#szó beszéd

[nepmuveszeticserepedeny]

Valamit nagyon jól csinálhatok, mert mást sem teszek csak létezem, mégis mindig rólam beszélnek

[retyerutya]

Magyar is indítja a bulvár-iszkandereket:

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Szándékosan alázza meg a saját “polgári, konzervatív, jobboldali” szavazóit, azzal, hogy Deutsch Tamást jelöli a Fidesz EP-listájának az élére? Azt a Deutsch Tamást, akiről egy 2015-ös bírósági eljárásban az alábbi írásbeli tanúvalomást tette egy rendőr:

“1998-tól dolgoztam a BRFK kábítószerbűnözés elleni osztályán, mint nyomozó. 1998 nyarának végén, augusztusban érkezett egy információ arról, hogy a XVI. kerület, Sashalomban található masszázsszalonban kábítószer terjesztés és fogyasztás zajlik rendszeres jelleggel. Konkrétan heroinról és kokainról volt szó. Az információ feldolgozását követően akciót szerveztünk a helyre. A késő esti órákban az egységünk megjelent, igazoltattuk a bent tartózkodókat, emlékezetem szerint néhány személyt elő is állítottunk, illetve kábítószer gyanús anyagokat foglaltunk le. Azt tapasztaltuk, hogy az egyébként számunkra ismeretlen vendégek között ott tartózkodik Deutsch Tamás is. Klinikai tünetek alapján, megítélésem szerint kábítószer hatása alatt állhatott, viselkedése zavart volt, beszéde összefüggéstelen. A mentelmi jogra való tekintettel vizsgálatot nem végezhettünk rajta, nem igazoltathattuk, de munkám során rengeteg olyan emberrel találkoztam, aki hasonló tüneteket produkált, és később bebizonyosodott róluk, hogy kábítószert fogyasztottak. Kokaint és heroint abban a helységben is találtunk, amelyben Deutsch Tamást tartózkodott.

Kivittük az épületből, vele szemben intézkedni nem volt lehetőségünk, hiszen országgyűlési képviselő révén mentelmi joga volt. Sokan voltak a környéken, az akció fölébresztette a környező házak lakóit. Deutsch fejét letakarva gondoskodtunk az elszállításáról. Az események további alakulása előttem ismeretlen.

Pár hónappal a sashalmi eset után ismételten információt kaptunk, hogy a Margit utcában üzemel egy kupleráj, ahol kábítószer terjesztés és fogyasztás zajlik. Kiérkezésünk után a helyszínen kokaint találtunk. Az ott tartózkodó személyeket igazoltattuk. Közöttük Deutsch Tamást ismertük fel, viselkedése ismét zavart volt, tudatmódosító szer hatása alatt lehetett. Ám mentelmi joga miatt őt nem igazoltathattuk, és nem állíthattuk elő. Parancsnokunk gondoskodott az elszállításáról.

Mindkét esetben a kábítószer terjesztésén és fogyasztáson túl az illetékes szakszerv több személy ellen is lefolytatott eljárást üzletszerű kéjelgés és üzletszerű kéjelgés elősegítése gyanújával.”

[ajtostolahazba]

Kikopott mellőlem mindenki. Egy barátonőm volt, 20 éve, akivel jóban-rosszban, akire számíthattam, akiben megbíztam. Gyanúsan ghostolt hetekig, de volt már ilyen, betudtam annak, hogy sok a családi probléma, hogy néha sok vagyok és van, hogy nem érünk rá. Egy igazi barátság kibírja ezt, a miénk is sokmindent kibírt már 20 év alatt. Nem. Ő úgy zárta le ezt a 20 évet, hogy elfelejtett szólni. Most azt érzem, hogy használtak, majd eldobtak, már nem kellek, ahogy írta: "változnak a dolgok, változom én is". Most az a John Travolta mém vagyok, aki ott áll tétován, hogy mi a fasz, és nem akarom elhinni, hogy 50 évesen nem lehet ledobni már a jatszmákat és megbeszélni, ha valami bánt. És eszembe jut persze, hogy vak vagyok-e, vagy naiv, vagy mindkettő, de én nem dobok el barátsagot se szó se beszéd, én nem akartam megint magamban kételkedni, mert én tényleg hittem, hogy jó ember vagyok. És főleg gyászolni nem akartam a barátságot, amiben hittem és azt érezni, hogy megcsócsáltak és kiköptek, mert eddig kellettem és már nem kellek, és köszöni, hogy megértem, de nem szeretne beszélni sem erről.

És ne érezzem, hogy senkinek se kellek, de érezzem, hogy fontos vagyok, hogy értékes vagyok, és amúgy köszi, hogy megértem, de 20 év elég volt, csá.

Szóval szerintem kurvára el vagyok tájolva, semmi sem evidens, és erre most kell rájönnöm. És lehet, hogy mégse vagyok jó ember. Mindenesetre gondolkodhatok rajta, de ez már nem változtat semmin.

Asszem még nem éreztem ennyire nyomorultul magam sose.

[sztivan]

ez jött az után a beszéd után, amiben Matolcsy elmondta, hogy az artificial general intelligence az az ősi magyar agy szó továbbélése, és még mindig nincs délelőtt tizenegy sem

[diogenesz2020portugal]

És majd Viktor jön

És majd Viktor jön és mesél nekünk, Ismeri a csodát És majd Viktor jön és álmod virrasztja Elűzi a halált És majd Viktor jön, tud ezer varázst Bíznod kell igazán És majd Viktor jön és tenyerében csillag Rád vigyáz ezután. És majd Viktor jön és szó a hatalma Az egyetlen csoda És majd Viktor és álmaid őrzi Szép varázs dala És majd Viktor jön, ő nagy varázsló Ismeri a csodát És majd Viktor jön és egyet mond S a halál odébb áll.

