#selyem

[banatostenger]

„Tessék mondd el mennyire fáj…aztán én jövök.“

[morellahandwoven]

Szabad felvetések: kék-zöld-ezüst sávos, Gertrúd szövőszék Kockás, csíkos, dúsan mintázott? Ebben a felvetésben bármelyik megoldható! Csodásan állnak neki a saját színei, a fehér, fekete, de akár még a sárgák is! Még szabad időpontjai: Február 28. Március 3, 12(V), 13, 15(!), 16, 17, 27, 29, 30, 31 A foglalásokat messengeren, emailen várom! 😁 #kézzelszőtt #kézzelkészült #kézműves #handmade #handwoventextiles #workshop #szabadidő #szövőnap #szövőműhely #foglaljidőpontot #bookaday #kéziszövött #sál #kendő #shawl #hosszanátmenetes #gradient #selyem #silk (helyszín: Budaörs) https://www.instagram.com/p/Co-LbmqIq6Z/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[dare-g]

Books 93-102 of the year 📖!

[angelofghetto]

mesterséges amortizáció (1. rész)

Az első tanórán elmagyarázták nekünk, hogy is van ez: a divat mesterséges amortizáció. Régen a lányokat alapból varrni tanították, ők készítették a család ruhatárát, ami azt jelentette, hogy volt egy váltás hétköznapi, amit addig hordtak, amíg meg lehetett foltozni, amíg le nem szakadt róluk, meg volt egy ünneplő, amit gondosan kíméltek, abban jártak templomba, esküvőre, keresztelőre, temetésre. Mindenre nagyon vigyáztak, mert kézzel, fáradtságos munkával készültek a darabok, a lányok nagy korukig szőtték, varrták, hímezték a kelengyét, nagy becsben tartották a generációkon át örökölt darabokat is, a nagyik, a dédik, szépanyák keze munkáit, az ősi hímzéseknek akkor még mindenki ismerte a jelentését: védelmeztek, szerencsét hoztak.

A konfekció valahol ott kezdődött, hogy a piacokon, a vásárokban elkezdtek mondjuk férfi ingeket árulni, olyasmit, ami hamar kopik, szakad. Kínáltak kicsit, nagyot, és az vette meg, akire jó volt. A divat lecsorgott az uraságok pompájából amolyan végletekig lebutított változatban, próbálták utánozni a szűkös eszközeikkel a népek. Szétvált a praktikum és a flanc, a ruha "tette" az embert. Faterom mesélte, hogy az ő gyerekkorában még szakmánként öltöztek, odahaza is mást hordott a kovács, a pék, a földműves, a deák. Kicsit talán ebből maradt vissza, amit az amcsi filmekben látni, hogy a nővér nem a kórházban öltözik át műszak előtt, hanem nővérruhában megy be dolgozni.

A varrógép feltalálásával mindez felgyorsult. Az ipari forradalom beszipkázta a női munkaerőt, a divatból ipar lett, híresen nyomorult női (és gyerek) bérekért. Az uraságok még mindig tarthattak saját varrónőt, szabót, mint ahogy házi zeneszerzőt, vagy magán-testőrséget.

A természetes pamut, gyapjú, selyem, len egy idő után már nem tudta fedezni a felhabosított keresletet, a szintetikus alapanyagok megjelenésével elszabadult a pokol. Már nem száz-kétszáz évenként alakult a divat, hanem évtizedenként tört be valami egészen más, hogy a tömegeknek el kelljen dobni a teljes ruhatárukat, hizlalva ezzel azokat a tőkéseket, akik a nyomott bérek, a hosszú munkaidő, a mostoha körülmények és kizsákmányolás profitját föl��zték le. De még több profit kellett, már évenként, sőt szezononként új kollekció jött ki, ha szabásban nem is, de legalább színekben, hogy érezze szarul magát az, aki a tavalyit hordja. És itt jött el a fast fashion, de erről később.

Végül kitalálták azt, amit én kifordított reklámnak nevezek. Korábban fizettek azért hogy valaki reklámozzon valamit, egy céget, egy márkát. Valaki zseniálisan kitalálta, hogy mi fizessünk azért, hogy reklámozhatunk, és megjelentek először kicsiben, majd egyre nagyobb méretben a márkák feliratai, hogy kihasználják a népeknek azt a gyarlóságát, hogy (némi extraprofit fejében) azzal hencegjenek egymásnak, mit engedhetnek meg maguknak, lássa ország-világ. És innentől megjelent a hamisítás.

