#sosem lesz jobb

[ez-most-fajt]

Nem tudom, nem vagyok jól. Néha jobb egy kicsit, élvezem, aztán megint vissza ugyanoda. Elfáradok, úgy érzem sosem lesz vége.

[angelofghetto]

szeretlek Tátá

Mindig olyan nagy családot szerettem volna sok gyerekkel, mint az olasz filmekben. Hatalmas asztal, körülötte tesók és uncsitesók serege, hozzájuk tartozó anyukák, mindenki egyszerre beszél. Valaki szeletel valamit egy vágódeszkán, más kavartyul egy nagy tálban, a nyalakodóknak a kezére csapnak. A papák kint szerelnek/építenek valamit kalákában, néha valaki bedugja a fejét: "mikor lesz már kész az ebéd?" Állandó nyüzsgés, hangzavar, a gyerekek viháncolnak, vízfestékeznek, gyurmáznak, fűben hemperegnek, fára másznak, dobolnak és csattognak minden elképzelhető konyhai eszközzel, a kutyák ugatnak és kergetőznek, és sok a nevetés.

Nem így sikerült. Viszonylag ingerszegény volt a gyerekkorom, amiből könyvek olvasásába, fantáziálásba és a kreatívkodásba menekültem. Igazából sosem értettem azt a szót, hogy unalom. Talán csak az unalmas emberek unatkoznak, a többiek feltalálják magukat, legalább fejben. Szülni akartam magamnak egy ilyen családot. Sajnos túl későn derült ki, hogy a választott apuka ebből inkább mégsem kér.

Imádtam szülő lenni. Még nagyon élénken éltek bennem a saját gyerekkorom egyszerű vágyai és bosszúságai. Sokkal inkább voltam játszótársa a gyerekeimnek, mint szigorú szülője. Azt mondják, ez nem jó, de én azt hiszem, áldás, ha az ember képes megőrizni valamit a gyermeki ártatlanságából, a nyitottságából, az örökös mindent megérteni akarásból, a csodavárásából.

Most hogy lett onokám, hivatalosan is visszatérhetek a gyerekes hülyeségeimhez. Nagyinak lenni jobb, mint szülőnek: kevesebb a felelősség, és több a móka-kacagás. Legyenek csak a szülők a rossz zsaruk. :D

Ma kiszökött a házból a kismanó, és beosont hozzám, nagyokat kacagva a sikeres akcióján. Egyszerűen megjelent mellettem pizsamában, papucsban (és persze a collie segített neki, mert egyedül nem érte volna fel a kilincset).

Nevetve zuhant az ölembe hatalmas öleléssel, rám nézett azzal a huncut kihívással a szemében, és kigurult belőle az őszinte szó: "szejetjek Tátá".

Hogy miért pont ezt a nevet aggatta rám, nem tudom. Mama, Papa, Tátá. Mintha a zenei múltamra utalna :D Máskor meg ha betoppanok hozzájuk, mindent elhajít, visítva szalad hozzám kitárt karokkal, hogy Nagyíííííí !!

Nem nagyon lehet még érteni a beszédét, de erősen próbálkozik. Ha valami nagyon tetszik neki, azt mondja "miecce", ami azt jelenti, még egyszer. Mikor befejezte az evést, azt mondja: "ejégót" (elég volt). Legelőbb a kutyák nevét mondta ki hibátlanul, remekül ugat, iszik a kutyatálból, ha kicsit nem figyelünk oda, és a foga között hozza a játékokat. Mint a Kis kedvencek titkos élete 2-ben.

Ma elsétáltunk a boltba kettesben. Van itt egy olyan háztartási-illatszer-édesség-konzerv-tészta-üdítő-állateledel mindenes. Manyikával mentünk, a banyatankkal. Odafelé nem húzhattam, csak ő egyedül. Eltolt, hogy csak egy lépésnyiről követhetem, mert ő bír "egyegyül" menni.

A boltban ő bepakolt (abból a magasságból, amit ért), én kipakoltam. Elmagyarázta nekem olaszosan gesztikulálva, hogy Anya melyik mosóport szokta venni. WC-papírt együtt választottunk ő választott, mert neki a kacsás tetszett. Mikor megpillantotta a Kinder meglepetést, szinte ugrált a boldogságtól. Meglepően hibátlanul mondta ki "tojás! tojás!", és fel kellett venni ölbe, hogy felérje, és naná hogy a leghátsót szemelte ki.

Hazafelé is ő akarta húzni Manyikát, látszott, hogy félútnál már elég fáradt, de nem akart tudomást venni ilyen apró nehézségről. Közben megbeszéltük, hogy az egyik magas toronyban bimm-bamm van, a másik magas torony, aminek a tetején egy sima labda van, fölötte meg egy tüskés, abból meg szép zene jön.

És el kell énekelni a bimbam dalt együtt: "Jár a toronyóra, bimmm-bammm, bimmm-bammm. Jár a falióra bimbam-bimbam, bimbam-bimbam, és a kicsi zsebóra egész nap azt mondja tikitiki-tikitiki-tikkk."

Aztán meglátta, hogy a családi autó már a felhajtón áll. Felnevetett, majd a kabátomnál fogva magához húzott, és jelentőségteljesen közölte velem, mint valami reménytelen gyengeelméjűvel: "Haza Anya. Hoz kaját. Vauvaunak is." Felnevetett, mintha valami remek viccet mondott volna, és már tolt is hazafelé kabátostól, Manyikástól, két kézzel, tiszta erőből.

Annyira okos. Még a korához képest is. És a kis kezeit már egészen mütyi kora óta olyan kifinomultan használja, mint egy japán mester. És a tekintetei! Van a "most hülyének nézel, mi?", meg a "tuti hogy ezt nem eszem meg", meg az idegenekkel az a végtelenül ítélkező, kételkedő nézés, amitől muszáj nevetni. És van az a fajta, ami olyan, mintha kisütne a nap.

Szinte percről percre tanul dolgokat, alig tudom követni. Amit egyszer lát, azt leutánozza, megjegyzi, eszméletlen sebességgel. Sosem értettem, miért gügyögnek elmebeteg módra a kicsiknek. Nem hülyék, csak fiatalok. Az agyuk mint a szivacs. Elképesztő, ahogy összerakják a világot, és jönnek egymás után a kérdések, mert a világ érdekes.

Hazaértünk. A kinder tojást kikotorta Manyika aljából, és diadalmasan vitte a konyhába: "Anyáé!" És még jószívű is.

Aztán felém fordult, puszit dobott fél kézzel, pápát intett, és odavetette: "Mennyé aza!"

Csak így. Már hátat is fordított, és ment segíteni főzni. Egyedül üti fel a tojást, kevergél a habverővel mondjuk palacsintatésztát vagy krémeket. Mindent akar ő is csinálni, de nem játszásiból, hanem igazán. Nagyban. És még nincs kétéves.

[drakvuf]

Házasság első látásra II/16: Hont András alkoholizmusa

A Bizalom hetén Orsinak programötlete támadt.

Elviszi a fasziját egy olyan helyre, ahol tárgyakat verhetnek szét.

A nő szerint jót fog tenni nekik, hogy levezetik a sok feszkót amivel a házasságuk jár. Zoli örül, hogy a nő kezdeményezett, bár szerinte otthon is széttörhetik a berendezést. A kocsiban a férfi azon viccelődik, hogy a felesége őt fogja odaképzelni a tárgyak helyére az ütlegelés közben. Aztán bedobja a nőnek, hogy amúgy nem tudja, hogy tudta elveszíteni a bizalmát, amikor még alig ismerik egymást. Orsi azt mondja, hogy nem arról van szó, hogy elveszítette, hanem el se nyerte.

A helyszínen beöltöznek aztán megy a törés-zúzás. A nő azt mondja, hogy a férje bekattant és ütött mindent, amit ért, de érezte, hogy figyel rá, szóval nem para. Zoli jól érzi magát és szerinte a felesége is, már azon stresszel, hogy mikor lesz újra ideges a nő. Ezután ő viszi programra a feleségét: szabadulószobába mennek. Orsi bevallja, hogy fél egy kicsit attól, hogy a csávó átveszi majd az irányítást és nem lesz beleszólása.

