#Bécs
Explore tagged Tumblr posts
Text
A közösségi hűtőben találtam egy szegekkel kivert almát. Ezt magyarázza meg nekem valaki!!!
46 notes
·
View notes
Text
Apóssal balra fent. Az AI azé ilyet akkor sem tud, ha begombázik.
119 notes
·
View notes
Text
hagyomáááány, hagyomány
"Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az életünk, mint hegedűs a háztetőn."
Gyerekkoromban tök alap volt, hogy augusztus huszadikán ágyból néztük a tűzijátékot. Olyan helyen laktunk, ahonnan oldalvást rá lehetett látni a Gellérthegyre, és bár már megvolt a pizsamaosztás, úgysem aludtunk volna a durrogástól. Aztán elköltöztünk, felnőttünk. A gyerekeimet még kis korban kivittem a rakpartra baráti társasággal, de valahogy kikopott ez a szokás, most meg még a politika is belerondít. Elvesztette a régi varázsát.
Ilyen hagyomány volt nagyiéknál a húsvét. A vacsora az öreg házban, a locsolkodás ugyanazokkal a versikékkel, és úgy tettünk, mintha nem ugyanaz lenne évről évre, de fix keretet adott az életnek, mérföldköveket az úton. Amíg éltek. És Fater, aki minden április elsején azzal ébresztett minket hajnalok hajnalán, hogy "Gyerekek! Esik a hó!!!" És vihogtunk, és úgy tettünk, mintha még aludnánk, mert már túl nagyok voltunk, és túl sokszor hallottuk ahhoz, hogy elhiggyük. Ugyanígy a mindennapi esték szerves része volt a Tévémaci fagottzenéje.
És sziveszter éjjelén végignevetgéltük az egyre csökkenő minőségű műsorokat, majd a tévével együtt számoltuk vissza a perceket, és január elseje nulla óra nulla perctől együtt énekeltük a himnuszt a szimfonikus zenekarral, persze tiszta hangon, szépen, mert nálunk valahogy mindenkinek köze volt a zenéhez. Koccintás a pezsgővel (a gyerekek is belenyalinthatnak egyet csak az ünnep kedvéért). Hosszasan aludtunk utána, és a pizsamás délelőttök szerves része volt a bécsi újévi koncert Apuval, míg Anyu zörmöcölt a konyhában, és a készülő ebéd illata úgy kúszott be a szobába, mint a Strauss dallamok a fülünkbe, és néztük a szép ruhás balerinákat, nevetgéltünk a szerzeményekben elrejtett zenei humoron, mikor pl. üllőn verte ki a ritmust a zenész, vagy beépítette a zeneszerző a csappantyúval ijesztgetést a régi korokban elbóbiskoló közönség megébresztésére, vagy hallgattuk az elmaradhatatlan Pizzicato-polkát, a Radetzky-marsnál együtt tapsoltuk ki a menetritmust a jól öltözött, felékszerezett bécsi nagyérdeművel, akinek a szembe forduló karnagy beintett, hogy mikor kezdje. És jött a koronaékszer, minden idők leghíresebb és legszebb keringője, a Kék Duna, amit megint csak együtt dúdolt a család, és ami évekkel később a 2001 Űrodüsszeia Kubrick mozi egyik ikonikus jelenetét is olyan kiválóan aláfesti, és aminél kicsit mindig elfelhősödnek a szemeim, és jön az otthon-érzés.
Aztán ez is elmaradt. Férj, gyerekek, válás, gyomor-nyomor. Lettek új rituálék, de van ami még ott legbelül visszahozza a gyerekkort, mint a húsleves illata a vasárnapok hangulatát.
Míg ezt írom, a neten élőben követem ama bizonyos újévi koncertet Bécsből, de már nem Wili Boskovsky vagy Lorin Maazel, de nem is Claudio Abbado vagy Herbert von Karajan dirigál, és nem Apuval hallgatom, nézem. Bár megtehetném.
A világ változik, az életünk változik, mi is változunk, és a fontosságaink is változnak. Minden mozgásban, ezért kellenek a kapaszkodók. A régi és új hagyományok, vagy a visszahozottak, amíg végleg el nem tűnnek az emlékezetünkből.
