#soha senki

[kenyszerjatekos]

Úgy érzem, hogy engem soha senki nem ért meg.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Sírni a fájdalomtól mert tudod hogy hiába írtál neki több üzenetet, tudod hogy nem fogja megkapni őket, nem fog rájuk reagálni soha. És tudod miért? Erre rájönni a legrosszabb:

Azért mert már rég elveszítetted Őt

[meridaabator]

Családállítás-szerintem kuruzslás

Sziasztok!

Voltam családállításon és elviekben hétig "csendesednie kell" az "energiáknak", ahhoz hogy hasson, ezért nem lehet beszélni róla.

Nomármost, SZERINTEM, ha én lázas vagyok, és beveszem a Kalmopirint, akkor menjen le a lázam akkor is, ha nem beszélek róla meg akkor is, ha beszélek róla. :-)

Úgyhogy beszélni fogok róla.

Angster Máriánál voltam, nála 10.000 Ft, ha csak résztvevőnek mész, és 40.000 Ft akkor, ha állít is neked.

Eredetileg úgy voltam vele, hogy csak résztvevő leszek, aztán a második állítás után - 11-en voltunk és lement az első kettő - én úgy gondoltam, hogy soha többet ide nem fogok visszajönni, tehát ha tudni akarom, hogy milyen hatása van rám a családállításnak, akkor az csak úgy fog kiderülni, hogy kiülök és állítunk nekem családot.

Így is történt. Az volt a kérdésem, hogy "nincs párkapcsolatom és mit tehetnék azért, hogy legyen".

Kiderült, hogy 25 éve nincs kapcsolatom, az utolsó nővel volt. Akkor mivel balkezes vagyok, és biszexuális, a feltett Anya, apa és én mellé a színpadon, kiválasztatott velem egy "ikret", és megmagyarázta, hogy anyám valószínűleg méhen belül ikerterhes volt, csak az egyiket elvesztettük.

Aztán mondatokat kellett mondanom, ilyeneket, hogy "szívesen átadtam volna a helyem, de engem senki nem kérdezett", meg ehhez hasonlókat.

A végén pedig behívott még egy ikret, egy "fiúikret", mert bieszexuális vagyok, lehet, hogy hárman voltunk.

Kaptam házi feladatokat:

meg kellett vennem az Ikertörténetek című könyvet, hogy magamra ismerhessek

kellett vennem egy fiú és egy lány plüssmackót, és kitenni a polcra, hogy emlékeztessenek az ikervalómra,és hogy nekem a saját életemet kell élnem, nem az ikreimét

kellett írnom egy listát az univerzumnak, hogy milyen párt küldjön részemre.

KÉT TELJES NAPON át dühöngtem ezen az ezoterikus faszságon, meg azon, hogy hogy lehettem annyira hülye, hogy ottmaradtam és végigcsináltam. De hogy biztosra menjek: vettem két macit darabját 800 Ft-ért meg írtam listát: rajtam nem múlik.

Nincs valami fórum, amely szabályozza a pszichoterápiákat? Mert ez szerintem egészen biztosan nem terápia, hanem valami parasztvakítás.

[viking84chef]

Óriási!

A jól megtervezett nyugdíj 👍👍👍👍

A bristoli állatkert mellett egy parkoló található, amely 150 személygépkocsi és 8 busz számára biztosít parkolást az állatkerti látogatások ideje alatt. 25 évig a jegyeket egy nagyon kedves és udvarias parkolóőr adta ki, az árak autóknak £1.40 és buszoknak £7 volt.

Aztán egy nap, 25 év eltelte után, egyetlen munkanapot ki nem hagyva a parkolóőr nem jelentkezett. Az állatkert vezetősége felhívta a városi tanácsot kérvényezve egy másik parkolóőrt. A tanács pár napos vizsgálat után azt a választ küdte, hogy a parkolás nem a város, hanem az állatkert feladatkörébe tartozik és ahogy eddig, ezek után is nekik kell megoldani.

Az állatkert jelezte, hogy a parkolóőr a város alkalmazottja volt, a tanács pedig azt válaszolta, hogy a parkolóőr nem náluk dolgozik, soha nem kapott tőlük fizetést.

Közben valahol egy spanyol vagy francia vagy olasz tengerparti villájában üldögélve élvezve a nyugdíjas életet egy parkolóőr élt vidáman, aki egyszerűen nap mint nap megjelent az állatkert parkolójában és begyűjtötte a parkolási díjakat, kb £560 naponta - 25 éven át.

Heti 7 alkalommal, 25 éven át ez az összeg több mint 7 millió font lett....és soha senki nem tudta még az illető nevét sem. 😁😉🤪

(London Times)

[dorka]

azt a szopatast egesz eletedben, ha nem veszed fel a ferjed nevet es maskepp hivnak, mas a csaladi neved, mint a gyerekede.

:(

meg soha senki nem hitte azt, hogy nem orokbefogadtam.

[ajtostolahazba]

Ezt most kiírom magamból, mert szarul vagyok és mivel senkit nem akarok terhelni a szarjaimmal, leírom ide, elvégre ez az én blogom vagy mi.

Az elmúlt egy év életem legrosszabb, legnehezebb, de egyben legszebb éve is volt. Kezdődött tavaly augusztusban a lányom válásával, ami engem jobban megviselt, mint őt, mert kurva nehéz volt kussban, a pálya széléről végig asszisztálni. Mert ez az ő élete, az ő döntésük, ők voltak benne, nekem az a dolgom, hogy elfogadjam, támogassam. Erre egy hétre szakadt meg az a 20+ éves barátság, amit azóta sem tudok hova tenni, de elfogadtam. Kurvára meggyászoltam, rengeteg munkám van benne. És októberben jött apu... Egy életmentő műtét, majd egy diagnózis, amit senki nem akar hallani soha. A karácsonyi covid majdnem elvitte, de összekapartuk, elkezdtük a kemót. Jól ment. Jól volt. Májusban voltak nálam utoljára. Az a nap olyan szép volt! Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, olyan önfeledt volt, olyan boldogok voltak itt! Akkurátusan fotózok mindent, minden alkalommal megörökítem a pillanatot. Annak a napnak a képe itt van kint. Úgy van bennem, meg ha most árnyeka is önmagának. Eleinte magamnak se mertem bevallani, de dokumentálni akartam mindent... Nem tudom mikor leszek abban az állapotban lelkileg, hogy egyszer sorba szedjem, időrendben..nem merem még, nem akarom. Egy hullámvasút ez az év, 3 hetes etapokban számolunk, mert 3 hetente kap új kezelést. Én viszem. Ritkán a tesóm is, de ő valahogy távol akarta tudni ettől magát, amiért haragudtam előbb, ma már megértem. És valahol hálás vagyok, mert 3 hetente olyan mély és intenzív volt a kapcsolatom apával, mint előtte soha. Mindent megbeszéltünk. Tényleg mindent. Nem volt semmi tabu. A legjobb barátom lett, a cinkostársam. Mindent kimondtam. Hogy mennyire szeretem, hogy milyen nehéz lesz, ha majd nem lesz, és azt is, hogy ha úgy érzi belefáradt, és nem bírja tovább, akármilyen nehéz is, az ő döntése és tiszteletben tartom. Miattam ne csinálja, ha ő maga már elfáradt.

