#putnok

[benbehu]

Királd, Hungary

[magyarmalter]

Leon Battista Bburago

Putnok, Borsod-Abaúj-Zemplén

https://www.google.hu/maps/@48.3003436,20.4364111,3a,90y,301.27h,89.34t/data=!3m6!1e1!3m4!1sAShN9g6UzmijlxpvdNGLDg!2e0!7i13312!8i6656

[markoferko]

húha, nem lennék putnok város címerének a helyében

Putnok város címere téglalap alapú pajzs kék mezejében lebegő ezüstpáncélos jobbkar. A páncélkesztyűs kéz aranymarkolatú és keresztvasú ezüstkardot tart, hegyén átszúrva levágott török fej, amelyből vér csorog.

persze bajban van még hajdúdorog, érpatak, hajdúnánás, gáborján és komádi is

ucsó pillanatban befutott 2024 legjobb sajtócíme :)))))))

[gyorinokedli]

Putnoki-tó

[supermauswithagun]

Térey János: Aki élő, zajjal jár „Démonizált hely – súgta a feleség A nyöszörgő parkettán lépkedve. – Rossz a kisugárzása, nem érzed?...” „De a hely szelleme bennünk van, Angyalom – nyugtatgatta a férje. – A fal nem kognitív jelenség.” „Zöld zsalugáter, de mögötte mi van? Hallod, amit én?” „Ezt a gyereksírást?” „Ja-ja, sírást, és még?” „Egy szöget bevertek.” „Valaki nyöszörög egyfolytában a szomszédban. Járkálásra ébredtem.” Zajjal jár, aki élő, megreccsen alatta a parkett. Megroppan alatta a gyanús föld. A nő újra fölneszelt. „Mi ez a mély zúgás? Kattogó kávédaráló?”, suttogta. „Ez a fogaskerekű. Krákogva fékez.” Tíz múlt. Ha nem jön szembe másik szerelvény, Lebonyolítani az utascserét Tíz másodperc elegendő. „Katt-katt. És még?” Ott laknak, ahová más kirándulni jár, Növényi környezetben: őskori Kovakőbánya, kénes források fölött; Vaddisznódagonyás őserdő helyén, Lekopasztott szőlőhegyen. Meredek, „Húszfokos” a lejtő, jelzi a tábla. Favázas, hazafias stílusú villák között indulnak föl Cukrászdázni a rangos régiségbe, Szemérmetlen, krémes, hegyi létükben. „Vaddisznóröfögés, és még...?” „Fölcsukló zokogást hallok.” A szakadékot kecses hidak szelik át: Ezek hajdani szállodaporták. Alpesi hó hullt valaha a város fönnhéjázó, Tiszta vonalú szállóira. „Recepciót látok, platinaszőke, Sisakfrizurás lánnyal az üveg mögött.” A hotelek és panziók – Lecserélve az aranykort bádog időre – Kislakásokra szakadtak, Főző- és hálófülkékre, sunyi alkóvokra. „Szépkilátás! Szél mozgatja a zsalugáter szárnyait És csattogtatja a nemzeti zászlót.” A völgyre néző erkély korlátja barnára mázolt, Igénytelen lécek sora. Kátránypapír lepi a garázst, billenőajtaja van. Betonfödele szállodateraszként szolgált: A drinkbárból egyenest oda léptek ki, ha estély volt. Ablakrácsa hiányos. Rés a szögesdróton. Vakolata eredeti: beszürkült büszkeség. A kert lábjában pácolt deszkájú fáskamra lapul, Az nem frissen barkácsolt: nyolcvanéves legalább. Az új tulajdonosok, fiatal pár, Nyugdíjas belügyestől vásárolták a lakást. A férj azt mondja: „Csapjunk le azonnal.” A nő habozott: „Elátkozott bérc, az a híre...” „Jutányos vétel...” „Értsd meg, így nem az. Furcsát érzek, valami perverz telítettséget.” Át akarták alakítani, összenyitva két szobát. Mérnök rokonukat, Gyarmatit hívták A paramétereket fölmérni. „Egy falat kiütni, fölhúzni egy másikat Máshol?...” „Pofonegyszerű”, vágta rá a bácsi. Csak a férj volt otthon, ő fogadta Gyarmatit. A csorba betonlépcsőn lebotorkáltak a kertbe. A matuzsálem óriásira kerekedett szemmel Nézett köröskörül, mint aki eltévedt. Egy lépés balra, az erkélyig, Utána jobbra, a