán mi lett belőle

aztán inkább szomorú lettem, hogy tényleg, mi lett belőle

és rájöttem, az hiányzik borzasztóan a világból a mostani helyzetében, hogy lehessek bármi miatt optimista, hogy azt érezhessem, hogy oké, most akkor legalább a gyerekeimnek majd tényleg jobb lesz, aztán ha ki is derül, hogy tévedtem, mégis jó volt legalább ebben a tudatban

azt hiszem, ezt egy ismerősömnek a nagyapja maxolta ki, aki öregen, már nagyon súlyos betegen volt kórházban 89-ben, amikor megkapta a hírt, hogy Kádár meghalt, és boldogan rázta az öklét, hogy tudtam, hogy túlélem azt a patkányt

na de komolyan, azt már régesrég elengedtem, hogy akár a magyar, akár a nemzetközi politikában az általam belátható jövőben olyan dolog történjen, amiért tudok lelkesedni, most már ott tartok, hogy örülök mindennek, ami nem a katasztrófa-forgatókönyvek felé mutat, de annyira, de annyira jó lenne egyszer az életben azt érezni a híreket olvasva, hogy na most valami tényleg nagyon jó irányba fordul a világunk

[csakszavak]

Jó dolog a karrier és a pénz, de nem fogsz tudni hozzábújni esténként, ha rossz napod volt és szomorú vagy.

[diogenesz2020portugal]

Végtelenül szomorú vagyok

Többedjére kerül elém Orbán családi képe a tuktukos csávókkal készült fotóval párosítva. A szerző, Dorr Zsolt szerint

A kép (amit szándékosan nem teszek ide) nagyjából 1300 megosztásnál jár, a kommentek pedig nagyon elkeserítőek. Ez egy dolog, de az sokkal fontosabb, hogy többen nem értik, miért rasszista ez a bejegyzés. Persze gondolatjátékként feltehetjük, hogy Dorr itt a több ezer éves indiai kultúrára, a fantasztikus 'indiai' zenére, Ravi Shankar háromszoros Grammy-díjas indiai szitárjátékosra és zeneszerzőre, vagy akár Rabindranáth Tagore indiai költő fantasztikus életművére utal, de tartok tőle, hogy neki ezekről fogalma sincs. Ma Agyarországon nagyjából ugyanannyian utálják a cigányokat, mint a melegeket vagy a nemváltó óvodások szüleit. (A cigányok nyelvileg észak-indiai népekkel rokonok, de genetikailag nem egyezőek. Ezek feltételezett, de nem bizonyított őshazája India északnyugati része, különösen a mai Pandzsáb, Rádzsasztán és Gudzsarát államok.) A leegyszerűsített gondolkodás szerint az indiaiak cigányok - és fordítva. Dorr posztja (és annak sikere) a legalantasabb gyűlöletre épül. De facto nem mond ki semmit, csak összekacsint a rasszistákkal: ugye ti is tudjátok, hogy a büdös cigányokról beszélek? Ez a fajta megnyilvánulás nem áll messze attól, amikor valaki nem zsidóként emleget egy csoportot, hanem tetűhintásoknak vagy belvárosi értelmiségieknek nevezi őket. Leszarom, Orbán milyen származású, tőlem lehet cigány, lengyel, pakisztáni vagy osztrák. Orbánt ugyanis nem a (vélt) származása határozza meg, nem azért utáljuk, mert finn vagy csád gyökerekkel rendelkezik, hanem amiatt, amit tesz. Amiatt, hogy nem csak hazudik és lop, nem csak kivégzi a demokráciát, de olyan gyűlöletet gerjeszt nap mint nap, ami a társadalomba szivárogva megteszi a hatását, ami miatt Magyarország még évtizedekig nem lesz 'normális' ország.

Aki Orbánt cigányozza, az Orbán gonoszságát szolgálja.

Lehet blokkolni/kikövetni.

[drakvuf]

A Kísértés 10: Míg ember él

Múlt héten ott hagytuk abba, hogy azok a kísértők hívhatnak randira versenyzőket, akikkel eddig a kutya nem foglalkozott.

A fiúkák az előző részben már választottak. Most a lány csábítókon a sor.

Anna Lórit hívja randizni, mert ő volt a legkevésbé szar választás a gyenge felhozatalból. A faszi megkérdezi, hogy mit csinálna vele a lány, ha hagyná. A csábítónak semmi nem jut eszébe ezért bedobja, hogy nincs rajta bugyi.

Lóri azt mondja a kamerának, hogy nem mozgatja meg a lány. Hirtelen esőre áll az idő és a férfi ezt jó indoknak érzi, hogy lezárja a randit. Azt mondja a lánynak, hogy vele ellentétben ő nem akar megázni. Anna azt mondja, hogy szívesen lenne a faszitól nedves.

Nikol is Lórit viszi randira. A lány szerint a faszi néha komótosan a szemébe nézett, ami jó jel.

Niki Dusánt viszi randira. Kártyákkal készült a lány, amiken kérdések vannak és őszintén kellene rájuk válaszolni.

A srác elárulja, hogy szerinte egy csók nem megcsalás csak ha érzelmi töltetű. A kamerának elmondja Dusán, hogy szúrná a lányt.

Tina Noelt hívja el és egy érzéki masszázzsal kedveskedik a fiúnak.

Érdekes technikával dolgozik a lány. A kamerának azt mondja, nem zavarja, hogy ezzel érdekellentétbe kerül Natival, mert pár nap múlva nála fog kikötni a faszi.

Barbi is a masszázst választotta programnak, de ő Dusánt kényezteti vele.

A fiú azt mondja minden düh elhagyta a testét.

A másik villában is elindultak a randikák. Kristóf Ingét hívta el és azzal lepi meg, hogy Tankcsapdát énekel a lánynak.

Eddig se volt a kedvencem az agresszív faszszopó, de most már kifejezetten utálom. Inge számára zavarba ejtőbb a dolog, mint amikor Lukács Laci arról magyarázott, hogy a legpunkabb dolog a hatalom kedvezményezettjének lenni és pont annyira nem érti a produkciót, mint az említett szardarab a punkot.

