#szerzemény

[opanchu]

i keep saying this

[oldmacykerenew]

Új szerzemény🤷‍♀️😃

[pajjorimre]

Azt se gondoltam mondjuk hogy valahol, valaha összeér két örök kedvecem, az Energy 52 és Vim Mertens és ezt ma tudom meg a wikiről, de

"Paul Schmitz-Moormann (Kid Paul) és Harald Blüchel (Cosmic Baby) az 1990-es évek elején alapították meg Energy 52 trance projektjüket. 1992 őszén Schmitz-Moormann Ibizára látogatott, ahol nagy hatást tett rá Wim Mertens Struggle for Pleasure száma, melyet a Café del Mar bár teraszán hallott. A duó elhatározta, hogy ez által ihletve készít egy „nagyon különleges” dalt, és a következő négy hónapban elkészítették a Café del Mar szerzemény két változatát:..."

ha már így alakult se bánok semmit, sőt.

[nefertitisposts]

Tegnapi szerzemény😁

[csacskamacskamocska]

A főnök széke

Ebben is volt némi szerelem, nem tudom, hogy azt a részt elmeséljem-e. Bele voltam bolondulva a pasiba, aki kollégám volt, aki amikor új stúdiót hozott létre, vitt magával. Hogy mennyire volt fasz, azt már nem tudom megmondani. A pszichológus szerint én is fasz voltam. Mindenesetre nagyon szerelmes voltam a történet idején.

Épülgetett a stúdió, kb a semmiből, de komoly megrendelőkkel, szóval volt mire építgetni. Az egyik szerzemény az volt, hogy a főnökünk vett magának egy nagyon kényelmes irodai széket. (velünk kb egykorú faszi, pár évvel idősebb, ő is melózott velünk, szóval annyira volt főnök, hogy övé volt a cég meg a felelősség). Mindenki más a bérelt iroda székein ült. Ülhető volt az összes szék, semmi extra kényelmetlenség. De azért a magastámlás, fekete műbőr forgószék azért nagyon menő volt! A főnök kijelentette, hogy soha nem használhatjuk a székét! Soha! Hát, nem használtuk. Amíg az egyik srác bele nem ült. Én persze szóltam neki, hogy hú, az a fönök széke! Ő meg nézett rám, hogy WTF? Kit érdekel, hát nincs is itt! A sztorit azért mesélem, mert akkor jöttem rá egy fontos dologra. Hogy játszmákból, rendszerekből ki lehet maradni. Mi mind tudtuk, hogy semmi sem történne, ha beleülnénk a főnök székébe, mert mi történhetne, ha meglátja? Üvöltözik? Ez mondjuk esélyes volt. Kirúg? Alig páran ismertük és tudtunk dolgozni a programmal, amire a stúdió munkája épült. Dehogy rúgott volna ki! kellemetlen megjegyzéseket tesz? Hát folyton kellemetlenkedett! :D Valójában semmi sem történt volna. Akár azt is mondhattuk volna, ha pattog, hogy te hülye vagy. De én és a többiek elfogadtuk ezt a helyi kis királyságot és a szabályait. Fura érzés volt, hogy van valaki, aki nem fogadja el, aki nem játszik. Fura volt tudni, hogy igaza van. A mi játékunk komolytalan, gyerekes. A főnökünk is komolytalan és gyerekes. A férfi, akibe fülig bele voltam esve, ... jajj. Én tettem oda a piedesztálra, hogy nagyobbnak, jobbnak, erősebbnek és férfiasabbnak lássam, olyannak, aki akkor is meghatározó, ha jelen sincs. Tudtam én ezt, de szar volt mégis szembesülni azzal, hogy valaki vállat rándít a pasira, aki nekem annyira fontos. A játékot, amiben alárendelődtem, én teremtettem, erősítettem és építgettem.

