#reformok

[drakvuf]

420

[tobbpenztazembereknek]

Kádár „nyugati nyitásai”. Miért bukott meg a rendszer külpolitikája?

A forradalom leverése után Magyarország a nyugati világban teljesen elszigetelődött. Ám a ‘60-as években a nemzetközi erőviszonyok a multipolaritás irányába változtak. Románia egyre nyilvánvalóbb különutas politikájának köszönhetően megbomlott a szocialista tábor egysége, közben a nyugati országok, különösen Franciaország és az NSZK részéről egyre erősebb politikai és gazdasági impulzusok érték a kelet-európai régiót. A tervezett gazdasági reformok sikeréhez elengedhetetlenül fontossá vált a kapcsolatok felújítása a tőkés világgal. A „nyugati nyitás” a Kádár-korszak külpolitikai stratégiájának fő elemévé vált. A magyar vezetés úgy vélte, hogy a politikai kapcsolatok javítása a nyugati világgal hozzájárulhat a külkereskedelmi mérleg javításához, a szükséges technológia és a kedvezőbb kamatozású hitelek megszerzéséhez. Ugyanakkor kiderült, hogy a Szovjetunió nem érdekelt sem a magyar reformok sikerében, sem a „nyugati nyitásban”. Moszkva a hetvenes évek elején még sikerrel akadályozta meg a magyar törekvéseket, ám a nyolcvanas évek elején ehhez már nem volt meg a kellő ereje. Mik voltak a magyar vezetés első kísérletei a „nyugati nyitás” megvalósítására? Miért bukott meg a Kádár-rendszer külpolitikája a hatvanas évek végén? És miért vált elkerülhetetlenné az IMF- és Világbank-tagság a nyolcvanas évek elejére?

---

Nyugati nyitás = kádárizmus! Ennyike!

[sztivan]

MTI, 12:10

GYORSHÍR - Az Európai Bizottság támogatja Magyarország helyreállítási tervének elfogadását

   Brüsszel, 2022. november 30., szerda (MTI) - Az Európai Bizottság támogatja a koronavírus-járvány utáni gazdasági helyreállítást segítő uniós források lehívását lehetővé tevő magyar terv elfogadását, ami 5,8 milliárd euró (mintegy 2300 milliárd forint) vissza nem térítendő támogatás felhasználását teszi lehetővé Magyarország számára.

--------------------

MTI, 12:46

A testület viszont fenntartja további 7,5 milliárd euró zárolását.

Didier Reynders, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa brüsszeli sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: a testület azzal a feltétellel tudja támogatni a magyar terv elfogadását, amennyiben Magyarország teljesíti a jogállamisági mérföldköveket.

Közölte: a brüsszeli testület ugyanakkor fenntartja a pénz egy másik részének, a felzárkóztatási források 7,5 milliárd eurót (mintegy 3000 milliárd forintot) kitevő összegének a zárolását. Szavai szerint a testület úgy értékelte: Magyarország nem haladt előre megfelelő mértékben a szükséges, az Európai Bizottság aggályainak eloszlatására hozott reformok terén.

A felzárkóztatási források felfüggesztésére a Magyarországgal szemben megfogalmazott aggályok miatt tett javaslatot az Európai Bizottság az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendeletkeretében - emlékeztett az uniós biztos.

[diogenesz2020portugal]

„Te ezért még bemész dolgozni?” – kérdezte portugál kollégája egy magyar pedagógustól, amikor meghallotta, mennyit keres

A DW Magyar egy lisszaboni magyar édesanyával és két olyan magyar pedagógussal interjúzott, akik Portugáliában is dolgoztak, így belülről is ismerik az ottani közoktatást. A portugál iskolarendszert sokan emlegetik példaként a magyar oktatás reformjához, mivel az ottani közoktatás hasonló problémákkal küzdött a reformok előtt, mint a magyar most.

A DW Magyar stábja néhány hete egy portugál iskolában is forgatott, és számos nézői levelet kaptak ott élő magyaroktól. Végül hárman egyeztek bele, hogy interjú formájában is megosszák tapasztalataikat. Elmondták, ők miben látják a portugál közoktatás sikerét, illetve hogy az ottani iskolareform mely elemei látják alkalmazhatónak a magyar oktatási rendszerre.