Brigit, szerencsétlenségére, a legtrébb faszik hívták randira.

A baszhatatlan Alextől nem csak ő, de a többiek is kivannak. A randin kajákról beszél neki a srác, de aztán bedobja Briginek, hogy lefényképezné, de persze csak ruhában.

Dávid az északi sarkra vinné Brigit bár még ő sem volt ott. Megkérdezi a lányt mi a kedvenc színe, de az nem tudja. A srác szerint a kék lehet, mert farmerban van.

Berti hízelgéssel próbál bevágódni Briginél. Szerinte ő a legjobb a lányok közül és nagyon szép szeme van.

A faszi szerint 10/10-es a randi, de Brigi inkább az alkoholba menekül.

Mindeközben a fiú villában Nati előad nekünk egy hosszú monológot arról, hogy biztos volt benne, hogy Tina bepróbálkozik Noelnél. Azt mondja az ő érzelmei őszinték a férfi felé és nem akarja mással látni. Ezért nincs más választása, mint jól meglovagolni a faszit.

Nyikorog az ágy. Izzik a vörös lámpa a lány villában.

Brigi és Dorina is elkezd pánikolni a jelzés miatt. Az előbbi szerint Dusán azt mondta a ceremónián látott videóban, hogy nem fog semmit csinálni és próbál bízni benne.

Dorina nem tudja semmivel áltatni magát, ezért sírni kezd. Máté vigasztalja. A lány azt mondja végigcsinálja a műsort, hogy szerepelhessen lássa milyen ember valójában a csávója.

Eközben a másik villában Nati büszkén meséli Cynthiának, hogy döngölte az ágyba Dorina fasziját, de a másik kísértő nem ennyire lelkes. Szerinte rossz vége lesz ennek. Nati azt mondja, hogy ő tiszta szívvel és érzelemmel ülte meg a csődört és ő nem fogja köntörfal alá tenni ezt.

Noel is elbüszkélkedik az aktussal a többieknek, akik gratulálnak a sikeres félrekúráshoz. Lóri szerint poén lenne ezután hazaküldeniük Natit, hogy aztán Tinával is dughasson a srác.

Dorina már Zotya karjaiban vigasztalódik. Szakad az eső. Az Úr is szomorú a házasságon kívült történt együttlét miatt.

Brigi kér egy masszázst Rolandtól, hogy elterelje a figyelmét.

Máté nagy örömére. A srác elsírja bánatát Kristófnak és elmondja neki, hogy ha legközelebb se viszi randira Brigi, akkor offolja.

Új pár érkezik a villába. Rögtön kiderül, hogy nem véletlenül voltak eddig tartalékban, mert a bemutatkozójuk alapján geci unalmasak.

Azt mondják 95%-os a bizalom közöttük és a maradék 5%-ért jöttek ide. Három és fél éve vannak együtt és vendéglátóznak. Először Attila érkezik meg a fiú villába a lányok nagy örömére.

Lóri megjegyzi neki köszöntésként, hogy most baszta el a kapcsolatát és a másik villában nagy játékosok vannak.

A lányok rávetik magukat a friss húsra. Tetszik nekik, hogy Lórival ellentétben őt fogdoshatják. A faszi azt mondja, hogy örül is ennek, mert eddig ő volt a középpontban, amiért nem inogott meg.

Dusán eközben megvádolja Edát azzal, hogy szerinte a lány csak játszmázik. A kísértő megkéri, hogy fejtse ki jobban, de a fiú értelmi képességei erősen korlátoltak és inkább sértődötten elvonul.

A srácok félrehívják az új versenyzőt. Adnak neki egy gyorstalpalót az itteni életről, aztán bevezetik a dokkolás művészetébe, amit Gergő hiányában idáig nem tudtak párban művelni. Noel elmeséli, hogy ő már félrekúrt. Ezen Attila nem lepődik meg, mert szerinte már társadalmilag benne van az emberekben a hűtlenség, de ő kivétel.

Eközben a kísértők is beszélgetnek. Nati felhozza, hogy valamelyik társa azt mondta Noelnek, hogy a lánynak nem is tetszik a faszi. Tina bevallja, hogy ő csepegtette a mérget a csávó fülébe miközben vonaglott rajta masszírozta. Nati azt hazudja, hogy ő nem is emlékszik az esetre, de a vágó szerencsére bevágja nekünk a jelenetet pár nappal ezelőttről, amikor erről beszélt. Visszajönnek a fiúkák, de a veszekedés nem áll meg. Nati Noel előtt is tagadni próbálja az amúgy könnyen elmagyarázható szitut. Sírni kezd és elkeseredettségében lekurvázza Tinát, aki ezt nem hagyja szó nélkül.

Nati visít. Cynthia vigasztalni próbálja. Noel pedig leszarja a szitut.

Ahogy a lány villában szokás, Antóniát is piálással fogadják. Jérémy figyelmezteti, hogy ő a legveszélyesebb kísértő.

Megkérdezik, hogy mi számít a lánynál megcsalásnak. Nála már egy neccesebb beszélgetés is problémás lehet. Aztán a faszijáról kérdezik és azt hazudja, hogy kigyúrt, magas és kék szemű. Inge szerint Inge 2 érkezett a villába és semmi esélyük a fiúkáknak. Ameddig a lányok körbevezetik az új versenyzőt házban, addig a csábítók kibeszélik a csajt.

Szerintük jól néz ki Antónia, de kicsit merev, pont mint Inge. Jérémy azt mondja szét fogja nyalni. Roland szerint viszont vele fog a legjobban kijönni az új lány. Jérémy félrehívja Ingét. Megkéri a nőt, hogy segítsen neki felszedni Antóniát. Azt szeretné, ha megpróbálná felhype-olni előtte. Inge megkérdezi mit akar a lánytól: szétbaszni a kapcsolatát.

