#sosem tudod meg

[nelkuled-nem-lennek-ilyen]

Szeretnék olyan kapcsolatot mint a filmekben. Ott sem felhőtlen minden, de tudod hiányzik hogy nekem ess.. úgy vágyból. Hogy érezzem igen is engem akarsz.. Bár nem tudom hogy hiányozhat ha igazából sosem történt meg... Bár elvileg azt mondod szeretsz....

[hopelessforyou]

Állsz ott és csak nézel rám azzal a hideg tekinteteddel. Elfelejted milyen jól ismerlek. Takargatni tudod,de elrejteni előlem egészen sosem,milyen bizonytalan vagy. Erősnek mutatod magad,hiszen te törtél össze engem,mégis ott térdeltél a darabok között hozzám könyörögve,mentselek meg. Magadtól még én sem tudtalak.

[csacskamacskamocska]

Szerelem és arcmaszk

Feltettem egy arcpakolást amiből végül ilyen lehúzható maszk lesz és szerintem az a része tesz legjobbat a bőrnek amikor lehúzom, és csípi -húzza a bőrömet. Nade amíg ez van, addig nincs szemüveg, addig meg nem látok. Viszont ráérek. Vakon. Már reggel fogmosás közben is foglalkoztatott ez a dolog, hogy SÉMAKÉMIA Nagyon röviden, ragaszkodunk ahhoz, hogy azzal legyünk, akivel megvan a kölcsönös vonzódás, a „kémia”, szokták mondani, ami alatt azt a megmagyarázhatatlan csodálatos dolgot értjük, hogy.... én nem tudom, hogy KELL? Hogy akarom őt? Megbasznám? Sőt életem végéig vinném neki ágyba a kávét (és megbasznám) vagy akarom nézni, baszki csak legyen itt velem és bámulhassam, néha beszéljen hozzám, legyünk együtt, egymásban, testileg lelkileg. De lehet, csak egy könnyed dolog, egy „hoppá, ő az!” gondolat. Nade a lényeg, hogy tudod, tudom milyen amikor megvan a kölcsönös vonzás. Imádjuk ezt az érzést, akarjuk, nem adjuk alább, szerelem nélkül nem érdemes csinálni az egészet! Erre most azt mondják nekem, hogy e mögött nem a hormonok állnak, hanem a hormonomat befolyásoló gyerekkori vágyképek és traumák, azok a beidegződések, sablonok amiket egymásnak tudattalanul mutatunk és amire minden észérv ellenére cuppanunk rá mint csecsemő a csecsre? Komolyan? Lehangoló :( Azt hisszük, hogy valami szépet meg különlegeset keresünk, de kiderül, hogy tényleg fuss, ha szerelmes leszel, mert a szart habosítod magad körül? Azért volt megrázó ez a sémakémia téma, mert amíg Popper és Müller és Csernus, Orvos, Pál Feri és és a többiek arról beszélnek, hogy hogyan enyhítsd a problémákat a kapcsolaton belül, hogyan legyél jobb partner, kommunikálj asszertíven, ismerd meg a kapcsolat dinamikáját, a változásokat, addig a sémakémia azt mondja: ami szar az azért az, mert volt valami szar a gyerekkorodban. A választásod, a szerelmeid abban gyökereznek. Kész, nincs itt semmi látnivaló, lehet hazamenni! nem a faszod áll fel, hanem az agyadban a kis h��bort, hogy jujj, ez pont olyan geci, mint anyám amikor dolgozott és le se szart, amikor kihasznált, ugráltatott, és már be is indulnak a hormonok, áááááá, anyaaaaaaaaaa!!!! szerelem. Nem kell az odaadás, az elérhetetlen elfogadás indítja be a kémiát. Passzol ez persze a freudi elgondolásokhoz mg sok minden máshoz is, de látom magam előtt, ahogy a pszichológus hallgatja a nyűglődéseinket, magában meg azt mondja, na, ez is a sémakémia áldozata, kurva unalmas az egész, de úgy se értené, valahogy rá kéne vezetni. Mennyi idő az? 6 hónap, 6 év? Egy jó kapcsolatban talán el lehet mondani, hogy nézd, látom ahogy változol, ahogy változtál az évek során. Nem gondolod, hogy ez ezért meg azért van? A társunk nem a pszichológusunk. De a társunk szeret, jószándékkal van, pozitív előítéletekkel irántunk és végtelen sok ideig ingyen hajlandó a beszélgetésre, így sokkal értékesebb, mint egy pszichológus. És naiv vagyok, persze. Alig-alig látok ilyen kapcsolatot. Vagyis... amikor látok két embert, aki harmóniában vannak még akkor is, amikor bevásárolni mennek az autóval, nem a feszkót öntik egymásra, az feltételezi, hogy ilyesféle beszélgetések vannak az életükben. Mert ezek a szigetek biztosítják, hogy még egy lélekvesztővel is elevickél a kapcsolat szigetről szigetre. Fasz se akar egy állandó terápiában élni! De olyanban sem, ahol sosem hallgatják meg az érzéseit vagy a gondolatait magáról meg a másikról.

Szóval simán lehet, hogy a szerelemnek rozsdás szar meg veszélyes, időzített bombákkal teli rakott mozgatórugói vannak amikről fogalmunk nincs, csak vonzódunk az ilyenhez olyanhoz, ezt már tudjuk, aztán rábaszunk. Ezen sokkal kevésbé tudunk változtatni, mint azon ahogy A MÁSIK EMBERT kezeljük. Mégcsak nem is magunkat. Szeretlek. Lehet, hogy nem jól, nem tökéletesen, de szeretlek téged és azt akarom, hogy jól érezd magad az életedben. DE szeretném magam jól érezni a saját életemben és a tiédben is.

