#és szomszédai

[greenteaforbreakfast]

Egyik ismerős megvette az egyik erdei farmot, amiben minden berendezés bent maradt. Kibaszott nagy meló lesz kipakolni, de elképesztő kincsek is vannak. A három dolog, amit kiemelnék:

Homemade bogyószedő apparát, travel size.

Lemezjátszó, hozzá tartozó szekrénykével.

Telefonregiszter, vagy nemtom mi ennek a neve, de kurvajó. "Underphone" van ráírva, Mo-n is volt forgalomban. Lenyomod a megfelelő betűt, és felnyitja ott a noteszt. Teljesen érintetlen volt, soha senki nem írt bele.

Meg voltak még dobozok teljes fényképészfelszereléssel, szintén ebből az érából, egy teljes cipészműhely kicsit korábbról, egy teljes térképész/könyvelőiroda mindenféle mappákkal és kütyükkel, egy teljes bárszekrény, két rokka, meg még vagy 8-10 különböző hobbi/foglalkozás kellékei. Rengeteg gyönyörű kisbútor, vagy 30 régi bőrönd és táska, 10 nagy faláda, meg még amik nem jutnak most hirtelen eszembe.

Amúgy ez az:

A téli képek a két melléképület, mindkettő dugig minden szarral.

Én is akarok egy régi farmot.

[sronti]

Putyin és a hatalom

Van a Kamil Galeev, aki sokat írt még a háború kezdetén, meg különösen a szeptemberi mozgósítás környékén a mozgósított társadalom veszélyeiről a hatalomra.

Oroszország egy centralizált társadalom, ahol az erőforrások és a hatalom Moszkvában és kisebb mértékben Szentpéterváron koncentrálódik, onnan ellenőrzik a nyersanyagkereskedelmet, ami ezekben a városokban a gazdagodást lehetővé teszi. Nem járunk messze a valóságtól, ha Oroszországot inkább régimódi birodalomként, mint modern országként látjuk.

Emellett Oroszország 1991 és 2022 között nem volt militarizált ország. A hadseregnek volt szava, de ugyanúgy szétrabolták az oligarchák és ugyanúgy nagyrészt hagyták lerohadni, mint más területeket. A hadsereg vezetői ugyan ott voltak a szilovikok között, de csak annak részeként és mondható talán, hogy a második vonalban a hírszerzők (és hírmanipulálók, információs hadviselők) után.

A totális háború felé haladás ezt az egyensúlyi állapotot több szempontból felborította. Egyrészt a katonai erő feletti döntés távol kell kerüljön a központtól, ha hatékony döntéseket akarnak hozni, és ezeknek a döntéseknek megnőtt a jelentősége, másrészt a katonai erő hiányozni kezd a birodalom más részein, különösen ahogy a gazdasági hatások és a birodalom szomszédai egyre ingatagabbá teszik Moszkva hatalmát. Mindehhez jön, hogy a hírszerzés rendre hibázik, de nagyon nagyokat, miközben ez lenne Putyin igazi hátországa.

Az elsőnek volt a jele Prigozsin futása. Nem tudom milyen alku született végül, de ahogy reagált rá, úgy tűnt, hogy nem minimálnyugdíjat kapott, hanem valami sokkal nagyobb koncot ajánlottak neki. Ezt látják mások is. Mi az a legalacsonyabb szint, ahol ezt ki lehet használni? Ezred? Dandár? Hadosztály? Minden szinten láttunk videókat, ahogy elégedetlen katonák jöttek kérlelik a jó cárt, hogy ne vigyék őket a vág��hídra, mikor lesz olyan megint, hogy valaki ezt kihasználja és oda viszi a katonákat, ahol valóban eredményesek lehetnek, tehát Moszkvába. Most, hogy valaki ezt demonstrálta, minden tábornoknak és ezredesnek eszébe fog jutni ez a lehetőség.

Putyin nem hülye, tudja, hogy itt két lehetőség van:

1. Purge és szigorúbb személyes kontroll a hadsereg felett. (Itt nem vagyok benne biztos, milyen ára lenne ennek a hadszíntéren, valószínűleg nagyon magas)

2. A háború befejezése.

Minden más döntés katonai puccs felé visz. Csak idő kérdése. Ahogy jön a tél, ha nem lesz egy döntő győzelem, a katonák egyre idegesebbek lesznek. Az ellátásuk nem fog javulni, nem lesz megint olyan külön csapat, akiket helyettük be lehet dobni a grinderbe, szóval ha én Misa lennék, a 20 éves besorozott katona és mondjuk Októberben valaki az otthon felé vezényelne az ukrán front helyett, nem sokat gondolkoznék.