Ha fogalmat akarunk alkotni arról, mennyire megbecsült ez a szakma, gondoljunk Nemecsek papára, aki fillérenként varrja össze az ablak mellett a család szerény megélhetését, vagy gondoljunk a Csak szex és más semmi mozira, ahogy Csányi Sándor figurája ráripakodik a kollégára (aki épp a nadrágját gombostűzi), mint egy kutyára. Vagy jussanak eszünkbe az amcsi filmek: ha valami büdös nagy nyomort akarnak ábrázolni, akkor egy raktárépületet mutatnak, benne mexikói, Puerto Rico-i, vagy ázsiai bevándorlók (főleg nők) görnyednek a varrógépek fölött, a földön patkányok szaladgálnak, és néha bandák lövöldöznek egymásra.

Az emberek túlnyomó többségének halvány elképzelése sincs arról, mi munka van egy elkészült darab mögött, és hogy nem kell távol-keleti gyermekmunkásokig elmenni, ha pofátlan kizsákmányolást akarunk látni, lehet hogy pár utcányira van egy varroda, ahol varrónők sokasága még a tanárok és ápolónők bérénél is jóval kevesebbért rongálja a gerincét, a látását, a hallását lepukkant varrodákban. Legfeljebb mifelénk nem patkányok, hanem csótányok szaladgálnak.

(vége az első résznek)

[zoeeozzoeeoz]

Helyszín: Próbafülke egy ruhaboltban.

Pont elkaptam a pillanatot, mikor egy kb 8 éves kislány kilibben a próbafülkéből, hogy az Apukájának megmutassa magát a ruhájában. A ruha egy "tündér ruha" volt, (lányos apukák tudják) Drapp színben, tüll felső szoknya, csillogó szívecskés apró flitterek rajta, felső része drapp színű selyem, rajta csipke virágokkal, spagettipántos. Kislány hosszú barna hajú, mosolygós kis tündér :) Szóval kislány kilibben, mögötte anyuka kukucskál ki a függöny mögül, apukának teljes őszintességgel elakad a szava, tátva marad a szája,

Kislány: Mi van Apa?

Apa: Ahhhhh Kislányom annnnnyira szép vagy, annyira csodálatos! Nagyon szép vagy ebben a ruhában!

Megölelik egymást, kislány vissza megy a próbafülkébe, és ekkor látom meg, hogy Apájának teljesen könnybe lábadt a szeme, és zsebkendő után kutat, közben észre veszi hogy pont elkaptam az egész pillanatot, zavarba jön, elfordul, és elkezdi törölgetni a szemét.

Én bemegyek a szomszédos próbafülkébe, és hallom, ahogy Anyuka mondja a kislánynak, h " Biztos tetszik neki, láttam a reakciój��n. Nyugi. Csini vagy benne! "

Awwwww............akkora széles mosolygásba kezdtem, hogy a szám is belefájdult. Ráadásul az én szemeim is könnybe lábadtak. <3

[eleteskonyvtar]

Ha már így kezdjük felfedezni hátasztáni és türk gyökereinket, hagyományainkat, javaslom egy izgalmas népszokás felevenítését.

Isztakhri és Ibn Haukal a kazár főkirállyal kapcsolatosan a következőképpen adja ezt elő: „Amidőn az (ünnepélyes) beiktatást végrehajtani akarják, a khakant elővezetik s egy selyem zsinórral fojtogatni kezdik, amikor a fuladáshoz már közel van, megkérdezik tőle, hogy hány évig akar uralkodni, mire kinyilvánítja, hogy mennyit, ha e határidőn belül hal meg (nem bántják), de ha ezt túléli megölik.” In: Pauler-Szilágyi: 1900. 237. Ezt kicsit másképpen meséli Ibn Fadhlán: „A főkirály csak negyven évig uralkodhatik, amikor ezt az évet csak egy nappal is túlélte, a nép s a főurak által megöletik, mert azt mondják, hogy esze meggyengült s belátása megingott.” Uo. 219. és Györffy György: 1975. 98. Viszont ez utóbbi tudósítás kapcsán merülhet fel a kérdés, hogy vajon Szent István ellen a halála előtti évben állítólag megkísérelt merényletet nem a korábbi szakrális királyölés motiválta-e? Lásd ehhez még Róheim Géza: 1917. 64-65.

