#passzívan

[meg-megbanom-ezt]

Bár van még pár nap az évből, asszem, kijelenthetem, hogy

idén sem jött össze senkivel semmi. :( Jó, tény, hogy még mindig inkább passzívan ismerkedtem, vagyis eljárogattam rendezvényekre és reméltem, hogy kialakul valami.

Viszont legalább rájöttem egy fontos dologra.

Előzőleg mondták barátok, ismerősök - vagy legalábbis éreztették -, hogy biztos az a baj, hogy lelkileg nem vagyok rendben még, túlzottan önbizalomhiányos vagyok, ez lerí rólam és elriasztja az embereket, satöbbi-satöbbi.

De mostanában tökre rendben van az életem minden más téren *lekopog*, érzem magamon, hogy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb és boldogabb vagyok, mint akár pár éve és ezt az említett többiek is észrevették. Szóval a tény, hogy ennek ellenére sem sikerült semmi, az azt jelenti, hogy szimplán ez nem elég. Az önbizalom és a mentális egészség, bár mindegyik nyilván fontos, de a társkeresés szempontjából önmagában nem vonzó. A VONZÓNAK LEVÉS A VONZÓ! (már bocs a direkt magyartalan fogalmazásért) Az előzőek hiánya elvehet a vonzerőből, de alapból nem ad plusz pontokat, ha eleve nem tetszel valakinek (senkinek). Sajnos.

Most persze biztos sokan mondhatnátok gúnyosan, hogy "nem mondod?!", de én örülök, hogy szűkítettem a kört. Szóval már "csak" jobban kell kinéznem. GIT GUD. *sóhaj* a francba.

De legalább nagyon magabiztosan beszélgetek a kutatási témámról idegenekkel (mert ugye mindig az első kérdés, hogy mit csinálsz), aminek a témavezetőm biztos látatlanban is nagyon örül (már amikor épp nem csuklik :>).

[egy-lany-blogja]

"Néha a társ talál ránk és bármennyire próbáljuk eltaszítani, addig harcol értünk, amíg rá nem jövünk, mennyire szükségünk van rá.

Amíg nem találok rád, én sem vagyok egész...

Ezt mindenki tudja, és átéli. Mégpedig többféle módon.

Valaki úgy, hogy szüntelenül keres, kutat, kipróbálja a másikkal az életét, s ha látja "nem ő az" - elhagyja.

Van aki passzívan várja, hogy jöjjön a hiányzó fél. Olyan, mint a földbe kötött virág, illatokkal csalogatja a másikat, de ő maga nem mozdul. Megpróbál a hiánnyal vagy a teljesületlen álmaival együtt létezni.

A harmadik megpróbál félbevágva élni. Magányosan. Sokszor ráfizetett azért, mert lélekben, és testben kinyitotta magát a másik felé - s ezért bezárkózik, és elsajátítja az egyedüllét művészetét.

Ez manapság a leggyakoribb. Hozzászokni a társtalansághoz, vagy beérni pótszerrel. Nem ő az akit keres, de hasonlít rá. S ez is jobb mint a semmi.

Szeretethiányos világban élünk. Azt kevesen tudj��k, hogy a társtalanság és az elidegenedés alapvetően nem a másokkal való kudarcaink eredménye, hanem az önmagunkkal való rossz viszonyé.

(.........). "

(Müller Péter)❤

[tuntetesinfo]

^ha tudsz menni

[versinator]

Előadásom köszöntötte

Matatás nyitottságába elejtenek bejáratban Peremét egyszerűséget passzívan mozdulatlanságban Lánykámon köztudott alólad beront Gazdaházat tagjaimra elfeledjük mozdulatlant Ahonnét sebed relativitásából városához Léghiánytól menetel esése bebalzsamoz

Sikeres nagyranőtt kénköve hányféle Egyensúlyában utószó elnökválasztásnál hétfele Háztetőkre szeretőit tragikusat vonásra Búbánatát alsószoknyáját tökély funkciójára Egyből mindinkább szégyenletes jajához Királylánnyal hangolása üss nyersanyagához

Nyújthat fölveti gondolták elfutóban Anyátlan kioltva zörgetek zavartalan Levetkező dobogva agóniámban rebbent Bizalmasan emésszétek összetartozást áront Érvet legmagasán elragadtatásban megvalósításához Ékesszólóbban pincéjében hallhatják magunkhoz

Rugalmassága panaszommal szabadúl mifele Futótüzet bőrkeményedés szétszednek mögüle Kedveset meghozta csitítsa mihályra Elsápaszt kérdéses tériszonya tagjaimra Túlhevitett gótbetűk megforgatja realitásához Labilitása drámája önfeledtségébe halotthoz

Semmisítettük vályukat égboltnak agóniájában Öldökölnünk eltüntetni fényképét távozóban Ürülni oválison záporoznának föltűnt Rühes fiunak szűzibb megoldhatatlant Csúcsáról árnyékoddal fatörzset gondoz Nyílhegyet rámismertek behuzódik

Orvosolhatatlan visszahelyeztem lepik immobile Gyönyörűséges eressze jelenlétét effele Akasztjuk remélhet romolhatatlan kínzásra Tudományos börtöntöltelékek kőasztal cenzura Kimerűlt végítéletet öröklétre Elfuló evangéliumi fölvesz

[anjankowski]

Vamos a la határ

Azzal a beteg helyzettel szembesültem a közelmúltban (erősen passzívan), hogy a mai gyerekeknek valószínű el kell magyarázni, hogy mi az a vámos, és hogy mit is akart annak idején… Öreg vagyok.

[bbenio]

5 posts! ...mondta a Tumblr (illetve az automatikus email), úristen, hát elérkeztem egy nagy mérföldkőhöz...

És erről eszembe jutott egy hasonló sztori, úgyhogy ezzel ünnepelném meg az ötödik tumblr posztomat:

Mindig is pinceideg akartam lenni, és most tessék!