Tegnap hazamentünk. Apa napok óta csak alszik, csont és bőr, iszonyat gyenge. Az étvágya hullámzó, de az elméje penge. Tegnap egész nap ébren volt. Kibotorkált segítséggel a konyhába, amikor ettünk, délután a lábtartós fotelben ült végig. Amikor anyuval meg a tesómmal kimentünk a temetőbe, ő Gwendivel maradt. Beszélgettek, nevettek.. Aztán este sikerült belediktálni meg egy szelet vajas kenyeret, szőlővel, dinnyével. Mielőtt elindultunk a temetőbe, bementem hozzá, hogy apa, indulunk, Gwendi itt lesz, sietünk. Jó legyél, rosszat ne halljak!😊 és megöleltem azt a törékeny testet és azt kérdezte: miért vagy hozzám ilyen jó?-mert szeretlek apa. Nagyon szeretlek! És este beszélgettünk és boldog volt. Fáradt, de nagyon boldog.

Ma sokkal gyengébb volt. Nyugtatom magam azzal, hogy elfáradt tegnap , hogy sok volt neki ( mert tényleg sok volt), de amikor anya azt mondta ma, hogy mondott valamit, teljesen elvesztettem a nyugodt kontrollt. "Olyan szép ősz van. Sétálok egyet".. Nem tud járni már...

Halálra vagyok remülve. Rettegek, hogy mikor csörren meg a telefon, mikor ér véget végérvényesen a gyerekkorom. De hátha csak túlreagálom. Mert minden pillanata tiszta, olyan okos és művelt, és a teste ugyan lassú, de az agya most is vág.

Szóval itt tartunk most. Mindeközben nyilván beletenyerelt az életembe egy betegség is, de valaki azt mondta, a sok keserűség miatt nem véletlenül lettem epebajos...nem tudom. Itt ez a látszólag erős és rendíthetetlen nő, aki vagyok, és kurvára félek. Minden nap ajándék, de még annyira szeretnék egy kis időt!

Az apukámmal...:(

[greenteaforbreakfast]

Egyik ismerős megvette az egyik erdei farmot, amiben minden berendezés bent maradt. Kibaszott nagy meló lesz kipakolni, de elképesztő kincsek is vannak. A három dolog, amit kiemelnék:

Homemade bogyószedő apparát, travel size.

Lemezjátszó, hozzá tartozó szekrénykével.

Telefonregiszter, vagy nemtom mi ennek a neve, de kurvajó. "Underphone" van ráírva, Mo-n is volt forgalomban. Lenyomod a megfelelő betűt, és felnyitja ott a noteszt. Teljesen érintetlen volt, soha senki nem írt bele.

Meg voltak még dobozok teljes fényképészfelszereléssel, szintén ebből az érából, egy teljes cipészműhely kicsit korábbról, egy teljes térképész/könyvelőiroda mindenféle mappákkal és kütyükkel, egy teljes bárszekrény, két rokka, meg még vagy 8-10 különböző hobbi/foglalkozás kellékei. Rengeteg gyönyörű kisbútor, vagy 30 régi bőrönd és táska, 10 nagy faláda, meg még amik nem jutnak most hirtelen eszembe.

Amúgy ez az:

A téli képek a két melléképület, mindkettő dugig minden szarral.

Én is akarok egy régi farmot.

[erosnekszulettem]

Ő azért különleges számomra mert soha életemben nem változtam senki miatt ennyit...

Soha senki miatt nem küzdöttem ennyit a saját démonaimmal...

Igazából soha sem küzdöttem még így ennyire elszántan szinte már megszállottan valaki miatt...

[csakszavak]

Egy részem a tiéd. Egy olyan részem, amit soha senki más nem birtokolhat. Mert az a részem már hozzádnőtt, s csak a tiéd marad örökre.

[diogenesz2020portugal]

4 éve írta @gondolatokabufebol kolléga, ma is aktuális:

Kicsit csapongok, mert mégiscsak nekrológ, vagy miafasz, és sokminden köt ehhez az egészhez, talán még több személyes is, mint ahogy azt valaha gondoltam volna.

Egyszer a Kéri azt mondta ezeknek, hogy ti vagytok a bőrdzsekis Lenin-fiúk, még anno, mikor a Bibó szakkoli alakult. Orbán ezt soha nem engedte el, és egyszer egy fogadáson meg is jegyezte a szakkollégium vezetőjének, hogy az a Lenin fiús dolog nincs elfelejtve.

'98-ban minden együtt állt, úgy ahogy kellett. Külső és belső támogatottság is megvolt, és valami elképesztő nyitottság nyugatról, 50+ év lemaradásból hihetetlen tempóban le lehetett volna faragni pár évtizedet, olyan lendületet adva a fejlődésnek, ami soha más korban nem adatott meg. De nem…

Csak a harács indult. Ráadásul azonnal.

Egy régi családi barát dolgozott akkor az APV-nél, ő mesélte, hogy amikor “a fiúk” átvették a hatalmat, neki 6 hónap után elege lett, felállt, mert ehhez nem volt már gyomra. Pedig látott már épp eleget a szociktól.

Nem volt igazi, klasszikus értelemben vett polgárságunk sosem. OK, most sincs, de ebben már azért bőven benne van az ő kezük is. Márai nem véletlen nem találta meg ezeket a hagyományos értékrenddel bírókat csak a Felvidéken és Erdélyben. Pesten? … hát amit az osztrákok meghagytak leginkább. Meg a felkapaszkodott paraszt, ami Móricz világából olyan részletesen kirajzolódik. Orbán csak harácsolni akart, mint ezek, uradalmat kívánt, roskadó asztalt, ahova néha a sáros csizma is felfér, de roskadó polcokat nem.

Wass Albert azért lett ilyen népszerű, mert modoros, szirupos nemzeti pánlikával átkötött szarjait műveit könnyű emészteni mint az ezeréves hármashatárnál összeszorított lélekkel távolba meredő búbánatot.

