#szexuális

[senki-hercegnoje]

Szex és semmi más.

Nem gondoltam volna,hogy a szex és semmi másból idáig eljutunk majd. Ezt a gondolatmenetet felváltotta valami eszméletlen szerelem. Számomra szinte teljesen ismeretlen csodálatos szexuális összhang jött létre közöttünk. Úgy működik a szexualitás közöttünk mintha egy komolyabb mérnök csapat dolgozott volna kettő puzzle darab találkozásán. Arról van szó,hogy szerelembe estem egy olyan férfival aki szinte teljesen egyértelműen arra lett teremtve,hogy egymáséi legyünk. És minden ami tetszhet egy férfiba az benned megvan.

Ami odafigyelés hiányzik, azt megkapom tőle.

Amiket nagyra becsülök azok megvannak benne.

Ami eszembe jut,az az ő következő szava.

Amit szeretnék kapni, azt megkapom tőle.

Amit szeretnék adni, azt tárt karokkal fogadja.

És ez Te vagy senki más. Eszméletlenül szeretlek.

És amit kihozol belőllem:

Kalandvágyat, bátorságot, nyugalmat, szenvedélyt, magabiztosságot, életélvezetet, jóértelmű romantikát, vágyakat, és magát a boldogságot. ❤️❤️🥵🥵🥰🙏

[lonelysoul235]

A trauma nem törlődik ki, csak megtanulunk együtt élni vele

[troger]

az áldozathibáztatás magyarországon mindig is rendszerszintű volt, és már gyerekkorban elkezdődött 😡

Szandra:

"Kedves NTRTE!

Nagyon régóta szeretném elmesélni a történetemet. Sajnos most előhozta egy film.

Középiskolába olyan helyre jelentkezett helyettem anyu, pedagógusi nyomásra, amit jónak látott.

Én egy közeli iskolába szerettem volna menni, de szerintük ez jobb lesz majd nekem, a képességeim miatt, ezért elküldtek Pestre.

Vidéki kislány a nagy városban.

Minimum három fiú kezdett nekem "udvarolni" az első egy hónapban a kollégiumban és az iskolában.

Fogalmam sem volt, hogy ezt hogyan kell kezelni. Nem akartam viszonozni az érdeklődést maximum barátilag, ezért azt gondoltam, kedvesnek kell lennem. Minden esetben jeleztem is ezt, hogy én nem szeretnék párkapcsolatot, de barátok lehetünk.

Volt aki elfogadta és baráti lett a kapcsolatunk, volt aki elfogadta de utána nem kereste a társaságom, de sajnos volt aki nem akarta megérteni.

Az egyik srác (osztálytársam volt) eleinte nagyon barátságos volt, tök kedvesnek tűnt, míg egy átlagos beszélgetés során közölte velem, hogy rám gondol, amikor kiveri magának.

Én ettől nagyon megijedtem, hiszen csak 14 voltam.

Elmondtam annak, akit a barátomnak hittem. Sajnos hamarosan már az egész suli tudta és mindenki engem piszkált.

Megkerestem az osztályfőnököt meg aki a gyermekvédelmi felelős volt az iskolában.

Sem az osztályfőnök sem a gyermekvédelmi felelős nem tulajdonított neki jelentőséget.

Azt mondták, ne foglalkozzak vele, a fiúk ilyenek, és nem tudja még, hogy hogyan kell udvarolni.

Én igyekeztem nem tudomást venni a fiúról, azonban mivel az osztálytársam volt így nem tudtam elkerülni.

Közben a srác elkezdett az iskolában és az iskolán kívül is követni.

Egy alkalommal hazafelé menet vettem észre, hogy a diákomat a kollégiumban felejtettem, vissza kellett mennem érte. Ezután a sráctól olyan fenyegető üzenetet kaptam, hogy én nem hagyom őt, hogy engem kövessen.

Nagyon féltem. Ha beszéltem róla, mindenki csak kinevetett, nagyon szórakoztatónak találták, hogy megszállottan követ. Azzal piszkáltak, hogy tuti van egy szentélye rólam és folyamatosan nevettek rajtam, hogy ő rám gondol önkielégítés közben.

Erről a tanárok is tudtak, de soha senki nem foglalkozott vele.

Ismét megkerestem a gyermekvédelmi felelőst, azt mondta, hogy a fiúk ilyenek és ne vívjam ki a figyelmét, mert biztosan bátorítom a viselkedésemmel...