Ezután leül a francia ficsúr megismerkedni az új csajjal. Azt hazudja, hogy nem szokott sokat beszélni és ezt demonstrálja is azzal, hogy alig hagyja szóhoz jutni Antóniát. Ezután minden fiúka beszél egy kicsit a lánnyal. Roland a faszijáról kérdezi. Még egyszer azt hazudja a csaj, hogy ki van baszva. Máté úgy mutatkozik be, hogy a legnagyobb erénye az, hogy tiszteli a nőket.

Azt gondolnánk, hogy ezzel a szöveggel nem lehet bevágódni senkinél, de később Brigi elárulja a személyi edzőnek, hogy két srác szimpi eddig a lánynak: Roland és ő. A fiú arról kérdezi a lányt féltékeny-e, de azt hazudja, hogy nem.

Máté a kamerának elárulja, hogy nem örül annyira a szitunak, mert neki még mindig Brigi a cél.

[mistressorinoco]

Jelen pillanatban épp terapeuta váltásban vagyok, és hagy meséljem el…

… hogy mennyire szokatlan, hogy az OCD/ADHD/autizmus spektrum említésére az volt az azonnali válasz, hogy csinálhatnánk diagnosztikákat is, hogyha ez engem foglalkoztat.

És akkor csak biccentettem magamban, h jupp, ezért (is) váltok, ez lesz a különbség. De az az igazán furcsa magamnak, hogy azóta nagyon sok más dolog is eszembe jutott. Hogy azokat is mondhatom, lehet álláspontom róluk, kaphatok más választ.

Azt hiszem, egy ponton valahol visszavontam magam a terápiából az előző helyen. Azt hiszem, az LMBTQ identitás és a neurodivergens téma teljes lecsapása valahogy a fejemben megváltoztatta a hierarchiát. Ami ebben szomorú: azon a ponton ki kellett volna álljak magamért. Nem tettem. Régóta jártam a terapeutámhoz, és ahelyett hogy egy szolgáltatásként tekintettem volna rá, inkább tekintélyszemély volt.

Nem tudom, hogy képes leszek-e másképp csinálni az új helyen, de meg fogom próbálni.

Nagyon nehéz, hogy úgy nőttem fel, hogy aggresszív vagyok, túl hangos, túl sok; most pedig minden és mindenki azt követeli (nekem is erre lenne szükségem magamtól) hogy ne nyomjam el magam, lépjek konfliktusba, eresszem ki az érzelmeim. Persze az eredeti nyomás h ne csináljak/érezzek semmit, ne lógjak ki, ne legyek feltűnő, fárasztó, kellemetlen, az ugyanúgy fennáll…

Izgalmas tavasznak nézünk elébe.

(meséltem már hogy részben zöldre festettem a hajam és csodálatosan boldoggá tesz?)

[csacskamacskamocska]

Érzelmi érvénytelenítés – invalidálás – a bántalmazás egyik formája

Az egyik legrosszabb, ami történhet veled gyerekkorodban, felnőttkorodban, bármikor az életedben. Az érzelmeink nem azért fontosak, hogy tocsoghassunk meg dagonyázhassunk bennük, hanem mert valójában, bármilyen változóak és kiszámíthatatlanok, bármennyire nem ismerjük a működésüket, a döntéseink, az emlékezetünk, a motivációink és még számtalan dolog az érzelmeinken alapul. Nem az érzelem a hozadéka, hanem az érzelem a meghatározója. Ezért tesz beteggé az érvénytelenítés.

És hogyan is történik? A másik ember érzelmeit kimondva vagy kimondatlanul olyannak érzékeltetjük, mintha az az adott helyzetben nem lennének megfelelőek, túlzóak, hibásak vagy nemkívánatosak lennének. Ez az érzelmi bántalmazás egyik formája. Nagyon sok emberi kapcsolatban jelen van. Súlyos károkat okozhat és hozzájárulhat mentális betegségek kialakulásához. Amikor rosszul érzed magad és ezt megosztod hozzád közelálló személlyel, akkor ő érzékeli, hogy valami baj van, ám, a legtöbb esetben érvénytelenítik az érzéseidet ilyen mondatokkal: Túlságosan magadra vetted! Túl fogsz lépni rajta! Erős ember vagy, kibírod! Lehetne rosszabb is. Nem kellene dühösnek lenned! Ne légy szomorú! Mindenből akkora ügyet csinálsz! Ez nem történt meg. Ne találj ki dolgokat. Túlreagálod. Valószínűleg félreértetted. Vagy bármi hasonlóval, aminek a lényege az, hogy amit érzel nem fontos, nemkívánatos vagy éppen teljesen beteg. Az emberek sokszor segíteni akarnak, de amit ezekkel a mondatokkal elérnek az az, hogy még rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Elutasítottnak, meg nem értettnek, olyannak, akinek baj van az értékítéletével vagy akár az agyával, ha az adott dolgokat érzi.

Az érvénytelenítés lehet nonverbális is. Szemforgatás, ásítás, rálegyintés vagy figyelmen kívül hagyás vagy amikor a másik fél sarkon fordul és otthagy minket a beszélgetés közepén. Mit okoz az érvénytelenítés? Az érvénytelenítés az érzelmi károkozás egy nagyon súlyos formája lehet, mert az érvénytelenített személy úgy érzi, hogy félreértik, nem támogatják, és nem hallgatják meg. Ha valakinek az érzelmeit folyamatosan érvénytelenítik, az azt eredményezheti, hogy úgy érezi, nincs joga a saját érzéseihez és kifejlődik egy kegyetlen, belső kritikus hang is, ami egyenes út az alacsony önbecsüléshez és a másokban való bizalom elvesztéséhez.