[mtahooligans]

ez de jól sikerült! és mellesleg remek ellenpontja a lakosságivá cseperedő Halácsi-idézetnek. egyrészt a tanárok inkább a reformok elmaradásáért tüntettek mindig, vagy az "antireform" ellen: a totális központosítás nem reform, a tanterv néhány évenkénti átírása (mindegy hogy jól vagy rosszul) az meg normális ügymenet. ez egyetlen valós reform, amit OV a 12 év alatt bevezetett az a pedagóguséletpálya volt. ez "ellen" másmilyen tüntetés volt (ez kicsit ki is maradt a videóból): itt nem a modell volt a probléma, hanem a bevezetés módja. egyeztetés nélkül (trademark OV), feszültséget szítva (trademark OV) és úgy hogy egy részcsoport szarul és megalázóan járjon (trademark OV). eltörölték a pótlékok jelentős részét, mindenkit visszasoroltak pedagógus 1-be, így a tapasztalt, legjobb tanárok szarul jártak, és a vizsgákat, amivel feljebb juthattak, azt nem igazán kvalitásos, a KLIK által kiválasztott emberek előtt kellett letenni. és persze aztán az egész reform tárgytalan lett azzal, hogy a minimumbérhez kötést elengedték, és így bebetonozódott a 2014-es fizetés.

[bdpst24]

A munkáltatók szerint is égető reformok szükségesek a munkásszállóknál

Szigorodnak az elvárások és az előírások is Óriási lenne az igény a piacon a modern munkásszállók iránt. Megfelelő szállás biztosítása esetén ugyanis nagyobb az esély, hogy a potenciális munkaerő munkát vállal olyan hiányterületeken és régiókban, amely a lakhelyétől jóval távolabb található.  Éppen ezért a kormány is kiemelten támogatja a modern munkásszállások létrehozását annak érdekében, hogy…

[cafepr]

A hitelesség hatása: a nyugdíjcélú-megtakarításokra

A FleishmanHillard Café és az OTP Nyugdíjpénztár idén dolgozik együtt immáron tizedik éve. Egy évtized hosszú időnek számít, de a kommunikációs szakmában valóságos örökkévalóság. Honnan hova jutottunk el, és hogyan lehet egy single-issue ügyfélen tíz éves eredményeket elérni?

A FleishmanHillard Café és az OTP Nyugdíjpénztár „modern” kori közös története 2014-ben kezdődött. Modern, mert korábban dolgoztunk együtt az OTP Magánnyugdíjpénztárral is, de ez egy külön történet. Egy évtizeddel ezelőtt, egy nehéz helyzetben lévő szektor, aggódó szereplőjével ültünk egy asztalnál, aki nyitott volt az új megoldásokra. A szektort, és ezen belül annak legnagyobb szereplőjét az OTP Nyugdíjpénztárt több tényező is hátráltatta:

Lakossági bizonytalanság: pár évvel a magánnyugdíjp��nztári reformok után a potenciális ügyfelek, sőt a meglévő pénztártagok is bizonytalanok voltak a szektor jövőjét illetően

Piaci bizonytalanság és információhiány: többek között éppen a lakossági bizonytalanság következtében 2008 és 2014 között folyamatosan csökkent az új belépők száma, 2014-ben valamivel több mint 5 000 új taggal gyarapodott az OTP Nyugdíjpénztár taglétszám

Öregedő ügyfélkör: Az egyik legrégebbi pénztárként az OTP Nyugdíjpénzár rendelkezett az egyik legmagasabb átlagéletkorral is, ami hosszú távon jelenthetett kihívást.

Az együttműködés elejétől látható volt, hogy ezeket a kihívásokat hosszútávon, stratégiai alapon és nem egy-egy kampánnyal lehet megoldani. Valamint az is hamar nyilvánvaló volt, hogy a megszokott, évek óta ismételt üzenetek nem hoznak áttörést.

Üzleti cél: Az új belépők számának növelése, és a befizetések ösztönzése.