Később, más csoportokban is megéltem hasonlót és mindig nagyon zavart ez után amikor kialakul egy belső rendszer ami olyan értékeket nagyít fel amik egy nagyobb csoportban már nem számottevőek. Írók, költők, akik egymás szopják fel, alkotók, akik csak jóindulatú baráti körben tudnak megélni és még sokféle ember, aki valami módon kialakít maga köré egy önmegerősítő, értéktorzító csoportot. Ha szeretem az illetőt, akkor lapítok. Ha nem szeretem, akkor hamar kiközösítenek, mert akkor én leszek az, "aki nem játszik velük". Amúgy az egész azért jött fel, mert tegnap amikor mondtam Bélának, hogy bocsi, köszi, ennyi, akkor Béla megpróbált beszélgetést kezdeményezni arról, hogy miért mondtam nemet. Miután azt mondtam, hogy nem akarok beszélgetni, beszélgessek arról, hogy miért nem? És majd megpróbálja egyenként megtámadni az érveimet? Vagy mi? Ritkán terül elém ennyire szépen egy játszma, és tudok ennyire egyszerűen kimaradni belőle. Szép, világos pillanat volt.

Sok játszmát felismerek és vannak játszmák amikben benne is vagyok. Van amiből kimaradok, amit leteszek, és van amibe belesodródok mert későn ismerem fel. És persze vannak win-win játszmák is. Pl a mostani főnökömmel több is. A "játszma" fogalma nem azonos azzal amikor hazudozol, valakit basztatsz vagy próbálsz ügyesen vagy ügyetlenül manipulálni. Bár a legtöbben ennek szinonimájaként használják. „Ne játszmázz velem!” – ne zsarolj, ne próbáld érvényesíteni az akaratodat, ne erőszakoskodj, ne hisztizz, ne magyarázz, ne ne ne ne, akkor se, ha igazad van, ha jogos, mert Én nem akarom és ezért ez JÁTSZMA! A játszma ellen tiltakozás is lehet egy játszma.

A játszma leginkább egy forgatókönyv, egy szabályrendszer, amit tudatosan vagy öntudatlanul elfogadsz és mindig ugyanazzal az eredménnyel zárul.

[newlifeprojects]

voltam tegnap a bolhapiacon (kaspókat akartam, de az nem volt), vettem két ilyen franciabasz-sütőformát az alieneknek, szedtem köveket a szántásban, és csináltam két mini-sziklakertet. már csak azt várom, hogy ellepjék a kis szukkulensek az egészet!

bónusz szerzemény:

[vanessb]

Ha újra kezdhetném az életem

Hamarabb meg keresnélek

Hogy tovább szerethesselek téged

Hogy tovább csókolhasam az ajkad hogy tovább foghasam kètkezed. Ès nem engedlek ènn már el sosem

Mióta megismertelek téged

az életembe egy új szakasz lépett

Mert te megváltoztattad az egész életem kedvesem jó értelemben ezért szeretlek téged

Mert te vagy az én maci szemű hercegem èrted hogy érted élek mert nèlküled már nem èlek te letel a vègeztem ès a jövőm is egyben èletem a boldogság csak úgy ránka talált a sok rossz után már ki is járt hogy vèggre boldogan èlhesünk ès èlvezük ezt a bolond fiatal romantikát 2ten hercegem

(saját szerzemény)

[kazamata]

új szerzemény a porvédők nélkül

bluetooth speaker lesz ha el nem baszom

[bdpst24]

Megjelent BÖBE legújabb dala, a REDFLAG

Megjelent BÖBE legújabb dala, a REDFLAG

„Jobban jártam volna, ha az első megérzésemre hallgatok”  Kontrollmániás? 30 évesen a szüleivel lakik? Folyamatosan az exeit emlegeti? Ha ismerősen csengenek e kérdések, akkor valószínűleg te is találkoztál már olyan két lábon járó „redflaggel”, akikről Szécsi Böbe új dala szól. A REDFLAG című szerzemény laza Y2K hangzásvilága és őszinte szövege mellett izgalmas vizuális koncepciót is…

[metalindex-hu]

Őrző szemek – látványos videoklippel megtámogatott új dal a Road idén érkező új nagylemezéről