[szottesfolditanyak]

Mondja, Mr. Winemaster, ki ez a Mammella?

Archeológus, vagyis a tudomány örve alatt húsz éve halottrabló és hullagyalázó –

Yes, értem. De úgy egyébként –

Amit mondott, az a valóságnak megfelel. Öccsei, bátyjai, nagybátyjai, sógorai, unokatestvérei –

Thanks. A lényeg –

Befolyásos emberek, rendőrfőnök, tábornok, bankár, püspök, polgármester –

Önzetlen hazafiak –

Mind ősi huruchi származás. Megbeszéltem vele a merényletet –

Önök engem le fognak lőni? Kár lenne –

Erről szó sincs. Önt egy felbérelt karaki cinkos meg akarja gyilkolni, de szerencsére csak kalapját lövi át –

Pompás. Mint Tell Vilmos fia fejéről az almát –

Az illető céllövőbajnok, keze holtbiztos, meggyőződtem róla –

Mammella ötlete volt?

Szerény személyemé. Holnap délben ön a korzón sétál Mammellával, velem és néhány hívünkkel. A kávéházban ülünk, és a huruchi ősökről beszélgetünk. Akkor ez a hitvány karaki bérenc önt lesből le akarja lőni. A golyó kalapját átlyukasztja, és a nagy tükröt összezúzza. Sajnos a merénylő a tömegben eltűnik, de mi –

Bravó! Követelni fogjuk, hogy a kormány a karaki összeesküvőkkel szemben erélyesen lépjen fel. Követelni fogjuk a zeploták szövetségének megalakítását, követelni fogjuk az új választások kiírását –

Mammella a sajtókampányt vezeti. Egyik sógora a Huisca Matador főszerkesztője –

Miniszter lesz –

Minden bizonnyal –

Őfelsége kijelenti, hogy a kormányzat ügyeibe nem kíván beavatkozni. Csak a kényszernek enged. A történtekért minden felelősséget a kormányzatra hárít –

Önt, felség, a zeploták küldöttsége fel fogja keresni –

Nagy beszéd –

Én tartom, ősi huruchi nyelven –

Ah, főpapom, ön tüneményes ember –

Ebben a percben az inas egy bizonyos Zuzuga nevű tudóst jelent be.

Kéretem a tudós urat, szól Mr. Pen.

Zuzuga idősödő, kopott emberke, igen szaporán beszél, uram, szól, ezt én nem tartom megengedhetőnek, én ezt nem is tartom jóhiszeműnek, csupa téveszme –

Foglaljon helyet, mondom Zuzuga úrnak, és világosítsa fel őfelségét, hogy miről is óhajt beszélni –

A tudós fel-alá járkál és hadonászik.

Honnan vették önök ezt a llamayhuarisca ünnepet? Én Mandarru őstörténetével negyven éve foglalkozom. Honnan veszik? Micsoda Taraquaque? Nincs is ilyen hegy. Nincs is ilyen szó. Mi az, hogy Xexere-huppu?

Érti ön ezt az urat? kérdi Mr. Pen bámulatra méltó megütközéssel.

Azt hiszem, felség, mondom én.

Mit akarnak önök ezzel az egésszel? Honnan vették? A forrást nevezzék meg! Mandarru őstörténetével negyven éve foglalkozom. Eumariscuskoszorú! Paparaminto madár! Szélhámosság –

Úgy veszem észre, szól Mr. Pen, hogy ez az úr valamiért rendkívül nyugtalan –

Én önöket le fogom leplezni, kiált Zuzuga. Visít és toporzékol. Micsoda huruchi? Micsoda zeplota? Nem létező fogalmak –

Pen rám nézett.

Van önnek valami mondanivalója Zuzuga úr számára?

Van, felség, ha megengedi, közölni fogom –

Kérem, közölje az én jelenlétemben –

Señor Zuzuga, mondom igen halkan, hallgasson meg –

Hallgatok, szól a tudós, és idegesen topog.

Őfelsége és én jól tudjuk, hogy az ön minősíthetetlenül sértő fellépése nem egyéb, mint karaki provokáció. Szeretnénk feltételezni, hogy ön ebbe jóhiszeműen ugrott be, és viselkedésének hátterét nem ismeri, lássa be, hogy az ön információi nem hitelesek. Őfelsége és én ezt így óhajtanánk. De ha ön agresszív magatartása mellett kitart, kénytelenek lennénk, nem a kormányhoz, mert az karaki befolyás alatt áll, hanem zeplota híveinkhez fordulni –

Objektív tények, kiált Zuzuga magánkívül, objektív tények birtokában vagyok, és Mandarru őstörténetét negyven éve tanulmányozom –

Őfelsége és én nagyon jól tudjuk, hogy az ön állítólagos objektív tényeit milyen törekvések sugalmazták –

Objektív történeti tények –

Objektív tényeknek nevezi egy hatalmi rendszer azokat a regéket, amelyek neki a hatalom gyakorlatában kedveznek –

Komplott, üvölti Zuzuga, árulás –

Pen intett. Erre én odaléptem, ballal egészen jó lendülettel egyetlen horogütéssel leterítettem, aztán telefonáltam a Huisca Matador-nak.