Végig rettegtem tőle a középiskolai éveimet.

Ha ő mellém akart ülni egy osztálykiránduláson és én nem akartam, a többiek cukkolni kezdtek, végül még az osztályfőnök is asszisztált hozzá. A kiránduláson egyszer szétverte a kezét egy lámpaoszlopon. A többiek mondták, hogy miattam.

De fogalmam sem volt, hogy mivel váltottam ki, ugyanis eddigre már én is kezdtem magamban keresni a hibát.

Az osztálytársaim nyomasztottak ha szerintük nem voltam vele kedves és emiatt tört-zúzott, az osztályfőnök egyszerűen nem foglalkozott vele, én meg közben belül attól rettegtem, hogy egyszer engem fog bántani. Mert ráadásul ez akkoriban volt, amikor külföldön több olyan cselekmény volt, amikor iskolában lövöldöztek.

Negyedikre már "természetes" volt, hogy engem "vesznek elő", ha kárt tesz magában, mikor szétverte a kézszárítót, még az osztályfőnök is megkérdezte, mit mondtam neki, mivel idegesítettem fel. Közben pedig igyekeztem még szemkontaktust sem felvenni vele, sose szóltam hozzá és kerültem amennyire csak tudtam.

Eddigre már teljesen meg voltam győződve róla, hogy ez így normális és tényleg én vagyok a hibás.

Anyunak nem szóltam, mert ebben az időszakban sok egészségügyi problémája volt és nem akartam ezzel is terhelni. Apu pedig már rég nem játszott szerepet az életemben.

Évekkel később, amikor beszéltem róla és azt a visszajelzést kaptam, hogy ez mennyire nem az én hibám volt, hanem a pedagógusoké, hogy hagyták elfajulni, akkor kezdtem el végre én is elhinni, hogy nem én csináltam valamit rosszul."

[zeroz2ro]

“A New York-i bíróságra beadott kereset szerint Donald Trump egykori ügyvédje ivott mint a kefekötő, habzsolta a Viagrát és a nőket, alkalmazottjaitól elvárta a rendszeres szexet. (...) Giuliani már a legelső munkanapján szexuálisan közeledett a nőhöz, csókolgatta, és azt mondta neki, hogy munkaköri kötelessége őt szexuálisan kielégíteni. Volt, hogy Giuliani orális szexre kényszerítette a nőt, miközben ő fontos üzleti partnerekkel beszélt telefonon. (....)  A keresetben az is olvasható, hogy Giuliani azt követelte, hogy a nő bikinit viseljen munka közben, videóhívások alatt pedig arra utasította, hogy vetkőzzön le. A bírósági dokumentum szerint Giuliani gyakran utalt úgy rá, mint a kislányára. (...) Giuliani legalább egy alkalommal megemlítette, hogy kétmillió dollárért elnöki kegyelmet tud intézni, az összegen pedig ő és Trump fele-fele osztozkodnak.” Messzire jutottunk a Four Seasons Total Landscaping press conference-től!

[aszexi]

“Akkor ezt majd kinövöd, ugye?”

„A szüleim hisztérikusan reagáltak. Apám szerint nem normális, hogy egy egészséges srác ne akarja a legyet is röptében, anyám meg először azt hitte viccelek, aztán elkezdett bőgni, hogy sose lesz unokája.”

[bagdyernoke]

Íme a bibliai részek magyarul:

1. Zsoltárok 37:28: „Mert az Úr szereti az igazságot, és nem hagyja el híveit. Örökké oltalmazza őket, de a bűnösök utódai megsemmisülnek.”

2. Zsoltárok 46:1: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.”

3. Zsoltárok 118:5-9: „Szorongattatásomban az Úrhoz kiáltottam, meghallgatott engem, és tágas térre vitt. Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem? Velem van az Úr, segít engem, és én megvetem ellenségeimet. Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. Jobb az Úrban bízni, mint fejedelmekben reménykedni.”

4. Példabeszédek 17:17: „Minden időben szeret a barát, és testvérré a nyomorúságban válik az ember.”

5. Filippi 4:6-7: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt; és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Ezek a versek vigaszt és bátorítást nyújtanak nehéz időkben.

