#ruszkik haza

[jo-the-cosmic-being]

The Hungarian revolution of 1956

Yes. This was today. On the 23rd of October.

So what happened? Since in Hungary nobody ACTUALLY cares about this, they mostly just think it’s an extra free day or whatever, I decided to make a memorial post because this is history that’s worth remembering.

The revolution started on the 23rd of October and ended on the 12th of November after the soviet tanks arrived. It was only 12 days. Thousands were killed, most of them died without a name to remember.

After the revolution, no one was allowed to talk about what happened on those days. If they found any proof, flyers, weapons in someone’s home, the ÁVH made sure they disappeared.

My father found the proof of his grandfather fighting in the revolution. He found out that he was sued for having a gun with him on that day. I have never met my grandfather, I wish I could.

If you want to know more of this you should watch the movie, Children of glory (I think it’s on HBO but I’m not sure)

And thank you for reading this.

[akasztofavirag-por]

Its például ők főztek day tomorrow

[angelofghetto]

Elhatároztam, hogy nem szennyezem az oldalamat bizonyos arcokkal, de néha nem megy. A kis gnóm tényleg azt hiszi, hogy mindenható, hogy mindent megúszhat, hogy nincs ellenszere, miközben mentálisan teljesen szétesik, és végleg a szürreális belső dimenzióiban reked. A hatalom- és pénzsóvár sleppje pedig még támasztja a hátát abban a reményben hogy a kedvesvezető mindent elrendez nekik, és tovább ücsöröghetnek mögötte kaján vigyorral és teletömött zsebekkel. De talán már nem túl sokáig, mert elapadt az apanázs. Régen nem értettem, ha már telelopták magukat annyira, hogy a dédunokáik is bokáig járnak a zsében, minek kell még? Aztán rájöttem, hogy a körbehallgatás árát fizetjük.

Egy pattanás jutott eszembe. Gyűlik, gyűlik benne a gyulladás, a genny, de egy ponton kifakad, főleg ha külső nyomás is van. Most talán itt tartunk. A belső nyomás az emberek egyre nagyobb hányadának elégedetlensége és a Tisza megjelenésével feléledt búvó remény, hogy sorsunkat idehaza ne csak elviseljük, hanem alakítsuk, hogy ne a nyakunkon maradt átvedlett öreg karrierkomcsik hozzák meg a döntéseket a fejünk felett. A külső nyomás "Brüsszel" ébredése, és türelmének elvesztése. A pattanás végül egy pzs-ben végzi a kukában, és ha szerencsénk van, és jó az immunrendszerünk, nyom nélkül gyógyul.

Még hezitálok, hogy meghallgassam-e a teljes, soknyelvű, feliratozott purparlét a felszólamlásokkal, hogy kell-e nekem a rossz adrenalin, vagy inkább tudni szeretném, mi folyik itt...

Tegnap volt egy fura álmom: "Felrobbant a média, az internet, mert a dagi kinyilatkoztatta, hogy sorozni kívánja a 18-35 év közötti férfiakat idehaza, és nem Ukrajna mellett, amire emberek ezrei, százezrei tódultak ki a házakból az utcára (úgy a lakosság 80%-a ), a földeken dolgozók kapát-kaszát ragadtak, és valami eszméletlen erejű felzúdulás támadt. "Nem kell háború!", "Ruszkik haza!" és hasonló skandálás támadt, és felidéződtek bennem a romániai forradalom első percei. Mert néha véletlennek tűnő percek változtathatnak meg évtizedeket." Ekkor felébredtem, mert a kutyám bökdösött, hogy ki kell mennie.

De most tényleg... van olyan téma, ami jobban összerántaná az ország apraja-nagyját, mint az, hogy nem kérnek a háborúból? Sem abból, hogy ez a sok bársonyszékben ücsörgő leviatán hogyan terítene nagy bátran vörös szőnyeget a tajgai medve elé hajbókolva, és lengetne fehér zászlókat, remélve hogy tovább csinálhatják amit eddig? De fiúk! Az árulókat mindenki utálja! Csukjátok be az ablakokat, különösen a fölső emeleteken.