Újabb merénylet Hatodik Totomana ellen. Karaki provokáció. A császárt saját lakosztályában támadták meg. A pisztolyt a merénylő kezéből a főpap csavarta ki. A merénylő Zuzuga tanár álneve alatt tolakodott be. A karaki bérencet ártalmatlanná tették. A császár az események izgalmait férfiasan viseli. Kijelenti, hogy a történtekért a felelősséget a kormányra hárítja. Csak a kényszernek hajlandó engedni –

A merénylet várakozáson felül sikerült. A céllövőbajnok lövése remek volt, Pen kalapját két helyen átlyukasztotta, és a kávéház nagy tükrének közepébe vágódott. A zeploták a kalapot és a tükröt a merényletre és a császár szerencsés megmenekülésére való emlékezetül ünnepélyesen elvitték. A Huisca Matador a merényletet olyan páratlan terrorcselekménynek nevezte, amely még az igen véres és szenvedésekkel telt huruchi történetben is példa nélkül áll. A vezércikk megállapítja, hogy a kormányzat a karaki üzelmekkel szemben tehetetlen, hiszen még a merénylőt sem sikerült elfogni. Ha fényes nappal, a korzón a legelőkelőbb kávéházban is ilyesmi történhet, vajon mi történik kevésbé nyilvános helyen? Őfelsége a merénylet után kijelentette, hogy álláspontját nem óhajtja megváltoztatni. Csak a kényszernek fog engedni, és a történtekért a felelősséget a kormányzatra hárítja.

Este a huruchi vezető férfiak a császár megmenekülése alkalmából ünnepi vacsorára gyűltek össze, és a zeploták szövetségének megalakulását kimondták.

Az egyszerű nép igen széles rétegei is megmozdultak. Több száz főnyi munkás és napszámos, iparos, küldöttségben őfelségét fölkereste, és megmenekülése alkalmából üdvözölte. A beszédet a huruchi főpap, Totomana császár bizalmas embere mondotta, éspedig ősi huruchi nyelven.

A beszédet a következőkben közöljük:

Tirati Totomana! Ha mayna, ramana, tre-tre kilahayta mene tubur, mene tagur, mene, mene hoborko. Tirati Totomana, chamay-na, ha chamay-nahayna, hikkuh latama, ameno mene homona, ramona, tre-tre kilahayta, ne veheeti, na vahaati, chamayna tre-tre komorhabarta. Nemete karaki, neherbete karaki! Yama ne tete, frangata, nemezeteti, noho hurku, lebehurku. Yamatarisca Totmana huruchi kikeroma mesca taharasca. Rakhta, rakhta huruchi, frangata, nemeti, orbo, nohorbo, tuburu ratakabakhta! –

A zengő huruchi nyelven tartott beszéd végén a küldöttség őfelségét meleg ovációban részesítette.

Hatodik Totomana meghatott hangon mondott köszönetet, és huruchi nyelven a következőket válaszolta:

Garaga huruchi! Garaguna zeplotayka! Tuburna ha ne vatta, ho meynemoyna. Nene tata veheeti, nene tata vahaati, nina chabchamayha natarasca, bay hasca, ni tasca, carasca. Ordo? Temene hobordo! Hobordo huruchi, hobordi zaplotayna! Unitame hobordi, huruchi, hasca, tasca, carasca! Ordo? Tanarharasca! Tanarhabarasca! Ratarasca! Rakhta huruchi, vivate, vivate huruchi, vivate zeplotayna, ratatasca!

A küldöttség a császár nyilatkozatát tomboló lelkesedéssel fogadta.

Ez a beszéd persze félreérthetetlen volt, és jelentőségét az ellentáborban jól megértették. Nyílt hadüzenet ez a karaki terroristáknak, akik a szenvedő huruchi népet sok ezer évig elnyomatásban tartották.

Felség, mondom, a miniszterelnök titkára óhajtja tiszteletét tenni –

Kérem, szólt Pen, értesítse a titkár urat, ha a miniszterelnök úrnak közölnivalója van, szívesen látom őt magánlakosztályomban, vacsorán –

Értem –

A miniszterelnök eljött. Ó, felség, ne tegye a mi helyzetünket még reménytelenebbé –

Többször kijelentettem, szólt Pen, hogy a kormány ügyeibe avatkozni nem kívánok és itt mint magánember tartózkodom –

Ezt a formulát rendkívül hatásosnak tartom, de a nép lázong, az üzletek ablakait beverik, tüntetnek –

Karaki befolyás, szólt Pen.

Felség, mutasson nekem végre egy karakit! Egy köszörűst tegnap, mert egy suhanc karakinak nevezte, véresre vertek. Egy hentest, mert a húst nem akarta olcsóbban adni, karakinak bélyegeztek, üzletét a nép kifosztotta, s neki a jégszekrénybe kellett menekülnie. Az egyik házra valami gyerek krétával felírta, hogy karaki, s mikor ma reggel a neozeploták ifjúsági zászlós csapata ott énekelve elvonult, a felírást meglátta, a házat felgyújtotta, a lakókat az utcára kergette, öregasszonyok, csecsemők, négy halott, huszonhat sebesült. Vidékről tüntetésekről érkeznek hírek. Több gyárban a munkások sztrájkba léptek, és követelik, hogy a vezetők köréből a karakikat azonnal bocsássák el. A hadsereg hangulata, különösen a tisztikar befolyására, kifejezetten és élesen karakiellenes. A rendőrség már túlnyomórészt zeplota. Az iskolában a tanulók a karaki tanárok ellen tüntetnek.