[zoeeozzoeeoz]

Vevőm, 70+, de lehet h inkább 80 közeli. Nem régen költözött ide szembe , az idősek otthonába Nyíregyházáról. Itt lakik a fia a közelben, ezért ide. Elmondta, hogy a járvány idején, ő is elkapta a covidot még otthon. Nem voltak erős tünetei, de egyik nap elájult, a szomszédai mentek be hozzá a lakásba, mert gyanúsan csend volt, és nem szólt nekik hogy elutazna. Kulcsot még hónapokkal előtte adott nekik a fia, azzal mentek be. Ők találták meg, és hívtak mentőt. A kórházba derült ki, hogy szerencsére nem törött csontja, de covidos. Nem is kicsit! Túlélte, de begyulladtak az izületei, és nem tudott lábra állni, nem tudott menni. 2 hónapig volt kórházban, járókerettel tudott csak menni, mikor végre haza engedték. Ezalatt megbeszélték a fiával, hogy felköltözik. Nem akart a fiához, mert nem akart zavarni, meg terhére lenni, inkább azt mondta, keressenek neki egy jó otthont. Mindenkitől távol, egyedül, segítség nélkül, belátta, hogy nem megy. Agyilag amúgy teljesen rendben van. Nem tudom mivel foglalkozott, mit dolgozott mikor még aktív volt, de nagyon választékosan beszél, és az időskori demenciának semmi jele. Meséli, hogy nem tudja elfogadni, hogy nem tud rendesen mozogni, hogy le van korlátozva. Azon ügyködik, hogy a járókeretet el tudja hagyni. Most is próbálkozik vele, de mindig utána hozzák :) :) :) AZ otthonban van torna nekik heti 2x. Széken ülve csinálják, van hogy labdával, van hogy kendővel stb. De hogy ő ezt kevésnek találja, meg a lábának is kevés, ezért folyton sétál. Járatja a lábait. A gondozók már megszokták :) Még kijárhat, ezért talált meg engem, és lett rövid időn belül állandó vevőm. Ma felfedezte, hogy szemben velem van egy jóga klub. Tőlem érdeklődött, hogy milyen. Nem tudom, de átvittem, mert épp akkor kezdtek egy órát. Elmondta ott, hogy neki gerinc jóga kéne, otthon is csinál minden nap gerinc tornát, de azt kevesli. Látja, hogy éppen az idősebb korosztályból össze rakott csoportnak van órája, ennek nagyon megörül, és gyorsan be is jelentkezik a jövőheti órára. Megszeretné erősíteni a gerinc melletti izmait, meg a lábait is, és az egész teste izmait is. Meg a jóga óra közbeni meditáció, meg nyugalom, meg spirituális légkör is kedvére való lenne. Nagyon haragszik a járókeretére :) :) :) Sajnos csak a férjezett nevét tudom, a keresztnevét nem, de kedves nénike! Drukkolok, hogy azt a "nyanvadt járókeretet a Dunába tudja dobni " ! :) :)

[watercolor-rainclouds]

a not particularly good thingy i wrote about todays weather, and walking our dog, because i love fall so much (both hungarian and english versions below, though i made some changes in the english wording and stuff). also don't come for my punctuation, i have decided i don't care about how english punctuation works and i'm just doing it based on vibes

Mindig is szerettem az őszi napsütést. Ebben az időszakban a délutáni napfény valahogy sokkal festőibbnek és aranyszínűbbnek hat, mint más hónapokban, és a levegő illata képes felébreszteni bennem a reményt, hogy talán van még amiért érdemes élni, érdemes folytatni amit elkezdtem.

Hiába nem volt különb az utcánk mint bármelyik másik csendes utca a környéken -talán csendesebb és szürkébb is mint a szomszédai-, mégis olyan érzés volt, mintha egy festményben járnék, és egy pillanatra úgy gondoltam, talán a kutyánk is érzi a varázslatot az őszi levegőben...

