#szaladj

[veddafenyt]

Néha csak annyit tudsz tenni, hogy elsétálsz.

Emelt fővel hagyod ott azt a személyt, aki egykor a világot jelentette.

Fájni fog iszonyatosan, fájni fog...de lehetőséget kapsz egy sokkal szebb világra. ❤️

[prokee]

Mindig, amikor messzi földek konyháját fogyasztjuk, eszembe jut, hogy vajon mindent meg kell-e enni a tányérról. Fordított helyzetben talán így lenne a vietnami a krumplifőzelékben a babérlevéllel. Nézné, szopogatná, próbálná megrágni, de végül nem tudná eldönteni, hogy mit tegyen vele.

Lehet, hogy a fenti tányéron is ilyen a répakorona. Megeszem, aztán mikor megy vissza a konyhára az üres tányér, a nénike kérdi a srácot, hogy hol a répakorona, táncsak nem leesett valahol, mert akkor azt fel kell szedni, Ordnung und Sauberkeit muss sein!

- Megette.

- A RÉPAKORONÁT??? Ne szórakozz, ki az a hülye, aki megeszi a répakoronát?

- Hát, ez megette.

- Szórakozol velem, Ahn?

- Nem, tényleg megette.

- A répakoronát. Megette.

- Meg.

- Baszki, de hülye! Legközelebb, ha ezek jönnek, szólj, nem teszek a tányérjára, mert amilyen hülye, megint megeszi.

Vagy lehet, hogy csak dísz, része a terítéknek.

- Ahn, el kéne futni az Ikeába, megint elfogyott a répakorona, ezek a hülye európaiak folyton megeszik.

- Ne már, anya, múlt héten is voltam.

- Aztán én most mit csináljak, nem teríthetek répakorona nélkül!

- Nemár, nem akarok elmenni, Chemnitzben van legközelebb, az egy óra csak oda.

- Jó, akkor szaladj át a szomszédba, kérj kölcsön pár répakoronát holnapig!

- Melyik szomszédba?

- A Nguyenékhez.

- Anya, az összes szomszéd Nguyen!

- Nekem mindegy, csak szerezz valahonnan répakoronát, így nem nyithatom ki az éttermet!

[viking84chef]

Mi az előnye, ha elmúltál 40 éves? 😂😂😂

1. Az emberrablókat nem igazán érdekled.

2. Túszhelyzetben valószínűleg téged engednek el elsőként.

3. Senki sem várja el tőled, hogy bárhová is szaladj.

4. Amikor este 9-kor felhívnak, megkérdezik 'Nem ébresztettelek fel?'

5. Az emberek már nem gondolják azt, hogy hipochonder vagy.

6. Már nincs semmi, amit a nehezebb úton kellene megtanulnod.

7. A most vásárolt dolgaid már nem használódnak el.

8. Délután 4-kor is vacsorázhatsz.

9. Szex nélkül élhetsz, de a szemüveged nélkül nem.

10. Heves vitákba bonyolódsz a nyugdíjrendszerről.

11. Már nem kihívásként gondolsz a sebességkorlátozásra.

12. Már nem próbálod meg behúzni a hasad, bárki is jön be a szobába.

13. Együtt énekelsz a liftben a hangszóróval.

14. A szemed már nem lesz sokkal rosszabb.

15. Az egészségbiztosítónak befizetett összeg végre kezd kifizetődni.

16. Ízületeid pontosabb meteorológusok, mint a nemzeti időjárási szolgálat.

17. Titkaid biztonságban vannak a barátaidnál, mert ők sem emlékeznek rájuk.

18. Agysejtjeid száma végre kezelhető méretűvé csökkent.

19. Nem emlékszel, ki küldte neked ezt a listát.

20. És feltűnik, hogy kényelmed érdekében ennek a szövegnek nagy a betűmérete.

[milliodarabratortel]

Ennyi és pont...szaladj csak hozzá 😘

[dajkag]

– A kurva életbe, hát 2024 van, komolyan ezt kell csinálni, bazmeg? – üvölti a fülembe Andor, túlharsogva a gerjedő gitárokat, közben üzembiztosan fröcsög a nyála, én meg csak arra tudok gondolni, hogy soha az életben nem idegesített még ennyire az elitista nyávogásával. – Még mindig itt tartunk, bazmeg? Hát nézd már meg a gyereket. Piros trapézgatyában jön ezekkel a gyász moll akkordokkal és akkor mindennek tetejében egyszer belekezd a Húsrágó, faszverőbe. Hát tényleg csak húsz évet késtél, faszomöccse. – Andor nézi a színpadot és magyaráz tovább magának, mert engem mondjuk kurvára nem érdekel.