Kár volt félnie, mert végig ő mondja meg mit csináljanak, ami a férjét zavarja. Azt mondja, a nő nem figyel rá és már megint elnyomja. Orsi egy idő után észreveszi, hogy a férje nem érzi jól magát, de amikor a férfi elmondja mi a baja kineveti. A móka után Zoli egy ilyen Harry Potter tematikájú helyre viszi a nőt. Külön zugot szervezett le maguknak, mert tudja, hogy a felesége nem szeret mások előtt inni vagy enni. Orsi értékeli, hogy figyelmes a férje, aki ezután kikér neki egy Hisztéria főzetet.

Viszont nem sértődik meg rajta a nő, sőt, azt mondja találó. Ezután Zoli közli a feleségével, hogy úgy érzi tök feleslegesen van itt, mert a nő nem engedi, hogy segítsen neki vagy hogy bármiben döntsön. Semminek érzem magam - mondja a férfi. Orsi bocsánatot kér, de nem ígéri, hogy jobb lesz a helyzet. A férje kérdésére azt mondja, jól érzi magát.

Mivel jól érzi magát a nő, Zoli úgy érzi ideje elbaszni a randit. Neki kezd szexuális utalásokat tenni, aztán megkérdezi, hogy lóg-e fika az orrából. Ezután meg akarja kóstolni a felesége koktélját, de az nem szeretné, ha beleinna a poharába. A férfi erre beleiszik a kis kancsóba, amiben hozták az italt. Jó, öreg Zoli. Egy lépés előre, aztán négy-öt hátra.

A férfi elmondja a kamerának, hogy Orsi hozzáállásán nem tud változtatni, a nő meg nem akar, így nem fog működni a kapcsolatuk. Másnap Zoli és Orsi veszekszik. Egy bőrvágó ollón kaptak össze, de ez csak a tünet volt, mert egy idő után az eddigi sérelmeiket vágják egymáshoz. Zoli továbbra is azt hajtogatja, hogy a nő elnyomja és felesleges figyelnie rá, mert csak kiabál vele.

Orsi szerint nem érdemes beszélnie a férjével, mert nem érti meg és tiszteletlen. A férfi nem gondolja, hogy tiszteletlen lenne amiatt mert a nő által állított határokat rendszeresen átlépi. Felhozza a feleségének, hogy nem tudja kezelni a hangulatingadozásait, mert egyik este még smárolnak, másnap meg teljesen el van fordulva tőle. A nő szerint az a gond, hogy a faszi azt hiszi, hogy attól, hogy összeházasodtak már dugni fognak. Reni hatalmas döntésre szánta el magát. Bemutatja Bruminak a legfontosabb személyt az életében: Masnit, a kutyáját. Peti értékeli a gesztust, mert tudja mennyire fontos az eb a nő életében.

Brumi egyből meg tudja simogatni Masnit, ami Reni szerint még sosem történt meg idegennel. Spanok leszünk - mondja a férfi. Ezután ebédelni mennek és a nő elmondja a férjének, hogy rá van tetoválva az előző faszijának a neve. Szeretné viszont ezt eltávolíttatni és megkéri Brumit, hogy tartson vele.

Sőt, ha már elkíséri, csináltathatnának egy közös tetoválást is, de kiköti, hogy a csávó faszát nem fogja a hátára varratni, ahogy az előző részben álmodozott róla. Peti nemcsak belemegy, de nagyon jó ötletnek tartja. Reni boldog és megosztja velünk, hogy hamarosan ki tudja mondani, hogy szerelmes.

Másnap reggel arról beszélgetnek a fiatalok, hogy kurvára nem várják a következő vacsorát, mert kiestek a kedvenceik: Miki és Rami. Magányosan ébred Mr Szabi. Azt mondja tegnap a semmiből jött a veszekedés. Megosztja velünk, hogy egy kétszázezres szemcsit baszott a földre a nő és ezért volt morcos.

Judit is bejelentkezik a saját lakásáról. Megbántotta a férje és bár elismeri, hogy ő sem reagált jól, húznia kellett egy határt. A tegnapi ellenére azt mondja, hogy szerelmesebb, mint valaha. Amit ő se ért. Jeremy videóüzenetet küld a feleségének. Elmondja, hogy szeretné folytatni a nővel, de hozzáteszi, hogy nem látja a közös jövőjüket. Szeretné, ha kiköltözne a felesége, szóval jöhet a holmijáért és hozza vissza a kulcsát. Sok sikert és jó egészséget kíván Juditnak.

Erre a nő küld egy válaszvidit, amiben azt mondja, hogy nem megy el a cuccaiért és csalódott, amiért ez lett a vége. Szerinte személyesen kellett volna ezt intéznie a férfinek. Fantasztikus embernek tartja a kiskorúakkal pénzért szexelő férjét és sajnálja, hogy így alakult.

Az üzengetés után Szabi felhívja a feleségét. Azt mondja, hogy a teremben bedurrantak a csöcsei és erről Judit jutott eszébe. A nő bocsánatot kér a viselkedéséért, de a férje képtelen ezt viszonozni. Sőt, azt mondja nem fogadja el a felesége bocsánatkérését. Aztán elnevetik a dolgot, ahogy szokták és lebeszélnek egy randit.

B��r nevetgéltek a konfliktuson, Juditot bántja, hogy a férje nem kért bocsánatot és ezt elmondja a bestiejének, Péternek. A faszi szerint nem neki kéne panaszkodnia, hanem a férjének. Köszi Peti, hogy itt voltál. Judit megfogadja a tanácsot és nemcsak, hogy felhívja a férjét, de már megint bocsánatot kér.

Jeremy azért érzi, hogy elbaszta a dolgokat, mert egy hatalmas csokor virágot vesz és a nő kedvenc éttermébe szervezte a randit. Amikor Judit megérkezik beköti a szemét, hogy ne lássa az éttermet, ami elé parkolt.

Miután bevezeti, helyet foglalnak és átadja a meglepetését, a nagy csokor rózsát. Judit nagyon örül a virágnak, de bevallja nekünk, hogy még mindig a bocsánatkérésre vár. A férjének csak annyit mond, hogy nem tud haragudni rá. Szabi nem érti mi a probléma, mert ő virágot hozott és a kedvenc helyére hozta a nőt.

Aztán azt mondja a feleségének, hogy erőszakból nem lehet megoldani semmit. Nekünk hozzáteszi, hogy nagyon hasonlít a személyiségük, ami eddig előny volt, de most kifejezetten hátrány.

Judit nem engedi el a dolgot és idegesen számonkéri a férfin, amiért a volt feleségéhez hasonlította tegnap a kocsiban. A férfi erre elkezdi azt magyarázni, hogy vissza kéne lépniük pár lépést és csak randikázni menni a jövőben. Továbbá azt kéri, hogy ne beszéljen csúnyán a nő. Judit azt mondja, hogy akkor kössenek kompromisszumot: ő nem káromkodik, cserébe a férfi bocsánatot kér. Végre a férje összeszedi magát és elnézést kér, amiért megbántotta a feleségét.

Juditot ezután kenyérre lehetne kenni. Szeretné, ha a férfi a randi után átmenne dugszizni, de Jeremy komolyan vette, hogy lassítsanak és most nemet mond. Másnap már az esti közös vacsorára készülnek. Látszólag jó hangulatban beszélnek arról, hogy milyen ruhában menjenek.

Patkány Zoli virággal és csokival érkezik a tatai panelba.

A nő megköszöni, de nekünk elmondja, hogy kurvára nem vette le a lábáról ennyivel a férfi. Zoli azt mondja a kamerába, hogy úgy érzi a felesége mérges, de nem tudja miért. Bedobja, hogy menjenek ki az esküvőjük helyszínére. A placcon Marica elmondja, hogy az első napokban még nagyon bizakodó volt és remélte, hogy minden fasza lesz. De nem.

