evalindner

[evalindner]

Reggelente nem a kávé illata ébreszt, hanem az, hogy már tíz üzenet vár.

Barátjelölés egy ismeretlentől.

Egy idegen gyászáról szóló sztori az üzenőfalon.

És valaki, akit soha nem láttam, megírta, hogy élete szerelme elhagyta.

És most én mit csináljak ezzel, pizsamában?

Régen az emberek kávézókban ültek, egymás szemébe néztek, és megosztották, ha épp összetört a szívük.

Most szelfit posztolnak, aláírják: ��quality time”, és úgy tesznek, mintha minden rendben lenne.

Valaha az volt az intimitás, hogy tudtad, a másik hogyan issza a kávéját.

Most az, hogy tudod, mikor tűnik majd el újra a semmibe.

Ghostolni. Olyan, mint egy modern szívroham. Csak senki nem veszi komolyan.

A világ egyre hangosabb – de közben valahogy mindannyian egyre halkabbak lettünk.

Tele vagyunk el nem küldött üzenetekkel, el nem sírt könnyekkel, és kimondatlan „hiányzol”-okkal, amiket egy szívecske-reakcióval próbálunk pótolni.

A modern magány nem csendes.

Pittyeg.

Trillázik.

És közben minden értesítés egy újabb „valaki gondolt rád” hamis reménye.

És amikor az algoritmus azt mondja, „ezeket az embereket ismerheted”, én néha csak annyit gondolok: ennek semmi köze a kapcsolódáshoz.

Azt hisszük, a világ magányos.

De lehet, hogy csak mindenki önmagába zárt.

Egyéni sérelmekbe. Személyre szabott nézetekbe. Feedbe. Véleménybuborékba.

És nem nyitjuk ki az ajtót, mert félünk, hogy aki belép rajta, más lesz, mint akit odaképzeltünk.

De mi lenne, ha nem kéne azonnal kapcsolódni, érteni, elemezni, válaszolni?

Mi lenne, ha néha elég lenne…

Csak ott lenni.

Nem online. Nem filterrel. Nem tökéletes háttérrel.

Hanem kócosan, kicsit nyűgösen, valódi szemekkel nézve egy másik valódi szempárba.

Mert talán a legnagyobb bátorság nem az, hogy kiírom, amit gondolok.

Hanem az, hogy elolvasom, amit más írt.

Nem csak görgetem, elolvasom.

És nem ítélem meg. Hanem megértem.

A magány ugyanis nem akkor kezdődik, amikor senki sem ír nekünk.

Hanem akkor, amikor már azt sem hisszük el, hogy bárki meghallana.

[evalindner]

Manchmal ist es wichtig, eine Pause zu machen.

Jemandem Zeit zu geben, damit er selbst zu einer klaren Entscheidung kommen und sich aus freien Stücken bei dir melden kann.Du musst nicht immer kämpfen oder Druck machen.Du musst auch nicht ständig zeigen, dass du da bist und wartest.Manchmal ist die richtige Entscheidung, loszulassen –wie bei einem erwachsenen Kind, das das Nest verlässt, um selbst fliegen zu lernen.

✨ Ein kleiner Rat:

Lass ihn los.

Schenke ihm nicht länger deine ständige Aufmerksamkeit oder deine Gedanken.

Entzieh ihm für einen Moment deine Energie.

Lass ihn ein bisschen hungern nach dir 😉Nur so bekommt er überhaupt die Chance zu merken,dass du ihm fehlst und dass er dich in seinem Leben braucht.Denn ja – du bist ein wichtiger Teil seines Lebens.Aber zu dieser Erkenntnis muss er selbst kommen –nicht du für ihn.

#Bestätigung

#888 #222 #777 #Manifestation #fyp

[evalindner]

Mi fontos nekünk?

Az ízek, a színek, a természetes formák, a sok érintetlen zöld, a temérdek virág, amik maguktól nőnek a kertben. Ha levágnánk őket, soha nem derülne ki, hogy milyenek valójában. Otthont adunk nekik is.

És ezerféleképp tekinthetünk rá mindenre és mindenkire, attól függ, hogy melyik színes, átlátszó gyöngyön keresztül szemléljük. Mindenhogy szép.

[evalindner]

1984 verlor ein 16-jähriger Junge tragischerweise sein Leben bei einem Autounfall. Als der Detektiv später die am Tatort aufgenommenen Fotos prüfte, gelang es ihnen, dies einzufangen #gruselig #gruselig #spooky #spooky

[evalindner]

[evalindner]

Bármennyire is a szívemben vagy… azt hiszem ezt nem folytathatjuk — mondta. És mi mind a ketten összetörtünk. Újra.