Rácz Lajos: Hatalmi szimbolikánk nomád gyökereiről. In: Jogtörténeti Szemle 1986/1. 30. (link is lesz majd, csak egyszer fejezzem már be az OCR-ezését)

[oldmacykerenew]

🖤🤍”Mondd Anya,

így Karácsony tájékán

mi van odaát,

díszítik-e fényes gömbök

a fenyőfák ágát...

Gyújtanak-e csillagszórót

fenn az angyalok,

mikor éj csendjébe vesznek el

a földi sóhajok.

Mondd, Anya,

roppan-e hó, szikrázó hó

talpatok alatt,

s fáztok-e, ha a zúzmarás dér

arcotokra fagy.

Mikor szél tépkedi puha selyem

fátyoltestetek,

a félelembe ti is belereszkettek...

S mondd, Anya,

élnek-e még szívetekben

szép gondolatok

azokról kiket a földön

árván hagytatok,

s kik azóta is várják,

olyannyira várják,

hogy egy szép napon talán

visszakopogtattok

az élet ajtaján.” 🖤

[backancslista]

Sohonyai Attila - Ha nőt szeretsz

Ha nőt szeretsz, az legyen nő,

ne tétova leányka, kit a jelen idő

divat-ideálja dönt délibábba,

s nemtudomsága taszítja

kecsesből sutába.

Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!

A nő lenge, finom selyem,

ezért akárki nem viselheti:

ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

Ha nőt szeretsz, küzdj meg

érte. Elutasítása elveid pirosából

az elszántságot ki ne verje.

S ha elsőre alul is

maradsz, fel ne add;

ha nőt szeretsz, legyen érte

benned akarat!

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,

-de csak neki!- néha nála is

törékenyebb vagy.

Ha ő olyan nőből van, tudja;

aki nőt igazán szeret,

csak érte s védelmére

lesz tömör vas.

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,

ne csalfa. Volt épp elég már,

ki lelke zongoráját elhangolta.

S ha nőt szeretsz, tisztán legyen

neked ő az egy, ahogyan te vagy neki:

ha nőt tudsz szeretni,

akkor vagy igazán férfi!

[holdakcsillagok]

NOVEMBERI HAJNAL Erdős Renée

Milyen szelid hajnal pihent a kerten! A lila ég selyem palástban állt És várta a nap első sugarát.

Rigó, cinege megkezdte dalát A nagy fenyők közt s a sűrű berkekben -- A fák fölött halványkék köd szitált.

Nagy száraikon a dús krizantémek Egymás felé merengve imbolyogtak S gyémánt karéja a búcsúzó holdnak: – Tündéri ékszer a lila paláston – Még csillogott, örömére az égnek.

Álltam a nyitott ablaknál s lenéztem. Némult gyönyörrel éreztem a hálát Melyre nincs szó s melyet csak Isten ért meg.

[csoori]

Karácsony előtti dünnyögés

Vehetnék akár barkács-istállót is a szent napokra, igazit, nagyot, s fél kazal szénát tört szalma helyett: az illatozzék jászolban, jászol alatt a félhomályban, hol kis tehenek kérődznek fekve és szamárka ásít Betlehem csillagára.

Talán még csillagot is vehetnék, kétszer akkorát, mint a régi, amely már lávázni tud és zenélni, csábítani a Holdat, ő is lássa, hol fekszik majd a világ újszülött Messiása.

Látom, kóró zörög a városszéli fogadó előtt. Nem inkább angyalcsontváz az? Álcázott halálszobrocska? halálkellék? Ültessünk helyébe díszbokrot, rezgő cserjét, zöld füvet, gyöptéglás egész mezőt! Selyem-országrészt, hol a jó nép lesátorozhat, elheverhet és várhatja, hogy megszülethessen a gyermek.

És kellenek még csengők és dobok, átlátszó testű, karácsonyi szitakötők, röhögtető három királyok, szakállas törpék, sima óriások, akiktől még a lélegzetünk is elakadhat. Mert senkik maradunk csodák nélkül, a naplementék áldozatai.

S vehetnénk újra Istent is magunknak, ki hitetni tud s hajlani kedvünk szerint. Állni egy napsugáron, s billegni is, mint bátor kötéltáncos emberszagban és benzinbűzben, s várakozni velünk, hogy jöjjön, jöjjön egy újabb mulandó karácsony.