Zoli elmondja neki, hogy ha szétnyitja az ujjait, akkor átlát a kezén. Aztán megjegyzi, hogy bárkit állítottak volna elé az oltárnál, örült volna, mert nem a nőbe, hanem a helyzetbe volt szerelmes. Megkéri a nőt, hogy ne őt hibáztassa azért, mert egy undorító féreg. Marica felkérdezi, amiért nem volt vele őszinte, erre a férfi azt feleli, hogy rózsaszín köd volt körülötte és azért.

A nő erre berág és azt mondja neki, hogy 42 éves férfiként ne takarózzon már ilyen hülye szövegekkel. Az undorító féreg szeretné, ha tiszta lappal újra kezdenék az egészet. Marica sajnos belemegy és átsétálnak a szimbolikus Bizalom kapuján. Miután átvonultak a kiállított budiajtón a nő azt mondja érzelmileg lejött róla egy súly.

Ezután jógázni mennek. Az oktató szerint olyan gyakorlatokat fognak végrehajtani, amikhez nagyon fontos a bizalom.

Marica már a bizalom szótól rosszul van és azt mondja sok idő lesz mire újra bízni tud a férfiben. Mindenesetre nagy nehezen ráveszi magát a feladatra és azt mondja ez közelebb hozta őket a férjével. Másnap a vacsira készülve Marica betoppan a féreghez. Azt mondja egyszerűbb a fogorvostól menni, mint a tatai betondzsungelből.

A nő boldog, amiért jó irányban haladnak a dolgok. Geri és Reni bowlingozni mennek. A férfi elárulja nekünk, hogy ő már nagyon szeretne válni, aztán azt hazudja, hogy még ad egy esélyt a dolognak. A nő elmondja neki, hogy örül, hogy végre nem a strandra vitte, mert már kétszer elmondta neki, hogy nem tud úszni és fél a víztől.

A férj nagyon szeretett volna ma is valami indokot találni a válásra, de sajnos a felesége tényleg jól érzi magát. Mindenesetre a faszi ráír Ramira, hogy pörögjenek az események. Megsúgja nekünk, hogy nem mondja el Reninek, mert kurvára nem tartozik rá.

Vincent becsekkol és kielemzi a jelenetet. Szerinte a férfi megijedt attól, hogy a felesége nyit felé. Nem mer elköteleződni. Másnap Geri találkozik Ramival. Elmondja neki, hogy el fog válni Renitől és szívesen ismerkedne inkább vele.

A nő rákérdez, hogy a felesége tud-e arról, hogy mibe van éppen? Természetesen nem, de azt hazudja Geri, hogy tervezi elmondani neki. Hozzáteszi, hogy szerinte Reni megpróbálna keresztbetenni ennek, ha tudná. Ezután bedobja, azt a sztorit, amikor megkérte egy barátját, hogy dugjon a feleségével és a nő nem szólt neki, hogy lenne egy kis akció. A férfi szerint ezután ez simán belefér.

Raminak viszont kicsit off ez a téma, ameddig nem vált el hivatalosan faszikám. Megegyeznek abban, hogy majd utána hívja.

Az előző meg ez a rész is kicsit uncsi volt. Holnap vacsora lesz, szóval remélem megint felpörögnek az események. Bár amikor meg felpörögtek, akkor sikerült gecire felbasznom magam...

[the-fool-who-loves]

Kedvesem…

Még mindig fáj az, ahogyan véget vetettél kettőnknek. Majd, úgy kerestél mást 1-2 hónap alatt, mintha sose léteztünk volna. Nem tudtam, sőt még most sem tudom elhinni, hiszen annyi minden történ az évek alatt, míg együtt voltunk.

De talán, így kellett lennie. Rájöttem, hogy a gyógyulás a helyes út, míg te ezt, azzal “próbálod” elérni, hogy mást kerestél. Viszont rájössz majd, ha vagy annyira érett, mint azt sokszor szajkóztad, hogy az, ahogyan az utánam maradt űrt szeretnéd pótolni nem lesz olyan, mintha én lennék. És még nem hozod helyre magad addig sosem találsz békét. Hiszen az elengedés és a megbocsátás, mint ég és föld úgy különböznek. Hiszen, aki elenged, az szőnyeg alá sepri a dolgokat, legyen az bármi. Míg, aki megbocsát, az nem csak a másiknak, de önmagának is meg fog.

Talán a fickó ismeri egy oldalad, de sose fogja azt, a lányt megismerni, akit én ismertem meg, és már én se fogom. De tudd, jobb leszek, nem miattad, hanem magam miatt. Mert tartozok ennyivel magamnak, annak az ostoba szerelmesnek, hogy összeszedem magam és egy olyan embert alkotok meg, akit ha valaha látsz még, mindig vissza fogod sírni, keresni fogod, de már nem lesz ott. És ez nem bosszú, mert szerettelek és még mindig szeretlek valamiért, vagy csak azt aki, akkor voltál, mikor a kedvesemnek hívhattalak…

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

[imafraidmyself]

Sosem lesz már jobb

[mirabellomonferrato]

Antonietta, az olasz barátnőm

Nos, a megjelenése olyan, hogy ha egy turkálóban találomra kicsippentesz pár ruhadarabot, kicsit megtaposod a földön és rádobálod valakire, akkor kísértetiesen hasonlítani fog Antonietta megjelenésére. Nem érdekli és sosem érdekelte az öltözködés. De közben nagyon érdekes dolgokat visel. Ránézel és vidám leszel. Kedves és furcsa nő. 62 éves, gyanúm szerint sosem lehetett kimondottan szép, de nem mindennapi. Dolgozott idénymunkásként Bulgáriában, vízvezetékszerelőként Japánban, néha valamiket szerkesztget, fordításokat lektorál, de minden képzettség nélkül, beszél oroszul, angolul, magyarul és persze olaszul. Most arabul és kínaiul tanul. Rengeteget utazik, olcsó repülőjegyekkel, igénytelen szállásokon, nagyon boldogan bejárja a világot. A három gyereke mindenfelé élnek a világban, hasonló színes múlttal. Bárhol elboldogul, olyan félelem és görcs nélkül él a világban, ami lenyűgöző. Már vagy 25 éve él Magyarországon, azóta nem dolgozik, az angliai meg olaszországi ingatlanok kiadásából éldegélnek. Egyedül nevelte a gyerekeit. 25 év ide vagy oda, nem igazán értem a magyarját, de tudunk beszélgetni. A beszédénél jobban értem őt magát, jobb barátságba is kerültünk, őszinte lelkesedéssel tudom nézni őt, az életszemléletét. Boldogan újságolta, hogy megnézte, és egy órányira leszünk egymástól! Ő most Genovában él (amikor nem Budapesten), 200 méterre a tengertől egy nagyon pici, 20 nm-es lakásban. De van egy lakása Livornoban, és egy Budapesten, és ha jól tudom Angliában is. Meghívott a picike lakásába, és megmutatta a fényképet a kanapéról (ami kinyitható) és ahol aludhatok majd. Imádtam! :) :)

Elmondta, hogy ahol a házam lesz, ott a közelben, Novi Ligure-ben van egy híres, 160 éves csokigyár. Pernigotti Gianduiotto. 2018-ban majdnem bezárták, de végül maradt. A bezárásról több cikket is találtam, a megmaradásról kevés infót, de úgy néz ki az üzem is működik, nem csak a márkanév maradt meg. A közeli Gavi pedig a régió bortermelésének központja. Nem vagyok nagy borkedvelő, és azt hiszem hiteltelen lenne, ha úgy tennék, mintha értenék hozzá, de az roppant érdekes, hogy amikor Magyarország borvidékeit tanultam az üzletvezetői képzésen, akkor imádkoztam, hogy csak ne azt a tételt húzzam, mert egyet sem tudok megjegyezni. Na, Gavit bezzeg rögtön megjegyeztem. – Ezt teszi a szerelem. :D Lelkesedett, hogy milyen jó helyen veszem a házat, közel van Milánó, Torinó, és Genova is. Azt is elmondta, hogy nyaralni nagyon jó lesz, de Olaszországban élni nem annyira jó, majd meglátom, hogy Magyarország jobb.