Hogyan lehet e helyett érvényesíteni mások érzéseit? Fontos, hogy érvényesítsük a másik ember érzéseit, még akkor is, ha nem értünk egyet velük vagy nem tudjuk átérezni őket. Ez azt jelenti, hogy elismerjük és elfogadjuk az érzelmeiket, még ha nem is osztozunk bennük. Ez segít a másiknak, hogy jobban megértve és támogatva érezze magát, ez pedig javíthatja a kommunikációt és erősíti a kapcsolatokat. Ugyanez nekünk is jár. Az érzelmek fontosak és mindig közölnek valamit. Főleg azt, hogy mi történik bennünk, hogyan viszonyulunk egyes történésekhez. Az érzelmi intelligencia arra szolgál, hogy megfelelően kezeljük a saját és mások érzéseit ez pedig tanulható, önismerettel fejleszthető. Az együttérzés, a megértés melós dolog, ezért jobb, ha megválogatjuk kikkel tartunk kapcsolatot, de rájuk több figyelmet, megértést és együttérzést fordítunk. Így nem fáradunk bele és érezhetően minőségi időt tehetünk a kapcsolatainkba.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Érdekes nem? Amikor bele gondolsz abba, hogy régebben volt hogy egy adott személy jelentette neked a világot, tőle függtek a mindennapjaid és úgy érezted hogy örökre egymás életében jelen lesztek, mára pedig már semmit nem jelent neked. Mindkettőtök más irányba halad már, rájött a prioritására. Ez egyben lehet szomorú de nagyon jó dolog is hiszen az idő megmutatta, hogy ki az akire valóban időt kell szánnod, ki az aki valóban melletted fog maradni. Hogy ki az, aki valóban fontos. Sokszor jó hogy kiderülnek ilyen dolgok is az életedben.

[kezenani]

❤

Bächer Iván: Jó dolog az ünnepi újság, de még jobb az ünnep utáni

Huús Richárd hangosan röhögött.

Újságot olvasott ugyanis, ünnep utáni számot.

Huús Richárd ősi és hűséges újságolvasó volt. Tizenkét éves kora óta olvasott minden reggel lapot. Hozzátartozott az életéhez az újság, akár a reggeli kávé, a borotválkozás, vagy a villamos, hogy egyebet

ne mondjunk.

Szerette a hétköznapi lapot átnézni, élvezettel lapozgatta a vasárnap, később szombaton megjelenő vaskosabb, hét végi számokat, rajongott a különkiadásokért, azokat az unokáinak archiválta is. Huús egyedül az ünnepi újságot nem szerette sokáig.

Még kicsi korában hallhatta gyakran apjától, hogy „Ajjaj, holnap ünnepi lapok jönnek, meg fogok dögleni az unalomtól, azt hiszem, kimegyek a meccsre...”

Sok minden változott azóta, megváltoztak az ünnepek például, apja sem igen van Huúsnak, de az ünnepi lap mit sem változott.

Ám az ünnepi laphoz való viszonya bizony megváltozott az öregedő újságolvasónak.

Mostanság már ebben is örömét leli Huús. Az unalmas ünnepi lapban. Beosztással él az ember, örül mindennek, minek lehet.

Az ünnepi lap mint lap unalmas ugyan, de mint jelenség, roppant tanulságos, minden tanulság pedig örömmel tölti el az egészséges szervezetet.

Az ünnepi lapnak nem az a lényege, hogy mi van benne, hanem hogy ki.

Az ünnepi lapnak lényege a névsor.

Valamirevaló ünnepi lap ki is szokta tenni a fejléc alá, vagy fölé ezt. Sokan nem is olvasnak az ünnepi lapból egyebet. Nem is nagyon érdemes. A neveken is el lehet spekulálni sokat. Mert kik is szerepelnek az ünnepi lapban?

Mindenekelőtt az ünnepi szerzők.

Az ünnepi szerző már november táján leadja hat különféle napilap és ugyanennyi hetente, havonta megjelenő orgánum redakciójában az ünnepi penzumot, hogy decemberben nyugodtan készülhessen arra a

nyolc-tíz rádió- és tévészereplésre, amellyel a nemzet karácsonyának emelkedettségéhez a maga részéről hozzájárulni méltóztatik majd.

A legmulatságosabb, hogy az ünnepi szerző halálosan komolyan is veszi szerepét – ennél komikusabb dolog pedig alig van a világon.

Egy országnak három ünnepi szerzője van, se több, se kevesebb.

De ez a három feszt ott ünnepel mindenütt.

Nem baj, gondolja Huús ma már, végül is nem ártanak senkinek, hadd ünnepeljenek, hadd higgyék, hogy fontosak, hadd higgyék, hogy azok a fontos dolgok, amiről azt hiszik, hogy azok.

Sokkal komolyabbnak tartja Huús a rotálva ünneplő szerző teljesítményét. A rotálva ünneplő hosszú életében – mert az ilyen szerző soká él – négy ünnepi írással dolgozik, azokat adja le egymás után, a negyedik után az elsőt újra, majd megint a másodikat, így tovább vég nélkül, pontosan tudva, hogy az újságolvasó emlékezete véges.

Ez profi munka, Huús szereti a rotálókat.

Igen érdekes aztán megfigyelni az ünnepi nyilatkozók sorát.

Nincs karácsony érsek nélkül. Ha érsek, akkor esztergomi legyen lehetőleg. Háromévenként becsúszhat a kalocsai esetleg, és elférhet egy lapszámban egy református püspöknek kolumnányi ünnepi intése is.

De aztán kész.

Például egy unitárius püspökkel készített beszélgetés, legyen bármily magvas az, csak ünnep után jöhet - ha van kellő pápista anyag persze.

Ha pedig egy balga firkász hanuka után talál rabbiba botlani, hát az várhat purimig, amíg anyagát lehozzák.

És már itt is vagyunk a lemaradt szerzők problematikájánál.

Jó dolog az ünnepi újság, de még jobb az ünnep utáni. December 28-án, 29-én és utána jönnek a szegény lemaradt szerzők. Már rég fölfalta a család mind a diósat, mákosból is pár szelet maradt csak, de az újságok lapjain frissen, illatosán, forrón jönnek még az ünnepi bejglik egyre. Már szemétre került a fa csonkja, de a lap hátsó fertályán – amikor váratlanul lyuk támad valamelyik oldalon - még januárban is föl-föl ragyog egy-egy gyertyafüzér.

A lemaradt szerzőket szereti Huús nagyon. Egyrészt, mert maga is hosszú éveken át ette a lemaradt szerzők szomorú kenyerét, másrészt pedig alkatánál fogva mindig is a fölöslegesek, lemaradtak, kimaradtak pártján állónak, vagy hogy pontosabban fogalmazzunk, szemlélődőnek tartotta magát.