41 notes
·
View notes
Text
Bár belvárosi a kéró, vannak apró hibái: reggel az ébredező nejemtől 1 méterre kellett kulázni. Szerelem próbája, asszem.
9 notes
·
View notes
Text
otthon, hontalanul
A miniszterhelyettes úr azon tanakodik, hogy vajon miért van annyi külföldi Bécsben. Nem érti, hogy miért vállalják olyan sokan még azt a kockázatot is, hogy esetleg másodrangú polgárként kell leélniük az életüket. Lehet, hogy azért, mert indokolatlan ez a félelem, mert Bécsben befogadják őket?
Szívesen megírnám ezt a tippet neki is, csak ahogy a köztársasági elnök vagy a parlamenti képviselőm, úgy ő is letiltott már pusztán amiatt, hogy nem azonos a véleményünk, így én magyarként másodrangú polgár vagyok itthon, a hazámban.
Őt az zavarja, hogy a külföldiek mennyire otthon érzik magukat Bécsben. Engem meg az zavar, hogy magyarként nem érezhetem magamat otthon a hazámban.
20 notes
·
View notes
Text
Konstans nem hagy nyugodni és nem hiszem el, hogy nem tudjuk megugrani azt, hogy Bécsbe költözzünk. Igen: hiradó, közélet, 412 az euro, fidesz, tisza, lófasz, nem lesz más. De leginkább nyughatatlan vagyok, nem érzem itt és ebben (igazából semmiben) jól magam teljesen...Kettőt nézek öreggé válok, mint a szar..... Van kb. 10 ember, aki hiányozna, de Bécs 3 óra. #teszefoszapasinyüszög
2 notes
·
View notes
Text
52 notes
·
View notes
Text
Amin azóta sem tudok felülemelkedni, hogy Ausztriában mennyire komoly környezettörténeti és klímakutatási projektek mennek, valamint milyen színvonalas publikációk születtek. Elképesztő.
9 notes
·
View notes
Text
megérkeztem Bécsbe
rossz helyen szálltam le a vonatról, de jól vettem az akadályt, nem estem pánikba, hanem elindultam valamerre. elég kacskaringós úton, de megérkeztem a lakásba
picit pihentem, aztán bementem a városba, mert szerettem volna, ha felfogom, hogy Bécsben vagyok. nem maradtam túl sokáig, mert megint nagyon fáj a talpam. azért némi turistalét és egy fagyi megvolt
visszafelé bementem boltba, hogy legyen mit ennem. valamiért nagyon kísértésbe ejtett a boros sor. végül vettem egy alkoholmentes sört, de csak a biztonság kedvéért, ha megkattannék, akkor legyen
továbbra sincs tervem az ittlétre. nem tudom, jól van-e ez így. éjjel nem tudtam elaludni, talán négy órát aludtam. szóval elsőként szeretnék egy nagyot aludni, utána átgondolom, mire is vágyom. meg azt is felmérem, hogy van a lábam. de az biztos, hogy inkább lassan, ha úgy van, inkább a lakásban, de semmiképpen nem úgy, mint a trieszti krízisben
2 notes
·
View notes
Text
107 éves standnal enni olyan jó wurstot olyan jó sorrel hogy leszakad a fejed - az nagyon jó! kicsit persze túl tömött, babakocsit és óriási kutyákat tényleg nem értem meg sajnos, cserébe az egyik torok olivas olyan politikai elemzést nyomott magyarországra és ausztriára nézve, hogy még a csilit sem éreztem meg az olivaban!
a Naschmarkt az Naschmarkt 🤍🍺🌭
21 notes
·
View notes
Text
Gyanút foghattam volna, mikor a nejem "innál egy sört a bejáratnál, amíg beugrom néhány percre a Martinba? Neaggodjrögtönjövök" beugrott a Martinba. Nem aggódom, hiszen csak egy óra telt el a beugrás óta. A párizsi Défense negyedi Sephora előtt 3 órát várakoztam az esőben, mindeközben belülről is annyira eláztam, hogy a feka, szemből ungefähr 2 négyzetméteres ajtonálló szükségesnek érezte a rommáázot külföldi white trash hátizsákjába betekinteni. Pedig nem is loptam a söröket. Én sohasoha nem lopok. Sört sohasem. Az embernek legyenek elvei.
7 notes
·
View notes
Text
Angol az perfekt vagytok
8 notes
·
View notes