Na, leszedem ezt a maszkot, mert már kényelmetlen. Szebb nem leszek tőle, de megvan az érzés, hogy tettem valamit értem.

[csaklegyazenyeem]

Ha őszinte akarok lenni, örülök, hogy nem én vagyok az, akit szeretsz. Mert nem tudod, hogyan kell vigyázni egy értékre, óvni azt, amid van. Nem tudod, hogyan kell igazán szeretni valakit. Nem tudod, hogyan kell adni, mert csak az érdekel, te mit kapsz.

Számodra a szeretet nem arról szól, hogyan védd meg a szívet, hanem arról, hogyan törd össze.

A kapcsolataidat inkább elpusztítod, mintsem építed…

Mindig úgy próbáltad formálni és alakítani az embereket, ahogy neked jó, és nem foglalkoztál azzal, ők mit akarnak. Ezt tetted velem is… Elvetted a szabadságomat! Sosem hallottad meg, mit mondtam neked. Sosem segítetted a növekedésemet, inkább hátráltattál és akkor rúgtál belém, amikor a legjobban fájt.

[prokee]

Az összes ilyen Szájer- meg Bese-féle ügynek (és hát, remélem, lesz még) az lenne a legjobb végkifejlete, hogyha szép lassan kialakulna a legnagyobb homofóbokra adott pavlovi reflexként az, hogy

- Hehe, szidod a buzikat? Biztos te is buzi vagy!

Mint amikor nem tudod bedobni, hogy Délegyházára mész anélkül, hogy ne fogadná idétlen vihogás, hogy höhö, Délegyháza, nudista strand, höhö.

Na és akkor senki nem merne buzizni, nehogy rávetüljön a buziság árnyéka.

Persze, lófaszt, sosem lesz ilyen, de jól esik elképzelni :D

[allsecretthought]

Elárulom neked, hogy mind túlélők vagyunk.

Túlélted ezt az órát. Ezt a napot. Ezt a hetet. Ezt a hónapot. Ezt az évet.

És tudod, mindenkinek van egy elkerülhetetlen sorsa. A halál. Ezért mindenkinek van egy mindennél értékesebb "dolga". Ez nem más, mint az idő. Van aki, tudja, hogy körülbelül mennyi van még hátra. Van, aki nem. Sőt, van, aki már holnap sem fog felkelni.

Úgyhogy ma este feküdj le úgy, hogy hálás vagy azért az időért, amit eddig kaptál. Sőt, legyél hálás azért is, amit még kapni fogsz. Legyél hálás mások idejéért. Legyél hálás a szeretteid, a barátaid idejéért. Mert ők mind abból adnak neked, amit sosem fognak visszakapni.

De ne felejtsd el, hogy te is ebből adsz másoknak. Ez az ajándék pedig véges. Válogasd meg, kinek adsz belőle.

B.R.

Fb: Titkos bibliotéka

Tiktok: szakacsreka98

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

A mi generációnk velejéig elbaszott. A családi kapcsolatok, a barátságok széthullanak. A szerelmek kihűlnek. Az emberi értékek semmit sem érnek. A mi generációnkban ha az anyukád/nagymamád arra kér hogy menj el vele a boltba és segíts neki, akkor vonakodsz mert nincs hozzá kedved és nehogy már meglássanak az osztálytársaid/barátaid a családtagjaiddal mert az mennyire ciki már, inkább bent punnyadsz a szobádban és chatelsz velük. Pedig ez maximum 1 órát venne el az életedből. Ha az édesapád arra kér hogy menj ki az udvarra vele fát vágni, a baltát sem tudod megfogni. Ha egy családi ebéd van és anyukád szól hogy gyere enni, te még kérsz 5 percet hogy tovább játszhass a gamer haverjaiddal ahelyett hogy egyből mennél, mert egy ranked fontosabb náluk és annál hogy minőségi időt tölts velük, bele sem gondolva abba hogy az az 5 perc már 40 perce is 5 perc volt. Étkezés közben amikor nyitnak feléd, megkérdezik hogy hogy vagy 2 mondatban letudod hogy mi a helyzet, alig várod hogy visszamehess játszani, telefonozni a szobádba. Ők ezt előtted esetleg letudják azzal "kamaszkor" de azt sosem fogod látni hogy ez nekik mennyire fáj, nem fogják mutatni pedig így van. A telefon/pc fontosabb. És ez így megy folyamatosan, tönkre téve ezzel a kapcsolatot a szüleiddel. Prioritás nulla. De talán a mi generációnknak ez nem is számít már. Ha egy rokonoddal találkozol kint a városban és esetleg elbeszélgetne veled egy kis időre, te imádkozol hogy nehogy meglásson egy ismerős mert az is milyen ultragáz már, pláne ha a rokonod megpuszil vagy megölel mások előtt. A legjobb barátnőddel akit évek óta ismersz egyszer csak megromlik a barátság, azt veszed észre hogy nem keres, és amikor kiderül hogy miért annyi rá a válasz hogy mindegy, de ha mégis elmondja vagy épp mástól tudod meg akkor kiderül, hogy vagy egy pitiáner veszekedésetek miatt, vagy egy fiú miatt van az egész dolog. A legegyszerűbb megoldás helyett pedig hogy megbeszéljétek, ő mást választ és inkább te is megsértődsz hogy milyen szemét és kibékülés helyett szépen csendben eltűntök egymás életéből. Ennyit ér sokaknál egy barátság. Ha a fiúnál és a lánynál megvan a kölcsönös vonzalom várnak, inkább egyikük sem lép mert a büszkeség nagyobb úr, nehogy beégjenek már ahelyett hogy kockáztatnának és mernének lépni. A mi generációnkban a párkapcsolatok zöménél szintén aligha van jelen a kommunikáció. Ahelyett hogy leülnek a párok megbeszélni a dolgokat inkább szőnyeg alá seprik a problémát. A fiú/lány úgy beszél/viselkedik a párjával mint egy kutyával, az alapvető érzelmi kifejezések és tettek, a szeretet, az őszinteség, a kommunikatív hozzáállás, a bizalom már luxusnak számítanak, és utána csodálkozik az illető hogy nincs meg a kémia. A megcsalás úgy megy egymás között mintha teljesen hétköznapi lenne. A buszon ha egy idős ember le akar ülni, akkor nem te adod át a helyed neki mint fiatal, hiszen 7-8 órát suliban ültél és nagyon fáradt vagy nehogy már álljál, inkább feláll a terhes hölgy mert senki más nem tenné meg helyette, és ha egy terhes hölgy akarna leülni, akkor is szintén az idős áll fel inkább. Ha a mi generációnk az egészséges értékrend fogalmával tisztában van, akkor az már nagy dolognak számít. A 3 éves gyerekek jobban kezelik a telefont mint a szüleik, ha anya és apa Iphone 14 Pro-t és Adidast vesz, akkor az nem jó mert a 15-ös Iphone és 80 ezer forintos (vagy több) Jordan kell hiszen Bálintnak/Barbinak már olyan van az osztályban. A mi generációnkban az hogy hány követőd van Instagrammon és mennyit streakelsz a haverjaiddal fontosabb, minthogy az élettel kapcsolatos dolgokat megtanuld. A szomorú az hogy vannak kivételek akiknek jár a tisztelet, de sajnos azoknak a száma egyre inkább elenyésző.

