#sötét van

[wildiesong]

"Sötét van akkor, amikor vége van a napnak. Néhány lámpát a DÉDÁSZ-nál még üzembe' hagynak. Higgyék a bogarak, legyek, szúnyogok és lepkék, Hogy az, ami a vége, kurva nagy fényesség."

[meg-megbanom-ezt]

A moly.hu-n láttam ezt valakinek a polcán és amíg meg nem néztem közelebbről...

...egy kósza pillanatig felszaladt a szemöldököm, hogy tényleg az Alien a főhőse egy mesekönyvnek?!

[patronsaint-ofthedenial]

Bitches find me irresistable for my Boborján impression

[fovarosiblog]

Néha szóba kell ezt szerintem hozni. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról. A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó. A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port? Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén. A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály. A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön. A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak. Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el. Ez mára mind nincs. Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították. És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha. Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma. (Kecskés Márton, Facebook)

[pappito]

Kefír

itt felénk, a kiterjedt és intézményesített tejipar ellenére, csomó remek tejtermék nem, vagy csak nagyon korlátozottan érhető el. A túrót már évekkel ezelőtt kibeszéltük, joghurtból (hála a bevándorlóknak) van tisztességes de a kefír nagyjából ismeretlen, ha lehet is kapni, akkor is inkább híg joghurt fut kefír néven és az is ízesített és/vagy édesített. Viszont az igazi kefír finom, egészséges és finom. Akarunk kefírt.

A kefír valahonnan a kaukázusból származik (kaukázikum!), de, hogy közelebbről, karacsiból, oszétiából vagy honnan a bánatból, azt nem tudjuk és igazából nem is érdekel bennünket. A kaukázusban hagyományosan családi kefírtenyésztés zajlott, (tejsavas fermentálás, mint tartósítás) innen került az oroszokhoz, akik kiokoskodták, hogy egészségügyi okokból, hogyan lehet ipari méretekben készíteni, majd onnan mindehova máshova. Ha érdekel a kissé romanticizált origin story, akkor olvasd el itt.

Nade! Mint minden hasonló, háztáji bigyónak van saját közössége, még csak nem is sokkal furcsább, mint bármilyen más tematikus közösség (méhészek, pecálók, fafaragók, balettáncosok)

A kefír szekta nagyjából úgy működik, hogy a korábban beavatott tagok otthon csinálnak kefírt, ettől a kultúra meghízik és lesz felesleges, ilyenkor újabb híveket vadásznak le és azokat is kefírcsinálásra kényszerítik. (vagy egyszerűen tartanak bárányt és a kefírrel tudják etetni azokat a kisbarikat akiknek a mamája elpusztult, nincs teje vagy csak nem hajlandó etetni, na ők nem érdekelnek bennünket most)

A kefír kultúra (kefir grains, starter) egy mezofil, mindenféle bacik és gombák szimbiózisa* amik közösen megeszik a laktózt a tejből, és közben kefírt csinálnak belőle.

A kultúra ilyen, ni:

Ezt a guzmányt beletesszük kb. 20 fokos tejbe (tehén, kecske, juh, és állítólag bizonyos növényi tejekkel is működik, pl. szója) aztán másnap lesz kefírünk, kiszedjük belőle a kultúrát, ami mehet az új adag tejbe, a kefír meg az arcunkba. Hőmérséklettől és a kultúra aktivitásától függően, 12-24 óra alatt lesz frankó kefírünk.

A kultúra a (kaukázusban megszokott, hehe) szobahőmérsékletet szereti, 20-25 fok között aktív, a fényérzékeny vitaminok megőrzése érdekében, érdemes sötét üvegben vagy a szekrényben kefírni, de legalábbis közvetlenül napra nem tenni.

Mivel a kész, besűrűsödött cuccból macerás kiszedni a kultúrát, érdemes a félkész, még híg kefírből leszűrni a bigyókat, a kefír befejezi magát. Vagy kis gézzsákocskát csinálni nekik, amivel könnyen mozgathatóak lesznek.

