#ragyogó szemek

[emlekeimhullama]

Now I won't let anyone or anything come between you and me

This love we got is deeper than oceans

My heart is yours and you know this

2023.09.27.

[szamomra-te-vagy-az-utolso-rozsa]

Az a gyönyörű mosoly, ami beleégett a lelkembe, ami mindig olyan hihetetlenül boldoggá tesz. Az a csillogó szem, ami zavarba hozz, ahogy rám nézz

[beleszerettem-a-hazugsagaiba]

„A rossz időszakokat mindig jók követik. Csak ki kell tartani, amíg el nem tűnnek a felhők a fejünk fölül."

Jenn Bennett - Ragyogó szemek

[meg-nevet-sem-tudok-kitalalni]

úgy veszítek el belőled darabokat mint a szempillákat

tudtomon kívül és mindenhol

[a-kolto-hozzaszol]

,,Minden éjszaka könnyekkel küszködöm, hogy nem veled tölthetem."

- már nem emlékszem. Azt hiszem én

[egy-lany-blogja]

Nem kellettek szavak a szemeid mindent elárultak...

[neisfigyeljram13]

Nehez szóhoz jutnom úgy érzem ,megint. NEHÉZ. Egy olyan embert ismertem meg akire rossz szavam nem volt a mai napig de mégis el kellett engednem akármennyire is fájt nekem de legfőképp neki. Személyiségébe és közös élményekbe szerettem bele, de ez nekem mégis édes kevés volt. Iszonyatosan szerettük egymást De mégis valami taszított felé. Nehéz volt bevallanom magamnak is ,hogy be kell fejezzük ezt s az is nehéz bevallanom , hogy talán szerelem ez nálam!? Én úgy gondolom nem elég csak a belső...külső is sok mindenre tesz szert és fontos. Minden nő rá jött úgy gondolom erre.! Nem találkoztam még veled hasonlóval, minden egyes perc veled annyira jó volt és annyira sajnálom, hogy ezt tettem veled de remélem,hogy majd egyenesbe jön az életed és boldog leszel. Ezt kívánom neked ! Megérdemled! Iszonyatosan szeretlek még mindig. Különleges egy ember vagy biztos tele szeretettel. Nagy dolog s úgy érzem az ember akkor szeret bele igazán a illetőbe ha önmagát lássa benne. Ezt éreztem én is ...sok mindenbe hasonlók voltunk ,ha veszekedtünk is azon voltunk, hogy minél hamarabb megoldjuk a problémáinkat. Igenis fontosak voltunk egymásnak s még mindig részemről. Nagyon remélem ,hogy tudok veled még az életben szót váltani , nehéz nélküled. Pedig alig telt egy hónap is.

#U.A

[lelkihalalom]

Vele úgy érzem bármire képes lennék,nélküle pedig úgy,hogy semmire sem vagyok az. Vele szivesen utaznék addig amíg el nem fogy az út,vele a legnehezebb problémákat is megoldanám,de most,nélküle,még a szememet sem szivesen nyitom ki,mert tudom,hogy nem látom magam mellett.

[secret-anomalies]

Kétségek ezrei szennyezték lelkem,

Minden pillanatban kerestem,

Vártam a változást, a megváltót

Mely megmentene önmagamtól.

Csalódások, fájdalmak és kínok,

Melyeket senki sem hívott,

Jöttek, a mélybe taszítva testem,

És lelkem a kimerülésben rekedt.

Már féltem,hogy az utam végleges,

Kifele egyenesen út onnan nem vezet,

Hogy végleg az örökös

Szomorúság tengerében evickélhetek.

Várva arra, hogy megmentsenek

Egyre lejjebb löknek a segítő kezek,

Mert ezeket a romló érintéseket,

Kihasználásra teremtettek.

Mikor már a fájdalom szokásba fordul,

Mikor érzelmek nélkül élsz konokul,

Megjelenik egy ragyogó fényjel

Két gyönyörű szembe rejtőzve.

Ezek a szemek lelkemig hatoltak,

Engem a mélyből végre felhoztak.

Önmagamtól megmentve,

Boldog ölelésbe temetkezve.

Az édes hangja szívemig hatol

Látva mosolyát, lelkemben csillag mosoly,

Ugyanúgy, mint mikor becéz

Szívem a torkomba felér.

Szólni nem tudok. Már csak hallgatok.

Kínos csendet alkotok,

De mosolyom óriási,

Boldogságom és Örömöm a helyére illeszti.

Mikor vele a csend is édesebb,

Mikor mellette a béke könnyen elérhet,

Mikor figyel rád, és óva int a bajtól,

Mikor szíved hevesebben ver egy szavától.

Testemet átjárja a meleg,

Végre érzem, hogy valakiért élek.

Lényem egészében ragyog,

Talán szerelmes vagyok?

E kérdésre a válasz bennünk rejlik,

Szívünk e dalt csodásan énekli.

A tudat, hogy szeretsz és viszont szeretnek,

Értelmet ad az élet minden percének.

