#gesztusnyelv

[csacskamacskamocska]

Szómágia és gesztusnyelv

Nem tudom mennyire pontos a definíciója a szómágiának, de jó hosszú, van többféle értelmezése. Röviden: Szavakkal űzött varázslat, ráolvasás, illetve a nyelv politikai célú eltorzítása, mely a szavakat önkényesen másként értelmezi. Én nem ezt értem alatta. Szómágia a szavak használatának tulajdonított többletüzenet. Hogy bizonyos szavak használata valami mást is kifejez az alapvető jelentésen túl. Nézzük mekkora különbség van a között, hogy azt mondod, nem szeretem amit csinálsz, meg a között, hogy undorító amit csinálsz. Nyilván nem szeretek undorodni vagyis mondhatni ugyanaz. Az undorban harag vagy gyűlölet, elutasítás. A nem szeretemben benne van, hogy jobban szeretnélek, ha nem tennéd. Ha szeretsz valakit, nem használod az undor szót vele vagy a dolgaival kapcsolatban. Csűrés csavarás, közös nyelv egy kapcsolatban, túlagyalás? Mindenfélének lehet mondani, de azt hiszem azokra, akik fontosak nekünk, úgy rá tudunk hangolódni, hogy pontosan tudjuk, a szó amit alkalmilag használ milyen többlettartalmat (érzelmet) fejez ki. A közlő csak elmondta amit gondolt. A vevő pedig nem pontosan tudja, hogy mi ütött, vagy simogatott, hiszen a közlő nyugodt hangon beeszélt, semmi sokk. A szómágia mégis hat. A kimondott szavak nagyon nagyon erős, személyiség és sorsformáló hatással vannak vagy tudnak lenni. A szómágiával építést és rombolást is lehet támogatni. Van aki pontosan tudja, és e szerint válogatja meg a szavait. Van, aki csak ösztönösen, de ha rákérdezel érzi a különbséget. Hoszzú időn keresztül azt mondták, hogy a kommunikáció 80%-a nonverbális. De nemrég olvastam róla, hogy ez tévedés. A beszéd az elsődleges kommunikációs forma, a gesztusnyelv kiegészíti. Az viszont igaz, hogy amikor a beszéd és a gesztusok nem fedik egymást, akkor a gesztus jobban hat. Egyszer összevesztem egy barátommal. Elég végletesnek tűnt a dolog. Vagy két hónap múlva találkoztunk egy rendezvényen, szia szia, okés fátylat rá, felejtsük el a vitánkat. Egymás mellé kerültünk az asztalnál és az egész rendezvény alatt úgy ült, hogy az asztalra támasztott ökölbe szorított kezével fityiszt mutatott nekem. Soha előtte és utána nem láttam őt ezzel a kéztartással pedig ismerem jópár éve. Mondhatom akkor, hogy nem volt őszinte a megbocsátása? Nyilván. Én többnyire az érintéssel buktatom le magam. Nem szeretlek, nem kellesz, haragszom, de nem tudlak nem megérinteni. Pfff. Mindent tudok kontrollálni, de pont ezt nem, ami meg azért elképesztő, mert kifejezetten nem vagyok tapogatós. Mindkét dolog valójában akkor kap jelentőséget, ha valami nem jól működik egy bármilyen kapcsolatban. A szómágia felfedezéséhez ismerni kell a másikat, a verbális képességeit, a szókincsét, szóhasználatát, követni mikor ki vagy mi imponál neki, vesz fel új szavakat, kóstolgat értelmezéseket. A szómágia egy jó szó, ami önmagán túlmutató, kicsit pszichós, kicsit ezós, olyan „tudod mire gondolok!” szó. :) A gesztusnyelv megfejtése viszont több veszélyt rejt mert valószínűleg vakok leszünk a valóságra és a saját tudatalattink tükröződését fogjuk látni. Illetve ott van még, hogy minél idősebb valaki és minél inkább azonosul valamiféle szerepével, annál koherensebb lesz a gesztusnyelvi kommunikációja, ritkábban és alig érzékelhetően árulja el magát. mert az nagyon fontos, hogy nagyobbrészt hiszünk-e a mondanivalónban, hiszen, ha igen, akkor nincs rejtegetnivalónk és a szöveg a képpel szinkronban lesz.