Mi történik ezzel a világgal? Mikor lett a mi generációnk ennyire érzelem, prioritás-és kapcsolatszegény? Mikor vált ennyire rosszá majd természetessé ez az egész?

[ki-nem-mondott-szavak-tengere]

Tudod, ha te nem vagy, talán sosem fogom fel igazán. Talán sosem értem meg, hogy ha én nem teszem meg magamért, senki sem fogja, és ha most nem teszem, talán sosem fogom megtenni. Nélküled nem lenne elég bátorságom még csak beismerni sem, hogy mit szeretnék. Bátorságot adtál ahhoz, hogy az az ember legyek, aki lenni akarok.

Tudod, az a beszélgetés megváltoztatott mindent.

[banatostenger]

Vallomás..

Kedves volt másik felem,

Remélem egyszer eltudod ezt majd olvasni…Szóval hol is kezdjem. A történetünk véget ért.

Tudod mindig hittem a csodákban, úgy gondoltam ez is olyan lesz…sajnos nem lett. Szerettem minden egyes pillanatunkat, mikor a kocsidban énekelhettem, mikor elvittél télen magaddal és együtt karácsonyoztunk, vagy mikor az éjszaka közepén beöltöztünk jelmezbe mert viccesnek találtuk, vagy mikor éppen kikunyeráltam tőled egy cigit. Minden pillanat mai napig feltört bennem, de el kell hogy engedjem ahogy téged is elengedtelek. Sok dolgot köszönhetek neked, mert megtanítottál élni és boldognak lenni, ugyan akkor megtanultam hogy sokszor fel kell nőnünk az érzelmeinket irányítani…megtanulni vezetni és kezelni. Köszönöm hogy mindig mellettem áltál mikor nem volt ott senki. De szó mi szó fáj… fáj hogy ilyen könnyen elengedtél. Vártalak… és várni is foglak még talán egy ideig, de már nem tudok veled menni tovább az úton. Egyedül kell ahogy te is ezt választottad. Remélem azért valahol most is boldog vagy és már nem gondolsz rám. Hiányzol és hiányozni is fogsz…. Hiányzik a csókod, az érintésed, ahogy a hajam a fülem mögé hajtod, vagy mikor letörlöd a könnyeim. Talán nem én lettem neked szánva vagy talán igen, remélem egyszer még látlak azért boldogan ha mással is de boldogan élni. Tudod vicces, azóta elkezdtem edzeni, foglalkozok szabadidőmbe többet az autókkal, most fogok pont venni egyet amit sajnálom hogy nem làtsz… hisz te mondtad érjek el a céljaim, nézd ! megfogom csinálni. Remélem te is ezt teszed majd és boldogan emlékszel vissza azokra a percekre mikor nem hagytalak magadra…tömérdek érzelem kavarog bennem, tudod? Egyszerre utállak és szeretlek… Utállak, hogy itt hagytál és talán már mással vagy, de ez az élet rendje nem? Lehet neked is jobb így, csak légy boldog! Egyszerre meg szeretlek és bennem van még a hiányod de tudod egyenlőre én is el akarlak felejteni. Remélem minden rendben és nem hajszolod túl magad, sokat pihensz és oda figyelsz magadra. Remélem a szüleid is sok dologban támogatnak téged és nagyon szeretnek! Mindenki nagyon szeret csak sose veszítsen el az az embert akit megismertem nem is olyan rég… fontos vagy mindenkinek és maradj olyan nagyon kérlek amilyen vagy, ne dobd el magad mert nagy szíved van csak nem mindenki veszi észre. Ne haragudj rám ha bármikor kudarcnak érezted a kapcsolatunk, sosem akartam rosszat. Sokat hibáztam amit nagyon is bánok de azóta minden percben próbálok egy jobb ember lenni! Még jobb és vissza térni ahhoz az énemhez akit megismertél! Fejlődők és fejlődni akarok még… már nem akarom feladni ahogy feladtam a kapcsolatunk. Küzdeni akarok ès fogok is! Kérlek ne haragudj a sok butaságért, meg akartalak védeni a múlt fájdalmaitól, sosem akartam olyat tenni veled ami neked rosszat adott volna, remélem ezért ezt tudod, mindig figyeltem rád még ha azt érezted nem is! Nem eleget foglalkoztam a te érzelmeiddel, ezért nem te vagy a hibás…Remélem te sem adod fel és napról napra jobb leszel, csináld azt amit szeretnél! Fiatal vagy, érettségiz le, csinálj szakmát! Dolgozz meg a pillanatokért! Sose legyél gyáva! Hidd el, hogy jó vagy és erős mindenkinél jobban! Ebben a világban előny ha jobb vagy és ügyesebb! Találd meg azt amit akarsz csinálni! Légy vakmerő ne félj az új dolgoktól, és cselekedj mert egyszer már túl késő lesz! Szeress mert csalódni nem hiba, hanem tanulság… Élj egy olyan világban amiben akarsz!