Őrző szemek – látványos videoklippel megtámogatott új dal a Road idén érkező új nagylemezéről - https://metalindex.hu/2024/01/22/orzo-szemek-latvanyos-videoklippel-megtamogatott-uj-dal-a-road-iden-erkezo-uj-nagylemezerol/ -

Új dallal jelentkezett az idén 20. születésnapját ünneplő Road – az Őrző szemek című szerzemény az első előfutára a tervek szerint, még idén érkező nagylemeznek, és amihez egy –…

Source

[partyanimalshu]

Tiszta és okos a Magashegyi Underground új nagylemeze

Hét év után új sorlemezt hozott ki a Magashegyi Underground Egymáshoz rövid az út címmel. Az albumon szereplő, elvarázsolt hangulatú 10 popdalt ismét a csapat eredeti kreatív magja szerezte: Bocskor Bíborka énekesnő, Toldi Miklós dobos-producer, Fűrész Gábor gitáros, és visszatért a zenekaralapító-billentyűs Fodor Máriusz, a szövegek nagy részét pedig újra Tariska Szabolcs írta. A lemez bemutatója január 20-án lesz az Akvárium Klubban, ahol az új szerzemények mellett az együttes összes nagy slágere elhangzik. A dalok közös szerzemények, mindenki beletette a saját ötleteit, számos dal spontán módon a felvételek során alakult át. Ezzel visszaálltak az első anyag alkotói módszeréhez, hiszen az Ezer erdő lemezt követő években a daloknak különálló szerzői voltak, az Egymáshoz rövid az út azonban teljes egészében közös munka eredménye. - Vizsgálgatva és közel hajolva a közös dolgainkhoz, amelyek átfolynak rajtam és az életemen is, azt gondolom, hogy nagyon tiszta, okos anyag jött össze - mesélt a dalokról Bíborka. - Úgy érzem ugyanakkor, hogy az én szűrőm is egy okos eszköz, kicsit kaleidoszkópszerűen szűri és szórja szét bennem a közös alkotás végeredményét, de hogy ne csak lilán szólaljak meg, nagyon jólesik most ez a lemez és a hozzá tartozó képi világ, ami a keletkezése alatt annyit mozgolódott a sok lehetőség között, de akart és lett. Megszületett s ha hátrébb lépek és onnan figyelem, hallgatom, úgy is szeretem, a produceri munkától a dalszerzésig, szövegvilágon át a klipekig, képekig. Ez a saját magunk szeretése sokáig tabu volt számomra, mert mi „nem mondunk ilyet”, mert ez premissza, vagy evidencia, de ma már azt gondolom, lehet, sőt kell mondani, magunknak is és másoknak is, és szórni kell önmagunkról, másoktól önmagunkon át, hogy rögzüljön. A világmozgás olyan, amilyen, a saját privát mozgásaink pedig a tudatlanból jönnek el hozzánk, megismerjük, szeretjük őket s így ők is megtanulnak szeretni minket. - Szerettünk volna visszatérni a nyers folk dalokhoz, de a munka során spontán elkanyarodott az anyag egy összetettebb, színesebb világ felé, ami egyáltalán nem baj – árulta el a munkálatokról Fűrész Gábor gitáros. - Akusztikus gitárok, ukulelék, élő dobok mellett így nagy szerepet kap a Moog One, ami egy fantasztikus hangszer, a Moog első polifonikus szintetizátora. Nem használtunk számítógépes szimulációkat, úgynevezett VST-ket, minden hang, ami megszólal, valódi hangszerekből jön. Az album naprakész megszólalásáért, a produceri munkáért és a keverésért ezúttal is Toldi Miklós felelt, a dalokat Szabó Szebasztián (Miracle Sound) masterelte.  Az új anyag lemezbemutatója január 20-án lesz Budapesten, az Akvárium Klub Nagyhalljában.  A komoly látvánnyal megtámogatott koncertre 24 dallal készül a zenekar, ebből 6-7 új szerzemény, a többi a legfontosabb régi dalok. Az est folyamán pár szám erejéig színpadra lép az együttes egykori gitárosa, a Konyha frontembere, Szepesi Mátyás. A koncertre az early bird jegyek rég elfogytak, hagyományos jegyek még kaphatók az Akvárium Klub honlapján. A koncert Facebook eseménye:  https://www.facebook.com/events/329611832951036  A teljes nagylemez:  https://www.youtube.com/playlist?list=PLpLsNeBDPOn7Al7Z_OeMRPqxiJ1Iq7Bu9  A lemez címadó dalának klipje: https://www.youtube.com/watch?v=Y_G9KFYbO18 Read the full article