Jó, valahol persze igaza van. Nincs ebben semmi eredeti, semmi érdekes, semmi meglepő. Nézem a piros trapézgatyát meg a gondosan fényesített Telecastert és arra gondolok, hogy tíz évvel ezelőtt is gáz volt Kispált játszani és én is simán körbe röhögtem volna ezeket a srácokat, ma este viszont valahogy mégis úgy érzem, hogy bazmeg, én rehabilitálnám a hatásvadász bölcsészrockot, mert amúgy ők csinálják jól. Nekik van igazuk. A nagyseggű, szemüveges lányok mind itt ugrálnak a színpad előtt vagy a pulttól nézik ábrándos tekintettel, ahogyan a téren fátyolként megülő cigifüstön átszűrődik a homoerotikusan lengedező, piros gatyaszárak sziluettje.

Ahol én nőttem fel, ott sosem találkoztam velük, pedig Isten látja lelkem, szerettem volna. Viszont annak a látványa, ahogyan egy szőrös férfi gyomorból gurgulázva üvölti a pofádba, hogy „megdöglesz, a kurva anyád!” nyilván sosem lesz annyira vonzó, mint ez a rohadt piros trapéznadrág, meg az, amikor egy csinosan borotvált, huszonéves kis pöcs énekli rekedtes hangon, hogy „Mindentől messze, a szívhez közel / Csinálj csodát, én meg elhiszem”. Szóval a bölcsészlányok helyett itt maradt nekem Andor, aki elméletben a barátom, gyakorlatban meg csak egy hatalmas adag, elitista gőgbe csomagolt kisebbségi komplexus. Sajnos azonban nem sok jobb lapot osztott a Jóisten, abból kell gazdálkodnom, ami van.

– Amúgy ki volt a kiscsaj? – néz rám üveges tekintettel.

– A Hannára gondolsz?

– Miért, volt itt más is?

– Ja, nem... De neki amúgy vőlegénye van. – mondom, hátha sikerül leszerelni ezt a faszt, de persze miért is sikerülne.

– És ez engem szerinted érdekel? – mondja, és hát oké, touché. Kivételesen igaza van, mert engem sem érdekel. – Hát, meg lehetne szopatni. – teszi hozzá azzal a gyíkszerű vigyorral, én meg arra gondolok, hogy hát gyakorlatilag anyádat is, és legszívesebben levernék neki egy olyan sallert, amilyet még soha senkinek. "A karod csak egy holtág, vágd el és szaladj" – duruzsolja közben a háttérben a trapéznadrágos, és komolyan mondom, nem áll neki rosszul. Persze, vágom én, hogy ez csak póz, de valahogy mégis megnyerő. Eszembe jut, hogy tizenhárom éves koromban arra gondoltam, hogy ez a szám valami grufti faszság az öngyilkosságról és baromi kínosnak tartottam, de aztán pár évvel később egy házibuliban sikerült annyira begombáznom, hogy szóról szóra dekódoltam az üzenetét, ami hatalmas megvilágosodás volt akkor. Másnap reggelre persze elfelejtettem a kurva nagy megfejtést és hiába gondolkodtam, úgy tíz évre ott marad a levegőben lógva, hogy „a karod csak egy kibaszott holtág”.

Fél órája sincs amúgy, hogy itt basszuk a rezet. Ahogy beléptünk az udvarra, nyilván rögtön a pulthoz mentem, mert kicsit feszült voltam, amiért a Bogi még mindig nem írt vissza, pedig úgy 8 órával ezelőtt látta az üzenetemet. Mondjuk lehet, hogy megint én basztam el valamit, mert például miért is kellett a képeit pont egy '92-es staight-to-video animéhez hasonlítanom a hajnali harmat, vagy a fasz tudja, mi helyett?