Csoóri Sándor

[morellahandwoven]

Ági cikkcakk csíkos kendője Egy lila-barack-narancs festésű bourett selyem motringgal és egyéb fonalakkal érkezett Ági. Volt egy elképzelése a mintáról, megnéztük kész darabon, próbálgatta a saját szálaival. Valahogy mégsem látta a szövőszéken azt, amit elképzelt. Végül úgy döntött, egy struktúrmintával lábítja végig az egész kendőt és hagyja a fonal színjátékát érvényesülni. Ez a típusú bourett selyem kevésbé tölti ki a teret és a minta is több fonalat vesz fel. Így a 800 méteres motring egy rövid állású, de színekben és apró részletekben gazdag kendőre lett elég. A fonal sajátossága, hogy a szövőszékről levágva merev, de kikészítés után csodásan puha darab lesz belőle! Fonal: @yarndreamstextiles #kézzelszőtt #kézzelkészült #kézműves #handmade #handwoventextiles #workshop #szabadidő #szövőnap #szövőműhely #foglaljidőpontot #bookaday #kéziszövött #sál #kendő #shawl #selyem #silk #bourettesilk https://www.instagram.com/p/CpFImK_IMu4/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[soursoulsblog]

Egy két há

Első számú

Fáj minden emlék

Bárcsak neked kellenék

Üres nap, üres tett

Ő mindezzel végzett

Szemünkben a csillogás hamu

Mint egy ékszer ami bizsu

Másod számú

Fájdalom, vágy, fájdalom

Menned kell, ez a válaszom

Feltünsz néha s feledem

Nem lehetsz a jelenem

Hibáztatom magam, nem érezhetem ezt

Feledném már mindezt

Harmad számú

Te még nem létezel tudatomban

Lelkem cafatokban

Várlak vissza első

Talán már nem esik ránk az eső

Korom hajad mint fekete selyem

Gyere vissza! Kérhetem?

Mindig téged kivánlak

Bárcsak írnád "hívnálak"

[angelofghetto]

mesterséges amortizáció (2. rész)

MÉLYREPÜLÉS

Hogy honnan is jön most ez a felbuzdulásom a fast fashion ellen? Valamikor úgy tíz éve feladta a Use Unused. Az egyik legjobb magyar tervezői márka volt, szexi, ötletes, szakmailag színvonalas, elérhető. A 2016-os Olimpia formaruháinak tervpályázatát is ők nyerték.

Komoly fejlesztéseket szerettek volna végrehajtani, terjeszkedni, nyitni Franciaország és Kína felé is, de közben a világ, a szakma megváltozott. Náluk egy ponton elszakadt a cérna, és azt mondták, nem azért tanultak, fejlődtek, dolgoztak, hogy ig��nytelen vacakot gyártsanak a fast fashion szellemében, inkább befejezik, vagy váltanak valamerre, mert nem hajlandók egy bizonyos szint alá menni, annál többre tartják ezt a gyönyörű szakmát, mint amivé válik. Mikor legutóbb hallottam róluk, Kínába költöztek, ahol hatalmas, fizetőképes felvevőpiacot reméltek, de nem tudom, ezzel mi lett.

Aki azt hiszi, hogy Kínában csak vacakot gyártanak, szolgáljon tanulságul egy rövid történet. Mikor elözönlöttek bennünket a kínai boltok, elbeszélgettem az egyik értelmes kínai boltossal, aki meglepően jól beszélt magyarul. Mindketten elcsodálkoztunk a másik nézőpontján. Én azon, hogy mennyi igénytelen olcsó cuccot árulnak ezek az üzletek, ő azon, mennyire igénytelenek és csórók a magyar vásárlók. Azt mondta, hozhatna gyönyörű fafaragásokat, festett lakk dobozokat, hímzett selyem viseleteket is darabját másfél millióért, de a kutya nem tudná itt megvenni.