[evalindner]

Ha egy nap soha többé nem hallasz felőlem, kérlek, emlékezz erre - Szerettelek mindenemmel, amim volt. Olyan módon tettelek elsőbbséget, ahogy sosem gondoltam volna, hogy valaki számára is képes lennék. Annyi utat kellett választanom, annyi embert választhattam volna, de a sok lehetőség közül mégis téged választottalak. Maradtam, pedig tudtam, hogy te nem fogod ugyanezt tenni. És amikor végre úgy döntök, hogy elmegyek, remélem, hogy a hiányom olyan békét hoz neked, amilyet a jelenlétem sosem tudott. A szerelmem sosem volt tökéletes, de valódi volt. És még most is, ahogy elengedem, egy részem mindig remélni fogja, hogy megtalálod azt a boldogságot, amit bennem sosem találtál meg...

[evalindner]

Nem zavarom. Nem keresem. Csak gondolok rá.

Remélem, jól van. Hogy nevet, hogy boldog. Hogy a szíve könnyű, és jól érzi magát ott, ahol most van.

És remélem… néha eszébe jutok én is. Mert nekem most is ő jár a fejemben.

[evalindner]

😍 S T U P E N D O 😍

[evalindner]

Nekem nem az a célom hogy legyen valakim. Nekem az a célom, hogy Ő az életem része maradjon.

[evalindner]

Mikor először fogtam kezed és ujjaink összefonódtak , már akkor éreztem, hogy soha többé nem akarom elereszteni. Mintha a kezed az enyémbe született volna. Tökéletesen illet az enyémbe.Nem volt kérdés, nem volt kétely, csak az érzés, hogy végre itt vagy Az én valóságom voltál. A legszebb fajta. Az, amit nem lehet birtokolni, csak szeretni. És én szerettelek teljes szívemből , őszintén, minden törékenységemmel együtt. Most, amikor már csak emlék vagy, még mindig érzem az érintésed súlyát az ujjaimon. Mintha a kezed nyoma ott maradt volna a bőrömön ,nem láthatóan, csak belül, mélyen. És néha, amikor minden elcsendesedik, újra ott vagy velem. Egy pillanatra újra összefonódnak az ujjaink ,csak képzeletben, de mégis valóságosan. Azóta sokszor próbáltam elengedni. Meggyőzni magam, hogy az idő majd begyógyítja azt, amit a távolság okozott. De az idő nem gyógyít ,csak megtanít együtt élni a hiánnyal. És én megtanultam. Csendben, lassan, fájdalmasan.De bármennyire is állok ellen ,annál jobban erősödik meg bennem, hogy még mindig SZERETLEK!

[evalindner]

Die Nacht, in der der Atem der Erde tötete.Am 21. August 1986 riss die Stille über dem idyllischen Nyos-See in Kamerun jäh auf. Ohne Vorwarnung stieg eine unsichtbare Wolke aus dem Wasser empor – lautlos, farblos, aber tödlich. Eine gewaltige Masse aus aufgestautem Kohlendioxid ergoss sich über Dörfer und Felder, brachte alles Leben zum Stillstand.1.746 Menschen starben innerhalb von Minuten. Mehr als 3.500 Tiere fielen um, als hätten sie plötzlich den Atem verloren.

Der Überlebende Joseph Nkwain erinnert sich: „Ich roch etwas Schreckliches... Ich konnte nicht mehr sprechen... dann wurde es schwarz.“ Als er Stunden später erwachte, dachte er, seine kleine Tochter hätte einfach weitergeschlafen. Doch auch sie war tot.Als er durch das Dorf ritt, traf ihn das Ausmaß der Katastrophe wie ein Schlag: „Alle waren tot... Ich sah kein einziges Lebenszeichen mehr in Nyos.“Eine stille Katastrophe, die uns daran erinnert, dass die Natur in einem einzigen Moment alles verändern kann.

[evalindner]

[evalindner]

ll. 🌿

Du willst eine Tagesroutine, die dich aus dem Denken holt und ins Spüren, ins Bewusstsein, in dein echtes Da-Sein bringt – automatisch, zielgerichtet, aber ohne verkopft zu sein. Das ist absolut machbar. Ich helfe dir gerne dabei.

⸻

🌞 Bewusste Tagesroutine – dein Anker im Jetzt

Morgens – Ankommen im Körper und Moment

(ca. 20–30 Min)

1. Aufwachen – 3 bewusste Atemzüge

• Noch bevor du aufstehst.

• Sage innerlich: „Ich bin da. Ich bin bewusst.“

• Spüre deinen Körper: Zehen, Beine, Herzschlag.