Remélem megérted, hogy minden dologban van valami szép ès sosem adod fel! Kérlek emlékezz majd egyszer rám azért!

Szeretlek!

[faszom-azegeszbe]

"..Tudod álmodozó vagyok

Mindig rémálmaim vannak

Ahogy eltűnnek a napok, ahogy békén sosem hagytak

Ezer pillanatban halok meg és minden percben élek

Látod álmodozó vagyok, te meg tűnj belőle kérlek!.."

[szemelyesfirkak]

fáradt

szép lassan kikészülsz.

csak azt veszed észre,hogy ma sincs kedved zuhanyozni,

mindig azt érzed rajtad nevetnek és valaki követ,

esténként nem bírsz aludni,

holnap jobb lesz de nem tudod mikor lesz az a holnap.

Szakembert már nem keresel,

amúgy sincs pénzed rá.

munkát keresel de tapasztaltabbat keresnek,de köszönik szépen a jelentkezést.

megoldjuk-megbeszéltük, sosem oldottuk meg de már ponttá váltak a kérdőjelek bennem.

záróra, hajnali 2,

most hová menjek?

most én sűrű vagyok vagy híg,ha ennyit oldódtam magamban?

és a remény? akad,naponta pár perc,amibe kapaszkodok, csak csúszós ez a kapaszkodó,

zuhanni meg lassan nem lehet.

[tukrok-eneke]

Intravénás vágy

Ez most nem arról szól, hogy leégett a cigim, Minden szerelem mérget hoz, s hullnak könnyeim Nem ez a kapu, mit erővel kéne áttörni, Csak a frontin segít, hogy ne kezdjek pörögni De azt sem az előírás szerint veszem be, Az egész testem bénítom meg vele Azt hiszem, te szeretsz szúrni, Én meg a bőrömbe egy vonalat húzni Ezen a héten inkább nem erőltetem, Amit tegnap tettem, nem taszítom el tőlem A hibákat újra és újra megélem, Másoknak nemet mondok, s ez az én vétkem Elhagytam az elmegyógyintézetet, hogy aztán meggyőzzelek, Hagyd abba a gyógyszert, velem pótoljad ezeket Nem tudod, hogy érted létezem?? Talán már én sem… Csak képzeltem, vagy tényleg láttalak régen? Nyomjuk a művészetet, de más-más ágon, Csakhogy az én elképzelésem nem él e világon Legutóbb újra féltem, hogy nem leszek normális, Még ha drog is vagy, újra veled lenni zseniális Senki másra nem vágyom, ha rád nézek, Átlyukadt sebemre használt tapaszt helyezek Nincs már hely a kezeimen, mindent elvett a fájdalom, Csak azt akartam, hogy megölelj, de hiába – nem volt alkalom. Azt hittem, Te vagy az, kivel építhetek egy jövőt, De legalább látnám, hogy őszintén mondod: „Sajnálom őt!” Úgy tűnik, én vagyok a legrosszabb, Úgy tűnik, nincs időd beszélni, nincs miről - szó se maradt Összezavarnak a nyugtatók, a drogok, Minden fóbiám előtör, és még jobban lobog. Kidobom a fóliát, jöhet a következő tetoválás, Folynak a tintacseppek, mint a megváltás. Felhőket fújok ki, minden olyan ködös, A világ itt körülöttem már sűrű szürke füstös Ez nem volt jó ötlet, ennek nem így kellett volna történnie, A te démonjaid véresek, nem az én fényemnek kéne szenvednie Nem tudsz rólam semmit, de nézem újra a képeidet, Sajnálom, hogy egyáltalán visszaírtam neked Azt akarják, hogy antidepresszánst szedjek, De attól nem leszek jobban, nem hiszek a cselnek Pár nap múlva kiengednek, csak még egy tablettát írnak, Mintha ezzel azt mondanák: „Végül úgyis kinyírlak!” Úgy tűnik csak véletlenül döntöttek felettem, Gondolják, ha ez se válik be, még egyszer befekszem A beteg mintaszerűen reagál, hogy a fejét a falba verje, de ezt mégsem teszi, hogy az orvos bizalmát elnyerje Ez nehéz kaliber, mint a fegyverkereskedelem, A szívem már átlőve, most újraszegelem Úgy érzem, mintha megint meg akarnának ölni, Elveszítem a reményt, talán sosem tudok kitörni Van egy táskám anyagokkal, ha elmennél valahová, Vegyünk be mindent és váljunk véglegesen halottá Tudom, ha kimegyek, megint megsebzem magam, Mondd meg hogyan éljek, hogy szeress? – beleszomorodtam Mit ajánljak? Mit adjak cserébe? Próbálkozom, de miért vagyok még mindig félretéve? Azt mondják, benned még nincs érzelem, Rám pedig most senki sem vet egyetlen tekintetet sem. A legjobb, ha te is távol tartod magad, De kérlek, legyél mellettem, ne hagyj egymagam. Kétszer annyira vágyom arra, hogy itt legyél velem, Ha maradsz, nem növelem tovább e szereket sem. Most olyan, mintha elvonási görcsben lennék, Mintha gyenge boldogságért rosszul fizetnék. Olyan mintha téged adtalak volna be magamnak, Szükségem van rád, nem is tudod mennyire akarlak. Így ott leszel, még ha össze is esem, Még ha meg is halok, te nem mész el innen. Még ha nem is akarsz, vagy nem tudod, mit gondolok, amikor rád nézek, másra gondolni nem tudok Most jöttem rá, hogy ha egyszer beléptél, kiútért nem epekedhetsz, Olyan vagy, mint egy kanül, de tű nélkül, szelíden illeszkedsz Te legyél a drogom, téged akarlak intravénásan túladagolni, Nem kell több benzodiazepin, csak te kellessz, jobban, mint eddig bármi Újra tanulnám, mi a boldogság, de nem tudom, honnan kezdjem, Ha fél óráig nem találok rád, reszketve kereslek – fáj a lelkem Sok erőfeszítésembe került, de végül áttörtem a hegeket, Isten majd kompenzál, hogy elfelejtett engem - együtt veled Semmi gyógyszer nem nyugtat, mit kapok, Csak elnyom, de náluk még így is okosabb vagyok Elhitetem, hogy semmi bajom nincsen, Csak túlságosan lett felfújva minden Ma haza is mehetek, hát most már, Hisz túl lett reagálva, úgy látják