[videkma]

Döbbenetes eset Törökszentmiklóson! Követte áldozatát a kanos férfi, majd meg akarta erőszakolni a fiatal nőt

Egy törökszentmiklósi férfi meg akart erőszakolni egy fiatal nőt az utcán. Continue reading Untitled

[izraelinfo]

Csak évtizedek múlva derülhet ki a teljes igazság az október 7-én nők ellen elkövetett bűntényekről

Csak évtizedek múlva derülhet ki a teljes igazság a Hamasz iszlamista terrorszervezet október 7-i támadásának nők ellen elkövetett bűntényeiről – állította egy társadalomkutató a Háárec című izraeli újságban szerdán. Sarai Aharoni, a Ben Gurion Egyetem vezető társadalomtudósa szerint még nem jött el az ideje a számvetésnek az október 7-i “fekete szombaton” történt szexuális bűnökkel…

[kehideni]

Working in Gynecology sure enforced my sex repulsed asexuality.

[nyeznajka]

Kicsi fiam (19 éves lakli) szerelmes. Szerencsére ezúttal viszonozva is van.

Tegnap átjött, áthozta a szennyesét, hogy mossam ki, mert a mosógépük megint bedöglött.

Látom ám a nyakán több kiszívás nyom is ékeskedik. Ezek szerint minden a legnagyobb rendben. Mondtam is neki, nekem is volt ilyen az első nagy szerelmemmel eleinte.

Egyébként pár hete elég részletesen elmesélte nekem az első szexuális élményeit, némelyik kicsit zavarbaejtő is volt. Ugyanakkor valahol azt gondolom, hogy talán valamit jól csináltam apaként, teljes bizalommal oszt meg velem mindent, mert tudja, hogy szeretem, elfogadom, támogatom.

Akármennyit szívtam is ezzel a disszidálással (mert volt és van probléma), nagyon is jól döntöttem, hogy a fiam mellett a helyem, ez mindkettőnk érdeke.

Szeretek apa lenni.

[borharisnya]

Tegnap hazaküldték a kisfiamat az iskolából, mert nem volt jól,  az autóban ért a hívás, és félre kellett állnom, hogy megnézzem a buszmenetrendet, hogy melyik buszra rakhatják fel, és aztán meg felhívott sírva, hogy egy kutya van az utcában és nem mer továbbmenni, én még 40 km-re voltam, és alig értettem, amit mond, és nem éreztem semmit, csak hogy talán nem néz ide az isten, nem néz ide senki és nem veszik észre, talán nem derül ki, hogy milyen tehetetlen, és gondatlan vagyok,  és a szomszéd néni  kiment végül a kisfiamért és hazakísérte, és még fel sem hívtam újra azóta, hogy megköszönjem. Aztán a lányom is hazáért jóval előttem, és mikor hazaértem a Kicsi összehányta a kanapét, a vécét, és az odáig vezető helyiségeket végig és sírdogált közben.  Mellettem aludt az éjjel, szörtyögött, horkolt, ivott, pisilt, bújt és  simogatott. Aludni akartam és megszakadt a szívem. Hajnalban keltem, hogy legyen időm egyetem előtt, és olyan nehéz volt a fejem, hogy félő volt, hogy elhúz, a kávé zamatos és forró,  sánta homeless az idő, a reggel, mint egy olcsó zuhanyfüggöny,  tapad. Egy idióta a seggembe áll, mikor a Hondikának helyet keresek. Azzal a tanárral kezdünk ma, aki még a legkevésbé gáz ezen az egyetemen, jóképű, jólöltözött, a hangja simogató, mint egy meleg, fahéjas illat, kürtőskalács, körbejárja a termet. Tetszik nekem. Figyelni kell és bár sokszor ismétli magát és néha túlbeszéli a dolgokat és toporgunk!, úgy érzem, állunk! és dobbantani kéne, dobbantani volna jó, hogy hajrá, szedd össze most magad, indulni, menni kell!, de csak kényelmetlenül érzem magam, és sajnos a faszi túl okos ahhoz, hogy elengedhessem, amit mond, és a szexuális fantáziámban elmerülhessek.