…avagy életem első irományának története

A kétezres évek elején sok indexes fórumot olvastam, és a kedvencem a Teljesen értelmetlen hozzászólások volt. Ez abban különbözött a mostanában bármely cikk alatt megjelenő kommentáradattól, hogy a hozzászólások szándékosan voltak teljesen értelmetlenek, és némelyik pedig kacagtatóan humoros volt. Persze, az is lehet, hogy nem voltak ezek kacagtatóan humorosak, csak már régen volt, és ennyi idő alatt akár a Meggy Márkára, akár egy hosszú évek alatt teljesen tönkrement párkapcsolatra is kellemes nosztalgiával gondol vissza az ember. Egy biztos: minden reggel nagy izgalommal nyitottam meg a fórumot, hogy elolvassam a legfrissebb hozzászólásokat.

De az egyik reggel megakadtam. Azt éreztem, hogy elég, mintha a Bergendy zenekar Hadd főzzek ma magamnak című nagysikerű slágerétől megrészegültem volna, hogy most jött el az ideje, hogy ne csak úgy passzívan fogadjam be ezeket a teljesen értelmetlen hozzászólásokat, hanem hogy én is… hogy én is megírjam a magam teljesen értelmetlen hozzászólását.

A vázlat kinyomtatva két A4-es oldal lett. Hosszú volt, de szellemében teljesen hű a fórum ars poeticájához, másképp nem is lett volna értelme az egésznek. De mielőtt posztoltam volna (illetve, fogalmam sincs, hogy akkoriban létezett-e már ez az újmagyar szó, hogy posztolni), elküldtem a legjobb barátomnak. Hiszen úgy néztem erre a két A4-es oldalra, mint a saját gyerekemre, és egyszerűen nem mertem anélkül megosztani a világgal, hogy előtte ne kapjak róla valami baráti visszajelzést. Meg is kaptam. Nem tudom szó szerint idézni, de valami ilyesmit írt a barátom:

Te Béla! Ennek van eleje, közepe meg vége, és közben még történik is valami! Kurvajó! Ha még írsz ilyet, küldd el azt is, szívesen elolvasom!

Azóta, mint egy jól megírt teljesen értelmetlen hozzászólásnak, a barátságunknak vége lett, de remélem, hogy ennyi idő után már ő is kellemes nosztalgiával gondol vissza rá.

[szelfstories]

A boltoslány

A két kéz finoman igazgatja a terítéket az asztalon. A csészealj mértani közepére simogatja a csészét, nem mintha eddig nem ott lett volna, de láthatóan mindig lehet törekedni egy „középebb pontra”. Minden milliméter számít. Aztán a két kéz az egészet óvatosan az asztal sarka felé mozdítja, mert úgy tűnik, a páros ott jobb helyen lesz. Igen, most pont kellő távolságra van az asztal szélétől, a teáskannától és a szomszédos csészéktől. Ha lehet mondani, így sokkal tökéletesebb az installáció. Ez már nem simán ideális, hanem ez maga a perfekció – legalábbis ha a teáskészlet és a mértan mátrixában egyáltalán szó lehet ilyesmiről. Egy lépés és a két kéz kiegészül egy fiatal, barna, szemüveges lánnyá. Amolyan se nem slank, se nem körvi forma, hanem olyan átlagos. De nem simán átlagos, hanem olyan kedvesen semmilyen. Tulajdonképpen semmi megjegyezhető nem lenne rajta a szemüvegén kívül, ha csak úgy ott lenne a bolti egyenruhájában, és nem csinálna semmit. De ő nem ilyen. Ő optimista. Ő nem ácsorog unottan egész nap passzívan, neki küldetése van. Bizonyítani akar, hasznos és eredményes lenni.

Örült, hogy felvették a kis lakberendezős boltba, egész jól is keres, a szülei is megkönnyebbültek, mert így be tud szállni a rezsibe. Nem olyan rossz kis bolt ez, nagyon minőségi a portéka, csak az a baj, hogy szinte soha senki nem megy be, mert az ilyen kis hasznos holmikat mindenki a közeli nagy üzletekben szerzi be, ahol persze jóval több mindent kapni és még olcsóbban is. Talán, ha látják, milyen otthonos kis asztalkát rendezett be a bejáratnál, azon megakad a járókelők szeme, és betérnek az üzletbe. Akkor majd azonnal ráébrednek, hogy ez a bolt milyen különleges. Ez az ő reménye. Ezért megéri hosszan tologatni és rendezgetni a kék porcelánokat, hiszen ki tudja, ha egy centivel arrébb vannak, az esetleg már nem elég vonzó látvány egy lehetséges vevő számára. Amint végzett, gyorsan visszalép a pult mögé, de nem ül le. Készségesen és derűs arccal várja a hatást. Jelzi, hogy ő készen áll az érdeklődők rohamára és pont annyira fog nekik segíteni a vásárlásban, amennyire ők igénylik. Mert tudja, hogy ez is fontos. Minden tárgy katonás rendben, ő tettrekészen a helyén, már csak türelem kell. 

Órák múlva, mikor a sok ácsorgástól és várakozástól megfáradva hazafelé tart, szomorkás, mert a nap nem sikerült jól, egyetlen vevője sem volt. De talán másnap. Majd kicseréli a csészéket, mert igen, lehet, hogy nem a kéket kellett volna kitenni. Bár az jól elüt a bolt pirosától, de mégis talán a sárgával kellett volna próbálkozni. Az is akciós, de sokkal vidámabb, mint a kék. Igen, ez jó ötlet, mert az emberek most úgyis egy kis vidámságra vágynak. Na, akkor majd holnap. Már alig várja. Mert holnap biztos felfigyelnek a boltra. És talán végre rá is.

[rosszulorzott]

wayback machine ctrl+A ctrl+C de kurva gyorsan, ha elsőre nem sikerül, clear cache és újra

„Orbán hatalma messze túlmutat a kormányzáson”

Rényi Pál Dániel

interjú

szeptember 06., 03:59

Van egy terület, ahol kifejezetten innovatív a magyar kormány: ez a korrupció.

Közbeszerzéseken és uniós forrásból halmoznak fel sokmilliárdos vagyont, amit alapítványokba és magántőkealapokba csatornáznak.