Nevettünk egymásra, hogy jó, majd meglátom. Ha úgy lesz, úgy lesz jó. Beszélgettünk kicsit a politikáról, kicsit a klímaválságról, ezen picit elszontyolodtunk, de végül megerősítettük egymás abban, hogy itt ülünk a Lövőház utcában, limonádét iszogatunk és beszélgetünk, élvezzük ki ezt, aztán majd a holnapot holnap meglátjuk.

Antionetta valószínűleg nagyszerű segítség lesz abban, hogy könnyebben eligazodjak majd az olaszországi programok és látnivalók meg érdekességek között. És borozásban egyértelműen lehet számítani rá! :D

[emlekeimkonyvtara]

Egyre többet gondolok rá. Nem tudom ennek mi az oka. Összeszorul a mellkasom, remegek és feszült vagyok. Néha néha beszéd közben csak úgy az eszembe vág valami miatt és elcsuklik a hangom. Trauma, már a nevén sem hívom őt csak így kavarog az egész a fejemben. Trauma. Mindenki életében van egy ilyen személy, aki iránt érez valamit de annyi rosszat tett vele a másik hogy már nem akar róla tudomást sem venni. Na én nem ilyen vagyok, én sajnos vagy nem sajnos esélyt adnék neki, túl mély érzelmek fűzik át az egészet. Hiszem, hogy a fájdalmat csak az gyógyíthatja be aki okozta, más nem tudja befoltozni azt a lyukat a szívemen, ahová az ő keze nem kompatíbilis. Nehezek a levegő vételek, a koncentráció. Sokszor elhomályosítja a jelent a gondolataim sötét felhőrétege.

Azon töprengem, a sors miért szenvedtet még? Már nem tudom mit is tehetnék hisz azt tettem amit ilyenkor szokás, haladtam előre az életemben, élményeket gyűjtöttem, új embereket ismertem meg és teljesítettem a rövidtávú céljaimat. Mit lehetne még? Milyen utat kellene hogy most válasszak hogy ez a rossz érzés ami bennem van megszűnjön? Van valami útmutató a felhők között amit meg kellene fejtenem? Nem tudom, nem tudok válaszolni a saját kérdéseimre, azt pedig megtanultam hogy minden válaszért meg kell fizetni az árát, akár lelkileg, akár anyagilag is nézzük. Elfáradtam ebben az előre menetelben, megszállottan haladtam előre mert az okosok, a pszichológus azt mondta hogy majd ez enyhíti a bennem tátongó űrt. Kedves doktor úr, kedves barátok és idegenek, ez nem igaz. Nem szeretek okoskodni olyan dolgokban amiről nem tudok eleget, amiben nincs elég mennyiségű tudásom, de ez saját tapasztalat. Mindent megtettem azért hogy jobb legyen és nem lett jobb. A kezeléseket még meg sem említettem. Lassan ezek a hosszú önmagammal beszélgetések beterítik az oldalamat. Jók ezek, csendessé teszi a fejemet. Tehát a kezelések, nehéz. Sokat alakít rajtam, túl sokat. Újra elkezdtem a sportot, épp a vizsgaidőszakban de sebaj, jót tesz a testemmel. Jót teszek magammal. Próbálok erre törekedni, magammal tegyek jót.

Ismerkedtem, sokat. Egyik sem jutott el addig ameddig kialakult volna valami mert nem éreztem magam komfortosan. Nekem ez nehéz, testi lelki békét lelni valaki mellett, talán ezt Trauma sosem fogja megtudni, mennyire is különleges volt számomra, na mindegy is. El búcsúztam mindegyiktől, azzal az indokkal hogy ez nem az amit én keresek. Igazából nem is keresek semmit, inkább valakit. Nehéz ezzel megküzdeni, tudom hogy senkim nem lesz, mindenkit eltaszítok. Nem az az ember vagyok, nem azzal a személyiséggel rendelkezem, nem vagyok annyira különleges, érdekes hogy valaki foggal körömmel küzdjön értem. Ezt el kell fogadni, nem feladtam még mielőtt a nyakamnak ugrik bárki is, a lehetőség ott van. Csak általában ezzel nem élek, hamar megunják, hogy nehezen lehet a bizalmamba férkőzni, megunják a távolságtartó viselkedésem.

Most egy rossz dolog jön, foglalkozom a halál gondolatával. Mindig is az életem része volt, ám lecsendesedett egy időre, most újra előbújt. Nem az évszakos depresszióról beszélek, ez más. A legboldogabb pillanataimban, amikor csak nevetünk és tényleg jól érzem magam, a mellkasomba vág ez az érzés, majd a gondolat hogy megfogok halni. Kettős érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Tudom, leharapná a fejem az aki ezt elolvassa, de van bennem ezzel kapcsolatban egy megkönnyebbülés érzése. Megszabadulnék ezektől a nehéz dolgoktól, sok fájdalmat hagynék, és nekem fájna maga a halál de nem nyomná a lelkemet ez az üresség. Ez is olyan abszurd, üresnek érzem magam viszont teljesen az érzelmeim irányítanak. Megélem őket minden egyes percben. Nehéz, azt érzem mintha, mintha Trauma a szívemen, a lelkemen kapaszkodna. Pedig elengedett, és én nem kapaszkodom. Boldog, Trauma boldog, boldog azzal akivel boldog akart lenni. Biztos szereti őt is a családja, épp ahogy engem is kedvelt. Azt hiszem, kedveltek. Ezt éreztem ott, szeretetet. Rossz ezt belátni, hisz soha többé nem fogom őket látni, és nem tudom miért de nagyon szerettem őket. Ettől borzalmas embernek érzem magam, mert nem az én szüleim, és nem szabadna. Traumát is rég el kellett volna felejteni, nem szeretni. Életem végéig fogok ezzel harcolni, az pedig nem tudom mikor lesz.

De boldogan szeretnék meghalni.

[kiforditom-szetszedem]

Magyarország egy többnyire zárt halmaz.

Amit itt leírnak, itt is ragad, mert nincs az a Google Translate, ami gyorsan és ingyen más nyelvre fordítaná. Ahhoz munka kell. Meg idő. Magyarország elég zárt. Másról sem igen akar tudni, mert hát itt van a Föld köldöke, itt szívja magába az Univerzum a bölcsességet, ezért vagyunk olyan kiváltságos hely! Elég zárt hely amúgy. Átjárni át lehet rajta hamar, 4-5 óra keresztül kasul, de ahhoz az egyik végén túlról kell indulni, hogy legyen lendület, meg hogy az ember ismerjen más irányokat is, mint a Befele, Bentről, Rajtunk át, Belőlünk indulva, Ideérkezve, meg hasonló hungarocentrikus keringési rendellenesség-nevek.

Egy magyar, egy "igazi magyar" sosem fogja igazán megérteni, mit írnak mások. Mert azt hiszi, róla írják, miatta. Imádatból, utálatból, de mindenképp hozzá kötődően, pedig van másnak jobb dolga is, mint mindennapi kenyerét ecettel enni. No, nem mintha a magyar az ecet volna, látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk: máris eltűnt a kontextus kendtek főiben, pedig én is csak egy kis, kintről látó volnék - az ecet a befele savanyodás.

Láttam én már máshol ugyanilyen besavanyodást: népcsoport kiépít magának mindent, lezár minden kaput mások felé, más gyereke nem játszhat az ő gyerekével, mert túl "liberális", "tisztátalan", meg egyébként is: más. Nem is kellett őket gettóba terelni, építettek ők, maguknak nagyot, széleset, de zártat. Azóta csak feketék, fehérek, vagy fekete és fehérek, de nem tarkák, összefut a nyál az ember szájában, ha látja e savanyúságot. Mert hát a friss illathoz szellőzni kell, a savanyú meg a tejnek sem jó, így lesz majd Magyarhonból is egy nagy túró, ha nem lesz itt szellőztetés!