Kommunikációs célok:

Az OTP Nyugdíjpénztár, mint stabil, szakértő piaci szereplő erősítése

 A nyugdíjpénztári befizetések szükségességének bemutatása, hasznosságának kézzelfoghatóvá tétele

Hogyan?

A nyugdíjpénztár vezetőivel, az üzleti eredmények és kutatások alapján hamar nyilvánvalóvá vált, az insight, hogy az egyik fő akadály a nyugdíjcélú megkezdések útjában az, hogy a munkavállalók, de különösen a fiatal munkavállalók a kognitív torzítás csapdájában élnek. Vagyis, azt gondolják, hogy az aktuális fizikai állapotuk a jövőben is kitart, így nem kell félretenniük, hiszen nyugdíj mellett is dolgozni fognak. Igen ám, de ez a boldog nyugdíjaskor feláldozásával jár. Ezért kommunikációnkban célunk volt, hogy folyamatosan bemutassuk, hogy a boldog nyugdíjaskor eléréséhez már fiatal korban meg kell tenni az első lépéseket az OTP Nyugdíjpénztárral.

Eszközök

Az évek során számos eszközt alkalmaztunk a célunk eléréséhez. Az első ilyen együttműködésünk a „Boldog Nyugdíjas” kampány volt, ahol megmutattuk, hogy a sikeres öngondoskodás, olyan, mint a hosszútáv futás, sok kicsi lépéssel a legnagyobb célok is elérhetőek. Emellett több, hazai és nemzetközi szinten díjnyertes kampányt készítettünk, mint a „Nem dolgozhatsz” örökké, amely hozzájárult, hogy a kampányidőszakban 60%-al nőjön az új belépők száma, és 10%-al a befizetések összege, elnyerve többek között a SABRE Awards mellett a European Excellence Awards-ot is. A Nyugdíjmentor program, ahol kifejezetten a fiatal munkavállalókat céloztuk, és aminek köszönhetően a pénztár története során először 40 év alá csökkent az új belépők átlagos életkora. Ez a kampány szintén sikerrel szerepelt mind a hazai, mind a nemzetközi versenyeken. De ebbe a sorba illeszkedik a Covid időszakban megvalósított, kifejezetten online belépést, és bizalomerősítést szolgáló „Nincs több kifogás kampány” is, ami szintén kiugró eredményt hozott nemcsak a meglévő tagság stabilizálásában, hanem a növekedésben is. 2023 végén pedig maradva a 2014-ben kitalált stratégiánál, kifejezetten a munkáltatók elérésére készítettük a „Légy része a saját nyugdíjaskorodnak” kampányt, ahol a partnerek és példaképek segítségével ösztönöztük a munkáltatókat, hogy támogassák dolgozóik nyugdíjcélú megtakarításait.

Eredmények

Az évek során sokszáz megjelenést, és sokmilliós elérést realizáltunk, biztosítva, hogy az OTP Nyugdíjpénztár a nyugdíjcélú megtakarítási piac egyik leghangsúlyosabb szereplője, szakértője legyen láthatóságban és véleményben is. Ez a kommunikáció segített a pénztárnak abban, hogy sem a háborús konfliktus, sem a Covid és az ezeket az eseményeket követő bizonytalanság nem tudta megingatni a tagságot. Büszkék vagyunk arra, hogy partnerként hozzájárulhattunk ahhoz, hogy már az első évben, amikor együttműködtünk, megduplázódott az új belépők száma, és a piac egyetlen szereplőjeként az OTP Nyugdíjpénztár minden évben növelni tudta taglétszámát, 2014 és 2023 vége között több mint, 21%-al, messze a piaci átlag felett. Ehhez pedig minden évben, 10 000 fő felett tartva az új belépők számát. Ugyanebben az időszakban 25%-al nőtt azon válaszadók aránya, az OTP Öngondoskodási Indexe szerint, akik vagy rendelkeznek, vagy terveznek nyugdíjcélú megtakarítást kötni.

A siker titka pedig a kiegyensúlyozott, egységes stratégiára alapuló folyamatos, hiteles, az ügyfelek valódi problémáira választ adó szakértői kommunikáció volt, amiben a piac legjobb szakértőire támaszkodhattunk.