Márai azért, mert senki nem olvasta tisztességgel:

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a ��jobboldaliság’ címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint ‘keresztény magyar ember’, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert ‘keresztény magyar úriember’, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem ‘keresztény magyar’ vagy ‘úriember’, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a 'jobboldali, keresztény, nemzeti’ világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül."

Gondolom az épp 120 éve született Grossschmid Sándor Károly Henrik pont olyan emlékévet kap majd, mint tavaly Ady. Jó az utóbbi verseivel már a gimnáziumi tananyagban is baj volt, de ha még a prózáit is olvasták volna…

"Elképzelünk némely ismerős vidéket. Milyen komor gyász honol tegnap még vidám kúriákon. A Rudi vagy a Jancsi családok ékei menesztetnek a főispánságból. Andor nem lesz többé képviselő. Tisza István nemzeti intelligenciája nyolctized részében teljesen a politikából s politikai nexusaiból él. Nagyváradon beszélték, s tanúk esküsznek reá, hogy igaz. Egy dzsentri-familia legifjabb tagja jogi könyveket magolt. Nehezen ment. Nem történt még ilyesmi úri családban. Sebbel-lobbal érkezik a bátyja. A kaszinóba távirat jött. Tisza István miniszterelnök lett. Rárivall a magoló öccsre:- Mit biflázol, csacsi. Pista bácsi miniszterelnök lett.Egy-egy miniszteri kinevezés ezer és ezer dologhoz nem szokott, úri, magyar kényelmű família szívét szokta megdobogtatni. A vármegyei írnok is sokat remélhet. Van egy főszolgabíró rokona. Az jó barátja az új főispánnak. A főispán beszélhet a miniszterrel. Minden új magyar kormány sleppje és ereje néhány tízezer ember. A népből csak a kortesek számítanak. Egy-egy kormányválság pedig azt jelenti, hogy az úri osztály melyik és milyen nagy részének kitartása van a soron.Mint Nagyváradon nemrég Pista bácsi, úgy hozza most új embereknek az új örömet Sándor bácsi, Feri bácsi. Köröskény mellett, vagy Nyitrában valahol, talán megint rendreutasítottak egy magoló diákot:- Mit biflázol, csacsi. Géza bácsi miniszter.Egy azonban bizonyos. Ilyen nagy helycsere nem volt még, mint a mai. Ennyien még sohasem akarták puha, úri helyre löketni magukat a megrengett földdel. Tisza István nemzeti intelligenciája vitustáncot jár. Éhesek, előkelőek, érdemesek, érdemtelenek, nagy erejűek és kalandorok lihegésétől olyan nehéz a levegő, mint Nápoly fölött.Egyébként új hivatali és társadalmi elhelyezkedése néhány tízezer embernek. Ennyi az egész. Itt persze csodák bőséggel történnek. Komoly főispánjelöltek, emberek, akik még két évvel ezelőtt nevetséges analfabéták, notórius semmik. A nemzeti intelligenciára dicsőség vár az úri földrengéssel. A nemzeti intellektusra? Ez nem egészen bizonyos. A milliók pedig egyelőre maradnak, akik voltak. Jogtalanok, nem számítók, lenézettek. Kik mellett a nemzeti lélek tűzhányó hegyei is félreköpnek.Más földrengés lesz itt nemsokára. Persze akkor nem a Kossuth Lajos-utca rázkódik meg. Nem Duna-ünnepély lesz az. Nem házi bál. Nem zártkörű piknik. Nem úri földrengés. Ez a mai földrengés csak elődübörgése annak a nagynak. Jön - s próbálják meg az urak, hogy ne jöjjön - jön a nép. És kérni fogja magának az országot, melyhez egy kis joga is volna. De amelyet meg is ígértek neki. Még egy választás, még egy új kormány. Az már nem lesz családi esemény. Az igazi, nagyszerű földrengés lesz."

Persze a sors igazi fintora Bibó István maga, a névadó, a XX. sz. egyik legkomolyabb hazai gondolkodója, a szellemi mentor és az ő végletekig találó írása, aminél jobban semmi nem illik az új Lenin-fiúkra:

"A hisztérikus világkép zárt és tökéletes: megmagyaráz mindent, és igazol mindent, s mindaz, amit állít, s mindaz, amit előír, tökéletesen megfelel egymásnak. Minden stimmel benne. Csupán egyetlen hibája van. Nem azért stimmel benne minden, mert megfelel az igazi értékeknek és a való tényeknek, hanem azért, mert egy hamis helyzet követelményeit foglalja rendszerbe, és pontosan azt mondja, amit a helyzetben élő hallani akar. A közösségek életében az ilyen hamis helyzet és hamis világkép lassan tartós kontraszelekciót hoz létre: előtérbe hozza a hamis kompromisszumok embereit, az összeegyeztethetetlen dolgokat összeegyeztető formulák mestereit, a hamis realistákat, akiknek a realizmusa mögött valójában csak erőszakosság, ravaszság vagy csökönyösség van, s többek között előtérbe hozza azokat is, akikben a közösség hisztériája valamilyen egyéni hisztéria formájában is visszhangot talál, a másik oldalon viszont a helyzetet tisztán látó, tisztán megítélő egyéniségeket terméketlenségre szorítja, mert vészjeleik visszhangtalanul pattognak le a hisztériás világkép zártságáról és önmagának való elegendőségéről. A hisztérikus közösségekben mindig erősebb lesz a hamis önértékelésre való hajlandóság, maguk előtt be nem vallott tisztelettel néznek az életerős és feladataikkal szembenézni tudó közösségek teljesítményei felé, ugyanakkor ennek megfelelően kész örömmel fogadnak mindent, mi őket - lehetőleg a valóság rovására - felmagasztalja. Megjelennek a vágyak és a realitás diszkrepanciájának ismert tünetei: hatalmi túltengés és kisebbrendűségi érzés, jogcímekből való élni akarás és a valóságos teljesítmények értékének a csökkenése, a puszta siker mértéktelen tisztelete, a nagy elégtételek keresése és a nem létező dolgok hangoztatásának - magyarul propagandának - a mágikus erejében való hit. Minél több kudarc éri ezen az úton a közösséget, annál kevésbé lesz képes a kudarcok tanulságait a maga hasznára fordítani, s ezen a ponton jelenik meg a környezet behatásaira való hamis és aránytalan reagálás. A hisztérikus lélek keres valakit - vagy valakiket -, akikre minden felelősséget ráháríthasson, s magát minden felelősség alól felmenthesse: mumusokkal népesíti be maga körül a világot."