Uram, szólt Pen, a nép a sok ezer éves elnyomatást, úgy látszik, nem hajlandó tűrni tovább –

Értem, felség, és ezt a formulát külön csodálom. Kérem, nevezze meg bizalmas emberét, akivel a kormány átadásáról tárgyalhatok, amíg nem késő, amíg nem leszek én is karaki, és nem akasztanak fel –

Ismételten kijelentem, szól Pen, hogy a kormányzat ügyeibe nem kívánok avatkozni. Döntsön a nép. Én csak a kényszernek fogok engedni –

Felség, ön emigrációra kényszerít. Mammella ellenségem, ő nem fog engem megtűrni –

Az első a nép boldogulása, szólt Pen áhítatosan. Higgye el, uram, egyéni életünket a nép boldogságának kell alárendelnünk. Ez a zeploták ősi törvénye –

Felség, a köztársaság elnöke már megszökött –

Azt hiszem, a karaki vezetőkkel összeköttetésben állt –

A miniszterelnök erre felállt, mélyen meghajolt és távozott –

[thismadeitshit]

Szerelmem, nagyon köszönöm hogy beléptél az életembe. Hálás vagyok minden porcikádért. Amiért ilyen vagy és ilyen szeretet képes vagy kimutatni. Köszönök mindent, megmutattad hogy érek én is valamit. Megmutattad azt hogy lehet nekem is hangom. Hogy kimutathatom az érzelmeimet. Nem nagyon tudom még kimutatni mind azt amit irántad érzek, de igyekszem hidd el nagyon. Most itt bőgök az autóban nem azért mert szomorú lennék, hanem annyira boldoggá tettél ez alatt a kis idő alatt amit soha sem hittem volna senkitől. Megmutattad mi is az hogy szeretni és szeretve lenni. Olyan mosolyt adsz nekem amitől felmelegszik a lelkem. Olyan szemekkel nézel rám…És amikor bele nézek a gyönyörű szemeidbe úgy érzem rád vártam eddig. Imádom a mosolyod. A gesztusaid. A beszéded. Az egész lényedet. Nagyon sokszor jár az eszemben hogy hogyan érdemeltelek meg, mert tettem rossz dolgokat másokkal és magammal is. Ahányszor lefekszem aludni mindig te jársz az álmaimban. Felszabaditottal minden értelemben. Azt hittem hogy a szerelem az csak egy mese, egy szó. Semmi több. De nem most már értem. Kész voltam meghalni egyedül. Anélkül hogy senki sem szeretett életemben, senkit sem szerethettem szívemből. Addig normálisnak tűnt, természetesnek. Köszönöm hogy a mosolyomnak igazságot adtál. A lelkemnek menedéked. Próbálkozom teljes szívemből hogy megmutassam hogy mennyire szeretlek.

[angelofghetto]

függetlenzék

Tudom, hogy nincs ilyen szó, de igény volna rá. Hallgattam Márki Zay-t, és elgondolkoztam. Magyarországon nem valamiÉRT politizálnak/politizálunk, hanem valami ELLEN. A rendszerváltásnál a régi rendszer ellen, az öszödi beszéd után Gyurcsány ellen, most a ner ellen. Mikor lesz már az, hogy hagyjuk az egészet a francba, kilépünk ebből a dimenzióból, és kialakítjuk a saját narratíva-mezőnket?

Dolgoztam addiktológus kolléga mellett. Ő mondta az alkoholizmusról (és más függőségekről is), hogy nem az a gyógyult alkoholista, aki többé nem nyúl alkoholhoz, mert annak ugyanúgy az alkoholhoz való viszonya határozza meg az életét, csak negatív előjellel. Az a gyógyult, aki alkalmanként megiszik egy pohár valamit, és utána le tud állni, nem húzza magával a csak még egyet és még egyet örvénye. Hogy jön ez ide? A nemorbán is az orbánrendszer része, csak negatív előjellel. Amíg róla beszélünk, addig fogva tart. Akkor tudunk erről leszakadni, amikor nem arról beszélünk, amiket gumicsontnak bedob, hanem elkezdjük felépíteni azt a Magyarország képet, amit szeretnénk.

Az ellenzéki képviselők láthatóan jól elvannak a fűtött nagyteremben a Parlamentben. (Off: ha Országházként emlegetnénk, ami egyébként az igazi neve, akkor jobban szembesülnénk vele, hogy mire való, hogy mi a dolga.) Mindig hallom a panaszkodást, hogy "de hát nem lehet lemenni vidékre, mert ezmegaz, és ellenségesen fogadnak. Szerintem nem szépruhában és nagy pártzászlókkal kell "le"-menni vidékre, hanem mondjuk egy kondér babgulyással (esetleg fűszeres forralt borral). Az illat odacsábítja az embereket, és csak annyi a dolgunk, hogy meghallgatjuk őket, milyen országban éreznék jól magukat, mi az ő saját kívánságuk. Az emberek szeretik, ha meghallgatják őket, és ez ma hiányzik a közéletből. Az "ellenzék" ugyanúgy íróasztal mögül mondja meg a frankót, mint a konzultációnak csúfolt röpdolgozatok. Ha már jól elbeszélgettek az emberek, lehet nekik osztogatni (vagy valahova kirakni hogy elvehessék) valami írott anyagot, ami nem a pártlogóról szól, esetleg a végén az impresszum résznél lehetne egy sor, egy utalás, hogy kiktől származik a dolog. És nem annak kell a célnak lenni, hogy "akkor majd jól ránk szavaznak", hanem hogy megismerhessük a valódi kérdéseket, és arra valódi válaszokat lehessen adni. Az emberek érezhessék, hogy hatással lehetnek a saját életükre.

Mikor tanítottam, több osztály volt egy műhelyben egyszerre. Az egyik kupacban a kötelező gyakorlatok mantrázása folyt. Értem, hogy ez fontos, de dögunalmas. Nyilván az alap fogások elsajátításával kell kezdeni, de a tanulási folyamatot akkor fogják élvezni, ha az NEKIK jó. Ha látják, hogy ez nekik miért lesz jó, ha beletehetik magukat. Mindenkinek szabad feladatot adtam, a feltétel csak az volt, az éppen tanult műveletre kell épülnie. Mindenki mást csinált, és elkezdődött a zsizsegés, amitől a többi tanár rettegni szokott. A tanulóim egymástól lestek, megbeszéltek dolgokat, ötleteket adtak egymásnak, én meg ott csámborogtam köztük, ha kérdés van, válaszolhassak, dicsérhessek, ösztönözhessek. Mivel mindenki kicsit mást csinált, így több információt szippantottak be, mintha egyfélét csináltak volna, különböző szempontokat, problémamegoldásokat láthattak. Nem büntettem a tévedést, mert az a tanulási folyamat része. Inkább szerettük, ha valaki "elrontott" valamit, mert abból mindannyian tapasztaltunk. Egy idő után a másik osztály is felénk kezdte nyújtogatni a nyakát, mert az jobban tetszett nekik, mint a saját feladataik, és részt akartak volna venni.