Aztán persze megállt, felmérte a szomszéd ház előtt összegereblyézett levélhalmot, és mintha Sziszifusz orra előtt gurítaná le a sziklát- belevetette magát a rendezett levélkupacba. "Nem gondol ő sokmindent", mosolyogtam.

——————

I have always loved the autumn sunshine. In these times, the rays of the afternoon sun feel much more golden, and poetic than during other months, and the smell of the crisp autumn air is able to spark the smallest flame of hope, that maybe it is still worth living, maybe it's worth to continue what i started.

Despite our street not being any more special than all the other quiet streets around here -it might have been even more quiet, and even more gray than its neighbors-, i still felt like i was walking through a painting. And for a moment, i wondered if our dog can also feel the magic in the autumn air...

Then, of course, he stopped, looked at the mound of leaves in front of our neighbors' house, and as if he was pushing the rock down the mountainside right in front of Sisyphus- he jumped into the neatly piled-together leaves. "No, he probably doesn't think about much", i smiled.

[nyuszimotor]

Nagy segítség ez a magyar családoknak

[valamiegyedikene]

Na ez tényleg jó vicc

Legújabb számunkban Károlyi Csaba kritikáját olvashatják Krasznahorkai László Zsömle oda­van című regényéről.

https://www.es.hu/.../202.../karolyi-csaba/tragikomedia.html

A szomszédai és az egész falu lököttnek gondolják. Már csak a kutyájának él. Eljut ugyan az Országházba, szemtől szembe áll a Szent Koronával, aztán mégis a Lipóton végzi. De kutyája, Zsömle a végén újra vele lehet. Az olvasó megszereti ezt a kutyát. Mert Zsömlét nem lehet nem szeretni.

A cikk a rövid reklám megtekintése után ingyen olvasható!

[tobbpenztazembereknek]

2035-ben járunk. Európa évek óta egy csak a második világháborúhoz mérhetően pusztító háborúban áll Oroszországgal, ami most ért véget, Putyin váratlan halálát követően. Az oroszországi utódlási káoszból kiemelkedő új vezetésnek kevés választása volt a reménytelenné vált gazdasági helyzetben és a fokozódó elégedetlenség közepette, így végül tűzszünetet kötött. A béketárgyalások Kína és az Egyesült Államok közvetítésével zajlanak.

Amely országok közül Kína a háborús évekből, a gyakorlatilag kiapadhatatlan hadiipari és egyéb technológiai megrendeléseknek köszönhetően, rendkívül megerősödve került ki. Az Egyesült Államok, az állandósult elhibázott gazdaság és társadalompolitikák, és a belső megosztottság miatt annál kevésbé, még a hadi és űripar háborúnak köszönhető fellendülésének ellenére sem. Bár sokan bíztak pozitív fordulatban Trump majdnem szinte Putyinnal egy időben bekövetkező, de azzal szemben régóta várt halála után, de végül az amerikai oligarchikus poszt-demokrácia képlékeny zűrzavara egy Trumptól nem sokban különböző új gerontokratát dobott a felszínre (csak karizma nélkül).

A fenti két ország felfoghatatlanul jobb állapotban van mind gazdaságilag, mind társadalmilag, mint a háborús felek. Európa szinte romokban hever, eladósodva, tönkremenve, és minden tekintetben kiszolgáltatva a két világhatalom versengésének. A háború gyakorlatilag elvitt egy egész európai generációt, mindezt egy demográfiai katasztrófa közepén. Mindemellett a kontinensen mostanra permanenssé vált a természeti katasztrófákkal folytatott kűzdelem is, szárazságokkal, erdőtüzekkel, és időnként a fejüket felütő különböző járványokkal. Oroszország helyzete hasonló, csak négyzetre emelve: nem ritka a konkrét éhezés, és úgy általában sok helyen középkori állapotok uralkodtak el a területén. Munkaképes férfiak nagyon kevesen maradtak az országban, és gyerekek alig születnek már.