Tudom, tudom, túl sok betű, kevés kép, még gondolkodni is kell hozzá… De talán így értitek miért rekvirálni jöttek ezek. Gyökértelen akarnok banda, akik legnagyobb bűne nem is a bankszámlákon csilingelő százmilliárdokban mérhető, hanem az oly sokszor szájukra vett NEMZETtől 98-ban ellopott történelmi lehetőségben van.

Itt már csak lószaros csizma van, pálinka, kurjongatás, szotyi, stadion és üzemi lopás. Ja és maximum csak egy Döbrögi, de már messzebb nem jutunk. Sem szellemi szabadság, sem egyetem, sem nyílt világkép, sem felelős társadalom… Csak a rövid póráz, feudális függőség, meg a láncon tartott újnyilasok, akikkel rögtön el lehet hallgattatni akit csak kell.

Persze Mussolini is kirángatta a déli tartományokat a feudalizmusból, volt azért perspektíva, de hát annak a sztorinak sem lett jó vége - hacsak a fejjel lefelé lógást nem tekintjük annak.

Szóval idén nem nagyon lesz Márai, csak Trianon 100 némi Wass Alberttel.

Ennél pontosabb képpel nem is búcsúztathatnánk az újkori demokráciát, azt, amit ez a banda 98-ban kezdett ellopni, összeharácsolni magának.

Itt már valódi összefogás és nemzeti büszkeség csak képregényváltozatban lesz maximum, modoroskodó, sokadjára leporolt öntudattal és a kezdőrúgás előtt végigüvöltött Nélküleddel.

Ehhez sem kell olvasni, csakúgy, mint a fogcsikorgatóan kierőszakolt ispánsághoz - valódi bölcs király nélkül. De legalább itt vannak a bőrdzsekis Lenin-fiúk nekünk.

Na istenisten.

[adyendreut34]

Food for thought: amikor a független sajtó az autokrácia fontos támasza

Hear me out. Azt állítom, hogy a (magyar) független sajtó valójában nem érdekelt a rendszerváltásban, miközben a benne dolgozók egyénileg gyűlölik a NER-t, szenvednek tőle és a pokolba kívánják. tldr;

De először a kötelező definíciók: a független sajtó attól az, hogy nem valamilyen politikai/hatalmi csoport írja elő neki, hogy miről beszélhet és miről nem. De ez nem jelenti azt, hogy a független sajtónak ne lenne értékrendje, ne lehetne elfogult, mindig igazat mondana, és soha ne hallgatna el fontos dolgokat. (Az az objektív sajtó, de én most a független sajtóról akarok beszélni.)

A független sajtó nem arról ír, amiről csak akar. Arról ír, amiről az olvasói olvasni akarnak. Ebből van a kattintás, az előfizetés, a reklámbevétel. A mi kis érett autokráciánkban a független sajtó nem él napi egzisztenciális fenyegetésben, ellentétben a tanárokkal, az orvosokkal, az államigazgatásban dolgozókkal, a művészekkel vagy akár a papokkal. A független sajtó be tudja csatornázni az ellenzéki érzelmű polgárok pénzét pusztán azzal, hogy megírja a hatalom disznóságait és botrányait, és ebből, ha nem is jól, de meg lehet élni.

Egy jól működő demokráciában senki sem kattintana arra, hogy Pesti Imre milyen impertinens kreténséget mondott, mert egy jól működő demokráciában Pesti Imrét rég visszazavarták volna a választók vakbelet vagdosni, aközben meg azt mond, amit akar. Egy jól működő demokráciában unalmas szakpolitikai vitákról, villamosvonalakról meg atomerőművekről folyó vitákról kéne tudósítani - és arra az AI is képes.

A független sajtónak tehát pont jó az a model, ami van: a rezsim szállítja a kattintékony botrányokat, de ez nem rengeti meg a rendszert, ezért nem is záratja be a lapot, az olvasók fizetnek, hőbörögnek, az újságíró meg fizetést kap.

Akkor mit kéne csinálnia a független sajtónak, nagyokos? - kérdezheti a Független Újsáígró, joggal.

Erre csak azt tudom mondani, hogy ha én mondanám meg, akkor nem lennél többet független. \_(ツ)_/¯

[mrstoldi]

Olyan helyed volt és marad a szívemben, amit soha senki más nem kaphat meg.

[laragangler]

Kemény Zsófi: NAGYON ROSSZ VERSEK

(Most vagyok soha, Jelenkor, 2023; meg úgy a teljes Kemény Zsófi-életmű  )

Mindenki írhat rossz verseket, sőt, kezdő írók esetén ez kb. elvárt. Ezeket viszont nem kell feltétlenül kiadni, illetve nem mindenképp könyv formájában, elég az, ha a Piripócsi Hírmondó közli a hasábjain a horgászhírek meg az apróhirdetés rovat kozott. Mondjuk ha az anyám villamosvezető, az apám meg pénztáros az Aldiban, én meg risszrossz bökverseket írok, akkor valószínűleg a  Piripócsi  Hírmondóba se kerülnek be a verseim, és ez nem baj, sőt; ha viszont risszrossz bökverseket írok de egyik szülőm író, akkor nagyobb esellyel publikálják a dolgaimat a Piripócsi  Hírmondónál fontosabb folyóiratokban is, pont ezért pedig háromszor is meggondolom, hogy valamit publikálni akarok-e vagy nem, mert ha közlik, és nem tetszik senkinek, akkor soha az életbe nem mosom le magamról azokat a vádakat, hogy a verses hőseposzomat a Kisalföld meg a Rábaszó magazin kizárólag apámra való tekintettel közölte.

Szóval az van, hogy van Kemény Zsófi, akinek az apja amúgy író, és még 2015-ben megírta az Én még sosem című regényt, ami arról szól, hogy szerencsétlen középiskolás emberkék sírnak egymás utan hogy jaj Zorka teccik nekem mi ez a különös érzés a szívembe vajjjon ezt hívják úgy hogy szerelem, inkább igyunk meg a gellérthegyen egy liter kannásbort, miközben mindenki kellemetlenül érzi magát, meg szlemmel, mert mi mást csinálna mindenki aki nem keményzsófi, hogy szlemmel mint a keményzsófi; mindenesetre ez a könyv jól leírja azt, hogy milyen fos dolog tizenhat évesnek lenni, tudniillik az ember úgy érzi hogy mindent elront, aztán el is rontja de legalább ki is röhögik, és még szerelmes is. Szóval ez az első könyv nem volt nagyon jó, de a célnak megfelelt, szóval ha akkoriban 16 éves szerencsétlen tini lettem volna, akkor én is elolvasom és bánatosan cigizve meredek a hóesésbe es azt suttogom magam elé, hogy Zorka nem lehet sose az enyém bezzeg a Bendegúz a tizedik béből vett neki télifagyit és most biztos járnak, jajdefáj.

