#szúnyogok

[telaviv-delhi]

Ha most nem kapunk dengue-lázat, akkor soha. Szállásunk a resort legjobbja, privát rooftop bárral, az ágy meg olyan magas, hogy lépcső kell a felmászáshoz. A keresztény-nemzeti misszionárius pózt viszont állva lehet teljesíteni. Hátrány, hogy előttünk van a medence meg a bár, üvöltenek a gyerekek, meg a diszkósított, nyávogós, együtemű latin zene. Néha hasonló reggae, melyhez képest a Ladánybene teljesen fogyasztható és kreatív zenekarnak tűnik. És igen, hátunk mögött egy mangrove-erdő van, a mocsár fölött pallóval, mely az extrém mazochisták szállásához vezet. Helló, erdő – szólt az ügyvédem. Az erdő baljósan visszazümmögött. Aztán az is kiderült, hogy a tűzhangyák telepébe is ráléptünk. Mindeközben 3 keselyű figyeli a lehet��ségeket.

[kozbeszedhu]

Az elmúlt hetekben az ország számos pontján alakultak ki a csípőszúnyogok számára megfelelő vizes élőhelyek.

[the-bagira]

Hétfő, munka utáni kiruccanás a Mecsekre. Soha nem fogom elfelejteni, hogy mennyire jó ötletnek tűnt, de annyi szúnyog volt, hogy megmaradni nem lehetett. Magamat összevissza csapkodva kellett rohanni, ráadásul a Dömörkapuhoz, mert Misinára nem jött már busz. Nagyszerű ötlet volt, de felejtethetlen emlék. Ez is.

[zoeeozzoeeoz]

Kint ülünk a teraszon 5- en. Lengedezik a szél, hűl a levegő, hideg az innivaló, van gyümi,beszélgetünk, mi gond lehet? Elkezd csapkodni az egyik. Majd a masik is. Odébb tessékelek egy bazi nagy pókót. Nézem azt a pár fecskét a dróton. Közben a többiek felváltva csapkodnak. Én hallgatom a tücsköket, észre veszem ismet a fülesbagolyt, aki valahol erre fészkelhet, mert sokszor látom. A többiek egyre többet csapkodnak, és szidják a szúnyogokat. "Téged nem csípnek? " Nem. Bemenekülnek, egyedül maradok. A tücskök olyan hangosan ciripelnek, h megsüketülök. Lengedezik a szél, hűl a levegő. Valahonan előkerül egy szisza, rám néz, közelebb jön, hízeleg, nyervog, és dorombol egyszerre. Felugrik az ölembe, nyervog, és bújik. Valamit meglát, elszalad. A tücskök még mindig nagyon hangosan ciripelnek. Valamelyik ház teraszáról beszélgetés hallatszik. Szerintem ma kint alszok a teraszon. "Össze fognak csipkedni a szúnyogok!" Nem fognak.

[vero-niche]

My special abilities include snatching szúnyogok out of the air with my hands and relating every thing i do to my fixation

thats the funniest possible caption for this panel ngl

[kavekkozt]

Ausztria negatívak eddig:

- kp mindenhol: máris elbuktunk egy csomó pénzt, mert hirtelen a £ kártyával kellett kp-t felvenni (kártyás fizetésnél nagyon jól vált, kp felvételnél nagyon rosszul) / kifutottunk az ingyen felvehető pénzből a hónapban / rossz helyen kellett felvenni pénzt és charge-olt az automata. Itt mindenki mindenhova többszáz euróval megy? Nem idegesítő? Hol bankoltok, ahol ingyen lehet végtelen pénzt felvenni, van egyáltalán ilyen? (Még nem döntöttem el hogy hol fogok, egyelőre Revoluttal tolom) Az államot nem zavarja a nyilvánvalóan óriási fekete gazdaság?

- mindenki cigizik, még a buszmegállóban is! hogy lehet ennyit cigizni!