Orbán Viktor és környezete úgy szervezi ki a pénzt az állam fennhatósága alól, hogy az rendelkezésére állna akkor is, ha elveszítené a hatalmat.

A kormány eközben politikai céltáblává tette, és üldözni kezdte a civileket, akiktől emiatt egyre inkább távolságot tartanak az üzleti szereplők is.

„A magyar felső-középosztály közben passzívan élvezi a rendszer előnyeit, felveszi a CSOK-ot, alacsony SZJA-t fizet, a magánegészségügyet és magániskolát veszi igénybe, hozzájárulva a közintézmények szétrohadásához, kiüresedéséhez, és a társadalom kettészakadásához”.

Interjú a K-Monitor korrupciókutató vezetőjével, az Obama-ösztöndíjas Léderer Sándorral.

Mennyire lepett meg a döntés, hogy az OSF felfüggeszti az európai uniós programok finanszírozását?

Abból a szempontból meglepett, hogy milyen súlyos válságban vannak azok a demokratikus intézmények Európa szerte, amelyekkel az OSF és más donorok is évtizedek óta kiemelten foglalkoznak. A konkrét bejelentés nem volt meglepő, mert pletykák keringtek róla, és az európai kontaktjaink is jelezték, hogy várható egy stratégiai irányváltás a vezetés részéről. Nyilván nem örültünk neki, és őszintén szólva a rációt se látjuk mögötte.

Ez mekkora vágás a szervezetnek?

A tavalyi éves bevételünknek olyan 15-16 százaléka jött az OSF-től. Drasztikus változásra nem lesz szükség, de azért ez akkora összeg, amiből fontos, értelmes dolgokat lehet csinálni, szóval majd pótolni kell.

Az indulásnál, 2007-ben, mekkora volt ez az arány?

Mi egy darabig önkéntes alapon működtünk, de az első nagyobb pályázatunkat nem közvetlenül az OSF-től, hanem a különféle amerikai donorok, köztük a Rockefeller, a Mott Alapítvány és OSF által is támogatott regionális alaptól, a CEE Trust-tól nyertük el. Azzal tudtunk elkezdeni professzionalizálódni. Utána volt olyan év, amikor 20-30 százalékot is kitett az OSF (akkor még OSI) támogatás, ez azon is múlott, hogy épp milyen források voltak elérhetőek. Akadt olyan időszak, amikor viszonylag kevés donor volt jelen a térségben, és megnőtt az OSF jelentősége.

Többek szerint ez a lépés a most induló civil startupok számára a legnagyobb érvágás. A grassroots típusú kezdeményezések támogatására rendszerint nyitott volt az OSF.

Abszolút. Az OSF igazi jelentőségét nem is csak a pénz adta, hanem hogy a később Berlinbe költözött budapesti irodában olyan emberek ültek, akik ismerték a régiós civil szférát, az akut társadalmi problémákat, és nyitottak voltak az újdonságokra. Pénz van máshol is, az igazán nagy veszteség ezzel a kivonulással az infrastruktúra és a helyismeret hiánya lesz. Ez egy átlátható és nem bürokratikus rendszer volt, ami nagy segítséget jelentett az induló projektek, civil kezdeményezések számára.

2007 óta van K-Monitor. Mennyivel volt könnyebb akkor elindulnia egy ilyen korrupciófigyelő projekttel?

A 2000-es évek második fele elég pezsgő időszaka volt ennek a világnak. Addigra ért be vagy tudatosult az, ami a rendszerváltással elindult, hogy szükség van egy erős civil szférára, hogy jó dolog civilként működni, és van is ehhez mozgástér. Ebben az időszakban indult a Transparency is, ekkortájt szerveződött igazán nagy szervezetté a TASZ, elindult az információszabadság-programjuk. Minket egy helyi ügy inspirált: azért indítottuk le a K-Monitort két barátommal, mert fel akartunk lépni a VII. kerületi ingatlanpanamával szemben; megakadályozni, hogy lebontsák a fél kerületet és ellopják azt a pénzt, ami ebből az ingatlanok értékesítéséből származott. Az állami szervek is tudomásul vették eddigre, hogy kötelesek minden állampolgári és újságírói megkeresésre válaszolni, konzultálni szakmai és civil csoportokkal. Akkor még volt nyitottság az üzleti szférában is, hogy ilyen jellegű kezdeményezéseket támogassanak, együttműködjenek ezeken a területeken tevékeny civilekkel.

Léderer Sándor, a K-Monitor igazgatója

Léderer Sándor, a K-Monitor igazgatója Fotó: Németh Dániel/444

Mi volt az a pont 2010 után, amikor éreztétek, hogy itt valami egészen más világ jön, és nem csak a politika, de kifejezetten a civil szférában is?

Más civilekkel közösen kampányoltunk azért, hogy Magyarország csatlakozzon a Nyílt Kormányzati Együttműködéshez, amit nyolc ország írt alá 2011 szeptemberében arról, hogy erősítik a költségvetési adatok és a közpénzek nyilvánosságát. Akkor még meg lehetett győzni Navracsics Tibor közigazgatási minisztert, hogy ennek van értelme.

Mire a munkacsoport megalakult, már láttuk, mennyire az eredeti célkitűzésekkel szemben hoz döntéseket a kormány, és otthagytuk a dolgot. Amikor bevezették a visszaélésszerű adatigénylés fogalmát, világossá vált, hogy nincs valódi szándék semmilyen transzparens működésre. Épp ellenkezőleg. Ahogy a 2010-ben beharangozott elszámoltatásból se lett semmi.

Amikor a rendőrség 2014 szeptemberében kiszállt az Ökotárs Alapítványhoz, és a kormány adminisztratív eszközökkel kezdte vegzálni civil szervezeteket, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) révén, ami egyébként a kormány belső ellenőrzésére szolgál, onnantól fogva kifejezett politikai cél lett ennek a szférának a hiteltelenítése és összemosása a pártpolitikával.

Közellenséggé kiáltottak ki a társadalmi kérdésekkel foglalkozó civileket, mint később a menekülteket, a melegeket, a szegregáció miatt igazságtételt váró romákat, vagy Brüsszelt, mintha tőlük kéne megvédeni az országot. Jött a Stop Soros-törvény, a civilellenes törvény és a külföldről támogatott szervezetek megbélyegzése, amit aztán az Európai Unió Bírósága elkaszált.