fűtőtestig. Még egy lépés az ég. A sarokban púpos a parkett. A folyosón Sakktáblamintás, foldozott kövezet. „De nem csak a nyöszörgés, csoszogás, kopogás van, Ez még semmi, de éjjel az ablakból Látni: lidércfény lobban, Érezni, kóboráram zümmög a falban, Hallom, ráncos nagyanyó duruzsol A kéményből...”, mondta a nő. „Médium vagy, hm?”, bosszantotta a férje. „Képzeld, volt egy horpadás nagyanyám koponyáján, Gödör a homloka fölött, veleszületett Hiba vagy szépségjegy? Minekünk, Unokáknak meg lehetett simogatni.” „Igenis, drágám. És még?” Az üvegfalú látványlift huszonöt éve Nem jár, üresen ásít az akna. „A szomszédból megint hörgést hallottam – Folytatta a nő –, Valaki azt suttogta: Tekercselj össze hajókötéllel, Húzd föl a lakkcsizmát, korbácsolj meg. Csak ez segít. Rajta, keményebben.” „Erősebb széria megy a szomszédban, mint nálunk?” Gyarmati benézett a romos, használaton kívüli Liftaknába. Kővé dermedve figyelte az űrt. Bevillant egy limuzin képe... Meg egy arc, Egykori kínzójáé? Pálinkaszagú borosta. A mérnök ott helyben elájult. Arccal a padlóra. Megúszta törés nélkül, néhány kék folttal, Szakadással a zakóján. Utána nehezen, suttogva-zihálva mondta el: Kicsavart karral pont ebbe Az aknába lógatta le a Gestapo. Így vallatták fél napon át negyvennégy telén. Cionista összeesküvés volt a vád. Ékszerre is vadásztak, műkincsre: ezek mindenre. Autóban, bekötött szemmel hozták föl a hegyre. A kötés a szemén arra utalt, van esély Kijönni a fényre. „Egyszer majd”: Azaz még ebben az életben. Végigrugdosták a lépcsőn. „Los, los... halt!” Nem egyforma a léptük ritmusa: Aki élő, koccan, folyton a másikhoz ütődik. Csapás a vesére. „Szökik a zsidó, fogd meg!” Huszonöt a lépre, májra mérve. A taknya, a nyála, a vére lecsorgott Az olajfestékkel bekent falakon. A titkosrendőrség autója levitte, S az út ugyanaz, mint mindig, Ugyanaz az őskori, erdei ösvény, Szőlőhegyi dűlőút feszületek alján: Ez mind ugyanaz! Fél évszázad elteltével is fölismerte a házat, Salátává alázott fiatalember. Démonizált hely, tégláiba ízesült a zord idő: Föllobogózott halálház horogkereszttel, S a villámló SS-rúnák a váll-lapokon, A tölgyfalombok a hajtókán... Gramofonzene szólt. Formatervezett volt A ruhájuk, mint a hotel. Passzolt egyik A másikhoz, meg az Adler limuzinjukhoz. Aki élő, zajjal jár. Gyanúsan gyanútlanul, Ott, ahol. A homorú tányérsapkájuk a fogason! Itt kopácsoltak a készségesnek mondott gépírónőik – Írógépükön is a villámló rúnák billentyűje –, Itt ügyeskedtek a detektívjeik. A férj nem mondta el a nejének rögtön; A liftakna titok volt, fekete titok, De kifecsegte a boltban valaki, hogy... „Szóval, mit hallottál Gyarmatitól? Miért nem mondtad hamarabb?”, üvöltötte a nő. Egyre ritkábban néz a tükörbe, Mivel attól retteg, nem saját arca nézne vissza rá, Hanem egy rohamosztagosé, Aki borotvahabos képpel... „Hé, Beszorult a fürdőszobába egy SS-tiszt!” „Ha-ha, jó vicc.” „Nem vicc. Éjjel ez a fickó nyugtalanítóan gargarizál.” „Nem járhat zajjal, ha nem él.” „Áthatol a testén a kezem!...” „Ki kell bontanunk az alagsorban a falat, Hogy megszabaduljon a szellem. Befalazni az átkot nem elég. Ott fog nekünk Borotválkozni ítéletnapig!” „Hess!” Téglánként átvizsgálni a házat: gót betű van-e még? Falfehér arccal menekülni a lépcsőn föl, Le a parkhoz. Világítanak A megálló műtőfényű gömblámpái.