[thefuckingtruth]

Ès végül nem az volt a legnehezebb ,hogy hozzà kellett szoknom ,hogy már nem vagy az èletem része, hanem az ,hogy el kellett fogadnom ,hogy minden okkal törtènik. Az èn mesèmnek nem te vagy a főhőse,ahogy én sem a tiédnek. Sosem fogok megbànni egy pillanatot sem az együtt töltött időből és a szívem egy része mindigis a tiéd marad , de be kellett làtnom ,hogy ez jobb lesz ìgy, fejlődnöm kell ,magamon kell dolgoznom ,mert felemésztett a szeretet amit neked adtam ,elvesztettem önmagam ,miközben próbàltam mindent úgy alakítani ,hogy a mi történetünk sose érjen véget.

[kinlodok]

Nem az idő segít, hanem ahogy telik az idő, elfogadod, hogy az egész életed úgy szar, ahogy van, és sosem lesz jobb.

[dajkag]

"A japán szamurájok rituális öngyilkosságát, a szeppukut nyugaton sem kell bemutatni senkinek. A hasfalon ejtett vágás a szégyentől való megtisztulást szolgálja. A szeppuku elkövetője dicsőséges halált hal, családjának nem kell többé cselekedetei miatt szégyenkeznie. Talán kevésbé közismert tény azonban, hogy a hason ejtett seb eredete abban a hitben gyökerezik, hogy a szellem a gyomorban lakik, a szeppuku aktusa pedig a halál pillanatában lehetővé teszi annak felszabadulását."

Az elmúlt egy évben, ha nem is teljesen tudatosan, de sok energiát fektettem abba, hogy megerősítsem az emberi kapcsolataimat vagy épp egy huszárvágással metsszem el azokat, amelyek semmilyen szempontból nem tekinthetők építő jellegűnek. Ennek a folyamatnak a legfőbb részeként nagyon nyíltan és nagyon őszintén beszéltem bizonyos emberekkel az érzéseimről és arról, hogy hogyan is gondolkodom úgy összességében a világról. Ez vezetett el odáig, hogy sikerüljön magam előtt is beismernem bizonyos dolgokat és elfogadni azokat.

"A helyesen kivitelezett szeppuku 2 vágásból áll. A szamuráj az ágyékába döfi a pengét, és felrántva ejt egy vágást hasfalán. Ezt követően hasfalának bal oldalába döfi a kardot és jobb oldalra vágja fel. A második vágás az első fájdalmaiból adódóan jelentős koncentrációt kíván. Emiatt különös tisztelet övezi a sikeres, pontos és a minél hosszabb második vágást, melynek kivitelezésére nem minden szamuráj bizonyult képesnek."

Az egyik fontos lépcsőfok egyértelműen az volt, amikor sikerült elfogadnom, hogy szerelmes vagyok V-be. Ez több dolog miatt is küzdelem volt , de leginkább azért, mert tudtam, hogy egy teljesen lehetetlen helyzetbe kerültem, és talán életemben először nem a kölcsönös vonzalom vagy az összhang hiánya miatt van ez így.

Mindenesetre a következő lépés az volt, amikor egy kora májusi hajnalon, egy hosszú beszélgetés közepén elmondtam Andornak azt, hogy “hát bazmeg, az van, hogy kurvára szerelmes vagyok a V-be”, ami elég nehezen jött ki, ő pedig nehezen értette meg, hogy miért van ez, miért pont a V, hogy hogy jött ez az egész, de úgy éreztem, hogy hatalmas lépés volt, és a teher egy része leesett a vállamról. Könnyebb lettem, ráadásul a kettőnk egyébként furcsa baráti kapcsolatát is megerősítette ez, és hogy a maga különös módján próbált (és próbál) megérteni engem, hogy miért pont a V, aki amúgy tudom, hogy az ő szemében sosem volt például egy tipikus jónő, és ez neki meg általában fontos.

"Ha az elkövető megejtette mindkét vágást, a segédje levágja a fejét a hosszúkard segítségével úgy, hogy nyakának elülső felét ne vágja át, így a fej nem esik le. (…) A lefejezés lényege, hogy elkerüljék, hogy a szeppukut elkövető a halál előtti fájdalom miatt megszégyenüljön."

Az utolsó lépcsőfok egyértelműen az volt, amikor három hete V-vel beszéltem erről. Talán soha annyira jó estém és annyira őszinte beszélgetésem nem volt még senkivel az életem során -36 vagyok- és nemcsak éreztem, de tudtam is aznap, hogy ő is komolyan vesz és fontos számára az, hogy őszinte vagyok vele. Nem fagyott meg a levegő és nem tört el látványosan semmi, utána még órákat beszélgettünk erről - és minden más dologról - és úgy váltunk el egymástól hajnal kettő előtt, hogy mindketten elmondtuk a másiknak, hogy igen, jól éreztük magunkat. De azért egy kicsit ezután minden más lesz, legalább egy ideig. Nekem meg valahogy sosem volt még ennyire fontos az, hogy valaki megfogta a kezemet és megölelt, még akkor sem, ha tudtam, hogy épp más mellé megy haza aludni, én meg másnap reggeltől megsemmisülök.

Korábban, ha őszintén beszéltem az érzelmeimről, mindig azt éreztem, hogy csak támadási felületet biztosítok másoknak és nagyon kellemetlenül éreztem magam emiatt, mármint hatalmas szégyenérzet kerített ilyenkor a hatalmába napokig, szóval próbáltam mindent elnyomni, mert ezek úgyis bagatell dolgok, amik idővel majd elmúlnak, ugye? És egy ideig most is az járt a fejemben, hogy hát csendben kellett volna maradni, tűrni, akkor talán minden jobb lenne, talán nem omlik rám az egész életem kibaszott kártyavárként. Vagy legalább nem ilyen formában. Vagy mit tudom én.

Most azonban úgy gondolom, hogy sikerült végleg áttörni egy láthatatlan falat. Hogy ha csak egy nagyon erős költői túlzásként is, de itt vagyok, felvágott gyomorral, beleim a padlóra omolva, és szeretném, ha látnák és ha senki nem szörnyülködne ezen, mert nincs benne semmi szégyenteljes. Sajnos ember vagyok. Elbuktam és összeomlottam. Minden téren. De legalább nem hunyászkodtam meg és a leggyengébb, legsebezhetőbb pillanatokban is kiálltam, és mindezt úgy érzem, értékes dolgokért tettem. Így azt gondolom, hogy már semmi olyan nincs az életben, amiben ezután ne lehetnék véresen őszinte. Mert megmutattam mindent. És bármennyire is elviselhetetlenül fáj, talán van ebben az egészben valami jó is.

Mégpedig az, hogy nem szégyellek semmit. Egyáltalán. Kizárólag büszkeséget érzek. Mérhetetlen büszkeséget*. És azt, hogy történjen ezután bármi, úgy gondolom, a szeretteimnek sem kell szégyenkezniük miattam. Remélem, hogy neki sem.

"A szeppuku hagyományát -véleményem szerint- európai ember sosem fogja megérteni, sosem lesz képes mélyen átérezni fontosságát."

[drakvuf]

Házasodna a gazda VII/7: Legyen tánc

Józsi gazda még mindig a leveleket olvassa. Az utolsó jelentkező, aki meg akarja hódítani Diuska.

A nő szeret technora táncolni és szerinte ezzel fogja elcsábítani a gazdát. Úgy látja, hogy a férfi érzéki lélek és ő pont ilyen párt keres.

Diusnak tetszik, hogy a gazda kitartó és még egyszer belevágott a műsorba. A férfi azt mondja ő is nagyon szeret táncolni, bár azt nem említi, hogy technora. Szerinte jól ki fognak jönni.

Józsi bevallja, hogy ő már a kristályos nőnél elégedett volt a felhozatallal, de most már biztos benne, hogy nem fog unatkozni.