Ha politika, a közélet ki tudna lépni a köpködésből, az egymásra mutogatásból, a mi tudjuk jobban elvi dobálózásaiból, lenne idő, energia, szabad kapacitás, lekötetlen szürkeállomány a valódi ötletelésre, cselekvésre. És nem kell félni a vitától, mert az nagyon más, mint a veszekedés, ami most van.

Hozhatnám példának a Kódjátszma egyik jelenetét (imádom azt a filmet), mikor Alan Turing karaktere ráébred, hogy ha kommunikációs rést nyit, és másokat is bevon a munkájába, hatékonyabb lesz, és nem ellene, hanem vele dolgoznak majd, és akkor Hugh Alexander figurája jön az átlós kábelezés ötletével, és onnantól az már az "ő gyereke is", amit később megvéd.

Hát valahogy így. Ez az ország a miénk, nekünk kell kitalálni.

[atlatszo]

„Se szó, se beszéd, töröltek a listáról” – a csípőprotézis-műtétre váró betegnek több hónapja veszett kárba ❤️ Támogasd a tényfeltáró munkánkat: atlatszo.hu/tamogatom

[plumsworld]

Göd, DK, angolnák

Pénteki hír, hogy lemondott Balogh Csaba, Göd ellenzéki polgármestere (a képen balról a második) a „DK és a Fidesz koalíciója” miatt.

Miről van szó egészen pontosan?

Adott 2019 végén egy kisváros. Adott 12 helyi képviselő, és ebből csak 4 fideszes. Ennél ideálisabb helyzet ellenzéki szemmel látszólag nincs is. Látszólag. Elég hamar kiderült, hogy a valóságban a 8 ellenzékinek a fele álellenzéki — a szó legszorosabb értelmében.

2020 nyarán a négy valódi ellenzéki egyikével, Hlavács Judittal (a képen balról az első) telefonon is felvettem a kapcsolatot. Így született meg az a tényfeltáró blogposzt, amit itt olvashattok. Az ott leírtakat nem cáfolta azóta sem senki, az viszont beszédes, hogy nem sokkal később a DK mégiscsak kizárta az egyik helyi képviselőjét (egy másik pedig korábban kilépett).

Ahogy Bödőcs mutatta: 

cigicsikk eldobva, a függöny a háttérben ég, de a show megy tovább.

Ha nem akkumulátorgyártásról lenne szó (amiről később lesz még külön posztom), akkor idáig mindez még mindig csak egy helyi ügy lenne. A súlyosabb probléma, hogy a DK egyik EP-képviselője, Rónai Sándor nyilvánosságra hozott egy manipulált hangfelvételt, amiben (előre meneküléssel próbálkozva) Balogh Csabát vádolták meg azzal, hogy összeállna a Fidesszel. A Momentumnak viszont megvolt a teljes felvétel, ami lebuktatta a manipulációt. Ennek ellenére Rónai nemhogy EP-képviselő maradhatott, hanem országos szinten is elnökségi tag lett a DK-ban.

Hasonló történt Ráczné Földi Judittal. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete szerint a Válasz Online megalapozottan írta a 2021-es ellenzéki előválasztásról szóló cikkeiben, hogy a DK elnökségi tagja, Ráczné Földi Judit hazudott, amikor az általa aláírt feddhetetlenségi nyilatkozatban letagadta offshore-cégét. Az újság szerette volna megkérdezni erről a DK-t, ők viszont inkább ignorálták az újságot. Nem sokkal később pedig jött a hír, hogy Ráczné Földi Judit újra elnökségi tag.

Ha valakiról bebizonyosodik, hogy hazudott, akkor annak legyen következménye. A svéd miniszterelnök tanácsadója belebukott abba, hogy illegálisan horgászott angolnát, majd félrevezette a hatóságokat, hogy egy friss példát mondjak. Nem mondhatja magát egy párt a legeurópaibbnak, ha ilyen normákkal működik — és az őstörténetet most hagyjuk is.

Legyen meg végül Vajda Viktória (a képen a harmadik) posztja, aki figyelő szemekkel folytatja tovább a képviselői munkát helyben és a szakpolitikai feladatokat a Momentumban. És köszönet Csabának, hogy ilyen ellenszélben eddig kitartott.

SZA

Kép: Vajda Viktória

[fuckinglove77]

Azt akartam hogy te is úgy akarj engem,mint én téged... Azt akartam, hogy:

*Keress

*Etess

*Ölelj

*Puszilj

*Simizz

*Bújj

*Jelentkezz ha baj van.. stb

De te a könnyebbik utat választottad, szépen elsétáltál... Se szó se beszéd..

Tudom azt várod, hogy majd megint én megyek utánad... Na de miért is?

Kibaszott fontos vagy, igen És rohadtul szeretlek, hiányzol... Emiatt is javasoltam már utazásaid előtt/után a találkozót... De csak nekem volt ez az egész fontos, ha ilyen könnyen leléptél. Egész szeptemberben lesz időd majd másokra..:) (ha már ezt választottad)

Vártam, hogy írj, hogy:

*Igazad volt (ezen meglepődtem volna)

*Hiányoztál

*Elegem van már ezekből stb..