A másik módszer, hogy kis tejet beoltunk a kultúrával, majd a beoltott tejjel oltjuk a nagyobb adag tejet, de ez az otthoni termelésben csak felesleges macera. Ha tejet váltunk, akkor a kultúrának kell pár ciklus mire hozzászokik az újhoz, de ügyesen megbirkózik a dologgal.

Miközben ezt csináljuk a kefír kultúra lassan meghízik, szaporodik és bazi aktív lesz, ilyenkor újabb szektatagokat toborzunk megkérdezzük a pajtásainkat, hogy akarnak-e otthon kefírni. Ha igen, a kultúra felét adjuk oda nekik.

A kefír nagyon egészséges, tele van ásványi anyagokkal (kalcium, vas, foszfor, magnézium, cink, stb.), vitaminokkal (A, B1, B2,B3, B6, B12, C, D, E ), folsavval, esszenciális aminosavakkal (cisztein, metionin, fenilalanin, leucin, lizin), attól függ mennyire színes a magazin amit olvasunk, a kefír gyógyítja a dadogást, bicegést, javítja a látást, kisimítja a csít, rendbehozza az emésztési problémákat, rendbe hozza a bélflórát, megszépíti a bőrt, erősíti az immunrendszert és huzamos ideig tartó fogyasztása világbékét okoz.

Enyhébb laktóz intoleraciával rendelkezők az ilyen, természetesen fermentált kefírt, a csükkent laktóztartalom miatt meg tudják enni anélkül, hogy mindenféle kellemetlen következményekkel kéne számolniuk.

(Miután a kis bigyók a kefír kultúrában nem igazán kontrollált körülmények között szaporodnak, legyengült immunrendszer, terhesség esetén ajánlott otthon pasztőrözni a kész kefírt (15s @72C) bár ez elpusztítja az élőflórát benne, de a többi jóság benne marad)

*: Acetobacter aceti, A. rasens, Candida kefyr,Saccharomyces cerevisiae, L. parakefiri, L. kefiranofaciens, kefirgranum, L. kefiri, Lactobacillus acidophilus, Bifidobacterium bifidum, Streptococcus thermophilus, Lactobacillus delbrueckii subsp. bulgaricus, Lactobacillus helveticus, Lactobacillus kefiranofaciens, Lactococcus lactis

[prokee]

Nagy eséllyel reggelre ledől a drezdai Carolabrücke C-pályályának (villamos + kerékpárút) megmaradt része is. Ha néznéd, itt a livestream (bár nyilván sötét van, a C-pályán meg már nem működik a közvilágítás):

Amúgy érdekesség, hogy a "pesti" oldalon (Neustadt) pont a Carolabrücke hídfőjében, a Carolaplatzon áll az egykori NDK-s magyar vendégmunkások emlékfája. Elég elhanyagolt volt, nemrég egy drezdai magyar srác (Ivanics Balázs) karolta fel, aki rávette a drezdai önkormányzatot, hogy rendezzék a környékét.

A hídnak meg gyakorlatilag vége. A C-pálya nagyrésze egyszerűen leszakadt, a meglévő is lassan ereszkedik. Épp most szabadítják ki az omlás felett a levegőben lógó síneket és a távhő-vezetéket, ami jelenleg feszítve tartja a meglévő részt. Ezzel nagy eséllyel annak is gyorsan vége lesz.

A B-pálya (Neustadtból Altstadt felé) szintén megsérült, a jelenlegi helyzet szerint nem biztos, hogy menthető. Az A-pályán látható sérülés nincs, de miután a szintén sértetlennek látszó C ettől még simán térdre esett, esélyes, hogy senki nem meri majd kijelenteni, hogy wz állva maradhat.

Elég nagy kikúrás ez a félmilliós városban, kétszer két sávon ez volt a központi híd Drezdában, két, egyenként is nagyforgalmú villamosvonallal és egy szintén népszerü kerékpárúttal. Kb. mintha Budapesten kidőlne a Petőfi, a Margit, az Árpád és a Szabadság is.

Három alternatíva van. Nyugatra az Augustusbrücke, direktben az Operától és a Zwingertől indul, de ezt épp most újították fel (sok éven át), és ezután radikálisan csökkentették a forgalmát. Keletre a Waldschlößchenbrücke, amit egész eddig egy emberként gyűlölt mindem szász a modern kinézete miatt 2x2 sávval, villamos nélkül, illetve még arrébb a Blaues Wunder, ami eleve egy keskeny és kevésbé terhelhető híd, 2+1 sávval, villamos nélkül.