Ezek csupán az én gondolataim, nem tankönyvi megfejtések, úgyhogy fenntartom magamnak a tévedés és a felületesség jogát, de majd a disszertációmban alaposabb leszek! :D

[csacskamacskamocska]

Egoista vagyok

Logan szerint. Finoman fogalmazott: "minden oroszlán narcisztikus valamennyire" Ez ugye felveti a kérdést, hogy akkor hisz a horoszkópok szerinti besorolásban? Az is igaz, hogy nála szűzebb szűzet nem nagyon ismerek és szerintem ezt be is látta, hogy nagyon ráillik a dolog az összes jó meg rossz tulajdonsággal. (Kérdés, hogy mi jó és mi rossz.) Egy pár pillanatig bántott a kijelentése, mert a fene se akar egy egoista baromnak látszani annak a szemében, akit szeret, de aztán túlléptem rajta. Ha ő erre a részre akar fókuszálni, akkor az isten se veszi el tőle ezt a meggyőződését. Én meg nem fogok azon erőlködni, hogy az ellenkezőjét bizonygassam. Sőt. Persze, van olyan ember, akinek csak a lelki sérült, önkontroll nélküli, hisztérikus ember elég jó. Abban nem látja az önzést. Az szegény csak szenved az élettől... én meg egoista módon megpróbálok egyedül elboldogulni. A nők jobbak a gesztusnyelv felismerésében. És sokkal több hangszínt képesek használni, hogy befolyásolják a környezetüket. Evolúciós okai vannak ennek. A kutatás kiterjedt a világ sok tájára, szóval nem kapcsolódik sem életkorhoz, sem területhez. Talán ezért van, hogy a nőknek jobbak a "megérzéseik". A kommunikáció 65-80%-a nonverbális. (különböző helyeken eltérő számokat olvastam). Végeztek egy kísérletet, amiben hang nélküli jeleneteket kellett értelmezni. A férfiak 50 % körül értelmezték helyesen a gesztusokat, a nők 70% felett. Talán ezek miatt a plussz infók miatt tűnnek a nők a férfiaknak érthetetlennek, túlagyalósnak, miközben mi nők meg értjük egymást, hiszen LÁTTUK, hogy mit csinál a másik. És a nők hazudni is jobban tudnak, éppen ezek miatt az ismeretek miatt. A gesztusnyelv nagyon érdekes dolog. Viszont bosszantóak azok a leírások, amik néhány jelzésre egyszerűsítenek fontos dolgokat és nem veszik figyelembe, hogy bár a gesztusaink árulkodóak, az erősségük vagy a valódi, árnyalt jelentésük nagyon is függ az adott személytől. Ha valaki gyakran a sliccéhez kap, hogy ellenőrizze, hogy nem maradt-e nyitva, az lehet a férfidominancia nagyon kifinomult jelzése, de lehet egy kényszeres cselekedet is, ami mögött a megszégyenülés gyerekkori terhe áll, de tulajdonképpen, végülis mégis a férfidomionanciáról szól, hiszen felnőttként már kézben tudja tartani a dolgot. Szóval ismerni kell a másikat. Akkor jobban érthető a gesztusnyelvartikuláció. :D Én pl nem tudom elviselni, ha ruha van a nyakamon. Garbót, de magasan záródó ruhát sem tudok hordani, mert folyton rángatom a nyakát, fulladás érzésem van tőle. Ha olyan helyre megyek, hogy zárt felsőt kell felvennem, akkor öntudatlanul rángatni fogom a ruha nyakát. Ami a gesztusnyelvben a hazugság jele. Lehet mondani, hogy hazudok éppen, hiszen olyan öltözékben vagyok, olyan szerepben, ami nem igazán az enyém. Ugyanígy, amikor nem fázásból húzom az ujjam végéig a pulcsit, akkor nem bírom azt se, ha az alkaromon ruha van. Meleg, idegesít ahogy birizgálja a csuklómat. Dekoltázs, alkarmutogatás, a gesztusnyelv szerint egy szexgép vagyok. (oké, de jó lenne ha már valaki kivenne a dobozomból :D) Van ami pl zavarba ejt amikor a csapattal videochatelek. Az emberek ugyanúgy leadják ezeket a mindenféle jelzéseket, de nem lehet tudni, hogy kinek szól!!!! Sakkozgatok, sakkozgatok, de furcsa dolgok jönnek ki. Miközben ez éppen az, amit észből nem lehet dekódolni, csak megérzésből. Amit viszont torzít, hogy mindenki csak egy kép előttem a monitoron vagyis mindenki "nekem jelel", miközben olyan is van, aki közben a tumblit pörgeti. :D A szánk beszél, a testünk árulkodik.