Ma reggel 8-tól este 8-ig tart az egyetem, és sírva hív a délelőtti óra szünetében a kisfiam, hogy a karate zsákját az iskolában, a pad mellett felejtette. És hiába nincs jól, és biztos, hogy a holnapi verseny így kimarad, de nem akarom, hogy azt érezze, hogy rajta múlt, és nincs remény. A szünetekben az iskola portáját, meg a gyerekeimet hívogatom felváltva, hogy engedjék be őket, illetve, hogy van-e közülük valaki a városban, aki elmenjen érte. És a tízpercekből az órákba bukdácsolok vissza, egyik sem túl unalmas, de nem is túl érdekes, lehetne az, lehetne ezt máshogyan, de így józan paraszti ésszel belátható dolgok sora, a tudomány lógó ujjú kabátjába tömve. Aztán egy későbbi szünetben - ez az óra sem rossz, ez a nő furcsa, mint egy kék bogár, egyszerre szép és undorító, de nézni kell, és a téma jó -, a házak mögött már lebukott a nap és a fák nyugtalanul ránganak az ablak mögött a szélben, a folyosóról fölhívom a volt férjemet, mert rájövök, hogy elfelejtettem, hogy ne jöjjön ma a Kicsiért, mert nincsen jól, de amúgy se jött volna, mondja, mert a mai naptól két kollégája ment el tartósan táppénzre, egy meg nyugdíjba, így mostantól kábé egyfolytában dolgozni fog, és nem is tudja, mikor tudna eljönni érte újra. Még szerencse, hogy a karácsonyi beosztást elfelejtette elküldeni, mert most úgyis újra kell majd az egészet írni. Még ugyanebben a szünetben hazaszólok a nagyoknak, hogy jól vannak-e, ők igen, de a Kicsinek a lábára ráhúzták véletlenül a hálószoba ajtót, felkunkorodott a körme,  de nem vérzik már, hidd el, anya, már jól van.

A fejemben néma a sötétség, csak mintha neoncsíkok berregnének benne középen egy vonalban az orrhátamtól a tarkómig egészen,  és nem állok a Hondikával messze, és az este fényes, a szél, mintha slagból locsolnának, nem fáztam még idén ennyire, csak feküdni volna jó, csak takarók alatt, csak összekucorodva,  csak meztelen, csak a hasam selymét akarom érezni, csak a mellemhez simuló térdemet, csak lenne minden langyos és kerek, csak hadd húzzam a takaró alá a fejem, csak ne lenne ilyen hideg.

[senki-hercegnoje]

Ahj szerelmem, kibírhatatlan a létezés nélküled. A tegnapi szeretkezés olyan szenvedélyes volt. Mindenedre vágyom, az érzékeny testedre..

Annyira Csodálatos,hogy a legnagyobb Káoszból és kimerültségből is el tudsz repíteni egy mesevilágba, ahol elzsibbadok, gyönyöröket élek meg. Egyszerűen boldog vagyok, és az a durva,hogy ez a mesevilág abban a pillanatban valósággá válik,amint meglátjuk és megérintjük egymást. 🥵🥵🥵❤️❤️

[diogenesz2020portugal]

Nem írok többet az Olimpia megnyitójáról, mert aki utálta, annak felesleges, aki meg értette, annak természetes.

De ideteszek egy francia csoportban talált szöveget: "Egykoron a magyar Párizsba ment tanulni. Bizony. Nem volt igazán művelt ember az, aki nem beszélt franciául, legalább picit, s nem ismerte nem csak a magyar, a francia, de a világ történelmét is, na meg a művészeteket. Pest és Buda volt a kis Párizs, s a magyar költők, írók, értelmiségiek nagy része büszke francia ismerő volt. Amúgy ez ma is így van. Legnagyobb íróink bizony beszélnek franciául, valamennyit mindenképp, s ismerik a francia irodalmat, kultúrát.

A francia művészet, kultúra, gasztronómia, nyelv benne van a legtöbb európai országéban. Magyarországéban is. Franciák nélkül nem lenne címerünk képzeljétek, merthogy ezt a gyönyörű szót az ófrancia nyelvből kaptuk: ‘ le cimier’. Kilincsünk - az egyik szeretett magyar szavam sem lenne; mert a ‘la clinche’ szülte. De blúz, bizsu, brutális, desszert, dekoltázs, gavallér, embléma, káosz, lavór és lámpa sem lenne (némi fény), múzsa sem nagyon és lazsálás sem igen. Na meg papír, poén, poéta sem létezne ilyen szavakkal ( Karinthy belehalt volna) a plafon meg csak mennyezetként szakadhatna az álszentekre, de a menny túl nehéz, ott mindent a szeretet ural, nem bírnák el. Lakat sem lenne, reváns, majonéz, garzon, sansz, randevú, rúzs, szekrény, toalett, trükk, és franciák nélkül nem jelentenénk ki, hogy ‘a stílus maga az ember’. Csak néhány jövevényszót említettem, ami eszembe jutott, meg egy kifejezést, hogy vázoljam mennyire ostoba kijelentés az, amint az imént olvastam egy, az Olimpiát megnyitó Ceremóniával foglalkozó poszt alatt, miszerint a franciák nem adtak semmit a világnak, a magyaroknak pláne nem. Jaj.