2017-ben viszont Kemény Zsófi megírta a Rabok tovább című regényt, amiben újratemetik Mátyás királyt, ezert Magyarországon kitör a forradalom, azt senki ne kérdezze, hogy előbbiből hogyan következik az utóbbi, ennek eredményeképp a negyven évesnél idősebb emberek elmenekülnek az országból, ezt se kérdezze senki hogy miért ez történik, mert ki más menekülne el otthonról, mint az idősebbek, és ki mások vezetnék a forradalmat a hősökterén gázmaszkban, mint igen, pontosan, a húszéves szlemmerek, vagyis nem más mint a keményzsófi sokszemélyben, mármint hogy van százhúsz ilyen ember a mai Magyarországon, incl. keményzsófi, akik a Trafóban meg a Fészekklubban a saját gyártmányu ilyenolyan klapanciáikat olvassák fel, néha jók, néha nem, inkább nem, de mindenesetre  ezek az emberek valószínűleg kevés kivétellel semmilyen forradalmat nem lennének hajlandóak csinálni, ellenben az első fegyverropogás hallatán még az aznap hajnali Flixbusszal elzúznának Amszterdamba meg Berlinbe és ott kortyolgatnák a habosbaboslattékat amíg nem találnak valami munkát. A lényeg az, hogy Kemény Zsófi , aki ekkor már 23 éves volt, ékes taníbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan működnek a forradalmak, a háborúk, meg úgy általában a társadalom, én se tudom, nem is írok róla regényt, illetve ő is tudhatná, ha vette volna  a fáradságot es utánaolvas vagy szerez valami élettapasztalatot, de ehelyett a Trafóban szlemmelt, iszogatta a fent említett habosbaboslattékat es nem hagyta el a Nagykörút egy kilométeres vonzáskörzetét.

Most pedug az történt, hogy  Kemény Zsófi írt egy verseskötetet, aminek az a címe hogy Most vagyok soha, ez a második verseskötet az életműben, illetve nem tudom, hogy 23 éves kora óta mit csinált a Zsófi, vagy hát sajnos tudom, mert 2019-ben azt mesélte az SZFE-s osztálytársainak hogy valami verses hőseposzt akar írni, ami folytatásokban már meg is jelent itt-ott, de már akkor nagyon reméltem, hogy ez a projekt félbemarad, mert ha valaki arról sem tud hitelesnek tűnő könyvet írni, hogy milyen egy kelet-európai országban egy forradalom, akkor isten óvja a vilagot attól, hogy újraírja a Faustot, aminek kapcsán amúgy egy ismerősöm felhívta pár hónapja a  figyelmemet, hogy arról szól, hogy egy 58 éves faszi megerőszakol egy 14 éves gyereket es utana ajvékol, hogy Sátán, most képzeljük el ugyanezt plusz hogy a keményzsófi írja.

Szoval vannak ezek a versek, amik iszonyatosan kellemetlenek, de nem azért, mert kínos dolgokról ír bennük kínosan, hanem mert nem tud bánni az anyanyelvével, amin a verseket írta. Most nem akarok ilyen agyalásokba belemenni hogy mitől költő a költő meg mi a költészet, mert ahhoz túl tuskó vagyok én is, de szerintem ha van valami, amit egy írónak szépen, játékosan,  kifinomultan stb. szóval JÓL kell használnia, az a nyelv, es attól nem lesz senki se költő, hogy szerelmes meg nosztalgiázik meg fomója van meg sohajtozva fújja ki a cigifüstöt a Madáchtéren, amennyiben a nyelvi szaktudása hiányzik. Ez most nem elitista pampogás, hogy csak annak lehet versírási engedélye, aki az ELTE Költő szakára jart, sőt, mindenki lehet legalabbis időlegesen költő, aki valamit plasztikusan kiragad a valóságból a nyelv segítségével, szerintem, meg sok ember szerint tehát nagyon sok költő kószál közöttünk, akár csak egy fél vers vagy egy mondat erejéig, kivéve a keményzsófi, és ezt semmi se mutatja jobban, mint a legújabb verseskötete.

Amiben pl. ilyenek vannak hogy “odakinn sötétedik a sötét”, nem, a sötét az nem sötétedik, az már sötét, pont olyan sötét mint na jó ezt hagyjuk; általánosságban attól még nem lesz egy szóhalomból költői kép, hogy nagyon felűnően rosszul használod a nyelvet, meg amikor leírod hogy „A talpformájú gödör a függés közben betemeti magát” (Hegtetoválás), az egyáltalán nem működik, annak ellenére, hogy két költői képet összemosol, mert ha egy gödör talp formájú az nem fog betemetődni azáltal hogy valaki közben lóg (a nyakán fellógatva? a lábán fogva fellógatva?),  mert az egyik egy lógás a levegőben, a másik meg egy test elásása, és sajnos annak ellenére hogy a két tevékenység nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, a kettő által keltett asszociációk egyáltalán nem érintkeznek: pont erről ismerszik meg egy igazán csapnivaló pancser költő, hogy ilyen jó kezdőfeltételek mellett is sikerül olyan szöveget produkálnia, ahol a nyelvi elemek, ahelyett hogy valahogy érintkeznének, rezonálnának egymással es új kapcsolatokat alakítanának ki, csikorognak, karcolják egymást, az olvasó fülét, szemét és a maradék jóízlését aztán meg végképp. És ez az, amire nem eleg az hogy az ember a magvető kiadó főszerkesztőjével likőrözik a spinoza kávéházban tizennégy évesen, mert ahhoz, hogy valaki jó költészetet írjon, ahhoz munka kell, gondolkodas meg némi tehetség is, és keményzsófi az egyiket sem fektetted bele, a tehetséget meg inkább hagyjuk, mert az amúgyis egy nagyon shady meg káros fogalom, szóval a szöveggel való hosszadalmas pepecselős munka valószínűleg elég lett volna ahhoz hogy valami elviselhető dolog szülessen, de keményzsófi csak idétlenül vihogott meg a tiktokon fikázott ilyen random budapesti homlokzatokat, ahelyett hogy a kezébe vette volna a vakolókanalat, és most itt tart hogy ilyeneket ír le hogy  „A koronájuk ma koszorú: a homlokukon a tüskék néha szúrnak, néha nem; A ruhájuk drága, a szerelmük is – néha szúrnak, néha nem” (Megbaszott királynők), úgy nem lehet allegóriákat meg ritmust csempészni egy versbe, hogy random megismételsz szavakat, bár erre mondjuk egy kezdetleges gyerekvers is képes, mondjuk a bocibocitarka, de ez a pusztulat borzalom amit a zsófi produkált, meég ezt a szintet se üti meg. Meg egyóltalén, mi az hogy a szerelmük szúr? Azt akarod mondani hogy basznak? Mert amúgy a szerelem az nem szúr, az a tekintet, ami szúr, de komolyan hogy valaki ennyire de ennyire ne legyen tisztában azzal hogy mikor milyen szót kéne használnia, ennél tényleg a házmester is jobb verseket ír csak az legalább tudja hogy melyik kukába kell dobni a szelektívet.