Van egy táskám anyagokkal, ha bárhová mennél, Vegyünk be mindent, az is jobb az örökös csendnél Ha kijutok innen, újra megsebzem magam, Mondd meg, hogyan éljek, hogy szeress jobban Tudod mit? Inkább ne mondj semmit, tartsd a csendet, Nem is mondasz, így maradt csak a némaság veled

[babeinthebubble]

Én nem bírok csendben lenni.

Ha bánt valami azt kimondom.

Ha megbántottál, biztos, hogy én leszek az, aki előbb bocsánatot kér.

Rossz szokás,

Hiszen sosem fogom megtudni, hogy érdekedben állt-e az, hogy megbeszéljük,

Hogy bocsánatot kérj,

Vagy csak kezdeményezz egy beszélgetést.

Egyszer megpróbáltam.

Órákkal később a sírásommal törtem meg a csendet, hiszen nem bírtam tovább,

Nem bírtam azt a fájdalmat elviselni, hogy téged ez hidegen hagy,

Hogy tényleg nem szólsz semmit,

Képes vagy úgy elaludni mellettem,

Hogy tudod mennyire szar nekem.

Vagy, hogy pont nem tudod mi is van velem..

[csacskamacskamocska]

Nem mondom, hogy szép dolog volt

Az egyik barátom felvetett egy szexszel kapcsolatos kérdést, ami eléggé nagy követ vágott az én békés kis pocsolyámba.

Mindig is tudtam, hogy van mit fejlődnöm, mert az nem elég, ha az ember agyban pozitív és nyitott, kicsit tényleg olyan a dolog, hogy attól, hogy megnéztél egy videót egy társasjátékról, még valójában fogalmad sincs, hogy ha játszanád egy társaságban akkor bejönne-e. Mert nem csak az érdeklődéseden, nem csak a játékon, hanem a társaságon is múlik. Sejtésem szerint az emberek úgy gondolják, hogy ők jól szexelnek, közben hülyére szorongják magukat, hogy mégse. 10-15 éve szexelsz valakivel, akinek jó veled, neked is jó, komfortos, aztán elválsz és döbbenten állsz, hogy csak egy valakit szokásait meg vágyait ismered. Vagy 10-15 éven keresztül vagy elutasítva, esetleg élsz meg néhanap szánalom dugásokat, éldegélsz a kognitív disszonanciában, míg már azzal sem tudsz mit kezdeni, akivel esetleg jó is lehetne. Egyrészt megtört az önbizalmad, másrészt kénytelen vagy elzárni a vágycsapot. Az meg berozsdásodik, ha nem használják. Gondoltam körbejárom kicsit ezt a dolgot, mert van két nagy kérdés, ami nem hagy nyugodni. A nők szeretik, ha a férfiak kezdeményeznek. De ugyanazon okból szeretik a férfiak is, ha a nő kezdeményez. Mert maga az, hogy tetszünk, hogy vágynak ránk, hogy beindul tőlünk a másik, az bennünk is izgalmat okoz. A vicces, hogy ez akkor is így van, ha a másik ember amúgy nem az ideálunk, vágyunk tárgya, nem tartjuk különösebben vonzónak. A kitartó „nem ideálok” ezért juthatnak végül célba. „hadd rajongjon” szokta mondani egy barátom, amikor egy nő érdeklődik utána. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem érdekli, hanem azt is, hogy ugyan miért venné el magától ezt a kis örömöt, hogy valakinek tetszik. A csavar az, hogy amíg az, hogy egy nő visszautasítja egy férfi közeledését, megszokottabb, elfogadottabb, kevésbé megalázó, addig arra, hogy egy nőt utasít vissza egy férfi, arra inkább lenézőbb és megalázóbb körítés van. Ha egy férfit utasítanak el, mindenki veregeti a vállát, lesz másik! Ha egy nőt utasítanak vissza, a reakció az, hogy csináljon magával valamit, hogy tetszetősebb, vonzóbb legyen kívül és belül. Az idősebb, szexuálisan aktív férfiakkal elfogadóbb a társadalom, mint az idősebb szexuálisan aktív nőkkel. Nem hiszed? Nézd meg a vicceket, milyen szinten szólják le a szexuálisan aktív, érdeklődő nőket. De koncentráljunk a kezdeményezésre. Még abban sem tudunk megegyezni, hogy mi számít kezdeményezésnek. Honnan tudod, hogy a másik szeretkezni akar? Egyik barátnőm onnan tudja, hogy a férje olyankor megborotválkozik. Mondania már nem is kell semmit... :D Mennyire kell rámenősnek lenni? Pasi megöleli, megcsókolja a feleségét, erre a nő: jajj a hajam, most voltam fodrásznál, erre a pasi, jajj bocs, oké, bocs. Kész. Nő csalódott, mert mi másért ment volna fodrászhoz minthogy tetsszen a pasinak (legyünk idealisták), pasi csalódott, mert tetszik a nő, de lám, le lett állítva, nem kell a közeledése. Tényleg nem lehet tudni, hogy ilyen esetben, ha a faszi kicsit rámenősebb, abból mi jön ki. De ha a nő mindig talál kifogást, még akkor sem biztos, hogy a pasas ellen van kifogása. Lehet, hogy azzal van baja amit szex közben vagy után megél. Esetleg nincs erről kommunikáció. Nem sikerült jó szexet kialakítaniuk. Ha egy pasi sosem mondja nekem azt, hogy tetszem, vagy jól nézek ki, csinos vagyok vagy sosem emel ki semmilyen módon a "tömegből", akkor elkönyvelem, hogy neki nem tetszem, az ő szexuális érdeklődésén kívül esem. Nyilván, akkor sem fogok kezdeményezni, ha nekem amúgy bejön. Nem vagyok hülye. Ha meg sikerül párszor valami lenéző megjegyzést is tennie, hogy kövér vagyok (nem vagyok) vagy bármi gúnyosat egy általános jókedvű csipkelődésre, akkor nincs az az isten, hogy akár egy jókedvű flörtben részesítsem. Ki szeret megalázódni? Senki.