A keresleti viszonyok és a profitéhség lezüllesztette a szakmát. Nálunk is boldog-boldogtalan nyithatott butikot, akinek volt pénze. Felkészültség, szaktudás nem volt feltétel. Mintha egy butik azonos lenne egy turival, csak veszek húsz kiló ruhát és eladom. Ugyan már, két anyagot mindenki össze tud varrni, aki be tud kapcsolni egy varrógépet, nem? A rendszerváltás előtt-alatt sorra zártak be a jól felszerelt, gépesített, automatizált nagy ruhagyárak, gyakorlatilag visszasüllyedt az iparág a kőbaltához. Szakemberek tömegeit eresztették szélnek. Az idősek korengedményes nyugdíjba mentek, volt aki jobban fizető pályára váltott nagy szomorúan, és maradt néhány utolsó mohikán, aki hitt a feltámadásban, és próbált valahogy túlélni úgy 10-15 éven át, míg a romokból elkezdett kibontakozni valami. A határok nyitásával megjelentek a szerencsétlen erdélyi ingázó munkások és betelepülők, akik még kevesebbért is kaphatók voltak, és lenyomták a bérszínvonalat. Végül a kínai ócsó-ezeöccá konténerpiacok vágták haza végleg az egészet.

Aki tehette, az oktatásba menekült (mert szakoktatóként másfélszer annyit kereshetett, mint mérnökként a megmaradt néhány állami cégnél - pl. egyenruha -, vagy akár az elszaporodó fusi-butikoknál). Nagyjából kihalásos alapon megy a dolog, vagy aki a képszerű hasonlatokat szereti: egyre kevesebb fóka tolong az olvadó jégtáblákon. Ma már ott tartunk, hogy a szaktanárok zömét megbuktatnám, mert elképesztő az a színvonal zuhanás, ami tetten érhető. Ha egy példával akarnám megvilágítani, mikor én a szakmát tanultam, az összes varrógép kinematikai ábráját (karok, csuklók, excenterek, hevederes áthajtások, csúszkák, bütykös tárcsák, forgattyús mechanizmusok, csapágyak, lengő elemek, mi mihez kapcsolódik, mit mozgat, stb.) táblánál fejből rajzolni kellett tudni, egy rossz vonal, és bukta. Ma a tankönyvből fel kell ismerni úgy, hogy a kép alá van írva hogy micsoda. És ez csak egy tantárgy. Valódi felsőfokú szakmai képzés már nincs idehaza, viszont gombamód szaporodnak a divatstílus tervezést is tanmenetbe illesztő iskolák, akik varrni tanítanak, de mivel arra senki nem jelentkezne (mert rosszul fizet, és rabszolgamunka), ezért mellécsapják a divatvilág életérzést, ami kikerülve a világba semmire sem jó. Mi a fenének kellene ebbe az országba ennyi főleg fantáziátlan, botcsinálta, nagymellényű tervezőcske, mikor még a nagyok és tehetségesek sem tudnak megélni? (Külföldön meg kiröhögik őket, nekik megvannak a sajátjaik.)

A vevők? Akinek van pénze, az világmárkákat vásárol, főleg nyugaton. Akinek nincs pénze, annak ott a turi, jobb esetben a fast fashion boltok kínálata, az akciók. Középen nincs semmi, mert valójában nincs igényes és fizetőképes középosztály, akit meg lehetne célozni minőségi divattal. A kevés kivétel, aki mégis van, az vásárol a tervezői showroom-okban, jobb outletekben, esetleg méretre varrat.

Akkor most mi van? Félig nevetve, félig sírva mondogatom az "eredeti butik-felhalmozódás" óta, hogy a hatvanas években a sugar daddy a barbijának bundát és brilleket vett, a hetvenes-nyolcvanas években kocsit, lakást, mostanság meg saját divatmárkát. Ha bejön valami misszpicsa a céghez, és elnyafogja, hogy szeretne bevezetni egy új brendet, már feláll a hátunkon a szőr. Szinte mind ugyanazt a fotót mutatja a pinterestről, vagy valami turkiból kikukázott kinyúlt rongyot hoz, hogy na olyat. És azt hiszi, hogy divatérzékeny és egyedi.

Továbbmegyek. Mikor egy tervezőnél dolgoztam, ott is volt ilyen, és nem értette, miért annyi az annyi, mert ha egy varrónőhöz viszi, az jóval kevesebbért megvarrja. Az idiótának eszébe nem jutott, hogy terveztessen, mert a dizájner arra való, nem arra, hogy valami ki tudja honnan való rongyot az orra alá dugjanak (pláne hogy egy másik hasonló tervező darabját varrja meg). Ez megalázó. Mintha egy gyárigazgatót akarnának portási feladatokkal megbízni a saját cégénél. Nincs semmi baj a portás szakmával, tisztességes megélhetés, és a diri is biztosan meg tudná oldani ha életbevágó lenne, de na.