[benbehu]

Nekézseny, Borsod, Hungary

[homregeszet]

Miskolci Régész Enciklopédia: Patics

Patics

A patics a települések feltárásán a kerámiával és állatcsonttal együtt a leggyakrabban emlegetett szavak közé tartozik – hiszen ezek a legtömegesebben előkerülő leletek. Szűkebb értelemben az egykori épületek kiégett agyagtapasztását értjük rajta (fal, tető, padló), míg tágabb értelemben ide sorolhatók a tűzhelyek, kemencék, agyagból készült berendezési tárgyak kiégett maradványai is.

A paticsfal, vagy vesszőfal meghatározása a Néprajzi Lexikonban: „Az épület gerendavázát, a koszorú és a talpgerenda között, függőlegesen beékelt karókkal töltötték ki. A karókat nyír, fűz, gyertyán vagy juhar vesszőkkel, hasítékokkal vízszintesen befonták. Azután pelyvás sárral kívül-belül több rétegben betapasztották. Hasonló módon készítették el a közfalakat is. Azokon a területeken, ahol talpgerendát nem alkalmaztak, a karókat a talajba mélyítették.”

A fentiekben leírt nyeregtetős épületeket a Kárpát-medence éghajlati viszonyai között az őskortól egészen a 20. századig emeltek és használtak. Az agyag/sártapasztásnak hőszigetelő szerepe volt. Ha az épületek leégtek, az agyagtapasztás is kiégett. Így keletkezett a patics, mely már ellenállt a talaj lebontó hatásának, és ezáltal évezredekig fennmaradt. Az egyes régészeti korszakoknak, kultúráknak még a paticsanyaga is különböző. A neolitikumban például több növényi anyagot kevertek a tapasztáshoz, míg a bronzkorban, vagy a római császárkorban ez nem jellemző.

A patics maga legtöbbször kisebb darabokban került az egykori hulladékgödrökbe. Előfordul azonban, hogy az ásatásokon a leégett házak omladékát találjuk meg elsődleges helyzetben („in situ”) (lásd 1. kép), vagy összegyűjtött maradványaikat másodlagosan gödrökbe (lásd 2. kép), árkokba, kutakba töltve. Az elsődleges és másodlagos omladékokban nagyméretű, deszka- és áglenyomatos, külső felületükön simított házfal darabok is vannak szép számban (lásd 3. kép). Időnként a falak festése is megmaradt!

Az ásatásokon feltárt leégett házmaradványok, illetve oszlophelyek alapján a régészek megpróbálják rekonstruálni az egykori épületeket. A kísérleti régészet módszereivel több esetben meg is elevenítik ezeket. A polgári M3 Archeoparkban felépített késő neolitikus ház példáján jól nyomon követhető, hogyan készült a paticsfal (lásd 4. kép).

A paticsokat a modern kutatásban régészeti és archaeometriai módszerekkel is vizsgálják, hogy megállapítsák, pontosan honnan szerezték be elődeink az alapanyagot, hogyan készítették elő azt a felhasználáshoz, és mit kevertek hozzá a minél jobb minőség elérése érdekében. A vizsgálatok által megpróbálják azt is rekonstruálni, hogy a paticsdarab az egykori épület mely részéből származik, hogyan vitték fel a sövényfonatra, vagy hogyan dolgozták el. Emellett a lenyomatos paticsok vizsgálatával az épületek szerkezeti elemeire, az egykori technikai megoldásokra is próbálnak fényt deríteni.

Dr. Csengeri Piroska

 Ajánlott irodalom:

Bittner Bettina: A bedőlt falak néma falak? A lenyomatos paticsok vizsgálatának lehetőségei a késő neolitikumban az Alföldön. Tisicum, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve XXV, 2016, 33–40.

Kalmár János – Kocsis-Buruzs Gábor: Neolitikumi hosszúházak paticsanyaga és őskörnyezeti vonatkozásai. Építőanyag 68/3, 2016, 105–119. – http://dx.doi.org/10.14382/epitoanyag-jsbcm.2016.18

Néprajzi Lexikon, paticsfal – http://mek.niif.hu/02100/02115/html/5-1317.html

Raczky Pál – Anders Alexandra – Sebők Katalin: Újkőkori ház kísérleti rekonstrukciója Polgár-Csőszhalom településéről. Ősrégészeti Levelek 7, 2005 (Budapest, 2007), 24–49.