*Akkor nálunk alszol?

De visszaírni sem voltál hajlandó..

Nálad a makacsság És az egód magasabban van, mint az érzéseid... Amit rohadtul sajnálok, mert egy ponton tényleg elhittem hogy számítok neked egy morzsafalatot

Nagyon vigyázz magadra MANÓ!

Nagyon szeretlek, És remélem simizhetem a kezed!

[csacskamacskamocska]

Szómágia és gesztusnyelv

Nem tudom mennyire pontos a definíciója a szómágiának, de jó hosszú, van többféle értelmezése. Röviden: Szavakkal űzött varázslat, ráolvasás, illetve a nyelv politikai célú eltorzítása, mely a szavakat önkényesen másként értelmezi. Én nem ezt értem alatta. Szómágia a szavak használatának tulajdonított többletüzenet. Hogy bizonyos szavak használata valami mást is kifejez az alapvető jelentésen túl. Nézzük mekkora különbség van a között, hogy azt mondod, nem szeretem amit csinálsz, meg a között, hogy undorító amit csinálsz. Nyilván nem szeretek undorodni vagyis mondhatni ugyanaz. Az undorban harag vagy gyűlölet, elutasítás. A nem szeretemben benne van, hogy jobban szeretnélek, ha nem tennéd. Ha szeretsz valakit, nem használod az undor szót vele vagy a dolgaival kapcsolatban. Csűrés csavarás, közös nyelv egy kapcsolatban, túlagyalás? Mindenfélének lehet mondani, de azt hiszem azokra, akik fontosak nekünk, úgy rá tudunk hangolódni, hogy pontosan tudjuk, a szó amit alkalmilag használ milyen többlettartalmat (érzelmet) fejez ki. A közlő csak elmondta amit gondolt. A vevő pedig nem pontosan tudja, hogy mi ütött, vagy simogatott, hiszen a közlő nyugodt hangon beeszélt, semmi sokk. A szómágia mégis hat. A kimondott szavak nagyon nagyon erős, személyiség és sorsformáló hatással vannak vagy tudnak lenni. A szómágiával építést és rombolást is lehet támogatni. Van aki pontosan tudja, és e szerint válogatja meg a szavait. Van, aki csak ösztönösen, de ha rákérdezel érzi a különbséget. Hoszzú időn keresztül azt mondták, hogy a kommunikáció 80%-a nonverbális. De nemrég olvastam róla, hogy ez tévedés. A beszéd az elsődleges kommunikációs forma, a gesztusnyelv kiegészíti. Az viszont igaz, hogy amikor a beszéd és a gesztusok nem fedik egymást, akkor a gesztus jobban hat. Egyszer összevesztem egy barátommal. Elég végletesnek tűnt a dolog. Vagy két hónap múlva találkoztunk egy rendezvényen, szia szia, okés fátylat rá, felejtsük el a vitánkat. Egymás mellé kerültünk az asztalnál és az egész rendezvény alatt úgy ült, hogy az asztalra támasztott ökölbe szorított kezével fityiszt mutatott nekem. Soha előtte és utána nem láttam őt ezzel a kéztartással pedig ismerem jópár éve. Mondhatom akkor, hogy nem volt őszinte a megbocsátása? Nyilván. Én többnyire az érintéssel buktatom le magam. Nem szeretlek, nem kellesz, haragszom, de nem tudlak nem megérinteni. Pfff. Mindent tudok kontrollálni, de pont ezt nem, ami meg azért elképesztő, mert kifejezetten nem vagyok tapogatós. Mindkét dolog valójában akkor kap jelentőséget, ha valami nem jól működik egy bármilyen kapcsolatban. A szómágia felfedezéséhez ismerni kell a másikat, a verbális képességeit, a szókincsét, szóhasználatát, követni mikor ki vagy mi imponál neki, vesz fel új szavakat, kóstolgat értelmezéseket. A szómágia egy jó szó, ami önmagán túlmutató, kicsit pszichós, kicsit ezós, olyan „tudod mire gondolok!” szó. :) A gesztusnyelv megfejtése viszont több veszélyt rejt mert valószínűleg vakok leszünk a valóságra és a saját tudatalattink tükröződését fogjuk látni. Illetve ott van még, hogy minél idősebb valaki és minél inkább azonosul valamiféle szerepével, annál koherensebb lesz a gesztusnyelvi kommunikációja, ritkábban és alig érzékelhetően árulja el magát. mert az nagyon fontos, hogy nagyobbrészt hiszünk-e a mondanivalónban, hiszen, ha igen, akkor nincs rejtegetnivalónk és a szöveg a képpel szinkronban lesz.

Ezek csupán az én gondolataim, nem tankönyvi megfejtések, úgyhogy fenntartom magamnak a tévedés és a felületesség jogát, de majd a disszertációmban alaposabb leszek! :D

[jobbanleszek]

A hiány

A hiány igaz fájdalmát akkor tudjuk meg,

mikor a szeretett személytől már nem jön üzenet.

Mikor nem hív fel többé, és nem vigasztal minket,

ha éppen összeroncsolt szívünk félelemtől reszket.

A hiány keserves fájdalma, akkor mar belénk,

mikor elnémul a szó, és elnémul a beszéd,

s mikor a kérdésre a válasz már nem érkezik meg,

mert a szívvel a szó is eltemettetett.

A hiány akkor fojtja torkunkat legesleginkább,

mikor magunkban kell tartani a fájdalom kínját,

azért, hogy ne tudja meg senki, az ember mivé válik,

mikor odabenn a szíve, csendes halált játszik.