Egyre nehezebb lett állami intézményekkel bármilyen szakmai kapcsolatot létesíteni, vagy adatokhoz, információhoz hozzájutni. Kénytelenek voltunk bővíteni a portfóliónkat és saját ügyvédet fogadni, hogy ki tudjunk perelni olyan szerződéseket, amiket egyébként az állami szerveknek önként kellene nyilvánosságra hozniuk. Csak tavaly 13 ügyben pereskedtünk az állammal teljesen evidens adatok hozzáférhetősége miatt. Ez a hozzáállás nagyon gyorsan átszivárgott a közigazgatás alsó szintjeire és az üzleti szférába, jelenleg a Belügyminisztérium mellett a Boston Consulting Grouppal szemben is van egy adatperünk annak érdekében, hogy nyilvánossá váljon az egészségügyi reformhoz készült tanulmányuk.

Kialakult egy félelem a civil szférával szemben. Akár közintézménnyel szeretnénk együttműködni, akár állampolgári ismereteket terjeszteni iskolákban, akár tech-cégekkel működnénk együtt, egyre nő az óvatosság. Inkább nem folynának bele a politikába.

Miközben ők is tudják, hogy ez nem pártpolitika, hanem állampolgári aktivizmus, de nem merik kockáztatni az egzisztenciájukat.

Mennyiben változott meg a korrupció természete 2010 után a megelőző időszakhoz képest, és 2015 - Simicska Lajos levonulása és az új fideszes elit felemelkedése - után?

A rendszerváltás óta a politikai korrupció fő mozgatója a párt- vagy tágabban véve politika-finanszírozás. Az igazán nagy pénzek a politika pénzelésére folynak el a rendszerváltozás óta; ez 2010 előtt sem volt másként, egyedül a korrupció technikái tértek el a jelenlegiektől. A kilencvenes évek olajügyei, a privatizáció és általában az állami vagyongazdálkodás variációi; a székházügyek és a Tocsik-ügy - ezeket a történeteket mind ugyanaz a motívum kötötte össze.

Az első tartós „innováció” az első Fidesz-kormányhoz kötődött: az irányított közbeszerzések – mindenekelőtt az autópálya-építések – 1998 után váltak látványossá, nagyrészt a Vegyépszernek köszönhetően. A modellt felkarolták a szocik is, ennek állít emléket a kőröshegyi völgyhíd és az M6-oson az alföldi alagutak, a pénzek döntő része továbbra is pártkasszákban landolt, és úgy tűnt, az egész politikai klientúra osztozik ezeken. A nagypártok között működő 70-30 rendszeréről később vezető politikusok is tényként beszéltek.

2010-ben a Fidesz aztán akkora felhatalmazást kapott, hogy felrúgta ezt a megállapodást.

A NER korrupciós célkitűzése az volt, hogy a politikai tőkét minél hatékonyabban kell átkonvertálni más tőkefajtákba - ez teszi lehetővé teszi, hogy akkor is gyakoroljanak hatalmat, ha esetleg nem választják újra őket.

A teljes őrségváltás programja, a közigazgatási tisztogatások, az állami hatóságok lefejezése, a közpolitika-alkotás kiszervezése párhuzamos intézményekbe, egy új gazdasági nómenklatúra kiépítése és helyzetbe hozása - mind ezt a célt szolgálták.

A közpénzek újraelosztását elkezdték masszívan centralizálni és felépíteni cégbirodalmakat a stratégiainak mondott szektorokban. A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb az építőipari terjeszkedés volt, a Közgép révén, aztán ez az átalakulás az agráriumban is elindult, majd az energia-, a média-, kommunikációs és a bankszektor meghatározó része is kormányközeli üzletemberek befolyása alá került. A piacok újraelosztásának fontos eszközei lettek a különböző koncessziók, elég csak a trafikokra és a kaszinókra gondolunk, de ez volt a lényege a földpályázatoknak is. A folyamatnak nincs vége: van még mozgástér például az élelmiszer kiskereskedelemben és az egészségügyben is.

2015 után a rendszer struktúrája változott meg elsősorban. Ugyanolyan centralizált, de Simicska helyett már a politikai hatalom maga irányítja az újraelosztást, miközben a haszonélvezők számosabbak lettek. Kiderült, hogy kockázatos egy kézre bízni a vagyont. Míg korábban minden Simicska köré csoportosult, a háború után kiszélesedett a lojális elit, de szigorúan a miniszterelnök közvetlen közelében; Tiborcz Istvántól Mészáros Lőrincen és Szíjj Lászlón át Garancsi Istvánig, így senki nem tud belső ellensúllyá válni a rendszerben.

Léderer Sándor, a K-Monitor igazgatója

Léderer Sándor, a K-Monitor igazgatója Fotó: Németh Dániel/444

Ha korrupcióról van szó, meglepően innovatív a magyar kormány. A közbeszerzésekre épült Simicska-korszak óta egy sor új eszközt bevetettek a magántőkealapoktól az alapítványi modellekig. Öt év alatt legalább 1000 milliárd forintnyi vagyont szerveztek ki alapítványokhoz és egyházakhoz.

A rendszernek a hatalmas médiagépezettel és klientúrával bődületesen nagy a közpénzigénye, és ez kikényszeríti a működtetőkből a kreatív megoldásokat. Ilyen volt a letelepedési kötvényprogram is. Az alapítványi modell, amit az MCC-nél, a nagy egyetemek illetve az örökségvédelem területén is bevezettek, már nem „csak” a pénz újraelosztásáról szól, de a hatalomgyakorlás és a kormányzás különválasztásáról is. Több mint 500 milliárd forintnyi állami vagyont bíztak az MCC-re, kuratóriumában politikai megbízottakkal. Lényegében kiszervezik az állami vagyont és képességeket olyan egységekbe, amikre a közjogi helyzettől függetlenül korlátlan befolyást tudnak gyakorolni. A Fideszben ezeknek a párhuzamos intézményeknek egyébként is van hagyománya: ezt láttuk már a rendszer indulása idején, a Századvég think-tank esetében, és azóta számos állami intézményrendszerben.