[frankyoungestein]

Bulvárhírek

Az ex-államtitkárné asszonyságot a hires analista, Bódi mester a rendes helyen is megcsinálta.

Àllapotos a fiatalok lehúzásáért bevonzásáért felelös volt államtitkárnö. A reformok müködnek!

Máig nem derült ki, hogy kinek a mijét kellett volna tisztelnünk benne annak idején, honnan jöttek azok a löketek, amik a bársonyszékhez repítették öt?

[kozbeszedhu]

A Momentum politikusa szerint ez az összeg csupán egy előleg​ abból az alapból, amelyet azért fagyasztottak be, mert az Orbán-kormány teljesen leépítette a jogállamot és az Unió egyik legkorruptabb államává tette hazánkat.

[hochesg]

Ezzel kapcsolatban egy jogban járatos ember véleményére lennék kíváncsi. A 18 éven aluliak kitiltása a Nemzeti Múzeumból nem megy szembe az Alaptörvény XI. cikkelyével? Illetőleg ugyanez a kérdés felmerül a könyvek fóliázásával kapcsolaban is.

XI. cikk: (1) Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez

[korankelo]

Egy újabb jó érv a tömegközlekedés használata mellett.

Sikerült engem is átszoktatni a belvárosban a tömegközlekedés használatára, tehát a reformok minden oldalról működnek.

[mecsekalja]

Ez már a lecsapolás?

[stickalittle]

Sajószentpéteren most nagyon kellene egy "a Magyar Reformok Müködnek" és "Magyarország jobban teljesít" plakátkampány. Ha lehetne ezeket minden fa köré telepített OSB kalodákkal foganatosítani, az lenne a kombinált siker. Nem csak Antonio Rogano járna jól, hanem azok is, akiknek így nem kell az ajtófélfáikat eltüzelniük. Még.

A legsikeresebb ország! <3

[bdpst24]

Két dudás egy csárdában

Két dudás egy csárdában

A lisszaboni szerződés által bevezetett intézményi reformok egyik legjelentősebb változása volt az Európai Tanács állandó elnöki tisztének meghonosítása. A korábbi, rotáción alapuló, többnyire formális pozíciót egy elvileg két és fél, gyakorlatilag öt évre a tagállamok vezetői által választott állandó politikus váltotta fel. Bár hatáskörei a reformot követően sem változtak jelentősen, az ötéves…

[nemzetinet]

Még kell néhány EU-s „exit”

Közép-Európa és Magyarország előtt új lehetőségek nyíltak meg az 1990-es fordulattal. Legalább olyan mértékű változásról beszélhetünk, mint a kiegyezés volt 1867-ben. Az Áder János újévi beszédében meghúzott történelmi párhuzam nagyon sok vonatkozásban helytálló az időbeli eltérés, a megváltozott társadalmi rend és felfogások ellenére. Már csak azért is, mert a kiegyezés előtti Magyarország – akár a rendszerváltás előtti – diktatórikusan elnyomott ország volt. Mindkét esetben a szabadságjogok helyreállításával normalizálódtak a gazdasági folyamatok, és indult be a pénzforgalom.

A jelenből visszanézve az Osztrák–Magyar Monarchia sikeres államkoncepció volt, amely rendkívüli gazdasági felemelkedést hozott a térségben. Ez a koncentrált erőtér képes volt egy világháborút végigküzdeni, és képes lehetett volna a térség békéjét és fejlődését biztosítani, ha nem annak elpusztítását tűzte volna ki maga elé az antant, vagy legalábbis nem hagyta volna, hogy a birodalom összeomlása végbemenjen.