Huús Richárd most hangosan röhögött.

Újságot olvasott ugyanis.

Rég olvasott, egyszerű, hétköznapi lapban ennyi jópofa, humoros, vidám évbúcsúztatót.

Egy január közepi lapszámot tartott kezében.

Megjelent 1995. január 3-án a Népszabadságban.

Bächer Ivánnak szeretettel

[tobbpenztazembereknek]

BREAKING: Bitter Brúnó lemondta a 444 előfiuzetését!!!

A dolog SÚLYOSSÁGÁRA való tekintet nélkül itt is közöljük olvasóinkkal, hogy Bitter Brúnó BESÉRTŐDÖTT a 444-re, és lemondta a 444 előfizetését!!

Az alábbiakban közöljük Bitter Brúnó lemondása INDOKAINAK legfőbb elemeit:

Olvasói visszajelzés a 444 cikkére - Egymást kiirtani – A gázai háború egy éve (Szerző: Bede Márton).

Hello,

444 olvasó, előfizető, támogató vagyok. A cikk miatt le fogom mondani az előfizetésemet, de addig is szeretnék pár pontban visszajelezni Bede Márton cikkére.

1. Rettenetesen sértő és bántó már a cikk címe is (...)

A népírtás-törökgáborozást meg kéne hagyni Török Gábornak. Vagy Sebestyén Balázsnak, aki szintén szeret népirtásosozni élő adásban, miközben gyerekei a Lauderbe járnak.

2. (...)

3. Bede cikke említi, hogy milyen népszerű nyugati kampuszokon és egyéb közterületeken palesztin zászlót lengetni. Némi kontextus itt is hiányzik: a katari és iráni milliárdok szerepe ebben a propaganda háborúban. (...)

4. “A II. világháború és a holokauszt hatmillió halottja kellett ahhoz, hogy megvalósuljon a magyar származású Herzl Tivadar által megalapozott cionista álom. “ (...)

5. (...)

Korunk egyik jelensége, hogy katari, kínai és orosz pénzekből nyugati intézményeket, egyetemeket, médiacégeket, think tank-eket sikerült elfoglalni (https://bit.ly/4eE6bnC). Szomorú, hogy a 444-ben úgy sikerül felülni az „anticionista” vonatra, hogy közben még egy fillért sem kaptok.

Az ilyeneket nevezte „hasznos idiótának” Lenin.

Barátsággal,

Bitter Brunó

---

A kulcsszavakat és kulcskifejezéseket KÖVÉRREL (nem a Laci!) kiemeltük. A lényeg tömörített összefoglalását ideírjuk MINDAZOKNAK, akiknek mág ez is túl HOSSZÚ:

BEDE MÁRTON = HASZNOS IDIÓTA!!!

Legalábbis egészen biztosan hasznos idiótának nevezné Bede Mártont LENIN, ha Heller Ágnes még élne.

@eperszagucigany @kamublogok @jehova @b-eton-loofie @katacha @kakitunder

[abit-weirdoo]

Az emberi agy egy csodálatos dolog.

Tudtad, hogy az agy több féle képpen reagál egyes érzelmekre?

Ha valami olyasmit teszel amit nem kellene szinte paranoiásá válsz.

Ha félsz meg ugrik az adrenalin szinted, ez által ha megsérültél nem is fáj annyira.

Ha szerelmes vagy úgy érzed mintha pillangók repkednének a hasadban amikor meglátod őt.

Ha szomorú vagy bele remeg a tested.

De az agy más felé keppen is reagálhat egyes szituációkra.

Például.:

Ha fáradt vagy de valaki olyannal beszél aki kedves számodra a fáradság el illan.

Az agyad olyan toxikumokat enged szabadjára amitől spiccesnek érzed magad ha a beszélgetés jó úton halad.

Ha valami olyat mond ami nem esik jól, el nehezedik a melkhasod, és alig kapsz levegőt.

Az agyad szamár egy személy olyan drog lehet amivel nem tudsz le állni. Meg ijedsz saját magától de nem tudsz be telni vele. A függője lettél. Nem tudsz neki nemet mondani és inkább tönkre teszed magad csak kapj még belőle egy kicsit.

Vannak olyan emberek akik ezt ki is használják. El dobnak de aztán vissza jönnek mert tudják hogy szükséged van rá.

Én a függőd lettem. ..

De te el dobtál ...

De mindig vissza jársz...

Pedig tudod hogy fáj...

[haw-duck]

Az elmúlás... Talán ez teszi ijesztővé az új dolgokat. Minden halott dologból születik valami új dolog. Azaz új dolog pedig annyira szomorú ameddig emlékszünk arra ami már meghalt.

[erosnekszulettem]

Ha valaha is találkozom majd azzal az emberrel aki a legnehezebb időkben sem fog elengedni mindent meg fogok tenni érte amit csak kell...

Viszont most csak annyit kérnék hogy ne most jöjjön ne most találkozzak ezzel az emberrel mert képtelen lennék szeretni képtelen lennék hinni a szavainak képtelen lennék bármit is érezni... úgy érzem hogy egy szikla vagyok mázsás súly a szívem... hideg mint a jég és ridegebb a leghidegebb télnél is...

Jó most így nekem jó most azt érezni hogy szemezek néha a halállal jó most üresnek lenni jó most olyannak lenni mint azok akik ilyenné formáltak az idők alatt jó céltalannak lenni jó élni a mának jól esik most hogy nem kell hogy érdekeljen bárki is vagy bármi is a saját dolgomon kívül jó most ez... még ha káros is de élvezem... jó most egyedül jól esik ez az őszinte magány a gyógyulás a harcok után úgy érzem sosem szeretnék ettől többet a legigazabb dolog ez most a saját magányom nem vágyom már arra hogy mással éljem meg az álmaim nem vágyom már családra sem gyerekre nem vágyom már boldog kapcsolatra nem vágyom már közös jövőre senkivel nem vágyom már álmokra nem vágyom már semmire mert már nem is érdekel semmi ami ehhez köthető nem leszek már fejezet sem oldalak valaki életében nem leszek se szép kezdet sem pedig szomorú vég nem leszek már semmi csak üres és hideg akárcsak a jég...