[dmtop50]

#50 NOTHING'S IMPOSSIBLE

Három DM lemez van a tizenötből, amiről semmi sem fért fel az ötvenes listámra: az egymást követő Sounds of the Universe (2009), Delta Machine (2013) és Spirit (2017) stabil alsó polc, a SOTU-t még elcsíptem a megjelenéskor, a Deltát és a Spiritet már átaludtam, de utólag hallgatva sem érzem, hogy nagy hatással lettek volna az akkori életemre. A 2005-ben kiadott Playing the Angel is listás hely nélkül zárt volna, ha egy ad hoc újrahallgatáskor bele nem mászik a fejembe a Dave Gahan-Christian Eigner-Andrew Phillpott hármas szerezte Nothing’s Impossible, és nem üti ki a sor végéről a válogatás közben egyre hátrébb csúszó Fly on the Windscreent. A Paper Monsters szólólemez után saját DM-dalokkal először ekkor jelentkező Gahan ugyan húzta a száját az albumra került verzió miatt, a később kiadott demó szerint képzelte el a hangzást, a Touring the Angel sorozaton mégis az eredeti szerint játszották, nem is olyan rosszul.

A Playing the Angelre visszatérve: egy kicsivel bővebb listán azért ott lenne még a szintén Gahan-szerzemény I Want It All és az érvágáshoz hibátlan hátteret adó Damaged People, de nem lenne ott a négy kislemezes trekk: a túlértékelt Precious, a hosszútávon unalomba fulladó A Pain That I'm Used to, a stadionhimnuszként is sántító John the Revelator, és a kánontól teljesen idegen Suffer Well.

[peterweiser]

DEPECHE MODE: MEMENTO MORI

PRO

Rendkívül sötét és egyben szép lemez

Negyvenpár év után is meglepően friss

KONTRA

Rendkívül nyomasztó tud lenni

Emlékezz a halálra! Ez az egyszerű, középkori szerzetesektől származó jelmondat valami nagyon baljósan hat elsőre. Pláne ha nem töpreng el azon az ember, vajon mit akartak ezzel mondani. És én is így voltam ezzel, Andy Fletcher halála, meg pandémia veszteségek ide-oda, végül is még élünk, mit kell jönni ezzel a Memento Morival? (meg a temetőben való fókázás tényleg egy kicsit sok lett a Ghosts Againben) Aztán szép lassan átértékeltem ezt a gondolatot és azt hiszem megértettem, hogy éppen ez a jelmondat hívja fel a figyelmet arra, hogy nem ártana élni addig. Mindenesetre a személyes és világi tragédiák sora egyértelműen tette ennek az új lemeznek a hajóját abba a folyóba, ami a Memento Morihoz vezetett.

A DM életében mindig voltak váltások, amelyek azokon az albumokon megfigyelhetők, ahol valamelyik korábbi zenekartag elhagyta a csapatot. Ilyen a Broken Frame, ami Vince Clark nélkül készült vagy az Ultra, ami Alan Wilder nélkül. Ez a lemez Fletcher nélkül készült és habár Andy nem abban az értelemben hagyta el a csapatot, mint a másik két tag, meglehetősen nagy veszteség. Ugyanis nem volt az a nagy dalíró, zeneszerző típus, de Martin és Dave között közvetíteni, összefogni a zenekart, illetve a DM működésében sok munkája volt. Ez pedig az új album felvételekor már teljesen hiányzott. Davenek és Martinnak meg kellett találnia a hangot egymással, közös célokat keresni, miközben meglehetősen erős személyiségek... Tán az évek meg a rutin (...) de sikerült a nehéz feladat.