- kaják túl sósak, tényleg bármit eszünk, abban a só a fő íz (ahhoz képest amihez szokva vagyunk)

Ausztria pozitívak:

- lakás!!! Nem akarom elkiabálni, de szerintem nem 12 fok lesz télen, tágas, világos, száraz, van pince és biciklitároló. Az fájdalmas, hogy a konyhát is nekünk kell építeni, de pont elég közel vagyunk Magyarorszéghoz, hogy apám, apósaim, sógorok, öcséink stb. jöjjenek segíteni (meg ezt egyszer megépíted, utána azért valószínűleg rendben lesz)

- minden zöld, tele van bogarakkal, madarakkal, van süni meg mókus meg vidra meg minden jó. kinyitom az ablakot, bejönnek a legyek, szúnyogok, poloskák. Maidenheadben ijesztően csendes volt a nyári éjszaka, még egy légy sem zümmög, nemhogy tücsök.

- 15 perces környék: a lakásunktól 5 perc séta a posta, 3 perc a villamosmegálló, szemben van az ovi, iskola, 5 perc az élelmiszerbolt, gyógyszertár. bringával 15 percen belül van az Obi, Müller stb. bárhova lehet bringával menni, biztonságos és gyors.

- tömegközlekedés: olcsó és kötöttpályás. felszállok a vonatra, villamosra, max 20 percen belül bent vagyok a belvárosban.

Azt hiszem, a work-life balance is a pozitívak listáján lesz, de egyelőre még csak nagyon hiányzik a SAGE. Majd meglátjuk.

[amtitkosvergodese]

Hű, erről most jó hosszan kellene írnom, csak nincs erre időm. Ugyanis néhány dolog kimaradt a sztoriból a cikkben.

A szóban forgó szúnyogfajok, amelyek terjesztik a betegséget, behurcolt fajok. A génmódosított faj is idegenhonos ott, nem lenne normális körülmények között keresnivalója. Ellenben a legnagyobb globális kockázata az egész sztorinak, hogy nem kontrollálható a kiengedett szúnyogok, pontosabban a módosított gén tovább hurcolása. Ennek ugyan kicsi a valószínűsége, de nem elhanyagolható. Ez a géncentrumban (Európa, Ázsia, de főleg Észak-Afrika) azért okozhat ökológiai katasztrófát, mert a szúnyogok amúgy nagyon fontos ökológiai szereppel rendelkeznek: nagy biomasszájuk van, fontos részei a táplálékláncnak. Szóval nem csak jól sülhet el a dolog, még ha a betegség visszaszorításáért tett erőfeszítések humán egészségügyi szempontból szintén fontosak.

[retisonic]

19. Galaxisok- Minket Ne Szeress!

Az van, hogy jó eséllyel én vagyok az a fajta Galaxisok rajongó, akit Benedek a leginkább lenéz és megvet.  Annyira nem szeretem az első lemezt, mert nekem az még túl Cseh Tamás, viszont eléggé karmolom a másodikat, amiről meg Benedek mindenhol elmondja, hogy nem a kedvence. Imádom a harmadikat, és csalódás volt a negyedik, és nem azért, mert hogy zongora, hanem mert furák sokszor a szövegek. Természetesen az ötödik lemez a kedvenc Galaxis lemezem, ami így kicsit ilyen dacból született, hogy a harmadik lemez világáért sivalkodó pondrók, mint én, megkapják, amit akartak. A hatodik lemezt, amiről egyszer Benedek egy interjúban azt mondta, hogy a zenekar fő műve, én megint nem szerettem annyira, mert szerintem túl sok szám volt rajta.