Így lassan nem lesz ember a minisztériumokban, aki képes közpolitikát tervezni, törvényeket írni.

Az önkormányzati szektor fennmaradásának is azért volna különös jelentősége, mert ott maradt még valamennyi tere a demokratikus innovációnak, a plurális hatalomgyakorlásnak, és egy másfajta politikai, közigazgatási rekrutációnak. Ennek kockázatait a Fidesz is látja, hiszen közvetlenül 2010 előtt az önkormányzati jelenlétükből építkeztek.

2016 után az újraszabályozott magántőkealapok felváltották az offshore-t. A magántőkealap nagy előnye, hogy a pénzügyi információ Magyarország határain belül marad, és ilyen kontrollált keretek között kisebb a kockázata, hogy a tényleges tulajdonos neve kitudódik.

Foglyul ejtett intézmények őrzik az információkat, így a felhalmozott vagyon még kevésbé nyomon követhető.

A Bankholding létrejöttével kialakult egy NER-es bankrendszer is, ezzel minden információ és pénzmozgás, ami a rendszer működtetéséhez kell, saját kezükben van. Egyre jobban igyekeznek elrejteni a vagyonokat. Ezért nagy dolog, amikor készül róluk kép egy sokmilliárdos jacht fedélzetén. Mert az bizonyító erejű.

Orbán minap a tranzitos beszélgetésében is felidézte ezt az emlegetett alapélményt, hogy ők 1998 és 2002 között kormányon voltak ugyan, de nem hatalmon: „a hatalom továbbra is a baloldal kezében volt, mert történelmileg ők uralták a gondolatformálás fő intézményeit – például a médiát – Magyarországon”.

Orbán az egyetlen politikus az elmúlt húsz évben, aki ezeket az alapélményeit képes volt beépíteni a politikájába, hosszútávon gondolkodott, és saját érdekeire formálta a közjogi rendszert. Alig van törvény, amit nem írtak újra, beleértve egyes intézményeket szabályzó jogszabályokat. Lecserélték a független kontrollintézmények vezetőit és bebetonozták utódaikat. Lojális ember áll az Állami Számvevőszék, a Közbeszerzési Hatóság, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal, az ügyészség vagy az adóhatóság élén is. Polt Pétert, a rendszer egyik legfontosabb biztosítékát, kétharmados parlamenti többség híján nem lehet például elmozdítani. Ma már szinte el sem gondolható, hogy ezek a szervek politikától függetlenül eljárjanak a korrupciós ügyekben.

Más civilekkel közösen a K-Monitor is tagja lett annak a munkacsoportnak, amit az unióval egyeztetve hozott létre a kormány, hogy ezzel kompromisszumkész arcát mutassa, és esetleg hozzájuthasson végre az RFF vissza nem térítendő forrásaihoz és hitelkeretéhez. Mi ennek az értelme és mennyire komolyan vehető ez a munka?

A Magyarország ellen indított jogállami feltételességi eljárás részeként anti-korrupciós intézkedéseket kell hoznia a kormánynak, ennek egyik eleme ez a munkacsoport. A Bizottság és a kormány közösen találta ki, feltételezem, hogy előbbi nyomására. Sok kétely volt bennünk ezzel kapcsolatban, miután az elmúlt tíz évben az összes ilyen intézkedés csak a kirakatnak szólt, érdemi munka és eredmény nélkül.

Tizenhárom év óta ez a legnagyobb antikorrupciós törvényalkotási program, és nekünk ez a szakterületünk. Ne a mi távolmaradásunkon múljon már, hogy ebből bármi jó kisüljön. Van ráhatásunk arra, hogy mi kerül napirendre, és tudjuk ellenőrizni a folyamat hitelességét, tájékoztatni a nyilvánosságot. A testülettől senki sem várt csodát, hiszen nagyon gyenge a mandátuma. A célja nem konkrét ügyek kivizsgálása, arra van az Integritás Hatóság, hanem tanácsokat megfogalmazni közpolitikai jogszabályokhoz, és azokat értékelni. Az értelme számunkra leginkább az, hogy létrejön közvetlen kapcsolat a kormányzati intézményekkel, látjuk, kik ők, mi mozgatja őket, erre tíz éve nem volt módunk. így a beígért reformokat is hitelesebben tudjuk számonkérni, hiszen látjuk, hogy hol vannak a rendszer határai, senki nem mondhatja, hogy nem születtek részünkről valódi antikorrupciós javaslatok. Értékes tapasztalat. Nem tudom, hogy miért lett volna jobb, ha nem lépünk be.

A rendszer meghatározó részben a közpénzek elcsatornázására épül – egy ilyen bizottság szükségszerűen abból a feltételezésből kell kiinduljon, hogy valamiféle szándék van ennek a felülvizsgálatára és megváltoztatására. Miközben nyilván nem ez a helyzet.

Felmerült az a szempont, amikor erről vitatkoztunk, de ez a Európai Bizottság kezdeményezése volt, és nem szimplán a kormány színjátéka. Azzal, hogy egy testületbe beülünk, nem legitimálunk semmit: ez egy fórum, amit kihasználunk arra, hogy elmondjuk, hogyan kéne valódi reformokat végrehajtani, és ha ez nem történik meg, kritizáljuk a kormány korrupcióellenes teljesítményét, ami az eddigi reformok alapján közel nulla. Ha már nem látunk ebben mozgásteret, akkor nyilván otthagyjuk a testületet. Mindig könnyebb arra magyarázatot találni, hogy mit miért nem érdemes csinálni. Mi inkább úgy döntöttük, hogy minden lehetséges módon próbálkozni kell, majd utólag kiderül, hogy mi működött és mi nem, a csodavárás nem visz előre.

Mekkora jelentősége van a rendszer fenntarthatósága szempontjából az uniós forrásoknak, és elgondolható-e olyan megoldás, ahol ezeknek a pénzeknek a felügyelete hatékonyan megvalósul. A magyar példa azt mutatja, hogy alkotmányozó felhatalmazással ezek a fékek könnyen kiiktathatóak.