Ordas dugók is lettek rögtön, és hát mivel még arra sincs ötlet, hogyan emeljék ki a ledőlt részt, az újjáépítés még beláthatatlan messzeségben van.

Van még néhány oldalága a sztorinak:

- A neustadti oldalon a híd alatt parkolók vannak. Az ott parkoló járművek, hát, ott parkolnak, most is, mert az omlásveszély miatt senkit nem engednek a környékre sem. Óriási autóemelő-szerű szörnyekkel megtámasztották ugyan a hidat, de ránézésre ez csak arra jó, hogy gond esetén a híddal együtt boruljon az autókra, csak piros színben.

- Elég durva árvíz közelít Drezdához, egyes meteorológusok szerint ehhez még plusz lesz némi durva eső is. Nagyjából olyan víztömeget várnak, mint a 2002-es és 2013-as Jahrhunderthochwasser idején. Igaz, azóta Drezda sokkal jobban felkészült a nagyobb víztömegek gördülékeny elvezetésére, de ezekben a tervekben nem igazán szerepelt egy felnőtt méretű híd, ami nem a folyó felett, hanem benne fekszik.

Nem is beszélve a feljebb fekvő Pirnáról, ahol a fenti években simán 2m feletti vizek folytak a belvárosban. Na, ők most a drezdaikkal együtt vannak rohadtul beszarva.

Izgalmas napok ezek, Szászország!

[kavekkozt]

A TID a nemzetközi evezős Duna túra, Ingolstadtból kb a torkolatig. Minden szakaszt helyi evezősök szerveznek, bárhol lehet csatlakozni. Hozod a hajód, minden este hatkor van vacsora, közösen van a szállás (nem mindenhol van rendes kemping hanem helyi önkormányzatokkal kell ledumálni, hol lehet felverni 40-60 sátrat). Még a zsilipelés közös, megvan hogy mikor kell odaérni, hogy kinyissák nekünk.

Apa idén az osztrák szakasztól csinálja Budapestig, én is csatlakoztam kicsit több mint 100 kilométerre, nem mintha nem lennék már így is nagyon fáradt a nyaralás után, hanem mert amikor utoljára hívott, nem akartam emiatt hazarepülni, de mondta a feleségem, hogy még hány évig hív apád evezni?! Úgyhogy inkább visszaköltöztünk Európába és muszáj evezni menni. Apa + két éppen ráérő tesó + én, rajtunk kívül szinte senki más nincs túra kenuval persze.

Én péntek-szombat-vasárnapra csatlakoztam, pont jó helyen volt a kemping, mondjuk délelőtt 10 előtt így is utaztam már villamos/metró/vonat/busz/HAJÓN.

Az első nap Aggsbach-Mautner csodás volt, csak 23 km, volt időnk kiszállni és felmászni egy hegyre megnézni a romot.al Csak a cruise-okat kellett kerülgetni egész Wachauban.

Alig várom, hogy hogy megyek vissza legközelebb. Bringán?

A kemping nem igazi kemping volt, úgyhogy egy helyi általános iskolában kellett zuhanyozni, ahol a férfi meg a női öltöző is ugyanabba a zuhanyzóba nyílt, ahol se kabinok, se függöny, semmi.

Az osztrák szervezők mondták, hogy a TID-nek mindig szívesen odaadják a partot mert nagyon jó táborozók, és tényleg - mi bontottunk sátrat kb utoljára, és mintha sosem lett volna ott majdnem 100 ember. Főleg német nyugdíjasok vannak amúgy, de van hajó új-zélandi zászlóval, meg van egy csávó két 7-9 éves forma kislánnyal. Este azt élveztem legjobban, hogy teljesen sötét volt a tábor, senki nem gyújtott zseblámpát, max a sátorban. Ha ki kellett menni, holdfényben/csillagfényben ment mindenki.