[nitta86]

Épp itthon vagyon influenzásan, de ez már a vége, és nem vagyok nagyon rosszul, így arra gondoltam, hogy írok az etikus nonmonogámiáról, mert amúgy is tök régen írtam ilyesmiről.

De ez a bejegyzés elsősorban nem a szexről fog szólni, hanem a gyerekkori traumáimról.

Igazából ez nem mostani felfedezés, barátokkal már beszélgettem erről, hogy nekem onnan jött ez az egész, hogy a szüleim házassága ritka pocsék, és apám folyton lelkileg terrorizálja anyámat. Ráadásul egész gyerekkoromban senki se mondta ki, hogy itt valami probléma lenne és ez bántalmazás, egyrészt mert igyekeztek tartani a látszatot, másrészt mert a boomer korosztálynál más veri ki a biztosítékot.

Szóval apám folyton kontrollálja és lekicsinyli anyámat. A pénzügyi bántalmazás is játszik, minden pénz a férfié, engem is így neveltek, viszont a nő jár vásárolni. Gyerekkoromban apám folyton szidta anyámat hogy amit vett az túl olcsó vagy túl drága, és a saját magának vett ruhái előnytelenek, vigye vissza, vegyen valamit amiben megjelenhet emberek között. Ennek ellenére a házassági évfordulójukon mindig ott volt az összes barátjuk és mindenki beszédeket mondott hogy az ő házasságuk a legszebb és még sok ilyen szép együtt töltött évet. Szóval nekem is és húgomnak gyerekként a házasság valami nagyon riasztó és nőként nagyon nem előnyös dolog volt.

Mindennek az lett a következménye, hogy rettegtem nem csak a házasságtól, hanem a párkapcsolatoktól is, és 11-12 évesen pl. a hűség csúnya szó volt nekem. A birtoklást fejezte ki amivel az emberek bántják egymást, esetleg a királyok iránti ostoba hűséget. Örültem, hogy hamarosan mindenki az áruházak hűségakcióira fog majd gondolni, kiüresedik a fogalom, és utána élhetünk szabadon. Úgy gondoltam sose lesz pasim, pláne férjem, de gyerekeim igen, mert azok aranyosak. Mondjuk mindebbe a szüleim rossz házasságán és apám otthoni terrorján kívül közrejátszhatott az alaptermészetem is ami önfejű.

14 évesen egy regényben találkoztam először poliamor hippikommunával és rögtön tudtam, hogy ez a nekem való. El is határoztam, hogy így fogok élni, gazdálkodunk haverokkal valahol a vadon közepén, mindenki mindenkivel szexel, és senki se fog senkit se birtokolni és boldogok leszünk.

Hippikommunába sose költöztem, de egész huszonéves koromat etikus nonmonogámként éltem le, mindig sok partnerem volt, de aztán egy idő után a férjem lett a legfontosabb. (Aki akkor még nem is volt a férjem.)

És most, majdnem 39 évesen visszatekintve arra jöttem rá, hogy egyrészt nem bánok semmit, szép évek voltak és az emberek többsége nem teljesen monogám. De másrészt mennyire nem volt ez az egész alkalmas arra, ami miatt tulajdonképpen elkezdtem. Mármint az etikus nonmonogámiában vagy poliamoriaban is lehet belefutni birtokló és bántalmazó kapcsolatokba, és a klasszikusan monogám kapcsolatokban is van olyan, ami támogató és megmarad az autonómiád. Ha olyan értelemben nem is vagy szabad, hogy nem lehet bármennyi partnered, attól még egy csomó lényeges tekintetben lehet szabadnak lenni kizárólagos párkapcsolatban is. Nem ezen múlik.

Persze tudatosnak kell lenni és ellentartani a hagyományos párkapcsolati elvárásoknak és több teret hagyni a másiknak, meg nem mindent együtt csinálni, de lehet szabadnak lenni monogámként is.

És amíg huszonévesen nagyon poén volt a többpartnerűség, harmincasként egy csomó bánatom származott belőle, egyszerűen azért, mert a férjemmel hirtelen más lett az igényünk, más fajta poliamor kapcsolódásra vágytunk. Én régebben is inkább hármas, négyes, általában többes szexre vágytam. Ilyen értelemben én inklább swingeres vagyok, bár swingerklubban még sose voltam és most épp arra se vágyom. A férjem egyszerre több komoly kapcsolatokat szeretett volna randizással, szülőknek bemutatással. Eleinte próbáltam támogatni, hogy ha erre vágyik legyen, de rájöttem, hogy ez tőlem nagyon idegen. Nálam a plusz partnerek haverok, akikkel szexelünk, és kétségbe esek ha ennél többek lesznek. Ráadásul szomorú vagy nem, mostanában nincs annyi libidóm, hogy igazán vágyjak többes szexre, általában elég nekem az ami itthon van, heti kétszer a férjemmel, akkor is ha ez unalmasan hangzik. (Valójában nem unalmas, jó szokott lenni.)

Szóval én épp pszeudomonogám vagyok, a férjem is az egyelőre amíg keresi magát. Megbeszéltük, hogy én nem akarom korlátozni a vágyaiban, de nem tudom elviselni, ha más romantikus partner is annyira fontos neki mint én. Szóval most együtt vagyunk és szeretjük egymást és szövetségesek vagyunk, ha meg a befelé fordulós időszaka végén úgy dönt hogy az ő élete csak úgy teljes hogy egyszerre több nőt szeret akik egyformán fontosak neki, akkor békésen elválunk.

[csacskamacskamocska]

Szexmentes

Olvastam egy cikket arról, hogy mi számít szexmentes kapcsolatnak. A felmérés szerint, és figyelembe véve az eltérő igényeket: nem tudják megmondani. :D Azt tudják, hogy a heti egy szex amivel már átlagban elégedettek az emberek. De tényleg teljesen egyéni, kortól, emberektől, a kapcsolat lehetőségeitől meg még sok mástól függ. Ha te szexmentesnek érzed, akkor az.