Szóval, ahogy ezen gondolkodtam és vártam a sört, egyszer csak hátulról a nyakamba ugrott valaki. Nyilván tudtam, hogy a Hanna az, más nem lehetett., tulajdonképpen ő az egyetlen oka annak, hogy itt vagyok. Semmi komoly, csak szerettem volna látni. Egyszerűen jobbkedvűvé tesz a jelenléte. Abban meg még nincs semmi szerintem, még akkor sem, ha alig egy hete találkoztunk először egy házibulin, ahol csak pár mondatot beszéltünk, és említette, hogy szombaton itt lesz. Én persze már akkor tudtam, hogy lejövök, sőt, említettem is neki, mert tudtam, hogy ez a lány nem erről a világról való, aki ugyanis Hűvösvölgyi Hannaként mutatkozik be, az minimum valami erdei tündér, szirén vagy a tököm tudja. Szóval tudtam, hogy a Hanna itt lesz, a fogadtatásra viszont rohadtul nem számítottam, sőt, valójában arra sem, hogy egyáltalán megismer.

– Te tényleg eljöttél? – Kérdezi a nyakamba ugorva, azokkal a hatalmas, barna szemeivel, én meg közben a faszijára gondolok, akit nem is ismerek, meg arra, hogy „Katz, bazmeg, hát te TÉNYLEG eljöttél.”

– Ja, persze, pont erre jártam, vagyis jártunk, és gondoltuk, beugrunk egy sörre.

– Tök jó, érezzétek jól magatokat, még találkozunk.

Ja, lehet.

– Na jól van, Faszrágó, húsverő. Igyunk egy Unicumot! – szakítja félbe a gondolataimat a színpad előtt állva Andor, és majdnem sikerül meggyőznie arról, hogy az majd jó lesz nekem, de aztán eszembe jut, hogy keserűt csak akkor iszik az ember, ha valami nagyon nincs rendben. Ha azt a sötéten tátongó, fekete űrt be kell valamivel tömködni, ott belül. Na, akkor talán jó lehet ez az ocsmány, gonosz, undorító antianyag is. Ma csak kettőt ittam, az egész jó arány. Nem tudom, szét kéne-e csapni magamat egy harmadikkal, szóval ránézek a telefonomra, hátha már ideje elindulni haza. 23:23 van, hát ez mennyire közhelyes, bazmeg. Bogitól meg közben hat új üzenet érkezett.

Megnézem őket és arra gondolok, hogy faszom, hát vajon a Máté már alszik mellette vagy még csak most ment be a fürdőbe, és akkor pont van ideje rám. És akkor az érzelmek egyébként is gusztustalanul örvénylő kavalkádja nyilván úgy kavarodik fel bennem, mint amikor az instant kávét a reggeli meló előtt összeöntöd egy feles keserűvel. Az az igazság, hogy irgalmatlanul jó lenne most hányni egyet. Egészen addig okádni, amíg ki nem ürül belőlem minden. A gondolatokkal és érzésekkel, a Bogival meg a Mátéval és úgy általában minden faszsággal együtt, egészen az utolsó cseppig. Amíg szét nem foszlik a belsőm és amíg eggyé nem válok az anyatermészettel.

Bepötyögöm a chatbe, hogy „a karod csak egy holtág...”, aztán kitörlöm a picsába és majd inkább reggel megírom, hogy valójában miért olyanok a képei, mint egy lassú nyári délutánról szóló, melankolikus kispróza. Szerintem jól hangzik.

Az óra közben 23:24-re vált és odafordulok Andorhoz.

– Tudod mit, bazmeg, igyunk egyet. De te fizeted.

Addigra a háttérben az utolsó akkordok is lecsengtek.

„Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem.”

[wooland76]

 Az eldobott szerelem

Fussatok el eskük is imák, Ugyis elmulik már a világ, Kopott kocsin siet el velem Az eldobott, szegény Szerelem.

Kék hajnalok és esti pirok, Csókokat már rátok nem bizok, Fút a kocsi, üzve fút velem, Ködbe-veszőn fut a Szerelem.

Ha futva is futunk, Piroslik az utunk, Csöndesen hull a vér, Szaladj kopott szekér.

Szép kialudt lángok Gyönyörü hajnali álmok Köddel ölelő, vén esték Lesik a szekeret rég.

Fussatok el eskük is imák, Ugyis elmulik már a világ, Kopott kocsin siet el velem Az eldobott, szegény Szerelem.