Az alapprobléma az, hogy az uniós pénzek legnagyobb része megosztott pénzügyi irányítás alá tartozik, így elsősorban a tagállamok felelősek elköltéséért és ellenőrzéséért. Attól kezdve, hogy unió rábólint arra fejlesztési programra vagy partnerségi megállapodásra, ami alapján a pénzeket költik, a tagállami infrastruktúra ellenőrzi a költéseket. Magyarországon az abszolút GDP 4 százalékát is elérheti a beáramló uniós pénz aránya és ennek a Marshall-tervnyi pénznek nyilvánvalóan nagy szerepe volt a klientúra feltőkésítésében.

Ezeknek a forrásoknak a helyes felhasználásával ma más, jobb hely lenne Magyarország. Ennek a lehetőségnek a kihagyása a jelenlegi elit megbocsáthatatlan bűne.

Az első Tiborczhoz kötődő ügy, az Elios-sztori rögtön ilyen volt, és a Híd a munka világába program is, amit aztán sok tucat felesleges vagy félremenedzselt pályázat követett. Az uniós fejlesztési koncepcióval szembe menne, ha ezt a gyeplőt szorosabbra húzná a központ, és ebbe lényegében semelyik tagállam nem menne bele. Épp ennek ellensúlyozására hozták létre az Európai Ügyészséget, amihez Magyarország, a legtöbb tagállammal ellentétben, nem hajlandó csatlakozni. Ami segíthetne, ha az unión belül nagyobb kapacitásai lennének azoknak a country deskeknek, ahol országokra vonatkozóan felügyelik a fejlesztési programok végrehajtását, de ezek a kapacitások minimálisak.

A szisztematikus rablásra nem volt a rendszer felkészítve. A magyar példa nyomán hívták aztán életre, sok év késéssel, a jogállami feltételességi eljárást. Ez lehetővé teszi, hogy ha jogállamiságot érintő rendszerszintű probléma van a pénzek elosztásával és a költés ellenőrzésével, akkor egy ország irányába befagyasszák a pénzeket. Ez történt Magyarország esetében. De ez sem változtat azon, hogy a helyi hatóságok felelősek a pénzek ellenőrzéséért. Az EU által megkövetelt reformok lényegében nem érintik a foglyul ejtett kontroll intézményeket, sebtapaszként hozták létre az Integritás Hatóságot és szigorították az ellenőrzési struktúrákat. A reformok eredményessége szempontjából a bíróságok függetlenségének megőrzése a leglényegesebb, illetve néhány olyan eszköz sorsa, amely a sajtót vagy a civilek munkáját segíti, mint a közérdekű adatokhoz való hozzáférés.

A rendszer előbb-utóbb minden ellenállás felmorzsol - a K-Monitor már 13 éve küzd ellene. Mennyire őrli a szervezetet és a munkatársakat ez a látszólagos szélmalomharc?

Őrli persze, de ugyanez igaz a teljes civil szférára, sőt az oktatásra, a független médiára vagy az egészségügyre, és az ott dolgozók legalább ekkora ellenszélben kénytelenek élni az életüket, mint mi.

Nekünk az alkotói szabadságunk és az innováció sokat segít, nem adjuk fel, mindig van, amivel érdemes próbálkozni. A korai években a korrupció exponálása volt a fő cél, de ma már nagyon változatos a napi tevékenységünk - noha a K-Monitor közpénzes adatbázisát, havonta negyvenezren látogatják. Fejlesztettünk közbeszerzéseket monitorozó algoritmusokat, kísérletezünk mesterséges intelligenciával. Jelenleg több programot futtatunk, amik az állampolgári aktivitást serkentik. Önkormányzatokkal dolgozunk, hogy átláthatóbban tudjanak működni, vezessenek be olyan újszerű eszközöket, mint a részvételi költségvetés. Hogy legyenek meg a csírái az országban az aktív állampolgári működésnek. A PartiMap nevű ingyenes, nyíltforráskódú térképes részvételi platformunkat már egy tucat helyen használják, például a BKK is. Sőt, külföldön is van rá igény, angolra, románra és spanyolra is lefordították már.

Sikeres tevékenységünk a pereskedés is, ami segít tágítani az információhoz való hozzáférést, miközben önmagában felháborító, hogy bíróságra kell járni közérdekű adatokért. Ez is egyfajta kiváltság ma már, erre egy mezei állampolgárnak alig van lehetősége. Tavaly volt például egy izgalmas perünk Orbán római repülőútjáról, amit megnyertünk. Ennek több hasznos hozadéka is volt. Az egyik, hogy többek között az információszabadságról szóló Tromsøi Egyezményre hivatkozva nyertünk, így ma már egyetlen hivatal sem hivatkozhat pusztán arra, ha nem ő az adatgazda adott kérdésben. Ehelyett köteles tájékoztatni az igénylőt arról, hogy hová kell forduljon az adatokért. Korábban simán elhajthattak azzal, hogy nem náluk van az adat. Apróságnak tűnhet, de nagyban tudja segíteni az újságírói munkát.

A másik, hogy a minisztérium arra hivatkozva nem akarta megmondani az útiköltség összegét, hogy az igénylés beküldésekor nem készült még el a költségösszesítés, így nem állt rendelkezésre adat. A bíróság kimondta, hogy mivel a költségösszesítés után válaszoltak nekünk először, az információ megérkezett, ezért ki kell adni az adatot. Azt is kikértük, hogy az elmúlt időszakban mennyit fizetett be Orbán a család tagjai után: nagyjából 600 ezer forint volt ez az összeg ebben az esetben, és így láttuk azt is, hogy korábban alig történtek hasonló befizetések. Azaz okkal gyaníthatjuk, hogy az eljárás miatt vette a fáradtságot a miniszterelnök, hogy bedobja a kasszába a pénzt - amit korábban nem tett meg. Szóval lehet sikereket elérni, de ettől még igaz marad, hogy időnként lélekölő olyan környezetben dolgozni, ahol a hatalom tartósan ellenérdekelt a korrupció felszámolásába, és nincs semmiféle váltógazdaság.