Nagy mák, hogy ezt az új lemezt úgy hallottam először, hogy semmit nem olvastam róla előzetesen. Valószínűleg ha meglátom, hogy a lemezt a spanyol új hullám, a MOVIDA MADRILENA legendái inspirálták, akkor legyintek egyet, és hagyom az egészet a faszba, és puffogok magamban, hogy most tényleg SZÜKSÉGES EZ?! Na ezért nem jó előítéletes bunkónak lenni! Mert, hogy a kedvenc Tik Tok/Insta influenszeremet idézzem, ez a lemez NÁLAM SIMÁN 10+ PONT! Az első hallgatás után csak egy problémám volt, hogy csak 27 perc. Ez furán hangozhat egy olyan valakitől, akinek a tűréshatára egy lemezzel kapcsolatban általában kb 43 percig terjed, és az előbb hisztizett, hogy a Történetek Más Életéből túl hosszú, de az van, hogy ez meg az alsó határt nem üti meg! Kimondom és vállalom: szerintem az ideális lemez hosszúság 31 és 44 perc között van! Ettől eltérni csak kivételes esetben lehet! A 27 perc szerintem egy EP, még két szám simán belefért volna!

Na de ez legyen a legnagyobb probléma! Elhiszem amúgy, hogy a MOVIDA MADRILENA ihlette a dalokat, tökre nem értek hozzá, de ha azt mondanák, hogy mondjuk a brit új hullámhoz nyúltak vissza, azt is simán elhinném, és még egyet is értenék vele, mert hogy én azt is kihallom a dalokból. A szinti baromi jó az egész lemezen. Nem tudom, milyen szinti, nem vagyok szakértő, és nyilván most valami orbitális hülyeséget fogok mondani, de mivel hatalmas Inspiral Carpets és Charlatans fan vagyok, én igazán értékelem. A dalokkal kapcsolatban kivételesen az sem zavar, hogy nincs nagy változatosság a tempóban, mert 27 perc alatt nehéz lenne bármit is megunni. Aminek viszont nagyon örülök, hogy megint olyan szövegek vannak, amikbe bele tudom élni magam, sehol egy Dominik, a szúnyogok királya, vagy mi. Én mindig ezt szerettem Benedek szövegeiben, hogy ilyen leíró prózák, nem kell kódfejtő tudás az értelmezésükhöz. Tudom, geci egyszerű vagyok. Na mindegy, a lényeg, hogy ez egy szuper lemez, és kíváncsian várom a következőt. Egyszer amikor hallgattam a Minket Ne Szeresst, akkor azon gondolkoztam, hogy milyen vicces lenne, ha így egy csomó ilyen visszajelzés menne a zenekar felé, hogy jó, jó, de mi a faszom ez a MOVIDA MADRILENA, és akkor a következő lemezen Benedek így beolvasna az akadékoskodó rajongóknak, hogy: NEM SZERETITEK A MOVIDA MADRILENAT? AKKOR BASSZÁTOK MEG! Persze ezt egy kicsit jobban megfogalmazva.

Kedvenc számok: Nem Tudom Megvédeni Magam, Ez A Nyár, Vissza A Természetbe

[pajjorimre]

Prájszlesz arra ébredni hogy szúnyogok

lakmároznak a habtestemen, eddig hármat nyírtam ki, uccsó vacsora, most már csak vissza kéne majd aludni valahogy.

[telaviv-delhi]

2 kávé 3.50, cafe con leche és hosszúkávé, melynek neve americano. A csapvíz ivásra nem alkalmas, 1.5 liter a restaurantban 2.50 dollar. A helyi elektromos megoldások még nekem is felkeltették a figyelmem, pedig nem vagyok villanyszerelő. Szúnyogok, persze, szúnyogok, mi pedig valamilyen félreértés miatt fertöző májgyulladás ekken oltakoztunk, pedig a Dengue-láz elleni talán hasznosabb lett volna. Meg a HIV-elleni, hehe. Egy remegő lábú, õreg kutya ideoldalgott az az asztalunkhoz, oszt megfelelő társaságnak talált, hogy a lábunkhoz telepedve elnyúszítse bánatát. Legyek mászkálnak az orrán, elhessegetni sincs ereje.