2. 5 Minuten Stille oder geführte Meditation

• Z.B. mit einer App wie Insight Timer oder einfach im Sitzen.

• Fokus: Beobachte deinen Atem. Lass Gedanken ziehen.

3. Körper wecken – sanftes Dehnen oder intuitives Bewegen

• 5–10 Minuten: Katze-Kuh, Schultern kreisen, tief strecken.

• Oder tanze 1 Lied lang barfuß, bewusst.

4. Tagesimpuls schreiben (max. 3 Sätze)

• Was will heute durch mich wirken?

• Was lasse ich heute los?

• Wofür bin ich dankbar?

⸻

Tagsüber – Micro-Anker im Alltag

(immer wieder, bewusst platziert)

• Wecker stellen (z. B. 3x am Tag) mit Erinnerung:

„Bin ich gerade im Denken oder im Gewahrsein?“

• 1 bewusster Atemzug beim Türöffnen, Handynehmen, Trinken

• Mini-Rituale als Stoppschilder.

• 1 bewusste Mahlzeit ohne Handy

• Kauen, riechen, schmecken – mit Hingabe.

⸻

Abends – Rückkehr zu dir

(15–30 Min)

1. Körper-Scan im Liegen oder Sitzen

• Spüre Zehen bis Kopf, ohne Urteil, nur Präsenz.

2. Reflexion (kurz, schriftlich oder innerlich)

• Was hat sich heute stimmig angefühlt?

• Wann war ich im Kopf – wann im Gewahrsein?

3. Loslass-Ritual

• Gedanklich (oder auf Papier): alles, was heute nicht mehr mit dir mitmuss, abgeben.

• Visualisiere: Der Tag zieht wie Wolken davon.

⸻

🌱 Automatisierung durch Gewohnheiten

Damit du nicht denken musst, sondern automatisch folgst:

• Wähle max. 3 feste Punkte für den Start (z. B. Morgen-Atem, Mittag-Stopp, Abend-Scan).

• Wiederhole diese 30 Tage lang – dann entsteht Gewohnheit.

• Lege sie an feste Orte/Zeitpunkte: z. B. Zähneputzen = 3 Atemzüge.

⸻

Wenn du möchtest, kann ich dir:

• eine schöne Printable-Routine-Vorlage gestalten (PDF),

• passende Affirmationen oder

• ein Audio-Ritual (Text für dich eingesprochen oder zum Einsprechen).

Sag einfach Bescheid, was dich am meisten unterstützt. ✨

[evalindner]

Viele Menschen belächeln Manifestation, wenn sie das erste Mal davon hören…Kein Wunder – denn es wird zu oft in die falsche Ecke gedrängt und als Hokus Pokus verkauft.Zu wenig Wissenschaft, zu viel heisse Luft, zu viele leere Versprechungen…Wichtig ist: 🔹 Manifestation ist kein Schnell-Reich-Werden-System und hat auch nichts mit Magie und Zauberei zu tun.🔹 Es reicht nicht, nur zu träumen und zu wünschen – es braucht eine klare innere Ausrichtung und vor allem Handeln.🔹 Es gibt ein paar essentielle, wissenschaftlich belegte Schritte, die man nicht übersehen darf.

Doch wer es wirklich versteht, merkt sehr schnell:

💡 Erfolg ist kein Zufall, sondern ein System – ein bewusster Schritt-für-Schritt Prozess, der dich wie ein Kompass dorthin führt, wo du hinwillst. 🧭

💡 Blockaden lösen sich, wenn das Denken neu ausgerichtet wird. 💭

💡 Realität ist nicht vorgegeben und fest – jeder kann sie aktiv für sich formen. 🔀

[evalindner]

JLo Budapesten. És mindenki arról posztol, hogy „hogy néz ki ilyen korban”.Miért?Mióta lett az alapelvárás az, hogy 50 felett már leírjuk magunkat?Mióta lett a „jól tartja magát” dicséret, és nem norma?

JLo karrierje nem a koráról szól.

Hanem a fegyelemről, önuralomról és brutális munkamorálról.

És arról, hogy latin nőként tört utat egy iparágban, ahol eleve kevesen engedik be az ajtón.

Ő nem „a korához képest” néz ki jól.Hanem úgy néz ki, ahogy kinéz az, aki egész életében önmagába fektetett.

És nem csak a testéről van szó – hanem a jelenlétéről, az energiájáról, a tekintetéről.

Nem csodálni kellene ezt.Hanem elvárni – magunktól.Mert az, hogy valaki 50 felett erős, gyönyörű és jelen van: nem kivétel.Ez a szint.

#jlo #powerwoman #ageisnotanexcuse #noexcuses #discipline #selfrespect #femalepower #dontsettle

[evalindner]