#Bécs

[eugeniovonsavoy]

A közösségi hűtőben találtam egy szegekkel kivert almát. Ezt magyarázza meg nekem valaki!!!

[politikapolka]

Apóssal balra fent. Az AI azé ilyet akkor sem tud, ha begombázik.

[angelofghetto]

hagyomáááány, hagyomány

"Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az életünk, mint hegedűs a háztetőn."

Gyerekkoromban tök alap volt, hogy augusztus huszadikán ágyból néztük a tűzijátékot. Olyan helyen laktunk, ahonnan oldalvást rá lehetett látni a Gellérthegyre, és bár már megvolt a pizsamaosztás, úgysem aludtunk volna a durrogástól. Aztán elköltöztünk, felnőttünk. A gyerekeimet még kis korban kivittem a rakpartra baráti társasággal, de valahogy kikopott ez a szokás, most meg még a politika is belerondít. Elvesztette a régi varázsát.

Ilyen hagyomány volt nagyiéknál a húsvét. A vacsora az öreg házban, a locsolkodás ugyanazokkal a versikékkel, és úgy tettünk, mintha nem ugyanaz lenne évről évre, de fix keretet adott az életnek, mérföldköveket az úton. Amíg éltek. És Fater, aki minden április elsején azzal ébresztett minket hajnalok hajnalán, hogy "Gyerekek! Esik a hó!!!" És vihogtunk, és úgy tettünk, mintha még aludnánk, mert már túl nagyok voltunk, és túl sokszor hallottuk ahhoz, hogy elhiggyük. Ugyanígy a mindennapi esték szerves része volt a Tévémaci fagottzenéje.

És sziveszter éjjelén végignevetgéltük az egyre csökkenő minőségű műsorokat, majd a tévével együtt számoltuk vissza a perceket, és január elseje nulla óra nulla perctől együtt énekeltük a himnuszt a szimfonikus zenekarral, persze tiszta hangon, szépen, mert nálunk valahogy mindenkinek köze volt a zenéhez. Koccintás a pezsgővel (a gyerekek is belenyalinthatnak egyet csak az ünnep kedvéért). Hosszasan aludtunk utána, és a pizsamás délelőttök szerves része volt a bécsi újévi koncert Apuval, míg Anyu zörmöcölt a konyhában, és a készülő ebéd illata úgy kúszott be a szobába, mint a Strauss dallamok a fülünkbe, és néztük a szép ruhás balerinákat, nevetgéltünk a szerzeményekben elrejtett zenei humoron, mikor pl. üllőn verte ki a ritmust a zenész, vagy beépítette a zeneszerző a csappantyúval ijesztgetést a régi korokban elbóbiskoló közönség megébresztésére, vagy hallgattuk az elmaradhatatlan Pizzicato-polkát, a Radetzky-marsnál együtt tapsoltuk ki a menetritmust a jól öltözött, felékszerezett bécsi nagyérdeművel, akinek a szembe forduló karnagy beintett, hogy mikor kezdje. És jött a koronaékszer, minden idők leghíresebb és legszebb keringője, a Kék Duna, amit megint csak együtt dúdolt a család, és ami évekkel később a 2001 Űrodüsszeia Kubrick mozi egyik ikonikus jelenetét is olyan kiválóan aláfesti, és aminél kicsit mindig elfelhősödnek a szemeim, és jön az otthon-érzés.

Aztán ez is elmaradt. Férj, gyerekek, válás, gyomor-nyomor. Lettek új rituálék, de van ami még ott legbelül visszahozza a gyerekkort, mint a húsleves illata a vasárnapok hangulatát.

Míg ezt írom, a neten élőben követem ama bizonyos újévi koncertet Bécsből, de már nem Wili Boskovsky vagy Lorin Maazel, de nem is Claudio Abbado vagy Herbert von Karajan dirigál, és nem Apuval hallgatom, nézem. Bár megtehetném.

A világ változik, az életünk változik, mi is változunk, és a fontosságaink is változnak. Minden mozgásban, ezért kellenek a kapaszkodók. A régi és új hagyományok, vagy a visszahozottak, amíg végleg el nem tűnnek az emlékezetünkből.

[telavivdelhi2]

[kaoszkutato]

otthon, hontalanul

A miniszterhelyettes úr azon tanakodik, hogy vajon miért van annyi külföldi Bécsben. Nem érti, hogy miért vállalják olyan sokan még azt a kockázatot is, hogy esetleg m��sodrangú polgárként kell leélniük az életüket. Lehet, hogy azért, mert indokolatlan ez a félelem, mert Bécsben befogadják őket?

Szívesen megírnám ezt a tippet neki is, csak ahogy a köztársasági elnök vagy a parlamenti képviselőm, úgy ő is letiltott már pusztán amiatt, hogy nem azonos a véleményünk, így én magyarként másodrangú polgár vagyok itthon, a hazámban.