Nem is ezt akartam, hanem ma eszembe jutott, hogy milyen az amikor a másik ember szexuálisan aktívabb, mint te. Amikor a másik embernek a legtöbb gondolata a szex körül forog. Elfoglaltság, hobbi, vágy, örömszerzés, jutalom, elvárás, egészség, férfierő = ez mind egyszerre a szex. Elmondom: az ember zaklatásnak éli meg. Könnyű mondani, hogy bárcsak szexszel zaklatnának, bárcsak egy kanos csávó, egy bevállalós csaj, egy szexuálisan nagyon aktív ember lenne mellettem... bárcsak... mondja ezt az ember, amikor nincs senkije és jóideje nem szexelt senkivel. Zaklatásnak éli meg akkor is, ha te a normális átlagot vagy az éppen elfogadható mértéket szeretnéd, ha ő meg bármi miatt nem. A miért nem dugunk az rosszabb kérdés annál, hogy miért nem segítesz a háztartásban vagy miért hagyod, hogy anyád így beszéljen velem kérdésnél. Azt nem tudom, hogy mekkora eltérő igények teszik teljesen tönkre a kapcsolatot, de hogy emberileg, érzelmileg, önértékelésben romboló, az biztos. Kényszeríteni senkit nem lehet. És aki azt mondja, hogy csábítsd el, csinálj ezt meg azt, legyél ilyen meg olyan, az nagyon gyorsan menyjen a picsába, mert fogalma nincs miről beszélek. De a másik véglet is romboló. És senki sem szeretné zaklatónak érezni magát a párkapcsolatában, hogy folyton tapogasson, csókolgasson, próbálkozzon és finoman erőszakoskodjon, hogy hátha...

Nem gondolom, hogy a párkapcsolat legfőbb értéke, hogy legyen kivel dugni. Fontosnak tartom a testiséget, az intimitásnak ezt a formáját, a benne rejlő mélység és bizalom legalább annyira fontos, mint az örömszerzés.

Megteheted, hogy elengeded a másikat, maradjunk párkapcsolatban és dugsz akivel akarsz. De ez szerintem az önzés egyik kiemelkedő formája, amennyiben nem a szexuálisan kielégületlen fél akarja. Kell belőled ez meg ez meg ez, a megértésed, a gondoskodásod, a figyelmed, a szerelmed, de a mocskos kéjvágyadat old meg mással. Ugyan tudod/m, hogy nem tudod, mert ilyen érzelmileg fixált kis csicska vagy, de én megengedtem, rajtam nem múlik. Mertugye, legyél „felnőtt”", építs ki egy bizalmi kapcsolatot valaki mással, amiben a szex olyan jó, mintha szerelmes lennél, de közben maradjak prioritás. – mondja az elengedő. És van persze a belátó kiszolgáltatott, aki engedi félrekúrni a másikat, hogy őt ne hagyják el. Lehet akárhány akármiféle érv, ez bizony kiszolgáltatottság, szomorú alárendelődés, és torzítja a személyiséget.

Ja, el tudok képzelni olyat, hogy két ember annyira különlegesen szabad és egyben összeforrt kapcsolatban él, hogy belefér a félrekúrás. Picit pszichopata dolog, amiben az érzelmek háttérben szorulnak az ésszerű előnyök mellett. És nagyon szeretnek az ilyen ritka kapcsolatokra hivatkozni, hogy lám, van ilyen. De nem tudjuk mi van a belsejében. Azt hiszi mindenki, hogy az van belül, ami benne is van. Pedig nem. A normáktól/szokásoktól eltérő dolgokban a normákban/szokásokban gondolkodástól eltérő személyiségek, gondolkodásmódok vannak.

Ja, ne azért legyél hűséges, mert meg van tiltva, hogy mással legyél. Azért legyél hűséges, mert nem éri meg hűtlennek lenned. Nem bántanál meg, és nem kockáztatnád meg, hogy elvesztís, mert jó neked velem, mert jó a kapcsolat, mert szeretsz így élni.

A nyitott kapcsolatok inkább szövetségek, szerintem.

Az viszont jobban kellene, hogy működjön, hogy az emberek le tudják zárni a kapcsolataikat, elgyászolni és továbblépni egy másik kapcsolatba, a helyett, hogy a nem működő kapcsolatban kínlódnak. Ebben még nagyon sokat kell fejlődni szerintem. Hogy jól tudjuk ezt kezelni. Hogy természetes legyen. Ezen az úton lehetne eljutni oda, hogy olyan nyitott kapcsolatban éljenek az emberek, ahol a szövetség erős, az érzelmi kötelék erős, a szenvedély viszont nyitottabb, de problémamentes. De én már ilyen kis konzervatívként fogok meghalni, valószínűleg. :D