Kun Magdolna

[metalindex-hu]

Peter Gabriel: i/o

Peter Gabriel: i/o - https://metalindex.hu/2024/01/21/peter-gabriel-i-o/ -

Idén lesz 50 éve, hogy a Genesis kiadta utolsó albumát Peter Gabriel énekével, a mára kultikus státuszba emelkedett koncepciózus művet, a ’The Lamb Lies Down On Broadway’-t. A következő évtizedekben – a filmzenei kiadványokat is beleszámítva – 15 lemezt adott ki a művész. Nagyon sokáig készült ez az alkotás, hiszen vannak olyan részek, melyeket már 1995-ben rögzített. Sokáig érlelte a dalokat, de megérte a várakozás. Már az első meghallgatáskor nyilvánvaló volt, hogy Gabriel ezúttal sem akart visszatérni a Genesis veretes progresszív rockjához, a zene stílusa – az énekdallamok mindenképpen – inkább a nyolcvanas évek nagy sikerkorszakát, a hatalmas közönségsikert hozó ’So’ album világát hozza, azonban én a szerzeményeket összetettebbnek, komolyabbnak hallom. Tipikusan ilyen a Road To Joy és az Olive Tree felszabadult, boldog zenéje, amely engem részben Paul Simon akkori ’Graceland’ albumának hangulatára is emlékeztet. Persze hallunk másfajta kompozíciókat is: a So Much egy remek lírai ballada Gabriel emocionális énekével. Szimfonikus megoldások is felcsendülnek, mint például a Playing For Time-ban és a filmzenére emlékeztető Four Kinds Of Horsesban.

Modern zene, sokféle billentyűs hangszer hallható, effektekkel teletűzdeltek a szerzemények, a dobot több esetben mellőzi, helyette hangminták kattognak, egyes helyeken mindezekre rájön a szimfonikus hangszerelés. Mégse gondoljuk azt, hogy valamiféle lelketlen gépies anyag készült. Egyszerűen arról van szó, hogy a jelenkor technikai feltételeit 100 százalékban kihasználták. És itt a kulcsszó, a technikát csak használták, az alkotási folyamat szolgálatába állították, egy nagyon fontos emberi tényező, a kreativitás került előtérbe. Gabriel totálisan szabadjára engedte a fantáziáját, mindent kihozott a lemezstúdió adta lehetőségekből. Számos zenész közreműködik a dalokban, azonban említsünk meg öt olyan nevet, akikkel korábban is együtt dolgozott Gabriel, akik formálták zenéjét. Tony Levinnel már szólópályája kezdetén összejött, együttműködésük a basszusgitárossal azóta is töretlen. Steve Gadd-del az ezredforduló óta kollaborálnak, a dobzseni ezúttal nem üti a hangszert, hanem ütőseffekttel járul hozzá a produkcióhoz az utolsó dalban. Manu Katché viszont valóban dobol – igaz, hogy nem minden szerzeményben –, vele a ’So’ óta tart az együttműködés. Brian Eno, az ambient zene egyik atyja már 1974-ben, a Genesis ’The Lamb…’ lemezén is játszott, most újra egymásra találtak, és David Rhodes gitárossal is a harmadik szólóalbum óta dolgoznak együtt, bár itt a gitárt keveset halljuk.

A szövegek üzenete most sem elhanyagolható, a sorokban megjelenik a világunk, a nem látható kozmosz, az univerzum, és mindig visszaköszön az a gondolat, hogy az ember csak egy kis porszem. „Csak a mindenség része vagyok” – szögezi le Gabriel a címadó szerzeményben. A Four Kinds Of Horsesról elsőre az apokalipszis négy lovasa ugrik be, hiszen maguk a lovasok szerepelnek a sorokban, ám itt egy békésebb, talán vágyottabb, hittel teli világról szól az üzenet. A megszólalásban teljességgel az elektronikára hagyatkozó Love Can Heal már a címében is békét sugall, végül a beszédes című Live And Let Live-ben elhangzik a végső gondolat egy 73 éves bölcs művésztől: „Amit teszünk, akik vagyunk, a dolgok aszerint alakulnak – majd így folytatja, – Rakd le a terhed, rakd le a fegyvert!” Gabriel azonban nem elégedett meg a lemez egyféle hangzásával, az anyag elkészült „bright” és „dark” mixben is. Nekem a második megszólalás jobban tetszik, sokkal teltebb, jobban betölti a teret, a dalok a sötét megszólalással nyerik el igazi formájukat. A világos megszólalás az én hallójárataimnak vékony, kicsit tompább.

Összegzés:

„Ezen az albumon a művészetet és a zenét akartam egymáshoz kapcsolni” – írja a fülszövegben Peter Gabriel. És valóban, olyan szinten fűzte egymásba a dallamokat, építette fel a hangszerelést és énekelt rá jellemző költői szövegeket a zenei alapokra, hogy azt tényleg csak a művészet mértékegységével lehet értékelni. Elképesztően gazdagon hangszerelt lemez. Nem popzene, nem rockzene, ilyet csak Peter Gabriel tud. Utánozni ne is próbálja senki, úgysem fog menni!