Anikó megkéri a gazdát, hogy válasszon a hölgyek közül. Az 55 éves férfi azt mondja, hogy inkább 40-esekkel ismerkedne, mert afölött már öregek neki a nők. A műsorvezető megkérdezi, hogy sosem akart-e idősebb nővel ismerkedni, amire a férfi kineveti.

József nagyon hálás Anikónak a kiváló felhozatalért és ad neki ez��rt egy doboz epret. Megkéri a nőt, hogy a képeket hagyja itt, hogy legyen mire recskáznia nézegethesse őket.

Vivien gazdánál végre megülik a szörnyeteget. Sanyi az első aki lóra pattanhat.

Balázs szerint a férfinek úgy megy ez, mint a csajozás. Sehogy. Nem mintha neki jobban menne. A gazda azt mondja, hogy ettől holnap izomláza lesz.

A férfi vicceskedni próbál, hogy max izomhelyláza lesz, mert a satnya testén nincsenek izmok. Nem edzel? - kérdezi Vivi. Edzegetek - hazudja a férfi.

Utoljára Roli lovagol. Azt mondja ő már Egyiptomban ült tevén, szóval van egy kis gyakorlata.

A program végén megkérdezi a férfi van-e még valami móka estére? Nekik nincs, de Balázst elrabolja a gazda egy kis dumcsira.

Vivien azzal kezdi a beszélgetést, hogy nem látta a férfin, hogy nagyon megviselte volna, amikor Tinder randira ment a gyerekéhez ment és otthagyta őket. Balázs szerint ez nem probléma egy kapcsolatban se, ameddig a jövőbeli célok közösek. A férfi megkérdezi, hogy Vivien szub vagy dom. A gazda azt mondja, hogy bár keménynek tűnik, nagyon befolyásolható. Előző faszija 20 évvel idősebb volt, ami mindkettőjük szerint tré és tudjátok mit jelent. Szerinte 22 év múlva pont úgy fog gondolkodni, mint az öreg fasz. Lehet én nem figyelek eléggé, de ezeknek a beszélgetéseknek se füle, se farka.

Másnap Vivi megkönnyebbülten lapátolja a lószart. Azt mondja örül, hogy sikerült leredukálnia három főre a versenyzőket. A legjobb fej srácok maradtak. Emlegetni kellett őket és meg is jelennek. Vivi kiosztja nekik a melót. Balázs viszont nehezen tud koncentrálni, mert állítása szerint a gazda nem létező segge eltereli a figyelmét.

Drágáim, eljött a drakvuf seggformáló tanácsadás ideje. Ha olyan kerek segget akartok, mint amilyen nekem van, ezt a három lépést kell követnetek:

rendszertelen edzés

rendszeres zabálás

kreatin

A gazda valószínű ebből csak az első lépést követi és láthatjuk is a silány eredményeket...

Balázs megjegyzi, hogy jobb lenne, ha tengeri malacokat tartana a gazda, mert azok kisebbet szarnak. Vivi megdicséri Rolandot, mert a többiekkel ellentétben, ő nagyon szép munkát végez. A férfi elmondja a kamerának, hogy a szarlapátolás testhez álló munka neki.

A másik két férfi a közelébe se ér a szar sommeliernek.

Begurul Anikó a tanyára. Elégedetten nézi, ahogy a férfiak dolgoznak. Megkérdezi Rolit, hogy mint később érkezőnek, sikerült-e már beilleszkednie. Persze. A műsorvezető félrehívja a nőt és megkérdezi ki tetszik neki a legjobban és miért Roli? A nőnek bejön, hogy milyen dolgos a faszi, de úgy érzi kicsit túl is tolja már.

Anikó aztán arról érdeklődik külsőre ki néz ki a legjobban? Nehéz kérdés, mert mindhárom szarul néz ki. Megkérdezi a műsorvezető kivel volt már randizni? Senkivel. Azt mondja a kerítő, hogy jó lenne belehúzni, mert lassan haza kellene küldenie valakit.

Anikó lebassza a fiúkat is, hogy nem volt még randi, aztán elbúcsúzik tőlük.

Máté gazda elhívja a bestie-jét, aki végigszagolja a kérőit.

A srác viszi el őket a szállásukra és közben felméri a csajokat. A hölgyeket a bútorgyárban helyezi el a gazda, ahol amúgy a tanya mellett dolgozgat.

Félrehívja a pajtiját és megkérdezi ki jön be neki. El is mondja, de mivel a neveket nem tudják még, elég nehéz beazonosítani őket. Az biztos, hogy a két szőkét, Marcellát és Vivit említik.

A gazda kifakad, hogy milyen nehéz négy lányt kiválasztani a kiváló felhozatalból. Megköszöni a barátjának, hogy elhozta őket, de reméli nem jön többet.

Miután visszatér a hölgyekhez, Vivien félrehívja kicsit Mátét. A lány kitalálta, hogy neki dolga van és nem tud maradni.

Azt mondja, nem tudja otthagyni a munkahelyét, de szerette volna megismerni a gazdát. Úgy érzi mindenben passzolnak, bár kicsit zavarja, hogy fiatalabb. ÉLETEM, MI A FASZÉRT JELENTKEZTÉL AKKOR Gondolom, hogy csalódtál bennem. - mondja a lány. Hát, nem... - hazudja a gazda.

Vivien elbúcsúzik a lányoktól is, akik nagyon nem sajnálják, hogy elmegy. Máté viszont tényleg megborult egy kicsit. Azt mondja, neki az első pillanattól szimpatikus volt a lány és most csalódott. Megbántotta.

A fiú közli a lányokkal, hogy ennek a bulinak így sajnos ma vége. Menjenek aludni egy tetszőleges kanapén.

Túl sokáig nem tudnak pihenni, mert kora reggel már ezerrel dolgoznak lent a bútorgyárban. Mivel aludni nem lehet, beszélgetni kezdenek a lányok. Milla elmondja, hogy egyetemista, kommunikáció és média szakos.

Linda ezen teljesen befeszül, mert szerinte akkor a lány tud úgy kommunikálni, hogy az nekik rossz legyen. De geci buta vagy életem.

Megérkezik a gazda és hoz pár parizeres zsömlét a lányoknak ebédre. Megkérdezi milyen a bútorgyárban aludni? Jó -hazudják a lányok. Bejelenti, hogy két lánynak hamarosan mennie kell. Ezen meglepődnek, mert azt hitték csak egyikőjüknek kell távoznia, mivel Vivien tegnap lelépett.

Betoppan Anikó. Félrehívja a gazdát, aki gyors up-to-date-eli a műsorvezetőt, majd átnyújt neki egy borítékot. Ebben az egyik lány levele és képe van, akit Máté nem akart a válogatóba hívni, hanem egyenesen a top 4-be képzelte.

Ezért közli a kerítővel, hogy hozza ide neki a lányt. Azt mondja a fiú, hogy ő egyből egy vacsorás randira fogja vinni a csajt és utána fogja bedobni a többi kérője közé. Anikó belemegy a játékba, de cserébe ráparancsol, hogy azonnal zavarjon haza pár versenyzőt. Máté elindul közölni a rossz hírt.

Krisztián gazdánál még mindig van egy kis feszkó Anita miatt.

Vivien úgy érzi nem fogják újra látni a nőt a tegnapi után. Heni azt várja már, hogy randira vigye a gazda, mert a többiekkel ellentétben ő még nem nagyon volt kettesben a férfivel.

Csatlakozik hozzájuk Panni és kiülnek lopott meggyet csemegézni. A lány elmondja Vivinek, hogy a gazda azt mesélte a randijukról, hogy bár jól érezte magát vele, de néha túl sok volt neki. A szőke nő megrágja ezeket a szavakat, mint a lopott meggyet, aztán megrándítja a vállát és azt mondja nincs olyan, hogy valaki túl sok.

A lányok előtt úgy csinál, mintha nem fájt volna neki, de a kamera előtt elsírja magát.