[zeroz2ro]

"A washingtoni mélyállam zsoldosai most épp a magyarság talán legtisztább, legfenségesebb teljesítményét, 1956-ot igyekeznek szutykos lábaikkal bepiszkítani, amikor az amerikai nagykövetség százmillióiból hirdetik ország- és internet-szerte, hogy „Ruszkik, haza!”. Plakátjaikra, fizetett hirdetéseikre a hős pesti srácok a Kálvin tér tűzfalára felírt, legendás követelésének fotómásolatát tették ki, megtoldva ezzel: „1956 Magyarország – 2023 Ukrajna”. Nem kell sokat ecsetelni, hogy miért ordítóan hamis hasonlat ez! Például azért, mert Pongrátz Gergely és Wittner Mária a szovjet betolakodók áradatában rengeteg ukrán katonával is találkozhatott a Corvin közben. Ha már feltétlenül történelmi előképeket akarunk keresni, akkor a gyalázkodó plakátkampány számláját fizető David Pressman nagykövet történelmi előképe mondjuk Ivan Alekszandrovics Szerov szovjet tábornok lehet, akit a KGB elnökeként 1956-ban azért küldtek Budapestre, hogy különféle provokációkkal igyekezzen a forradalom menetét a szovjetek javára fordítani. Szabó Tímeától Donáth Annán át Gyurcsány Ferencig Szerov tábornok szellemi örökösei persze most pirosra tapsikolják a tenyerüket a „Nyugati pályán” nevű amerikai ügynökszervezet „Ruszkik, haza!” kampányát látván."

Huth, a Gergely, Magyar Nemzet.

[bucsak]

Ruszkik, gyertek haza!

Csató Adorjánt PM-nek!4!!

[streetwombat]

Ruszkik haza! Demonstráció (2024.02.24/Budapest)

[rosszulorzott]

:*

még nyolc támogató kell / eight more supporters needed

meg vki aki átlátja, hogy tudjuk biztonságosan egyvalakinél összegyűjteni a pénzeket

Thanks to @maraj60 and his tweet my dream came true $1,000,000

I thought it was impossible to reach 1kk to the New Year, but Finland made it possible. In 1 week we received more than 420 orders from the Finns ≈ $93k

Thank you guys for taking part in my project and donating to Ukraine

In February 1940 on the [Karelian] Isthmus, my father was wounded by a grenade shrapnel while repelling Russia’s aggression. Our family got an opportunity to have a 155 mm artillery shell with a dedicated inscription fired at the aggressors attacking Bakhmut. Grandpa Topi has now been avaneged.

The inscription on the artillery shell reads: Merry Christmas! Regards: The Kari family

Sign My Rocket is a service that offers the unique opportunity to send your message directly at the Russian invaders written on an artillery shell. You will receive a photo of your rocket and it is possible to order a video of it being fired, too.

All money raised goes towards helping the Ukrainian Armed Forces.

If you (or your family and/or friend/workgroup) have $200 or more to spare, please consider sending your greetings to the Russian invaders! You can also support a NAFO crowdfunding campaign for a sticker and text (to be voted) on a Mig-29 with as little as $1.

[sztivan]

folyamatosan hallom, hogy „Ruszkik, haza!”, hogy mondjuk ki végre, hogy „Ruszkik, haza!” Ugye, ez több szempontból is sántít. Egyrészt a történelmi összehasonlítás szempontjából is óriási probléma van ezzel, mert 1956-ban nem Oroszország, főleg nem a mai Oroszország, hanem a Szovjetunió rohanta le Magyarországot

Toroczkai

[mokhosz-nafo]

[tuntetesinfo]

𝗕𝗮𝗿𝗮́𝘁𝗮𝗶𝗻𝗸, 𝗸𝗼̈𝘃𝗲𝘁𝗼̋𝗶𝗻𝗸, 𝗮𝗴𝘆𝗸𝗮́𝗿𝗼𝘀𝘂𝗹𝘁 𝗱𝗼𝗴𝗴𝗼-𝗿𝗮𝗷𝗼𝗻𝗴𝗼́𝗸, 𝗡𝗔𝗙𝗢-𝘁𝗮𝗴𝗼𝗸, 𝘂𝗸𝗿𝗮́𝗻-𝗯𝗮𝗿𝗮́𝘁𝗼𝗸 𝗲́𝘀 𝗿𝘂𝘀𝘇𝗸𝗶𝗳𝗼́𝗯𝗼𝗸!