A mai szakasz viszont nagyon gyilkos volt, nem bánok egy kis kihívást, de nagyon lelassult a folyó, a folyami térkép szerint 1 km/h-nál is kisebb a sodrás, cserébe szembeszél, tűző nap. Ha abbahagyjuk az evezést, elkezdünk visszafelé menni, nem lehet csak csorogni.

A kései indulás miatt meg kellett húzni, hogy odaérjünk a zsiliphez, a táv is nagyon nagy volt (43km).

Óriási zsilip, legalább 15m volt a szint. Szerencsére késett egy 20 percet, különben nem értünk volna oda. A várakozás ideje alatt előkerül a szájharmonika valahol.

Aztán a nap további része ugyanilyen volt, azzal megspékelve, hogy a naptej megolvadt a homlokomon és belefolyt a szemembe. A Dr Kelen eléggé csíp amúgy.

Tullnban óriási kempingben van a szállás, fura azért a lakókocsik közé sátrat verni, de értékelem a zuhanyzót.

Holnap a Donauinselen van a vége (nekem), kb ugyanezt ígérik, mint mára. Szenvedés és verejték.

Most ez ennyi, de szívesen megcsinálnám egyszer a teljeset.

[borharisnya]

Szürke

Amikor megszülettél, tél volt, mormolta maga elé az öreg Johann, kemény, csillogó tél, az a kékesfehér fajta, amelyik sokáig tart, és csak nagysokára fordul tavaszba, szikrázó, fényes tél. A fenyvesek egyenes derékkal álltak, mint a húrok, a rájuk fagyott hótól hónapokig mozdulatlanul. Kicsi voltál, vörös és gömbölyű és sokáig nem hittem el, hogy létezel. Belenéztem a bölcsőbe naponta többször, hogy lássam, ott vagy. Öröm voltál, melegség, mint egy darab parázs, amiről újragyújtja az ember a kályhában reggel a tüzet. A Fajdosnak is kölykei születtek pár nappal később, téli alom, nem szoktak ezek megmaradni, nem is maradt most se, csak ez az egy. Behoztam azt a kiskutyát az anyjával együtt a házba. Szemes, így neveztem el, ilyen se volt még, hogy kutya lakjon idebenn, de hát nem lehetett engedni, nem tudtam, hogy még egy kis életet elvigyen magával a házból a halál. És tudtam, látod már akkor tudtam, hogy így fogunk ballagni csendesen, te meg én, hogy ahogy a testedet hordanod nem nehéz már, együtt kelünk fel minden nap egy picivel a nap előtt. Hogy anyád csendben tejet melegít és mer csuprokba, hogy így hallgatjuk majd, ahogy a tűz először mogorván, mint aki rosszul ébredt, utána megbékélve ropog. Kint még mozdulatlan mind a táj, az éjjeli állatok már elpihentek, a  nappaliak még nem indultak el. Csak egy-egy bagoly tér meg, hang nélkül, mint amikor szájról olvasósat játszunk, a szájunk csak mozdul, de hang nem hagyja el. Minden más ilyenkor, az éjjel és a nappal között, bárcsak itt maradhatnék, gondolom sokszor, a senkiföldje ez, sem fényé sem sötété, örök törvénytelen, örök semmi. Béke ez és szabadság, ahol a teremtett és a teremtő összeér. Látod, uram, hát itt vagyunk, ezt gondolom magamban ilyenkor, látod, itt vagyunk, pont ahogy eltervezted, pont ahogy akartad. Szeretek az istenre gondolni, arra, hogy csak mi vagyunk ébren, te, a Szemes  meg én, csak bennünk látja, csak mi tükrözzük, hogy amit teremtett, az jó. És bejárjuk estig mind a berkeket, a lékeket a tavon, a csapdákat a réteken és a fák között. Tudtam, hogy az idő múlását nem csak a gyomrunk, vagy a nap jelenti majd, ahogy sétál a fejünk fölött ráérősen, mintha egy mágnes húzná az égen végig, hanem a csúszka súlya, amire a tetemeket felpakoljuk, a nyom, amit a kötél a vállunkba vág. Ha jó a zsákmány, mély nyomot hagy az ember vállán a kötél. Tudtam, hogy így eszünk majd együtt, fák törzsének dőlve, vagy a tó jegén, ha úgy van. Így jöttem én is apám mellett, így ettem és húztam én is, kicsike ember, kicsike ebédet, kicsike csúszkán. Apámat,  tíz éves lehettem,  egy úr golyója leterítette, eltévedt golyó volt, furán szeret minket viszont néha az isten. És látod, fiam, én is így tértem meg anyámhoz mindig, ebben az anyátlan-apátlan senkifia szürkületben, még az este előtt, nem tartozik ez a szürkület se senkihez, se már a fényhez, és még a sötéthez sem, olyan ez, mint egy kutya, aki télen született, vagy egy golyó, ami fajd helyett embert talált. Gyere, kisfiam, húzd be  jól azt a csúszkát és verd le a lábadról a havat, mielőtt megöleled az anyád.