[csacskamacskamocska]

Lie to me

Hazudj, ha tudsz címen fut a sorozat, amit mostanában nézek, amúgy Lie to me volt a címe. Ígéretesen indított, de három évad alatt a főszereplőből egy ellenszenves, arrogáns seggfej lett, aki a saját frusztrációi miatt terrorizálja a környezetét, amit a környezet azért visel jól, mert egyrészt nagyra értékeli a pasas tehetségét, másrészt megtanulták, hogy milyen is ő és magukban felnagyítják a vélt vagy valós érzelmeit/értékeit. Azért mondom, hogy ilyenné lett, mert egyértelműen megváltozott a főszereplő viselkedése, a járása, a testtartása, és az első évad lenyűgözően okos, szexisen magabiztos figurájából egy ideggörcs lett, aki folyamatosan félrebillentett fejjel, agresszíven közelről bámulja a másik embert. Amúgy a sztori arról szól, hogy ez a doktor meg a csoportja az emberek mikromimikáját vizsgálja, olyan ösztönös érzelmi reakciókat, amiket aztán elfednek azok az érzelmi reakciók, amit már a neveltetésünk vagy ilyen-olyan helyzetünk miatt mutatunk. Egy apró rándulás, egy villanásnyi félrenézés, egy pillanatra összepréselt száj elárulja a hazudozót. Persze ezt a tudást otthon és az irodában is használja és sokszor elhangzik, hogy „te most olvasol az arcomból??? Hagyd abba!”. Mindenki, akivel ez a pasas együtt tud élni, dolgozni, az olyan ember, aki zsigerileg őszinte. Van egy, aki kényszeresen, de nem ez volt az érdekes, hanem az, hogy olyan szépen megjelent ez az ötlet a forgatókönyvben, hogy kik azok akik átmennek a „vizsgán”. Alapvetően őszinték, tiszta a lelkiismeretük és bevallják, ha hazudnak. Ha valakivel kapcsolatban ellentmondásos érzései vannak az embernek, az sokszor a gesztusai, a mimikája, a testtartása és a szavai közötti ellentmondás miatt van. És a gesztusnyelv mindent felülír. Csak óvatosnak kell lenni, mert néhány egyértelmű dolgon kívül (amik általában benne is vannak a testbeszéd könyvekben), azért elég könnyű eltévedni ebben a testbeszéd értelmezésében. Valahogy nagyon megkapó volt ez a gondolatsor ami kibomlott előttem. Hogy mennyire elfogadott az, hogy hazudozunk. Arra jutottam, hogy a nem hazudozás valami tiszta és rendezett belső élet eredménye lehet. Amikor nincs miért hazudni, semmi előnyöd nem származik belőle. Nem irányít félelem a másik embertől vagy veszteségtől, nem teszel magadon erőszakot, nem akarsz megúszni semmit. Nagyobbrészt az vagy kívül, ami belül is és ettől mégsem leszel sebezhető. Ez mondjuk azért fontos. Előny nélkül meg csak a pszichopaták hazudoznak.