Számtalan gyalázatos szókupac van ebben a verseskötetben, bárhol random kinyitom, olyanokat találok gec hogy „A határozott fiatal lány kézmosás után a csapból folyó vizet nem érzi / elég tisztának ahhoz, hogy lekaparja a lehámlott bőrt a kipirult orráról”, ezek a sorok pl. egy B1-es magyar/akármilyen nyelvkönyv példamondataira emlékeztetnek, ahol le kell fordítani a mellékneveket meg a főnévragozást , de azért múltidő még nincs benne, azt majd a következő könyvben tanulják a kis lurkók, de azért tudni kell valami mellékmondatos szerkezetet is, hogy meglegyen a 10 pont, viszont ha ezt lefordítod, akkor mehetsz a próbatesztre. Semmi más értelme nincs, poétikailag kb annyira kiforrott, mint egy telefonkönyv, és igen Zsofi tudjuk hogy a határozott fiatal lány az te vagy. És tényleg nemtom mit kezdjek az olyanokkal, hogy „nem értünk rá a véres megkomolyodásra” (Hüvelyes zsenge borsó), teljesen világos ugyanis, hogy a „véresen komoly” az egyik kifejezés, a „megkomolyodás” pedig a másik, de ha a kettőt osszefonod, akkor az eredmény nem egy izgalmas nyelvi lelemény lesz, hanem egy kellemetlen szóhányadék, ugyanúgy, mint ahogy a rántottában is van tojás meg a képviselőfánkban is, de ha a kettőt összekevered, akkor annak az eredménye nem fúziós konyha, hanem moslék. Azt pedig inkább hagyjuk, hogy a rímek szintén szánalmasan csikorognak, pl. azt a sorpárt, hogy „éhes a város, éhes a hold//húsba, kabátba, bármi van ott” (Visszatánc), a költészeti szakközép- és szakmunkásképzőben hármas alára értékelné a technikatanár, és ugyan nem buksz meg év végén báttya, de hogy ezt illegális nyomtatásban kiadni az kurvaisten.

Mindezen technikai részletek mellett kemény zsófi lassan 30 éves, felnőtt ember, de még mindig úgy tesz mindenki mintha egy idegesen vihorászó kiskamasz volna, akinek el lehet nezni a sok botladozást meg az hogy szmájlikat (!!!!!) illeszt a verssorokba, meg azt, hogy hát ez kajak kenu, ezt mondjuk nem a verseibe írta hanem az egyik nagyon idegesítő tiktokjába mormogta, amikor meglátott a folyóparton egy otthagyott csónakot.

Úgy értem, hogy az nem egy trademark hogy gyermeteg vagy, es ezt úgy mondom, hogy én legyek a legutolsó aki azon átkozódik hogy valaki nem a sajat életkorának megfelelően viselkedik mert ez szerintem is nagyon durva ageism. Kemény Zsófira visszatérve: lehet valakinek az a költői hangja hogy gyermeteg, nemtom Weöres Sándor gyerekversei hogy jobbra át balra át akasztjuk a nagymamát,  meg pisti hüje juli hüje csak énvok okos mer nekem a segembe is fejem van, de az hogy valaki a risszrossz bökverseit amiket a matekfüzet végébe najó nem hanem mondjuk a filmtörténet 2 szeminárium közben körmölt fel a határidőnaplójába, kiadja egy verseskötetben, az egyáltalán nem azt jelenti hogy a költőnek az a lírai hangvétele, hogy egy kamasz, hanem azt, hogy a költő meg akarja spórolni azt a munkát, hogy megtanuljon jó vagy legalábbis nemkezdőköltőhangvételű verseket írni, és ezt azzal helyettesíti, hogy a matekfüzetét belemásolja egy wordfájlba amit aztán a Megvető kiadó kiad, miközben a közönség úgy tesz mintha már érett nagy író lenne, de közben a verseknek az egyedüli jellemzőjük az, hogy olyan mintha egy kezdő író írta volna, aki mellesleg egy vihorászó kiskamasz. A kritikusok baszki azok meg nem merik bevallani hogy a király meztelen, hanem azzal takaróznak, hogy „prózában és lírában is beérett”, az egyedüli apró hiba, hogy “néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is”, azt felejtik csak el hozzátenni, hogy ez nem néha történik meg, hanem minden oldalon hússzor, és hogy a versek nem „túlírtak”, hanem alulírtak, ha már valami, ha meg nem akar az ember ebben a bennfentes pipiskedésben részt venni, akkor csak le lehet írni hogy borzalmas az összes.

És közben Zsófi még influenszerkedik is, ami magaban még rendbevan, mert az influenszereket nem azért szeretjük mert jó verseket írnak, hanem mert a bájos mosolyukkal meggyőznek arról, hogy vegyek hipoallergén nyakláncot meg vakkomondor márkájú sportcipőt meg adakozzak a Patent Egyesületnek. De azt azért gecire nem kéne elfelejteni, hogy Kemény Zsófi csak úgy lehetett influenszer hogy előtte befutott író lett, ami igazából nem lett, és azért sikeres influenszer, mert el vannak ájulva a márkák attól, hogy egy VALÓDI író (gecire nem az, ld. fenn) vagy szlemmer vagy tudomisén reklámozza a cybertruck márkájú plüsskutyát meg a zabtejes mangófagyit, miközben a Mán-Várhegyi Rékát meg az Erdős Virágot, akik amúgy TÉNYLEG jó írók, eszükbe nem jutna felkérniük hogy reklámozzák ezt a sok hüjeséget.