A Memento Mori ugyanis egy kiváló lemez lett.

Nem tökéletes, de szerintem mindenki leszálló ágat várt. A több, mint 40 év munka után sem érzem a kiégést ezen az albumon, nagyon jól sikerült. A dalok témája nyilvánvalóan nem kérdéses, a tematikába illeszkednek, sötétek és szépek, meglepően sok elektronikával a gitárok és az elmaradhatatlan vonósok mellett. Most viszont nem kifejezetten a Delta Machine “agyontekert szinti szound” dominál (Cosmos is Mine-nál szerintem mindenki ezt hitte, de nem), hanem sokkal több rétegben van jelen az elektronika, ha lehet ilyet mondani. Ott van persze, de eltérő szerepekben. Pl. ha korai „techno pop”, akkor az is tisztábban szól, ahogy annak szólnia kell. Mondom ezt azért, mert több helyen hallhatók Kraftwerk hangulatú dallamok vagy majdnem egyenesen onnan származó ritmusok, felépítés. Ilyen a People are Good vagy a Caroline’s Monkey. Ez utóbbi egyébként a drogról egy remek szerzemény, rendkívül jó a szöveg és a zene is, egyik nagy kedvencem. Talán sláger is lesz belőle, koncerten biztos. A Ghosts Again ritmusának nagyon bírom a húzós lüktetését, ahogy az egész szól, de a zene mellett valahogy meg kellett barátkoznom a dallal, nem volt elsőre szerelem. Végül az is átbillent és azóta nagy kedvenc. Dave száma a „Before we drown” is erős minden szempontból, nagyon jó hallani Martin vokálját alatta és a vonosók és annyira szépen hozzá tesznek, remek. A társszerzők is jót tettek a lemeznek, merthogy van belőlük pár, ott van a Richard Butlerrel készült „Don’t say to love me” ami egy igazán szomorú szám,  csodálatos. Meglepő számomra, hogy mennyire tökéletesen sikerült a társzerzőkkel ezeket a dalokat Depeche Mode-osra összerakni. Erről tanúskodik a lemez szintén erős utolsó száma a „Speak to Me” is, tökéletes lezárás. Magasztos, éteri, nagyon-nagyon erős minden szempontból.

Mit is mondhatnék még? Van egy-két dal, ami annyira nem az én világom, de azt gondolom ez legyen a legnagyobb gond 42 év zenelés után. Zárásként egy régi gondolatot szeretnék még megoszani, ami eszembe jutott a lemez kapcsán. Furcsa lesz, de talán érthetővé válik. Mint a Memento Mori maga... A Metal Gear Solid egy pontján, az öregedés felgyorsulása miatt, hamar bekövetkező halálának időpontjáról érdeklődik a főszereplő az orvosánál, hogy hány hónapja van még hátra. A válasz az, hogy „2 hónap, még 2 hónapod van, hogy élj”. Mondhatta volna azt is: - két hónap múlva meghalsz. Valahogy így érdemes kezelni az album üzenetét is: Memento Mori. A kérdés az, hogy mit csinálunk útközben.

[kosztolanyi-karinthyja]

A reggeli kómából kijózanító

A hajnali részegség után általában a reggeli kóma várja az embert. A kis lakás a másodikon is egy ilyen beteget rejtett. Nem volt az már az ágyban azért, nem is látta az ágyát már egy pár napja. A kis rozoga konyhaasztalnál ült, csendesen. A kétszemélyes kis vacak, mióta világ a világ, ott állt az ablak előtt. Evés közben szépen látszik a díszes, szomszéd épület az utca másik felén, ivás közben pedig a mennyei kastély az égbolton.

Na de a rozoga asztalka előtt a költőnk nagy bajban volt. Lüktetett a feje, és úgy érzte nyomban belehal. Ebből a kómás másnaposságból vajon mi józaníthatná ki? Törte a fejét nagy hevesen, ahogy azt a nagy gondolkodók szokták. Sokan mondják, hogy a kávé a megoldás mindenre.