Ebben a világpolitikai szituációban a két, a háborúba végül Oroszország oldalán beszálló európai ország, Szerbia és Magyarország, hirtelen teljesen egyedül találta magát, mert Oroszország a nagyhatalmaktól más területeken kapott engedmények és alkuknak köszönhetően, úgymond elengedte a kezüket. Az egyesített európai csapatok bevonultak mindkét ország területére, és a beketárgyalások alakulása végül úgy hozta, hogy Szerbia mint önálló ország teljes egészében megszűnt, és területét felosztották a szomszédai közt. A legkiterjedtebb részekhez Románia jutott, illetve a Vajdaság nagyrészt Horvátországhoz került. Magyarországtól elcsatoltak minden a Dunántúlon kivüli területet, amelyeken Románia és Ukrajna osztozik. A Dunántúlt a tárgyalásokon felajánlották Szlovákiának, Ausztriának, Horvátországnak, és Szlovéniának, de egy-két határmenti települést leszámítva mindegyik ország visszautasítja a nagyhatalmak ajánlatát, mert a háború utáni amúgyis rendkívül nehéz helyzetben senkinek sincs szüksége még pár millió éhes szájra, és egy még nagyobb gazdasági, társadalmi, morális katasztrófára. Mindez annak ellenére történik, hogy a helyiek egyre-másra tartják a népszavazásokat az Ausztriához vagy Szlovákiához való csatlakozásról, vagy a német hivatalos nyelvvé tételéről.

A Dunántúlra zsugorodott Kis-Magyarország romokban hever. Az állam központi hatalma praktikusan megszűnt. Az orosz-barát vezetés nagy részét a megszállók elfogták, és azok egy hágai börtönben várják a béketárgyalások lezárultát, és az ő perük kezdetét. Bár hivatalosan a rendet a megszálló európai erők biztosítják, de a gyakorlatban semelyik európai ország sem hajlandó jelen helyzetében érdemi kontribúcióra a magyar misszióhoz, és így ez a rendfenntartás a gyakorlatban Budapest alig néhány kerületére terjed csak ki. Az ország maradék részén erőszakos paramilitáris erők és praktikusan rablóbandák garázdálkodnak, általános az éhezés és az ivóvízhiány, a kórházak és egészségügyi intézmények nem üzemelnek, a kínai segélyszállítmányok alig jutnak el Budapesten kívülre, és a mostanra állandósult erdőtüzeket senki sem oltja már. A háború és az aszáj tönkretette a mezőgazdaságot, az évek óta tartó gazdasági szankciók hatására a hiperinfláció teljesen elértéktelenítette a fizetőeszközt, de áruk is alig vannak, a kereskedelem szinte teljesen megszűnt, csak az alvilág kontrollálta feketepiac létezik. Kis-magyarország határai le vannak zárva az Európai Unió felé, viszont naponta tízezrek menekülnek mégis az elcsatolt, ukrajnai és romániai területeken található hatalmas menekülttáborokba a zöldhatáron keresztül, az életüket kockáztatva. A táborokban pokoli állapotok uralkodnak, a helyzet leginkább humanitárius katasztrófaként jellemezhető.

Ez szolgáltatja a hátteret a történethez, amelyben Kis-Magyarország közepén, Tihanyban, néhány, a bukott oroszbarát rezsimhez korábban így-úgy köthető figura, vállalkozó és értelmiségi, kliens vagy kedvezményezett vagy egyszerű hívő, szervezi a földalatti ellenállást. Mindez a háború utáni Balaton elhagyatott, omladozó díszletei, a vízparton meredező lakóparkok, szállodák, kúriák falanszterei, és a kiszáradó tó lángoló nádasai közt. A fanatikusokból, álmodozókból, opportunistákból, túlélőkből szerveződő, sokszínű társaság mögött felsejlik a maradék-ország egyik leghírhedtebb és leghatalmasabb maffiavezére, aki az erőforrásai és nemzetközi összeköttetései segítségével próbálja egyengetni a magyar feltámadás útját és életben tartani az álmot. De senki se tudja igazán, hogy mik a valódi motivációi, hogy kIzárólag a saját ambíciói vezérlik-e vagy esetleg ő is dolgozik valaki nála is hatalmasabbnak.

@glutenhalo

[nitta86]

Tracy Chevalier: Ártatlanok

Huszonkevés évesen szerettem, nosztalgiából olvastam újra. Igazából nem volt rossz, de a könyv kritikusainak igazuk van abban, hogy nincs neki értékelhető cselekménye. Nyaraláson olvastam, annak jó volt, mert nem egy bonyolult darab.