Ezeken rágódtam, mert végig kellett gondolnom, hogy ha kapok egy meghívást egy pasihoz, akit már ismerek egy ideje, akkor... vagy úgy megyek oda, hogy bármi történhet, de akkor a lelkem mélyén eldöntöttem, hogy szeretném, hogy a bármi megtörténjen, vagy úgy megyek oda, hogy barát vagyok és bármit teszek, még, ha pucérra vetkőzök, akkor sem lépem át belül a határt és fegyelmezetten úgy teszek, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb, az ember a barátaival nagyon jó kapcsolatban van, de ez nem jelenthet vágyat. Szerintem 30 felett nincs barátság extrákkal. Nem tudunk hozzá elég lazák, felületesek, könnyedek lenni.

Hát, igen, nem tudtam mást odaképzelni a "feladatba", csak őt. Mert ő vetette fel. És ez összezavart, felkavart. Végigvettem minden blokkot, minden visszautasítást, minden gúnyos-komolytalan megjegyzést, amit a szexszel kapcsolatban megéltem, miközben ezeket nagyon nem akartam volna újraélni. Amúgy, „jártam egyszer egy sráccal”, aki azt mondta a szerelem alapja, hogy zavard össze a másikat. Ha bármivel rá tudod venni, hogy rajtad gondolkodjon amikor nem vagy ott, nyert ügyed van.

Háténmost úgy össze vagyok zavarodva, hogy szerintem erről még fogok posztolni.

[csaklegyazenyeem]

Véget vetek egy kapcsolatnak egy nárcisztikussal.

Megszakítani egy kapcsolatot egy nárcisztikussal nem olyan, mint egy rendszeres szakítás.

Az emberek mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel a nárcisztikus bántalmazás áldozatainak és túlélőinek.

"Miért nem tudsz egyszerűen továbblépni? "

"Miért nem tudsz túllépni rajta? "

“Miért gondolsz még mindig arra az emberre, aki olyan rosszul bánt veled?”

És amit sokan nem értenek, az az...... nem tudod megfogalmazni a miérteket, mert azt sem tudod, hol kezdd.Az, hogy beleszerettél valakibe, aki sosem létezett, és most gyászolnod kell az elvesztését. Az, hogy kondicionáltak, hogy olyan legyél, akit már a tükörben sem ismersz fel. Az, hogy nem tudod megmagyarázni azt a bűntudatot, amit érzel, amiért elengedted ezt az embert, ami miatt úgy érezted, az egyetlen dolgod a földön, hogy megmentsd. Az, hogy nem tudod megmagyarázni azt a szorongást és magányt, amit érzel, mert nem voltál ott, mert ő volt az, aki megnyugtatott, miután bántalmazott. Az, hogy nem tudod elmagyarázni, hogy hiába hazudtak neked, üres ígéret után üres ígérettel etettek, hogy még mindig ott volt a remény töredéke a fejedben, hogy talán meg tudnak változni.Vagy talán az, hogy nem tudod megmagyarázni azt a dühöt, amit irántuk érzel, mert nem tudod elengedni a tudatot, hogy az első naptól fogva manipuláltak.Megszakítani egy kapcsolatot egy nárcisztikussal, enyhén szólva is traumatizáló, de nagyon is képes vagy felépülni egy ilyen szerencsétlen eseményláncolatból.El kell fogadnod a valóságot, hogy ez a nárcisztikus ember sosem szeretett téged.Arra használtak, hogy táplálják a csodálatukat, és arra volt szükségük, hogy tükrözd a nagyszerűségüket, mert ők sosem érezték igazán önmagukban.Azt is rá kell jönnöd, hogy nem az a baj, hogy nem vagy szerethetetlen, hanem az a személy, akivel voltál, aki képtelen volt szeretni senkit, beleértve önmagát is.Fogadd meg a tanácsom és emlékezz.... ha olyan kapcsolatban élsz, ami megkérdőjelezi a saját értékeidet, akkor át kell gondolnod az életed értékbecslőket.

[hicapacity]

A monogámiáé vagy a poliamoriáé a jövő? – Ágoston Lászlóval, a Nonmono alapítójával beszélgettünk

Barna Bori

2021.06.18

Máig tabutémának számít a többszerelműség kérdése, pedig valójában egyre többen akadnak azok, akik nem szeretnék követni a hagyományos kapcsolati modellt. De mit is jelent pontosan az etikus nonmonogámia?