[wildiesong]

"Sötét van akkor, amikor vége van a napnak. Néhány lámpát a DÉDÁSZ-nál még üzembe' hagynak. Higgyék a bogarak, legyek, szúnyogok és lepkék, Hogy az, ami a vége, kurva nagy fényesség."

[zoeeozzoeeoz]

Én nem bántom az állatokat! Komolyan! Még a bogarakat is szeretem! Kivéve a pókokat! Ők még is mindig belém harapnak! :( Minden évben össze szedek minimum 1 olyan harapást, nem, ezek nem csípések! amivel dokihoz kell mennem. Tavaly, egy pók harapott belém annyira, hogy térdtől lefele eltűnt a lábam. Olyan szinten megdagadt, meg zsibogott, hogy nem volt se bokám, se ujjaim, lépni is alig tudtam. SOS labor, meg kaptam egy szurit, és 2 órán keresztűl nem eresztettek. Idén, 2 napja, szintén megcsípte valami a lábamat, pontosítok: Harapta!!! Igen, ez sem csípés már. Még nem voltam vele dokinál, mert azon kívűl hogy egy 200-as nagyságban bevörösödött, és látszik a harapás nyoma+2 lyuk, meg még nem duzzadt meg, csak viszket, így elvagyok még fenistillel, meg borogatással. De basszus! Engem még a szúnyogok sem szeretnek! Még csak a közelembe se jönnek, hogy a fülembe döngicséljenek, nem hogy megkóstóljanak! De ezek a pókok lesből támadnak rám, és belém harapnak! Hát mit vétettem Én ellenük? :( :( :(

[labjegyzet]

Olvass bele Laurie Frankel hamarosan megjelenő regényébe!

„Nem minden adoptálás szól fájdalomról és megbánásról. Még csak nem is a többségük. Azt a filmet miért nem kapjuk meg sosem?”

HÉTFŐ

Az egész úgy kezdődött, ahogy ez az egész elkezdődött. Volt egy csöppnyi anyag. Ami aztán felrobbant.

Fig ötöst kapott az ősrobbanásos diorámájára, és bár ötödikes természettudományos csoportja számos részlettel kapcsolatban a sötétben tapogatózott, ő eleget tudott ahhoz, hogy tisztában legyen vele: nagyon nagy bajban vannak.

Közvetlenül azelőtt, hogy megtörtént volna, ami megtörtént, amikor még csak egy forró, parányi golyónyi sűrű szingularitás voltak, Fig családja csak egy család volt. Mások talán arra tippelnének, hogy Figet és Jacket mindennap limuzinnal hozzák el az iskolából, hogy valami flancos étteremben ebédeljenek, otthon a hátsó udvarban lovagolnak, és hatalmas palotában élnek, pedig valójában közönséges autóval jártak iskolába, a menzán ebédeltek, és normális méretű házban laktak.

Fig még soha életében nem lovagolt.

Fig anyja híres volt, de nem az a lovak-a-hátsó-udvarban féle híresség. Fig és Jack pedig nem járt nyári táborba. Figgel a terapeutája listát íratott azokról a dolgokról, amelyektől fél, és abban ott szerepelt a tábortűz fölötti pillecukorsütés, a tábortűz körüli danolászás és a tábortűz mellé kucorodás a szúnyogok elől. És mivel úgy tűnt, hogy a tábori tevékenységek zömének köze van a tűzhöz, Fignek nem volt hol megtanulnia lovagolni.

Ha azt vesszük, ami velük történt, meg azt, hogy ikertestvérek, különös, hogy Jacket nem zavarta a tűz. Egyéb dolgok sem zavarták, amelyeket mások esetleg nem szerettek a táborozásban, például, hogy sosem zuhanyoznak, meg hogy mi a fene az a lónyál. Fig azonban tudta, hogy Jack nem szomorkodik, amiért nem megy táborba, hanem otthon marad vele. Ők ketten a bátyjával nem mindig kedvelték egymást, mégis mindig jobban szerettek együtt lenni, mint külön.