Azt gondolom, hogy akik hőbörögnek a megnyitó kapcsán, azok nem tudnak sokat Franciaországról, sőt valószínű, hogy nem különösebben olvasott, kulturált emberek, s nem hiszem, hogy a szimbólumok értelmezésében otthon vannak. Ez nem feltétlen csak az ő hibájuk, nem bántom őket, jelzőzni a legtöbb esetben fölösleges. De azért megvan a maga bája a magabiztosságnak, ami jellemzi a föltételezéseket, hogy Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráján keresztül is a kereszténység gyalázása volt az egész ceremónia, és “a szexuális játékban használt maszkban rohangáló fáklyás is nevetséges volt”.

Szeretnék némi fölvilágosítást adni arról, hogy az a maszkos és csuklyás alak, aki fáklyával a kezében átszelte Párizst legfontosabb pontjait, nem perverz játékokra utalásként viselte öltözetét. A francia történelem és kultúra különböző maszkos alakjai előtt volt tisztelgés viselete, a Bastille 17. század végi titokzatos foglya, a Vasálarcos előtt, akinek kilétét soha nem sikerült megerősíteni, az Operaház fantomja előtt, Gaston Leroux azonos című regényének kitalált szereplője előtt, akik a két legismertebb álarcosok a francia kultúrában, és nem csak. Bizony egy bólintás volt az Assassin's Creedre is, a francia Ubisoft által fejlesztett híres videojáték-sorozatra, amelynek egyik része ugye pont Párizsban játszódik. (A vállalat 500 000 dollárt adományozott a Notre-Dame székesegyház újjáépítésére.)

Amit sokan az Utolsó vacsora rekonstrukciójának hisznek, az a görög mitológiában jártasabbak, s a készítők szerint nem Leonardo művének ábrázolása volt, hanem az olimpia eredetéhez tért vissza, a görögökhöz, az ókori görög történelem gyökereihez, Dionüszosz és az istenek ábrázolásával. Dionüszosz volt a bor és mámor (a franciáknak mindkettő fontos) istene, az ünneplés megtestesítője, és a görög színjátszás patrónusa is. Dionüszosz kísérete (akikkel bulizott, ha úgy tetszik) egyébként kecskefarkú, disznófülű buja nimfák, emberarcú, szőrős szatírok voltak. Ők állandóan szatírjátékokat játszottak, gúnyos humorral (innen ered a szatíra kifejezés amúgy). Én nem tudom a tutit, de azért volt szerencsém megnézni az Utolsó vacsorát Milánóban, többször is, és ott nem volt semmilyen koszorús kék ember, meg különböző istenek, vagy torzan buja szatírok a falon, illetve tizenketten voltak, nem tizennyolcan, szóval azért átgondolnám a dolgot. Adnék egy sanszot (olálá ez nem francia szó, oui) a jóindulatnak, lazaságnak és pikírt humornak, ami nem csak Dionüszosz, de a franciák sajátja is.

A katakombákat és Párizs híres csatornáit bemutató földalatti részen (amely egyébként látogatható) egy krokodilt volt, ami több magyar kommentelő (es újságíró, ami gáz) szerint túlzó butaságként volt jelen, csak látványnak, pedig egy nagyon is valós történetre utalt: Eleonórára, a nílusi krokodilra, aki Párizs csatornáiban élt. A föld alatti folyóban lévő csónak képe sem koreográfia, inkább a La Grande Vadrouille című film mitikus jelenetének visszhangja, mert igen, Párizs alatt a Bièvre is folyik.

Lady Gaga a párizsi kabaré világa előtt hajolt meg, nevezetesen a francia Cancan révén. (A kánkán amúgy algér eredetű.) Edith Piaf világhírű La Vie en Rose című művét idézte, s nem “ízléstelenkedett”.