Az öreg Johannt a faluban mindenki ismerte, szerették, nem kellett éheznie sose, úgy tartozott ide, mint a falu közepén a templom, vagy a határban a falu nevét jelző tábla, amit a vihar egy régi télen félrefordított, rossz irányba mutat, nem forgatja vissza senki, babonából, ha az isten úgy fordította, legyen úgy, nem talál akkor ide a gonosz. Megszokták az öreg Johannt, órát lehetett hozzá igazítani,  háromszor tette meg az utat mindennap kántálva és mormolva a domb mögötti temetőig, ugyanabban ruhában, mindegy hogy tél volt, vagy tavasz, elindult még a fény előtt és a sötét előtt mindig hazaért. Ugyanott állt meg napjában háromszor, és ugyaninnen indult napjában háromszor vissza. Egy picike sír állt itt, kemény, makacs és acélhideg tél volt, mikor ásták, lassan haladtak, pedig nem is kellett nagy, csak akkorka, amibe egy picike asszony és egy újszülött kisfiú belefér.

[iszappakolas]

Pár hónapja befejeztem a terápiát. Az lett a konklúzió, hogy egészséges megküzdési stratégiákat kell felépítenem. Rendszeresen edzek és olvasok, alaposabban odafigyelek a táplálkozásra és az alvásra is. Jól vagyok. Mások is látják, több pozitív visszajelzést kaptam olyanoktól, akik nem is sejtik, min mentem keresztül. Már több mint fél éve nem kerülök az öngyilkossági gondolatok spiráljába. A legjobban az motivált, hogy ne tegyem tönkre a páromat. Néhány napja lelépett, hét év után elhagyott. Pont akkor, amikor azt kezdtem érezni végre, hogy minden rendben. Üresnek és céltalannak érzem magam, mint egy papírdarab, amit ide-oda fúj a szél, de élni akarok. Nem tudok rá haragudni, megértem, tisztelem és elfogadom a döntéseit. Hálát érzek, amiért eddig kitartott mellettem. Bárcsak most ismerne meg. Talán nagyobb eséllyel válhatnék azzá, akire szüksége van.  Borbély Szilárdot olvasok napok óta. Az agyamban egymás után ismétlődnek az Ámor & Psziché-szekvenciák:

1. Amikor egy álom nem teljesül, ébredéskor az agyban elpusztul egy sejt. Emlékei ekkor eltűnnek. Aki felébred, erre többé nem

emlékszik. A komputeres felvételeken ilyenkor apró, ultramarinkék pontokat látni, amelyek, mint egy távoli, már halott galaxis

csillagai, időnként felvillannak. Kezdetben ezeket képernyőhibának vélték. A felvillanások idővel egyre

sötétebben sugároznak. Még megfejtetlen, kódolt üzenetet közvetítenek. A kutatók a legsötétebbeket Pszichének nevezték el.

3. Amikor mély fájdalom éri az embert, a kutatók megfigyelése szerint az agyban tömeges öngyilkosságot követnek el bizonyos sejtek. Egy

idegsejt halála nem okoz tragédiát. Ilyenkor azonban több száz, vagy akár több ezer sejt pusztítja el magát. Komputerrel modellezték

ezeket a felvillanásokat, gyakoriságukat, térbeli elhelyezkedésüket. Észrevették, hogy bizonyos részletek szabályosan

ismétlődnek. Az így kapott mintázatot hangokká transzformálva kiderült, oly módon szervezett, akár egy zenemű.