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

A mi generációnk velejéig elbaszott. A családi kapcsolatok, a barátságok széthullanak. A szerelmek kihűlnek. Az emberi értékek semmit sem érnek. A mi generációnkban ha az anyukád/nagymamád arra kér hogy menj el vele a boltba és segíts neki, akkor vonakodsz mert nincs hozzá kedved és nehogy már meglássanak az osztálytársaid/barátaid a családtagjaiddal mert az mennyire ciki már, inkább bent punnyadsz a szobádban és chatelsz velük. Pedig ez maximum 1 órát venne el az életedből. Ha az édesapád arra kér hogy menj ki az udvarra vele fát vágni, a baltát sem tudod megfogni. Ha egy családi ebéd van és anyukád szól hogy gyere enni, te még kérsz 5 percet hogy tovább játszhass a gamer haverjaiddal ahelyett hogy egyből mennél, mert egy ranked fontosabb náluk és annál hogy minőségi időt tölts velük, bele sem gondolva abba hogy az az 5 perc már 40 perce is 5 perc volt. Étkezés közben amikor nyitnak feléd, megkérdezik hogy hogy vagy 2 mondatban letudod hogy mi a helyzet, alig várod hogy visszamehess játszani, telefonozni a szobádba. Ők ezt előtted esetleg letudják azzal "kamaszkor" de azt sosem fogod látni hogy ez nekik mennyire fáj, nem fogják mutatni pedig így van. A telefon/pc fontosabb. És ez így megy folyamatosan, tönkre téve ezzel a kapcsolatot a szüleiddel. Prioritás nulla. De talán a mi generációnknak ez nem is számít már. Ha egy rokonoddal találkozol kint a városban és esetleg elbeszélgetne veled egy kis időre, te imádkozol hogy nehogy meglásson egy ismerős mert az is milyen ultragáz már, pláne ha a rokonod megpuszil vagy megölel mások előtt. A legjobb barátnőddel akit évek óta ismersz egyszer csak megromlik a barátság, azt veszed észre hogy nem keres, és amikor kiderül hogy miért annyi rá a válasz hogy mindegy, de ha mégis elmondja vagy épp mástól tudod meg akkor kiderül, hogy vagy egy pitiáner veszekedésetek miatt, vagy egy fiú miatt van az egész dolog. A legegyszerűbb megoldás helyett pedig hogy megbeszéljétek, ő mást választ és inkább te is megsértődsz hogy milyen szemét és kibékülés helyett szépen csendben eltűntök egymás életéből. Ennyit ér sokaknál egy barátság. Ha a fiúnál és a lánynál megvan a kölcsönös vonzalom várnak, inkább egyikük sem lép mert a büszkeség nagyobb úr, nehogy beégjenek már ahelyett hogy kockáztatnának és mernének lépni. A mi generációnkban a párkapcsolatok zöménél szintén aligha van jelen a kommunikáció. Ahelyett hogy leülnek a párok megbeszélni a dolgokat inkább szőnyeg alá seprik a problémát. A fiú/lány úgy beszél/viselkedik a párjával mint egy kutyával, az alapvető érzelmi kifejezések és tettek, a szeretet, az őszinteség, a kommunikatív hozzáállás, a bizalom már luxusnak számítanak, és utána csodálkozik az illető hogy nincs meg a kémia. A megcsalás úgy megy egymás között mintha teljesen hétköznapi lenne. A buszon ha egy idős ember le akar ülni, akkor nem te adod át a helyed neki mint fiatal, hiszen 7-8 órát suliban ültél és nagyon fáradt vagy nehogy már álljál, inkább feláll a terhes hölgy mert senki más nem tenné meg helyette, és ha egy terhes hölgy akarna leülni, akkor is szintén az idős áll fel inkább. Ha a mi generációnk az egészséges értékrend fogalmával tisztában van, akkor az már nagy dolognak számít. A 3 éves gyerekek jobban kezelik a telefont mint a szüleik, ha anya és apa Iphone 14 Pro-t és Adidast vesz, akkor az nem jó mert a 15-ös Iphone és 80 ezer forintos (vagy több) Jordan kell hiszen Bálintnak/Barbinak már olyan van az osztályban. A mi generációnkban az hogy hány követőd van Instagrammon és mennyit streakelsz a haverjaiddal fontosabb, minthogy az élettel kapcsolatos dolgokat megtanuld. A szomorú az hogy vannak kivételek akiknek jár a tisztelet, de sajnos azoknak a száma egyre inkább elenyésző.

Mi történik ezzel a világgal? Mikor lett a mi generációnk ennyire érzelem, prioritás-és kapcsolatszegény? Mikor vált ennyire rosszá majd természetessé ez az egész?

[nincsessza]

Én nagyon megismerném a belső értékeid! Kiváncsi lennék hogy mitől tudsz önfeledten mosolyogni. Mik azok amik érdekelnek téged? Mi az a dolog ami szomorúvá tesz? Milyen vagy mikor szerelmes vagy? Milyen lehetsz ha morcos vagy(valószínű cuki)? Mik a céljaid az életben ? Milyen vagy ha rossz napod van? Vajom tudnék e segíteni ? Milyen lehetsz mikor egy ágyban egy éjszakán keresztül átbeszéljük a világ összes dolgát? Nagyon kíváncsi lennék rád ! Ez csak pár kérdés hogy mik merülnek fel bennem mikor látok rólad egy képet…Amin persze gyönyörű vagy mindig !

Közös élmények, programok a megfelelő emberrel. Apró kicsi tettek. Béna viccek.

Sok minden érdekel. Macskák, tetoválások, fotózás, retro cuccok, festészet, sportok, filmek, zenék, koncertek.

Szomorúvá tesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem. Ha nem ugyanúgy viszonozzák az érzelmeimet. Ha romantikus filmet nézek. Szomorú zenét hallgatok.

Én meg vagyok őrülve, ha szerelmes vagyok. Ha lehetne, mindig a másikkal lennék. Érdekel minden, ami ő. Elhalmozom figyelmességgel, apró dolgokkal, amit szeret. Szeretek bújni, együtt aludni. Minőségi időt együtt tölteni, programokat szervezni. Semmit csinálni. Ha meglátom, meghalok. Megdobban a szívem. A hiányától pedig szenvedek.

Kicsit elviselhetetlen vagyok, ha morcos vagyok. Minden idegesít, kicsit bunkó is vagyok. Legszívesebben összetörnék valamit, de sajnálom a cuccaim.🥲

Az elsődleges célom most elvégezni az egyetemet. Rendes munkát találni, tanárként dolgozni. Mellette személyi edzősködni. Fejlődni a tetoválással és szalonban dolgozni. Megtalálni azt a személyt, akivel meg tudom osztani az életem.

Ha rossz napom van morcos vagyok. Arra pedig már válaszoltam.😇 Nem tudom ilyenkor mi a jobb, ha békén hagynak vagy ha megpróbálnak felvidítani. 🤔 (Nyilván a második.)

Éjszaka jut eszembe a legtöbb lényegtelen hülyeség, amihez nagyon jó lenne egy partner, aki reflektál és rámzúdítja az ő összes lényegtelen hülyeségét.

🫶🏻