Ahogyan látni, hogyan lett az építőiparból a leggyalázatosabb értelemben vett sufnituning, úgy lett a divatszakmából is valami horror, a dilettánsok gyűjtőhelye. A minőségi cucc tovább tart, ami nem növeli a dzsidipit. Igazából most az van, aki valóban ért hozzá, és igényesen dolgozik, az éhen hal, mert nyakig ér az általános mókolás. Jóazúgy. És az embereknek amúgy sincs most pénze, legkönnyebb a ruházkodáson spórolni. Önjelölt tehetségekből sok van, mint a Megasztárban. Legtöbben azt hiszik, hogy csak keresnek valakit, aki azt állítja magáról hogy varrónő, kezébe nyomnak valami rajzot, képet vagy rongyot, kicsit előadják magukat, és rögtön híres tervezőkké válnak, aztán onnantól dől a pénz. Persze, ezt hozzák az Ördög Prádát visel, meg az Emily Párizsban filmek, a New-York-i, London-i, Milánó-i, Párizs-i Divathetek, meg a VOUGE csillogása, de az egy egészen más szint. (Nyilván a dokik is sírnak-röhögnek az orvosos sorozatokon.)

Volt olyan megrendelőnk (amúgy dúsgazdag ügyvéd), aki hozta a Burda magazinjait, hogy abból varrjunk neki, mert ki akar kerülni vele a nemzetközi kifutókra a nagyok közé, de nem tudta, mi a különbség a szövött és a kötött anyag között, vagy hogy a ruhadarabok méretekben készülnek, egy méret nem jó mindenkire. Próbáltam neki finoman és kedvesen elmagyarázni, hogy mi merre hány méter, és hogy nem kell feltétlenül ragaszkodnia a kályhához, mi ennél nagyságrendekkel nagyobb tervezői és technikai szabadságot tudunk kínálni a szakember gárdánk jóvoltából, de erre hisztizni kezdett, hogy csak egy kis jószándék kellene, és megpróbált kirúgatni a főnökömmel. (Végül én maradtam, ő ment.) Hogy ez mennyire nevetséges volt, ahhoz ismerni kell a szakma struktúráját.

Szóval szintek. A világvezető néhány tucat (mára már ez is felhígult) divathház diktálja a divatot a következő szezonra. Mindenki fel tud sorolni ilyeneket: Dior, Givenchy, Chanel, Saint Laurent, Gaultier, Miyake, stb. Persze azóta sok újabb is van, és a régiek zömében is már fiatalabb tervezők dolgoznak a névadók nyomában. Ez a szint az Haute Couture ("ot kotür"), jelentése Magas Szabásművészet. Stílusok, vonalvezetések, színek, határ a csillagos ég, és nem minden hordható, ezek némelyike inkább képzőművészeti alkotás, elvetemültebb tervezők akár vasrácsot, madárfészket vagy játékmackót is beépít a darabjaiba. Ezen a szinten ugyanúgy a hangulat, az életérzés számít, mint egy üdítőital reklámban. Azért kerülnek ezek a szuperegyedi darabok csilliárdokba, mert rengetegen, rengeteg órában, mindent kézzel készítenek, összesen egyetlen darab készül, és ott van mögötte a világhírű, történelmi név. Gyakran az anyag is kézzel készül, egyedileg festik, applikálják, szemenként hímzik gyönggyel, flitterrel szorgos kezek, akár úgy, hogy az alap egy fátyol szerű vagy tüll szerű anyag, amit meghatározott minta szerint televarrnak, és nem sajnálják belőle a hozzávalókat. Van, hogy több változat születik, és amit mégis elvet a tervező, azt megsemmisítik. Ez mind benne van az árban. Meg a DJ, a kifutó, terembérlet, manökenek gázsija, fodrász, sminkes... egészen a bérszámfejtőn és büfés fiún át a takarítónőig.

Következő szint a prêt-à-porter ("prét-á-porté"), ami az előző szint "lehozása a fellegekből", jelentése kész viselet. A hordhatóhoz sokkal közelebb áll, mint az előző szint, de még itt is nagy tere van a fantáziának, az extremitásnak. Ebből dolgoznak a céges, "alkalmazott" tervezők, ezek alapján állítják össze a nagyközönség számára gyártott minőségi kollekciókat. Sok képzett szakember dolgozik ezeken, akár több hónapnyi munkát belefektetve. Valójában itt indul a koppintás, mert még ezek is nagyon drága darabok.