Tudod mi a közös Voltaire-ben, Virginia Woolfban, Gustav Klimtben, Yungbludban és Ágoston Lászlóban? Mindannyian poliamoristák, vagyis a többszerelműség hívei. (Figyelem: Nem összetévesztendő a poligámiával, tehát azzal, ha valakinek egynél több házastársa van!) Az etikus nonmonogámiaként is emlegetett fogalom a hivatalos definíciója szerint a kettőnél több ember között fennálló intim kapcsolatot takarja. Azaz szembemegy a monogámia intézményével. „Én például tinédzserkoromtól kezdve a húszas éveim jelentős részében monogám kapcsolatokban éltem. De sosem értettem, miért van szükség erre a kizárólagosságra egymás részéről. Nem tartottam logikusnak. Miért ne ismerkedhetnénk másokkal is? Miért kellene birtokolnom valakit? Az az ember, akivel együtt akarok élni, egy független lény és nem tartozik nekem semmivel” – kezd bele a történetébe Ágoston László, operaénekes, a Nonmono alapítója. (Az oldal komplex szolgáltatást nyújt a poliamoria iránt érdeklődőknek: társkeresője, fóruma illetve edukáló része is van.)

Szabadságot az értékekért?

Mindenért a gazdaság a hibás?

László azt mondja, ezután tisztábban látta a fenntartásait a korábbi kapcsolatait illetően, és azt is, miért volt bizonyos helyzetekben tanácstalan. „Mindig is hatalmas kérdőjel volt számomra, miért kellene ostorozni magunkat azért, mert valaki érzelmeket gyújt bennünk. Problémáim voltak egyes önkorlátozó hiedelmekkel. Gyakran hallhatjuk például azt, ha beleszeretünk valakibe, majd aztán egy másik emberbe is, akkor az, amit az első személy iránt éreztünk, nem lehetett igaz. A többszerelműség filozófiája segített kitörni ezen keretek közül.” László egyébként úgy látja, a monogámia intézménye gazdasági okból épült fel, többek között ebből fakad a poliamoria tabusítása.

Hagyományok hálójában

A Nagy Ő csak a mesékben létezik?

László nem titkolja, az „igazi” eszményét a kompatibilitásra cserélné. Nem az idealizált Nagy Ő-t kellene megkeresnünk, hanem azt, akivel együtt tudunk működni. Irreálisnak tartja azt, hogy egy emberben akarjunk megtalálni mindent, amit keresünk egy párkapcsolatban. Ez ugyanis a másik félre nézve is hatalmas teher. „Nem a legnagyobb szerelmekből lesznek a legjobb házasságok, hanem a legjobb csapatokból. Azért dolgozunk, hogy bebizonyítsuk, nem csak strukturálisan kell jól működnie egy kapcsolatnak: az a cél, hogy minél több érzelmet megélhessünk az életben.”

Mindent a poliamoriáról

Mivel máig nem folytatunk (teljesen) nyílt kommunikációt erről a fogalomról, így elkerülhetetlen, hogy számtalan tévhit keringjen róla a köztudatban. Pedig:

1. A poliamoria NEM a szexualitásról szól!

„Természetesen ez is hozzátartozik, hiszen az érzelmeknek testi megnyilvánulásai is vannak. De létezik aszexuális poliamoria, platonikus kapcsolat, amiben egyszerűen nincsen szexualitás. Nézzük csak meg magát a kifejezést: többszerelműséget jelent. Az érzelmeink vannak a középpontban és az, hogy növeljük a tudatosságot a kapcsolatainkban. Nem szabad hagyni, hogy intézmények határozzák meg, hogyan gondolkozunk. Alakítsunk ki olyan életformát, ami a saját szabályaink alapján (nem pedig egy ránk húzott sablon szerint) működik és boldoggá tesz minket” – foglalja össze László. „Nincsenek elvárások: minden kapcsolatból a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni. Lesz, akivel ez egy jó beszélgetés, mással gyereket nevelünk életünk végéig.”

2. A poliamoria NEM egyenlő a promiszkuitással!

„Téves elképzelés az is, hogy gyakran váltogatnánk a szexuális partnereinket vagy orgiákat tartunk. Ez egyáltalán nem így van. Amikor Will Smith és Jada-Pinkett Smith lánya, Willow bevallotta, hogy poliamor, akkor azt is hozzátette, hogy valójában a korosztályához képest neki éppen kevesebb szexuális kapcsolódása van, mint másoknak. Egyszerűen azért, mert más értékekre figyel, amiket nem fog háttérbe sorolni a nemi aktus miatt.” László fontosnak tartja, hogy az emberek megértsék, ez a filozófia az etikán, a másik tiszteletén és a kommunikáción alapul.

3. A poliamoria NEM csak egy indok a félrelépésre!

„Gyakran megvádolnak azzal, hogy ezzel csak felmentést keresünk a megcsalásra. Azt mondogatják, egyszer majd biztosan találkozunk valakivel, aki annyira megdobogtatja a szívünket, hogy rájövünk, nem kell más. Sokan úgy gondolják, ha megéltük volna már az igaz szerelmet, akkor nem kételkednénk a monogámiában.” László szerint azonban a többszerelmű emberek érzései semmivel sem felületesebbek vagy gyengébbek attól, hogy nem egyetlen ember felé koncentrálódnak. Az az álláspontja, hogy a szeretet „nem fogy el”, legfeljebb az egymásra szánható idő és energia végessége állíthat korlátokat.