[lavienroses-blog]

Előttem egy szökés barna hajú,csillogó gyönyörű kék szemekkel, ragyogó mosollyal áll egy kisfiú. Aki kb 7-8 éves lehet. Ki pirul az arca a boldogságtól.Semmi gondja nincs. Az egyik pillanatban már össze szorul a szívem,ahogy el képzelem hogy évekkel később egy magas férfi áll előttem, be sötétített kócos hajjal, ami az arcába lóg. Karikás szemek, s már nem csillog úgy mint kiskorában. A sírás környékez, ordítani tudnék hogy mit tettek vele, abból a pici boldogsággal teli kisfiúból, egy szomorú magányos férfit faragtak ezek a gonosz emberek. Minden egyes embert a torkánál fogva falhoz csapnék mert ezt tették vele. Az én fénysugarammal. Ők tették egy olyan emberré amilyen most lett. Meg rontották. Ha tehetném két karomban venném a boldog fiúcskát és örök életre vigyáztam volna rá. Hogy mindig csak a boldogság ragyogjon a gyönyörű arcán. De nem voltam ott, nem tehettem,nem vigyázzhattam rá. Minden egyes szomorúságot le csókoltam volna az arcáról, csak hogy a szívét meg tudjam védeni. De sajnos nem tudtam.. Ha tehetném minden szomorúságát át vennék tőle. Mert nem érdemli meg azt hogy ő szomorú legyen.✨🌙

[pirosdelfinek]

Szécsi Margit: A kivirágzott kéz

Nagy Lászlónak

Ki forgat a ragyogó Űrben? Ki tölti be még a véremet is sugárral? Mi vágott egybe a lényemet villogtató Idővel, száguldó sorsom ostorával, urával?

Én apró almácska, a föld szájai közt lavírozó, a mohó torkok buzgó elkerülője! aki úgy akar lenni az elmúlásé, hogy az örök éjben ágas-bogas csillagfa sugarazzon belőle!

S te, aki megérted e muszáj-tánc nagyszerüségét, s tudod: rám-lángoló szerelmedből nem vész semmi se kárba, mert az én halálom: győzelem a halálon, s magasztos, mint az anyáké:    gyere velem táncolni a halálba.

Kő és jég üdvözült arca figyel engem öröktől. Aluszom: csontomnak sötét hordák csontja a párna. De föltámadnak az ősök, ha mozdul a derekam:    gyere velem táncolni a halálba.

Kiülnek a lobogós szemek a koponya-gödörbe, benövi az áldott bőr azt ami lárva, rézperecek csörrennek, tapsol a kivirágzott kéz -    gyere velem táncolni a halálba.

Hörren a bozóti párduc, támadna s nem mer, foga megcsattan, idegesen reszket szőke szakálla, körénk vonja a szörnyeket a gyönyörű hús -    gyere velem táncolni a halálba.

Beérik minden, érik a vihar is az égen, feldörög az ég, mintha rávernének érces gitárra, nagy zápor-csöppök mint ezüst ókori pénzek fizetnek a termésért, fekszik a föld kitárva.

Íme, a mezőkből hirtelen kinől a város, felhőkarcolók tető-prizmáin hasal a felleg, fönn, fönn a szélkakasok heves réz-szárnyai hűlnek az űri fúvásban, s gyönyörűen kelepelnek.

Én, aki feltörtem a nyomorból, hogy Európát elragadjam, én, a világ női vagánya, zászlómat a legmagasabb tetőre tűzöm -    gyere velem táncolni a halálba.

Édességet, keserüséget begyűjtött a vérem. Gazdag vagyok, bár alig telik ruhára. Forgok mint a szélmadár, új muzsikák tornádója iránt -    gyere velem táncolni a halálba.

Randevúm az élettel csupa tisztesség, csupa hűség. Nem zabált lényem, hájat föl nem szedett magára. Testem, mint lelkem, még eszményektől szikár -    gyere velem táncolni a halálba.

Nagy éjszakámat én álmodom teli élőkkel, tiszta szívekkel, s álmodva-szállva forgunk majd a termékenység csillag-terében -    gyere velem táncolni a halálba.

Irgalmatlan az idő, rideg szelében gurulnak óriás glóriák sápadtra-válva. De az én védtelen arcom fényessége el nem múlik -    gyere velem táncolni a halálba.

[szamomra-te-vagy-az-utolso-rozsa]

Néma földre... Talált a lelkem... Érted élek míg meg nem halok... Rózsák között meg nem fagyok... Néma földre... Talált a szívem... Ketten úszunk.. De külön vizeken... Néma átok... Egyedül állok... Nélküled fázom... Megfojt a hiányod...

[beleszerettem-a-hazugsagaiba]

„Mostantól nincsenek új tervek. Nem próbálom irányítani életem minden apró részletét. Az ember bebiztosíthatja magát, hogy megérkezzen oda, ahová elindult, de nem tudhatja előre, mi vár rá az úton. Ezért mostantól csak engedem, hogy megtörténjen velem az élet, és szembenézek azzal, amit hoz.”