És mennyire érzékelni a társadalmi apátiát a korrupció megítélésében?

Kutatások szerint egyre jellemzőbb az a kiábrándult hozzáállás, hogy úgyse tudunk semmit tenni, ez egy veszett fejsze nyele. A percepciós felmérések is azt jelzik, hogy a korrupció elfogadottsága és érzékelési szintje egyaránt magas: tudják, hogy van, része az életnek, és kb. el is fogadják. Van egy szűkülő, de elkötelezett réteg, amelyik önkéntesként vagy támogatóként fontosnak látja a küzdelmet ez ellen, és ez jó.

Abban van egy nagyon nagy csalódottság bennünk, hogy a magyar felső-középosztály passzívan élvezi a rendszer előnyeit, felveszi a CSOK-ot, alacsony SZJA-t fizet, egyre inkább a magánegyészségügyet és a magániskolákat veszi igénybe, hozzájárulva a közintézmények szétrohadásához és kiüresedéséhez, a társadalom kettészakadásához; egy nehezen visszafordítható rendszerszintű átalakuláshoz.

Tudásuknál, pénzüknél és kapcsolati rendszerüknél fogva az ő hangjuk lehetne a leghangosabb, és többségük nem is ért egyet a kormánnyal, mégis inkább hallgatnak, nem állnak ki ügyek mellett, lényegében passzívan támogatják a rendszert. Pedig az ő erőforrásaikkal sokkal nagyobb nyomást lehetne gyakorolni a kormányra.

"A rendszernek a hatalmas médiagépezettel és klientúrával bődületesen nagy a közpénzigénye, és ez kikényszeríti a működtetőkből a kreatív megoldásokat. Ilyen volt a letelepedési kötvényprogram is. Az alapítványi modell, amit az MCC-nél, a nagy egyetemek illetve az örökségvédelem területén is bevezettek, már nem „csak” a pénz újraelosztásáról szól, de a hatalomgyakorlás és a kormányzás különválasztásáról is. Több mint 500 milliárd forintnyi állami vagyont bíztak az MCC-re, kuratóriumában politikai megbízottakkal. Lényegében kiszervezik az állami vagyont és képességeket olyan egységekbe, amikre a közjogi helyzettől függetlenül korlátlan befolyást tudnak gyakorolni. A Fideszben ezeknek a párhuzamos intézményeknek egyébként is van hagyománya: ezt láttuk már a rendszer indulása idején, a Századvég think-tank esetében, és azóta számos állami intézményrendszerben." "Foglyul ejtett intézmények őrzik az információkat, így a felhalmozott vagyon még kevésbé nyomon követhető. A Bankholding létrejöttével kialakult egy NER-es bankrendszer is, ezzel minden információ és pénzmozgás, ami a rendszer működtetéséhez kell, a saját kezükben van. Egyre jobban igyekeznek elrejteni a vagyonokat. " "Alig van törvény, amit nem írtak újra, beleértve egyes intézményeket szabályzó jogszabályokat. Lecserélték a független kontrollintézmények vezetőit és bebetonozták utódaikat. Lojális ember áll az Állami Számvevőszék, a Közbeszerzési Hatóság, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal, az ügyészség vagy az adóhatóság élén is. Polt Pétert, a rendszer egyik legfontosabb biztosítékát, kétharmados parlamenti többség híján nem lehet például elmozdítani." Belátható idő belül nem fog nyerni az ellenzék, de ha nyerne is, mit tudna csinálni? Kb. semmit.

[egy-lany-blogja]

"Néha a társ talál ránk és bármennyire próbáljuk eltaszítani, addig harcol értünk, amíg rá nem jövünk, mennyire szükségünk van rá.

Amíg nem találok rád, én sem vagyok egész...

Ezt mindenki tudja, és átéli. Mégpedig többféle módon.

Valaki úgy, hogy szüntelenül keres, kutat, kipróbálja a másikkal az életét, s ha látja "nem ő az" - elhagyja.

Van aki passzívan várja, hogy jöjjön a hiányzó fél. Olyan, mint a földbe kötött virág, illatokkal csalogatja a másikat, de ő maga nem mozdul. Megpróbál a hiánnyal vagy a teljesületlen álmaival együtt létezni.

A harmadik megpróbál félbevágva élni. Magányosan. Sokszor ráfizetett azért, mert lélekben, és testben kinyitotta magát a másik felé - s ezért bezárkózik, és elsajátítja az egyedüllét művészetét.

Ez manapság a leggyakoribb. Hozzászokni a társtalansághoz, vagy beérni pótszerrel. Nem ő az akit keres, de hasonlít rá. S ez is jobb mint a semmi.

Szeretethiányos világban élünk. Azt kevesen tudják, hogy a társtalanság és az elidegenedés alapvetően nem a másokkal való kudarcaink eredménye, hanem az önmagunkkal való rossz viszonyé.

(.........). "

(Müller Péter)❤

Egymásra találtunk, harcolunk az érzéseink ellen de felesleges a vak is látja,hogy mi ketten vagyunk egészek...

[versinator]

Mulatóktól számíthatok

Gyanútlanul beleül függetlenült izzottam Számolva elkallódunk kimondaniok anyátlan Leroskadó törtkarú értitek találhattam Zsebeit levettem kürtjel orvosolhatatlan

Passzívan moccanásra analízisben hazavágytam Hője sebed felömlő életfogytiglan Gyötrelmesen házacskára partravont rádgondoltam Konkretizálása irányúl bajod hasonlíthatatlan

Kulcsra használták visszhangozza gurulok Levetve öltözzön megvigasztalódás abszurditását Poklokat bírták vakultunk fölszállok

Griffmadarak meglelte gyönyörűségen realitását Bőröndök szomoruságot aranymadárka szárnyalok Tévelyeg delfin előzi pillantását

[enibetbot]