18. század végi London, William Blake és szomszédai. Egyértelműen Maggie miatt szerettem annak idején is, valószínűleg saját magamat láttam benne. Elnyomott, de mégis talpraesett kamaszlány, akit a családja lenéz és dolgoztat, mert lánynak született, és a bunkó bátyja a kedvenc helyette. Maggie tök jó szereplő, meg Jem is, a faluról frissen érkezett asztalosinas. A többiek viszont, hát. Jem nővére Maisie olyan szinten életképtelen, ami még egy 18. századi falusi fruskától se reális. Az egyik jelenetben mielőtt bajba kerül, konkrétan a baj elkerülésére az összes előforduló mellékszereplő figyelmezteti, de ő csak töretlenül hülye. Blake meg inkább papírmasé figura, nagyon rendes, de csak azokon a szereplőkön segít, akik szó szerint beesnek a kertjébe. A két tizenéves, Maggie és Jem találja ki helyette általában, hogy mi legyen a következő lépés.

A történet attól lesz élvezhető, amitől Chevalier bármely más regénye is: a korrajztól. Inkább ismeretterjesztő könyv, mint regény.

Anno több mint 10 éve, amikor rengeteg Tracy Chevalier regényt olvastam, Anyuval közösen rajongtunk ezekért a könyvekért, és attól tartok, hogy neki azért is tetszettek ezek a történetek, mert majdnem minden női szereplő nagyon passzív bennük. Itt Maggie pont nem, meg például a Hulló angyalok szüfrazsett szereplői sem, de a legtöbb regényben egyszerűen a korhűség miatt nem cselekvő szereplők a nők, és kicsit aggasztó, hogy őt ez mennyire megnyugtatta.

[szepkerekkocka]

Haynau csak a végrehajtó kéz volt, a vértanúk sorsa 48-ban Ferenc József asztalánál dőlt el.

Az analógia ebben is megáll: Pintér is egy mocskos pribék, de a szálak a doktorminiszterelnökúr kezében érnek össze.

[greenteaforbreakfast]

Ja és ma megismerhettem őt:

Senkit ne tévesszen meg a badass külső, a fél szem - fél fül csak álca. Borzasztóan bújós és szeretetéhes <3

[bagdyernoke]

Se törvények, se az észszerűség nem indokolja, hogy börtönkórházban kellett meghalnia a végstádiumú rákos történelemtanárnak

Az 54 éves miskolci történelemtanár, Kertész Ferenc, 2020. június 13-án zavartan kezdett el viselkedni. Szomszédai aggódtak érte, ezért hívták a központi segélyhívót.

A kiérkező rendőrök nem ismerték fel, hogy egy zavart emberrel van dolguk, Ferencet lefújták gázspével és betörtek a lakásába. A tanár egy üres borosüveget szorongatott a kezében, ez a dulakodás közben összetört és megsebesítette az egyik rendőrt is.

Annak ellenére, hogy a rendőr sérülése saját bevallása szerint is csak kisebb karcolás volt, hivatalos személy elleni erőszak miatt emeltek vádat.

A toxikológiai vizsgálat kimutatta, hogy Ferenc a letartóztatása idején nem állt alkohol vagy más szerek hatása alatt. Hogy mi okozta zavart állapotát, nem derült ki egyértelműen, mert Ferenc az elhúzódó eljárás alatt meghalt.

A letartóztatás után derült ki, hogy a férfinak rákja van. A daganat egész testében szétterjedt, ezért utolsó napjaiban már beszélni sem tudott. Másfél év fogva tartás után egy börtönkórházban halt meg, szeretteitől is csak online tudott elbúcsúzni.

Védője az eljárás ideje alatt többször kérvényezte, hogy a végstádiumú Ferencet helyezzék házi őrizetbe vagy közkórházba, hogy édesanyjával, testvérével és barátaival találkozhasson. A bíróság ezt annak ellenére megtagadta, hogy az elmeorvosi szakvélemény szerint Ferenc beszámíthatósága helyreállt.