Megérkezik a gazda és meglepetten látja, hogy Anita sehol. A férfi elszalad telefonálni, addig a nők játszhatnak a gazda szerszámával.

Krisztián attól tart, hogy a tegnapi összeszólalkozás után a nő hazament. Sikerül elérnie a jóga oktatót, aki elmondja neki, hogy a kislánya miatt nem tud most ott lenni, mert nyüszi. Este megpróbál csatlakozni hozzájuk.

Miután letette a telefont, a gazda elmondja nekünk, hogy örül, hogy minden rendben van és mivel ő is szülő, megérti Anita problémáját.

A nagy örömre elviszi a lányokat birkát nyírni. Ő gecire utálja ezt a munkát, szóval örül, hogy rá tudja sózni a hölgyekre. Vivien még mindig rühell dolgozni, de Krisztiánért ezt is megteszi.

Panni megint rágerjedt a gazdára. A szexi karjai nagyon bejönnek neki. A gazdának is bejön a lány. Azt mondja ebből a szögből pont le tudta stírölni a melleit. A birka viszont elszalad.

A sikertelen nyírás után rossz híre van a lányoknak. Valaki hamarosan hazamegy.

[fovarosiblog]

Sorozatok

Tessék, akkor itt az én listám a kedvenc filmsorozataimról az elmúlt 46 évből.

1899 (NETFLIX)

Mindössze 8 epizód. Egy hajóútnak indul, amit egy németektől az angolok által átvett hajóval hajtanak végre. Tipikus századfordulós szitu, mennek Amerikába egy jobb élet reményében. Aztán egyre furább dolgok derülnek ki az utasokról, aztán egyre megmagyarázhatatlanabb dolgok vezetnek újabb és újabb csavarokhoz. Minden rész nagyon izgalmas. A Dark alkotóitól.

DARK (NETFLIX)

Iszonyat profin megírt, nagyon izgalmas, de nem túl félelmetes sorozat. Egy német kisvárosban indul a sztori: egyik napról a másikra eltűnik egy gyerek. Azt már csak mi, nézők tudjuk meg a sorozat elején, hogy nem halt meg, hanem visszament az időben. Egy atomerőmű, egy barlang, pár eltitkolt múltbeli esemény teszi izgalmassá a folytatást. Ja, és a főcím mellett a zene is eszméletlen jó. Egy hátránya van: nagyon sok szereplővel játszik a sorozat, nehéz követni a sok szereplőt a több idősíkon. Én konkrétan leírtam a családokat, a családtagok neveit, hogy tudjam követni az eseményeket. Az első két évadot mindenképpen nézd meg. A harmadik évad nekem már sok volt, azt már nem néztem végig.

THE GOOD PLACE (NETFLIX)

Nagyon szórakoztató, jó humorú sorozat az emberi esendőségről, jóról és rosszról. Amikor a szőke hölgy végül rájön, hogy hol van, hát az a mondat azóta is mém - nem akarom itt és most lelőni a poént.

CHERNOBYL (HBO)

Már ma klasszikus darab a 2019-es sorozat. Iszonyat jó sorozat, mert nem dokumentumfilm. Bár törekedtek erősen a történelmi hűségre, a figurák szinte kivétel nélkül valós történelmi szereplők. De nem ezt tették meg lényegivé, hanem azt helyezték fókuszba, hogy ez a katasztrófa hogyan történhetett meg. Hogy mi az, ha az állam nem működik, ha felelőtlen emberek kerülnek felelős pozícióba. (Ne feledjük, 2017 és 2021 között az amerikai elnököt Trumpnak hívták.) Innen jön a klasszikus mém is: a sugárzásmérővel mért 3.6-os értékre mondott not good, not tragic.

THE LAST OF US (HBO)

Valamiért mindig az jut eszembe erről a címről, hogy lasszófasz, pedig az nem is jelent semmit. Általában véve totál hidegen hagynak a számítógépes játékokból készült filmek, mivel sosem vonzottak annyira a számítógépes játékok. Ez viszont üdítő kivételnek bizonyult. Az, hogy folyton újabb és újabb helyszínek felé mennek tovább, ahol újabb és újabb akadályokba ütköznek, eléggé mutatja, hogy itt egy ilyen adaptációról van szó, de itt végre sikerült egy jól kitalált sztorit végigvinni. Jók a karakterek, mindig van min izgulni, és az epizód végén nagyon akarod tudni, hogy innen mi lesz tovább. Ja, és ha egyszer véget ér a sztrájk az amcsiknál, akkor majd valszeg lesz egy újabb évad is belőle.

LOST IN SPACE (NETFLIX)

Elsősorban tinédzser korú gyerekeknek szánták ezt a "netfilxes e.t."-t, de jó lett, felnőtteknek is izgalmas. Mindig van benne valami izgalmas újdonság, és közben szájbarágás nélkül tanít arra, hogy állj ki a másikért, hogy együtt erősebbek vagytok, és még sok minden jóra. Amúgy ezt német nyelvtanuláshoz is be akarom majd vetni: németül, német felirattal újra végignézni az egészet.

STRANGER THINGS (NETFLIX)

Nekem a 80-as évek nosztalgia is beszippantós volt a walkman-es, utcán bicajozós világgal, az akkori zenékkel, bár a vasfüggöny túloldalán nyilván nagyon másképp volt ez, mint a trabantos oldalon. De a sztori is jó, a gyerekszínészek is jók, van benne felődés, nem csak ugyanannak az elpuffogtatása újra és újra - amiért például a Gotham-et hamar otthagytam.

BIG LITTLE LIES (HBO)

A sztori egy tökéletes világ leírásaként indul: kőgazdag családok egy tengerparti sáv mentén, mindenkinek szép a háza, új az autója, és az övé a világ legcsodásabb gyereke. Aztán kiderül, hogy ezek az emberek nagyon is esendők, az ő kis hibáikkal együtt. Aztán kiderül, hogy kis hibák helyett... de nem akarom lelőni a sztorit, nézd meg, nagyon izgi, thriller jellegű sorozat, részről részre egyre durvuló helyzettel.

PHILOMENA CUNK SZERINT A VILÁG (NETFLIX)

Rég láttam már ennyire röhögős sorozatot. Nálam ennek a kategóriának a Monty Python lesz az örök istencsászára, de ez a sorozat is rohadt jó poénokat dobál be játszi könnyedséggel. Habkönnyű szórakozás, de végre egy sorozat, aminél rendszeresen fel tudtam hangosan röhögni, hogy ÚÚÚRISTEN ÁÁÁÁ....

És most jössz te: adj hozzá még egy ajánlót!

[csacskamacskamocska]