(Ady Endre)

[nemzetikonyvtar]

PETŐFI SÁNDOR: CSOKONAI

Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jóbarátai. Kilódul egyszer Debrecenből S a jóbarát előtt megáll, S: ihatnám, pajtás! így kiált föl Csokonai Vitéz Mihály.

„No, ha ihatnál, hát majd ihatol, Akad még bor számodra valahol, Ha máshol nem, tehát pincémben; Ottan nem egy hordó bor áll,” Szólott a pap, s leballag véle Csokonai Vitéz Mihály.

„Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap, Amint egy hordóból dugaszt kikap; „Szaladj csapért! ott fönn felejtém; Szaladj öcsém, de meg ne állj!” És fölrohan lóhalálában Csokonai Vitéz Mihály.

A likra tette tenyerét a pap; Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap, S a csap nem jött, és a pap morgott: „De mi az ördögöt csinál, Hol a pokolba’ marad az a Csokonai Vitéz Mihály?”

Tovább nem győzte várni a csapot, Ott hagyta a hordót, (a bor kifolyt,) Fölmén a pincéből a házba, De ott fönn senkit nem talál. Csak késő este érkezett meg Csokonai Vitéz Mihály.

Hát a dologban ez volt az egész: Kereste ott fönn a csapot Vitéz, Zeget-zugot kikutat érte, De csak nem jön rá, hogy hol áll? És így csapért szomszédba mégyen Csokonai Vitéz Mihály.

A szomszédban valami lakzi volt. Elébe hoztak ételt és italt; És ím az étel és bor mellett És a zenének hanginál Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály.

(Pest, 1844. november.)

[rememberthatnightihopeso]

Mindig ugy erzem rossz helyre , idobe szulettem

Az emberek erzeketlenek elrejtik minden erzesuket , kihal a szenvedely kihal minden

Csak robotolsz , mesz , dolgozol

Celtalan bolyongsz nem tudod hova merre …

Nincs mar boldogsag oszinte szeretett elveszett

Tatongo urba beszelsz s ki hallgat meg senki mert mindenki csak a sajat javat hajtja s nem figyelunk mar egymasra

Megszuntek a kapcsolatok … mi maradt helyette a folytonos potyoges

Mikor nezel ki a telefonod mogul ..

Mikor lattal egy nap lementet , vagy egy hullo csillagot

Vagy ahogy az eso tisztara mossa az osszes szenyt a vilagban te is megtisztulnal hat ?! Szaladj azz borig erezd ahogy elont az ujjaszuletes

[evalindner]

"......Mert milyen szerelem az, ahol a másik kiéletlen sóvárgást s kielégületlen szenvedélyeket hurcol magában?

Egyoldalú.

Hát élje ki! Legyen hűtlen hozzám! Bonyolódjon bele a Nélkülem való lét minden örömébe, kalandjába és viszályába.

Nekem te nem tisztán, hanem megtisztultan kellesz!

Vagyis minden tapasztalatoddal, csalódásoddal, kiábrándulásoddal,

kudarcoddal, "nem megy"-eddel együtt!

Hagylak futni - mert szeretlek.

Magamat szeretem benned - ahogy te is engem fogsz majd szeretni magadban!

S amíg ezt nem ismered föl: szaladj!(.....)"

(Müller Péter: Benső mosoly)❤️

[mergezoszavak]

tudod, nagyon régóta nem tudtam már írni. mintha valaki elrabolta volna tőlem a szép szavakat, a metaforákat, a motivációt. ahogy a meleg napsütés elbújik télen, úgy hunyt ki bennem is a fény az alkotás iránt, és úgy vesztettem el szép lassan magam az évek alatt. fakó színekkel, fakuló vágyakkal és az egyre halványuló énemmel azt sem tudtam, van-e értelme továbbmenni. főleg azt nem, hogy ha mégis lenne, merre kellene indulnom.

összesen csupán egy dologban voltam biztos; ideje megtörnöm a hallgatást. hosszú évek teltek el úgy, hogy mindig csak csendben tűrtem az élet igazságtalanságait és vártam hogy magától jobbra váltson minden.

de van, amikor nem megfordul a homokóra, hogy ugyanazok a szemcsék pörögjenek le benne, hanem olyan erősen ütik az asztalhoz, hogy az üveg megreped majd eltörik. a homokóra darabjaira hullva az asztalra zuhan, a homokszemcsék pedig összekeverednek az üvegszilánkokkal. és bár a szerkezet minden része megvan és egy kupacban hever, mindenki tudja hogy sosem lesz már ugyanaz és nem tudja elvégezni a munkáját ezentúl.