 1. kép. Középső neolitikus ház leégett részlete. Putnok-Szörnyű-völgy, 2004

2. kép. Másodlagos házomladék középső neolitikus gödörben. Novajidrány-Elkerülő út, 2002

3. kép. Nagyméretű házfal darabok a középső neolitikumból. Szentistvánbaksa-Anyagnyerő, 2011

4. kép. Sövényfalú késő neolitikus ház rekonstrukciója, építés közben. (Raczky–Anders–Sebők 2007, 6. kép 1 és 7. kép 1)

[v150r]

Same Difference

“Fura nekem ez a Sonax-reklám.Adom, hogy Ken Block bemondja, hogy "I am Sonax." Azt is, ahogy utána Jean Pierre Kraemer bemondja, hogy "Ich bin Sonax." Világsztárok.Aztán Szujó Zotya is bemondja, hogy "ha autóápolásról van szó, én is a Sonaxra szavazok."Olyan a feeling, mintha Halle Berry azt mondaná: "Szép vagyok."Aztán Gisele Bündchen mondaná, hogy: "Szép vagyok." Aztán jönne Orsós Dzseniferlopez egyenesen Putnok-külsőről, hogy: "Szoszi more, hamán a szípsígrű vóna szó, dezsvírem, akkó azé' én is itt vónék, a devla egye ki a gyomrod!"”

[pajjorimre]

Érted már hogy miért Putnokozok állandóan?

Rendes ember ez amúgy.

[atlatszo]

Újra keményen elengedte magát a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Putnok fideszes polgármestere, Tamás Barnabás: “Gyurcsányt a seggem egyik felére, Vonát meg a másik felére rajzoltatom és hagyom, hogy rugdossák. Maximum fájni fog, de megéri, mert oda valók. A Fidesz nyer, mert azzal azért tisztában vagytok, hogy nyer, és ha nem fideszes lesz a képviselőnk, akkor bizony szopni fogunk. Lófaszt fognak adni olyan területre, ahol nem fideszes a képviselő. Az az igazság, hogy én sem adnék. Ahol nem ránk szavaznak, mert az úgyis kiderül, ott megnézhetik magukat.” – mondta Putnok polgármestere a kistérségi társulási tanácsra összegyűlt településvezetők előtt.

[magyarmalter]

prezi!

Putnok, Borsod-Abaúj-Zemplén

https://www.google.hu/maps/@48.2990791,20.4354905,3a,79.7y,78.58h,89.72t/data=!3m6!1e1!3m4!1sVlt0wIaTXO-IvBASP5iEog!2e0!7i13312!8i6656

[kekturanaplo]

Putnok -> Kelemér -> Gömörszőlős -> Zádorfalva | Extra képek

[nandras]

gondolom, még büszkén körül ki is húzta magát hogy “igen jól látjátok. én valóban egy ilyen korlátolt fasz vagyok!”

[videkma]

Szálló por - Egyes helyeken már veszélyes a levegő (Ráadásul a következő napokban nem várható a levegőminőség jelentős javulása)

Szálló por – Egyes helyeken már veszélyes a levegő (Ráadásul a következő napokban nem várható a levegőminőség jelentős javulása)

Többfelé nőtt a légszennyezettség, két település levegőjét már veszélyesnek minősítették a magas szállópor-tartalom miatt – írta a Nemzeti Népegészségügyi Központ csütörtökön a Facebook-oldalán.

  Sajószentpéteren és Putnokon veszélyes a levegő, ilyen esetben már az egészséges emberek is tüneteket tapasztalhatnak – hívták fel a figyelmet, példaként a köhögést, a légúti irritációt, a könnyezést…

[fovarosiblog]

Szombaton elsétáltam Putnoktól egészen Aggtelekig. Igazából csak Zádorfalváig volt tervben, de odaértem Zádorfalvára délután három előtt, és akkor azt mondtam, hogy eszem-faszom, megyek én még tovább is, max. kiszállok Trizsnél, ha nem bírom. Bírtam, 31,3 km lett. A fenti képen Putnok egyetlen érdemi érdekessége, egy fasza díszkút a sétálóutcás részen, a tetején egy rémfarkassal. Több rémfarkast, és kevesebb trianonos, meg 1-2. világháborús emlékművet szeretnék látni az országban, azt hiszem. 