Oda csoszogott hát a hasonlóan rozoga és szűkös konyhába és hozzálátott a kotyvasztásába. A fekete kávé markáns illata lengte be a fülledt helyet. Kicsit megszaladt a keze, így a csésze szinte majd kicsordult lépései közpedte, de épségben érkezett meg az asztalra.

A kávé elé leülve az ablakpárkányon lévő jegyzettömbhöz nyúlt. A tömb félig-meddig tele volt firkákkal, néha mikor Géza átjött rajzolgatott bele, miközben magyarázott, néha Frici vette kezébe, hogy bohóckodjon, de általában összecsapott gondolatok kerültek lejegyzésre benne. Most is így volt ez. A ceruzát is elvette mellőle és jobb dolga híján kezében forgatta.

Az ihhlet valahogy nem jött. A fejében túlcsordult a hasogató fájdalom, a gondolatoknak helyet nem hagyva, így az elsárgult papír előtte üres maradt. Ez idő alatt lassan a kávé is elfogyott, a csésze alján és oldalán csak a zacc nyoma látszott. De a kávéval ellentétben a fejfájása nem tűnt el. Hát mit volt mit tenni vissza csoszogott a konyhába egy újabb adagért.

A csörömpölés közepette költőnk nem vette észre a hálószoba ajtajának recsegését se a másik pár papucs csoszogását a fa padlón. Egyszer csak arra lett figyelmes hogy két erős kar kulcsolta össze magát hasa körül, és hátához egy másik test simult. Meglepettségében majd kiesett kezéből a újonnan elmosott csésze, torkán pedig egy kisgyerekhangja sikkantott fel. Mögötte az alak rázkódott a nevetéstől a történtek láttán.

- Fricii, miért vagy ilyen. Halálra rémisztettél - sopánkodott.

- Elfelejtettem milyen ijedős vagy. Bocsájs meg kedvesem, nem volt szándékos. - mondta a nevetést abbahagyva Frici. - De Dide hogy vagy már fent a tegnap este után, még a nap sem ébredt fel teljesen? Az ágyba se követtél az este, szomorkodtam is miatta.

Dide hevesen megfordult Frici kezei között, és szorosan magához ölelte, fejét vállára hajtotta, ajkai szinte nyakának vonalát csókolták.

- Sajnálom, - szólott félénken - bűntudatom volt, hogy megint iszok.

Frici kicsit erősebben szorította magához a magasabb ifjút, mintha vígasztalná, pedig ő volt a "sértett". De a sértődés gyorsan elillant, helyét átvette az ölelés meleg gondolata.

Pár elsuttogott semmiség után, kézenfogva indultak leülni az ablak elé. Dide már nem egyedül ült a rozoga kis asztalkánál. Vele szemben lévő ürességet Frici töltötte ki. A kávé helyett két össze kulcsolt kéz pihent az asztalon.

Sokan mondják, hogy a kávé a megoldás mindenre. Viszont Dide mostmár tudja, hogy a reggeli kómára a legjobb ellenszer egy mindentudó mosoly, és egy meleg kéz, ami nem engedi el, remélhetőleg soha

~2019. Május 28~

[bdpst24]

Kikapott a Kassa a Kupában

Kikapott a Kassa a Kupában

Búcsúzott a Szlovák Labdarúgó Kupa idei kiírásától a Kassa. A többségi magyar tulajdonban lévő együttes a sorozat nyolcaddöntőjében 3-2-es vereséget szenvedett hazai pályán a Trnavától. Két új szerzemény is lehetőséget kapott a kezdőben. A portugál kapus Figueiredo és a gaboni Obounet is várta a kezdő sípszót. Gyorsan jöttek a gólok. A 7. percben Medved volt eredményes, de sokáig nem örülhettek…

[metalindex-hu]

Final Strike – Finding Pieces (2023)

Final Strike – Finding Pieces (2023) - https://metalindex.hu/2023/12/28/final-strike-finding-pieces-2023/ -