A nemzetközi NAFO világszerte demót szervez az 𝗼𝗿𝗼𝘀𝘇 𝗻𝗮𝗴𝘆𝗸𝗼̈𝘃𝗲𝘁𝘀𝗲́𝗴𝗲𝗸 𝗲𝗹𝗼̋𝘁𝘁. Az egész világon 𝗻𝗼𝘃𝗲𝗺𝗯𝗲𝗿 𝟭𝟭-𝗲́𝗻 ukránbarát, oroszellenes emberek és fellák gyűlnek össze, ahol az orosz agresszió ellen tüntetünk, de mindezt a 𝗡𝗔𝗙𝗢 𝘀𝘇𝗮𝘁𝗶𝗿𝗶𝗸𝘂𝘀, 𝗸𝗶𝗳𝗶𝗴𝘂𝗿𝗮́𝘇𝗼́ 𝗺𝗼́𝗱𝗷𝗮́𝗻.

Nekünk kutya kötelességünk még többen megjelenni, mint más országoknak! Tehát gyertek és hozzatok mindent, ami az oroszokat emlékezteti a hazug propagandájuk nevetségességére!

Mi viszünk NAFO zászlót, ukrán zászlót, sok NAFO matricát, egy pár üzenetet a ruszkiknak, egy szenzációs vizuális meglepit és minden kelléket, ami passzol! Kíváncsiak vagyunk, mi jut eszetekbe.

A NAFO Hungary naaaagyon vár titeket, legyünk sokan! Lepjük meg a ruszkikat és mutassunk egy jó adag összefogást! 𝗠𝗼𝘇𝗱𝘂𝗹𝗷𝘂𝗻𝗸 𝗺𝗲𝗴 𝗲𝗴𝘆𝘂̈𝘁𝘁 Ukrajnáért és az orosz támadás ellen!

aki az X-en követné/küldené:

[vanista]

Mentsük meg Deák Dánielt!

A 20-adik percnél járok, nem néztem eddig, nem is fogom. Az amerikai nagykövetség Ruszkik haza plakátjairól, az 56-Ukrajna 2022 párhuzamról. Kíváncsi voltam, CIA ügynök vagyok-e, mert havonta egyszer leírtam én is ezt.

Nem az az igaz, ami igaz, hanem mindig más az igaz, “a CIA és a Fidesz fizeti az ellenzéket”, “kinek szól a plakát?” “Irak.” “Lula.”

Szétszedik Somogyi Zoltánt, akivel sose értettem egyet eddig. “Az állításodnak a veleje hazugság, hogy orosz propaganda ömlene az állami médiából. Ömlik ilyen is, meg olyan is” húzza be a mattot Hont András a 24-dik perctől. Sokfajta műsort nézett, látta.

El kellene kezdeni gyűjteni a Megafonnak. Intézik ugyanazt, csak ingyen.

Egy dologról nem volt szó.

Igaz-e, ami plakáton van.

Hogy igaz-e. Vagy nem igaz.

[gerywhite]

Megnéztem azt az Antall Jóska filmet a Netflixen, a Blokádot

Azt most hagyjuk, hogy történelmi hűség szempontjából nyilvánvalóan vannak ferdítések, csúsztatások, Hankiss és Göncz karaktere nyilván olyan, hogy ütnéd, amíg mozog, és Antall a BÖLCS vezető, meg minden, igen, nyilván, oké. És Horváth Balázs sem esett ki majdnem a parlament ablakán fos bebaszva, csak kiintegetett a tömegnek, és ja, biztos nem merült fel abban az elmebetegben, hogy lövessenek... Szóval igen.

Amúgy leszámítva ezeket az kekeckedésbe hajló baloldali hülyeségeket maga a film nem rossz, legalább nem egy Elk*rtuk.

Nade az hogy jön össze a jelenlegi kurzussal, hogy a filmben többször elhangzik, hogy ruszkik haza, meg hogy Antall nem a békéért harcolt '56-ban, hanem az oroszok kizavarásáért??? Látta ezt a Kedves Vezető egyáltalán, mielőtt kiengedte a vágószobából???