A különlét ott szerepelt mindkettejük ijesztő dolgokat tartalmazó listáján.

A tudósok azt nem tudták – Fig természettudományi tanára legalábbis nem –, hogy mi okozta az ősrobbanást, azt viszont igen, hogy több milliárd trilliónyi valószínűtlen tényezőnek kellett pontosan összejönnie ahhoz, hogy megtörténjen. Ha ősz, tél vagy tavasz lett volna, Fig és Jack alighanem suliban lett volna. Ha Fig nem félt volna a tűztől, alighanem táborozni mentek volna. Ha nem kellett volna a bátyjával közösködnie egy telefonon, vagy netán épp ő lett volna a soros, és főleg, ha Fig másfajta tízéves lett volna, aznap reggel talán nem olvassa el az újságot. Csakhogy a sok ha közül egyik sem teljesült. A körülmények tehát valószínűtlenek voltak ugyan, de sajnos tökéletesek ahhoz, hogy az egész életük felrobbanjon.

1998

Fig anyja számára viszont a Macsók és macákkal kezdődött az egész, jócskán az univerzum születése után.

India Allwood már hétévesen is okos, sokat olvasott gyerek volt. A második osztályt átugrani nem probléma, ha a többiek mind nyolc-kilenc évesek, de amikor a felső tagozatra került, ő még csak tíz volt, a buszmegállójukban az egyik srác pedig már borotválkozott. Legalábbis azt mondta. A suliban a lányok, akik valamikor a barátnői voltak, a fogai meg a cicije miatt csúfolták, lévén az egyik túlságosan feltűnő, a másik viszont nem eléggé, meg amiatt, hogy nincs apja, meg a reménytelen öltözködése és frizurája miatt, és azért is, mert egy országról kapta a nevét.

India anyjának fogazata, haja és cicije rendben volt, úgyhogy India reménykedett benne, hogy ezek nála pusztán még mindig kialakulóban vannak. Az apja nem hagyta ott őket, ami talán kínos lett volna, hanem valójában soha nem is volt több futó kalandnál egy szakmai konferencián, az anyja még a vezetéknevét se tudta. Nem az történt, hogy lelépett, mert Indiának még nem nőtt ki a melle. A megfelelő ruhák lehet, hogy dögösek, viszont határozottan rondák, ő pedig készségesen elviselte a népszerűségét érő csapást, csak hogy ne kelljen nyakra-főre horgolt mellényt hordania.

A neve viszont az anyja hibája volt, és India ezt fel is rótta neki.

Hogy India jobban érezze magát, az anyja jegyet vett maguknak a Macsók és macákra. India anyját a női főszereplőről, Sarah Brown őrmesterről nevezték el. A karakter neve vagány hangzást kapott az „őrmester” titulustól, pedig valójában egy misszionárius volt, a világ legunalmasabb nevével. India anyja arra hajtott, hogy ő a kreatív utat válassza, és tegyen róla, hogy az ő lánya aztán bele ne fásuljon valami unalmas névbe, és Indiának hálásnak kéne lennie érte. India azonban nem díjazta ezt a poént. Abban a pillanatban sírva fakadt, ahogy felment a függöny, és egész végig zokogott, amíg újra le nem ereszkedett.

− Nagyobb bőgőmasina vagy, mint Miss Adelaide − állapította meg hazafelé az anyja. Miss Adelaide-nek az első felvonásban volt egy dala, amelyben azt állította, hogy azért fázott meg, mert a fiúja nem hajlandó feleségül venni.

− Az szédületes volt! − áradozott a tízéves India. − Nagyon, de nagyon széééédületes.

− Hogy a nagyszüleid az Adelaide nevet is adhatták volna nekem… érdekes!… ehelyett megmaradtak a jó öreg, unalmas Sarah mellett?