4. A mélytengeri halak, a barlangban lakó állatok bőre nem termel színanyagot. Csupasz, áttetsző hártya borítja őket. Elcsökevényesedett a látásuk is. Akkor sem érzékelik a fényt, ha

kibukkannak a felszínre. Aki sötétségben él, nem ismeri a félelmet. Az emlősök hólyagszeme különleges szerv. A misztikusok szerint fény lakik benne. Középkori magyarázatok feltételezték,

hogy láthatatlan csápok nyúlnak ki belőle, amelyek letapogatják a tárgyakat. Az alig kétszázezer éves Malawi tóban él egy halfaj, amelynek egyetlen

tápláléka a többi hal szeme. A megtámadt állatnak csak a szemét tépik ki. Majd könnyedén kiszakítják a másikat is. A megvakított hal még úszik egy ideig.

9. Amikor egy szerelem véget ér, bizonyos szokások értelmetlenné válnak. A napirend újraszervezése sok apró feladatot ad. Ez segít

átlendülni a kezdeti nehézségeken. Ezt követően a kötetlenség érzése véletlenszerű döntésekkel társulva felszabadítóan hat. Ezek idővel

állandósulhatnak. Ami újabb szokások kialakulásához vezet. Vagy egyszerűen csak régi szokásokhoz

térünk vissza. Egy ideig forgolódunk ebben az ismerős, új helyzetben. Aztán az éjszakát kizárólag alvásra fordítjuk.

10. A pillanatnyi tétovázás este, az alvás és az ébrenlét között, míg másik program töltődik a testbe, egy kis gyanú a szívbe költözött.

Már sötét volt az ég nagy képernyője, aludtak benne minden csillagok, felvillanó, apró fények és hőre- érzékeny másolt, lopott programok.

Takarékos üzemmódra kapcsolt, aludt a test. És álma algoritmus. Az élet az. Ám van benne egy vakfolt:

az önmagát tesztelő rendszer számol minden lehetséges veszéllyel. De vírus támadja meg. A neve: Killer Amor.

[zeroz2ro]

"Szijjártó a műsorban azt mondta, hogy több mint 1,3 millió menekült van Magyarországon, ahol 1500-nál is több iskolába járnak, a menekült családok gyerekei (ez nagyjából minden második iskolát jelenti), a háború miatt rendkívül magas az infláció, rendkívül magasak az energiaárak." Kemény kezdés a CNN-en Petiminiszterről! "több mint 1,3 millió menekült van Magyarországon" - HAZUGSÁG "a háború miatt rendkívül magas az infláció" - 3,7% az infláció, ez is HAZUGSÁG "rendkívül magasak az energiaárak" - az energiaárak olcsóbbak mint a háború kitörése előtt, ez is HAZUGSÁG. Az 1,3 millió menekült Magyarországon kemény lenne ... hol van ez az 1 millió 300 ezer ember Petiminiszter? 65 ezer ukrán menekült van jelenleg Magyarországon. „Eddig mintegy 41 ezer ember kért, és jórészt meg is kapta a magyarországi menedékes státuszt, a fennmaradó mintegy 24 ezer ember vagy munkavállalási engedéllyel kapott tartózkodási engedélyt, vagy más hasonló státusszal tartózkodik teljesen legálisan menekültként Magyarországon” - Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának szóvivője.

[ertem-miert-nehez]

Az eső illata

meg ahogy kopog a tetőablakon

A napfény a bőrömön

A természet él

és én ebből semmit sem érzékelek

Csak azt, hogy átázik a cipőm,

Ahogy az avarban lépkedek

Csak azt, hogy hamar sötét van

És hideg

[greenteaforbreakfast]

Mørketiden

Szóval így a sötét időszak második felét taposva azt kell hogy mondjam, hogy én ezt egyáltalán nem bánom. Semmi negatív hatással nincs rám, még a fáradtságomat sem tudom 100%-ban erre fogni, hiszen kb 16 éves korom óta fáradt vagyok :D

Na de hogy az a nordic filter a telefonok fényképezőjében nem véletlen kapta ezt a nevet. Ilyen fantasztikusan gyönyörű minden abban a 3 órában, amikor nem tök sötét van. Imádom.