[turbiea]

Funktasztikus: Ruszkik, gyertek haza! (Official Music Video)

[frankyoungestein]

Ruszkik gyertek haza

[hicapacity]

Funktasztikus: Ruszkik, gyertek haza! (Video)

Családterpeutának Pándi Bandit!

Családterpeutának Pándi Bandit!

[fouldchildtiger]

1956 – Ünnepelünk?

– Mikor gyűjtötte ezeket a régi lapokat? – szólít meg barátságosan a finom arcú idős hölgy. Otthonosan sétálgat a teremben, mi vendégek vagyunk a ferencesek közösségi házában. 2003. október 22-én Annamáriával, a Múzeum 1956 Emlékére alapítvány alapítójával és mindenesével kiállítást rendezünk a forradalom idején megjelent eredeti újságokból és fotókból. Reggel óta keretezünk, szegelünk, ragasztunk – késő délután már kezd megrendítővé szikárodni a látvány.

– Mikor gyűjtötte ezeket? – ismétli meg kérdését halkan az ősz asszony. Szeme mozdulatlanul tapad a Szabad Nép 1956. október 23-án megjelent számának címoldalára: Új tavaszi seregszemle. Mellette az előző napi vezércikk: Lenin Művei.

– Nem gyűjtöttem. Vásároltam a Móricz Zsigmond körtéren. 1956-ban…

– És hogy maradtak meg? – néz rám csodálkozva az asszony.

– Vigyáztam rájuk.

– Édesapám is hazahozott minden újságot – kapcsolódik a beszélgetésbe Annamária, miközben a keze meg nem áll, szorgalmasan rakosgatja elém az üres képkereteket –, de amikor 1957-ben letartóztatták, édesanyám mindent elégetett.

Kalapács, képszeg, akasztás. Megered a nyelvem.

– Nagyanyámmal éltünk kettesben. Nyugdíjas volt, én gimnazista. Nálunk nem tartottak házkutatást. És kamaszfejjel kitaláltam, hogy én gyűjtő vagyok. Ma is dobozokba rejtek minden öreg papírt. Változik a világ, megváltozik a szavak értelme. Más fénytörésben mást jelentenek a régi mondatok. Amikor 1956. október 6-án reggel elolvastam a Szabad Nép vezércikkét – Soha többé! –, lehet, hogy 1947-ben meggyilkolt apámra gondoltam, és elhittem: valóban olyan világ jön, amikor politikusok többé nem gyilkolnak politikusokat, kommunisták kommunistákat. Nem emlékszem, hogy 1958. június 17-én lapozgattam-e régi újságjaimat, elolvastam-e újra az 1956. október 6-án világba ordított kommunista fogadkozást. Őrzöm a Népszabadság aznapi számát. Egész oldalas közlemény a harmadik oldalon: Ítélet Nagy Imre és társai bűnperében.

A lap alján az utolsó két mondat: Az ítélet jogerős. A halálos ítéleteket végrehajtották.

A teremben kopog a csend. Helyére kerül egy régi fotó: a törmelékkel borított Nagykörút. Kiégett orosz tank, rajta felirat: Ruszkik haza! Valaki utólag még festékkel odapingálta: Sürgősen!

– Két évig ült börtönben édesapám – emlékezik hangosan Annamária –, engem soha többé nem vettek föl az orvosi egyetemre. Meg is indokolták, írásban: Édesapja ellenforradalomban tanúsított magatartása miatt továbbtanulását nem javasoljuk.

Az utolsó keret, az utolsó újság: Új Ember, 1956. november 4. Amikor a nyomdagépek elindultak, talán még senki sem sejtette, hogy vasárnap hajnalban a bolsevik kolosszus tankjai milyen brutális kegyetlenséggel fogják eltiporni és vérbe fojtani forradalmunkat, szabadságharcunkat. 1956. november 3-án este halottainkért imádkoztunk. Másnap reggel – akinek kezébe még eljutott a katolikus hetilap – zokogva morzsolta magában a hőseinket, halottainkat, álmainkat temető szavakat.