− Ezt csinálom majd, ha felnövök − mondta India. − Csak ezt akarom csinálni.

− Játékbarlangot működtetni?

− Színpadon lenni.

− A szerencsejáték jövedelmezőbb − figyelmeztette az anyja. − És ott jobbak az esélyek.

− Láttam a jövőt.

− Ha ezt akarod… − kezdte az anyja.

− Nem az, hogy mit akarok − helyesbített India. − Amikor az ember látja a jövőt, az nem az, amit szeretne, ha megtörténne. Hanem ami meg fog történni. Broadway-sztár leszek. Ez tuti.

− Akkor illene megköszönnöd. − Annak idején nem erre gondolt az anyja, de most kapva kapott rajta. − Az India Allwood remek művésznév. Az emberek megjegyzik majd.

Neki lövése sem volt róla.

HÉTFŐ

− Mire felnőttek leszünk − jelentette sajnálattal a szerencsétlen újság mögül Fig −, az lesz, hogy az összes pénz valami tizenegy fehér pasié lesz.

− Én pasi vagyok! − örvendezett Jack. − Nem fehér, de…

− A természeti erőforrások mind megszűnnek. Nem lesznek esőerdők. Nem lesznek fák. Nem lesz tiszta víz. Erdőtüzek pusztítanak.

− Ezért is mondtam nemet a papírra. − Az anyjuk odanyúlt, és kirántotta Fig kezéből.

− Cenzúra! − sikította Fig.

− Kicsi vagy még a hírekhez.

− Majd körülmetélő leszek.

− Körültekintő. De akkor sem.

− Csak a művészeti mellékletet? − Fig válaszra sem várva kirántotta a konyhaasztalon heverő kupac aljáról. Majd elolvasta a legfelső főcímet. Aztán az egész mellékletet összehajtogatta, és ráült.

− Te meg mit csinálsz? − kérdezte a szája sarkából Jack.

− Eldugom anya elől az újságot − felelte a magáéból Fig.

− Szerintem ez nem működik − suttogta Jack.

Az anyjuk kinyújtott kézzel Fig elé állt.

− Add ide.

− Nem.

− Miért nem?

− Nem voltam eléggé körülmetélő.

− Emiatt ne aggódj − mondta az anyjuk.

Fig elújságolta a hírt Jacknek.

− Az AHAM utálja anya filmjét.

− Az a hamm utálja a filmedet?

Fig ismert egy mondatot, amibe a tanárok gyakran belekezdtek a fivérével kapcsolatban, de sosem fejezték be: Jack nem unintelligens, de.

− Nem hamm − mondta Fig. − AHAM. Adoptee Healing and Mediation.*

Az anyjuk új filmjének az volt a címe, hogy Virággyermek. Egy nőről szólt, aki tinédzserként teherbe esett, és örökbe kellett adnia a gyerekét. Az anyjuk a húsz évvel későbbi nőt játszotta benne. Akit még mindig nagyon elszomorít a dolog. A baba már rég nem baba, de őt is nagyon elszomorítja a dolog. Emiatt mindketten rengeteget drogoznak. A cikkben az állt, hogy az AHAM különböző közösségi médiákban, amelyeket Fignek és Jacknek nem volt szabad látnia, azt állítja, hogy a film pontatlan és sértő, és ezért utálják.

− Ez durva − mondta Jack.

− Dühösek − mondta anya. − Nincs azzal semmi baj.

− A legjobban a vége dühíti őket. − Fig végigolvasta a cikket. − Nem tetszett nekik az az orbitális véletlen, hogy a szereplők ugyanabba a drogrehab programba kerülnek, ahol meggyógyulnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

− Nekem tetszett a vége − mondta Jack. Egy hónapja látták egy családtagok és VIP-vendégek számára tartott speciális vetítésen. Volt ott egy forró tejkaramella szökőkút.