Jó, hát Putnokról időben el kellett indulnom, de így legalább kevesebb időt töltöttem abban a rettenet dzsuva koszfészek szar putriban, amit Putnoknak hívnak, másrészt hamar ilyen gyönyörű fények között találtam magam az erdőben. Putnoktól északra megy a kék, és először egy horgásztóhoz visz, felette egy sással benőtt, kissé már elmocsarasodott másik mesterséges tóhoz, az felett meg egy jó kis forráshoz. De a nagy poén utána jön.

Már feljebb van egymás felett két tó: a Kis-Mohos-tó és a Nagy-Mohos-tó. 15000 éve, illetve 25000 éve vannak itt, jégkorszaki maradványként. És az van, hogy a tetején úszik egy tőzegréteg, azon boldogan és vastagon megél egy mohaszőnyeg, és az egészre nyírfák telepedtek. És amikor erre rálépsz, akkor olyan, mint egy extra süppedős szőnyeg, a mélyebb pontokon már a víz is felcuppog. És ahogy mész, az egész ingovány mozog, süpped, cuppog. Hát én ott megint hat éves voltam, imádtam. Ha van valami, amit megmutatnék David Attenborough-nak, hát ezt mindenképpen!

Ezután Kelemérre mentem be, ott szerény körülmények között a Tompa Mihály-kultusz. Mert hogy a költő ott volt lelkész két évig. Van egy kis emlékház, meg felette ott van a kb. 800 éves templom is. A templom külső falán volt még egy színes festés maradvány, de ezt (asszem a) hatvanas években sikerült olyan jól restaurálni, hogy utána leszakadt az egész. De a templom így is nagyon szép, és a (képen látható) lelkésznő még a harangtoronyba is felengedett, amiért külön jár egy piros pont. 

Kelemérről csak 2,2 km Gömörszőlős. Az meg azért volt nagyon érdekes, mert bár már 100 fő se lakja, így az egyik legkisebb település az országban, mégis van benne egy csomó érdekesség, meg tenni akarás. És csináltak a falu északi végében egy nagy felújítást. A textil manufaktúra már nem működik, de a többi igen. Van néprajzi kiállítás, van szabadtéri gyűjtemény, van egy kis művészeti kiállítás, meg Tompa Virágregéire emlékeztető kis kert. Szóval nagyon csini az egész. Külön felhívnám a figyelmet az adománygyűjtő ládára, ha ott jársz!

Ezután egy nagyon felgazosodott, rossz szakasz jött, kezdve egy füves pusztával, majd utána a fiatal erdőt ellepő szúrós ágakkal. De annyira azért nem járhatatlan, mint amilyen rossz a híre kéktúrás körökben. Zádorfalva viszont egy szar hely, egy koszfészek. Pedig a tetején álló nagy templomot megnéztem volna, de az a “hehe, pina, hehe” szellemi szint, amit az ottani kocsmában, bélyegzés közben hallgattam, elvette a kedvemet az egésztől, inkább húztam vissza a természetbe. 

Zádorfalva felett, a Hármashatár nevű helyen elértem a szlovák-magyar határt. És a kék pont ott megy végig, konkrétan a határköveket lehet követni, még sűrűbben jönnek, mint a kék jelzések. Azt nem tudom, hogy a jelzések mire utalnak, mit jelentenek, de a XII. 3. feliratú kőtől kell a XII. 6 feliratú kőig elmenni, a XII. 7. kő már az Aggtelek feletti, a szlovák oldalra átvezető aszfaltút oldalában van. (Tudja valaki, hogy miért így számozzák a határköveket?) Aggteleknél a kék barlang jelzés csatlakozott be, és errefelé ezt nagyon jópofán csinálták meg, még cseppkövek is vannak a jelzésen :-)

Aggtelken tök jó turistaszálló és kemping működik, pont a barlang bejárata előtt. Így a 9-es szobából pont arra a sziklafalra van kilátás, aminek az aljában bemennek a csoportok, ami azért elég menő dolog volt. Van étterem is, szóval marha jól el van látva a turista, na. 

Ha érdekelnek a korábbi szakaszok, akkor havonta van egy új posztom a >>> Kéktúra Blogon.