„Imádság elesett hőseinkért – Urunk, ki láttad őket akkor az utcai sortüzek előtt s a tűzzel telt ég alatt: Te láttad szívüket is, s tudsz és lemérsz mindent, ami első eszméléseik óta megtöltötte e fiatal szívek poharát. Ismerted lelkük minden zugolyát és mindazt, ami gyermekkoruk óta történt velük azokig a pillanatokig, amikor önként odaadták életüket övéikért és minden magyarért. Kérünk, vedd majd a Te örök fényességedbe őket éppen ezekért a pillanatokért, amelyekben oly dicső önzetlenséggel meghozták életük legnagyobb áldozatát.

Ezeknek a pillanatoknak magaslatán bizonyára mind tudták, hogy meg kell halniok. De a nemzet életének és lelkének szabadsága drágább volt nekik, mint a saját életük. Odaadták azt! Kérjük, mossa le róluk a Te szent Fiadnak vére mindazt, amivel az emberi természet gyöngesége folytán valamikor is érhette őket a köznapi élet bármi apró gyarlósága. Könyörülj rajtuk – miattunk és érettünk.”

Az ősz hölgy sokáig áll a megsárgult újságlap előtt. Hallgatunk.

2003. október 23. Ünnepelünk: emlékezünk a forradalom és szabadságharc nagyszerű pillanataira. Állami ünnep: beszédet mond a kerület országgyűlési képviselője, Balsai István. Élesen, pontosan fogalmaz: a megtorlás harmincnégy évig tartott. Aki ezt elfelejti, vagy el akarja felejteni, meghamisítja a történelmet. És a történelemhamisítók nem csak a múltról szoktak önérdekükben hazugságokat állítani!

Fölzengenek Márai Sándor verssorai: Angyal, vidd meg a hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből. […] Mert Csillag ég, hasad a hajnal, / Mondd meg nekik – mennyből az angyal.

1956 karácsonyán dadogva imádkoztunk.

2003. október 23-án délelőtt a ferences közösségi ház nagytermében, mint templomfalon a Stációk, körülölelnek mindannyiunkat a régi szavak, a régi mondatok… a megsárgult, szakadt hírlapok.

Mennyből az angyal: lángos csillag az égen – a múlt.

Rögtönzött beszéd, megnyitom a kiállítást. Velem szemben az első sorban ül a kerület szocialista polgármestere. Fiatal ember, nem élt 1956-ban. Mosolyog a szeme: ünnepel.

Elindítom a videofelvételt: Grósz Károly 1988. július 25-én, New Yorkban, amerikai magyarok előtt beszél. Ellentmondást nem tűrően, nyersen fogalmaz: a magyar kormány nem rehabilitálja Nagy Imrét!

Száz szempár mered rám.

– Grósz Károly mellett ott ült – próbálok halkan, felesleges indulatok nélkül beszélni – az akkori külügyminiszter-helyettes, Kovács László. Az akkori külügyminiszter, Horn Gyula, amikor 1990 után felrótták neki ötvenhatos pufajkáját, annyit mondott: na és? Kovács László sem kért semmiért bocsánatot. És azt sem mondta soha: szégyelli magát! Szégyelli magát azért, mert ott ült 1988-ban Grósz Károly mellett, és egyetértett vele. Nem szégyellte, nem szégyelli magát azért, mert egyetértett (egyetért?) a gyilkosokkal.

Érzem, forró a levegő. Mondanám, de nem mondom: … és nem sült le az arcáról a bőr, amikor tegnap este Kaposvárott Nagy Imre szülőházánál koszorúzott annak a pártnak a nevében, amely párt jogelődje bitófára küldte elvtársukat, Nagy Imrét. Soha többé?

Elpattan bennem a húr. Ötvenhat éve halott apámra gondolok.

– Mi nem akarunk kommunistákat akasztani. De engedjék meg nekünk, hogy a múltjuktól undorodjunk! És megrendülten emlékezzünk halottainkra, hőseinkre – forradalmunkra, szabadságharcunkra.

Hirtelen ülök le, remegek.

Elpereg néhány perc. Az 1956 után hónapokig siralomházban raboskodó Fónay Jenő – akinek a kommunista keretlegények csak a bitófa tövében mondták meg: mégsem ölik meg – mellém lép, megölel.

Mennyből az angyal…

Sokan vagyunk. Csillog a szemünk. Emlékezünk.

A polgármester némán távozott. Ünnepelt.

Szigethy Gábor