Szerelem és arcmaszk

Feltettem egy arcpakolást amiből végül ilyen lehúzható maszk lesz és szerintem az a része tesz legjobbat a bőrnek amikor lehúzom, és csípi -húzza a bőrömet. Nade amíg ez van, addig nincs szemüveg, addig meg nem látok. Viszont ráérek. Vakon. Már reggel fogmosás közben is foglalkoztatott ez a dolog, hogy SÉMAKÉMIA Nagyon röviden, ragaszkodunk ahhoz, hogy azzal legyünk, akivel megvan a kölcsönös vonzódás, a „kémia”, szokták mondani, ami alatt azt a megmagyarázhatatlan csodálatos dolgot értjük, hogy.... én nem tudom, hogy KELL? Hogy akarom őt? Megbasznám? Sőt életem végéig vinném neki ágyba a kávét (és megbasznám) vagy akarom nézni, baszki csak legyen itt velem és bámulhassam, néha beszéljen hozzám, legyünk együtt, egymásban, testileg lelkileg. De lehet, csak egy könnyed dolog, egy „hoppá, ő az!” gondolat. Nade a lényeg, hogy tudod, tudom milyen amikor megvan a kölcsönös vonzás. Imádjuk ezt az érzést, akarjuk, nem adjuk alább, szerelem nélkül nem érdemes csinálni az egészet! Erre most azt mondják nekem, hogy e mögött nem a hormonok állnak, hanem a hormonomat befolyásoló gyerekkori vágyképek és traumák, azok a beidegződések, sablonok amiket egymásnak tudattalanul mutatunk és amire minden észérv ellenére cuppanunk rá mint csecsemő a csecsre? Komolyan? Lehangoló :( Azt hisszük, hogy valami szépet meg különlegeset keresünk, de kiderül, hogy tényleg fuss, ha szerelmes leszel, mert a szart habosítod magad körül? Azért volt megrázó ez a sémakémia téma, mert amíg Popper és Müller és Csernus, Orvos, Pál Feri és és a többiek arról beszélnek, hogy hogyan enyhítsd a problémákat a kapcsolaton belül, hogyan legyél jobb partner, kommunikálj asszertíven, ismerd meg a kapcsolat dinamikáját, a változásokat, addig a sémakémia azt mondja: ami szar az azért az, mert volt valami szar a gyerekkorodban. A választásod, a szerelmeid abban gyökereznek. Kész, nincs itt semmi látnivaló, lehet hazamenni! nem a faszod áll fel, hanem az agyadban a kis hóbort, hogy jujj, ez pont olyan geci, mint anyám amikor dolgozott és le se szart, amikor kihasznált, ugráltatott, és már be is indulnak a hormonok, áááááá, anyaaaaaaaaaa!!!! szerelem. Nem kell az odaadás, az elérhetetlen elfogadás indítja be a kémiát. Passzol ez persze a freudi elgondolásokhoz mg sok minden máshoz is, de látom magam előtt, ahogy a pszichológus hallgatja a nyűglődéseinket, magában meg azt mondja, na, ez is a sémakémia áldozata, kurva unalmas az egész, de úgy se értené, valahogy rá kéne vezetni. Mennyi idő az? 6 hónap, 6 év? Egy jó kapcsolatban talán el lehet mondani, hogy nézd, látom ahogy változol, ahogy változtál az évek során. Nem gondolod, hogy ez ezért meg azért van? A társunk nem a pszichológusunk. De a társunk szeret, jószándékkal van, pozitív előítéletekkel irántunk és végtelen sok ideig ingyen hajlandó a beszélgetésre, így sokkal értékesebb, mint egy pszichológus. És naiv vagyok, persze. Alig-alig látok ilyen kapcsolatot. Vagyis... amikor látok két embert, aki harmóniában vannak még akkor is, amikor bevásárolni mennek az autóval, nem a feszkót öntik egymásra, az feltételezi, hogy ilyesféle beszélgetések vannak az életükben. Mert ezek a szigetek biztosítják, hogy még egy lélekvesztővel is elevickél a kapcsolat szigetről szigetre. Fasz se akar egy állandó terápiában élni! De olyanban sem, ahol sosem hallgatják meg az érzéseit vagy a gondolatait magáról meg a másikról.

Szóval simán lehet, hogy a szerelemnek rozsdás szar meg veszélyes, időzített bombákkal teli rakott mozgatórugói vannak amikről fogalmunk nincs, csak vonzódunk az ilyenhez olyanhoz, ezt már tudjuk, aztán rábaszunk. Ezen sokkal kevésbé tudunk változtatni, mint azon ahogy A MÁSIK EMBERT kezeljük. Mégcsak nem is magunkat. Szeretlek. Lehet, hogy nem jól, nem tökéletesen, de szeretlek téged és azt akarom, hogy jól érezd magad az életedben. DE szeretném magam jól érezni a saját életemben és a tiédben is.

Na, leszedem ezt a maszkot, mert már kényelmetlen. Szebb nem leszek tőle, de megvan az érzés, hogy tettem valamit értem.

[banatostenger]

Vallomás..

Kedves volt másik felem,

Remélem egyszer eltudod ezt majd olvasni…Szóval hol is kezdjem. A történetünk véget ért.

Tudod mindig hittem a csodákban, úgy gondoltam ez is olyan lesz…sajnos nem lett. Szerettem minden egyes pillanatunkat, mikor a kocsidban énekelhettem, mikor elvittél télen magaddal és együtt karácsonyoztunk, vagy mikor az éjszaka közepén beöltöztünk jelmezbe mert viccesnek találtuk, vagy mikor éppen kikunyeráltam tőled egy cigit. Minden pillanat mai napig feltört bennem, de el kell hogy engedjem ahogy téged is elengedtelek. Sok dolgot köszönhetek neked, mert megtanítottál élni és boldognak lenni, ugyan akkor megtanultam hogy sokszor fel kell nőnünk az érzelmeinket irányítani…megtanulni vezetni és kezelni. Köszönöm hogy mindig mellettem áltál mikor nem volt ott senki. De szó mi szó fáj… fáj hogy ilyen könnyen elengedtél. Vártalak… és várni is foglak még talán egy ideig, de már nem tudok veled menni tovább az úton. Egyedül kell ahogy te is ezt választottad. Remélem azért valahol most is boldog vagy és már nem gondolsz rám. Hiányzol és hiányozni is fogsz…. Hiányzik a csókod, az érintésed, ahogy a hajam a fülem mögé hajtod, vagy mikor letörlöd a könnyeim. Talán nem én lettem neked szánva vagy talán igen, remélem egyszer még látlak azért boldogan ha mással is de boldogan élni. Tudod vicces, azóta elkezdtem edzeni, foglalkozok szabadidőmbe többet az autókkal, most fogok pont venni egyet amit sajnálom hogy nem làtsz… hisz te mondtad érjek el a céljaim, nézd ! megfogom csinálni. Remélem te is ezt teszed majd és boldogan emlékszel vissza azokra a percekre mikor nem hagytalak magadra…tömérdek érzelem kavarog bennem, tudod? Egyszerre utállak és szeretlek… Utállak, hogy itt hagytál és talán már mással vagy, de ez az élet rendje nem? Lehet neked is jobb így, csak légy boldog! Egyszerre meg szeretlek és bennem van még a hiányod de tudod egyenlőre én is el akarlak felejteni. Remélem minden rendben és nem hajszolod túl magad, sokat pihensz és oda figyelsz magadra. Remélem a szüleid is sok dologban támogatnak téged és nagyon szeretnek! Mindenki nagyon szeret csak sose veszítsen el az az embert akit megismertem nem is olyan rég… fontos vagy mindenkinek és maradj olyan nagyon kérlek amilyen vagy, ne dobd el magad mert nagy szíved van csak nem mindenki veszi észre. Ne haragudj rám ha bármikor kudarcnak érezted a kapcsolatunk, sosem akartam rosszat. Sokat hibáztam amit nagyon is bánok de azóta minden percben próbálok egy jobb ember lenni! Még jobb és vissza térni ahhoz az énemhez akit megismertél! Fejlődők és fejlődni akarok még… már nem akarom feladni ahogy feladtam a kapcsolatunk. Küzdeni akarok ès fogok is! Kérlek ne haragudj a sok butaságért, meg akartalak védeni a múlt fájdalmaitól, sosem akartam olyat tenni veled ami neked rosszat adott volna, remélem ezért ezt tudod, mindig figyeltem rád még ha azt érezted nem is! Nem eleget foglalkoztam a te érzelmeiddel, ezért nem te vagy a hibás…Remélem te sem adod fel és napról napra jobb leszel, csináld azt amit szeretnél! Fiatal vagy, érettségiz le, csinálj szakmát! Dolgozz meg a pillanatokért! Sose legyél gyáva! Hidd el, hogy jó vagy és erős mindenkinél jobban! Ebben a világban előny ha jobb vagy és ügyesebb! Találd meg azt amit akarsz csinálni! Légy vakmerő ne félj az új dolgoktól, és cselekedj mert egyszer már túl késő lesz! Szeress mert csalódni nem hiba, hanem tanulság… Élj egy olyan világban amiben akarsz!

Remélem megérted, hogy minden dologban van valami szép ès sosem adod fel! Kérlek emlékezz majd egyszer rám azért!

Szeretlek!