Ferenc ügyvédei és családja még halála után is azért küzdenek, hogy rámutassanak a magyar igazságszolgáltatás súlyos tévedéseire. Bátyja, Kertész László a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

[zoeeozzoeeoz]

Tolerancia....... Időnként eszembe jutnak történések, és hogy idegenek hogy reagálnak le, olyan helyzeteket, amikkel hirtelen nem tudnak mit kezdeni. Itt most az idősekkel szembeni toleranciára gondolok. Kevesen gondolnak arra, hogy betegek. Nem biztos h fizikálisan, ami látható is, lehet h szellemileg. Lsd demencia. Hogy nehezebben/lassabban döntenek dolgokról, nem értenek sok mindent, sokszor a napi, egyértelmű dolgokat sem, hogy sok mindenben segítségre szorulnak. Sok esetben látom, hogy mennyire türelmetlenek velük az emberek. A saját család tagjaik is. Okés, hogy nem vagyunk egyformák, rohanunk örökké, ezernyi dolgunk van, de semmibe nem kerül ha pl normális hangnemben beszélünk hozzájuk, vagy átlendíteni őket egy döntéshozatalban.

Anyu, alapjáraton is olyan természetű volt, aki sok türelmet igényelt mindenkitől. Az Alzheimer erre rátett még elég sokat. A kezdeteknél, mikor még nem volt diagnosztizálva, csak érzékeltük hogy valami nincs rendben, elég sok konfliktusa volt a szomszédokkal, meg idegen emberekkel az utcán, a saját házi orvosával is. Ő, nehezen, vagy egyáltalán nem kért segítséget senkitől semmiért. Még tőlem sem, a saját lányától. Úgy kellett rájönni, figyelni, észre venni, ha valami gond volt. Amikor bekapcsolódtam a minden napjaiba, a házi orvosa, és annak asszisztense is eleinte elég elutasítóak voltak, de ahogy kezembe vettem az orvosi dolgait (cukorbeteg/vérnyomás/szívbeteg/alzheimer) és érkeztek be hozzájuk a leletek, kiírattam a gyógyszereit és kezdet minden normálisan haladni, megbékéltek velem, és többnyire segítőkészek voltak. Azért csak többnyire, mert elég sok dologról nem szóltak nekem, amiknek súlyos anyagi vonzatuk volt, és ha szólnak, akkor kb ingyen , vagy fillérekért lettek volna. Ilyen volt pl hogy a pelenkákat fellehet íratni is, és akkor nem 20 000 Ft egy havi adag, hanem kb 2000Ft, hogy bizonyos vizsgálatokat fizet a oep is, (ez akkor bukott ki amikor kifizettem egy 21 000 Ft-os vizsgálatot, és csak akkor szóltak, hogy ezt a háziorvos is kiírhatta volna és akkor ingyen elvégzik) , hogy ugyan az a gyógyszer más néven más gyártótól, de azonos összetétellel, azonos hatóanyaggal sokkal olcsóbb, sőt, az oep is jobban támogatja. Hogy okés hogy intézek napi ápolókat házhoz, és azok anyu nyugdíjához mérten igazítják a téritési díjukat, majd később, magán ápolót is csillagászati órabérért, de a házi orvos is tud ebben segíteni, és kvázi ingyen, alapítványi műkődésűt, akit a város fizet meg az oep, hogy a város műkődtet egy betegszállító céget, akik ingyen segítik a helyi lakosokat, és akkor nem a fizetőseket hívom stb stb stb... Ezekről én nem tudtam, és vagy a szomszédtól tudtam meg, vagy utólag, amikor már mindegy volt.

Anyu szomszédai is , így utólag vissza nézve, nagyon sokáig tolerálták anyu dolgait. Mikor már sok volt, akkor nyomozták ki a telefonszámomat, és kezdtek el hívogatni felváltva a közösképviselővel. Mikor már tudták hogy milyen betegsége van, és érzékelték hogy foglalkozva van a témával, akkor "elcsendesedtek", és ismét toleráltak sok mindent. Nem egyszer elcsodálkoztam, hogy milyen közösség alakult ki ott. Hogy ránéznek egymásra, hogy segítenek , hogy figyelnek, érdeklődnek, és nem csak a pletykás/kiváncsi/szomszédok. Ezeket én eleinte terhesnek, idegesítőnek találtam, hogy nem tudok úgy felmenni a 3.-ra Anyuhoz, hogy közben ne állítsanak meg szinte minden emeleten a friss hírekért. Mondjuk ezeket most is, de mostanra tolerálom ezeket.