A Richelieu könyvtár szívében a francia irodalom előtt tisztelgett a ceremónia rendezője, a szimbolizmus nagy költőjének Paul Verlaine Romances Sans paroles (Őt Tóth Árpád fordította és hatással volt Kosztolányi és Ady irodalmára), Pierre Choderlos De Laclos Veszedelmes viszonyok, Liaisons Dangereuses (amit Örkény juttatott el a magyar szívekbe) és Marivaux Triomphe De l'Amour azaz A szerelem diadala című műveivel.

A Szajna mentén a vízsugarak, a szökőkutak és a Jardins à la Française közvetlen visszhangja Versailles-nak, annak nagyszerű vizeinek és André LeNotre által tervezett parkjának, valamint általában a kastélykultúrának adta tiszteletét. Egyébként két történelmi személyiséget is bemutattak itt BMX-en, Napóleont és XIV. Lajost.

Eugène Delacroix Szabadság című festményének rekonstrukciójával a francia forradalom volt a középpontban. A Conciergerie az a hely, ahol a királynőt kivégzése előtt bebörtönözték. Ezután a Marina Viotti által megtestesített forradalmi alakot látjuk egy Párizs címerét jelképező csónakon, amely a "L'Amour est un oiseau rebelle" ("A szerelem egy lázadó madár") című filmet adja elő. Ez a szimbolikus kép Párizs mottóját is visszhangozza: ‘Fluctuat nec Mergitur’ azaz ‘lebeg, de nem süllyed.’

A levegőbe emelkedő, látványos vasque-montgolfière (hőlégballon) a Montgolfier testvérek, a léghajó feltalálói előtti tisztelgés volt. Az első hőlégballon-út a Tuileriák kertje felett repülve érte el a legmagasabb pontját, az 1000 métert.

Kihagytam több dolgot a négy órás műsorból, tudom, nézzétek el nekem, azért Celine-t muszáj még említenem, hogy a küzdelem, erő és tehetség megtestesítője, s bár nem francia - ahogy a fellépők sokasága sem, valami miatt mégis együtt láthattuk őket. Talán ezen a valamin is lehetne elmélkedni.

Úgy érzem, hogy akik fanyalognak abszolút nem vették figyelembe a francia történelmet, a kultúrát. Elfeledkeztek róla vagy nem ismerik. Franciaország, a franciaság úgymond mindig rendíthetetlenül meglepő volt, provokatív, lázadó, szélsőséges, olykor egoista, máskor magamutogató, az elegancia és giccs egyvelege, a túlzások és nagy igazságok hazája, az örök szerelem vadul romantikus lelke, a művészet és a divat fellegvára. A franciák a mélységes érzékenység, a halálos büszkeség és egy adag kapjabeavilág, a mi franciák vagyunk attitűd viselői. Ezért szeretjük és olykor utáljuk őket. Ez van.

S persze igaz lehet az is, hogy amikor a világ olyan érzékeny, sebzett időket él meg, mint a mostani, lehetne finomabban is a világ elé tárni vízióinkat, művészi önkifejezésünket az olimpia megnyitó ünnepségen (sőt Franciaország franciaságát), a bőrünk alatt megbúvó provokálni akarásunkat, és illene figyelembe venni a világot körülöttünk, azokat akik nem látják úgy vagy nem azt amit mi, s nem tudják vagy ismerik úgy a világot, ahogy mi, de az - s ezt hangsúlyoznom kell - az nem lenne igazán francia. A franciák pedig, ha csak a történelmet nézzük, mindig is imádták és elérték, hogy a világ róluk beszéljen.

[zeroz2ro]

" a pártelnök-kormányfő akár negyvenet is leválthat 2022-eshez képest a Fidesz–KDNP 106 egyéni országgyűlési képviselőjelöltjéből (akik közül 86-an meg is nyerték a választókerületüket)." " egy forrásunk szerint Orbán Viktor elejét venné az újabb botrányoknak, és azt várná el a kormánypárt környezetének saját nemükhöz vonzódó tagjaitól, hogy „valamilyen diszkrét formában közöljék szexuális orientációjukat, hogy a későbbiekben emiatt már ne legyenek támadhatók”."

[mukodik]

Mivel Magyarorszagon olyan jól sikerült megoldani a problémát, most a sikerreceptet a koreaiaknak is meg kell mutatni.

 (A magyar köztársasági elnök megkegyelmezett egy gyermek szexuális zaklatásának ügyében elítélt férfinak.)