Jenn Bennett - Ragyogó szemek

[r-i-e-l-l-e]

Apró történet

A történet a magyar beadandó házi feladatom volt.

A következő történetet a legjobb barátnőm mesélte el nekem egy esős délutánon. A sztori Annáról szól, aki ugyanolyan átlagos fiatal lány volt, mint mi. Egészen egy augusztusi napig, amikor fordulatot vett az élete.

Annának kiskora óta szenvedélye volt a tenger és a hajózás. A legtöbb időt a tengerparton töltötte. A szülei elváltak, nem volt túl sok barátja, de tiszta szívű lány volt. Egy hűvös, nyári estén egyedül hajózott ki a nyílt vízre. Szélcsendes este volt. Anna egy drámai könyvet olvasott. Amikor egy szomorú részhez ért, meghatódott, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Ahogy a könnycsepp a padlóra esett, egy hang szólt a lányhoz. A hang azt mondta, jóságával kiérdemelt egy varázslatos képességet: 3 dolgot meg tud változtatni a gondolataival.

A lány azonnal egy tükröt rántott elő és elkezdte méregetni magát. Először a szeplőit vette szemügyre, majd az épp rajta levő ruhákat. Egy kék farmert és egy lila pulcsit viselt. Legszívesebben mindent megváltoztatott volna magán. Tökéletes akart lenni. Arra gondolt, hogy az első kívánsággal olyan vékony alakot teremt magának, mint amilyen az egyik nővérének van.

A második kívánsággal olyan ruhákat akart magának, mint amilyen az osztálytársainak van. A harmadik dolog pedig az arca lett volna; olyan arcot akart, mint amilyen az egyik híres modellnek van, hibátlan bőr, ragyogó szemek. A hang azt parancsolta, vegye maga elé a tükröt. Először megkapta a tökéletes alakot. Épp úgy nézett ki, mint a nővére. Később divatos ruhákat kapott. Úgy festett, mint az osztálytársai. Mint egy a tömegből. Végül a tökéletes arcot kapta meg. A tükörben elégedetten látta az eredményt. De ahogy telt az idő, egy valami elkezdett hiányozni neki. Önmaga. A hang ismét a tükör elé terelte. Anna egy szempillantás alatt visszaváltoztatta magát.

És így volt jó. A lány rájött, hogy hasonlíthat valakire, de a legkülönlegesebb, ha önmaga lesz. A maga szeplőivel, és a kócos hajával egyedi és utánozhatatlan.

Attól a naptól kezdve nem volt többé elégedetlen magával. Nem akart senkire sem hasonlítani. Csak önmagát adta. Anna sosem lett tökéletes. De meglelt valami egészen csodásat: a boldogságot. 

[dreams-are-my-reality]

Ismét feltörő önértékelési szösszenet

Hogy a picsába lehet az, hogy valakinek minden jó összejön egyszerre? A gyönyörű, hosszú, egészséges haj, az elbűvölő vonások, a makulátlan bőr, hatalmas, igéző szemek, tökéletes szemöldök, sűrű szempillák, szép száj, mutogatni való fogsor, ragyogó mosoly, művészi vonalú orr, hibátlan alak, nőies idomok, formás mellek, feszes fenék, izmos lábak, lapos has, szerencsésebbeknek szeplő, vagy bármi amitől még különlegesebbek lehetnek, rendes, jófej szülők, kifogástalan stílus, brutáljó cuccok, pénz amiből tudják finanszírozni, tehetség, kitartás, kifinomultság, báj, kedvesség, humorérzék, szerencse, én meg itt vagyok a siralmas állapotú, vékony szálú, töredezett, fénytelen, formátlan hajammal, a nyomorék arcommal, a bumszli orrommal, a semmilyen szemöldökömmel, láthatatlan szempilláimmal, zsíros bőrömmel, összevissza mozdult fogakkal, fogszabályzóval, karikás szemekkel, pattanásokkal és hegekkel, nagy fülekkel, fiús ámde körte alkattal, vastag lábakkal, lapos felsőtesttel, narancsbőrrel, nulla bokával, görbe testtartással, csontos vállakkal, kilátszó bordákkal, ferde gerinccel, beteg gyomorral, aránytalan alakkal, zéró családdal, kaotikus stílussal, üres pénztárcával nemhogy ruhákra de semmire, bomlott elmével, tragikus belső világgal és katasztrofális természettel, na meg nyilvánvalóan csodaszép ismerősökkel...és így próbálok valamit kezdeni az életemmel, meg a szűnni nem akaró kisebbségi komplexusommal...lol.

[boldogleszeknezdmeg]

Mostantól nincsenek új tervek. Nem próbálom irányítani életem minden apró részletét. Az ember bebiztosíthatja magát, hogy megérkezzen oda, ahová indult, de nem tudhatja előre, mi vár rá az úton. Ezért mostantól csak engedem, hogy megtörténjen velem az élet és szembenézek azzal, amit hoz. MOST KEZDEM Jenn Bennett - Ragyogó szemek✨