Persze voltak a mélyben húzódó ellentétek, mint a csehek törekvése, hogy a Monarchiát trialista állammá alakítsák át. Ma már lehetetlen modellezni, hogy ennek létrejötte milyen hatású lett volna, de bizonyosan meg kellett volna vele próbálkozni. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a trónörökös, Ferenc Ferdinánd képtelen volt megbarátkozni azzal a ténnyel: a magyaroknak egyenlő jogaik voltak az osztrákokéival. Ez viszont azért is furcsa, mert 1849-ben bebizonyosodott, hogy Ausztria egyedül már képtelen legyűrni azt az országot, amely területileg a legnagyobb volt az osztrák császárságban. Az erőviszonyok tehát megváltoztak a birodalmon belül, kivételesen a mi javunkra, a Habsburg-ház pedig egyre csökkenő tekintéllyel rendelkezett. Ferdinánd azon elképzelése, hogy a délszlávokkal paktáljon le a magyarság rovására, tökéletes félreismerése volt ezen népek szakadár törekvéseinek. Gond volt az is, hogy a hazai ’48-as lelkületű pártok olykor túlzott követeléseket fogalmaztak meg, és egy 16 éven át (1896–1912) elhúzott obstrukcióval az olyan szükséges reformok végrehajtását gátolták, mint a véderőtörvény. Ma már nem visszakövethető elképzelés, hogy egy független Magyarország a két nagy táborrá szakadó Európában miként állta volna meg a helyét, mire ment volna egyedül a támadásra kész szomszédok, főleg Oroszország ellen. A Deák Ferenc-féle „ajánlat” az adott feltételek között a lehető legjobb volt, amelyet Ausztria nehéz külpolitikai helyzetében hamar elfogadott, mert lehetővé tette, hogy az ország kibontakoztassa képességeit.

Kiegyezésvita– Zsákutcás történelmeink és a politikai percverseny – Csizmadia Ervin írása – Ki emeli fel a kiegyezés zászlaját? – Gazda Albert írása – Kénytelen, kelletlen – A kiegyezéshez vezető utak Pethő Tibor tollából – Aranykor vagy zsákutca? – Szerető Szabolcs írása – Új szabadságharc a magyar parlagon – Pethő Tibor írása 

A dualista állam vezetői jól tudták, hogy a birodalom túl van terhelve nemzetiségekkel, amelyek növekvő jogérzékenységét egyre kevésbé tudták kielégíteni, az elszakadás mellett kiállókét pedig nem is lehetett. A Monarchia számára ez azt is jelentette, hogy tartózkodnia kellett az esetleges területgyarapodástól. Bosznia-Hercegovina annektálása annak ellenére is problémát jelentett, hogy szükségszerű lépés volt, akadályozandó Szerbia birodalomépítő terveit. A Monarchia egyszerre volt túl nagy, ugyanakkor elég sok területet fogott össze ahhoz, hogy nagyhatalomként létezzen. A területi kérdés – vagyis hogy egy államhatalom meddig terjedjen ki, miközben másokkal békében megfér – manapság is nehéz kérdés, amint a krími válság is mutatja. Az viszont nem jellemző, hogy egy nagyhatalom a történelem során megszerzett területeiről önként, ellenérték nélkül lemondjon. Ma viszont más a helyzet Közép-Európában, ahol nagyjából minden kisállam meg van elégedve a maga határaival, legfeljebb nekünk vannak jogos kifogásaink, ha körbenézünk határaink mentén. Most az Európai Unió képezi azt az összefogó erőt, egyesülést, amely irányítani akarja elsősorban a gazdasági folyamatokat. Egyre világosabban látszik azonban, hogy az EU, ebben a formájában, nem a legjobb eszköz az európai gazdaság irányítására.

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a mostani EU a második világháború következménye, hiszen az elődszervezetek (Európai Gazdasági Közösség, Közös Piac) a kettészakadt kontinens nyugati felének megszervezésére jöttek létre, és ez akkor létfontosságú volt. Csakhogy 1990-ben felborult a jaltai világrend, Nyugat-Európa vezetői viszont továbbra is a már bevált módszerekkel akarták kezelni a kontinenst, és a gazdasági dominanciát nem akarták megosztani a felszabadult és kihasználható Közép-Európával. Ez eredményezte a „kétsebességes” Európát, illetve ez segített tartósítani a szegénységet a korábbi Varsói Szerződés országaiban. Az Osztrák–Magyar Monarchia intő példa arra, hogy volt olyan időszak, nem is olyan régen, amikor a Duna-medencében is létezett gazdasági jólét. Nem szabad tehát beletörődnünk abba, hogy nyugati cégek összeszerelő üzemei legyünk. A Monarchiának fejlett hadiipara – ha nem is túl nagy, de – volt, amely a legnehezebb, nagy méretű (dreadnought) hadihajókat is képes volt előállítani, de egyáltalán, saját gépiparral rendelkeztünk. Mindez a Monarchia államai összefogásának, a viribus unitis (’egyesült erővel’) eredményeként. Ferenc József személye pedig bizonyosan segítette az állameszmével való azonosulást az egyszerű emberek számára is. Bécs és Budapest jól koordinálta a gazdasági folyamatokat, bár kétségtelen, hogy a döntő szót többnyire Bécsben mondták ki. (Mint a Szerbia elleni „büntető hadjárat” elrendelésekor.) A megosztott államszerkezet ellenére a Monarchia erősen központosított volt, ami viszont növelte hatékonyságát, ezt a mai viszonyok között talán egy tagállami tanácsrendszer tudja kiváltani.