Következő szinten különválik a szakma. Vannak multinacionális cégek tömegtermelésre, vannak helyi dizájnerek akik egyedi darabokat készítenek kis szériában (max. 10 db), kis és kisebb magáncégek, sorban csökkenő igényességgel és minőséggel, csökkenő ráfordítással, és vannak a méretes szalonok, de az egy külön történet. És persze van a civil hobbvarrászat, amihez pl. a Burda divatmagazinok lettek kitalálva a háború utáni nagy spórolásban, mikor áruhiány volt, és a családanyák abroszból meg függönyből varrtak a családnak. Visszautalva az elejére, ebből a szintből akarta megvalósítani kislánykori álmát az ügyvédnő az Haute Couture kifutón.

Majd később írok arról is, miért lehet annyira addiktív ez a szakma, miért lehet annyira szeretni.

Mazochistáknak, és akiket behatóbban érdekel a realitás, azoknak ajánlom a Telex 4 részes feltáró jellegű cikksorozatát:

[zoeeozzoeeoz]

Állandó köreim egy bizonyos Méteráru/kellékes boltban:

Én: Jó napot kívánok. Fekete bélés selymet szeretnék fél métert, duplaszéles anyagból.

Eladó: Sajnos feketében nincs, de tudok helyette szatént adni.

Én: Köszönöm, nem kérem. Nekem bélés selyem lenne jó.

Eladó: Abból tudok adni galambszürkét, és barnát.

Én: Feketét szeretnék. AZ előbb mondta, hogy nincs. Köszönöm. Viszlát.

Én: Jó napot! Fehér , fém cipzárt szeretnék, sárga fogakkal, minimum 64 cm-set, kabátba, tehát alul nyithatót, és közepes fognagysággal.

Vevő: Néz rám pillázva, majd "Ez hülye" arcmimikával elkezd keresgélni. Fehér foggal tudom adni.

Én: Nem kérem köszönöm. Fontos hogy sárga foga legyen. A hossza viszont lehet több, azon tudok segíteni.

Eladó: 54 cm-eset találtam.

Én: Nem köszönöm. Minimum 64 cm az alsó határ.

Eladó: Forgó szemekkel keresgél tovább. Majd megunja. Sajnos sárga fogú, fehér cipzárunk nincsen.

Én: Felnézek a választékra. Kb szemmagasságban kiszúrok egy sárga fogút. Azt megteszi nekem, hogy megnézi hány cm?

Eladó: Ciccegve, sóhajtózva leveszi, leméri 70cm.

Én: Na akkor ez már majdnem jó is lenne, ha nem ilyen mini fogai lennének. Ez sajnos nem kabátba való.

Eladó: Pedig szokták vinni kabátba is.

Én: Hát ha ezt valaki bevarrja egy kabátba, azt nem sokat fogja használni, mert ez kb ruhába való. Bocsánat, de nem kérem, mert ez egy kabátba nem lenne tartós megoldás.

Eladó: Sóhajtózva: Szeretne még valamit?

Én: Nem köszönöm. Viszlát.

Csak hogy legyen, a másik oldalról is......

[g0om]

fyi to the guys the best summer outfit is kockás selyeming adidas vászonmelegítő (a fényes fajta, térd felé felhajtva) festékfoltos papucs (w socks) halászsapka and as much fuksz as you can afford (optinoally all fake)

[lelkigyakorlatok]

Tarfia Faizullah: Szex, alvás vagy selyem

Az éjszaka vagy, ami néha országút, száguldástól elmosódott mezők, ahol a vadak bámulnak mogorván. Mit értünk azon a szón, hogy felépülés? A lecsengés vörös homok, vörös homok, vörös homok, és te fehér sáncként növöd be a sarkokat itt és az összes többi szobában, ahol úgy döntök, biztonságban vagyok. Te még mindig a föld alatt fekszel, végtelen ősz. Velem kérkedik ez a hús, eszik, baszik, fürdik, várakozik – végeztem a veszteségek listázásával. Fényesre csiszolom a bordák ketreceit, amiket kiürítek, a ketreceket, amik engem ürítenek ki. Bőrömet szexbe, alvásba vagy selyembe takarom. Ruháid még mindig egy szekrényben lógnak hordatlanul és érintetlenül. Mi van, ha fantomheg vagyok, eltépett kötőfék, megvadult árva? Jegyezd meg jól, én sose fogok meghalni.

Tóth Réka Ágnes fordítása