A bónusz az, hogy miután az elmúlt tíz évben keményzsófi sikerrel bebizonyította, hogy se regényt, se verseket, se hőseposzt nem tud írni, a filmkészítésbe ártotta bele magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Cicaverzum nagyon csúnyán megbukott, illetve pont hogy nem nagyon csúnyán, mert az összes kritikus elismeri, hogy az alapötlet jó, a színészek egyenesen nagyon jók, az operatőri munka is csodálatos , a látványtervvel se volt nagy bajuk, mivel volt bajuk, nyilván a forgatókönyvvel, ki írta a forgatókönyvet, hát persze hogy a keményzsófi írta a forgatókönyvet, ennek megfeleloen “a szövegek életszerűtlenek, papírízűek, kimódoltak” es ”a végeredmény megmarad egy amolyan bétatesztnek, ugyanis az alapötlet nem feltétlen ettől az alkotástól lett igazán kihasználtabb”, azaz Zsófi az elmúlt 10 évben sem hagyta el szellemileg a pozsonyiutat, és jó azt tudjuk hogy nem tud megírni egy rendes regényt, mert nem jart ELTE Regény szakra, de hogy baszki szerzett egy diplomát az szfe-n, amikor ott még jó oktatás folyt, és nem tud megírni egy filmforgatókönyvet, úgy sem, hogy van hozzá egy  jó alapötlet, de olyannyira nem, hogy a kritikusok is világosan el tudták különíteni, hogy az alapötlet jó, csak a kivitelezés borzalmas, na az tényleg vállalhatatlan.

Ami végső soron kibaszta a biztosítékot, nem csak nálam, hanem mindenkinél, az az volt, hogy kemény zsófi nemrég nyilatkozott a saját é.l.e.t.m.ű.v.é.r.ő.l Veiszer Alindának, aki mondjuk hússzor értelmesebb nála, és ezzel az erővel bármilyen random embert az örsvezérteréről meghívhatott volna a stúdiójába, vagy akár egy pingvint is, tökmindegy, szóval arról nyilatkozott hogy „Ebben a kötetben a kudarcélményről is szó esik, amit a költő szakmájában élt meg”, es ebben teljesen vájbolok a költővel, ugyanis  a kötet maga egy óriási kudarc, amiben kemény zsófi többedszerre is bebizonyítja, méghozzá livestreamben, hogy nem ért ahhoz, amiről azt hiszi, hogy ért hozzá, de ahelyett hogy belátná, „A Cicaverzum című film kapcsán [...] úgy nyilatkozik: a szakma nem tudta mit várjon, és inkább rosszindulattal fordultak ott is felé ”. Ez a legvárhatóbb lépés volt ebben a helyzetben, mert iszonyatosan egyszerű a filmkritikusok rosszindulatára fogni azt hogy nem tudsz megírni egy forgatókönyvet, de annyira nem, hogy nemhogy Oscarra nem jelölik, de a kritikusaid szerint még a Liza és a rókatündér szintjét se üti meg az, amit összefirkáltál. 

Zsófi, hagyd abba ezt az írásdolgot, menj, izé, utazz, olvass, okosodj, aztán meglátod. Vagy ha nem, akkor tényleg fejezd be, menj el copywriternek, es nyilván nagyon fog mindenki örülni, hogy a te erőltetett szóvicceid lesznek olvashatoóak a millikrémtúró plakátokon, és még többet is keresel vele. Közben nyilván szlemmelhetsz, meg sopánkodhatsz a tiktokon arról, hogy valaki otthagyott egy kiflit a lépcsőfordulóban, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem Tóth Krisztinával fogsz egy ligában játszani, hanem a Nájkcsaláddal meg Avram Latoscával, csak meglesz az a helyzeti előnyöd, hogy megvan az összes fogad és nem akarja a gyerekeidet elvinni a gyámügy. Most még.

[ajtostolahazba]

A kórház igazgatói kiképzés margójára...

Megdöbbenve olvasom ezt a "30 napos bentlakásos kiképzésen kell részt venniük a leendő kórház igazgatóknak" bullshitet. Egy hete volt a 35 éves osztálytalálkozónk. Egészségügyi szakközépbe jártam, nagyon kevesen vagyunk pályaelhagyók, a többség ma is (30-35 éve) műszakban keccsöl. Minden képzést elvégeztek, sokan felsőoktatásit is, de ténylegesen betegágynál dolgoznak, és hát konkrétan horror sztorikat meséltek a mai egészségügy helyzetéről. Napi szinten élik meg a megaláztatást(de szó szerint) Le se szarják, hogy szeretnének szabadságra menni, (a január óta szervezett találkozóra, ami szombati napon volt 2 ember azért nem tudott eljönni, mert be volt osztva úgy, hogy jóelőre kérte ezt a napot, de 2-en léptek le fél5-kor, mert 6-tól műszakban vannak). 33 éve műtőben dolgozó osztálytársam mondja, hogy a folyosón random megállítják fehér köpenyes vadidegen arcok, és minden alapvető udvariassági szabályt kikerülve, köszönés nélkül mondják, hogy "bárca?" vagy "bárcaellenőrzés", utalva ezzel a kötelező névtábla hordásra. (megjegyzem a bárca szó önmagában engem vérig sértene, a köznyelvben ez a kurvák papírja volt, hogy dolgozhatnak). Vagy körömvizit...eleve kesztyű nélkül Covid óta senki nem nyúl beteghez. Random ellenőrzéskor ha gél lakkos körme van a dolgozónak, az automatikusan 30ezer büntetés...lehet a körme 5 cm hosszú is, de nem lehet gél lakkos. 30 ezer... Nincs eszköz, nincs ember, de úgy tűnik emberség se. És csodálkozunk, hogy nincs utánpótlás. A mai generációval ezt már nem lehet megcsinálni, 2 ilyen megalázó szitu és ledobják a kesztűt, csá gyíkok, én leléptem. Belegondolnak abba, hogy milyen lojálisnak kell ahhoz lenni, hogy 30-35 éve éjszakázol, nyomod a 12-16 órákat, nincs ünneped, nincs bármikor szabid, ha épp akarnád, még akkor se, ha az jár..? A társaság felének tönkre van menve a térde, dereka, háta... a korengedményes nyugdíj korhatárt pont akkorra emelik majd 42 évre, mikorra elérnék a 40-et, kilátástalanság, csalódottság, kiégés...Mire számít a vezetés? Meddig lehet ezt csinálni emberekkel? Akik maradtak, azok a betegek, a hivatástudat miatt maradnak, vagy mert már nem mernek váltani 50 fölött. Megtakarításuk nincs, hogy kibekkeljék egy új karrier beindulását fedező időszakot, tulajdonképpen bele vannak kényszerítve ebbe. És nem az anyagi megbecsülés hiánya a legfőbb probléma. Hanem ez. Hogy mindegy, hogy 30 éve csinálod, láttál már mindent, jó szakember vagy, de nem vagy elég alázatos...? Alázatos...kivel? a beteggel? Mert azzal igen. Az orvossal, akivel együtt gyűritek? azzal is. Azokkal nem, akik elvárják, mert nekik hatalmuk van. Én imádtam az egészségügyet, egész kicsi koromtól azt akartam csinálni. Hospice-ban dolgoztam, életem legszebb időszaka volt! Soha annyi szeretetet, bölcsességet nem kaptam, mint ott, a betegektől. De éhen haltam volna, ha nem váltok. Sajnálom ezeket a csajokat nagyon.