én is igy voltam. eltörtem, darabokra estem, minden széthullott bennem és körülöttem. minden porcikám megvolt ugyan, minden szóra emlékeztem amit megtanultam kisgyermekként, vannak azonban olyanok, amiket soha többé nem tudok már egymás után illeszteni egy adott sorrendben. fogalmam sincs róla, hogy hogyan kell járni. összesen csak annyira emlékszem hogy hogyan tegyen egymás után egyesével a jobb és a bal lábamat.

aztán jöttél te és feltettél egy egyszerű kérdést. miért nem írsz rólam soha?

tudod, azert mert félek, hogy olyat mondanék, amit nem kellene kimondanom.

sokszor azt hittem, olyan vagy, mint egy menhelyről kimenekített kiscica. fújsz, odakapsz, elhátrálsz ha fenyegetést érzel - miközben mindenféle közeledést éppen annak veszel. aztán ahogy telt az idő rájöttem hogy igazából csak saját magamat és az én félelmeimet látom beléd. én vagyok a megszelidítendő kismacska. én vagyok az aki gyűlöli bevallani hogy szüksége van rád, hogy szeretné hogy foglalkozz vele és szeresd. helyette inkább nagyokat fújok, az égig nyújtózkodva felborzolom magam és várom hogy megijedj ettől és a világ másik végéig szaladj.

nem akarom ezt.

nem akartam semmit. nem akartam bántani magam és megbántani sem téged.

annyira sajnálom hogy épp most találkoztunk épp ezekkel a körülményekkel. hiszem, hogy ha más élethelyzetben találjuk meg egymást, valami olyan különlegesben lenne részünk ami nem sok embernek adatik meg. és nagyon fáj egy olyan valamit elveszíteni, ami igazán sosem lehetett a tiéd és még csak esélyt sem kaptál arra hogy megmutasd, mennyire megbecsülnéd és vigyáznál rá ha olyan szerencsés lehetnél, hogy megkapod ezt a lehetőséget.

[holdakcsillagok]

Ki ne fuss az időből - mondogatták, nem lesz nyelvvizsgád, házad, gyereked, lekésed az utolsó buszt, a legnagyobb szerelmet, nem lehetsz balett-táncos, nem lehetsz fiatal anya, öreg anya se lehetsz, nem szaladhatsz mezítláb ennyi ember közt át az életeden, nézz a lábadra, már megint az a gyerekkori szandál van rajtad, lóg a csatja,  szaladj gyorsan a többiek után! Futottam, mint a nyulak, mint az őzek, tágra nyílt szemmel, lüktető bordákkal, émelyegve, álmodott és váltott cipőkben, folyton lemaradva, botladozva a kép sarka felé, aztán felnéztem, már sötét volt és az időből egyszer csak kiértem.

— Tóth Krisztina, „Idő, idő, idő,” részlet, Világadapter, 2016

[frankyoungestein]

Ne szaladj a pilláshoz:

Well I never …

[scarcity-kriminal]

A paraszt itt nem üti a vezért

Ezért nem harapsz Buksi szaladj nyald meg a gazdád kezét!

[peterjozsefpap]

Eztet ne!

Ne szaladj olyan szekér után, amelyik nem vesz fel! De aggódni se aggódj, hogy nem jön számodra szekér. Jönni fog a szekér. Ha kell ezerszer egymás után.

[nam00n]

szaladj tőlem, átkozz, gyűlölj,

avagy légy rám ujjongva büszke

— szeretném, ha szeretnének, séta bölcső-helyem körül, ady endre

[csillagkepszakadas]

Ne várd hogy jobb legyen, ne várj a megváltásra, Nem jön senki. Tedd amit tehetsz, amíg teheted. Fuss, szaladj, loholj innen, és ne nézz hátra, hagyd hogy feledésbe merüljünk, ne higgy a nosztalgia hívogató szavának. Vigyázz, próbálj, bocsáss, szeress. EREDJ!

231115