De vissza a toleranciához: Ne csak az idősekhez legyünk toleránsak. Próbáljunk meg az élet minden területén az lenni. Persze vannak határok, de azért addig menjünk el. Sose tudni, mi mikor kerülünk hasonló helyzetbe, és akkor nekünk is rosszúl fog esni ha átlépnek rajtunk, vagy nem segítenek.

[magyarmalter]

kisnamény és darnó

[kisnamény] szomszédai: észak felől Vámosoroszi, északkelet felől Csaholc, kelet-északkelet felől Túrricse, délkelet felől Gacsály, dél felől Császló, délnyugat felől Jánkmajtis, nyugat felől pedig Darnó.

[darnótól] a környező települések közül Kisnamény 5, Csaholc 10, Jánkmajtis 6, Szamosújlak 10,5, Gyügye pedig 17 kilométer távolságra található; a járás székhelye, Fehérgyarmat 17,5 kilométerre fekszik.

(hasznos tudnivalók, wikipédia)

[allamilogisztikus]

Egyikük hős, másikuk csőcselék.

Mindenki válasszon ízlése szerint. És kívánom, hogy élete végéig a választott hőséhez hasonló emberek legyenek a szomszédai. 

[kavekkozt]

ki is volt az, akinek a szomszédai bedobtak egy kis üzenetet, hogy nem porszívózik eleget, és jönnek majd az egerek? (valami német nyelvterületen lakó tumblis?)

amióta megvettem a világ legjobb porszívóját, folyamatosan porszívózok, nem is értem, hogy élhettünk eddig nélküle*, úgyhogy már kíváncsi vagyok, mikor jön fel az alsó szomszéd, hogy hagyjuk már abba.

*nem volt még macska, aki gyakorlatilag folyamatosan termeli a rendetlenséget / koszt valamilyen módon; lerágja széttépi kikotorja leveri lekaparja. imádjuk!

a képen éppen nem rendetlenkedik, hanem a második kedvenc elfoglaltságát csinálja.

[tobbpenztazembereknek]

Hát, én sem tudom, mit gondoljak, de MÁR Szent István is valahogy úgy gondolta, hogy Magyarország helye a Nyugaton van, és voltaképpen annak köszönhető, hogy Magyarország egyáltalán létezik, hogy ő is így gondolta. Van egy olyan történelmi mintázat is egyébként, hogy amikor nincs olyan erő a Nyugaton, amelyik megvédené Magyarországot, akkor a szomszédai elkezdik széthordani.

 Ha rangsorolni kellene, hogy jelenleg mi az a három helyszín, ahol a legtöbb kommunistát láthatjuk egyszerre, akkor azt mondanám, első az MSZP-kongresszus, második a Parlament és harmadik Farkasházy Tivadar balatonszárszói kertje. Engem a tíz év kihagyás után először megrendezett Szárszói találkozó híre és a meghívón szereplő nevek valami olyan izgalommal töltöttek el, hogy gyakorlatilag leblokkoltam és a szerkesztőségi levelőzőlistára is csak annyit tudtam írni: Kánaán!

A panzió recepcióján a tévében futó Sas-kabaré már előkészítette a hangulatot, bár itt még nem is sejtettük, hogy Farkasházy Tivadar és Selmeczi Tibor olyan műsorra készül, amihez képest a Mikroszkóp színpad csak egy parlamenti közvetítés. 

Hogy régen mennyivel jobb volt minden! Mondjuk akkor még Panyi Szabolcs nem SGY amerikai milliárdos ügynöke volt, hanem fideszes ügynök, már ELEVE azért is! És hogy mi volt az, amit felváltott a gyűlöletes NER! Ha nevet kellene adni a NER előtti rendszernek, a fenti idézetből kiindulva, akkor csakis a Büdös Kommunistaegyüttműködési Rendszer, azaz BKR nevet lehetne neki adni, ha TÖKÉLETES nevet szeretnénk adni neki. Az volt az a rendszer, amiben a rendszer alappillérei olyan arcok voltak, mint Sas József, Heller Ágnes vagy éppen Bánó András. Na, EZEK helyett van a NER. Nem árt néha felidézni. :/