Itt mindenki többszörösen nyer! 🏅💎✨🤩 Erőlködés nélkül, passzívan építs te is stabil keresetet! 🤑 Köszönöm Cancri Jewelry! 💎✨😍 #cancri #jewelry #bookingcard #foryou #money #moneyfrommoney #passive #cashback #income #daily #pénz #passzívan #seniormanager https://www.instagram.com/p/CasgMENuhEP/?utm_medium=tumblr

[lakotelepi-jamesdean]

Mikor kisgyerek voltam nagyon sokat voltam megboldogult nagyanyámnál, mert egy utcában laktunk, napi két doboz bondot szívtunk el a konyhában ki aktívan, ki passzívan, nagy élet volt óvoda meg iskola után ott lenni 

[troger]

ha már ilyen nyerőágon vagyok, máris kívántam az univerzumtól (ill. az aktivista-koordinátoromtól, azaz voltaképp a GP logisztikai illetékes személyétől vagy ilyesmi) egy újabb merészet:

1400 km-t hadd vezessek le inkább az e-vitoval, mint a dízel sprinterrel 🤞

a cucc és az emberek szempontjából a funkciónak megfelel, a töltéssel meg nem kéne, hogy gond legyen - akkor hadd ne kelljen ismét a lelkiismeretemet ezzel kihívás 2x8 óra bűntudat elé állítani

szerintem logikus, de nem tudom, ki dönt erről, így befolyásom sincs rá

erre most azonban direkt

nem kérek csít

☝az összehasonlíthatóság végett, avagy lássuk, mit tud az univerzum a ti varázserőtök nélkül - explicit kéretik tehát NEM SZURKOLNI semelyik irányba sem, csak passzívan megfigyelni, mi történik ❗

[grayman1245]

Szóval rászoktunk a cigire..

Bemutattam már nektek Kilit a mi kis cicafiúnkat, aki valljuk be igazi kis pasi.

Imádja a sört (természetesen csak szagolni) és a csajokat (ember csajokat, 8 hónapos kora óta szegényebb két kis golyóval)

És most még egy dologban az apjára ütött.. Rászokott a dohányzásra.

Rólam tudni érdemes, hogy zárt helyen még okkal sem gyújtok rá szóval itthon is kijárok az erkélyre és Kili rendszeresen kijárt velem nézelődni. Szereti a madarakat, az új szagokat, a forgalmat figyelni. De egy ideje már figyelem és most már csak ül a mellettem lévő széken és szagolja a füstöt amit kifújok. Passzív dohányos lett a fiú és ha után olvastok kicsit nem is olyan ritka, hogy a dohányos emberek háziállatai szintén rászoknak a nikotinra. Ráadásul ők nem csak passzívan beszívják a füstöt, hanem a szőrükbe tapadt nikotint is lenyalják.

Minden felelős (és dohányzó) állattató figyelmébe ajánlom: akármennyire is abszurd a házikedvencünk átveheti káros szenvedélyünket!

És aki még nem ismerné ő itt Kili (a mi kedvenc leszokó dohányosunk):

Egyenesen a bűntett helyszínéről: Az erkélyről

[versinator]

Kutyaólban nagykapu

Rajznál szoríts röpködve orvosolható Odaadó kinyúlna gyertyatüzébe fölfutó Virágtól szárnyasajtó kettenhárman szöktetné Félálom irnokok analízisben idegenné Szunyókáló méltóságát lázaim legmagasán Passzívan megkerülték beletartozik lapályán

Irgalmazz hazavágyott szemle világiasság Leomol ütések szobrodat mozdulatlanság Halálhajó kapkodón körülragyogták köszöntötte Kulcsra petróleumlámpát konkretizálása legyőzte Végrehajtottad kihívást pórusait kútkáván Utatok érvel kérleli csodán

Mezejét köröskörűl mindinkább üvegajtó Szénfeketék rézveres krátere kihajtó Akárkibe félreálltak megörökít menthetné Gépkocsi meginogtam visszaállva megérdemelné Lassitott szállongó jogosan tűzfalán Zsákot talpadon állatian varázsán

Velőtrázón megtörténik megnyitotta anyagiasság Magasa sejtelme megszökik éjvilág Szeplős homokbánya egyszerüség ismerete Mosdófülkében vonnom követeltek elbűvölte Eláruló gesztusokat sötétségben pupillán Rezegteti megadtuk hóesés hajszán

Jelenre eresszetek házakba sikongató Remekművet beköltöztetni állítmány plutó Földrész mindenségből gyertyasor irigyelné Kilépsz kottaállványon szétszednek merné Ólnál inkarnációjának vonatkozólag eltolván Megállítják ütései naphosszat veterán

Kisfiúé döbbentem összeérő gyalogság Félhet merénylet intimitású tükörország Szuszogva szövegkönyv ránkszakadt természete Marinak majmot fésűt szélgyötörte Patája képit eltévedve zűrzavarán Királylánnyal szárnyalok próbálnak falucskán

[romanmigracs]

Kolozsvári gettó – Wikipédia

 A megszorító intézkedések és a más városokban felállított gettókról érkezett hírek ellenére a zsidó lakosság nem mérte fel a helyzet súlyosságát, és abban bíztak, hogy a magyar állam megvédi őket.

A gettó őrzését kezdetben a helyi rendőrség végezte, de utóbb magyarországi csendőrökkel váltották le őket. A csendőrök naponta 20-30 személyt hallgattak ki brutális módszerekkel, hogy vallomást tegyenek az esetleges elrejtett vagyonukról. A vallatások során többen meghaltak, de voltak olyanok is, akik öngyilkosságba menekültek. A halottakat éjjelente autóval elszállították a gettóból.

A kolozsvári keresztény lakosság összességében passzívan viszonyult a zsidók gettósításához. A kivételek közé tartozott Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök, aki 1944. május 18-án, a Szent Mihály-templomban mondott prédikációjában arra intette a magyarságot, hogy akadályozzák meg zsidó testvéreik üldözését, majd a hatóságnak írt leveleiben a deportálások azonnali leállítását kérte. Járosi Andor evangélikus esperes hamis keresztleveleket állított ki, és lakásában is zsidókat bújtatott el.

A református és unitárius felekezetek vezetői nem emeltek szót a zsidók érdekében.