− Nekem is − mondta Fig. − Kibogozták, hogy ők anya és gyereke. Lejöttek a drogokról, és helyettük közösen rátaláltak az egészségre meg a boldogságra.

− Ez a probléma − mondta az anyjuk.

− Legyőzték a problémáikat.

− Nem az övék. Az AHAM problémája. Ők azt szeretnék, ha a film szereplői nem hevernék ki olyan könnyedén a traumájukat és a haragjukat.

− Még több traumát meg haragot szerettek volna?

− Azt akarták, hogy ismerjük be, egyeseknek jó okuk van rá, hogy haragudjanak. Emlékeztek, hogy az én karakterem nem akarta örökbe adni a babát, de az az orvos rábeszélte? Emlékeztek rá, hogy a család, amelyikben a baba felnőtt, nem volt valami kedves hozzá?

Fig bólintott. Szomorú film volt.

− A hús-vér embereknek alighanem nehezükre esne innen megtalálni a happy endet. Az AHAM azt akarta, mutassuk be, hogy egy ilyen traumán nehéz magunkat túltenni.

− És miért nem mutattátok be? − kérdezte Jack.

− Egy − az anyjuk az ujjain kezdte számolni −, nem én írtam. Kettő, nem én rendeztem. Három, a filmek kurták.

− Akárcsak Fig − mondta Jack.

− Néha azt kívánom, bárcsak egypetéjű ikertestvérem lenne − mondta Fig –, nem pedig infernális.

− Fraternális − mondta az anyja.

− Szójáték volt.

− Az embernek csak nagyjából százhúsz perce van egy filmre − mondta az anyjuk. − Néha túl sok megy el a szaftos részletekre, aztán meg nem marad elég idő teljes egészében kifejteni a kiheverésük nüanszait.

− Tehát igazuk van? − kérdezte Fig.

− Nincs igazuk. De nem is tévednek. Dühösek és szomorúak. Nincs ezzel semmi baj. Az emberek néha dühösek és szomorúak.

− Most mihez kezdünk?

− Hadd mondják csak, fejezzék ki az aggodalmukat. Meghallgatjuk. Ha lehet, tanulunk valamit.

− Nagybetűket használnak. − Jack a közösségi médiákat böngészte, hiába nem volt nekik szabad. − Ez azt jelenti, hogy kiabálnak.

Ám az anyjuk nem aggódott.

− Ha nem törődsz velük, lekopnak.

Ekkor történt, hogy a csöppnyi anyag elkezdett összehúzódni, és felforrósodni.

Csakhogy Fig anyja már régen tanulta az ötödikes természettudományokat, és valószínűleg ezért nem vette észre.

A regényt itt tudod beszerezni!

[bracholiday]

Day six

Nem is említem már, hogy mit kellett kiállnunk az éjjel. Katasztrófa, ilyen eddig sosem volt. Le kell szedálni ezt a kutyát, mert teljesen kifingunk. Minden alkalommal tartunk egy olyan napot, amikor lemegyünk a kikötőbe és ott fogyasztjuk el a reggelit. Ezúttal Sumartin portját néztük ki, ahol az este étteremként funkcionáló helyek, álmoskás kuncsaftokkal telnek meg a frissítő fekete reményében. Sétáltunk egyet a parton majd az egyik krimó teraszára helyeztük le a fenekünket. Cappuccino és Cedevita volt a porondon.

Miután elfogyasztottuk a feketét, betértünk a helyi pékségbe, ami szokás szerint only cash hely volt. Megvettük az árut, majd egy olajfa alatt található padon, kabócák zenéjének kíséretében fogyasztottuk el. Pár méterre tőlünk egy halász a hálóját foltozta, miközben só és halszagot hozott a szél. Visszaballagtunk a szállásra, hogy Mellonkát magunkhoz vegyük és meginduljunk a strandra.