A mindenhez is értő Pintér majd megoldja ezt is. Aztán betegként fetrenghetsz a saját szarodban, mert nem lesz ápoló, aki kimosdasson...De az igazgató legalább ki lesz képezve. :(((

[hicapacity]

Állítólag feldarabolják a Kesmát; ezt ők egyelőre tagadják, viszont ők mindig, mindenben hazudnak. Annyi biztos, hogy Orbán Kötcsén beolvasott a háztáji sajtónak, és megmondta nekik, hogy szarok. Igaza van. Persze neki is könnyebb a médiát vádolni, mint belátni, hogy nincs az a Völkischer Beobachter, ami a családja ormótalan harácsolását el tudná adni.

De ettől függetlenül is szarok, ez tiszta sor. Tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy komolyan vegye őket bárki, aki nem eleve drukker.

A Fidesz iszonyúan nem érti a soft powert. Már a koncepciót sem. Ami az övé, azt birtokolni és alázni akarja, elölről-hátulról, anyja hátán, ravatalon is. A fideszes újságírónak emiatt soha nem lehet egy maréknyi becsülete, ebből következően hitele sem. Megalázott, seggberakott emberként lép ki a színpadra, orrában karikával. Nincs semmilyen mozgásterük sem egyénként, sem szerkesztőségként.

Gyorsan igazoljuk ezt a tételt. Amikor Bese atya izgalmas kalandjai napvilágot láttak, azokról nyilván volt véleményük a fideszes skriblereknek is. De tökmindegy, mi volt az: a központi direktíva miatt totális zárlat volt érvényben öt napon át, egyetlen lap sem hozhatta le az ügyet. Még az érintett és a püspöke által megerősített szikár hírt sem. Következésképp a fideszes olvasó is kénytelen volt az ún. dollármédiából tájékozódni. És konstatálni, hogy a kedvencei: hazug rabok.

Ugyanez Borkaival, Lázárral, a sor végtelen. Tájékozódásra alkalmatlanok ezek a melléktermékek. Márpedig az egy jogos igény, még a fideszes paraszt is tudni akarja, mi van.

A soft power lényege az, hogy nincs mikromenedzselt kézi vezérlés. Vannak mindenféle arcok, akik alapvetően "velünk vannak", de egyébként sokfélék, sokféle közönséghez szólnak, más-más stílusban, ebben-abban vitatkozva, néha vehemensen ellentmondva. Ezért van saját vonzerejük, és a véleményüknek súlya van. Egy sorba kapcsolt droid prüntyögésének nincs, hiszen arról tudja még a drukker is, hogy nem szuverén álláspont, hanem kórusmű.

A költséghatékonyság magáért beszél. A közmédia egymagában felemészt 140 milliárd forintot évente, a Kesma másik 500 milliárdot nagyjából. A teljes független médiaköltségvetés ennek durván a tizede, és ebben benne vannak a bulvártartalmak és a tök politikafüggetlen szórakoztatás. Az impakt ehhez képest: irdatlanul hatékonyabb a nem-fideszes média, forint per közönség alapon.

Persze miért pont ebben ne lennének silány kutyaütők. Elvégre ez a kormányzás része, nem egy piaci alapon működő iparág. Rabszolgahaddal nem lehet sajtót csinálni.

Na és akkor az lenne az ötlet, hogy feldarabolják, lesz értelmiségi tartalom, feje tetejéről talpára Hegelt.

Egyrészt: kikkel? Tizenöt év ment rá arra, hogy elüldözzék az utolsó gondolkodó embereket is, és tényleg csak a szellemi sírkövek maradjanak a temetőben, hol nemzet süllyed el. Meg is lett az ára. A kreativitás önmagában egy liberális műfaj. Jó tollú újságírók, ugyebár, a másik oldalon vannak. Azért, mert csak ott fértek el.

De oké, tegyük fel, hogy lombikból legyártanak ötven jótollút. Ezek attól lesznek jótollúak, hogy nem a kottát éneklik fel, hanem van egyéni hangjuk. Például rittyentenek egy vérmes publit az ukrán szabadságharcról vagy arról, hogy igazából nem lesz egy könyvtől senki sem meleg. Ki hozza le? Kinek lesz bátorsága élesíteni a cikket, amely ellentmond a pártvonalnak? Ki merészel vitát indítani?

És ha ez csodaképp megtörténik, mi következik? Megmondom. Azonnal feljelenti a tehetségtelen, kontraszelektált, korlátolt derékhad. És minél sikeresebb ez az elképzelt szuverénfideszes műhely, annál több lesz az ellensége. Azok, akik a kotta felénekléséből élnek, és pontosan tudják, hogy többre nem képesek. Mi lenne velük, ha versenyezni kéne?

Szarból próbáltok várat építeni. Olyan emberek pofáznak szuverenitásról, akik olyat még képen sem láttak. Annyit is ér. Addig örüljetek, amíg ezt akaratlanul kénytelenek vagyunk kifizetni, mert utána nektek végetek van. És lesz olyan, hogy utána - pont azért, mert szarok vagytok és azok is maradtok. Tóta W

[nyeznajka]

Azon töprengek most, amit Miroslav kollégám (Szlovákia) mondott, amikor véget ért a kettőnknek tartott cég által fizetett nyelvtanfolyam.

Miszerint soha, senki itt Németországban nem javított ki, bármilyen béna, hibás, torz mondatot vagy mondattöredékeket mondok ki. És vajon miért? És nem csak itt a cégnél, de emlékeim szerint sehol, az eddigi majd 6 év alatt, amióta itt élek. Pedig bizony jó lenne néha (ha nem is mindig és minden egyes hibát), mert talán abból jobban tanulnék. Próbálom ellesni, hogy a többiek mit hogyan mondanak, valami esetleg meg is ragad abból, de ez azért nem túl hatékony. Ha legközelebb megkérdezik, hogy mivel lehetne segíteni a nyelvi fejlődésem, akkor biztos elő fogom ezt hozni.

Veletek hogy van ez? Másokkal itt németben? Vagy más külhoni országokban?