4. A poliamoria NEM jár együtt irreális mértékű féltékenységgel!

„Rendszeresen megkapjuk másoktól, hogy ők képtelenek lennének úgy élni, ahogyan mi, mert iszonyatosan féltékenyek lennének. De ez egy érzés, nem pedig egy jellemvonás. Azt jelenti, hogy bizonytalanok vagyunk magunkban valami miatt, ami triggerelődik, amikor bekerül egy harmadik fél. Ezek a problémáink pedig féltékenységben nyilvánulnak meg.” László szerint ezt háromféleképpen lehet kezelni

Meg kell ismernünk a tárgyát. A démonokkal nehéz megküzdeni. Akiről csak gondolkozunk, azt mindig jobbnak, erősebbnek képzeljük el. De ha szembenézünk vele, meglátjuk a hibáit és szerethetővé válik. Kialakíthatunk vele egy egészséges viszonyt.

Dolgozzunk az önbecslésünkön. Higgyük el, hogy elég jók és szerethetőek vagyunk, de folyamatosan tennünk is kell azért, hogy önmagunk legjobb verzióivá váljunk

Javítsunk a kommunikáción. A féltékenységnek néha valós oka van: például lehet, hogy valaki valóban kevesebb figyelmet és törődést kap a párjától, mint szeretné, és jogosan kezdi rosszul érezni magát. Ilyenkor a beszélgetés a legfontosabb: az egyik félnek tudnia kell nem támadó módon jeleznie a problémáját, a másiknak pedig időt és energiát kell szánnia arra, hogy megoldást találjanak. Ez különösen akkor gyakori, amikor a partnereknek különböző a szeretetnyelve, például az egyikük érintésre vágyik, a másik viszont elismerő szavakra. Tudni kell kimondani a gondokat és nyíltan beszélni róluk egymás előtt. Ez amilyen egyszerűnek hangzik, sokszor olyan nehéz – de nagyon sok méregfogat kihúz.

5. A poliamoriára NEM csak bizonyos emberek képesek!

A többszerelműség szabályai

Van azonban valami, ami a monogám és a poliamor kapcsolatokra is igaz: méghozzá az, hogy mindkettőn dolgozni kell. A többszerelműség esetén például akad néhány alappillér, amit nem szabad szem elől téveszteni.

1. Kommunikáció:

A beszélgetés elengedhetetlen a poliamoriában. „Mondd ki az akaratodat, a vágyaidat és az elképzeléseidet, és halld meg azt is, mit szeretne a másik. Ez nagyon egyszerűnek hangzik, de igazából rendkívül nehéz és bonyolult. Ha az ember kitárulkozik valaki előtt, védtelenné is válik. Úgy kell kiépíteni a kapcsolatunkat, hogy megengedhessük magunknak ezt a fajta őszinteséget. A bizalmat kell a monogámia korlátozásának helyére tenni.” László hangsúlyozza, óriási különbség van aközött, hogy megmondjuk a partnerünknek, mit nem csinálhat, vagy bízunk abban, hogy nem tesz olyat, ami nekünk rossz. „Én mindent megbeszélek a feleségemmel, Barbarával. Ahogyan a munkámat, úgy az érzelmi kapcsolódásaimat is. Ez is a részünk. Etikusan és hosszútávon csak így működhet a kapcsolatunk. Elfogadhatatlannak tartanám, hogy titkom legyen előtte.”

2. Önismeret és önértékelés:

„Képesnek kell lenned arra, hogy elhidd, elég vagy. Nem kell versenyezned egy másik személlyel. Mindketten szerethetőek vagytok a saját személyiségetekért. Nem vagytok egymás konkurenciái. Az önismeret és az, hogy meg legyünk békélve magunkkal lényeges eleme a poliamoriának.”

3. Időmenedzsment:

„Légy tisztában azzal, hogyan tudsz elég időt, energiát és odafigyelést adni az embereknek úgy, hogy az mindenki számára kielégítő legyen. Ebbe természetesen a self time is beletartozik” – osztja meg velünk László. „Nem vesztheted el önmagadat a kapcsolataidban.”

4. Szabad akarat:

Ne csinálj semmi olyat a párod kedvéért, amit valójában nem szeretnél és ne is kényszeríts senkit semmire. Sose felejtsd el, hogy mindannyian érző emberek vagyunk. Nem erőltethetjük rá egymásra a vágyainkat. (Különösen igaz ez egy harmadik személy esetében: ő sem kihasználható, eldobható.) Meg kell tanulni nemet mondani – és elfogadni azt, ha valaki nemet mond az elképzelésünkre.

László hozzáteszi, ezek a pontok a monogámia esetében is fontos feladatok lennének. „Azonban ebben az esetben könnyebben el tudunk siklani felettük, hiszen nem kell olyan próbatételek elé állnunk, mint poliamorként. Sok fájdalmat és félrecsúszást megspórolhatunk, ha megtanuljuk a szabályokat! Az első szerelem is azért fáj sokszor annyira, mert nem készít fel minket senki a kapcsolatokra.”

Valóban az etikus nonmonogámiáé a jövő?

„Mindig felmerül a kérdés, hogy az etikus nonmonogámia lesz-e a jövő? És én erre azt szoktam felelni, hogy a része lesz. Egyre több embert fog érdekelni és elérni. A Z generáció tagjai körében hatalmas az érdeklődés a poliamoria iránt, nem értik, miért kellene követniük azt a régi rendszert, amiről azt látják, nem feltétlen sikeres” – tudjuk meg Lászlótól. „Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy a többszerelműség nagy robbanás előtt áll, de nem fogja kiszorítani a monogámiát. Egyszerűen azért, mert mindannyiunknak mások a kapacitásai érzelmileg, energiában, élethelyzetben, szexuális étvágyban – mindenben. Lesznek, akik a monogámiát fogják választani. Ezzel kapcsolatban egyetlen kérésem lenne a világ felé: ez egy jól informált és tudatos döntés kell legyen. Ne azért határozzanak így az emberek, mert úgy érzik ez az egyetlen út. Egyik intézmény sem rosszabb a másiknál, ha az ember tényleg szabadon határozza el magát.”