Őt az zavarja, hogy a külföldiek mennyire otthon érzik magukat Bécsben. Engem meg az zavar, hogy magyarként nem érezhetem magamat otthon a hazámban.

[telaviv-delhi]

Újra a lehetséges világok legjobbikában, Orbánisztánban, jaj. Ezek a lepukkant, sunyi és ellenséges tekintetű, depi bennszülöttek...

Arcod, mikor a LAX reptéri ellenőrei kiugratnak a papucsodból, majd ugyanazon lendülettel az összes accessoriestől is megszabadítanak. Szabálykövető állampolgárként kiürítem a zsebeimet, karóra, öv, telefon, aksi, kábelek, adapterek, kulcsok, útlevél, sapi, de még a két eJegyünket meg a creditcardot is bepakolom a tálcába. 20 perccel később a duty freeben erősen ráncos homlokkal keresem a kártyám, úrjézúúús, a security checking trayben felejtettem. Ügyvédem beveti a lemondó nézést, ohjaj, ezt a félkegyelmű orkot dobta nekem a kozmikus casino rulettje, ez van, ezt kell szeretni. Majd fizet.

Én visszarohanok a szekusokhoz, láttak már ilyent és bevetik a lerázós szöveget: melyik csekkpojton jött át?... Ár jú kidding mi?!!! Mindegyik csekkpojnt kurvára ugyaúgy néz ki!!! Jó, körbekérdezzük, körbekérdeztük, nincs meg, emilben érdeklődhet, tiltsale, letiltom.

Sikeresen beszállunk a repülőbe két hátizsákkal, két gurulós börönddel meg két dagadozó "útipárnával", amikben az Ügyvédem mesterterve szerint tollak helyett rucikat szállítunk. És igen, a mesterterv működik, a sokat látott sztyúvik arcrándulás nélkül begyömöszölik az "útipárnáinkat" valahova... Az Ügyvédem 12 melltartója természetesen már csak az én böröndömbe fért be, a bécsi reptéren néhány hete drogra is átvizsgáltak, mikor megtalálták az Ügyvédem virágos hajpántgyűjteményét... Nos, végre a gépen, Ügyvédem kikapcsolja a pánik-üzemmódot, mert már reményekedik, hogy talán mégsem késsük le a járatunkat és sóhajtva előveszi a Redondo Beach egyik étterméből tegnap megmentett rágcsát. Én is ellazítom a gyűrűsizmom, sőt leveszem a sapim, mire kihullik belőle két ejegy meg a creditcard. Ügyvédem hosszas, hihetetlenkedő nézése... hagyjuk.

Wien, ez már majdnem édesotthon, hazámhazám, plspls, késsük le a hazafelé vivő vonatunk, örökre.

[katagarden]

Alex DeLarge

[eugeniovonsavoy]

Amin azóta sem tudok felülemelkedni, hogy Ausztriában mennyire komoly környezettörténeti és klímakutatási projektek mennek, valamint milyen színvonalas publikációk születtek. Elképesztő.

[kedvesmajam]

megérkeztem Bécsbe

rossz helyen szálltam le a vonatról, de jól vettem az akadályt, nem estem pánikba, hanem elindultam valamerre. elég kacskaringós úton, de megérkeztem a lakásba

picit pihentem, aztán bementem a városba, mert szerettem volna, ha felfogom, hogy Bécsben vagyok. nem maradtam túl sokáig, mert megint nagyon fáj a talpam. azért némi turistalét és egy fagyi megvolt

visszafelé bementem boltba, hogy legyen mit ennem. valamiért nagyon kísértésbe ejtett a boros sor. végül vettem egy alkoholmentes sört, de csak a biztonság kedvéért, ha megkattannék, akkor legyen

továbbra sincs tervem az ittlétre. nem tudom, jól van-e ez így. éjjel nem tudtam elaludni, talán négy órát aludtam. szóval elsőként szeretnék egy nagyot aludni, utána átgondolom, mire is vágyom. meg azt is felmérem, hogy van a lábam. de az biztos, hogy inkább lassan, ha úgy van, inkább a lakásban, de semmiképpen nem úgy, mint a trieszti krízisben

[tartsdmegazaprot]

107 éves standnal enni olyan jó wurstot olyan jó sorrel hogy leszakad a fejed - az nagyon jó! kicsit persze túl tömött, babakocsit és óriási kutyákat tényleg nem értem meg sajnos, cserébe az egyik torok olivas olyan politikai elemzést nyomott magyarországra és ausztriára nézve, hogy még a csilit sem éreztem meg az olivaban!

a Naschmarkt az Naschmarkt 🤍🍺🌭

[politikapolka]

Angol az perfekt vagytok

[blevai]

Advent Bécsben II.

[konyvboritok]

[telaviv-delhi]

Nah, ez nagyon kellett, csókolom Soros egykori csicskáját, a magyarok vajdáját. Aki már a Holdról is látszik.