Ha már a Twilight Force új lemeze kapcsán előkerült Christian Eriksson énekes neve, megnéztem, hogy jelenleg tevékenykedik-e aktívan bármilyen zenekarban. Így akadtam rá az eléggé friss Final Strike nevű bandára, mely először július elején hallatott magáról a Facebookon. November 24-én jelent meg bemutatkozó, Finding Pieces lemezük a Reaper Entertainment kiad�� jóvoltából. Eriksson nekem már önmagában elég volt ahhoz, hogy tudjam, ez is egy remek album lesz, viszont kíváncsi voltam, hogy a Twilight Force fantasy vonalát viszi-e tovább, vagy hagyományosabb power/heavy metalt fog tartalmazni a korong.

Utóbbi bizonyult igaznak, mivel a Finding Pieces hagyományos svéd power/heavy metalt rejt magában, jóval kevesebb sziruppal, giccsel nyakonöntve, mint a korábbi bandája. Ez már a nyitó Archers dalból is kitűnik – jóval kevesebb szintiszőnyeg, annál erősebb gitárok, dobok jellemzik a zenét, ami mellé tökéletes Christian Eriksson továbbra is zseniális, gyönyörű hangja, a kórusoknál természetesen megtámogatva a többi tag vokálozásával, hogy még slágeresebb legyen, amivel kapunk is egy bitang erős kezdőnótát. A folytatásban a címadó dal is viszi tovább a hagyományos power/heavy metal jellemzőket, zeneileg szinte már olyan, mint egy Primal Fear szerzemény. Menetelős, pörgős, remek indítása a lemeznek ez a két tétel. A harmadikként érkező Fly-ban Eriksson kitartott magas hangjai és a gitár mellett a basszusgitárszólós részek nagyon jók.

Az együtténeklős Heaven’s Falling Down is egy teljesen jól időzített lassabb dal a lemez közepére, amivel kicsit lejjebb tekerjük a tempót, hogy aztán az Oblivionnal újra rákapcsoljunk, ami a maga 2:56 percével az album legrövidebb tétele, ám az egyik legjobb. A Restless Mind megidézi a Helloweent is, fantasztikus nóta ez is – a vége felé a felváltott kórus és Eriksson magasai fenomenálisak. A Spark from the Dark melódiája igencsak tetszetős. A szinte végig pörgős, galoppozós To the North utolsó előtti pozíciója is el van találva – remek dal –, és a záró Turn of the Tide esetében sincs ez másképp – a fasza gitárszólóval együtt. Eriksson kitartott magasaitól libabőrözik az ember.

Eriksson mellé olyan zenészek sorakoztak fel, mint Martin Floberg gitáros, Jan Ekberg (Stormhold, Air Raid) basszusgitáros, Patrick Johansson (NorthTale, Impellitteri, Clockwork Revolution, ex-Yngwie Malmsteen, ex-Stormwind, ex-Without Grief, stb.) dobos és Jimmy Pitts (NorthTale, NYN, The Fractured Dimension, ex-Eternity’s End, ex-Scholomance) billentyűs. Mindannyian érezhetően profi zenészek, nagyon jó muzsikát, hangszeres játékot tettek le az asztalra. A hangzásra sem lehet panasz, a keverés, masterelés is tökéletes.

Az album szerencsére nincs elnyújtva, a 10 dal kicsit több mint 41 perces játékidőt foglal magában, ami, nézve/hallgatva azokat szinte teljesen jól eltalált arány. A lemezborító is teljesen jól passzol az összképbe, a zenéhez. A stílus kedvelőinek tudom ajánlani ezt a frissen alakult formációt, akik jól tolják és remélhetőleg ez egy hosszabb életű formáció lesz, valamint végre Eriksson is hosszabb ideig meg tud állapodni egy bandában (legalább úgy, mint a Twilight Force-ban). Jövőre jó lenne, ha elkezdenének koncertezni is és bemutatni ezt a debütlemezt, valamilyen turné/bandák kiválaszthatnák őket előzenekarnak, akár egy európai turnéra is, szívesen megnézném őket.