[verzek-csenben-elek]

Senki nem látja, hány éjszakát küzdöttél saját magaddal.. Mikor belülről ordítottál.. De te csak némán tele sírtad a kispárnád.. Mert nem akartad, hogy észre vegyék.. Ezért inkább magadba folytva minden fájdalmad egyedül néztél szembe a sötét éjszakákkal.. Ahol minden egyes este azt kívántad.. Többé ne legyen holnap.. Sosem akartad másra zúdítani ami benned van, ezért inkább falat húztál magad köré.. Ahol csak te és a fájdalom volt..

És ha valaki azzal jön, hogy te nem ismered a fájdalmat.. Te nem érted..

Csak leültetnéd és levetítenéd neki azokat az éjszakákat..

Mert talán nincs is fájdalmasabb mint némán szótlanul zokogni..

[kavekkozt]

az első oldalrafordulás: hétfőn az első taxi / gyerekorvos: kedden az első ügyintézés: szerdán (a legjobb ügyintézés!) az első fürdés és babakocsis séta: csütörtökön

egy hetes a baba

ma azt hittem, hogy engem követ a szemével és szomorú lesz, ha kimegyek a látóteréből, de aztán rájöttünk, hogy sötét-világos csíkos póló van rajtam: élő kontrasztkártya vagyok!

[sztivan]

azt hiszem, tegnap Ádámnak összehoztuk élete első politikai emlékét

a tüntetés egy dolog, arra nem tudom, emlékezni fog-e később, de útközben a Navalnij-megemlékezés nagyon megfogta. először csak azt kérdezte, miért van annyi gyertya és miért van mindenki csöndben, aztán ahogy elmeséltem neki pár alaprészletet, utána még ma reggel is kérdezgetett

nyilván azért is, mert mostanában kezd képben lenni a halál fogalmával, és persze plasztikus részletek helyett annyiban maradtunk, amennyit ötévesen megért az ember, de ez fontos, hogy meglegyen

nekem az első ilyen emlékem az volt, ahogy Apa tüntet, meg Ceausescuék karácsonya 89-ből. azt már akkor elhintették bennem, hogy akármi is van, az igazunkért ki kell állni, aztán valahogy majd lesz

és igen, ezzel megyünk tovább egy generációval arrébb, akkor is, amikor annyira sötét a jövőkép, mint most

Free at last

They took your life

They could not take your pride

azt nem hiszem, hogy egyhamar a történelem győztes oldalán állnék, de hogy a jón igen, az biztos. és azért ez sem rossz abban, amit egy szülő ��tadhat a gyerekének

[eltiron2]

What the nagybetűs F

Engem ma megpróbáltak felszedni :)

Oké, nem akarom kacifántosan túlfogalmazni:

Helyi boltban van egy nagyon aranyos kislány, sötéthajú-sötét szemű, pont kellemes formájú (etc), nemrég jött ide. A szokásos törzsvásárló-eladó poénkodás volt meg eddig köztünk. Pár napja amikor vásároltam nála, akkor megjegyezte, hogy "milyen rég láttalak, hiányoztál", ez még mindig simán belefér a vevő-eladó kontextusba.

Most amikor ismét nála vásároltam (egyedül álltam előtte a pultnál) a szokásos pár jajdevicces mondat után megállt, rámnézett és közölte: (megpróbálóm szóhíven idézni)

"Én annyira imádlak. Nem tudom ki vagy, nem tudok rólad semmit, de imádlak."

Szerencsére nem fagyott ki az agyam a sokktól, szóval az lett a vége, hogy elérhetőségeket cseréltünk - és igazából csak percekkel később esett le, hogy ezt nekem nem szabad, én abbahagytam az egész csajozásos dolgot, ráadásul ránézésre minimum 25 évvel fiatalabb nálam a csaj (Niki - tipikus.)

Igazából valszeg semmi folytatása-következménye nem lesz a dolognak, de kb. negyed órája indokolatlanul vigyorgok, ezért már megérte :D