Hirtelen beborult az ég és aggasztó hangok hallatszottak. Mi lesz ebből? Hát bizony a vihar elérte a sziget déli felét, így egy rövid zápor kapta el a régiót. Nem tartott túlzottan sokáig és a páratartalom megemelésén kívül más hatása nem is volt. Mi legyen az úticél? Ezúttal is a Bol alatti partszakasz, de a Plaza Vela Planica beach lesz a cél. Minden létező komment azt jelezte, hogy autóval nem lehet megközelíteni. Kriszti közölte, hogy mi biztos le bírunk ott menni, tuti a kommentelők igazi csírák lehetnek. Akkor jóvan akkor, fő az önbizalom. Vagy ahogy egy nagyon nagy tanító mondta: Bátorak legyetek! Hát mi azok leszünk. Automatikusan bepakoltunk a kocsiba és már haladtunk is a nyugati part irányába. Bol külsőig aszfaltút van, ott csatlakoztunk rá a már tegnapról ismert makadám útra. Nem volt egy kellemes ösvény, de közel sem annyira vészes, ahogy lefestették a visszajelzések ezt a közel 10 km-t.

Egy elég meredek gyalogos lejtő vezet a kavicsos partig, mely viszonylag szélesen terül a függőleges sziklák tövében. Itt többen voltak, de kellemesen elosztott a nép, nem terítette senki ránk a pokrócát. Meg is indítottuk az ultimate fürdőzést. Mellon úszott majd beterített mindent, ahogy megrázta magát a kurva kutyája. A parton leginkább chilleztünk vagy olvastunk. Kigondoltam, hogy végre el tudunk menni supozni is az ebbel, hiszen erre eddig nem került még sor. Mellonka elég nyomi volt az elején, hiszen remegő lábakkal álldogált, majd végül szépen elfeküdt a dekken. Sajnos ez nem volt életünk sup élménye, minekután a szél feltámadt és így a visszaút baromi melós lett.

Minden cm-ért meg kellett dolgozni és kezdett kicsit aggasztó is lenni a helyzet. Ahogy küzdöttünk a telibevert hullámokkal megjelentek alattunk a medúzák. Gyönyörű, kb 40 cm hosszú fekete függönyös ernyőként álltak a vízben. Hát én nem tudom ezek csípnek-e, de itt nem igazán célszerű beesni. Nagy nehezen partra vergődtünk, aminek én már rohadtul örültem. Még visszamentem egy másik körre úszni, de az már csak a hab volt a tortán. Nem hiszem, hogy tengerben akarok triatlon versenyen indulni, mert felfordult gyomorral billegtem a hullámok között. Egész sokáig bandáztunk a parton, mígnem végül hazaindultunk a cca. 40 perces úton. Ma nem fogunk vacsizni menni ez a késői időpont miatt is eldőlt, mert nem tudjuk már kikerázni magunkat addig.

A teraszra kiülve eszegettük a kis maradék szendvicseinket, felturbózva a frissen beszerzett ajvárral és iszogattuk a citromos söricilint, miközben az állat a lábunknál feküdt. Milyen gyönyörű az este és mennyire nincsenek szúnyogok. Nem is bántuk, hogy nem mentünk étterembe élvezhettük kicsit a vidéki nyugalmat.

[rumcajszesmanka]

megettek minket a szúnyogok

[bdpst24]

Berobbant a nyár, sokan keresnek szúnyogriasztót és légkondit

Berobbant a nyár, sokan keresnek szúnyogriasztót és légkondit

Miközben mindenki a kedvenc csapatának szorít a foci Eb-n, kénytelenek vagyunk megküzdeni a nyárral járó szúnyoginvázióval és a hőséggel is. A mezek és projektorok mellett ugyanis megduplázódott a szúnyogriasztók és a különféle légkondik iránti érdeklődés. Három tényező jelzi igazán, hogy berobbant a nyár: a szúnyogok, a hőség és a foci-Eb-láz.  Az időjárás miatt elárasztották az országot a…