A visegrádi országok alkotta csoportosuláshoz – amely bizonyosan a leghatékonyabb együttműködést jelenti a jövőre nézve – viszont Ausztria nem akar csatlakozni. Erre talán nincs is szükség akkor, ha az EU igencsak recsegő szerkezete tovább hasad, mint a brexit esetében, és végül átalakul, leegyszerűsödik egy közép-európai méretű szervezetre. Mert egyre inkább az látszik, hogy kisebb, hatékonyabb, szolidárisabb EU-ra van szükség. Az egész Európát lefedő szervezet egyszerűen nem lehet működőképes az eltérő és felzárkóztathatatlan gazdasági környezetek, valamint az eltérő lelki beállítottságok miatt. Ezt kiegyezésekkel sem lehet áthidalni, mint Görögország esetében, amelyet már csak a németek erőszakos bankmentési szándéka tart az unióban.

A XX. század elején többen megfogalmazták a Mitteleuropa-koncepciót, közülük talán a német Friedrich Naumanné (1860–1919) volt a legkicsiszoltabb és legátfogóbb szemléletű, amely elképzelést az Európai Unió történeti előképeként is értelmezhetjük. Naumann szerint Németországot és a Monarchiát közös gazdasági térben kellett volna egyesíteni, ahol nincsenek vámok. Ez a felvetés a maga korában teljesen logikus volt, hiszen két germán vezetésű, hasonló gazdasági adottságokkal rendelkező birodalom összehangolásáról lett volna szó. Németország már bekapcsolódott ugyan a világkereskedelembe, és sajnos a világpolitikába is beleszólt, tehát a németek túlzott gazdasági dominanciája rejtett magában veszélyeket. Erre Tisza István is figyelmeztetett. Az összehangolást azonban bizonyosan meg lehetett volna oldani, ha nincs két egymást követő és elvesztett világháború.

Ma ugyanúgy szemben állunk a kérdéssel, mint száz éve: hogyan szolgáljuk ki a német gyáripart, hogy közben ne váljunk segédmunkássá saját hazánkban? Egy szűken vett, kisebb EU, amelynek vezetését a tagállamok szélesebb bevonásával oldhatnák meg, talán megoldást jelenthetne a gazdasági szolidaritásra és az ebből fakadó lemaradások kiegyenlítésére. Mert a kiegyezéssel létrejött Monarchia erre is példaként áll előttünk. A dualista állam nagy erőfeszítéseket tett arra, hogy területén az alapszükségletek (vasút, oktatás, egészségügy stb.) egységes képet mutassanak. Erre példa volt Horvátország is, amely a horvát–magyar kiegyezés (1868) után indult fejlődésnek, de leginkább talán a muzulmán Bosznia esetében nyilvánult meg az egys��ges koncepció, ahol szinte új országot építettek föl 1878-tól kezdve mintegy negyven év alatt. Egy kisebb EU megvalósulásához még kell néhány „exit”, és főleg az, hogy a hatalmi-politikai elit lecserélődjön, különösen Németországban. Mindehhez idő kell, de az Osztrák–Magyar Monarchia és annak továbbfejlesztett Mitteleuropa-koncepciója bizonyosan a megfelelő mintát adhatja az átszervezéshez és a működtetéshez.

A szerző könyvtáros.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 02. 25.

Még kell néhány EU-s „exit” a Nemzeti.net-en jelent meg,

[krisztoforo]