Pontszám: 9

Megjelenés: 2023 Kiadó: Real World Records Stílus: art rock Származás: Anglia

Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: 2 CD, 2 CD + Blu-ray, 2 LP/bright-side mix, 2 LP/dark-side mix

Zenészek:

Peter Gabriel – ének, vokál, billentyűs és ütőhangszerek, charango

David Rhodes – gitárok, vokál Tony Levin – basszusgitár Manu Katché – dobok Ged Lynch – ütőhangszerek Tom Cawley – zongora Evan Smith – szaxofon Josh Shpak – trombita Melanie Gabriel – vokál Ríoghnach Connolly – vokál Jennie Abrahamson – vokál Linnea Olsson – cselló Angie Pollock – szintetizátor Brian Eno – szintetizátor, ütőhangszerek, gitár, ukulele Oli Jacobs – szintetizátor, zongora, tamburin Don-E – bass synth Katie May – gitárok, ütőhangszerek, szintetizátor Richard Evans – furulya, mandolin Hans-Martin Buff – ütőhangszerek, szintetizátor Ron Aslan – szintetizátor Oli Middleton – ütőhangszerek Paolo Fresu – trombita Steve Gadd – brush loop

Dalcímek:

01. Panopticom 02. The Court 03. Playing For Time 04. i/o 05. Four Kinds Of Horses 06. Road To Joy 07. So Much 08. Olive Tree 09. Love Can Heal 10. This Is Home 11. And Still 12. Live And Let Live

[angelofghetto]

Milyen érdekes egy teljesen más látószögből szemlélni a világot, magunkat. Itt ez a két kínai származású fiatal ember, szoros magyar kötődésekkel, de belül a kínai birodalmi szemlélettel. Vannak nagyon jó meglátásaik, amelyeket érdemes meghallgatni, de néha csöndben mosolyogtam, milyen az ő elfogult objektivitásuk, mikor olyanok hangzanak el, hogy Kína csak azt teszi, ami jó a világnak. :)

Kis ország létünkre lehetnénk olyanok, mint Hollandia - mondja Lee Chi - kár hogy nincs tengerünk, mert kereskedhetnénk a világgal. Állítólag tanult a magyar közoktatásban, mégsem jut eszébe, hogy volt tengerünk, amit elvettek, és volt tengerünk, mégsem szedtünk gyarmatokat, amiket kifoszthattunk volna a saját gyarapodásunk érdekében.

Azt mondja, olyan emberek formálnak véleményt Kínáról, akik sosem jártak ott. Ebbe kicsit visszaköszön, ami miatt múltkor kaptam hideget-meleget, hogy mind nagykövetek vagyunk. Mások a személyes kapcsolatok, és más a politika. Sokáig nem értettem, miért utálják a magyarok az oroszokat. Kamasz koromig nálunk otthon nem esett szó politikáról. Viszont volt fateromnak orosz kollégája, volt nekem is osztálytársam, akiknek ismertük a családját, és sugárzóan kedves emberek voltak. Jelenleg is van orosz kolléganőm, aki egy tündéri természet. És ott van Putyin, és ott volt Szálin. Azt sem nagyon értettem, a délszláv háborúban miért gyilkolják egymást a korábbi jó szomszédok, barátok, amíg el nem jött a magyar belpolitikai uszítás, a nemzeti vs bal-libsi baromság, a vörös képpel ordító kisnyugdíjasok felvonulásai.

Az is cuki volt, mikor azt mondták a Jarával egyetértésben, hogy ők nem érzik a hétköznapokban, hogy diktatúrában élnek, és eszükbe sem jut tüntetni. A Kádár érában én sem éreztem ezt annyira, mert volt hol laknunk, volt mit enni, szép ruhákban jártunk, lehetett színházba, moziba járni, a gyerekcuccok fillérekbe kerültek, a kaja, a közlekedés olcsó volt, a mindenki számára elérhető családi nyaralás Balcsin alap. Igaz, hogy voltak korlátok, volt a hivatalos beszéd meg az egymás közti, ami köszönőviszonyban sem volt egymással, hogy leginkább a sorok között olvastunk, de végülis meg lehetett tanulni a kiskapukon át közlekedni, és arrafelé nemigen volt ellenállás. Tüntetni nem volt szokás, mert egyrészt tiltotta a törvény, másrészt inkább megoldottuk okosba. A kínai mentalitást inkább olyannak látom, hogy leteszem, ott marad. A magyar nem marad ott, hanem elmászkál.

Érdekes az is, ahogyan az egyes kínai generációk az Egyesült Államokra tekintenek. Ezzel kicsit mi is így vagyunk talán.

Kultúrák ha találkoznak... még egymás viccein sem biztos hogy tudnak nevetni, mert más alapokon élnek, más dolgokat tartanak mulatságosnak, a fordító elég gyorsan megtanulja azt a mondatot: "most egy viccet fog mondani, a végén nevessenek". Emlékszem, tinikoromban mennyire tetszettek az amcsi filmek kínai negyedei, mennyire örültem az első kínai étteremnek idehaza, alig vártam, hogy nálunk is legyen egy olyan pagodatetős kis szeglet a városban, ahova egzotikus kulturális és gasztronómiai élményekért lehet járni. A valóság más volt. Az imádott szakmámat, és több más szakmát is teljesen ellehetetlenített a betelepülésük, nem pagodák hanem konténernegyedek épültek ki a piacokon. Hatalmas csalódás volt ez nekem, hiába dolgozott egy cuki család, a polcok között szaladgáló cuki gyerekével a sarki kínai boltban, és hiába árultak mindent olcsóbban, mint a hipermarketek. Nyomulásnak éreztem, és igazságtalanságnak velünk szemben.

Nincs bajom más kultúrákkal, más népekkel. Azzal van bajom, hogy itt Magyarországon nem élhetjük meg, annyi hányattatás után legalább egy kis időre, amíg lélekben magunkra találunk, és megerősödünk, hogy egy magyar országban élünk, anélkül hogy bárki a nyakunkon ülne. Az a hasonlat jut eszembe, mikor a sorsüldözött szerelmesek végre nagy nehezen saját otthonhoz jutnak. Szeretnék egy kicsit kiélvezni, hogy csak ketten lehetnek, hogy nyugalom van, hogy olyan színekre festhetik, úgy rendezik be, ahogy akarják, akkor szexelhetnek, amikor akarnak, mielőtt beindulna a hatalmas vendégjárás, vagy befogadnának valakit (akár átmenetileg) szobatársnak.

Amúgy tetszett a videó.